Szolnok Megyei Néplap, 1955. augusztus (7. évfolyam, 180-204. szám)
1955-08-14 / 191. szám
2 SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP 1955 augusztus 14. ú tjk NEMZETKÖZI SZEMLE Hirosimától Géniig 48. § (1) \ Magyar Népköztársaság biztosítja a dolgozóknak a művelődéshez való jogát. (2) A Magyar Népköztársaság ezt a jogot a népművelés kiterjesztésével és általánossá tételével ... a felnőtt dolgozók továbbképzésével . . valósítja meg (A Magyar Népköztársaság Alkotmányából.) Az 1. számú papírgépnél víz folyt a gőzvezetékre. Ha meg akarták találni a hiba okát, ki kellett szívatni a vizet a csatornából. A szerelők munkához kezdtek. Felállítottak egy kompresszort. Ezzel akarták kinyomatni a vizet. Már teljesen készen voltak, mikor Mailek elvtárs, a gyár főmérnöke megvizsgálta az előkészületeket. Alaposan, gondosan, körültekintően tette ezt s a bekövetkezhető eseményeket mérlegelve, arra a megállapításra jutott, hogy bizony a kompresszor felállítása nem szerencsés s van jobb megoldás is a munkát gátló hiba kiderítésére és kijavítására. Meg is mondta, hogy nem jó így, de „belement’* abba, hogy megindítsák a kompresszort. Nem akarta elvenni a munkások kedvét. Fróbálják ki saját ötletüket, így tanulnak legjobban. S ha így nem megy, megmondja, hogyan jobb. Közvetlenül a gép mellett állt, a többiek mögötte. Mikor megadta az utasítást a kompresszor működtetésére, váratlan esemény történt. A hat atmoszféra nyomás kivágta a csatornából a forró vizet s az egyenesen a főmérnök arcába csapott. Alaposan öisszeégette. Ülök vele szemben a főmérnöki irodában, ahová három íróasztalt is bezsúfoltak s így egyáltalán nem tűnik „főmérnökinek.“ Arcán még ott vörösük a forró víz nyoma, homloka hólyagos. — Semmiség — mondja, — Ilyesmi előfordul; Kár rá a szót vesztegetni. Az a fő, hogy a gépnél megtanulták: hallgassanak annak a szavára, akinek több a tapasztalata; Ennyit tudok róla. Kilencedik gyerek volt, oíyan „ez Is minek jött*’, s ugyan milyen sors várt rá, mikor az akkor Pozsony megyei Tailós egyik kis házában édesanyja ringatta? Munkássors, keserű sors, a napszámos fiáé. Hat iskola, aztán e.ridj, birkózz az élettel! Hallgatom, amint élete útját sorolja. Azt mondja, szerencséje volt, mert egy pozsonyi műépítészhez A laszországban harc folyik azért, hogy kié legyen a most feltárt olajkincs: az olaszoké, vagy az amerikai nagytőkéseké. Az amerikai monopóliumok rávetették magukat az olaszországi olajra, hogy megszerezzék a kiaknázás jogát és a folyékony arany — a bankok, a folyószámlák, a részvények csatornáin keresztül — dollár alakjában a Wall Street páncélszekrényeibe ömöljön. Milyen jó. hogy nekünk nem kell azért harcolni, hogy hazánk minden kincse a miénk maradjon, a mi javunkat szolgálja, mert az Alkotmány szavaival élve: „Az egész nép vagyonaként az állam és a közületik tulajdona: a föld méhének kincsei, az erdők, a vizek, a természeti erőforrások, a bányák .; Erre gondoltam, amikor a minap a szolnoki 1. sz. olajkútnál arról beszéltek nekem, hogy ez az első termelő kút és ez még csak a-kezdet;:: A második világháború előtt és alatt, amikor még az olajkutatás joga az, amerikai és német monopóliumokat illette hazánkban, az Alföld különböző részein végeztek fúrásokat. A lapok hosszú cikkekben számoltak be egy tudományos „varázsvesszőről”, amely csalhatatlanul megmutatja az olaj-lelőhelyeket, A „varázsvessző” nyomán fúrtak is, de bizony kevés eredménynyel — illetve azért van egy pár hőforrásunk az Alföldön, amely most a dolgozók üdülését, gyógyítását szolgálja. Most „varázsvessző” nélkül, mi sokkal nagyobb eredményeket érünk el, A mi varázsvesszőnk: az került tedd ide, tedd oda mindenesnek s ennél a műépítésznél huszonöt mérnök dolgozott. Vajon sejtette-e egy is, hogy leendő „kollégájuk“ ugrik szavukra? Nemigen. Ó meg csak dolgozott s tanult, ellesett mindent, amit elleshetett. Elhulla j tett morzsákat csipegetett fel. A második világháború első esztendeje már a Budafoki Kartonlamezgyáirban érte. Segédmunkásként kezdte, aztán előmunkás lett. Később művezető. A szakma, a papírgyártás ismerete tette azzá a keménykötésű, zömök embert, akinek magas, domború homloka mögött úgy gyarapodott a tudás, amint az évek teltek. * A felszabadulás után tovább is művezetőként dolgozott. Munkatársai szerették, pedig szigorú volt s a legkisebb hibát sem nézte el. Most meg még szigorúbb lett. Maga mondja, miért. — A gyár is, a papír ds a nép vagyona. Hát ezért. A tanulás oíyan, hogy aki belekóstolt, nemigen hagyja abba. S ő tanult. 1949-ig csak úgy, 1949-től kezdve azonban rendszeresen. Beiratkozott a Műszaki Egyetem gépészmérnöki karának esti tagozatára. Mindez olyan természetesnek hangzik Manók elvtárs mélyen zengő, lassú szavával, hogy ha az ember nem tudná, nem is hinné, hogy valaha is másképpen volt. Pedig másképpen volt, a havat lapátoló, villamcskalaiuznak állt mérnökök tudnak beszélni erről, meg a srirájkh arcok hősed. S az is mennyire mindennapinak tűnik, hogy Manek elvtársat tanulmányútra küldték Csehszlovákiába, Gottwaldov-ba, hogy onnét elindulva, meglátogassa a csehszlovák papírgyárakat s tanuljon, tanuljon, mert szükség van a tudására. Mikor hazajött, kinevezték a Könnyűipari Minisztérium Papíripari Igazgatóságának műszaki osztályvezetőjévé. S itt dolgozott 1953. januárjáig. Ekkor befejezte az egyetem esti tagozatán tanulmányait; A tanulásban azonban nincs megállás. Manek elvtárs ismét útnak indult. A kormány a Szovjetunióba küldte, hogy megismerje a papír- és cellulózegyártás élenjáró modes az olajbányászok, a geológusok, a mérnökök odaadó, szenvedélyes lelkesedése, hogy minél több, eddig rejtett kinccsel gazdagítsák dolgozó népünket; 'Több, mint 2000 méter mélyen, 1 az egykori Pannon-tenger fenekén, a felbomlott parányi élőlények termékeként, olajat rejt magában a szolnoki táj. Az első olajat adó kút mellett Rákóczifalva és Tiszavárkony között szénsav tör elő, a Szolnok és Abony közötti fúrások szintén eredménnyel kecsegtetnek; És Szolnok lesz az alföldi olajkutatás központja. A következő évben sokmillió forint beruházással folytatják tovább a fúrásokat, az eddiginél nagyobb teljesítményű berendezésekkel. Ehszereit s tanulmányozza a papírgyártás során adódó melléktermékek (szesz, élesztő, különféle olajok) előállítását. Több mint egy esztendeig járta a Szovjetunió papírgyárait Moszkvától Kazánig, Zelonij-Doltól Priozorszkig. A leningrádi papíripari kutató intézetben Eliasberg elvtárs, a Sztálindíjjal kitüntetett világhírű tudós volt a tanítómestere. 1954-ben jött haza. A könnyűipari miniszter a Szolnoki Papírgyár főmérnökévé nevezte ki. * Egy év alatt rendet teremtett a gyárban. Háromszor szervezte át a karbantartó részleg munkáját s ma már megelőző karbantartás folyik a gyárban, kialakult a legegészségesebb javítási rendszer. Ennek következtében csökkent a gépek állásideje. A nyersanyagot szabad ég alatt tárolták, beletaposták a sárba. S ma? Ma betonutak övezik a gyárat, raktártetők védik a drága nyersanyagot. S ami a legtöbb — meghonosította a fegyelmet a gyárban. S olyan fegyelem ez, amely a tudás tekintélyén alapszik; Ülünk s beszélgetünk. Bejön a szobába az egyik műszaki vezető. Manek elvtárs arra kéri, hogy tíz perc múlva jöjjön vissza. — Engedélyt kérek, hogy két óra múlva jöjjek, közben dolgom van — mondja a műszaki vezető, s „Szervusz”-szal el. Csodálkozom ezen; — Itt főmérnök vagyok; A kapun kívül — barát — világosít fel Manek elvtárs; Megjegyzem, hogy most már értem, hogyan lett a tervteljesítéssel bukdácsoló Szolnoki Papírgyárból ezév második negyedévében élüzem. — Azt hiszi az elvtárs, hogy én? — néz rám kérdően. —• Mi vagyok én nélkülük? — mutat a falakon túlra. — A hatszáz dolgozó nélkül? Semmi, ök csinálták; Igen-igen, de Manek elvtárs irányította őket, a munkásból lett mérnök, a kommunista, a szigorú, de melegszívű ember. #! Kilencedik gyerek volt, olyan „minek is jött?” Mérnöknek jött, az új világ teremtő emberének, munkásnak! PÉTERI ISTVÁN' hez a munkához új ipartelepre van szükség, ennek az építése is megkezdődik a következő évben és bent a város szívében egy modern, irodaházé és lakótelepé. Uj iparág fejlődik a szemünk láttára. Szolnok, az egykor elmaradott alföldi város, az elmúlt 5 éves tervben, hatalmas léptekkel fejlődik tovább. Ennek a fejlődésnek egyik hajtóereje lesz az olaj. S zolnokon először szeptember ° 4-én ünnepük meg a Bányász Napot. A város, a megye dolgozói köszöntik majd az olajért harcoló bányászokat és műszaki értelmiséget. Miénk a föld méhének kincse, a mi javunkat, jövőnket, boldogulásunkat szolgálja:;: Tóth Kornél p e 11 e k dolgozó parasztok termésátlaga 9 mázsa. Az árpánál is hasonló a helyzet. A termelőszövetkezetben 22 mázsa 98 kgr, az egyéni parasztok földjén 13 mázsa a holdankénti átlag. A termelőszövetkezeti tagok munkaegységeikre 3 kg búzát kaptak előlegként. Korponai József feleségével együtt 30 mázsa kenyérgabonát vitt haza. Magos Ferenc pedig 38 mázsa gabonát kapott, ebből 10 mázsát szabad gabonaként adott át az államnak. MOHÁCSI LÁSZLÓ levelező T iszasas X Augusztus 6-án múlt tíz éve, hogy Hirosima japán kikötővárosra ledobták az első atombombát. Mint ismeretes, a bomba csaknem a földdel tette egyenlővé a virágzó várost és mintegy kétszázezer embert pusztított el. Hirosimát követte Nagaszaki és a két városra ledobott atombomba még ma is szedi áldozatait. A bombarobbanás következtében megcsonkult, a rádióaktivitás hatására súlyosan megbetegedett japánok az emberiség élő lelkiismereteként figyelmeztetnek rá: mindent meg kell tennünk azért, hogy e veszedelmes tömegpusztító fegyvert örökre száműzzük földünkről. „Soha többé Hirosimát!” — ez volt a vezérgondolata az első atombomba robbanás tizedik évfordulóján Hirosimában megnyílt nemzetközi értekezletnek. Több mint száz japán szervezet és maga a japán kormány is támogatta az értekezlet összehívását. Résztvettek azon az Egyesült Államok, Anglia, Kína, India, Korea, Ausztrália,' Kanada, Uj-Zéland küldöttségei, a Béke Világtanács képviselői és megfigyelők a világ minden részéből. Am értekezlet résztvevői határozatot hoztak, amelyben követelik nemzetközi értekezlet összehívását a feszültség enyhítésére irányuló intézkedések kidolgozására, az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország, a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság és India képviselőinek részvételével. Gyűjtési mozgalmat hirdettek olyan alap létesítésére, amely az atombombázások áldozatainak és családtagjainak segélyezését szolgá’ja. Ezenkívül törvény hozatalát követelték az atomsugárzástól sújtott személyek támogatására. A hirosimai értekezlet küldöttei felszólították a népeket, hogy „zárják szorosabbra soraikat, szélesítsék az atom- és hidrogénfegyver eltiltását követelő mozgalmat, hogy a hirosimai és a nagaszaki tragédia soha többé ne ismétlődhessék meg.” Géniben, annyi történelmi konferencia színhelyén augusztus 8-án a hirosimai évfordulóval csaknem egyidőben megnyílt egy másik értekezlet is. Hetvenkét ország tudósai jöttek össze, hogy kicseréljék az atomerő békés felihasználására vonatkozó tudományos és műszaki ismereteiket. Hirosimára emlékezik és Gemfre tekint most a világ. Horiaimától Géniig hosszú volt az út. Az atombomba a háborús erők kezében csaknem egy évtizeden át a zsarolás eszköze, az erőpoütifca híveinek egyik ütőkártyája volt. Az atommomopolium megszűnése, a Szovjetunió nagy előretörése az atomkutatásban, továbbá az a tény, hogy szintén birtokában van az atom- és hidrogénfegyvereknek, kétessé tette, hogy ér-e még valamit ez az ütőkártya. De az atom- és hidrogénfegyver továbbra is megmaradt mint súlyos fenyegetés a világ békéjére és maga az emberiség, az emberi kultúra fennmaradására nézve. A Szovjetunió rendelkezett és rendelkezik az atom- és hidrogénfegyverrel. E fegyverek birtokában azonban mindent megtett eltiltásukért, az ezekből felhalmoz tt készletek megsemmisítéséért. Ez létéből, jellegéből, külpolitikai elveiből következik. A Szovjetunió kezében az atomfegyver nem a zsarolás, hanem a váratlan meglepetések eüeni jogos védelem fegyvre volt és jelenleg is az. De emellett kezdettől fogva nagy gondot fordított az atomerő békés felhasználására. Ezt beszédesen bizonyítják a szovjet állam világraszóló sikerei, amelyeket az atomerő békés felhasználása terén elért. Nyugaton az atomerő mérhetetlen energiáját csaknem kizárólag bombákba gyömöszölték, nem igen gondoltak annak békéscélú felhasználására. A Szovjetunióban betegeket is gyógyítottak, üzemeket is irányítottak atomerő segítségével. 1954. június 27-én pedig üzembehelyezték a világ első ipari atomvillanytelepét. A kunmadarasi dolgozó parasztok augusztus 20-ra készülnek. Nagyon sokan Alkotmányunk évfordulójára teljes egészében rendezni akarják beadásukat és a szabad felvásárlásra szánt kenyérgabonát is beszállítják a begyüjtőbelyre. Borsi Ferenc, a földművesszövetkezet A Szovjetunió készséggel megosztotta a békéscélú atomkutatásban elért eredményeit más államokkal. A demokratikus országokkal, köztük hazánkkal is, egyezményt írt alá, amelynek keretében átadja tudományos technikai tapasztalatait és kísérleti atomreaktort szállít ezeknek az országoknak. Különös jelentősége van annak, hogy a genfi atomerő-értekezletre két nappal a hirosimai évforduló után került sor. Szimbolikus jelentősége van annak is, hogy éppen abban a városban ülésezik, amelyben a megelőző hetekben a négy kormányfő reménytkeltő értekezletét tartották. A genfi megegyezés szelleme, a genfi légkör uralkodik ezen a tanácskozáson is. A világ atomtudósai most a tárgyalóasztal mellett baráti beszélgetésekben ismerkednek egymással, cserélik ki tapasztalataikat; A Szovjet küldöttség, miként a másik genfi értekezleten, ezúttal is az érdeklődés középpontjában áll. Az értekezlettel egyidőben rendezett atomkiállítást nagy tömegek látogatják. Az erről szóló nyugati újságcikkek nem fukarkodnak a dicsérő jelzőkkel. így William Saxton, az United Press genfi tudósítója például így ír: „Oroszország atomeszközeinek bemutatásával az első nap egész dicsőségét learatta..: .A gyanakvás, a bizalmatlanság, valamint a titkolódzás nyilvánvalóan megszűnik, amikor az oroszok tüzetes magyarázatokkal szolgálnak a kiállítást látogató amerikaiaknak, angoloknak, franciáknak és németeknek”; Hatalmas érdeklődést keltett D; Blohincev és N. Nyikolajev szovjet tudós beszámolója a világ első atom-villanytelepének működéséről. A villanytelep eddig tizenötmillió kilowattóra villamosenergiát szolgáltatott. Működése ■'"'■szerűbbnek bizonyult a szénnel fűtött bőerőtelepnél. Blohincev elmondotta még azt is, hogy a Szovjetunióban különböző típusú, 50—100 ezer kilowiattos és még nagyobb atom^vülanytelepeket terveznek: A nagy atom-villanytelepeken egy kilowattóra villamosenergia előállítása 10—20 kopejkába kerül majd; A világtörténelem egyik legrendkívülibb tanácskozása” — ahogyan a Paris Presse l’Intransigeant az értekezletet nevezi, újabb reményekkel tölti el az emberi szíveket. Mint a Monde című francia lap hangsúlyozza, a genfi értekezlet „a béke útjára irányítja az atomenergiát”. „Földünk két legnagyobb hatalma, az Egyesült Államok és Oroszország — írta a France Soir — erősíti az enyhülésnek a légkörét, amely 15 nappal ezelőtt ugyancsak Genfben a kormányfői értekezleten kezdett kialakulni. Fellebbentik azt a függönyt, amely mindmáig eltakarta az általuk elért haladást és kiterítik kártyáikat az .asztalra”; Az atomerő mérhetetlen fejlődési lehetőségeket nyit meg szinte valamennyi tudományág előtt. Éppen a genfi értekezleten került napvilágra az Egyesült Nemzetek Szervezetének a világ 1975-től 2000 évig terjedő időszakban való energiaszükségletéről szóló jelentése. Eszerint a XX. század végén a világ évi energiaszükséglete az 1952-es évinek nyolcszorosa lesz. Az energiaszükségletnek ez a növekedése nemzetközi méretekben felveti az energiaforrások kérdését, Számadunhat korunkat már előszeretettel nevezik az atomkorszak kezdetének. Ez az atomkorszak azonban lehet a romboló, a gyilkoló és lehet a gyógyító, az ember szolgálatába állított atom korszaka. Az emberiség válaszútra érkezett. Az egyszerű emberek százmillióinak éberségén, er éjé:', és elszántságán múlik, hogy a világ melyik útra lép, az atomháború, a mérhetetlen pusztulás, az esetleges teljes megsemmisülés, vagy az atombéke, az atomerő nyújtotta beláthatatlan fejlődés és felemelkedés útjára. igazgatósági tagja már 14 mázsa gabonát adott el szabadon az államnak. Varga Sándor több mint 19 mázsát. Ifj. Juhász Sándor 13 mázsa 28 kilót, Szűcs Ferenc 12 mázsa 44 kilét. SZEKERES SÁNDOR levelező, Kunmadaras. v gazdag tudományos tapasztalat, amelyet a Szovjetuniótól kaptunk Tiszasason a termelőszövetkezeti tagok és egyéni gazdák Alkotmányunk, ünnepének tiszteletére megfogadták, hogy a cséplést 15-ig befejezik. Állták adott szavukat. Szombaton délig elvégezték a cséplést. Az elért eredményekben nagyrésze van Mező Imre cs Tóth István cséplőbrigádjának, amely • 280 mázsa gabonát is lejáratott egy nap alatt. Az esős idő ellenére, amely gátolta a munkát, három hét alatt 30 vagon gabonát csépeltek el. A községben az egyénileg dolgozó parasztok a cséplőgéptől teljesitet-Tiszagason élesé ték kötelező beadásukat. Hátralékos ezideig még nincs. Szabadgabona tervük teljesítésében ezideig 80 százaléknál tartanak. Nem egy olyan egyéni gazda van, mint Túri István, aki kötelezettségének teljesítése után 13 mázsa gabonát értékesítési szerződésre adott át az államnak. Az idei terméseredmények is azt igazolják, hogy a közös gazdaságban a gépek és a szakszerű gazdálkodás eredményeként gazdagabb termést takarítanak be. A Rákóczi Termelőszövetkezetben egy holdon 11 mázsa 30 kg búza termett. Az egyénilea VASÁRNAPI KRÓNIKA A SZOLNOKI OLAJ fl kunmadaras’! dolgozó parasztok a cséplés befejezésével, beadásuk íeüesilésévsl készülnek augusz us 20-ra
