Szolnok Megyei Néplap, 1955. október (7. évfolyam, 231-256. szám)
1955-10-09 / 238. szám
Negyvenedik csídós SZATIRIKUS OLDAL 1955 október 9 Jászberényi apróságok Befértünk vasárnap délután 3 órakor a jászberényi cukrászdába azzal a szándékkal, hogy iszunk egy málnát. „Nincs szódavizünk" — mondta a kiszolgáló. Kértünk egy forró feketét s erre kaptunk egy langyos, bamaszínű lóttyöt. * A gyári dolgozók munkaidő után nem tudják beszerezni a vacsorára való felvágottat, vagy kolbászt. Többen vagyunk, akik nem tudunk háztartás', vezetni, nagy gondot okoz mindannyiunknak ez a hiányosság. Hónapok óta nem működik a fürdő, azon a címen, hogy javítják. Ha ebben az ütemben halad, jövő nyárra talán elkészül. ' * A világítással is bajban vagyunk. Egyik nap ég az utcán a villanylámpa, a másik nap nem. Szeretnénk, ha minden nap égne. Aprítógépgyári munkások. KI KORÁM VET — Az a véleményem, hogy ez lenne a legszebb vetés a környéken, ha a mienjj nem lenne mégszebb.,. Az a búza ugyanis már sorol. Ahol nincs munkamódszerátadás Újságíró: — Aztán hogyan érték el az eredményűket? Két munkás (egyszerre): Nem úgy, mint ő.,t Hihetetlen eset Anyanyelvűnket védő rajzos magyarázat Újabb csodabogár a bürokrácia-gyűjteményhez Volt egyszer Karcagon egy téglagyár, annak egy Éliás nevezetű tulajdonosa, aki — mint a bibliai névrokona — némi prófétai tulajdonságokkal rendelkezett. Nemsokára a felszabadulás utál rájött, hogy Magyarországon beaikonyulóban van a tőkéseknek. Fnnek a látnoki felismerésnek a nyomán nyugatra távozott, de nem prófétának, hanem biztosítási ügynöknek. Ennek az Eliásnak 1947-ben lebontották a téglagyárát, azt Karcagon mindenki látta, akinek volt szeme és mindenki hallotta, akinek volt füle. 1955-ben a karcagi tanács adóügyi osztályán a régi iratok között kutatva, felszínre került Éliás és vele a néhai téglagyár. Úgy látszik, némi adóhátralék nyomhatta a tőkés-pró- íéta adólapját, mert fenti hivatal vezetői mély aggodalomba estek: miként az úr Éliás próféta igazhitűsé- gére vonatkozólag. Se Éliás, se a téglagyár — gondolták a derék férfiak — de itt az adóhátralék. Mivel nincsen alany, akin be lehetne hajtani, tehát törölni kell. De hogyan lehet törölni? Ehhez papír kell, rajta igazolás, rajta pecsét, minden együtt = felelősség. De ki az, aki kiad arról igazolást, ami nincs? Meg kell próbálni, hátha akad olyan ember, illetve osztály? Átírtak tehát az ugyanazon épületben lévő igazgatási osztálynak és kérték: igazolja, hogy az Éliás-féle téglagyár immár nem létezik, a tulajdonosa is megszűnt az ország számára, mint adóalany. Az igazgatási osztály, mikor megkapta a levelet, emígy okoskodott: ez az ügy nem énrám tartozik, hanem a városgazdálkodási osztályra. Átküldték oda az ügyiratot. A VKG osztály vállalkozott egy ilyen bizonyítvány kiadására. Megírta, átküldte az igazgatás] osztálynak, ott is aláírták és megküldték az adóügyi osztálynak, ahol mcst már nyugodtan törölték a hátralékot. Eme korszakalkotó kezdeményezés nagy lehetőségeket nyit meg a nemlétező dolgok bizonyítására. Éppen ezért javasolom a következőket: Az óliatkert állítson ki igazolást arról, hogy sehol a világon mán- nem találni élő mammutot. A Történelmi Társulat arról, hogy immár több mint 400 éve megszűnt a török világ. A divattervezők arról, hogy ma már a nők egyáltalában nem hordanak abroncsos szoknyát. Csak a karcagi tanács ne kérjen olyan írást, hogy náluk nincsen bürokrácia — mert nem akad olyan ember, aki ezt aláírná. t. k. Közeleg a zárszámadás h%jy> vd’- Néad csak, a Julistiafc egyszerre három legény is udvarol. — Na hallod, 320 munkaegysége van s itt a zárszámadás,,, Mari néni százforintos büntetése Találós kérdéssel kezdem: — Mi történik akikor, ha — mondjuk Tisza fenyőn — Mari nénit, mert a li'bái kihágást, követtek el — azzal, hogy az utcán legeltek — 100 forint pénzbüntetésre ítélik? Ne törje senki a fejét, úgy se találná ki, hogy milyen útja van ebben az esetben ennek a 100 forintos kihágás! büntetésnek. Igyunk meg egy pohár hideg vizet, hogy nyugodtak legyünk és kezdjük el: Tehát Mari nénit megbüntetik 100 forintra. Ezt a büntetést a törökszentmiklósi járási tanács igazgatási osztálya szabja ki. A büntetés tányéréi értesíti a szolnoki járási tanács adóügyi osztályának illetékcso- poríját, amelynek kötelessége a büntetést behajtani. Az illetékcsoport kiír Mari néninek: fizesse be a 100 forintot. Mard néni kétségbe van esve, hiszen tudomása szerint ő a szolnoki járás területén semmiféle bűnt nem követett el, mit akarnak hát tőle? Ezért beutazik Szolnokra, hogy megtudakolja. Itt megmondják neki, hogy azért a szolnoki járási tanács küldte ki a büntetést, mert megyeileg az összes kihágási pénzbüntetéseket nekik kell nyilváintartaniok. Mari néni megnyugodva visszautazik falujába — és mondjuk nem fizet. A községi tanács erről jelentést tesz a törökszentmiklósi járási tanács pénzügyi osztályának, az megküldi a szolnoki járás illetékcsoportjának, az bevételezi az összeget. Miután bevételezte, ír a törökszentmiklósi járási tanács pénzügyi osztályának, hogy Mari néni fizetett. A végén egy újabb találós kérdés; Vajon Mari néni 100 forintja elég volt-e ennek a bürokratikus hercehurcának a költségeire? Még idejében szól —- !tt vaa * beszéd »'Ail at. Jó! kidomborítottam benne ai eredményeket és a hiányosságokat,., ___________ Er re a szolnoki járási illetékcsoport (és egyúttal megyei is) fizetési meghagyást küld ki a törökszentmiklósi járási pénzügyi osztálynak, amely történetesen egy emeleten van a büntetést kiszabó igazgatási osztállyal. A törökszentmiklósi pénzügyi osztály a fizetési meghagyást kiküldi a tiszatenyői tanácsnak behajtás végett. Végre Mari néni fizet; — Figyelmeztetem magukat, hogy most silóziák be a kukoricásaira! amíg megvan a tápértéke, mert különben istenuccse nem eszem meg!
