Szolnok Megyei Néplap, 1955. október (7. évfolyam, 231-256. szám)
1955-10-09 / 238. szám
MEZŐTÚRI HÉTKÖZNAPOK A másik bfin, ami a múltból maradt vissza, a rossz vízellátás. Ezt is mi tesszük jóvá. Elkészült a város vízzel való ellátásának terve és a megvalósításához már ebben az esztendőben hozzáfognak. Ennek során több kútat fúrnak, víztornyot emelnek, úgy hogy a város vízellátása biztosítva lesz. A most alakult 80 tagú úttörő énekkar, A ki 15—20 évvel ezelőtt Mezőtúron reggel, meg déltájában, amikor a gyerekek az iskolába mentek, vagy jöttek, végignézett a kisfiúkon, meg a kislányokon, bizony képet alkothatott arról, hogyan élnek a város dolgozói. Az idős pedagógusok, akik a múlt világban a külterületi iskolákban tanítottak, még emlékeznek arra. hogy ilyenkor ősszel is több volt a mezítlábas, mint a cipős, vagy csizmás gyerek. A téli hónapokban meg gyakran hiányzott egy-egy osztály negyede, fele, mert nem volt lábbeli. Ez jutott eszünkbe, amikor a mezőtúri kultúrház udvarán felsorakozott az a nyolcvan vidám gyerek, akikből három lelkes pedagógus most alakította meg a kultúrház énekkarát. A nyolcvan közül egyetlen egy sem volt mezítláb, pedig szép őszi, langymeleg nap volt akkor. Mindegyiken cipő. valamennyin jó ruha. Mi úgy gondoljuk, hogy ha elmegyünk egy országba és meg akarjuk tudni: hogyan élnek a dolgozó emberek, akkor először azt nézzük meg: hogyan vannak öltözve a gyerekek. Hát, jöjjön ide akárki, akármennyire nem is tetszik neki a népidemokrácia. nézze meg a mezőtúri gyerekeket milyen iólöllözöttek- milyen egészségesek, vidámak és akkor lemérheti, hogv mit adott a népi demokrácia, a termelőszövetkezeti mozgalom eszméje az egykor kisemmizett dolgozó parasztságnak. De hogy legszebb reménységünk; a gyermek milyen gondoskodást, szeretetet kap a mi államunktól, arra álljon itt egy számadat tanú- bizonyságul: 1955-ben a mezőtúri iskolák felújítására, berendezéseinek megvásárlására, kulturális szükségleteinek kielégítésére 255.090 forintot fordított az állam. A Mezőtúri Gépállomás az ország egyik legmodernebbül felszerelt mezőgazdasági gépbázisa. Eddig igen nagy gondot okozott a gépek javítása. Most egy nagy szerelőcsarnok és műhely épfii, amelyben egyszerre 100 erőgépet lehet elhelyezni. Az új szerelőcsarnok ezév decemberére készül el. • A községpolitikai tervben ebben az évben 1.000 négyzetméter új betonjárda lefektetése és 500 négyzetméter felújítása szerepel. * Még ebben az évben megvalósítják az Újvároson az autóbusz megállóhelyen a váróhelyiséget. ♦ Eddig a város fásítása nagymértékben el volt hanyagolva, ezt a hiányt ebben az évben pótolják. A városi tanács az utak és terek fásítására 32.000 forintot fordít. JAKUS IMRE, a szövetkezet elnöke és KALNAI ANTAL a legöregebb mezőtúri fazekas. A gépállomáshoz közel egy új, modern, nagy ablakos, világos épület áll. Ez a mezőtúri Fazekasok Népművészeti és Háziipari szövetkezetének új üzeme. Az új üzemben tágas, világos munkacsarnokok vannak, fürdő, öltözőhelyiségek. Az épület a népi demokrácia ajándéka és egyúttal a népművészet megbecsülésének bizonyítéka. A népművészeti alap 870.000 forintot adott a szövetkezet számára az építéshez, ebből 710.000 forintot az épületre, 160.000 forintot pedig az új gépi berendezésre fordítottak. Kálnai Antal bácsi 76 éves, a legöregebb fazekasmester Mezőtúron. Bizony már beteges ember, nemrégiben épült fel, nehezére esik még a járás is. Mégis amikor felkelt a betegágyból, felkereste JaJcus Imrét, a szövetkezet elnökét és azt mondta neki: — Te Imre, engedd meg már, hogy nappali őr legyek az új üzemnél És azóta Kálnai bácsi szorgalmasan minden nap ott van, vigyáz az épületre. Néz és emlékezik. Emlék- szik arra, hogy 1892-ben, amikor ö inas volt, nyolcvan fazekasmester volt Mezőtúron. Bizony azok semmiféle segítséget, támogatást nem kaptak az uraktól. Fogyogatott a mesterek száma. A 30-as évek derekán már csak harmincon voltak. Attól kellett tartani, hogy elhal ez a szép mesterség. Es most mennyire más a helyzet., Itt van ez a 870.000 forint, ezt sem kell visszafizetni, aztán most vettek fel hét ipa- ritanulót, hogy legyen utánpótlás és ki gondolta volna, hogy még olyan messzi Délamerikába meg Ausztráliába szállítanak majd gyönyörűbbnól-gyönyörübb dísztárgyakat a mezőtúri fazekasók. A fövő mezőgazdasági szakemberei BÁTOR! BÉLA mérnök, műhelyfőnök Bart ha Károly, Kecze István és Aradszi Mátyás tanulók nevelési munkáját irányítja. Ha valaki először megy Mezőtúrra, végigjárja a várost, akkor egész biztosan úgy néz a Mezőgazdasági Technikum hatalmas épületére. mint jelképre. Valóban ez az épület fejezi ki legjobban a város fejlődését. Itt képezik ki a jövő agronómu- sait és az állami gazdaságok, gépállomások, termelőszövetkezetek technikusait. A technikumban háromszázharminc diák tanul. Tizenkét osztály van ebben az iskolában, amelyből kettő növénytani, tíz pedig gépészeti osztály. Ez az aránv mutatja a távlatot, amelyet pártunk, kormányunk tűzött lei a mezőgazdasag nagyarányú gépesítése érdekében. Munkásosztályunk egyre több és egyre újabb gépeket ad a termelőszövetkezeti parasztságnak. Ezt bizonyította az idei mezőgazdasági kiállítás is, Az új, bonyolult gépekhez a technika minden csiniát-bín- ját értő szakemberekre van szükség. Innen Mezőtúrról kerülnek ki Kelet-M agyarország jövendőbeli mezőgazdasági technikusai. A fiatatok túlnyomó többsége a termelőszövetkezetek tagjainak _ gyermekei, akik az elméleti tanulás mellett gyakorlatilag is elsajátítják a mezőgazdasági gépesítés-tudományát. Kiváló szakemberek nevelik őket. modern tanműhely áll rendelkezésükre, új szerszámgépekkel. Mezőtúr ebnvit 5 éne hazánk történetének legszebb lapjai közé tartozik. 1950-51-ben a város dolgozó parasztjai szakítottak a régi. a röghöz kötött gazdálkodással és kitágították a határt, hogy bőséget teremtsenek a maauk számára. Azt a nagyszerű fejlődést megírni, amely a városban az elmúlt öt év folyamán végbement, több kötetes regényt igényelne. Ehhez egy újságoldal nagyon kevés. Éppen ezért csak pár jellemző képet, adatat ragadunk ki a város munkás hétköznapjaiból. Milyen elavult kifejezés az, hogy szürke hétköznapok. Hiszen ebben a városban is óráróUórára fejlődik, alakul a jelen, formálódik a jövő. A szürke hétköznapok naponta gazdagítják, szépítik a várost és annak dolgozóit. Megpróbáljuk ezt valamelyest érzékeltetni. Egy jelentős üzemben MATHÉ SÁNDOR préselő, aki a szálvezető préseket gyártja. £ gy kétemeletes vöröstéglás épületben van az Elektromos | Tömegcikk és Játékárugyár. Ez az í üzem két évvel ezelőtt alakult, ak- | kor mindössze öt dolgozója voll. Ma ♦ kilencven. í Sokan nem is gondolnák, hogy > országosan milyen jelentős ez a S kis üzem. A villamosipar számára E készít igen fontos alkatrészeket. í Olyanokat, amelyek beépítve kül- E földre is eljutnak. Például itt van a nyomógombos talpkapcsoló, amelyet minden asztalilámpán meg lehet találni. Ebből évente 21.000 darabot gyárt az üzem. Egy másik ilyen villamossági tömegcikk a T- dugó, ez még a múlt esztendőben hiánycikk volt, amióta az üzem A mezőtúri gyerekek A jövő terveiből A régi térképen a Mezőtúr—Szolnoki országút ügy szerepel, mint kövesút. A valóságban ennek az országútnak a mezőtúri szakasza földút. Annakidején a város ural a kövezésre fordított összeget — finoman mondva — zsebretették. Hogy az országút valóban köve* legyen, arról most a népi demokrácia gondoskodik, 9 km-es szakaszon 2 millió forintos költséggel megépítik az utat, hozzáfogott a gyártáséhoz, van belőle elégséges. D e ennek a kis üzemnek a legjelentősebb gyártmánya mégis a szálvezető henger. Ez a bakelitből készült alkatrész a textilgépek fontos tartozéka. Ebben az évben 2.200 darabot gyártott belőle az üzem és már eddig a jövő évre 4.000 darabot rendeltek belőle az ország textilgyárai. A szálvezető hengert félévvel ezelőtt még külföldről hoztuk be, darabját 9 és fél dollárért. Ki lehet számítani, hogy mennyi megtakarítást jelent hazánknak az, hogy ezt a fontos alkatrészt a mezőtúri üzem gyártja. A gyár most tovább bővül. 200.000 forint beruházással préstermet és raktárt kap. A népművészet megbecsülése MINDEN MEZŐTÚRI emlékezik arra, hogy a régi világban a piactéren hol volt az embervásár. .Amikor kin; jártunk, mi is találtunk azon a helyein négy embert. Az egyik közülük, egy zömök barna férfi, azt mondta a másik három társának: — Még két emberre volna szükség, azután elmehetünk rizst csépelni. De honnét szerezzünk még két tagot a csapathoz? Pedig nem rossz a kereset, a műk héten öt nap alatt 400 forintot vittem haza, amit a cséplésnél kerestem. A másik ezt mondta: — Én 6 napig kukoricát törtem, 5 mázsát kerestem. Szóval az „ember-piacon“ — ha mér a piac szónál maradunk, ami a múltból sok megaláztatást futtáit ,a mezőtúriak eszébe — kerestet volt és nem kínálat. Bizony, Mezőtúron még több munkáskézre volna szükség, mint amennyi van. Aki pedig becsületesen dolgozik, az megtalálja a számítását. Itt van például Kozák Imre, a Béke Termelő- szövetkezet süldő-gondozója. Neki és feleségének az év végére 800 munkaegysége lesz. AMIKOR meglátogattuk őket. éppen vásárlásból érkeztek haza. A gyerekek téliruhát, kabátot, az asszony ruhákat, az ember télikabátot kapott. — Én már olyan vagyok, mint egy havifizeté- see — mondotta jóleső nevetéssel Kozák Imre. — A mi termelőszövetkezetünkben havonta 4 forintot osztanak munkaegységenként. A pénz-előlegeken kívül eddig 23 mázsa 10 kiló búzát, 7 mázsa 70 kg árpát kaptam terményelőlegként, ezenkívül 5 öthónapos süldőt prémiumba, darabonként 38 kilósak. A háztáji földemen 30 mázsa kukorica termett, az a két disznó, amit majd télire levágok, olyan 200—200 kilós lesz. Kozákék azt is elmondták, hogy ez a bevásárlás még csak az első, mert ezután jön a java. Az egész család cipőt, gumicsizmát kap, az asszony téli- kabátot. Telik miiből. Kozák Imre kiszámította: az elmúlt évben 27 000 forint volt az évi jövedelme, az idén szerény számítással is meglesz a 32 0Q0, NEMCSAK KOZAK IMRE gyarapodik így a termelőszövetkezet tagjai közül. Hogy a városban mennyire emelkedett a forgalom, arra két adat a bizonyíték. 19-51-ben Mezőtúr üzleteinek összforgalma 12 200 000 forint wlt, 1955-ben mér eddig 36 600 000 forint, tehát az év végéire legalább három és félszer nagyobb lesz az áruforgalom a városban, mint 1951-ben. Míg 1950-ben 8600 mé''er szövetet és 19 000 méter kartont adtak el a boltokban, addig 1954-ben már 13 000 méter szövetet és 39 000 méter kartont vásároltak a terme'őszóv'hkezeti váróé dolgozói. Igaza van Kozák Imrének, aki azt mondja: — Az az ember, aki Mezőtúron összehasonlítja a múltat a jelennel és panaszkodik, az, vagy élhetetlen, vagy telhetetlen. EGY TSZ-CSALÁD A Kozák-család.
