Szolnok Megyei Néplap, 1955. szeptember (7. évfolyam, 205-230. szám)

1955-09-28 / 228. szám

\ S5E0LN0KMEGYEI NÉPLAP 1955 szeptember 28. Á kölcsönjegyzés egyaránt szolgálja a haza javát és az egyén érdekét Ezekben a napokban üzemi mun­kásainkhoz is bekopogtatnak a népnevelők, kérve őket. hogy tevé­keny munkájuk mellett megtakarí­tott forintjaikkal járuljanak hozzá a jövő szebbé tételéhez. A most jegyzett forintok is szocialista államunkat, a munkásosztály ha­talmát erősítik. Mit jelent ez üze­mi dolgozóinknak? Nétzzük csak sorba, az elmúlt évek vívmányai közül néhányat megemlítve, a jövő gazdag programjából egy-két ada­tot kiragadva* A vasúti csomóponton is van miről beszélni ilyenkor, mi­kor az államunk tervei melletti állásfoglalásról van szó. Az elmúlt 10 év gyorsan elröppent, nem fe­ledtette még teljesen a múltat. Hogy is volt? — A vasút alkalmazottai­nak alig 30—40 százaléka volt ki- nevezett, a többi szerződéses alkal­mazottként dolgozott, bármikor el- bocsájthatták. Egyenruha, nyugdíj, magasabb fizetés, családi pótlék, csak a kinevezetteknek járt. Erdélyi Sándor lakatos, Szűcs Mihály, meg a pályafenntartás ré­gi munkásai csak ideiglenes alkal­mazottként dolgoztak. Felvették ókét, aztán elbocsájtották, majd megint alkalmazták. Mindezt azért tették, hogy ne legyen meg egy­folytában az a szolgálati idő, ami a kinevezéshez szükséges. — Álla­munk kinevezte őket. nyugodt öregkort biztosított számukra; A nőket azelőtt csak takarítónak, legfeljebb pénztárosnak alkalmaz­ták. Ma Kroidla Ilona személyzeti felelős, Szarka Lajosné műszaki beosztásban van á szolnoki vasúti csomóponton. Sok asszony dolgozik hasonló munkakörben; A munkaviszonyok is sokat vál­toztak. Ebben az évben készül el a szolnoki állomáson az önműködő biztosító berendezés, mely bizton­ságosabbá és könnyebbé teszi a munkát. Többmillió forint beruhá­zással építi ezt az államunk. A ra­kodási főnökségen ebédlő, fürdő, öltöző épül a következő évben; Ma már érvényesülhetnek a fia­talok is. Csak egy' példát említ­sünk: Terenyei István kereskedel­mi állomásfőnök mindössze 27 éves. Rakodómunkásból lett vezető államunk segítségével; S végül az utasok és a vasút dolgozói örömére adjuk hírül, hogy a jövő évben 30 millió forint beru­házással megkezdik az új szolnoki állomás építését. Most jegyzett fo­rintjaink is segítik ezt. A Papírgyárhoz sem volt szűkmarkú államunk. Nemcsak az üzem fejlesztésére, hanem szociális és kulturális cé­lokra is nagy összeget fordított. 1950-től ez év augusztusának vé­géig például mintegy 7.5 millió fo­rint jutott szociális és kulturális célokra. Sokatmondóak az 1955. évi adatok is. 569.000 forintot for­dítottak az üzemben SZTK és nyugdíjjárulékra, 138.000 forintot táppénzre és családi segélyre. 285,400 forintot munkaruha és vé­dőöltözetre, 69.000 forintot pedig szociális, kulturális és sportkiadá­sokra. Az üzemi dcágozók egészségének megóvását szolgáló védőételekre és védőitalokra 39.400 forintot adtak ki az idén. Azoknak a munkások­nak. akik valamilyen nemvárt ese­mény miatt pénzszűkébe kerültek, „hosszúelőlegként’’ 45.800 forintot juttattak. A kimagasló eredménye­ket elérőknek is meg lett a jutal­ma. A különböző díjazásokra 56.000 forintot biztosítottak ebben az év­ben. Segénykéni 24.000 forintot osztottak ki. Ezek a számok is ar­ról tanúskodnak, hogy népi demok­ratikus államunkban az első a leg­főbb érték az ember, az ő érdeké­ben, munkája megkönnyítéséért történik minden* Ezt a cél szolgálják az üzem ter­vei is. 18 millió forintos beruhá­zással új erőművet kap a gyár. Ezáltal folyamatosabb lesz a mun­ka, üzemzavarok miatt nemigen lesz keresetcsökkenés. Jövőre 10 új munkáslakást építenek, kicserélik a kiszerelőterem tetőszerkezetét, kor­szerűsítik az üzemrészeket. A kö­vetkező évben elkészül az úgyneve­zett „szociális ház” is. amelyben kultúrterem, orvosi rendelő, iroda- helyiségek, fürdő, öltöző lesz. A Papírgyár dolgozói sem jegyeznek tehát céltalanul. A többi Szem is büszkélkedhet hasonló eredmé­nyekkel. A Járműjavítóban például tavaly 300.000 forintot fordítottak vattakabátokra. esőköpenyekre. Mosdók, öltözők felszerelésére, me­legvíz beszerelésére 135 ezer forin­tot adtak ki. Ezt elsősorban azok tudják értékelni, akik az üzem multrendszerbeli elmaradásából kifolyólag éveljen keresztül olajo­sán voltak kénytelenek hazamenni. Az üzem gondoskodik a munká­sok gyermekeiről is. A napközi otthon évente 316.581 forintot kap a vállalattól. Egyedül a kispajtá­sok ruháira 25.000 forintot acltak kj. A kicsinyek közül ötvenen két­heti üdülésben vettek részt. Az üzem alkalmazottai közül százhu- szonhatan voltak üdülni, közülük huszonkét munkás teljesen díjtala­nul. Lehetne sorolni ezeket hosszú ol­dalakon át. A Mezőgazdasági Gép­javítóban például a télirevaló fel­készülés során az első intézkedések között szerepelt a központi fűtés 280.000 forint kiadással való kija­vítása. emelődaru beszerzése, az elektromos hálózat rendbehozása, stb. A tények, adatok minden üzemben azt bizonyítják, államunk alaposan megfontolva, a munkások érdekében ad ki minden forintot, minden fillér nemes célt szolgál. A jegyzett összeg — gyakran nyereménnyel — mindig visszaté­rül. Közvetett hatását pedig min­den munkás érzi. Gondoljanak ezekre üzemi dolgozóink, mikor aláírják nevüket a jegyzésgyűjtő ívre. Népnevelőink pedig, tudva azt. hogy igaz ügyet szolgálnak, lelkesen vegyenek részt a jegyzés- gyűjtés sikeréért folyó harcból, sa­ját munkaterületükről vett példák­kal magyarázzák meg. hogy a bé­kekölcsön-jegyzés valóban egyaránt szolgálja a haza javát s az egyén érdekét; fßeldamutatóikil, buzdító izáaal A Bezerédi út eléggé távol esik Tiszaföldvár központjától, Döbrei néni mégis vállalkozott a 2—3 kilo­méteres útra. Ezzel állított be hét­főn reggel a tanácselnökhöz: —i Nagy elvtársi Most jöttem ki a kórházból, gyengének érzem még magam, ezért azt szeretném, ha a jegyzésgyűjtők kijönnének hozzám, ne kelljen utánuk szaladgálni. — Elintézzük, Döbrei néni — válaszolt a tanácselnök. Döbrei Istvánná mindig az elsők között szokott lenni, amikor a párt, a kormány kérését kell teljesíteni, most sem akart elmaradni. Ezért tegnap reggel azt mondta férjének: „Az lesz a legjobb, ha lejegyzel a szövetkezetben még ma reggel. — Hogy mennyit? Legalább egy má­zsa búza árát. Könnyen adjuk, hat­vanon felöl vagyunk, mégis milyen jól keresünk a fcsz-ben. Jut erre is az előlegként kapott 13 mázsa búza árából.’“ Egymás után érkeznek hasonló hírek a megye minden részéből. Az első jegyzők, a legtöbbet adók min­denütt a párttagok. Magyar János, a Cibakházi Gépállomás agronórnu- sa 1450 forintos fizetéséből 2 000 Ft-ot jegyzett. Gyalai Miklós, a tö­rökszentmiklósi Mezőgépgyár alap­szervezeti párttitkára 1250 forintot ad kölcsön államunknak. Ugyanitt Szöllősi István üzemi párttitkár 1700 forintos havi kereset mellett 2 000 forintot jegyzett. Három csa­ládja van, felesége szintén dolgo­zik, pedagógus, 1 000 forint havi fi­zetéssel. ö 600 forinttal járul hozzá célkitűzéseink valóraváltáisához. S lehetne hosszú sorokban emlí­teni a többit, a párt névtelen kato­náit, akik most példamutatásukkal buzdítják a pártonkívülieket, han­goztatják, hogy jövőnk nagyszerű terveinek valóraváltásához a tevé­keny munka mellett megtakarított forintjainkkal is hozzá kell járul­nunk. A példamutatásnak van is foganatja. Ezrekre rúg azoknak a pártonltívüleiknek a száma, akik már lejegyeztek. Sokan vannak még azonban olyanok, akikhez nem jutottak el a népnevelők. Eze­ket felkeresni, a békekölcsön jegy­zés fontosságáról meggyőzni őket, —• a napi tervek végrehajtása mel­lett párttagjaink legfontosabb kö­telessége, B. Sz. Hruscsov távirata Nehru indiai mfniszlerelnükhüz Moszkva (TASZSZ) Dzsávaharlal Nehru úrnak, az Indiai Köztársaság miniszterelnö­kének. Menőn úr, az ön moszkvai nagykövete átadta nekem kedves meghívását, hogy N. A. Bulganyin nal, a Szovjetunió Minisztertaná­csának elnökével együtt látogassunk el Indiába. Köszönetét mondok a meghívásért, amelyet nagy megelégedéssel elfogadok. N. Hruscsov A Nyugatnémet Szabad Demokrata Párt vezetőjének nyilatkozata New York (TASZSZ) Mint Koblenz, a New York Herald Tribune bonni tudósítója közli, Dehler, a Szabad Demokrata Párt vezetője egy ülzenl (Alsó-Szászor- szág) gyűlésén kijelentette, hogy Németország újraegyesítése lehetet­len a Nyugat-Németország és a nyugati hatalmak között megkö­tött katonai szövetség felülvizsgá­lása nélkül. Dehler annak a remé­nyének adott kifejezést, hogy a Szovjetunió és Nyugat-Németor­szág közötti diplomáciai viszony megteremtése előmozdítja maid Németország újraegyesítését. (MTI) Szovjet-kanadai közlemény Pearson külügyminiszter moszkvai útjáról Moszkva (TASZSZ) A Szovjetunió külügyminisztéri­uma és Kanada külügyminisz­tériuma szeptember 27-én Moszk­vában és Ottawában a következő, azonos tartalmú közleményt hozta nyilvánosságra: Lester B. Pearson külügyminisz­ter szeptember 30-án a Szovjet­unióba repül, ahol októbef 5-től 12-ig a szovjet kormány vendége lesz annak a meghívásnak megfe­lelően. amelyet V. M. Molotov, a Szovjetunió külügyminisztere adott át neki az Egyesült Nemzetek Szervezetének sanfranciscoi ülés­szaka idején. (MTI) TV. Sz. Hruscsov távirata Eisenhower elnökhöz Moszkva (TASZSZ) Dwight D. Eisenhower őexcellenciájának, az Amerikai Egyesült Államok elnökének. Washington. Fehér ház. Visszaemlékezve genfi személyes találkozásainkra, szomorúan ér­tesültem betegségéről. Szivem mélyéből mielőbbi gyógyulást kívánok önnek. N. Hruscsov Na kezdődnek a nyugati külügyminiszterek megbeszélései A londoni rádió jelenti, hogy ma kezdődnek New Yorkban az ame­rikai. angol és francia külügymi­niszter megbeszélései. A három külügyminiszter megbeszélései az októberben sorra kerülő genfi ér­tekezlet előkészítését szolgálják. A londoni rádió diplomáciai tudósí­tója szerint a nyugati külügymi­niszterek a többi között valószínű­leg megpróbálják közös nevezőre hozni különböző leszerelési tervei­ket. Szerdán a nyugati külügyminisz­terek Brentano nyugatnémet kül­ügyminiszterrel tárgyalnak majd. Mint az AFP közölte. Brentano hétfőn délután elutazott az Egye­sült Államokba. (MTI) NEMZETKÖZI ELET A Porkkala-Udd-i támaszpont kiürítéséről Porkkala-Udd a leningrádi öböl kis finn félszigete az elmúlt héten a világ közvélemény figyelmének középpontjába került. A Szovjet­unió kormánya bejelentette, hogy a békeszerződés értelmében ötven évre bérbevett félsziget és katonai támaszpont használatáról határidő előtt lemond és kivonja onnan csa­patait. A Szovjetuniónak ez a beje­lentése a Moszkvában folytatott nagyjelentőségű szovjet—finn tár­gyalások idején hangzott el. A Szovjetunió és Finnország kö­zötti baráti jószomszédi kapcsola­tok további megerősítését szolgálja RACHEL írta. Howard Fast (Folytatás.) Sohasem láttam ilyennek apá-> mat. Valamit mormogott a foga közt, aztán, mint egy vadmacska, Jimre vetette magát. Jim maga­sabb volt, de apám szélesebb és erősebb; Egy perc sem telt el, amikor visszatért Rachel, s a két férfi közé állt; — Elég! — kiáltotta. — Elég! Amikor végre sikerült szétszedni őket, mindketten •véreztek, arcuk ssze volt karmolva, ruhájuk el­szakadt. Rachel közöttük állt, egyikről a másikra néz tt; — Ragyogó látvány Davynek — mondta aztán.- — Mi történt? Apám is, Jim is a földre szegezte tekintetét. Rachel hozzám fordult; — Miért verekedtek, Davy? Ahogyan ezt kérdezte és aho­gyan rám nézett, nem hagyhattam válasz nélkül. ■— Jim meg akart téged vásá­rolni harminc dollárért, de pa azt mondta neki, hogy ő;;s _ Fogd be a szád! — kiáltotta ap ám.­— Nem, beszélni fog! — mondta Rachel reszkető hangon; — Min­dent elmond. És én is; Sohasem láttam őt Ilyennek: szeme lángolt, kiegyenesedett a haragtól: — Talán így jobb lesz — szólt közbe Jim —. mondja meg neki, hogy velem jön Rachel: — Magával? — kiáltotta Rachel, s hangjából mély megvetés csen­dült. — Hogy megvásároljon és aztán tovább adjon, amikor tet­szik? Hogy egyszemélyben feleség és rabszolga is legyek, úgy mint neki? — Rachel, hallgass rám — szakí­totta félbe apám: — Hallgass! — vágott kőibe Ra­chel: Apám összehúzta magát és újra a földet nézte mereven. — Visszamegyek az erődbe — mondta Rachel. — És ha úgy gon­dolod, hogy az a munka, amit ér­ted, Davyért és ezért a lusta nap­lopó vadászért végeztem nem ér meg tizennyolc dollár készpénzt és azt a négyet, amivel még adós vagy, bepanaszolhatsz a bírónál, ha erre jár:: s Rachel egy kis ruhába kenye­ret meg sült húst tett, s elindult az erőd felé. Apám és Jim utána nézett, míg el nem tűnt az erdő­ben.­Apám kiment a rétre és a lóval tért vissza. Aztán fogta fegyverét, lőszert vett elő és rám szólt: — Ülj fel, Davy.­— Hová mentek? — kérdezte Jim.­— Megpróbálom visszahozni — mondta apám. — Ha annyira há­látlan, hogy elfelejtette: megvásá­roltam és törvényesen nőül vet­tem, akkor nekem már nem is kell. — Veletek megyek — mondta a vadász: Egy ideig az erdőben haladtunk: Aztán apám megállította a lovat. — Szállj le, Davy — mondta* — Miért? A ló mellett gyalogoltunk, s úgy tíz perc múlva észrevettük Ka­chelt. Apám annyira sietett, hogy alig tudtjun követni* Amikor Ra­chel mellé értünk, az asszony megállt, ránk nézett. Mi kell? — kérdezte. — Semmi,, semmi Rachel — mondta apám —, csak azt gondol­tam, felajánlom a lovat. Innen na gyón messzire van az erőd. — Ezt a távolságot egyszer már megtettem gyalog. Menjetek visz- sza és hagyjatok engem békén Apám és Jim azonban tovább kísérték. A lovat apám vezette. A hét férfi ezen az éjszakán egymást túlszárnyalva igyekezett Rachel kedvébe járni. Remek tü­zet készítettek, de ő másikat gyúj­tót magának, tíz yardnyira tőlünk. Feltette főni a sózott marhahúst, kenyeret sütött hozzá. Apám és Jim sebtében indult el otthonról; Nem is gondoltak az evésre, s most éhesen ültek a tűz mellett; Amikor az étel elkészült, Ra­chel magához hívott: — Davy, kérsz egy falat húst? — Nem vagyok nagyon éhes — mormogtam.­— Egy egészen kis darabot? Odamentem Rachelhez, ettem húst, meg meleg kenyeret, s ettől otthonos, kellemes érzésem tá­madt; —• Nagyon köszönöm — mond­tam Rachelnek. — Semmiség, Davy::: Bizonyára nagyon jó asszony volt a te anyád — mondta elgondolkodva Rachel. — Igen, de te is tetszel nekem. Szégyeltem, hogy olyan csúnyán viselkedtem vele szemben. Átölelt, s én rögtön elaludtam: s: = Délben megint füstölt húst és kenyeret ettünk. Jim és apám na­gyon éhesek lehettek. Egész dél­előtt töltött fegyverrel jártak, de egyetlen vad sem akadt útjukba, Néhány óra múlva, amikor már közelebb értünk az erődhöz, fácán­kiáltás hallottunk. Apám lőtt. Éles kiáltás hallat­szott, de ez nem a fácán hangja volt. — Indiánok! — kiáltott fel Jim. Rachel átölelt. Apám szótlanul félkapta Rachelt és felültette a ló­ra, azután engem is. — Menjetek, értesítsétek az erő­döt! — kiáltotta, aztán rácsapott a lóra, az vágtatni kezdett az erdőn át.­Néháűy száz yardnyi utat tehet­tünk meg, amikor Rachel végre magához tért. Hirtelen megállította a lovat, s leugrott: — Davy! — kiáltotta — eltalálsz az erődbe? •— Természetesen: — Akkor siess oda és hívd az embereket, Nekem vissza kell tér­nem. Nem esett nehezemre hét vagy nyolc mérföldet megtenni, ami még hátra volt az erődig. Szóltam a pásztornak, meg még egy pár férfinak; Még az út háromnegyed részét sem tettük meg, amikor Jimmel találkoztunk. Fütyürészve jött, fegyvere vállára volt akasztva. — Hol vannak az indiánok? — kérdezte Jackson pásztor. — Ketten voltak, de elfutottak. Nemsokára elértem azt a he­lyet, ahol apámmal kellett talál­koznom. Egy ledőlt fán ült ő meg Rachel. Ültek és nézték egymást. Amikor Rachel meglátott, meg­könnyebbülten kiáltott fel. Leszálltam a lóról, s várakozóan néztem apámra. így fogadott: — Most pedig, Davy, azt kell ten­ned, amit anyád parancsol. (Végi.) a két kormánynak az az elhatáro­zása, hogy húsz évvel meghosszab­bítja a barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szer­ződés érvényességét; A finn nép osztatlan örömmel és ’elkesedéssel fogadta Bulganyin elvtársnak a Porkkala-Udd hadi­tengerészeti támaszpont bérleti jogáról való lemondásról szóló be­jelentését és a finn—szovjet vi­szony további elmélyítését szolgáló egyezmény meghosszabbításának hírét. Erről tanúskodnak a külön­böző pártállású lapok szinte egy­behangzó cikkel. A Vapaa Sana című lap a szovjet javaslatokban annak bizonyítékát látja, hogy „a nagy és a kis népek egyenlősége a Szovjetunió számára nem, frázis, hanem tény.” A lap szerint a Szovjetuniónak ez a lé­pése hatással lesz az egész nem­zetközi politikára. „A Szovjetunió lemondott egyetlen idegen cMam területén lévő támaszpontjáról, ez olyan példa, amely utat mutat a többi államnak, amely idegen terü­leten támaszpontot tart fenn.” Ezt nyomatékosan aláhúzta maga Bulganyin elvtárs is, amikor kije­lentette: „Nem kétséges, hogy az idegen területeken lévő katonai tá­maszpontok megszüntetése más ha­talmak részéről is fontos lépés lenne a nemzetközi feszültség to­vábbi enyhítése, az államok közötti bizalmatlanság kiküszöbölése szem­pontjából és elősegítené a fegyver­kezési verseny beszüntetéséhez szükséges feltételek megteremté­sét”] Az egy emberöltő alatt két vi­lágháborút átélt emberiség szenve­délyesen áhítozza a békét. Azt akarja, hogy Genf szelleme a bé­ke szelleme, a jelen és a jövő nem­zetközi kapcsolatainak vezéresz­méjévé váljék és a Szovjetunió egymást követő nagyjelentőségű lé­pései: a fegyveres erők csökken­tése, a Német Szövetségi Köztársa­sággal, a Német Demokratikus Köztársasággal kötött egyezmé­nyei, a Porkkala-Udd-i támaszpont kiürítése éppen ennek a szellem­nek fenntartását, sőt ennek a szel­lemnek a továbbfejlesztését szol­gálják. A genfi értekezlet többi résztvevőinek is rá kell lépniök er­re az útra. Erre kötelezi őket adott szavuk, erre kötelezi őket népeik mind erőteljesebben kifejezésre jutó békevágya.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom