Szolnok Megyei Néplap, 1955. október (7. évfolyam, 231-256. szám)

1955-10-13 / 241. szám

2 SíOLNOEMEG'FE! NÉPLAP 1955. október 13. FART ÉTET* A szemléltető agitáeió a dolgosok nevelésének állandó eszköze Az agitáció jelentőségéről ma már nem igen kell meggyőznünk egyetlen pártmunkásunkat sem. A népnevelők munkája pártszerveze­teinkben mind több megbecsülés­ben, segítésiben részesül. De van az agitációnak egy olyan mód­szere, amelyet — bár hasznosságá­ról módunk volna meggyőződni — az utóbbi időkben ugyancsak el­hanyagolunk. Ez a szemléltető agi­táció. Pedig tényként szögezhetjük le, hogy ez a pártszervezetek po­litikai tömegmunkáj árnak, az embe­rek formálásának egyik leghatáso­sabb eszköze. Ennék ellenére a je­lék szerint nálunk .még nem vált a tömegek nevelésének állandó esz­közévé. Pártszervezeteink többsége még nem ismerte fel mozgósító erejét. így van ez a szolnoki üzemek­ben is. A kampány-feladatok ide­jén pártszervezeteink igénybe ve­szik és eredményesen alkalmazzák az írásos, rajzos agitáció különböző formáit, de többségük ennél aztán meg is aM. Számtalan példával le­het bizonyítani pedig, hogy a szem­léltető agitáció népszerű a dolgo­zók körében s hasznos az előttünk álló feladatok végrehajtásában. Vegyük talán elsőként a faliúj­ságot. mint a szemlélető agitáció egyik legfontosabb eszközét, A faliújság jelentőségét növeli, hagy lényegében az illető terület saját sajtóorgánuma. S hogy meny­nyit tud segíteni, arra jó példa a Járműjavító VII. alapszervezete. A műhelyrészben hosszabb ideje pa­nasz volt a kenékellétás miatt. A kocsik már készen voltak, de ke­rekek hijján nem sokat értek. Má­sik panasz a takarítás miatt hang­zott el. Mindenféle különböző hulladékok hevertek, amelyek könnyen okozhattak balesetet is. Ekkor megjelent a faliujágon egy rajz, amely a kocsikat a levegőben lógva ábrázolta, mivel kerekek hijján nem „tehetnek“ mást. A ke­rékellátás rövid idő alatt sokat ja­vult ezután. A takarítás szinte egyik napról a másikra szintén rendbejött. Különösen vonatkozik ez a veze­tést érintő hibákra. Szintén a Jár­műjavítóban fordult elő, ho,gy az egyik reggelen a személykocsi osz­tályon „megjelent" egy fúrógép, amelynek ott semmi keresnivalója nem volt. Ott tárolták. De a táro­lás túlságosan sokáig tartott, a dol­gozók megunták, s egy szép na­pon kiakasztottak a gépre egy táblát azzal a felirattal, hogy „műemlék.“ Gondolták: így majd eszükbe jut az illetékeseknek odaszállítani a gépet, ahol azon dolgozni fognak. (Meg kell jegyezni, hogy a gép ma is régi helyén van, a bírálat ebben az esetben még nem táléit meg­hallgatásra.) Igen furcsa faliújságot lehet ta­lálni ott, ahol a vezetők, szervező, vagy nevelő munkájának gyenge­sége folytán maguk akarnak min­den cikket megírni. A Papírgyár­ban az MNDSZ faliújság-tábláján két cikk és egy vers olvasható. Mindhárom írás jó, feladatának miagfelelő, de! Az egyik aláírása: Molnár Ferencné MNDSZ elnök. A másiké: Molnár Ferencné SZMK tag. A harmadiké már kurtább, az alatt egyszerűen ez áll: Molnár Fe­rencné. Ha a pártszervezet nagyobb gondot ferdít a szemléltető agitá­A szemléltető agitációnál igen fontos, hogy a dolgozók tevékeny részvételével, kollektív munkájá­val jöjjön létre. Ezt természetesen csak akkor lehet elérni, ha a dol­gozók azt tapasztalják, hegy cik­keiknek, rajzaiknak, karikatúráik­nak megvan a kellő eredménye. ciora, nem .kell egyedül írnia min­dent a jelek szerint igen lelkesen dolgozó Molnár elvtársnőnek. A Papírgyárban általában elha­nyagolt a szemléltető agitáció. Is­meretes formája a jól dolgozók népszerűsítésének az, hogy fényké­psiket ki akasztjuk. Helyes, hasz­nos módszer ez. De a hasznosság helyett inkább nevetséges a Pa­pírgyárban, ahol az „Üzemünk él­munkásai’“ felirat alatt olyan dol­gozók fényképei is függnek, akik már nem is dolgoznak a gyárban. Minit kiderült, onnan adódik ez, hogy a képek idestova négy eszten­deje kerültek a falra. Ilyen „el­avult“ cikket találtunk egyébként a kettes papír,gép előtti faliújság- táblán is, amelyen egy 1954-es üdültetési cikk szégyenkezik. Annál inkább hiba ez, mert a szemléltető agitáció egyik legfonto­sabb követelménye a frisseség,' a hírszerűség, az aktualitás. Vegyük talán példának a versenytáblákat. Csak akkor van hatásuk, csak ak­kor töltik be hivatásukat, a több, jobb munkára, a versenyre való mozgósítást, ha a lehető legfrisseb­ben értesítik a dolgozókat, a ter­melés, a verseny állásáról. A Bú­torgyárban jól oldották meg ezt a kérdést. Versenytálbilájukcn piros írással szerepelnek a legjobban dolgozók, nevük mellé feltüntetik azt is, hogy 15 százalék prémium­ban résziss ülnek. Azoknak a ne­veit is kiírják fehér krétával, akik jó munkájukkal 10 százalékos pré­miumot érdemeltek ki. Meg kell jegyezni, hogy ezzel a Bútorgyár­ban is kimerül lényegében a szem­léltető agitáció helyes alkalmazása. Igaz. hogy a falaikon vannak fel­iratok, de bizony még a VIT ver­senyre mozgósítják a fiatalokat. A faliújságon, a versenytáblá­kon. a jelszavakon kívül a szem­léltető agitációnak még igen sok formája van. idetartoznak például az úgynevezett „villám‘‘‘-ok, vagy rajzos kézi híradók. A vasúti gócpont pártbizottsága hasznos, ér­dekes villámot adott ki a köles ön­jegyzés idején. Tréfásan vagy komolyan bí­ráló, dicsérő rajzok, pársoros kis írások számoltak be ezeken a dol­gozóknak a jegyzés helyzetéről. S ami a legfontosabb, nem általános­ságban. hanem konkrétan, nevek, számok feltüntetésével. Igazi erőt csak akkor képvisel a szemléltető agitáció bármelyik for­mája, ha teljes egészében a helyi életből vett példákat és tényeket tükrözd. Frisen kell harcolnia ugyanakkor az illető üzem, vagy műhely sajátos és köz­vetlen feladataiért. Vegyünk egy példát. Üzemeinkben az éves terv teljesítéséért folyik a harc, még­pedig úgy, hogy eközben minél kisebbre csökkentsük az önköltsé­git, növeljük a termelékenységet. Elég-e, ha ezekről általáhosságban írunk? Semmiesetre sem, mert aligha fogják a dolgozók észre­venni, legalább is megszívlelni. De ha például a Bútorgyárban rajzok­kal és cikkekkel, jelszavakkal és plakátokkal hirdetnék azt a nagy­szerű vállalásukat, hogy 50 keny- hagarniturát és 21 külön asztalt gyártanak a szerződésen felül, en­nek már több hatása lenne. Sőt a konkrét üzemi feladatokat is le teli bontani egészen az egyes emberig. Csak így töltheti be hiva­tását a szemléltető agitáció, nevelő, mozgósító munkánk e fontos része. A politikai iskolák hallgatóinak első tananyagáról Néhány hete jelent meg a politikai iskolák első témájának hallgatói tananyaga: „Hogyan él­tek és harcoltak a magyar dolgozók felszabadulás előtt.“’ A következő pártófctatási évben ezt a tananya­got többségükben olyan elvtársak tanulmányozzák, akik eddig még nem vettek részt szervezett párt­oktatásban. A tananyag segítséget ad abban, hogy a hallgatók jobban megismerjék a magyar dolgozók életét és harcait az első világhá­ború kitörésétől hazánk felszabadu­lásáig. A tananyagnak két fő része van. Az első főrész a Magyar Tanács­köztársaság létrejöttének előzmé­nyeivel, a Tanácsköztársaság intéz­kedéseivel és harcaival, valamint hibáival és tanulságaival foglalko­zik. A második fő rész képet ad arról a harcról, melyet a magyar dolgozó nép folytatott huszonöt éven ált a Hcmthy-fasizmus ellen. A tananyag világos képet ad a magyar tőkés és földbirtokos ural­kodó osztályok velejéig reakciós népellenes politikájáról. A magyar uralkodó osztályok az egyre na­gyabb haszon elérése érdekében kí­méletlenül kizsáikmányolták a ma­gyar dolgozókat és áruba bocsátot­ták hazánk nemzeti függetlenségét. A második világháború idején pe­dig a Hitler-fasizmus oldalán sza­kadék szélére sodorták az országot. A magyar uralkodó osztályok leg­biztosabb támasza, a huszonöt évig tartó ellenforradalmi rendszer uralma alatt, az egyházi reakció volt. A klerikális reakció szisnitesí- t te és mindenben támogatta a Horthy-fasizmus népellenes politi­káját. A tananyag világosan megmu­tatja a Magyar Szociáldemokrata Párt vezetőinek az uralkodó osztá­lyokat támogató népellenes tevé­kenységét, mind a Tanácsköztársa­ság idején, mind pedig az ellen­forradalmi Horthy-rendszer évei­ben. Megmutatja a tananyag a ma­gyar dolgozó tömegek embertelen helyzetét, valamint azt 3 harcot, amit a munkások és parasztok a fasiszta Horthy-rendszer ellen vív­ták. Elénk vetíti a tamy anyag a magyar kommunista mozgalom ál­dozatos, küzdelmekkel teli történe­tét is, azét a mozgalomét, amely a felszabadulás előtti év tizedikben is irányító szerepet vitt a tömegek harcában. Mindez a tananyagban nagyon ér­dekesen és színesen van megírva. Körülbelül 25—26 oldalon képek és grafikonok teszik szemléltetővé azékat a kérdéseket, amelyeket a tananyag tárgyal. Tele van a tan­anyag korabeli dokumentumokkal, irodalmi szemelvényekkel, szép­irodalmi részekkel. A képek, grafi­konok és dokumentumok, melyek érzékelhetővé teszik a magyar dol­gozók helyzetét és áldozatos küz­delmét a felszabadulás előtti év­tizedekben, nagy segítséget adnak a tananyag elsajátításához, mélyebb megértéséhez. Igen megkapd és meggyőző például az a rész, amelyet a tan­anyag idéz a nagy magyar írótól, Móricz Zsigmondiéi, a Tanácsköz­társaság idején írt együk irodalmi riportjából. Ez a riport mintegy hitvallás a Magyar Tanácsiköztár­saság mellett. „Magyarországon nemcsak hogy nem hal éhen senki, — írja Móricz Zisigmond — hanem most kezdődik az igazi, boldog, emberi élet." „Mintha leakaszt­ják a függönyt az ablakról a nyári sötét szobáiban, s egyszerre beom­lik a gazdag napfény: a proletár szemekből úgy lebeg ma a szív bősége, az érlelem fénye. Jó és szép világ. Legszebb minden vilá­gok között; emberi világ.’“ Vagy például a nagy proletár költő Jó­zsef Attila verseiből idéz a tan­anyag élénk és szemléltető része-' két a magyar dolgozók helyzeté­nek jellemzésére a Horthy-rendszer negyedszázados uralma alatt. Idézi a tananyag Józef Attila „Lebukott“ című versének egy részletét, amely a népért harcoló letartóztatott kommunisták szenvedéseit mu­tatja be a Horthy-rendszer idején. Ez csak néhány kiragadott példa a tananyag rendkívül gazdag szemléltető anyagából. A politikai iskolák első témájának hallgatói tananyaga tehát igen tartalmas, rendkívül színes szemléltető tan­anyag. Olvasásával és tanulmá­nyozásával a politikai iskolák hall­gatói amellett, hogy megismerked­nek a magyar dolgozók felszabadu­lás előtti helyzetével és harcaival, a Kommunisták Magyarországi Pártjának áldozatos küzdelmeivel, hatalmas ösztönzést kapnak arra is, hogy lelkesebben, jdtfo munká­val harcoljanak pártunk mai cél­kitűzéseinek megvalósításáért, a szocializmus győzelméért. Az Indonéz Kommunista Párt főtitkárának nyilatkozata Dzsakarta (TASZSZ) Októ­ber 11-én nyilvánosságra hozták Aiditnak, az Indonéz Kommunista Párt főtitkárának a szeptember 29-i parlamenti választások előzetes eredményeivel kapcsolatos nyilat­kozatát Aidit nyilatkozatában hangsú­lyozta, hogy a reakció és a gyar­matosító hatalmak minden erőfe­szítése ellenére ,,a demokratikus erők meggyőző diadalt arattak.” Rámutatott a Kommunista Párt si­kerének jelentőségére. Az Indonéz Kommunista Párt már az előzetes adatok szerint is hatmillióhetvenöt- ezer szavazatot kapott. A választá­sok bebizonyították — mondotta az Indonéz Kommunista Párt főtitká­ra — hogy a Kommunista Párt ha­talmas erő az országban. A Kom­munista Párt sikere az egység szel­lemének győzelme: Aidit hangsúlyozta, hogy most a választások eredményeként minden lehetőség megvan arra, hogy igazi nemzeti koalíciós kormányt alakít­sanak.« (ÜTIrt Szovjet—kanadai közlemény Moszkva (TASZSZ). Mosz­kvában az alábbi szovjet-kanadai közleményt hozták nyúlván osságra a szovjet-kanadai tárgyalásokról: Október 5-től 12-ig a szovjet kor­mány vendégeként a Szovjetunió­ban tartózkodott Lester B. Pearson kanadai külügyminiszter. L. B. Péarson moszkvai tartózko­dása alatt többször találkozott a szovjet állam vezető személyiségei­vel. A találkozások és beszélgetések szívélyes légkörben folytak le és a kérdések széles körét érintették, beleértve a két országra különösein vonatkozó kérdéseket, valamint más, nagy nemzetközi jelentőségű kérdéseket. Elismerést nyert: ha jóakarat és a béke, valamint az államok baráti kapcsolatainak i negszi lárd í t ás ára irányuló őszinte törekvést tanúsí­tanak, az államok, illetve áilam- esőportosulások között nincs olyan kérdés, amely békés eszközökkel ne lenne megoldható. V. M. Molo­tov és L. B. Pearson megelégedését fejezte ki azon ténnyel kapcsolat­ban, hogy az ENSZ Leszerelési Al­bizottságában — amelynek a Szov­jetunió és Kanada tagjai — köze­ledtek egymáshoz az álláspontok és közös néaat alakult ki ateikiiniet- ben. hogy elő kell segíteni a lesze­relés kérdésének igen gyors meg­oldását. Megállapodtak abban, hogy ennek elérése érdekében rendkívül foníos az országok kö­zötti bizalom fejlődése és a bizton­ság érzésének növelése. Azzal kapcsolatban, hogy V. M. Molotov az indokínai kérdéssel foglalkozó genfi értekezlet egyik elnöke volt és Kanada részt vesz az indokínai nemzetközi megfigyelő és ellenőrző bizottságban, lehetőség nyílt az indokínai kérdés megvita­tására. Megállapítást nyert, hogy a fennálló nehézségek ellenére. el kell érni a genfi egyezmények meg­valósítását a fegyverszünet fenn­tartása és a hadműveletek megtil­tása mellett. L. B. Pearson moszkvai tartóz­kodása azt a célt is szolgálta, hogy tanulmányozzák egy Szovjet­unió és Kanada között kötendő. kölcsönösen előnyös kereskedelmi szerződés lehetőségét, a legnagyobb kedvezmény elvének figyelembe­vételével. Megfelelő elvi megegye­zés jött létre arra vonatkozólag, hogy Ottawában hamarosan foly­tatják a Moszkvában megkezdett tárgyalásokat, amelyek remélhető­leg kedvező eredményeket hoznak mindkét ország javára. Egyetértettek abban, hogy a bi­zalmatlanság és a meg nem értés bizonyos mértékig kiküszöbölhető a hivatalos és nem-hivatalos kölcsö­nös látogatások fokozásával. Meg­állapodtak abban, hegy erőfeszíté­seket kell tenni a szabadabb tájé­koztatás és nézetcsere útjában álló akadályok elhárítása és a lehető legnagyobb mértékben bővíteni kell a két ország kulturális, tudomá­nyos és technikai együttműködését. Ezzel kapcsolatban megegyeztek abban, hogy elsősorban az ipar, a szállítás és a mezőgazdaság terüle­tén folytatandó együttműködési in­tézkedéseket kéül vizsgálat alá ven­ni, úgyszintén a sarkvidéki terüle­teken folyó tudományos kutató­munkákról szóló tájékoztatáscserét. Megegyezés jött. létre arra vo­natkozólag is, hogy. a parlamenti küldöttségek kölcsönös látogatásai előmozditanisk a Szovjetunió és Kanada közötti jobb megértést és a két ország kapcsolatainak mag­szilárdítását. A külügyminiszterek elismerték, hogy kormányaik politikai és gaz­dasági kérdésekben elfoglalt külön­böző álláspontjának nem kell aka­dállyá válnia a számos gyakorlati kérdésben folytatandó együttműkö­désben, amely a kölcsönös érdekek, valamint a béke és a jószomszédi kapcsolatok ügyének előmozdítá­séra irányuló óhaj alapján létesült. Ez az együttműködés az egyik or­szágnak a másik belugyeibe való be nem avatkozása elvén nyugszik majd. L. B. Pearson a Szovjetunióból való elutazása előtt ellátogatott a Krimibí. Itt ’ N. A. Bulgianyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke és N. Sz. Hruscsov, a Szov­jetunió Legfelső Tanácsa Elnöksé­gének tagja fogadta a kanadai külügyminisztert, (MTI.) Az Angol Munkáspárt margaiei konf< diájának második napja London (MTI). A munkáspárt margatei konferenciáján áttértek a hidrogéribomba, az atomhadviselés, a polgári védelem és a hadkötele­zettség vitájára. M. Davidson, volt hivatásos ka­tonatiszt előterjesztette Wycombe kerület javaslatát, amely azt kéri, hogy a konferencia mondja ki: el­lenzi a hidrogénbomba és minden­fajta atomfegyver angliai gyártá­sát és elítélj a kormánynak azt a szándékát, hogy háború esetén fel­tétlenül használja ezeket a fegyve­reket; Roberts küldött javaslatot indo­kolva utalt a Szovjetunió és a ke­leteurópai népi demokratikus or­szágok haderőinek csökkentésére, kijelentve, hogy Angliának követ­nie kell ezt a példát. A. Casasola, az Angol öntőmun­kások Egyesült Szakszervezetének elnöke a javaslatot támogatja, ki­jelentette. hogy a Szovjetunió és a népi demokratikus országok had­erőinek csökkentését a jóindulat jeleként kell üdvözölni és nem sza­bad lekicsinyelni. A leszerelést fo­kozatosan kell megvalósítani s ak­kor nem munkanélküliséget, ha­nem állandó jólétet fog hozni. Az ipart át kell csoportosítani, hogy békés célokra termeljen: Már most kellene elkezdeni a tervezést; Jó politika volna Kenyába turbi­nás áramfejlesztő gépeket küldeni turbinás repülőgépek helyett, trak­torokat és ekéket harckocsik és ágyúk helyett. A Kelet—Nyugat közötti kereskedelem fejlesztése el­tüntetné Anglia külkereskedelmi deficitjét és biztosítékot nyújtana a munkanélküliség ellen: Morrison a vezetőség nevében ki­jelentette: a Végrehajtó Bizottság elfogadja az Egyesült Gépipari Szakszervezet javaslatát, amely az ENSZ gyors eljárását sürgeti az el­lentétek békés elintézése, a fegy­verkezés haladéktalan csökkentése, az atomfegyverek és a hidrogén- bomba eltiltása céljából, továbbá a Járműépítők Szakszervezetének ja­vaslatát a katonai szolgálati idő le­szállításáról. Ezt a két iavaslatot a konferencia egyhangúlag elfogadta; (MTI) a NiTQ-ban résztvevő országok hadügyminisztereinek értekezlete Párizs (TASZSZ) Párizsban folytatódik a NATO-ban résztvevő országok hadügyminisztereinek és egyéb katonai személyiségeinek ér­tekezlete. Mint a sajtójelentésekből kitű­nik. Whiteley tábornok, a NATO katonai szervezet állandó csoportjá­nak tagja, október 10-én beszédet mondott. Beszédével azt a benyo­mást akarta kelteni, hogy a nyugati országokat valamilyen ..katonai ve­szély” fenyegeti a Szovjetunió ré­széről. Ezzel akarta igazolni a to­vábbi fegyverkezési hajszát. Ugyan­ilyen szellemben nyilatkozott Wright tengernagy, a NATO atlan­ti-oceáni haditengerészeti erőinek főparancsnoka és az értekezlet né­hány más résztvevője is. Több fel­szólaló vizsgálta azokat a kérdése­ket, amelyek a NATO-csapatok atomfegyver alkalmazási terveivel kapcsolatosak. Több párizsi lap szemleírója az értekezlet menetéről szólva rámu­tat. hogy az értekezlet jellege nyil­vánvalóan ellentétes a nemzetközi kapcsolatokban megszilárduló szel­lemmel. Ez a szellem ugyanis a fe­szültség enyhülésének és a kölcsö­nös bizalom erősödésének szelleme; (MTI) Bérharcok a tőkés országokban New York (TASZSZ). Az Egyesült Államokban tovább sztrájkolnak a Perfect Circle Company Indiana állambeli több üzemének munkásai, mert a társa­ság vezetősége nem hajlandó tár­gyalni a Gépkocsi- és Repülőgép­ipari Munkások Egyesült Szak­szervezetével a kollektív szerződés­ről. Indiana állam keleti részének két kerületében Craig kormányzó rendeletére rendkívüli állapotot hirdettek ki. Négyszáz katonát és harckocsikat küldtek erre a vidék- re, * Peking (TASZSZ). Mint a to­kiói rádió jelenti, Japán tíz legna­gyobb gyapjúfonó részvénytársasá­gának 145 000 munkása és alkal­mazottja, valamennyi az Országos Textilipari Szakszervezeti Szövet­ség tagja, 24 órás sztrájkot jelen­tett be, hogy ilymódon támassza alá béremelési követelését; I

Next

/
Oldalképek
Tartalom