Szolnok Megyei Néplap, 1955. szeptember (7. évfolyam, 205-230. szám)
1955-09-08 / 211. szám
1955 szeptember 8. SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP 5 a Járműjavító kulturális életéből Szemelvények Két órahosszát töltöttem a MÁV Járműjavítóban, ebből egy órát a kocsi-osztályon. Bizony, ez kevés idő ahhoz, hogy alapos, kimerítő beszámolót lehessen írni egy üzem kulturális életéről. De ez a két óra is elég volt ahhoz, hogy bebizonyosodjon: igen nagy mértékben megnőtt a munkásosztály kulturális igénye s ezeknek az igényeknek a kielégítésével bizony sok esetiben adósaik maradunk. De beszéljenek énről maguk a munkások. Az olvasásról Cseh Gyuláné elvtársnő, az üzemi könyvtár vezetője elmondotta; két évvel ezelőtt 190 olvasója volt a könyvtárnak, jelenleg 906. Havonta átlag 1700—1800 könyvet kölcsönöznek ki. A kocsi-osztályon tizenkét munkással beszéltem és csupán egy olyannal találkoztam aki nem rendszeresen olvas. Amikor Szabó István lakatostól megkérdeztem, hogy mióta szerette meg a könyveket, ezt válaszolta: — Amióta Mátyás elvtárs, az alapszei vezeti párttitkár beszélt velem arról, hogy milyen előnyei vannak az olvasásnak, a tudásnak és könyveket ajánlott; Lenin elvtárs azt tanítja: a pro- letáriátusnak ahhoz, hogy megtarthassa hatalmát és fel tudja építeni a szocializmust, a politikai tudomány mellett birtökába kell vennie a kultúrát is. Nemcsak azt a kultúrát, amit alkotunk, hanem mindazt a haladót, amelyet az emberiség történelme folyamán létrehozott. Ezért helyes és követendő példa minden kommunista számára az, hogy Mátyás elvtárs, mint az aüap- szervezet párt titkára, azzal is rendszeresen törődik, hogy a kocsiosztály dolgozói olvassanak. A műszaki kőnyvlárról Az üzemnek van egy 450 kötetes műszaki könyvtára. Ebből átlag 250 forog kézen. Itt már nem oiyam jó az arány, mint a szépirodalmi és a termé- szettudmányos könyvek olvasásánál. Ugyanis a 250 jelenlegi olvasó közül mindössze 16 fizikai munkás, a többi műszaki, értelmiség. Tehát aránylag igen kevés a munkás. — Nem árt azt sem megnézni, hogy a fizikai dolgozók közül kik a műszaki könyvtár rendszeres olvasói: legtöbbje sztahanovista, újító, élenjáró munkás. Olyanok, mint Tóth János Ernő és Szikszai Béla sztahanovista rugókovácsok, vagy. a kocsiosztályról Szántó László hegesztő, aki ezeket mondotta; — Amióta rendszeresen olvasok szakikönyveket, 10—15 százalékkal emelkedett az átlagteljesítményem. A mi munkásosztályunk viszonya megváltozott a termeiéhez, 'tudásban egyre gyarapszik és ezt bizonyítja az is, hogy augusztusban csaknem száz újítási javaslatot nyújtottak be az üzemnél. De most pártunk azt a faladatot tűzte a a munkásosztály elé, hogy az eddiginél jobban harcoljon a technika fejlesztéséért. Ezt a harcot eredményesen megvívná műszaki tudás nélkül nem lehetséges. Mennyivel több lenne az újítások száma, mennyivel magasabbak lennének a teljesítmények — csak Szántó Lásztó példáját véve alapul — ha a műszaki vezetők többet törődnének azzal, hogy minél több munkás olvasson műszaki könyveket. A iudományos érdeklődés Cseh elvtársnő, az üzemi könyvtáros arról is beszélt, hogy az utóbbi időben egyre több természettudományos könyvet keresnek a dolgozók. Sőt: nagy keletje lett a lexikonoknak. A kocsi-osztályon Szabó István lakatos arról beszél, hogy mindenfajta tudományos könyv nagyon érdekli, de különösen a csillagászat. A kul'túrház múlt évi működésének naplóját nézve lesújtó felfedezést tesz az ember: az elmúlt egy év alatt mindössze két természettudományos előadás volt az üzemben. Bizony itt nagy adósságaink vannak és elsősorban a TTIT-nek. A munkásosztály tudományos érdeklődése nagymértékíben megnőtt és mi ezt az igényt nem elégítjük ki. Gondoskodni kell arról, hogy ebben az évben ezt a hiányt pótoljuk. A TTIT föladata, hogy az üzemekben és egész biztos mód van arra Is, hogy Szolnokon, beolt a városban, rendszeresen tartson természettudományos előadásokat. A színházról A Szölnokimegyei Néplapban két héttel ezelőtt cikk jelent meg arról, hogy a Szigligeti Színházban emelni kell a munkásnézők számát. A Járműjavítóban kiderült, hogy ez a cikk — nagyrészt — nyitott kapukat döngetett, Erre csak egy példa. Hegedűs Károly kocsflakatoe, mikor megtudta, hogy a Néplap munkatársa vagyok, ezzel kezdte: — Olvastam, hogy a múlt évben a Járműjavítóból csak hetven munkás váltott színház-bérletet. Bizony, kissé szégyenkeztem, de meg kell mondani, hogy nem a mi hibánk. Én is vettem Volna tavaly, ha megkeresnek. Most a cikk nyomán elhatároztam, hogy a feleségem és a magam számára ebben az évben színház-bérletet váltok. Ugyanígy nyilatkozott Pintér Károly hegesztő és Snetter Ernő szekrényiaJkatos is. Ugyancsak ők kifogásolták: a Járműjavító szánjátszócsoportja ne kizárólag arra törekedjen, hogy évenként bemutasson egy-fcét operettet, hanem legyen prózai csoportja is, amely igényesebb darabokat játszik, A vidékiekkel való törődés Az üzem dolgozóinak 50 százaléka a környező falvakból jár bs dolgozni. Ahánnyai csak beszéltem közülük, mind azt panaszoltak: a községükben nem törődik senki azzal, hogy megfelelő kulturális élet legyen. Hegedűs Károly, aki Szajolban lakik, elmondotta, hogy a község most kapott kultúriházat, de csaknem állandóan zárva van. — Gondoskodni kellene arról — mondja, — hogy a kultúrotthcnnsk legyen állandó kultúrgárdája és ősszel, télen rendszeresen hallgathassunk előadásokat. Az én anyám hetven éves, de például ha az atomról hirdetnének előadást, egészen biztos, hogy elmenne. Ha mi nem gondoskodunk arról, hogy a környező községekben lakó munkások hozzájussanak a rendszeres szórakozáshoz, kulturális neveléshez, tudáshoz, akkor törvényszerűen elmaradnak a városi munkásaink mögött. Éppen ezért a pártszervezeteknek, a DISZ-nek, a szakszervezeteknek kötelessége azzal törődni, hogy a környező községekben jól megszervezett és irányított kulturális élet legyen, amely a munkásosztály műveltségének, tudásának emelését szolgálja. Tóth Kornél. Ismét a Népbüfé A minap 12 után 10 perccel bementem a szolnoki Népbüfébe, hogy megebédeljek. Cscntlevest kértem és sertésköröm-pörköltet. A levest elfogyasztani nem tudtam, mert savanyú volt. Ugyancsak élvezhetetlen volt a pörkölthöz adott köret is, mert olyan hideg volt. mintha jégszekrényből vették volna elő. Erős a gyanúm, hogy a levest is és a burgonyát is még előző napon főzték. Ha pedig nem előzőnapi főzésből származott, akkor azt szeretném tudni, miért volt a leves savanyú 12 óra után 10 perccel és jéghideg a köret. De az is lehet, hogy a leves valami nem tiszta edénybe került és ezért romlott meg. A dolgozók, akik a Népbüfébe járnak étkezni, joggal elvárják, hogy számukra rendes, tiszta körülmények között, ízletes ételt szolgáljanak ki. Kérjük a Népbüfé dolgozóit, hogy vegyék tekintetbe: mi is dolgozók vagyunk, Csáti Lajos MÉSZÖV, — Egy nénike akar beszélni az elnök elvtárssal — nyitott be az óc.aödi Szabadság Termelőszövetkezet irodájába Zilahi Antal növénytermelési brigádvezető. — Jöjjön be — mondta Rónyai László a tsz elnöke. Kicsi, sovány, fekete ünneplőbe öltözött 75 év körüli öregasszony — özv. Pozsár La jómé — lépett a szcbába. Látszott, zava-rban van, nem igen szokott hivatalos helyre menni. Egy levelezőlapot, meg egy i'eketeszélü zsebkendőt forgatott a kezében. Hellyel kínálták, szívesen szóltak hozzá, s a barátságos fogadtatásra csakhamar megeredt a szava. — Eljöttem. Belépnék a tsz-be, ha felvesznek. — Aztán sírósan tette hozzá. — Mert tudják kedveseim, ha megöregszik az ember, már nem kell senkinek. — Nem úgy van az, hozzánk bizalommal jöhet — mondta a tsz- elnök, s a nénikének nem sok biztatás kellett, hogy beszéljen. — Nyolc hold földem van. Az unokámmal élek együtt. Az ősszel katonának megy, de most sincs idehaza. Egyedül vagyok. Mezőtúron dolgozik, kell a pénz. ha bevonul. Ezt a képeslapot tőle kaptam — mondta egyszuszra, hogy ki ne felejtsen valamit. Aztán elmondta, hogy a nyolc hold földet eddig felesbe művelte a ve.ie, de most már tovább nem vállalja, csináljon ő vele, amit skar. Neki is van még 9 hold, s így a 17 hold föld után sok a beadás. Azzal nem törődik, hogy ha nem segíti, mi lesz vele az öreggel, miből fog élni. Jól esik panaszkodni. Az is jó, hogy van. aki meghal get ja. — Mégis, hogy határozta el magát a nénike. hogy hozzánk jöjjön? — kérdezte meglehetős nagy hangon Zilahi Antal, mert Fozsár néni egy kicsit nagyothall. néniké — Már régein gondolkoztam rajta. Sckat beszéltem Gere Mihály- néval. Ő is itt dolgozik a tsz-ben. Már ő se fiatal. Mondta, hogy lépjek be. A kertészetben, vagy a gyümölcsösben nekem is jut munka .-:: Ha más megél, akkor én is megélek... Meg Pozsár Tin ka is mondta, majd együtt eljárunk... *— fordul újból sírásra a nénike hangja.*— De hiszen szívesen fogadjuk, csak bízzék bennünk — nyugtatja meg a tsz-elnök, majd a brigádvezetőtől kérdezi, hogy ki az a Pozsár Tinfca, nem ismeri. — Az a kövér fiatalasszony. Még nem tag, de úgy látszik ő is közénk akar jönni. Csak jöjjön, szükségünk van a dolgos kezeikre — mondja Zilahi Antal készségesen. — .Én is azt mondom', jöhet. Szívesen fogadunk mindenkit. Tudunk adni munkát és annyi keresetet biztosítani az öregeknek is, hogy kényelmesen megélnek belőle. Nálunk nem érzi azt egy öreg sem, hogy eltartott. Ha a családja már nem törődik vele, ránk még mindig számíthat. A nénike nem szólt, csak nézett. Látszott nem értette miről van szó. Halkan beszólt a tsz-el- nök, s ahogy abbahagyta, a fürge- pillantásu kicsi öregasszony folytatta előbbi gondolatát. — Most azért jöttem el, mert szombaton délután biztos hazamennek, aztán hétfőn meg már nehogy késő legyen. így beszélgetés közben aztán előkerült a belépési nyilatkozat. A brigádvezető megkérdezte a ezük- •séges adatokat, Van-e még máshol is földje, vagy gyümölcsöse, milyen jószágállománya van, megvan-e mind a vetőmagja, aztán meg azt, hogy tudja-e mik a tsz-tag jogai és kötelességei, és egy mintaalapszabályzatot adott át, hogy azt feltétlen olvassa el, s ha nem ért valamit azt ceruzázza ki, majd megmagyarázzák. A nénike szaporán bólogatott s egyre törölgette szemét feketeszélü zsebkendőjével; Milyen jó, ha van aki törődik az emberrel. Most már 6 sem lesz egyedül; S aztán mint akinek hirtelen jut valami eszébe, azt kérdezd: — Mondják mán kedveseim, mikor kell jönni dolgozná. — Amikor akar, nénike, akár hétfőn is. Ha hamarabb jön, több lesz a munkaegysége, a jövedelme. — Csak azért kérdezem, mert tésztát kell csinálni a gyerekeknek, Megcsinálhatom-e még aat? — Meg hát, persze, hogy meg. Aztán, ha jön dolgozni, akkor először az irodán jelentkezzen, ott megkapja a tagkönyvet, az nagyon fontos, mert arra kap gyógykezelést. — Az jó lesz. De én még, hálistennek, nem voltam beteg. — Aztán meg Nagy Juliskához menjen a nénike, ő lesz a brigádvezetője, ő írja majd a munkaegységeket. — Öt is ismerem, hisz egy udvarban lakunk. S miután így nagyjából megtárgyalták, hogy milyen is a tanme'ő- szöveikezet meg a tagok viszonya egymáshoz, kezébe adta a tollat Zilahi Antal, hogy: — No, akkor írja alá nénike, s belépési nyilatkozatot. — Be van mártva? — fontoskodott a kis öregasszony, s aztán nagy betűkkel aláraizolta a nsvát: özv. Pozsár Lajosné. Demcsák Katalin a Néplap tanu'mónvi kirándulásra hívta meg legiohh levelezőit a Mezőgazdasági Kiállításra Nem múlik el nap, hagy ne hozna megyénk valamelyik községéből levelet a posta. Hűséges levelezőink, — külső munkatársaink, — beszámolnak szerkesztőségünknek az ipari és mezőgazdasági üzemekből, iskolákból és hivatalokból az elért eredményekről, a problémákról. Nagy segítséget adnak az újságíráshoz. A dolgozók levelei elevenebbé teszik a mondanivalókat. Gyorsan hírt adnak, ha egy-egy munkahőstett születik, új termelőszövetkezet alakul. Szerkesztőségünk minden munkatársa szeretettel és megbecsüléssel várja a dolgozók leveleit. A legjobb eredményt közlő sorokat önállóan, vagy cikkbe dolgozva közöljük. A panaszos, „problémás“, jogos kéréseket pedig a lehető legrövidebb idő alatt megvizsgáljuk, vagy az illetékes szerveket kérjük meg arra. Több levelezőnk van, aki évek óta baráti kapcsolatot tart fenn a Néplappal, a szerkesztőség munkatársaival. Elmondják, vagy megírják a családi eseményeket, házasságot, gyermekszületést, házépítést, kerékpár, rádió, vagy motorvásárlást egyaránt. A Járműjavító minden munkásának Cseh Zolija a szerkesztőségbe is haza jön, hisz évek óta ismeri a lapot. A kőtelki Petőfi TSZ Egyed Jani bácsiját, nemcsak a községében, hanem megyénk minden részén ismerik szatirikus verseiről. A Szolnokmegyei Néplap szerkesztősége azzal kívánja jutalmazni az áldozatos és fáradságos munkát, hogy tanulmányi látogatásra hívja meg az Országos Mezőgazdasági Kiállítás megtekintésére azokat a levelezőket, akik a munkában helytállnak, s írásaikban gyakran tájékoztatnak községük életéről. Haza- mer.ve elmondják majd, hogy mU láttak, s lapban is közölni fcgjuk a tapasztalatokat. A népi táncoktatók továbbképző tanfolyamáról A megyei tanács népművelési osztálya első ízben rendezett népi táncoktatók részére továbbképző tanfolyamat. Azért kellett ezt a tanfolyamot megrendezni, mert tánccsoportijainik nem mindig helyes irányban fejlődtek és eddig az oktatók is kevés szakmai segítséget kaptak. Tánccsoportjaink javarésze más néprajzi területről való táncokkal lépett színpadra. — mondván, hogy Szolnok megyében nincs sem népdal, sem népi tánc. Így megyénk népi táncegyüttese országos viszonylatiban nagyon elmaradt! A tanfolyam célja az volt, hogy a résztvevők Szolnok megyei népi táncanyag birtokába jussanak, valamint gyakorlatban is megtanulják a táncgyűjtés módját és a gyűjtött anyag színpadi feldolgozását. Ezért a hallgatók kétnapos gyűjtőútra mentek. A Jászszentandráson gyűjtők igen eredményes munkát végeztek. A szép dalokat, amelyeket Panni néni és Lojzi bácsi énekeltek, magnetofonra is felvettük, hogy rögzítsük a későbbi lejegyzéshez. íme egy a sok közül: Moderato. r* • \ ll CSŐ... MagnetofoHiv&j Bukta £ Enílceft«■ Ballagd ■J.iw&'zt.atafjdras. 1955. NffOJ lial- kk a o2u.-Zit-W- iio, lurshaMiíca cimba-km, ZÉS rj 3E=£ ~w ** Ci-w-Ua-Iom-oál ott tna-lat a ba.«<gtae»2e: bé-dur. Zm-uts lil ® pl ga • !ai72-bor72 /Szerk. •• ABBvA. baacjfet-j.: vili. A táncokat Ballagó Panka nénitől és Pista bácsitól gyűjtöttük. Igen értékesnek tartottam azt, hogy a hallgatók aktívan részt vettek az adatgyűjtésiben és a táncokat már a helyszínen részben el is sajátították. A gyűjtőút igen jól sikerült. Köszönetül a szép dalokért és táncokért, rögtönzött kultúrműsorral szórakoztattuk a helybelieket. A nehezebb munka ezután következett: az anyag színpadi feldolgozása. A feldolgozott táncot a hallgatók a tanfolyam záróbemutatóján el is táncolták. A gyűjtés anyagát és a feldolgozott táncot könyvalakiban is kiadjuk. E főprogram mellett a hallgatók komoly elméleti oktatásban is részesülték. A népdalról Bállá Pétét. Bakki József, a népi táncról Kaposi Edit, a néprajziról Vajda László kiváló szakpedagógusok tartottak előadást. Több kiegészítő előadás — pl. táncfilm vetítés — tette teljessé a tanfolyam programját. A tanfolyam vezetése igen nehéz volt a hallgatók életkora és szakmai képzettségének különbözősége miatt. A résztvevők lelki- ismeretes munkája tette lehetővé ennek áthidalását. Jó munkát végzett a hallgatók közül Gráf Ottómé, Janíkovics Istvánná, Vattai István. A többiek is igyekeztek. Pl. Tigyi István „jampi-hajlamokkal” jött a tanfolyamra, a végére megváltozott, népi táncoshoz illően viselkedett. Voltak azonban olyan hallgatók is, akik keveset tanultak, a tanfolyamot nyaralásnak gondolták. A tanfolyam eredményessége nem a záróvizsgán, hanem a későbbiek folyamán mutatkozik meg, amikor az oktatók az elsajátított anyagot jól értékesítik tánccsoportjaiknál. Reméljük, hogy a következő kulturversenyen megyénk tánccsoportjai színpomoás^ megvei táncokkal, színvonalasabb előadásokkal lépnek majd színpadra. I Várhelyi Lajos. A Szovjetunió legészakibb vasútvonala Irta i I. Kovalkin A Szovjetunió legészakibb és egyben legrövidebb vasútvonala a 70. szélesség kör közelében a tundrán a Tajmir-félsziget két városát — Dugyinkát és Norilszkot köti össze. A tiszta vasból készült vasúti kocsik ablakából gyönyörködünk a zöldelő bokrokban, a fehér és sárga virágokban. A hegycsúcsok északi oldalát hó fedi. Mindenütt tavak, zsombékok. A vonal mentén vasutasokat látunk, fejükön fekete háló, amely arcukat és nyakukat védi a szemtelen szúnyogoktól. —- Nehéz itt a munka — mondja vonatunk kísérője. — Nyáron a szúnyogok és a muslicák kínoznak, télen pedig a kegyetlen fagyok és hóviharok. De a vasutasokat semmi sem tudja akadályozni önfeláldozó munkájukban. A mozdonyvezetők itt, a magas északon is vezetnek túlsúlyos vonatokat. Egy alkalommal Jaburov mozdonyvezetőnek soronkívül öt kocsi teherszállítmányt kellett továbbítania. A vonat azonban 40 kocsiból állott; — Csatoltass le 35-öt és öt kocsit vigyél, különben késni fogsz — javasolták Jaburovnak. — Megpróbálom az egész szerelvényt elvinni — felelte a mozdony- vezető. Túlsúlyos vonatával az előírt időnél korábban érkezett meg. A sarkvidéki vasutasok bekapcsolódtak a XX; Pártkongresszus tiszteletére folyó munkaversenybe és kötelezték magukat, hogy határidő előtt teljesítik az évi tervet;
