Szolnok Megyei Néplap, 1955. augusztus (7. évfolyam, 180-204. szám)

1955-08-23 / 197. szám

1955 augtis2!H!9 23. SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP 3 A pártcsoporthizalmiah segítségével HÍREK Augusztus 26-án ülést tart a megyei tanács A Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága értesíti a megye dol­gozóit, hogy augusztus 26-án délelőtt 0 órai kezdettel megyei tanács­ülés lesz. Az ülésen a Megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának el­nöke számol be az elmúlt tanácsülés határozatainak végrehajtásá­ról. A tanácsülés további részében Nyári Béla, a megyei tanács fő­­agronómusa beszámol a nyári mezőgazdasági munkák végzéséről, az őszi mezőgazdasági munkálatokra való felkészülésről, a termelőszö­vetkezetek megszilárdításáról és a további feladatokról. A tanácsülésen a megyei begyűjtési állandó bizottság elnöke ismerteti a begyűjtési tervek teljesítését, az állandó bizottság mun­káját. A tanácsülés megalkotja a megyei lakbérleti, valamint építési tanácsrendeletet is. A végrehajtó bizottság itt is felhívja a megye dolgozóinak figyel-* mét a tanácsülésre, kéri, hogy minél többen vegyenek részt rajta. A végrehajtó bizottság ezúton is meghívja a megyei tanácsta­gokat a tanácsülésre. Szolnok mindig a megye ipari centruma volt, s mióta a meglevő üzemek mellé felsorakozott a Tisza­­menti Vegyiművek, a Mezőgazda­­sági Gépjavító V., a Tisza Bútor­gyár s a Tejüzem, méginkább azzá vált. A város munkásosztályának forradalmi megmozdulásai állandó hatással voltak az egész megyére. Az üzemek az önfeláldozó, fárad­hatatlan harcosok százait adták a pártnak. F. Bede László. Tisza An­tal, s a város boldogulásáért oly so­kat tett többi kommunista nevét sosem felejtik el a dolgozók. Emléküket őrizni kell pártszer­vezeteinknek, s gondoskodni kell arról, hogy minél több hozzájuk hasonló kommunista növekedjen fel az üzemekben, hiszen a mun­kásosztály legjobbjainak céltudatos kiállására, útmutatására ma sem­mivel sincs kisebb szükség, mint régebben. Megyénkben égyre inkább tért hódít a termelőszövetkezeti mozga­lom. A munkásosztály segítsége teszi ezt lehetővé. A párt a mun­kásosztály legjobb fiait küldi gép­állomásokra, községekbe párttitká­roknak, s egyéb olyan helyekre, ahol a parasztság boldogulását elő tudják segíteni. Az üzemek kommunistái a patronázs-mozgalomban és egyéb módon felbecsülhetetlen segítséget adnak a termelőszövetkezeteknek. Az egyre-másra alakuló új tsz-ek. a szövetkezetek taglétszámának ál­landó gyarapodása azt bizonyítja, hogy a munkásosztály pártjának legjobbjai Szolnok megyében is eredményesen végzik munkájukat. Nem kisebb jelentőségű az üzemi kommunisták saját munkatársaikra gyakorolt hatása sem. A munkafe­gyelem betartásával, az önköltség csökkentésével, a minőség javításá­val, az anyagtakarékossággal, stb. kapcsolatos kommunista példamu­tatás különösen most, a II. ötéves terv jó előkészítése, majd végrehaj­tása idején — nélkülözhetetlen. Ezek a tények szükségessé teszik, hogy Szolnok pártalapszervezetei is a pártmunka egyik legfontosabb ré­szének tekintsék a tag- és tagjelölt­felvételt. s rendszeres nevelőmun­kát végezzenek ezzel kapcsolatban a pártonkívüliek között, A város párlszervezelei nem minden esetben tesznek ele­get az ilyen irányú követelmények­nek. A Bútorgyár pártszervezete például egy év alatt mindössze tíz tagjelöltet vett fel, ezév május vé­géig pedig egyet sem. A legsúlyo­­sahb hiba — a Bútorgyáréhoz ha­sonlóan — éppen a termelőüzemek pártszervezeteinél van. Mindenek­előtt abból adódik ez, hogy a tag­jelölt felvétellel — ezernyi gondja mellett — csak a párttitkár foglal­kozik, a vezetőség többi tagja nem. A pártcsopc.rtbizalmiak jórésze nem is tudja, hogy egyik legfontosabb feladatuk a legjobb pártonkívüliek­­kel való rendszeres foglalkozás, s azok tagjelöltté ajánlása. Feketéné elvtársnő, a Bútorgyár egyik párt­­csoportbizalmija egyszer azt mond­ta a városi pártbizottság munkatár­sának: „A tagjelöltfelvétel a párt­vezetőség feladata”. Nyilvánvaló, hogy a pártvezetőség — főleg nagy­­létsiámú pártszervezetnél — kép­telen minden pártonkívülivel fog­lalkozni, közelebbről megismerni. A pártcsoportbizalmiak segítsége nélkülözhetetlen. Nélkülük nem is lehet eredményes a tagjelöltfelvé­tel. Üzemi pártszervezeteink egyrésze pedig azért nem növekszik megfe­lelően, mert a vezetőség szerint „nincs több olyan dolgozó a válla­latnál, akit fel lehetne venni tag­jelöltnek”. A Papírgyárban is erre hivatkoztak hosszú időn keresztül, ezzel indokolták, hogy az év első öt hónapjában mindössze egy tagjelöltet vettek lel. Márpedig nyilvánvaló, hogy a kö­zel háromszázötven pártonkívüli munkás között több olyan becsüle­tes, osztályhú, példamutató ember van, akit fel lehet venni a pártba. Igaz, hogy ez következetesebb munkát, nagyobb fáradságot igé­nyelt volna. Az ügyeskezú, szorgal­mas emberek sem lehetnek önma­­guktól jólképzett szakmunkások. Nevelni, tanítani kell őket, hogy az­zá váljanak. A becsületes, csztály­­hű dolgozók is csak akkor válhat­nak osztályuk élharcosává, akkor lehetnek párttagok, ha formáljuk Pénteken este kettős ünnep­ségre gyűltek össze a Szolnoki Fűtőház dolgozói. A karcagi Tán­csics Termelőszövetkezet küldöt­teivel együtt örültek a sikerek­nek, a Minisztertanács és a SzQT Elnöksége Vörös Vándorzászla­jának. A magas kitüntetés ok­mányait a minisztérium megbízá­sából Tölgyes Lajos, a SzOT ré­széről pedig Gáspár elvtárs, a Szakszervezeti Tanács elnöke adta át. Beszédükben hangsúlyozták, hogy az őszi forgalom nagy fel­adatainak végrehajtásánál foko­zottabban kell alkalmazni az új munkamódszereket. Az összekap­csolt mozgalom, amely Szolnok­ról indult el, bizonyítéka annak, hogy az itteni fizikai és műszaki dolgozók között megvan a kezde­ményező készség. Ezután a vendégségben lévő Táncsics TSZ elnöke, Madarász elvtárs üdvözölte a vasutas dol­gozókat a termelőszövetkezet tag­jai nevében. Elmondotta, hogy ők sem maradtak méltat lapok Megkezdődött a burgonyaátvétel A burgonya begyűjtése megkez­dődött. A dolgozó parasztok mind a beadási, mind a szabadfelvásárlási burgonyát a Szolnok megyei Zöld­ség-Gyümölcs Értékesítő Szövet­kezeti Központ kirendeltségének Szolnok, Petőfi S.-u. 1. sz. alatt lévő telepén adhatják át reggel 6 órától 19 óráig: gondolkozásmódjukat, ha megis­mertetjük velük a párt célkitűzé­seit, A pártszervezetek sorainak erősí­tését nem egy esetben gátolja az is, hogy a tagjelölteknek nem adnak pártmegbízatást, nem tanítják őket s azután tagfelvételük eldöntésénél azt hangoztatják, hogy „nem elég érettek még a párttagságra”. Az egy évnél hosszabb tagjelöltségi idő rossz hatással van azokra, akik kérni akarják felvételüket a párt­ba. A tagjelöltfelvétel nem független az agítációs munkától. Nyilvánvaló, hogy ha a dolgozók között széleskörű népnevelőmunka folyik, jobban fejlődnek, közelebb kerülnek a párthoz. Az alapszervezetek tervet készí­tettek soraik erősítésére. Meghatá­rozták, ki, kivel foglalkozik, hány főt szándékoznak egy-egy hónap­ban felvenni. így megvan a lehető­ség arra, hogy a párttagság ellen­őrizze a tagjelöltfelvételt, s felelős­ségre vonja azokat, akik elhanya­golják ilyenirányú megbízatásukat. Élniök is kell ezzel a jogukkal. A párt ereje mindenekelőtt a munkásosztályban, az üzemekben dolgozó elvtársakban van. Ezekre minden időben, biztosan támasz­kodhat. Ezért kell állandóan erősí­teni. az üzemi pártszervezeteket, patronálóikhoz. — Hasonlóan eredményes har­cot folytattunk a termelékenység emeléséért és teljesítettük az ál­lam iránti kötelességünket. — Ezzel hitet tettünk a meglévő mély- és megbonthatatlan l>arát­­cág ?, munkás-paraszt szövetség mellett. . Az ünnepség közös vacsorával ért véget. A tsz-lag ok, mozdonyvezetők, szakmunkások baráti hangulat­ban beszélgettek elért eredmé­­ményekről és hívták a fűtőházia- Uat, hogy mrenap vegyenek részt augusztus 20-j ünnepi közgyűlé­sükön. A vasutas-dolgozók öröm­mel tettek eleget a meghívásnak és szombaton a munkában leg­jobb eredményt elért munkások el is látogatlak 3 szövetkezetbe. Régi ismerősökként üdvözölték már a tsz dolgozói Vágó István villanyszerelőt, Dancsi József la­katost, Szentmiklósi György mo­torszerelőt és társaikat: büszkén mutatták meg fejlődő gazdaságu­kat. Kiosztottuk az elfileg-pboitát Beadási kötelezettségünket 100 százalékig teljesítettük. Búzából 214, rozsból pedig 260 mázsát ad­tunk át, kötelező beadásunk rende­zésére. 100 mázsa búzát pedig érté­kesítési szerződésre szállítottunk be. Munkaegységenként pedig 3 kg bú­zát és 50 dkg árpát osztottunk elő­legbe, Sepsi István J ászfelsőszen tgyörgy Vörös Sarok TSZ É üzem a Vízügyi Igazgatóság A szolnoki Vízügyi Igazgatósig 11. negyedévi tervének teljesítése során élüzem szintet ért el. Augvsz­­tus 19-én ünnepi termelési értekez­letet tartottak, s ezen a miniszté­rium képviselői átadták az igazga­tóság dolgozóinak az élüzem kitün­tetést. 4c — AZ ELMÚLT ÉVBEN arról panaszkodtak a szolnoki szülők, hegy zsúfoltak a napközi otthonók. A városi tanács oktatási osztálya szeptember 1-én a Csarnok utcá­ban új napközi otthont nyit. * A TANÁCS FEJLESZTI a szol­noki iskolák felszerelését. Ez évben több mint 100.000 forint értékű bú­tort és szemléltető eszközt vásárolt a tanulás megkönnyítése érdeké­ben. • — MIKOR e sorok megírására tollat veszek kezembe, már túl va­gyunk a Cséplésen. Nagy munka volt, de móri már jól esik vissza­tekinteni rá. Eredményes volt a munkám, mert őszi búzából 10, ta­vaszi búzából 12, tavaszi árpából 14 mázsás átlagot takarítottam be. A beadást a cséplőgéptől teljesítet­tem. Cukorrépám, kukoricám szé­pen fejlődik, s biztos vagyok ab-Termelőszövetkezetünkben nagy gonddal ápoltuk kalászos és kapás­növényeinket. Ennek eredménye­ként búzából a .múlt évi 5—6 má­zsás átlagterméssel szemben az idén 10 mázsás, árpából pedig 14 mázsás átlagtermést takarítottunk be. Augusztus 4-ére a cséplést is befejeztük. Nem mulasztottuk el a tarló fe’Jh-'nttsát sem, 1« holdon p> dig másQdnövényt vetettünk. Ez nö­velni fogja tekarmánykészletünket. A cséplőgéptől folyamatosan szál­lítottuk jse az államnak járó gabo­nát s ezenkívül ICO mázsa búzát szabadom adtunk át. A kötele­zettségek rendezése után munka­egységenként előlegbe 3 kiló 20 dkg búzát oszlottunk. Id. Parázsó La­jos 16 mázsa búzát vitt haza. — Kasza Sándor 14 mázsa, özv. Kont­ra Jánosné pedig 7 mázsa 50 kg. előleget kapott. A növénytermelési brigád tagjai a. búza és árpa tar­ba«, hogy a szorgalmas munkáért ez is szépen fizet majd. (Tolvaj Jó­zsef miníagazda, Jászladány.) * —■ A CSÉPAI Alkotmány Ter­melőszövetkezetben néhány nappal ezelőtt közgyűlést tartottak s ezen a tagok már a következő gazdasági év jó előkészítésének tennivalóit határozták meg. Elhatározták, a kö­zös gazdálkodás jövedelmezőségé­nek további növelése érdekében szükség van arra, hogy az eddigi­nél jobban megszilárdítsák a mun­kafegyelmet. * —• AZ ARATÄST, cséplést az év legnagyobb, legnehezebb munkáját befejeztük. A cséplőgépeknél dol­gozó hat munkacsapat párosver­senyben volt egymással. Tóth Já­noséi? győzlek. Átlag 200 mázsa terményt csépeltek naponta. A be­adást községünk lakóinak 95 szá­zaléka a cséplőgéptől teljesítette. (Lipcsik Sándor, örményes.) * — MI, A KÉTPÖI állomás dol­gozói rendbehoztuk az épületeket ős virágcskertet létesítettünk. Mi­kor egy vonat átrcfoog állomásun­kon, fürkészve figyeljük az utaso­kat, megtekintik-e a szép, csinos kis virágcskertet, a tiszta épülete­ket. Azt látiuk, tetszik nekik a rend. (Koczó Mária, Kétpó.) másért premizálásban is részesül­nek. Kapásnövényeink is jó termést igéinek. Nemhiába négyszer kapál­tuk őket . Kukoricáiból 30 mázsát várunk holdanként. A rizs a beter­vezett 15 mázsás terméssel szem­ben 35 mázsáit ígér. Az egyénileg dolgozó parasztok is látják termelőszövetkezetünk eredményeit, a tagok jövedelmét, s egyre többen választják a nagy­üzemi gazdálkodás útját. A Köz­ponti Vezetőség márciusi határo­zata óta szövet.k?zetünikiba 31 dol­gozó paraszt kérte felvételét. Hubai Mária, Szabad Föld TSZ, Tiszatouna.­Olvasd, tanulmányozd PÁRTÉPÍTÉS-t! fl Szolnoki Fütőfiáznak átadták a Minisztertanács és a SZOT Elnöksége Vörös Vándorsáskáját Harmincegy dolgozó paraszt lépett he szövetkezetünkbe AHOL A DUNA ELÉRI A TENGERT Wiharos volt a tenger amikor ’ Constantába, a Duna torko­latában fekvő nagy kikötőbe érkez­tünk. A dühöngő szél hatalmas, ólomszínű hullámokat csapott a parthoz. Csak a mólóval és hullám­törő gátakkal védett kikötőkben maradt nyugodt a tenger. Itt béké­sen. folvt tovább a kikötő szokásos munkája. A Constantái kikötő a román kül­­kei-eskedelem kapuja. Roppant mennyiségben áramlanak ifr az ex­port- és importáruk. A tengervíz sós leheletébe petróleumszag, fűré­szeit fa friss szaga, trópusi gyümöl­csök ínycsiklandó illata vegyül: ::. Motorcsónakba szálltunk, amely fürgén végigjárja velünk a kikötő minden zegét-zugát. Teodora Spiridon kikötőkapitány megmutat­ja a kikötőállomások, raktárak munkáját, a kikötő létesítményeit. — Ma már alig tudjuk emlékeze­tünkbe idézni, milyen volt ez a part tíz évvel ezelőtt — mondja. — Ami­kor a Szovjet Hadsereg felszabadí­totta Constantát, csak rozsdás vas- és betontörmelék hevert itt szana­szét, mert a fasiszták mindent fel­robbantottak. A kapitány büszkén meséli, ho­gyan fejlődött a kikötő a népi ha­talom ideje alatt. A teherforgalom több mint háromszorosára emelke­dett. Vezetőnk szavainak ékesszóló illusztrációja a lázas sürgés-forgás. ÍRTA i J. HISZELJOV ami szemünk előtt zajlik a klkőtő­bem Motorosok és vontatógőzösök ke­resztezik egymás útját. A daruk pi­­heként kapják fel a hatalmas ge­renda vagy fémrúd-„csomagokat”, a nehéz gépeket. A rakparton roha­mosan magasodó hegyekként hal­mozódik az áru, más zsák- és láda­hegyek viszont gyorsan tűnnek el a nagy hajók gyomrában. Harmincöt hajó gyűlt ma a kikö­tőbe, 16 ország zászlaja lobog raj­tuk. Vannak itt tankhajók, fát szál­lító uszályok, nagy kétárbócouok és vitorlás dereglyék. A legtöbb hajó a farakodó állo­­^ máson horgonyoz. Görög, li­banoni, sziriai hajók fedélzetére vándorol a fa és a fakészítmények. A szomszédos állásban a panamai „Dorado” és „Encinado” cementet rakodik, hogy Indonéziába vigye. A „Sipka” nevű fehér bolgár hajó üveget és textilárut szállít a Föld­közi-tengeri kikötőkbe. Mozgalmas az élet a kőolajkikö­tőnél is. A „Burgundia” nevű fran­cia tankhajó már a merülési ha­tárig sűlyedt a tengerbe. Be is fe­jezte a rakodást. Nemsokára indul Franciaországba, Le Havre kikötő­jébe. Mellette az „Apseron” szovjet tankhajó és a finn „Áruba” rako­dik. Mögöttük az olasz „Angelica” vár sorára: Folyik persze a kirakodás is, Áz angol „La Wallet”, a tőrök „Arsz­­lán” és „Bejhán” műtrágyát hozott. Ez az áru tovább megy majd Cseh­szlovákiába. A „Nowa Huta” nevű lengyel hajó cukrot hozott, a svéd „Weingland”-ról pedig a messze Argentínából való bőrt rakodnak ki. Sok hajón lengedez Románia há­­romszinű zászlaja. Előttünk horgo­nyoz a „Plehanov”, amely messze útról tért vissza a hazai kikötőbe: Kína partvidékeit járta be. Az „Engels Frigyes” nevű hajó Ant­werpenből hozott iparcikkeket, most pedig fát visz Izraelbe. A „Mangalia” gyümölccsel rakodva érkezett Port Saidból. Néhány nap múlva indul visszafelé, román üveggel terhelten. Romániának soha sem volt any­­*' nyi hajója, mint most. Az ál­lam nagy gondot fordít a kereske­delmi flotta erősítésére. A román hajógyártás szépen fejlődik. A ka­pitány a „Sulina” és a „Midia” nevű hajókra mutat, amelyek a galati hajógyárban épültek. Azóta nagy út van a hátuk mögött: gya­potot hoztak Egyiptomból, most pe­dig fát rakodnak. Égjük Görögor­szágba, másik Cyprus szigetére in­dul. Ez a két hajó a román hajó­gyártás első gyermeke. Becsülettel viselik hazájuk lobogóját a tengere­ken és óceánokon. A román hajó­gyárakból kikerülő új hajók köve­tik őket. Állandó a zúgás, zsivaj a kikötő­ben. A pneumatikus kalapácsok tompán csattognak. Itt-ott villany­­hegesztes kékes fénye vakít — épül a kikötő. Uj raktárak, kikötőhelyek készülnek -; ? Most egy kört teszünk motoro­sunkon. Megnézzük az épülő nagy raktárát, amely Európa egyik leg­nagyobb kikötőraktára lesz. Távo­labb a háromemeletes cementrak­tár épülete magaslik. Szállítószala­gok és más, bonyolultabb szállító­­berendezések hálózzák be a partot. Motorosunk kiköt. A parton megnézzük a tanüzemet, ahol a kikötő dolgozói szaktudásukat nö­velik, a pcliklinikát és a munkás­szanatóriumot. A régi Constanta kikötőmunkásai régen álmodni sem mertek ilyesmiről. A Constantái kikötő azért válha­tott tengeri utak nagyforgalmú cso­mópontjává, mert Románia külke­reskedelme gyors ütemben fejlődik. Amióta államosították a külkeres­kedelmet, forgalma több mint két és félszeresére nőtt. Románia 62 or­szággal kereskedik. Fakivitele 467 százalékkal, a kőolajipari fr bánya­ipari termékek kivitele 430 száza­lékkal, az iparcikkek kivitele 361 százalékkal emelkedett. A román külkereskedelem azelőtt egyoldalú volt. Csak nyersanyagot és mezőgazdasági terményeket vit­tek ki, iparcikkeket hoztak be. Most a fa, kőolaj, gabona, gyümölcs egyre nagyobbarányú kivitele mel­lett Románia sok kőolajipari beren­dezést, traktort, vasúti kocsit, belső­égésű motort, kompresszort, szer­számgépet, csapágyat, villamoské­szüléket exportál. A régi Románia fakivitele tüzelő­fára és építőfára korlátozódott. Ma a nyersanyag mellett félkészgyárt­mányokat és kész faárukat expor­tálnak. A világpiacon egyre ismer­tebbé válik a román bútor és papír, halászhajó és összerakható faház, fumir és parkett. Régen Románia kőolajat adott el és keroszint vásá­rolt, ma már benzint, parafint és más kőolajtermékeket visz ki. A gabona mellett lisztet, csőtésztát, a friss gyümölcs mellett gyümölcské­szítményeket exportálnak. Az iparosítás kiszélesítette a be­hozatali lehetőségeket. A nyers­anyag és félkészáru import 1943-hoz képest 223 százalékkal emelkedett. Románia nemzetközi gazdasági kapcsolataiban a legfontosabb he­lyet a Szovjetunió, a Kínai Népköz­­társaság és a népi demokratikus or­szágok foglalják el., Emellett azon­ban egyre fejlődnek a kereskedelmi kapcsolatok a világ minden orszá­gával. Ezidőszerint Románia 52 ka­pitalista országgal folytat kereske­delmet. A román áruk az idén kiál­lításra kerülnek az izmiri. plovdivi, zagrebi, újdelhi nemzetközi vásá­ron. a román nép tudja, hogy a M nemzetközi kereskedelmi kapcsolatok erősítése, fejlesztése a tartós béke, a népek közti együtt­működés megteremtésének egyik útja. i <

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom