Szolnok Megyei Néplap, 1955. augusztus (7. évfolyam, 180-204. szám)

1955-08-16 / 192. szám

%

SZOLNOKMEGYEl NÉPLAP

1955 augusztus 18:

TALÁLKOZÁS

A Szovjetunió december lS~ig 640 000 fővel csökkenti fegyveres erőinek létszámát

A két ember szinte szembe feszült egymással. Az öregebb lassan szűrte fogai között a szót:

— Annyit megmondok, ha éhen döglesz sem kapsz az én kenyeremből egy íalásnyit sem. Legjobban aikkor tennéd, ha a szűröd iis elherdálnád innen.

— Jól vem. apám, tudomásul vettem.

A fiatal szőke óriás sem beszélt hangosan. A szót kimondta, aztán .sarkonfordulva - kiment a házból. Keserűség, türelmetlenség hajtotta. Nem értette az apját. Jó, rendben van, nem akarja követni az általa választott utat. Amíg a községi párttitkárhoz ért, lehiggadt. Mindinkább az motoszkált a fejében: hátha az apjának van igaza? Nagyon is új ez az új út. Senki itt a községben még nem próbálta. Na meg a gyár, az ózdi Martin-kemence, az is húzta a szívét. Hiszen mi baja volt ott? Semmi. Az évek alatt hozzánőtt a munkásokhoz, a munkájukhoz. Hagyja ott a szülői háíat is? Megéri-e? Aztán kezét a kilincsre tette, belépett a párttitkárhoz.

— Meggondoltam alaposan. Kezdjünk hozzá,

—* Én is így gondoltam, Varjú

elvtárs,

*

A megbetsélée mindössze enynyiböl állt. Azután öt ember megalakította a tiszaroffi Alkotmány. TSZ-t. A fiatal Varjú, aki mindössze 24 esztendős volt, mégis otthon maradt a családi házban. De az apja, az okos, köztiszteletben álló, de nyakas parasztember nem sok szót váltott vele. Az őszt tél követte, a telet tavasz. A szövetkezet gyarapodott, már 800 hold földje volt. Az egyéniek mind többen jöttek hozzájuk. Megnézték a szép állatállományt, a jól előkészített magágyakat. Aztán a szépen sarjadó búzát, a magas, haragoszöld kukoricát. S ott maradtak.

Az öreg Varjú meg hallgatott. A fia is, akiben már semmi kétség nem volt. A hallgatást nehéz megtörni, különösen annak, aki „kezdeni" akarja. Az egyik este vacsora után az öreg nem kelt fel az asztal mellől. Erős, inas kezével újbél és újból végigsimította, sodorgatta a bajuszát, mintha mondani szeretne valamit. A fia meg gyúrogatta a kenyérgalacsmokat, mint akinek az esze másutt van. Mikor azonban az apja. megszólalt volna, ő hirtelen ráemelte a szemét. Az öreg erre kirúgta maga alól a széket, aztán kiment. Nem szólt egy szót sem. Nyilván dolga volt a tehénnel .. s

S ez így ment egy hétig. Soha olyan szépen nem csavarodott az öreg Varjú bajusza, mint azokban a napokban. A fia meg csak hagyta. Tette, hogy nem ért, nem lát a gyötrődésből semmit. „Csak kezdd el". — gondolta szeretettel, kedves, fiús kárörömmel. „Én bizony nem segítek." S a hét hosszú nap után kimondta a szót az apa. Nehezen, akadozva kezdte, aztán gyorsan, mintha kergetnék, fejezte be.

— Te!... Én.., Fiam! Nő, hát úgy határoztam, belépek a tsz-be. Ha bevesztek .. a

— Jól van apám tudomásul vettem — mondta a fiú, nagy komolyam Aztán hirtelen rámosolygott az apjára, szélesen, jókedvűen, s még hozzátette:

— De nehezen tudta kimondani..

örülök, édesapám.

A telet újabb nyár követte, a fiatal, szorgalmas fiatalembert brigádvezetői tanfolyamra küldték. Mikor 1 visszajött, elnöküknek választották a tagok.

*

A% elnékségben még meg sem

melegedett, mikor a kunhegyes! járási tanácshoz hivatták. Nem szaporították a szót.

Varjú elvtárs. Az abádszalóki Lenin TSZ tagjai komoly, erőskezű elnököt kérnek. Merthogy maguk közül eddig már 12-t választottak, s bár többségük nagyon rendes ember volt, nem tudtak megbirkózni a feladattal, neked kellene oda menned.

— Nem megyek elvtárs. Az én szövetkezetemben ismernek, meg én is őket. Meg aztán még tapasztalatom sincs.

Csak nem ijedsz meg a nehézségektől? Gondold csak meg. Negyvenkét ember van abban a tsz-ben. Negyvenkét olyan ember, aki kibőjtölt tizenkét elnököt, de kitartott! Tudod-e mit jelent ez?

Amikor végül azt mondta: „elvállalom!“ — csak ez járt az eszében. „Negyvenkét emberrel, aki anynyira akarja a közöst, hogy minden nehézségen keresztül kitart, azokkal sokra lehet menni.".

S aztán megint ott állt a közgyűlés előtt. De milyen más volt ez, mint a többi! A szeme nem találkozott ismerős arcokkal, s hiába

kereste a biztató szemeket. Kemény, fürkésző, többnyire bizalmatlan tekintettel néztek vissza rá. Az emberek kérték ugyan az új elnököt, de ez itt előttük nagyon is fiatal volt. Szavaztak rá, de inkább csak „majd meglátjuk“ alapon. S már az első napon megindult a szőj árás.

—■ Gyerek e még. A száján még rajta az anyatej.

— Az a. Még felesége sincs. A •lányok szoknyájával többet fog törődni, mint a kukorica-kapálással.

*

A »vóbesséd ellen sokat nem tehetett. Keményen dolgozott. Kereste a támaszpontokat, ismerkedett az embereikkel. Az első napokat Jávorszki Lajossal, az előző elnökkel töltötte. A két ember alaposan végigmustrálta egymást. A régi elnök hallgatag, nagyon szorgalmas, igen becsületes ember hírében állt. Azért is választották vezetőnek, dehát nem bírta a fegyelmet megszigorítani. Most arra gondolt: „Ez itt, ez a fiú, majd most fölényeskedni fog velem. Eh, aikkor aztán maradhat magában." A másik meg arra gondolt. „Azt hiszi, hogy most, mert én lettem az utódja, hát nem fogom tiszteim eléggé. Tán sértődött is, nem akar segíteni majd.“

Ez járt az eázükben, amikor az istállókhoz indultak. Hulltak a szarvasmarhák, a disznók, a lovak. A fiatalabb kezdte:

— Jávorszki elvtárs! Te máit javasolnál? Hogyan fogjunk hozzá, — együtt?

—■ Együtt? — húzta a másik a szót, de mintha a hangja enyhébbre sikerült volna, mint ahogy tervezte.

Aztán leültek, meghányták, vetették a dolgokat. Az öreg, tapasztalt parasztember sok hasznos tanácsot adott, a fiatalnak meg az új iránt volt nagyobb a képessége. Csak azt vették észre pár nap alatt, hogy semmi, a világon semmi bajuk egymással. S így volt aztán végig. Mind a ketten egyet akartak, egyformáin tiszta szívvel, mindig meg is találták a közös hangot, Hát becsülték is egymást,

*

Per a se akadt akivel nehezebb

volt megvívná a harcot. Cseh János is azok közé tartozott, akikről csak a megbecsülés, az elismerés hangján beszélt mindenki. A .szófukar, magábazárkózott ember, amilyen keveset beszélt, annyira rátapintott mindig a dolgok velejére. Dolgozni meg úgy tudott, olyan szívvel-lélekkel, hogy az új elnök legszívesebben a harmadik napon megölelte volna. De az öreg nem reflektált erre. Mikor meglátta a szélesvállú, nyiltarcú fiatalembert, az első gondolata ez volt: „De hiszen gyerek ez még! Ez fog itt rendet csinálni? Ez fogja megszilárdítani a munkafegyelmet? Aligha." S mert ezt hitte is, felkereste a pártbizottságot.

—• Én, elvtársak, kilépek. Ilyen gyereknek nem a munkán, hanem inkább a játékon az esze. Amit eddig tizenkét komoly ember nem tudott végrehajtani, éppen ő fogja?

•— Az új elnök fiatal, de ő is komunista. Mi lenne, ha nem lennél vele ilyen türelmetlen? Próbáld meg? Várjál egy esztendőt, Döntsön az élet. Te is kommunista vagy, ha segítesz neki, mindenesetre több reménnyel indulhat.

Cseh János bentmaradt a tszben. S bár nem Ígért semmit, nem mondogatta, hogy jól van, segítek, majd meglátjuk mire mész,“ de magában ezt gondolta. Mint addig is nem egyszer, éjjelenként is felkerekedett megnézni a gazdaságot. A szíve majd meghasadt, ha újabb elhullott állatról számoltak be. Az egyik éjjel, amikor belépett az istállóba, mondják neki:

— Épp itt volt az elnök.

Másnap meg az elnök hallja

ugyanezt.

—i Épp az előbb járt itt Cseh János.

Mintha kergették volna egymást.

Napokig járták éjente a gazdaságot, s egyszer összeakadtak. Cseh János mondta elsőnek.

■— Hát te! Álmatlanságban szenvedsz?

Csak úgy mint te. , =. — Nézték egymást fürkészve, tapogatódzva, hiszen tudták: ugyanaz hajtja el az egyik szeméről az álmot, ami a másikéról.

Cseh János igazgatósági tag volt. Amikor együtt tárgyalták a közös gondokat, nem sokat beszélt. Kimondta, amit gondolt, javasolt is, de soha egy szó nem hagyta el a száját arról, hogy: jól csinálja-e az elnök amit csinál, vagy sem? Pedig az mit nem adott volna érte! Úgy várta az első dicsérő szót ettől az embertől, akit már nemcsak tisztelt, hanem szeretett is, mint azt, hogy az apja az ő útjára lépjen, De ahogy akkor, úgy most is

volt türelme. Az új tavaszon már

nem volt állathulilás. Az' emberek is megfogták a munkát, a tavaszi vetések a földbekerültek, az őszieket is ápolták. Aztán a forró nap megérlelte az új kenyémekvadót s az emberek, a gépek segítségével betakarítottak. Az igazgatóság öszszeült számotvetni az elmúlt esztendővel s előkészíteni az újat. S ekkor Cseh János szólalt meg először. Most is rövid volt.

— A munkafegyelmet, az elnök elvtársnak sikerült megszilárdítani. Ezt tán, jegyzőkönyvbe is vehetnénk,

*

Kéké a lenne megmondani, mi volt a titka az új elnök „módszerének“. De talán még egy eset elmondása segíthet ebben. Ez is még az elejiben történt. A kocsisok, a jószággomdozóik egy része abban az időben úgy volt a munkával, mint a háta közepével. Akkor örült neki, ha nem látta. Az elnök öszszehívta őket.

— Elvtórsak! Istállórendet dolgozunk ki. így nem mehet tovább. Mindenkinek tudnia kell, mennyi a munkája, mikor kell etetnie a jószágot, mennydszer kell fordulnia a kocsival:

Aztán elmondta, miért van erre szükség, hogy mit jelent a jobb munka, hogy anélkül nem mennek semmire. Zsivaj keletkezett.

— Tán ismét cselédek legyünk?

— Nem tudjuk magunktól, mit kell tenni?

A kommunista Bocskai István előbb szót kért, úgy fogott hozzá.

— Na, ha tudjuk, mit keli tennünk, miért nem tesszük? Te, Simon János, tegnap miért csak egyszer fordultál a fogatoddal silóért? Nem így lesz ezután. Neked meg, elnök elvtárs, a2t mondom: csak így tegyél mindig. Ne csak azt mondd meg, mit kívánsz, hanem azt is, hogy miért.

S az évek hosszú során nem felejtette ezt Varjú elvtárs. Mindig megmondja a miértet és mindig megkérdi: egyetértenek-e vele? Á jótanácsot őszinte örömmel fogadja, amit közösen határoztak, abból viszont nem enged. Mikor néha egyedül van, számadást csinál. Vizsgáztatja magát, valahogy így: „Mikor idejöttem, egy munkaegység értéke 8 forint volt, most 31. A föld volt 680 hold, most 2200. Az emberek tudják, hegy övék a gazdaság, azért javasolnak újbólújból. Most is az öreg Kalicz bácsi! Nemcsak azt kérte, hogy emeljék fel az 5 hold szőlőt 15 holdra, de még a földet: is kinézte hozzá. Persze, meg is valósítja."

*

Be n »vámadós, vagyis a számotadás egyik legnehezebb napja az volt. am kor a szomszéd Heves megyéből a Vörös Szikra TSZ elnöke jött látogatóba. A nagybajusza ember szótlanul fogott kezet a Lenin TSZ elnökével. Csak a bajuszát sodorította többször, mint szokása volt. S amíg járkáltak a tsz-ben, amíg a fiatalabb magyarázott neki, ő csak tologatta a kalapját le, meg fel. Az egyik építkezésnél fejcsóválva megállt.

— Hát jobban is takarékoskodhatnátok:. Minek ide úi anyag? Tán a régi, amit az előbb láttunk, nem felelne mag?

•—* Azzal fogjuk folytatni — volt a csendes, elfogadott válasz:

— Hát úgy különben, nem mondom, vari még tennivaló sok, dehát azért csak igy tovább. Még jobban.

— Igyekezni fogok.

1— No, akkor jól van, édes fiam. Hát különben hogy vagy gyermekem?

— Jól vagyok, édesapám:

Mert igaz, hogy nem együtt indultak, de az út végén összetalálkozott az apa és fia. A két Varjú, az ifjabb és az öregebb, A két tsz elnök.

Remete Ibolya,

Idői árásjelenlés Várható időjárás kedden estig: Nappali felhőképződés, néhány helyen, főképpen a dél! és a délutnj órákban még záporeső, zivatar. Mérsékelt légáramlás, a nappali felmelegedés kissé erősödik. Várható legalacsonyabb hőmérséklet ma éjjel 15—18 fok, legmagasabb nappali hőmérséklet kedden 25—28 fok. (MTI.)

Moszkvából jelenti a TASZSZ: Az utóbbi idők tényei, különösen pedig a genfi négyhatalmi kormányfői értekezlet eredményei arról tanúskodnak, hogy a nemzetközi viszonyokban fennálló feszültség bizonyos mértékben csökkent.

A szovjet kormány a nemzetközi feszültség további csökkentése, valamint az államok kö-Genf (TASZSZ). Véget ért az atomerő békés felhasználásával foglalkozó nemzetközi tudományos és műszaki értekezlet egy heti munkája.

Ez alatt az értekezlet alatt hat teljes ülést tartott, amelyen megvitatták az atomerö békés felhasználásának tanulmányozása és alkalmazása terén a különböző országok tudósai által végzett kutatások eredményeit és az ilyenirányú tevékenység továbbfejlesztésének kilátásait:

Az értekezlet keretében különféle olyan intézkedések történtek, amelyek elősegítik mind a résztvevők, mind a közvélemény beható tájékoztatását azokról a sikerekről, amelyeket az atomerőkutatások területén és az atomerő békés felhasználása terén különböző országokban elértek és egyben elősegítik e sikerek népszerűsítését.

Az értekezlet során a különböző országok tudósai között személyes kapcsolatok alakultak ki. A Szovjetunió, az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország és más országok küldöttségei kölcsönös látogatásokat tettek egymásnál.

Mint sajtójelentések közlik, a tudósok — köztük szovjet tudósok — nagyobb csoportja meghívást kapott az angol kormánytól, hogy tekintse meg a harwelli (Anglia) tudományos atomerőkutató központot.

Az atomerő békés felhasználásával foglalkozó genfi nemzetközi tudományos és műszaki értekezlet világszerte a közvélemény érdeklődésének középpontjába került. Több ország neves tudósai és mérnökei számára első ízben nyílt lehetőség arra, hogy megtárgyalják azokat a rendkívül fontos és időszerű kérdézötti bizalom megteremtése érdekében elhatározta, hogy 1955. december 15-ig 640 000 fővel

csökkenti a Szovjetunió fegyveres erőinek létszámát.

A fegyveres erőknek a hadseregből és a hajóhadból elbocsátott személyi állománya számára lakóhelyükön a vállalatoknál, a szovhozokban és a kolhozokban munkát biztosítanak.

B genfi nemzetközi atomeröértekeziet egy heti munkája

A szovjet kormányhatározat visszhangja

N e w y o r k (TASZSZ). A lapok közlik az amerikai külügyminisztérium képviselőjének azt a nyilatkozatát, hogy a fegyveres erők létszámának csökkentéséről szóló szovjet határozat „kecsegtetőnek bizonyulhat".

A Newyork Times szerint Winder, az amerikai külügyminisztérium szóvivője így nyilatkozott: „Általában szólva kecsegtetőnek bizonyulhat és úgy látszik, a kérdés felmerül majd az ENSZ leszerelési albizottságának a hó végén kezdődő munkája során.”

A Newyork Herald Tribune ezzel a címfelirattal közli jelentését: „Az Egyesült Államok óvatossággal fogadta az orosz hadsereg létszámcsökkentését, de hozzáfűzi, hogy ez reményt keltőnek bizonyulhat.”

A Newyork Journal American kiemeli címfeliratában, hogy a Szovjetunió határozata nem kényszeríti az Egyesült Államokat mozgásra;

Ugyanakkor Allender, Lousianaállambeli demokratapárti szenátor, az Associated Press jelentése szerint ezeket mondta a Szovjetunió határozatáról: „Előzékenyeknek

kell lennünk az oroszok iránt.” Hozzáfűzte, hogy a leszerelés hatásos és megbízható programmjának végrehajtása „dollármilliárdok

megtakarítását teszi lehetővé Amerikának.”

London (TASZSZ): Á Reuter Iroda jelentése szerint az angol külügyminisztérium képviselője örömmel üdvözölte a Szovjetuniónak azt a határozatát, hogy 640 000 fővel csökkenti fegyveres erőinek létszámát:

A külügyminisztérium képviselőiének augusztus 13-án este adott hivatalos nyilatkozatában ez áll: „Anglia örömmel üdvözli a szovjet

Kedden érkezik haza Varsóból a magyar VIT-kiildöttség

Á varsói Világifjúsági Találkozó kulturális és sportrendezvényein szerepelt magyar küldöttség kedden érkezik vissza a fővárosba. A sportolók a délelőtti órákban, a küldöttség zömét kitevő kulturális együttesek és művészek, valamint

seket, amelyekről ezideig semmiféle gyakorlati eszmecserére nem került sor. Már önmagában az a tény, hogy több ország tudósai közösen megvitatják az atomerő problémáit, arról tanúskodik, hogy az atomerő felhasználásának kérdései túllépték a nemzeti kereteket és olyan kérdésekké váltak, amelyeket az emberiség együttesen oldhat meg és kell is, hogy megoldjon. Több mint hétszáz újságíró, fotóriporter, film- és televíziós riporter érkezett a világ minden részéből Genfbe, hogy beszámolhasson az értekezlet munkájáról. A sajtó nagy figyelmet szentel a szovjet küldöttek felszólalásainak és beszámolóinak, részletesen ismerteti előadásaikat, nyilatkozatokat közöl a szovjet tudomány és technika neves képviselőitől.

A sajtó részletesen beszámol azokról a megnyilatkozásokról, amelyek bizonyítják, hogy az értekezlet sikeres munkáját összefüggésbe hozzák a nemzetközi feszültség további enyhüléséhez, az államok közötti bizalom megszilárdításához fűzött reményekkel. A La Suisse című lap például közli, hogy

J. Moch francia politikus az értekezletre történt megérkezése után ezeket mondta: „Nem tudósként jöttem Genfbe, hanem azért, mert minden olyan kérdés közvetlenül érdekel, amely összefüggésben van a leszereléssel.”

Az értekezlet résztvevőire még nagy munka vár. Az értekezlet első hetének eredményei máris arról tanúskodnak, hogy ez a nemzetközi találkozó a népek kölcsönös megértésének továbbfejlesztését, az egyetemes béke ^megszilárdítását szolgálja. (MTI)

kormánynak ezt a határozatát, amely egyik következménye a nemzetközi helyzetben a genfi értekezlet eredményeként bekövetkezett javulásnak”.

A Reuter Iroda washingtoni jelentése szerint az Egyesült Államok fővárosában örömmel fogadták a szovjet fegyveres erők létszámának csökkentéséről hozott szovjet kormányhatározatot, mint hozzájárulást a nemzetközi feszültség enyhítéséhez. Diplomáciai körök véleménye szerint ez a bejelentés kedvező előjel ahhoz, hogy a leszerelési albizottság augusztusban Newyorkban kezdődő munkája konstruktívan előrehaladjon.

Az angol sajtó továbbra is élénken foglalkozik a fegyveres erők létszámának csökkentéséről hozott szovjet kormányhatározattal. A lapok kiemelik, hogy ez a szovjet határozat elősegíti a nemzetközi feszültség további enyhülését.

Az Observer diplomáciai szemleírója a szovjet kormányhatározatról ezeket írja: „A közleményt az augusztusban összeülő leszerelési albizottság munkájának előestéjén a jóakarat megnyilvánulásaként értelmezik Londonban”. Az Observer szerkesztősági cikkében megállapítja, hogy a szóbanforgó szovjet bejelentés „az osztrák államszerződés aláírása óta az oroszok legfontosabb hozzájárulása a nemzetközi feszültség enyhítéséhez és kedvező előjele a leszerelési albizottságban augusztus 29-én kezdődő tárgyalásoknak.”

A Sunday Times diplomáciai szemleírója azt a véleményét fejezi ki, hogy a szóbanforgó szovjet kormányhatározat „ösztönzően hat" az ENSZ leszerelési albizottságának munkájára. (MTI)

a delegáció többi tagja a késő délutáni órákban — előreláthatólag 18 óra 20 perckor — érkeznek a Nyugati-pályaudvarra. A lengyel fővárosban sok sikert aratott fiataljainkat a pályaudvaron ünnepélyesen fogadják. (MTI)