Szolnok Megyei Néplap, 1955. szeptember (7. évfolyam, 205-230. szám)

1955-09-13 / 215. szám

2 SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP 1965 szeptember 13. A technika fejlesztése -- a monkások nevelésének kérdése is Üzemeinkben ezekben a na­pokban mindgyakrabban kerül napirendre a technika fejlesztése, egyre több szó esik róla. Dolgozó­ink többsége sokat töpreng azon, bogy újításaival miként tehetné olcsóbbá, gazdaságosabbá a terme­lést: Akad azonban., olyan is, aki nagyobb beruházások nélkül eleve lehetetlennek tartja ezt. Többek között a Szolnoki Vasipari Válla­lat főmérnökének voltak ilyen megnyilvánulásai. Ugyanakkor a vállalatnál figyelmen kívül hagy­tak olyan észrevételeket, mint pél­dául a Halmai esztergályos elv­társé. Azt javasolta, jiogy 35—4-0 dekagramm súlyú alkatrészt ne 8 kilogrammos bronzrud elforgácso- lásával állítsanak elő. hanem az al­katrésznek megfelelő profilú rud- öntvényt készítsenek, hiszen a be­rendezések folytán van erre lehe­tőség; Számtalan, ehhez hasonló példá­ból leszűrhető az a következtetés, hogv a technika fejlesztése, a meg­levő gépek és eszközök jó kihasz­nálása nemcsak a műszakiak dol­ga, hanem elsőrendű politikai fel­adat. a kádernevelés kérdése is. Hiába a modern berendezés vala­melyik üzemben, ha nincsenek hozzá megfelelő képzettségű szak­munkások. A pártszervezetnek kell szorgalmazni, hogy a műszakiak az újítások kidolgozásánál fogjanak össze a fizikai dolgozókkal, segít­sék azokat. Ma még nagyon sok üzemben előfordul ugyanis, hogy „az ötlet jó. készítse el hozzá a rajzot" — jelszóval magára hagy­ják az újítókat. Nyilvánvaló, hogy a műszaki-rajz készítésében járat­lan ember nem tudja kellően le­rajzolni elgondolását s elmegy a kedve az észszerűsítéstőh Ezért kell a műszakiak segítsége; Néhány üzemben a túlzott óva­tosság. a felelőssségvállalás elodá­zása hátráltatja a javaslatok meg­valósítását. „Hátha nem válik be!'‘ ;— aggodalmaskodnak gyakran a műszakiak: Ezzel kapcsolatban említsünk meg egy találó példát a Szolnoki Cukorgyárból. Felsőbb szervektől utasítás érkezett az üzembe, hogy a kazánházban ve­zessenek be egy máshol kipróbált újítást. Az újítást végrehajtották. Az újítás felsőbb szervek által ja­vasolt módja nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, de át­alakítással már megtakarítást ered­ményezett. Leszűrhető ebből a ta­nulság: ha az újítások, elgondolá­sok nem mentesek is a hibáktól, nemes célt szolgálnak s nem elvet­ni kell azokat, hanem módosításu­kon, bevezetésükön munkálkodni. A Tiszamentí Vegyimű­vek javaslati könyvébe január­ban bejegyzett észrevételekhez odaírták a vezetők, hogy ..felülvizs­gáltuk", „kivitelezését elrendel­tük'*, csak éppen valóra nem vál­tották a munkások észrevételeit, így aztán nem csoda, hogy ha akad olyan hang az üzemben, hogy — „minek tegyek javaslatot.- úgy­sem veszem hasznát." Az üzemi pártszervezeteknek nem lehet kö­zömbös, hogyan viszonyulnak a munkások a termeléshez; A Ve­gyiművek például a közeljövőben sokat fejlődik, sok szakmunkásra lesz szüksége. Éppen ezért fel kell számolni az üzemben fellelhető fá­sultságot. az emberekkel való for­mális foglalkozást. Több fiatal, technikumot végzett elvtárs dolgo­zik az üzemben. Magától értető­dő. hogy a vezetőknek beszélniük kellene ezekkel, érdeklődni to­vábbi szakmai tanulásuk felől, — megteremteni annak lehetőségét. S mi a valóság? Ezek a fiatalok alig látták a párttitkárt, az igazgató­val nem is beszéltek, aí Jiőmér­nökkel csak futólag. Ilyen esetekben a párttagoknak kellene sarkukra állni és taggyű­léseken. vagy egyéb alkalmakkor félreérthetetlenül kijelenteni, hogy csak az a jó vezető, aki érdeklő­dik a munkások egyéni problémái iránt, s igyekszik azokat orvosolni. A munkásokkal való eleven kap­csolat gazdagon gyümölcsözik. A Cukorgyárban például mikor a technikai fejlesztés szöbakerült, lábrakapott az a nézett, hogy „ná­lunk nem lehet fejleszteni, hiszen az üzem így is jóval többet ter­mel, mint a régi rendszerben.*' A A pártvezetőség a dolgozókhoz for­dult, az ő véleményüket kérte ki. Az eredmény: 45 hasznos javaslat. A lehetőség mindenütt meg van a fejlesztésre. Azon mú­lik az egész, hogy a pártszervezet megtalálja-e a megfelelő hangot, fel tudja-e keltem a dolgozók ér­deklődését a termelési kérdések iránt. Ennek fontosságára csupán egyetlen példát említsünk meg: a Szolnoki Papírgyárban az újítások­ból eredő megtakarítás a II. ne­gyedévben félmillió forintot tett ki. Amennyire hasznos a javaslatok megvalósítása, annyira károsan hat a termelésre, a munka minőségé­re, s végső soron á dolgozók ke­resetére a gyenge szakmai felké­szültség. Pártszervezeteink éppen ezért szorgalmazzák, hogy minél több szaktanfolyamot szervezzenek, s minél többen látogassák azokat. Sserdán ülést tart a Hazafias Népfront megyei bizottsága A Hazafias Népfront megyei bizottsága folyó hó 14-én, szer­dán délelőtt 10 órai kezdettel meg­beszélést tart Szolnokon a megyei iroda helyiségében (Ságvári End­re u. 30. sz.). Az ülésén a bizottsága népfront­mozgalom előtt álló legközelebbi feladatokkal kapcsolatos teendők­kel foglalkozik. A megyei iroda ezúton is kéri a bizottság tagjait, hogy a megbe­szélésen feltétlenül jelenjenek meg és tapasztalataikkal segítsék elő a bizottság további munkáját. A VÁ*N DORM ADARAK TITKA Irta: V. Szdobnyilcov, a biológiai tudományok kandidátusa ősszel, amikor a fák elhullatják lombjaikat, a madarak hosszú útra kelnek, Délre költöznek. Amint be­köszönt a tavasz, ismét visszatér­nek régi helyükre. A madarak vonulása olyan jelen­ség, amely sok tekintetben még ma i.m világos. A gyűrűzéses kísérle­tek azt bizonyítják, hogy a mada­rak általában oda térnek vissza, ahol születtek. A vonuló madarak többezer kilo­métert repülnek a tenger felett. Út­jukon számtalan veszély leselkedik rájuk. A. viharoktól megtépázott madárseregből sokan a tengerbe hullnak, sokan a különféle ragado­zóknak esnek áldozatul. A madarakat azonban semmiféle veszély nem tudja útjukon megállí­tani vagy visszafordítani. Minden évben, amikor beköszönt a tavasz, megindulnak Észak felé, ősszel pe­dig Délre vonulnak. így van ez már évezredek óta. Vajon milyen okok késztették a madarakat arra, hogy évente két­szer is megtegyék ezt a nehéz és veszedelmes utat. De felvetődik itt más kérdés is: hogyan találják meg az utat oda, ahol azelőtt fészkeltek? A madarak életével foglalkozó tu­domány — az ornitológia — egye lőre csak az első kérdésre tud vá­laszt adni, A madarak őszi elköltözésének oka teljesen világos: télen Északon pusztulás várna rájuk a nagy hideg és az élelemhiány miatt. De mi ma­gyarázza azt, hogy a madarak ta­vasszal visszatérnek fészkelési he­lyükre; miért nem maradnak ott, ahöl a telet töltötték? Erre már ne­hezebb felelni. Hiszen ott meleg van és táplálékukat a természet egész éven át biztosítja. Egyes or­nitológusok állítása szerint a ma­darak tavaszi vonulásának az az olca, hogy szaporodásuk csak ere­deti fészkelési helyükön van mara­déktalanul biztosítvaí Mindmáig rejtélyes azonban az, hogyan találják meg a madarak az utat őszi és tavaszi vonulásuk ide­jén. Itt nemcsak arról van szó, hogy Északra vagy Délre repülnek, ha­nem pontos útirányuk van, amely­nek végcélja az a patak, tó, sziget vagy mocsár, ahol azelőtt fészkel­tek.i Az kétségtelen, hogy a madár nem tudja vizuálisan megjegyezni ezt a hatalmas utcüt, annak jellemző helyett és fordulópontjait. Nem a megjegyzett út vezeti a madarakat vonulásukkor. Számos madárfajtá­nál az idősebbek jóval előbb útra kelnek, a fiatalok csak később kö­vetik őket. Gyűrűzéses kísérletek bizonyítják ezt. A madárfiókák mégsem tévednek el, noha életük­ben először teszik meg az utat. Ez a kérdés a legutóbbi időkig is a legbonyolultabb rejtély volt a madarak vonulásában. Ma sem ol­dották meg, de a tudósok már kö­zelednek a kérdés feltárásához. Az ornitológusok kisérlefeket folytattak postagalambokkal. Tbbbszáz posta­galambot két csoportra osztottak. Az egyik csoportba tartozó galam­bok szárnyához könnyű mágneses lemezkét erősítettek, míg a másik csoport galambjainak szárnyára ugyanolyan alakú és súlyú rézleme­zeket tettek. Mindkét csoportot messzire elszállították és szabadon engedték. A rézlemezkével ellátott galam­bok már az első nap valamennyien visszatértek a telepre, míg a másik csoportból mindössze egy galamb érkezett vissza, az is csak a negye­dik napon. Ez a kísérlet azt bizonyítja, hogy a galambok tájékozódása és a föld mágnesessége között összefüggés van. Feltételezik, hogy a galambok, de kétségkívül a többi madarak is, a Föld mágneses sarkainak vonzása alatt állnak, valamilyen módon fel­fogják ezt a vonzást és ez irányítja őket messzi útjukon. A szárnyakhoz erősített mágneses lemezkék gátol­ták a tájékozódási képességet és a galambok eltévedtek. Valószínű azonban, hogy a mágneses vonzás egy­magában nem elegendő ahhoz, hogy a madarak megtalálják fészkelési helyüket. A mágneses vonzás ugyanis egyenlő mérvű an­nak a mágneses szélességnek egész hosszában, amely áthalad a fészke­lési helyen. Éppen ezért nyilván­való, hogy van egy másik tényező is, amely a mágneses vonzással együtt hat. A tudósok feltételezik, hogy ilyen vonzóerővel rendelkezik a Coriolis- féle erő, vagyis az az erő, amely a Földnek tengelye körüli forgása közben keletkezik. A Coriolis-féle erő hatására az északi félteke fo­lyóinak jobbpartja rendszerin‘ mo­rédé kebb, mint a balpart. A Corio­lis-féle erő ugyanis a víztömeget in­kább a jobbpart felé sodorja, ezért a viz sodra a jobbpartot gyorsabban kimossa, mint a balpartot. Ugyan­ennek az erőnek tulajdonítható, NEMZETKÖZI SZEMLE A moszkvai tárgyalások hogy a vasútvágányok jobb sínje hamarabb tönkremegy, mint a bal. A Coriolis-féle erő a földrajzi szélességtől függően változik és a sarkok felé növekszik. Éppen ezért minden földrajzi szélesség egy-egy olyan egyenes, amely mentén a Co- riölis-féle erő mindig egyenlő mér­tékben hat. A földrajzi szélesség nem esik gybe a mágneses szélességgel, de két pontban metszik egymást. A Coriolis-féle erő és a Föld mágne­ses vonzása e két ponton tehát egyenlő. Feltételezhető, hogy ez a körül­mény döntő jelentőségű a madarak tájékozódására nézve. Minden fész­kelési hely egy bizonyos földrajzi és mágneses szélesség metszéspont­ján van. A fészkelési vagy telelési helyére vonuló madár kiválasztja a legrövidebb útirányt, amely elvezeti őt oda, ahol a meg­szokott módon érzékeli a Coriolis- féle erőt és a Föld mágneses von­zását, E feltételezés alátámasztására a következő kísérletet bonyolították le a postagalambokkal. Egy csoport fiatal postagálambot betanítottak arra, hogy nagy távol­ságról visszataláljanak telepükre. Ezután a térképen ugyanazon föld­rajzi szélességen, amely mentén a galambtelep volt, kijelöltek egy pontot, ahol a telepen áthaladó mágneses szélesség keresztezte a földrajzi szélességet. Ez a pont mintegy kétezer kilométerre volt az eredeíi galambteleptől. Itt újabb galambtelepet létesítet­tek, majd a régi telepről messzire elszállították a galambokat és út­jukra bocsátották őket. A galambok többsége megtalálta az új telepet, noha azelőtt sohasem volt ott, pedig az új telep kopár síkságon helyez­kedett el, mig a régi erdős, hegyes vidéken volt. Mintho<gy a Föld mágneses von­zása és a Coriolis-féle erő ugyanúgy hatott, mint a régi telepen, valószí­nű, hogy ez segítette a galambokat az új telep megtalálásához. A mágneses vonzás elméletét sok tudós tagadja. Ezek a tudósok azt állítják, hogy mind a Coriolis-féle erő, mind pedig a Föld mágneses vonzóereje túlságosan gyenge ah­hoz, hogy a madarak szervezete ér­zékelhesse ezeket. A további megfigyelések és kísér­letezések véglegesen el fogják dön­teni ezt a kérdést, Adenauer német szövetségi kan­cellár csütörtökön megérkezett Moszkvába és pénteken a délelőtti órákban megkezdődtek a tárgyalá­sok a Német Szövetségi Köztársa­ság konmányküldöttíége és a Szov­jetunió kormánya között. A két ország közötti tárgyalások megindulása kétségtelenül része annak a politikai fejlődésinek, hogy tisztázza a két ország közötti vi­szonyt, hozzájárulva ezzel a általá­nos nemzetközi helyzet enyhülésé­hez. A Szovjetunió június 7-én jegy­zékkel fordult a bonni kormány­hoz meghívta Adenauert Moszk­vába és megjelölte a tárgyalások célját is a diplomáciai, gazdasági és kulturális kapcsolatok mormali- .záJásábam. Ez egyúttal lépés annak a szovjet javaslatnak a megvalósí­tásához, amelyet a Szovjetunió kül­döttsége, a genfi kormányfői érte­kezleten terjesztett elő Németor­szág kérdésének megoldására. A Szovjetunió —• amint azt a Pravda éppen a nyugatnémet—szovjet tár­gyalások megindulásának előesté­jén leszögezte — a reális helyzet­ből indul ki: a párizsi háborús egyezmények hatálybaléptek, meg­valósításuk folyamatban van. A Szovjetunió az így előállt helyzetet figyelembevéve azt javasolta Géni­ben, hogy lépásről-lépésre haladja­nak a német újraegyesítés felada­tának megoldása felé. Az európai feszültség enyhítésének, az államok fennálló katonai csoportosulásai megszüntetésének és olyan hatha­tós össz-európai kollektív bizton­sági rendszer létrehozásának útján,- amelyben az első időszakban mind a Német Demokratikus Köztársa­ság, mind a Német Szövetségi Köz­társaság, később pedig az egyesített Németország venne részt. Ezzel szemben Adenauer nyugati partnerei — akikkel a június 7-iki szovjet jegyzék vétele után sürgő­sen tanácskozott — azt a véleményt képviselik, hogy először egyesíteni kell Németországot és csak azután lelhet szó kétoldali tárgyalásokról, a normális kapcsolatok felvételéről. Ez a gondolat belekerült a bonni kormány egy későbbi jegyzékébe, amelyben javasolja, hogy a moszk­vai tárgyalások napirendjét széle­sítsék ki a német egység és a Szov­jetunióban lévő német hadifoglyok kérdésének megvitatásával is. A Szovjetunió ■— mint ismeretes — nem zárkózott el e kérdések meg­vitatása elől, de szükségesnek tar­totta megjegyezni, hogy álláspont­ját már előzetesen és több alkalom­mal világosan leszögezte. A nyugati politikusok és a sajtó először megdöbbent, amikor látta, hogy a moszkvai tárgyalásokat gyakorlatilag nem lehet elutasítani, majd pedig Adenauer kancellárt — „Európa erős emberét“, amint őt nevezik — elkezdték nyomatéko­san figyelmeztetni, „a Nyugattal szemben fennálló kötelezettségeire’. Attól tartattak ugyanis, hogy Aden­auer olyan kötelezettségeket talál Moszkvában magára vállalni, ame­lyek ugyan a németek számára elő­nyösek, de csapást jelentenének a nyugati „védelmi“ rendszerre. Ezek a hangok a tárgyalások előtt köz­vetlenül csak erősödtek és nem ta­láltait süket fülekre Benn hivatalos köreiben sem. Vannak tehát Nyu­gaton olyan körök, amelyek a moszkvai tárgyalások világos célját: a két ország közötti diplomáciai, gazdasági és kulturális kapcsolatok felvételét függővé akarják tenni más problémák, elsősorban a német egység kérdésének előzetes megol­dásától. A Pravda minapi cikkében világosan leszögezte az ilyen törek­vésekkel kapcsolatosan, hogy ilyen állásfoglalásra csak az juthat, „aki­nek nem fűződik érdeke sem a vi­szonyok rendezéséhez,, sem Német­ország nemzeti egységének helyre- állításához. Az ilyen állásfoglalást csak az az óhaj diktálhatja, hogy már eleve sikertelenségre kárhoz­tassák a most megindult tárgyalá­sokat”: Ezek az „erő-politikusok”, akik ilyenformán a genfi szellem mérge­zőinek dicstelen szerepét játsszák, rendkívül idegesek olyan lehetősé­gek láttán, hogy Európa szívében megindulhat a békés fejlődés folya­mata, amely előbb-utóbb a külön­böző szovjetellenes és népi demok­ráciaellenes támadó katonai szövet­ségek felbomlásához vezetne. E na­pokban idegességük még csak foko­zódik azáltal, hogy saját táboruk­ban is kénytelenek repedéseket, főt ellentéteket felfedni; Ciprus hovátariozásának kérdése éppen az elmúlt napokban mutatta meg, hogy az Északatlanti Szövet­ség két ,szilárd” államát milyen mély szakadék választja el egymás­tól. Ciprust — mint ismeretes — Nagy-Britannia koronagyarmatá­nak minősíti, Töröjkország magáé­nak vallja, a görögök pedig ma­guknak követelik. Az élesedő el­lentétek lecsillapítására végülis Londonban összeült egy hármas értekezlet, amely azonban csak ola­jat öntött a tűzre. Az angol-görög- török értekezlet ideje alaét Görög­országban aláaknáztak egy török konzulátust ezt hatalmas görög- eilemes tüntetések követték Isztan- bulban és más török nagyvárosok­ban. Anglia menteni akarta, ami még menthető volt s ezért Mac­Millan külügyminiszter azt java­sok.«, hogy Anglia ugyan továbbra is gondoskodik Ciprus védelméről, de hajlandó beleegyezni abba, hegy Ciprusban törvényhozó gyűlést hív­janak össze, amelynek többsége vá­lasztott tagokból állott volna és né­hány mandátumot a török kisebb­ségnek tartottak volna fel. Ezt a javaslatot mind török, mind görög részről elutasították s így a lon­doni értekezlet kudarcba fulladt. A küldöttségek elutaztak, az ellen­tétek pedig elmélyültek. A görögök hivatalosan megtagadták a részvé­telüket a NATO hadgyakorlatán azért, mert „ott török hadihajók is résztvesznek“, Törökország három nagyvárosában pedig ostromállapo­tot kellett kihirdetni a górögellenes tüntetések megakadályozására. A marakodás a NATO két tagállama között tehát teljes világossággal ki­pattant. Talán éppen ezért foglal­kozik e kérdéssel olyan nagy figye­lemmel különösen az angol sajtó. A tekintélyes Times isztoantouli tu­dósítója például azt írja, hogy a Görögország és a Törökország kö­zötti megbékélés ügye, amely jó úton haladt a multiban, „most ro­mokban hever*’, s hozzáfűzi, hogy „az amúgyis meggyengült balkáni egyezményre Görögország és a Tö­rökország közötti viszony megrom­lása halálos csapást mért.“ A mun­káspárti Daily Herald „Űj impe­rializmus’* című cikkében szembe­száll a konzervatív kormánynak azzal a véleményével, hogy „A brit nemzetközösség bizonyos területei különleges helyzetük miatt soha sem tehetnek szert teljes függet­lenségre“, s leszögezi, hegy ez a politika teljesen elhibázott. A leg- világosabban talán e liberális News Chronicle fejezi ki a NATO-körök aggodalmát, amikor így ír: „Ma az a helyzet, hogy a Földközi-ten­ger egész keleti medencéjének vé­delme alapjában megrendült.“ Ez a megállapítás több mint a fennálló ellentétek elismerése .. . A tárgyalások körül Moszkva (TASZSZ). A Pravda közli Jefimovnak és Naumovnak a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság kormányküldöttségé­nek tárgyalásaival foglalkozó cik­két. A cikkírók rámutatnak, hogy ezek a tárgyalások fogvatartják a Moszkvában tartózkodó nagyszámú sajtóképviselő figyelmét. Az újság­írók egymás között megvitatják a tárgyalások menetét, közük, egy­mással benyomásaikat, s emlegetik azt a baráti fogadtatást, amelyben Moszkvában részesültek: Sok szemleíró — folytatja Nau­mov és Jefimov — a Moszkvában folyó tárgyalások lényegéről beszél­ve, hangoztatja, hogy a szovjet kormányküldöttség a tárgyalások során szigorúan tartja magát „Genf szelleméhez”, amely meg­hozta a nemzetközi feszültség to­vábbi enyhülését. Ismételten volt alkalmunk hallani annak az óhaj­nak a megnyilvánulását, hogy a másik fél is tartsa magát ehhez a szellemhez; Szeptember 10-én az újságírók házában tartott sajtóértekezleten a szovjet és a külföldi sajtó képvise­lői megkapták a tárgyalásokon el­hangzott nyilatkozatok részletes is­mertetését. A jelen volt újság­írókra nagy hatást tett N. A. Bulgo- nyin, N. Sz. Hruscsov és V. M. Mo­lotov nyilatkozata.- Egyöntetű be­ismerés szerint ezek a nyilatkoza­tok, amelyeket a nyíltság és őszin­teség jellemzett, újra megmutatták, hogy a szovjet kormány a nemzet­közi feszültség enyhítésére, a Né­met Szövetségi Köztársasággal és valamennyi országgal való jó kap­csolatok megteremtésére törekszik;

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom