Szolnok Megyei Néplap, 1955. augusztus (7. évfolyam, 180-204. szám)

1955-08-20 / 196. szám

a (L & L £ & z & n épé MÉSZÁROS IST­VÁN Kisújszállás termelőszövetkezeti város köztisztelet­ben álló tanácsel­­nökhelyettese. Az ő élete, munkássátra is példázza, mit Al­kotmányunk magá­ban foglal, hogy hazánkban minden hatalom a dolgozó népé. Mészáros elvtárs a felszaba­dulás előtt kömű­­vessegéd volt, ál­landóan képezte magát. A tanácsok megalakulása után a karcagi városi tanács mezőgazda­­sági osztályvezetője lett. Onnan hívták haza Kisújszállásra 1951. decemberében, amikor tanácsel­nökhelyettesnek megválasztották. jobbjait küldi falura MAROSI BÉLA a felszabadulás előtt bárhol is dol­gozott, megbecsü­lést sohasem ka­pott munkaadójá­tól. Mindig hall­gass volt a neve. Felszabadulás óta háromszor részesült kormánykitünte­tésben. A Szovjet­unióban tanult. — Most ismét fon­tos feladatot bí­zott rá a párt és a kormány. Az első termelőszövetkezeti város gépállomásá­nak Igazgatója. — Tudását, erejét ad­ja megbízatása si­kereinek érdekében Munka nián sport, szórakozás Jó dolg uh tan ezeknek a futbal­listáknak, — jegyezte meg egyszer Ondók Ferencné, a Szolnoki Cukor­gyár dolgozója. — Világot látnak, szép helyeken megfordulnak. Jó lenne egyszer velük tartani. Ez utóbbit azonban már csak a tréfa kedvéért mondta. Nem is gondölt arra, hogy valamikor külföldre megy üdülni, hiszen „pénz kell ah­hoz, töménytelen mennyiségben." Igaz, keresett szépen, sztahanovista szinten dolgozott, de a sok gyer­mek nevelése sok pénzt emésztett fel. így aztán érthető volt végtelen öröme, amikor tavaly közölték ve­le, hogy jó munkája jutalmául két heti üdülésre küldik a Balti-tenger partjára. Hozzá hasonlóan scfc-sok embert ért váratlan öröm. Palotai Jánost, a Fel'ő:ászsági Állami Gazdaság dolgozóját három heti szanatóriumi kezdésre küldték a közelmúltban Hévízre, hazánk egyik legszebb gyógyüdülőjébe. A költségeket az állam viselte. Burján Istvánnak, a Tamáspusztai Állami Gazdaság te­henészének meg a kisfia üdült VI- segráden. Vele együtt huszonnyolc Szolnok megyei gyermek töltötte ott boldogan a vakációt. Dékány Mária, a tiszafö’.dvári gimnázium tanulója a Balaton mellől írt: „Sok kiránduláson vettünk részt. Meglátogattuk a Kisfalud! házat, megkóstoltuk a badacsonyi bort. Meglátogattuk a keszthelyi Helikon könyvtárat és a Balaton Múzeu­mot.“ íme néhány mozaik abból az életből, melyet Alkotmányunk biz­tosít. A munka mefett a pihenés­hez, az üdüléshez is van joguk a dolgozóiknak, s mid is van arra, hogy éljenek vele, ; A nagyitzemi mezőgazdaságé a jövő A nagyttammt gazdálkodás, a községi munk a nemcsak az em­berek gondolkodásmódját, szoká­sait változtatja meg, hanem a kézségek, városok határának külső képét is, Az összefüggő, főbbszáz holdas szövetkezete föl­dek termése pedig felülmúlja az egyéni parasztokét. A kenderest Vörös Csepel TSZ-bem például az idén búzából 9,35 mázsa, ár­pából 17,91 mázsa volt az átlag­termés. De voltak olyan gabona­táblák, amelyeken 112 mázsa búza és 22 mázsa árpa termiéit holdanként Ezt a szép termést teljes egészében kombájnokkal, aratógépekkel, takartíotlták be. A Vörös Csepel TSZ-ben lett or­szágoson első a gabonabetakarf­­tásban M. Szabó Mihály, a Kun­hegyes! GépáMomás kiváló kom­bájnvezetője, aki 327 holdat ara­tott le gépévei, A tsz tagjai men­tesültek a nehéz aratástól A fenti légi-fel vétel nagysze­rűen ábrázolja a kenderes! határ megváltozott képét. A tsz gabo­natáblájában a mezőgazdaság nagyszerű gépének, a kombájn­nak munkáját látjuk. A gépesí­tés tette lehetővé, hogy a Vörös Csepel TSZ tagjai az Alkotmány tiszteletére vállalt határidő előtt 2 nappal befejezzék a cséplést és teljesítsék a kenyér- és takar­mánygabona beadási kötelezett­ségüket, kiegyenlítsék a kenyér­­gabona szabadértékesítási tervet. o4 fdm a fiú mikar hat esztendővel ezelőtt a partementben kihirdették az Alkotmányt, a költők daütel köszöntötték. Zelk. Zoltán tgy írt: „De mégse szó, nem teám: televény vagy == szép AlkotmányunkI Jet*» és jövő! «= Boldog talaj, Dózsa szivével dog, — melyből a holnap erdeje leinő! — Már hal­lom zúgni égigérő fáld — és gyermekeid boldog zsivaját, es t akik a teremtő Munkáshatálmat: — korunkat zengik, költőid dalátP így szélt a költő s Így igaz. így érezzük minik annyian, akik a párt vezetésével s kemény munká­val a jövő szilárd alapjává tettük az Alkotmányt, eredményeink összefoglalóját. S aki becsülettel dol­gozott, akik gyárai, iskolái építettek, akik összefog­tak a nagyobb termésért, mind-mind alkotóivá let­tek népi demokráciánk első és legfontosabb törvé­nyének, ^zt mondják, hogy a jelen a jövö édesanyja, hogy a jövő olyanná lesz, amilyennek a jelen neveli, ápolja, óvja, ahogyan a jelen emberei mun­kálkodnak rajta. A jelen minden alkotása a jövót sugározza már. Csak szét kell nézni szabad hazánk­ban, ahol a munka gazdagon termővé teszi a földet, erdőt ültet a sivó szikre, új medret vág a folyók­­nak, hogy mindebben megérezzük a jövő nagtiszerü­­ségémek, szépségének a lehelletét. Itt az a kép. Mezőtúri termelőszövetkezeti tagok új házai, a Béke-telep. Mit láttat, mit sugároz? — A jövőt, a minden izében szocialista Magyarországot! ( MUNKA UTÁN a Tiszán. Szolnok dolgosai közül egyre többen hódolnak ax egyik legszebb sportnak, az evezésnek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom