Szolnok Megyei Néplap, 1955. augusztus (7. évfolyam, 180-204. szám)

1955-08-20 / 196. szám

1.955 augusztus 20.

SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP

3

EGYÜTT ÜNNEPELNEK

Pontosan két óra van. Hosszan, I Jöttek is örömest, merthiszen ők

A’- is eléggé büszkék arra, hogy ilyen nagy, s immár híressé lett üzemmel fűzhetik a barátság szálait. Az első vendégek már a déli órákban megérkeztek: egy feketebajuszú idősebb kalapos ember: Török Ferenc növénytermesztő brigádvezető, a fiatal Kelemen Pád. A többiek 20-aa, 25-en estére Ígérkeztek a vacsorára, merthogy hirtelen vendégekét kaptak s nem jöhettek előbb.

Ami azt illeti, Török és Kelemen egy szikrát se bánták meg, hogy előbb eljöttek. Megismerhették az üzem legjobbjait, akik az élüzemünnepségen egymásután vették át a kitüntető okleveleket, s összesen több mint 12 000 forint pénzjutalmat. Volt olyan ember, mint Lakner Kálmán, Molnár László vegyészmérnök, akinek többféle jutalom is jutott.

A többi vendégekkel együtt megtekintették a gyárat is s ez sem mindennapi élmény azoknak, akik nem járatosak a gépek labirintusában.

— Én már egyszer voltam itt — meséli Török Ferenc — amikor az egyes papírgép termén áthaladnak. De csak úgy átmentem, mert a karbantartó műhelybe vittem javítani valamit, sietni kellett. — Most majd jobban megnézem.

Megkérdezgetik tüzetesen, hogymint megy a gyártás; A gépbrigád tagjai nem restek a válasszal, a

elnyújtottan szól a papírgyár gőzkürtje — új műszakot hív. Szünet nem lehet itt egy órára sem, embert ember váit a gépek mellett. Akinek letelt a „sikta“, szapora léptekkel igyekszik a távoli kultúrh'z felé s nemsok idő múlva minden hely megtelik a hosszúkás teremben. Még kívülről is állnak.

Nagy ünnep van, az élüzem kitüntetés átadása. Hogy milyen öröm ez, azt csak a papírgyáriak tudják. Hat évvel ezelőtt vették 1« a gyárról az élüzem csillagot s annyi kemény, végtelennek tűnő küzdelem után most tehetik vissza újra. Közben voltak, akik elcsüggedtek, lemondtak a harcról. Többen olyanok, akik nem alkudtak meg az akadályokkal s nekik lett igazuk. Mikor a papírgyár hollandi terme leégett, komoly vita folyt arról, hogy érdemes-e újra termelni az elhanyagolt, ráfizetéses üzemben. A gyár munkásai megígérték, hogy rájuk lehet számítani. Kemény munka indult a technikai akadályok ellen. Aztán nagy beruházásokat kapott a gyár: egy papírgépet, új épületeket, celulózegyárait. S most már nem mint egy kisüzem, hanem mint egy kombinátszerű nagyüzem ünnepel újra.

Az öröm azonban akkor teljes, ha megoszthatjuk valakivel. S a Papírgyárból az első üzenet a Tisza Antal Termelőszövetkezetbe ment: Péntekre elvárjuk az Elvtársakat, jöjjenek eL

főmérnök-igazgató kíséri a vendégeket sorra a sok üzemrészen. Végül a cikontorony tetején időznek soká. Dr. Molnár és Lakner mérnökök kísérleteiről érdeklődnek. Szó volt erről többször az élüzem-átadáskor is.

A cellgyár laborájóban ugyanis érdekes mikrobiológiai kísérleték folynak. Egy a sok közül: felfedezték, hogy az üzem szennyvizén, mint jó táptalajon, egy élesztőfajta tenyészik. Ha a tenyészeteket tömegméretűvé teszik, olcsó s az állati takarmányozásra nagyszerűen felhasználható élesztőt nyernek.

— Ez nagyon fontos lenne a takarmányozásnál, ha beválna — mondja Kelemen. — Ha korpával összegyúrjuk, tarh myaszerűen felaprítjuk, kiváló az állatoknak. Megkapják a szükséges vitaminmennyiséget, jobban hasznosítják, a takarmányt.

Az !dő gyorsan telik; Vacsorára tálalnak. Nemsokára a papírgyár dolgozói sokszázan együttülnek az asztalhoz újonnan érkezett vendégeikkel. Késő éjszakáig vidáman folyik a társalgás s megindul a tánc is.

A gyár közben szakadatlanul dolgozik. A második műszak tovább viszi a jó eredményeket. Az ünnep előestjéig a legjobb papírgépbrigádok, mint a Tamási, Tassi brigád 25—30 százalékkal túlszárnyalták tervüket. Mire az ünnep felvirrad, illően akarják betetőzni a jó eredményeket;

DCíaánjuk, h&Qip (ói értzzék maciikat nálunk a traktor (maii munkaiak

Tp'gy májusi reggelen ünnepló ruhába öltözött kis csoport állt meg a budapesti Vörös Csillag Traktorgyár kapujánál. Vidékről jöttek. Többségük még soha sem látott ilyen hatalmas gyárat. Volt tehát csodálkozás, amikor megnyílt a kapu és valóságos emberáradat hullámzott ki rajta, mivel éppen műszakváltás volt. Többezer munkás hagyta el a gyárait s ugyanannyian érkeztek, hogy folytassák a termelésű

A kis csoport tagjai parasztküldöttek voltak. A kunhegyest termelőszövetkezeti tagokat és egyéni gazdákat képviselték. A gyári munkások szeretetteljes meghívására indultak el, hogy még szorosabbá fonják barátságukat és megnézzék a traktorok gyártását.

Katona Gyula elvtárs, a kunhegyest Vörös Október TSZ tagja is izgalommal várta, hogy megláthassa a traktorok születését. Hiszen, mint szövetkezeti gazda naponként tapasztalja, mit jelent számukra a gép. Hatalmas tábláik megművelésénél segítőtársuk, amely mentesíti őket a nehéz fizikai munkáktól. A gépeket értékelte, de arra sohasem gondolt, hogy áldozatos munkával, többezer ember helytállásával készítik el azokat. A komoly, felelősségteljes munka láttán megtanulta még jobban becsülni, szeretni az ipari munkásokat, a vasöntőket, esztergályosokat és a többieket, akiknek részük van az új traktorok születésében;

t/ ajda Ferenc elvtárs, a Vörös

' Október TSZ párttitlcára is felejthetetlen élményként őrzi emlékezetében a traktorgyári látogatást. „Olyan dolgokat láttam — mesélte —, amit korábban el sem tudtam képzelni. Például sosem gondoltam arra, hogy a traktor öntvényrészeit előbb fából készítik el, majd homok formába öntik a fogaskerekeket, tengelyeket s más alkatrészeket. Nagyon érdekes volt az egyik üzemrész, ahol 10—12 gép mellett egyetlen munkást sem láttunk. E nagyszerű gépek önműködően végezték a különböző munkafolyamatokat. A villanyszáritó, ahol egy órahossza alatt megszárad a gépek festése, szintén lekötötte figyelmemet. Egy-egy munkapadnál, üzemrésznél órákig el tudtam volna nézni a nagy szaktudással rendelkező, ügyesen dolgozó munkásokat, a boszorkányos gyorsasággal működő gépeket. Egy nap azonban erre kevésnek bizonyult. Az ipari munkások között töltött órák alatt tovább szilárdult barátságunk.”

Ma együtt ünnepelnek a kunhegyest Vörös Október TSZ tagjai a Vörös Csillag Traktorgyár munkásküldötteivel. Megmutatják nekik, hogyan gazdálkodnak a közös táblákon. Elmondják, hogy az általuk készített gépek segítségével hogyan termeltek a tavalyi 4 és fél mázsás búzaterméssel szemben az idén 8 mázsát A keresztsorosan vetett búzából pedig 10—14 mázsát.

Sárik Pál brigádja is büsz-1 kén foghat kezet a traktorgyárig munkásokkal, mert 20 mázsás búza- * termésükkel és a beadási kötelezettség teljesítésével segítik az ipari munkások kenyérellátásának biztosítását.

A tsz kukoricája 30 mázsás termést ígér. Nemhiába kultivátoroztatták többször is. Rizsük is szépen fejlődik. Jószágállományukkal sem vallanak szégyent a termelőszövetkezeti tagok. A törzstehenészetben o tehenészek és takarmányosok jó munkája által 12—13 liter a fejési átlag. Fehér hússertéseik is olyan szépek, hogy a járási kiállításra is visznek belőlük. Folyik az építkezés is a szövetkezetben. Most fejezték be egy 50 férőhelyes fiaztatót, a másik kb. 70 százalékig kész. A fiaztató mellett épül a sertések számára egy

100 férőhelyes szabadszállás fa. Még ezévben elkészítik az 500 férőhelyes juh-hodályt. Felépül a 8 kislakás, amely az állatgondozóknak nyújt otthont.

A termelőszövetkezeti tagok kedves vendégeiket saját gazdaságukban termelt kenyérrel, ételekkel vendégelik meg. Ebédre finom parasztos tyúkhúslevest és csirkepörköltet /- adnak. Vacsorára pedig birkapörköltet főznek. Azt akarják, hogy jól érezzék magukat az ipari munkások s máskor is ellátogassanak a termelőszövetkezetbe. Tanácsaikkal, javaslataikkal adjanak segítséget az észlelt hiányosságok kijavításához. A munkásparaszt találkozók tovább mélyítik a két szövetséges osztály, a munkások és a dolgozó parasztok barátságát s hozzájárulnak az elért eredmények növeléséhez;

NAGY KATALIN

Szikszai Lajos, a Mezögépgvár esztergályosa két gépen dogozik, négyszeres Komát teljesít

Szikszai Lajos, a kiváló esztergályos Alkotmányunk ünnepének tiszteletére felajánlotta, hogy szeptember 1-től egyszerre két gépen dolgozik. A jól bevált „MVE 280- as“ esztergagéphez beállított egy másik munkagépet, egy kiöregedett esztergapadot.

Sokan mosolyogtak a műhelyben, mikor hozzálátott Szikszai az öt év

óta alig használt gép rendbehozá~

sához. Ö azonban tudta mit csinál. Szeptember 1-e helyett már aug. 16-ra végzett az előkészületekkel s kedden megkezdte a két gépen való munkát.

Szikszai Lajos még csak két napja dolgozik két esztergagépen, de az első eredmények is azt mutatják, hogy rövidesen négyszeres normát teljesít új bátor módszerével.

ÜJÍIVEI» ELŐTT

Mezőkéken Augusztus 20. néven új tsz alakult

| A TÁNCSICS 1 Termelőszövetkezet tagjai néhány nappal ezelőtt befejezték a cséplés-t, teljesítették gafoonafoegyüjtésa tervüket, megvolt az előleg osztás is. Lesz pénz, lesz ünnepi kalács, hiszen bőven jutott a szorgalmas tagoknak. Annyira, hogy a búzafeleslegük egy részét — közel másfél vagont — szabadpiaci áron az államnak adnak el. A község egyénileg dolgozó parasztjai, hetek óta a közös gazdaság megalakításával foglalkoznak. A hét elején azután egyre több szó esett arról, hogy augusztus 20-ig meg kell tartani az avató közgyűlést. Legyen ez is méltó kifejezője a mezőhékd gazdiák ünnepének.

Balog Ferenc és Farkas Ferenc 10 holdas középparaszt, Veres István, id. Fodor Miklós és az új tsz többi tagja elmondta, hogy a pár nappal ezelőtt alakult termelőszö-< vetkezet azért viseli az Augusztus’ 20. nevet, hogy mindig az új, megváltozott életükre, ennek alaptörvényére, az Alkotmányra emlékezzenek. Az Augusztus 20. TSZ-t kedden este húsz egyénileg dolgozó paraszt alakította. — Csütörtökön este már harmincötén voltak. Most, Alkotmányunk hatodik évfordulóján indult útjára egy közös gazdaság, amely még gazdagabbá teszi a mezőhéki dolgozó parasztok életét.

EGRI LAJOS:

EZER ÉVIG, EZER ÉVRE

Ezer évig könnyel, vérrel viaskodtunk világszéllel. Húsunk tépte sötét orkán, szétszagattak úri portyán.

Ezer évig a mi földünk kemény sírdomb volt fölöttünk. Csizma tiport porba, sárba, Szívünk verte úri dárda.

Minden álom csuda szőttes, eljön majd egy, ami győzíes.

Nap-nap este, virradóra árra vártunk, üt az óra.

Kihajtott az élet fája piros fény ült a határra. Ezer év és milljó álom diadalmas a halálon.

Krónikánkat gyári füsttel, ekevassal, szép ezüsttel írjuk újabb ezerévre, alkotmányunk pecsétje.

FERENCI LAJOS:

Fának a föld az anyja, az emberé pedig a tiszta múlt: e drága vagyon, mint az alma, apámról az ölembe hullt.

ÖRÖKSÉG

(Gyermekeimnek)

vidító nedve nélkül nincs a gyümölcsnek íze s illata.

A múlt lám, ezért nem

perelek izgága szavakkal én;

az évek úgy tapadnak meg rajtam, mint föld a fák

De láttatok-e fát, mely a rögbe bújtatná az ágait, s ember-e az az ember, ki múltba fordítja a vágyait?

Fának fény a jövője (gyökerén, s Jövő a növesztő emberi fény: be szép lesz ez az erdő,

Kell, kell a múlt a szívnek, szebb is talán, mint bennem a belé fogódzik, mint talajba fa, — (remény.

LEVEL EGY BARMOMNAK!

Az elmúlt esztendőben az Országos Mezőgazdasági Kiállításon so-, kan csodálták meg az ördöglovas mutatványait, aki a legendáshírű Sándor Móricz bravúrjait ismételte meg. A borozgató asztaltársaság, a bivalyosszekér, a hintó átugratása megkapó élménye volt a látogatóknak. Ezért az ördöglovas mutatványait az idén újra megismétlik.

Az idén a tervek szerint három állami gazdaság és két sportkör csapata között érdekes lovasfutball körmérkőzések várhatók.

Az idei fogatbemutatókon körülbelül húsz 2-es, 3-as, 4-es, 5-ös és 6-os fogat vonul fel. Az érdekes bemutatókon a különböző befogási módokat, az egyes vidékek jellegzetes lófajtáit láthatják az érdeklődők.

A kiállítás nyitvatartási ideje alatt csaknem minden délelőtt bemutatót tartanak az exportra szánt

ugrölovaMeals Körülbelül fél száz jó fajta versenylóban gyönyörködhetnek a kiállítás látogatói. Egymásfél méteres akadályokon bizonyítják be a lovak ügyességét. — (MTI).

Októberben nyilik met* all. OrszágosFenyképkiállitás

A IX. Országos Fényképkiállítást a Magyar Képzőművészek és az Iparművészek Szövetségének fotóosztálya, valamint a Magyar Újságírók Országos Szövetsége fotó-szakcsztálya rendezi az Ernst- Múzeumban. A kiállítás, amelyet október 8-án nyitnak meg, a magyar fotóművészet nagy seregszemléje lesz. A kiállításra szánt fekete-fehér és színes fényképeket szeptember 12-ig lehet beküldeni az Emst Múzeumba (Budapest. VI. Nagymező-utca 8.) címén az előkészítő bizottsághoz. CMTUi

Drága Barátom!

Nagy ünnepelt előtt általában mindannyiunStnak gondolatok jutnak az eszébe. Megtörtént eseményekre, szívet melengető emberi kapcsolatokra emlékezünk és ilyenkor rendszerint az összehasonlítás mérlegére tesszük a régi, meg az új életünket. — Nekem most a te tisztté avatásod jutott eszembe. Hat évvel ezelőtt, augusztus 20-án, amikor a magyar néphadsereg tisztje lettél, szíved csordultig volt örömmel. Mi, barátaid osztoztunk veled, hiszen te voltál az első olyan katonatiszt, akit az Árpád-utca, az egykori szegény sor nevelt és a proletár hatalom tett emberré,

Akkor augusztus 20-én édesanyád vélt a legboldogabb. Ott sürgött-forgott körülötted, ezerszer megsímogatta a zubonyodon csillogó vállapot, alig tudott betelni az ő fiával. Beszédes kedvében volt, sokat nevetett, én még soha nem láttam olyan jókedvűnek. Homlokán még a gondvonalak is kisimultak, amikor felénk fordult és mondta: „Fiaim, d'e szépek is a md ünnepeink.’' Édesanyád egyszerű, szívbőljövő szavai azóta sokszor eszembe jutnak.

Sotesaor mert a mi életünkben az ilyen egyszerű szavak villantják fel a dolgos hétköznapok örömét, az édesanyák boldogságát. Rendszerint ez a sok öröm sűrűsödik egy-egy nevezetes évfordulón s ezért mindiannyiunk ünnepe, az Alkotmány évfordulója is. Rólad és mindamnyiunkról szól az alábbi kis történet, amit azért mondhatok el, mert hat évvel ezelőtt, a te tisztté avatásod napján iktatták törvénybe a Magyar Népköztársaság Alkotmányát.

Pár héttel ezélőtt Pusztamonostoron jártam. A

község fiatal tanácselnökével róttuk az utcát. Már több szövetkezti gazdával és egyénileg dolgozó paraszttal beszélgettünk, amikor délután a kultúrotthon parkjában egy cigarettaszívásnyi időre leheveredtünk a fűre. Velünk volt egy édesapánkhoz hasonló gazdálkodó, aki aznap írta alá a belépési nyilatkozatot. Megkérdezte: nem ismerem-e vetetlenül a fiát, aki Törökszentrniklóson dolgozik, mivel hogy ott érettségizett.

Később hozzánk köszönt egy sötétkék ruhás

fiatalember.

— Egyetemista — mondta a tanácselnök.

*— És azelőtt?... >— kérdeztem, de nem tudtam befejezni, mert a szövetkezeti gazda elértette, hog: mit akarok és nyomban válaszolt:

— Azelőtt,,, Azelőtt a pusztamonostori dolgoz<

parasztfiatalok nemhogy egyetemre, még közép- |

iskolába sem járhattak. Az urak azt tartották: mi- | nek a parasztnak az ész, csak annyi sütnivalója te- t gyen, hogy amikor esik az eső, hlát tudja, hogy az | eresz alá kell állni. ♦

Heverésztünk. A park fái alatt fiatalok sétál- I tak. Pusztamonostori egyetemisták, tsz tagok, trak- i torosok, középiskolások, fiúk-iányok, vegyesen. S t nekem akkor is édesanyád szavai jutottak eszembe, | mint néhány héttel előbb Tiszasülyön.

Amilior ugyanis egy alkalommal Tiszasülyön í jártam, az erősen megduzzadt Tisza vize az ár terű- ♦ leteket döntéssel veszélyeztette. Komolyabb baj ♦ még sem történt, mert összefogott a község apraja- » nagyja. Három nap, három éjjel dolgoztak egyíoiy- | tálban a töltéseken, vigyázták a gátakat és meg- i fékezték az árt. A védelmi munkálatokból a község í vezetői is kivették részüket, a községi tanács elnöke t napokig nem aludt. f

A veszély elmúltával a tdszasülyi dolgozó parasz- « tok felszabadultan mesélték egymásnak éltrné- í nyeiket. |

Ügy hallom, a tanácselnök i9 magukkal dolgc-f zott, igaz? — kérdeztem az együk tiszasülyi gazdái- £ kodótól.

T- Persze. Hiszen a md fajtánk, éppen olyan t dolgozó ember, mint mi valamennyien. El sem maradhatott volna, mert a szíve velünk érez. És azt minden ember tudja, hogy a szív odahúz, ahová tartozik — válaszolta mag átólértetődő hangon beszélgető társam.

Egyaaer meg a turkeveí Harcos Termelőszövetkezet fürdőjében jártam. Ott találkoztam egy idős tsz taggal, aki lehetett olyan 60 éves. Azt mesélték róla, hogy csak néhány évvel ezelőtt, a felszabadulás után nősült meg. „Miért várt olyan hosszú ideig?“ — kérdeztem tőle kíváncsian.

— Miért, miért? Azért fiaitatember, mert a ma- | gamfajtámak csak 10 év óta érdemes családot alapi- } tani. Hiszen azelőtt még élni is nehéz volt, — nem ♦ mondott többet, de ennyi is éppen elég volt.

Kedve% Barátom 1 Bizonyosra veszem, hogy már levelem első sora után érezted, mit akarok neked mondani. Lásd, mennyire megváltozott §z ember élete errefelé is. Sok édesanya éppen olyan boldog, mint a tiéd. És én ma arra gondolok, hogy legfőképpen ezért odyan nagyon szépek a mi ünnepeink. Szépek, mert az Alkotmány szavaival élve: ebben az országban minden hatalom a dolgozóké — a miénk, Szekuliíy Péter,

i

i

i

*

Az Országos Mezőgazdasági Kiállítás lovasbemutatóinak programmjábót