Szolnok Megyei Néplap, 1955. szeptember (7. évfolyam, 205-230. szám)

1955-09-01 / 205. szám

1955 szeptember 1, SZOLNOKMEGYE1 NÉPLAP 5 Áz éllat és állati termékek begyűjtése Fegyverneken Megyénk továbbra is vezet a ga- bonabegyüjtés versenyében. A kun­hegyes!, a törökszentmiklósi és a tiszafüredi járás országosan is a legjobbak között szerepsl. Az ál­lat- és állati termékek begyűjtése terén azonban nem dicsekedhetünk ilyen eredményékkel. Minden já­rásban és községben vannak ter­melők, akik hízott sertéssel, tojással, baromfival, vagy tejjel adósai ál­lam unknak; Ez a helyzet Fegyvernek! m is. A gabonabegyüjtésben járási viszony­latban élenjár a község, de állat­ból és állati termékekből igen sok a hátralékos termelő. Nézzük meg az eddigi eredményt. A harmadik negyedévi tervet véve alapul: hízott sertésből 94, vágó­marhából 108, tojásból 82, tejből 80, baromfiból pedig 74 százalékra teljesítette a község a tervet. A számok azt tükrözik — a határidő még nem járt le, — hogy ez az eredmény nem is rossz. Érdemes azonban megvizsgálni, md van a számok mögött. A több mint kétezer beadásra kötelez/ tt termelő között sok olyan dolgozó paraszt van, mint Farkas Károly 5 holdas egyéni gazda, aki decem­berre beütemezett sertését már be­szállította. Májer Imre, B. Tóth Sándor és Kovács István szintén előre teljesített. Sorolhatnánk to­vább a jól teljesítő dolgozó parasz­tokat. akik igyekezetükkel nagyban hozzájárultak a 94 százalékos tel­jesítéséhez. Az élenjárók mellett jócskán akadnak késlekedők is. Száztirra- egy termelő több mint 100 mázsa sertéssel tartozik. Többségüknek múlt évi hátraléka van. Szabó Jó­zsef 6 holdas tavalyról 131 kg ser­téssel maradt adós. A begyűjtési hivatal többször figyelmeztette, majd kötelezettségét 10 százalékkal felemelte, s még sem állított be sertést. A begyűjtési megbízott pár nappal ezelőtt újból felkereste s közölte vele, hogy a rendelet ér­ti rímében a háztartási szükségletre visszatartott gabonát fogják tarto­zásába elvinni, ha nem rendezi, Szabóné még akkor is úgy véleke­dett, hogy nem állítanak be ser­tést. Tojás-, és baromfi-hátralékuk is azt mutatja, nem tekintik kötelességüknek a beadás teljesítését. A begyűjtési megbízottak több­ször tapasztalják, hogy egyes dol­gozó parasztok úgy gondolkoznak, ráérnek a teljesítéssel. Nem igye­keznek jószágot nevelni. Gönczi Józsefné 6 holdas gazdálkodó, ta­valyról 308 kg sertéssel hátralékos, s ehhez jön az idei kötelezettség. Baromfival, tojással szintén adós. Az udvara mégis teljesen kopár. Sem egy tyúkot, sem egy malacot nem lehet ott találni. Pedig nyil­vánvaló, hogy földjének terméséből tudna jószágot nevelni, s a be­adásba és saját részére sertést hiz­lalni. Több esetet sorolhatnánk, ahol a meg nem értésről, vagy nem akarásról van szó. A beadási kötelezettségüket be­csületesen teljesítő dolgozó parasz­tok jogosan követelik a tanácstól, a begyűjtési hivataltól, hogy a no­tórius nemteljesítőkkel és a késlekedőkkel szemben alkalmazzák a törvényt. A begyűjtési szervek dolgozói most újból i'Ikeresik a hátralékosokat, s ahol jó szóval nem jutnak ered­ményhez, ott a tórvényadta lehető­ségeket érvényesítik. Ellenőrzik azt is, hogy az a mintegy hatvan- hetven hátralékos termelő, aki cséplés előtt állította be a ser­tést, melyik hónapban tudja át­adni. Elősegítik a kisebb mennyi­séggel tartozó gazdáknál a 'társu­lást, vagy azt, hogy a hízót pén­zért vásárolják meg. D. Nagy Gyula például 9 mázsa szabad ga­bonát adott ót, s az érte kapott pénzből vásárolta meg tavalyi tar­tozásának rendezésére a 133 kg-os hízót. Csatári Bálint és Gődér Jó­zsef szintén ilyen formában vette meg a beadáshoz szükséges hízó­nak valót. A pártszerveztt népnevelői, a ta­nácstagok és a Vörös Csillag TSZ vezetői a felvilágosító munkáiban segítenek. Kisgyűléseket tartanak és személyes beszélgetések során is felhívják a dolgozó parasztok figyelmét a beadási kötelezettség rendezésére. Csécsei Antal, ifj Hu­bai Kálmán, Gyetvai József tanács­tagok már mindentől eleget tettek beadásuknak. Barta István és Ba­logh Pál pedig még szabad hízót is adott át. A népnevelők és akis- gyűlések előadói tehát elmondhat­ják a dolgozó parasztoknak, hogy nem indokolt az az ,?gy vagon hízó tartozás, amellyel Fegyvernek adó­sa államunknak, hiszen a jól gaz­dálkodó, előrelátó dolgozó parasz­tok még szabad eladásra Is tudnak Hizlalni. A baromfival, tojással' vagy más cikkel tartozó termelők előtt is nyitva áll a lehetőség, hogy jobb munkával több takarmányt ter­meljenek, s annyi jószágot tart­hassanak, hogy jusson a beadásba, a piacra és a család szükségletére is. A begyűjtési hivatal pedig ne hunyjon szemet a lazaságok felett, hanem felvilágosító szóval, a" tör­vény betartásával és betartatásá­val biztosítsa a hátralékok rende­zését, az állat- és állati termék begyűjtési terv tejesítését. I _ __ Sü l eines a&lt-e. DCöüáes CfÁzielmdi. . . ? Lassacskán döcög a hosszú te­hervonat. A kerekek álmosító egy­hangúsággal kattognak a sínen. Az idő is szinte ágybanyomná az em­bert. Vigasztalan szürke felhőkből hull az eső, a kövér cseppek szapo­rán kopognak a vagonok bádogtete- jén. Kovács József vonatkísérő még­sem álmos. Pedig volna oka rá. Csütörtökön indult el hazulról, most meg már szombatra virrad. Aludt is azóta, meg nem is. Leg­többször csak valamelyik állomás készenléti tanyájában dűlt le egy­két órára, míg az új szerelvényt el­készítették. Aztán gyerünk tovább. összehúzódva ül a fék kemény padján. Fázik egy kicsit, mert ala­posan elázott ebben a csúnya idő­ben. Éppen azt nézi, milyen mesz- sze vannak még a legközelebbi ál­lomástól. ügy gondolja, ha megáll­nak, felszalad a mozdonyhoz, míg kezel a gép, megszárítkozik meg­melegszik a kazánnál. Egy kicsit bosszantja is: miért nem kapta meg az esőköpenyt. A többieknek megvan már, de ő most jött még ide. Biztos úgy gondolják, várjon sorára. Pedig nem mai gye­rek a vasútnál már 6 sem. 1925-ben tette az első szolgálatát. Ezt nem veszik figyelembe? — Igaz, eljöttem a Járműjavító­ból — érvel magában —, de el kel­lett jönnöm. Jobb is így. Az biztos, hogy ott nem kellett ázni, fázni. Ha letelt a 8 óra, fogta magát az ember s hazament. Féléve még nem a fékfülkében, hanem a Járműjavító kocsiosztá­lyán lehetett találkozni Kovács Jó­zseffel. A híres Budai alvázszekré­nyes brigádnak volt a tagja. Min­den versenyben az elsők között vé­geztek. Érdeme volt ebben a régi lakatosnak. Kovács Józsefnek is. A brigádvezető úgy vélte, Ko­vácstól tanulhatnak a fiatalok is. Hozzája osztotta be az ipari tanu­lókat. — Igaz, hogy az én pénzem is kisebb lesz, de azért elvállalom, bajlódok velük — vette át a kis csoportot. De úgy érezte, borsot törtek az orra alá. Azért vitte őket szépen. Mikor már látta, hogy el­tanulták a szakmát, megmondta nekik: — Gyerekek, idehallgassatok. Míg ti tanultatok és kerestetek, én ve­szítettem, mert beláthatjátok ti is, csak nem haladtam úgy, mintha kész szakmunkásokkal dolgozom együtt. Ez nem baj. De most aztán bele ám mindent a munkába. Pó­toljuk. ami elmaradt. A fiúk megfogadták a szavát, alaposan nekigyürkőztek. Két-két és fél kocsit is elkészítettek na­ponta. Jól ment minden. Kovács bí­zott is tanítványaiban, de azért, ha kiadtak egy vagont, próbaképpen levett egy-egy csavart, megnézte, van-e olaj, kenőpárna a kerékagy-, ban. Egyszer nem tette csak meg ezt, mikor a szénutalványát intézte s nem ment be aznap. Mintha csak kifogta volna : : Másnap reggel már Törökszentmiklósról hozták vissza a kocsit hőnfutással, beol­vadt csapággyal. — Ugylátszik, a gyerekek még­sem tettek be kenőpárnát, elfelej­tették valahogy — próbálta mente­getni a dolgot, mikor számonkér- ték tőle. Balázs elvtárs, a kocsi- osztály vezetője azonban nem vette ilyen könnyen a dolgot. — Maga a felelős a munkáért. Meg kell fizetni az okozott kár egy részét; A legközelebbi fizetéskor 100 foririítal kevesebb lett Kovács bo­rítékjában. Meg is bánta aztán, hogy magukrahagyta a fiatalokat, de a késő bánat nem segíthetett. — Egy kis jóindulattal elintézhet­ték volna — mondogatta sértődöt­ten társainak. — Nem is érdemes itt dolgozni. Ha e’megyek, máshol Is megkeresek ennyit; így került a forgalmi szolgálat­hoz s ami azt illeti, nem is csaló­dott, a pénze itt is csak megvan. Az utazó személyzet is fontos, fele­lősségteljes munkát végez s a vasút megfizeti a fáradságot mindenhol. Az alapfizetéshez jön még a ké­szenléti díj, kilométerpénz, s aki szeret utazni, 1100—1200 forintot könnyen megkeres. — Én meg bírom Is, meg szere­tem is az utazást — meséli hétfőn, ahogy kipihente magát a négyna­pos út után s találkoztunk a szol­noki állomáson.­— Tudja, kell a pénz s nem mon­dom, sokat vagyok úton. Az egyik fiamnak — egy másodikosztályos­nak eltört a lába — sok baja van az embernek. De megfizetik itt a kemény munkát. Többet is keresek néha, mint a Já-műjavítóban. — Mennyi szolgálata volt a múlt hónapban? — 400 óra — vágja rá azonnal, némi büszkeséggel is. Valóban de­rék dolog is ennyi utat vállalni De őt nem viselte meg, teheti. Kovács József 40 évesnek sem néz ki, pedig már 50 lesz. Élénk­tekintetű, fürgemozgású ember, olyan fajta, aki nem tud meglenni tétlenül. A legszívesebben még most is a géprő’, a motorról mesél. És mégsem dolgozik a szakmájá­ban. Otthagyta s meggyőződése, hegy jobban járt. Még azzal se na­gyon törődik, hogy csaknem két­szer annyi időt tölt el s alig vala­mivel több pénzt kap, mint szak­munkás korában; Vajon jobban járt-e így? Qfaj fairnek a szolnoki mozikban A titokzatos Afrika Két cseh mérnök, Jiri Hanz elka és Miroslav Zikmund Afriká­ban próbálta ki az új széria-gyártásban készült „Tátra’“ személykocsi teherbírását. A két mérnök 63 000 kilométer utat tett meg Afriká­ban. — Erről nemcsak nagyjelentőségű könyvet írtak, hanem az útjuk során dokumantum-íilmet is készítettek. Ezt a filmet mutatja ma be a szolnoki Tisza-filmszính áz. Jelzőtűz Ez a német-svéd közös filmalkotás egy kis sziget halász lakói­nak életét, küzdelmeit mutatja be. A mindvégig izgalmas, lebilincselő történet azt a harcot ábrázolja, amelyet a sziget lakói folytatnak a mindennapi életért. A filmet a Vörös Csillag filmszínház ma mu­tatja be. BELFÖLDI HÍREK A Szőlőoltvány és Facsemetefor­galmi Vállalat már az idén hatal­mas mennyiségű gyökereztetett olt­ványt bocsát a termelőszövetkeze­tek és egyénileg gazdálkodó parasz­tok rendelkezésére. A dolgozó pa­rasztság igényeinek megfelelően a jövő évben még fokozza a gyöke- reztetet szőlőoltványok előállítását. Ennek érdekében az idén az egész ország területén gyűjti a különbö­ző fajtájú szőlővenyigéket. A vál­lalat a szokvány csemegőszőlő vész- szóért tizenhárom fillért, a különle­ges, nálunk ritka fajta csemege­vesszőért tizenöt fillért ad. A bor­szőlő-vesszőért tizenkét fillért kap­nak a gazdák. Az ország szőlővidé­kei a helyi begyűjtők a vessző be- érésekor kezdik a felvásárlást, * Gombnyomásra szabályozható, — úgynevezett gyorsűaráló gyártását kezdte meg a Háztartási és Fém­Nagyobb nyilvánosságot a munkaverseny élenjáróinak Ahogy belépünk a Tisza Bútorgyár kapuján, hatal­mas fekete tábla ötlik sze­münkbe. Próbáljuk meg­állapítani, milyen rendel­tetése van, mivel semmi­féle jel, felírás nem ad támpontot ennek megálla­pítására. Megkérdezzük a kapus szaktársat, aki készséggel szolgáltatja a felvilágosí­tást: — A tábla — úgymond — versenytábla. A mun­kaverseny eredményeit hirdeti. Ezt különösnek találjuk, mivel lehetetlen, hogy a többszörös élüzem Tisza Bútorgyárban nem lenne munkaverseny. A tábla ugyanis nem hirdet sem­mit. Eszerint itt többféle eset foroghat fenn. Elő­ször: vegyianyaggal írják fel as eredményeket és csak előhívás útján olvas­hatók, másodszor: a veze­tőség rosszul értelmezi a tisztasági versenyt és ezért a táblát állandóan „tisztán” tartja. Esetleg lehetségesnek tartunk még harmadik körülményt is, éspedig azt, hogy az üzem­ben nem kellően foglal­koznak a verseny-nyilvá­nossággal. No, de ne találgassuk sokáig. Bármi is az oka a versenyeredmények eltit­kolásának, mindenképpen helytelen. A Tisza Bútorgyár há­romszor egymásután lett élüzem. Minden bizonnyal az eredmények elérésében nagy szerepe van a jó ver­senyszellemnek, a dolgo­zók által tett felajánlások teljesítésének. Éppen ezért helytelen, hogy az eredmé­nyeket mégis hétpecsétes titoknak tartják* s nem fordítanak kellő figyel­met az élenjárók népsze­rűsítésére, arra, hogy ne- csak a kérdéses táblán, de más táblákon is hirdessék, népszerűsítsék a hétköz­napok hőseit: a tervüket kiválóan teljesítő és túl­teljesítő dolgozókat. Dicséret illeti az üzem vezetőit, azért a módért, amellyel például a mun­kásjavaslatokat kezelik. Minden termelési értekez­leten feljegyzik a javasla­tokat és azokat értékelve, alkalmazzák is. Ennek folytán sok értékes módo­sítást, jó módszert vezet­tek be. Hiányzik azonban ennél a munkánál is a kel­lő népszerűsítés. Nem tu­datosítják kellően e javas­latok fontosságát és a ja­vaslatok bevezetése foly­tán elért eredményeket sem, Az.üzem pártszervezeté­nek, üzemi bizottságának és gazdasági vezetőinek az eredmények továbbfoko- zása és megtartása érde­kében többet kell foglal­kozni a versenymozgalom eredményeinek szóbeli és Írásos népszerűsítésével. Ebbe a munkába vonják be a szákszervezeti kultur- aktívákat, vonják be az „építők képzőművész” szakkörének üzemükben dolgozó tagjait. A szakkör által augusztus 20—27 kö­zött a Petőfi KuUurott- honban rendezett képkiál­lításon látott képek Cel- léri, Papp, Caál Tisza Bú­torgyár-i dolgozóktól jó bi­zonyítékok arra, hogy igen eredményesen tudnának foglalkozni a versennyel kapcsolatos rajzok, falitáb­lák, faliújság, dicsőség- táblák készítésével. s-jpe~je= tömegcikkgyártó KSZ. Ez külnósen a falusi háztartásokban hasznos eszköz, mert lehet vele cukrot, morzsát, továbbá kávét, mákot és más szemes terményt is Őrölni. • Az egyre nagyobb eredmények«* felmutató könyvki adásunk új sike­reihez mind eredményesebben hoz­zájárul a Katonai Kiadó. Az új ki­adó feladata, hogy szépirodalmi, is­meretterjesztő és egyéb kiadvá­nyaival segítse katonáink művelt­ségének, politikai képzettségének növelését. Feladata továbbá, hogy olyan műveket adjon az olvasókö­zönség kezébe, amelyek néphadse­regünk életének művészi ábrázo­lását nyújtják, növelik népünkben a proletámacicna! Izmussal párosult áldozatos hazafiságot. Célja: mind­ezt olyan színvonalon végezni, hegy az egész magyar irodalmat gazda­gítsa. A Katonai Könyvkiadó eddigi ki­adványai — Devecseri Gábor: Há­rom hét egy esztendő című verses útinaplója a Szovjetunióból, a Fel­szabadult hazánk című díszes al­bum, Rideg Sándor: Históriás idők című elbeszéléskötete, Kárpáthy Gyula nagysikerű Zrínyi drámája mind e feladatok megoldását szol­gálják. A Katonai Kiadó most az elmon­dottak szellemében jelentette meg Zalka Miklós: Nehéz űt című re-r gényét, amely két fiatal tiszt éle­tén keresztül a néphadsereg életét ábrázolja. (MTI), Kisipari exoorira termeltető iroda alakult A Minisztertanács határozata alapján a kisipari termékek kivite­lének elősegítésére kisipari export­ra termelő iroda alakult. Az iroda a KIOSZ szervezeteinek közremű­ködésével elősegíti, hogy minél több kézműipari terméket szállít­sanak külföldre. Azck a kisiparo­sok, akik kiváló minőségű munká­jukkal növelik az exportot, vagy pedig eddig külföldről ‘behozott ter­mékeket állítanak elő, anyagot és szükség esetén hitelt kapnak, ezen­kívül adókedvezményben is része­sülnek. (MTI1,

Next

/
Oldalképek
Tartalom