Szolnok Megyei Néplap, 1955. augusztus (7. évfolyam, 180-204. szám)
1955-08-09 / 186. szám
A hordás, a cséplés és a tarlóhántás a legfontosabb feladat MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA? VII. évfolyam 186. szám Ara 50 fillér 1955. augusztus 9., kedd RÁKOSI MÁTYÁS ELYTÁRS KÉPVISELŐI BESZÁMOLÓJA Rákosi Mátyás elvtárs, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének első titkára, mint a XXL kerület• országgyűlési képviselője, hétfőn délután beszámolót tartott választói előtt a csepeli sportcsarnokban. A feldíszített sportcsarnok hatalmas termét zsúfolásig megtöltötték a csepeli dolgozók, többezren az épület előtti térségen hangszórókon hallgatták a beszédet. A gyűlést Gazda Géza Kossuth-dijas, a Hazafias Népfront XXL kerületi bizottságának elnöke nyitotta meg. A kerület lakossága nevében üdvözölte Rákosi Mátyás elvtársat, akit a gyűlés résztvevői meleg szeretettel, viharos tapssal, hosszantartó, lelkes éljenzéssel fogadtak. Gazda Géza megnyitó szavai után Rákosi Mátyás elvtárs mondott beszédet. Egyre inkább tért hódít a vitás nemzetközi kérdéseknek a baráti együttműködés és a tárgyalások útján történő megoldása között a békés együttélés Rákosi Mátyás elvtárs beszámolója első részében részletesen elemezte a nemzetközi helyzetet. Ismertette a Szovjetunió erőfeszítéseit, amelyeket a nemzetközi feszültség enyhítése érdekében kifejtett. Rámutatott azokra az okokra, amelyek a négy nagyhatalom kormányfőinek genfi tárgyalásaihoz vezettek. Hangsúlyozta, hogy az értekezlettel az államok közötti viszonyban új korszak köszöntött be. Ez mindenekelőtt annak köszönhető, hogy egyre inkább tért hódít a Szovjetunió által kezdeményezett politika, a vitás kérdéseknek a baráti együttműködés és a tárgyalások útján történő megoldása. Ezután Rákosi Mátyás elvtárs így folytatta beszámolóját: * — A genfi értekezlet eredményei ékesszólóan igazolják a Szovjetunió külpolitikájának helyességét és azt mutatják, hogy ez az értekezlet pozitív eredményekkel járt mindnyájunk közös nagy ügye, a béke szempontjából. (Nagy taps.) — Mi valamennyien, a magyar dolgozó nép, a Magyar Dolgozók Pártja, népköztársaságunk kormánya, a legnagyobb örömmel értesültünk a genfi értekezlet lefolyásáról és eredményeiről. Mi mindannyian teljes erővel támogatjuk azokat a törekvéseket, amelyek arra irányulnak, hogy a genfi értekezlet határozatai az egyetemes béke és biztonság érdekében valóra is váljanak; És ebben a szándékunkban egyek velünk a földkerekség sokszázmilliós, békére, biztonságra vágyó tömegei. Ez az érzés és ez az elhatározás tölti el világszerte a népeket, melyek örömmel látják, hogy szélesebbre nyíltak a béke kapui s a hidegháború nehéz esztendei után új, békés kapcsolatok szövődhetnek, és erősödik az országok tudata. — A genfi értekezlet óta eltelt rövid idő alatt egy sor olyan esemény történt, amely mutatja, hogy az értekezlet szelleme erőteljesen érezteti hatását. Bulganyin és Hruscsov elvtársakat az angol kormány meghívta Angliába. Az Amerikai Egyesült Államok és Kína képviselői közös tárgyaló asztalhoz ültek, Csou En-laj elvtárs nyilatkozata a taivani kérdés rendezéséről, a távol-keleti békeegyezmény megkötéséről, melyben az Amerikai Egyesült Államok is résztvennének, valamint a tizenegy amerikai kém szabadonbocsájtása, olyan lépések voltak, melyek kétségkívül hozzá járulnak Távol-Keleten a nemzetközi feszültség enyhüléséhez. A Szovjetunió meghívta a francia miniszterelnököt és külügyminisztert, hogy látogassanak el a Szovjetunióba és a francia államférfiak készséggel fogadták el ezt a meghívást. Végül, de nem utolsósorban, a Szovjetunió elhatározta, hogy az Ausztriában lévő szovjet csapatokat hazaszállítja és létszámukkal csökkenti hadseregét. Reméljük, hogy ez, a Szovjetuniónak a békés légkör kialakítására irányuló komoly. hozzájárulása utánzásra talál azoknál a hatalmaknál is, amelyeknek csapatai Ausztria területén vannak. — Nem kell mondani, elvtársak, hogy e fejlemények a magyar népet lelkes örömmel és a hála forró érzetével töltik el, elsősorban felszabadítónk a Szovjetunió iránt, melynek következetes, szilárd és elhatározott békepolitikája kezdi meghozni gyümölcseit. Bennünket külön örömmel és megelégedéssel tölt el a szomszéd Jugoszláviával való viszony normalizálása és megjavulása, melynek továbbfejlesztésére és elmélyítésére minden erőfeszítést meg akarunk tenni. A magyar-jugosüláv viszony javulásáról Számunkra nagy jelentősége van a Szovjetunió és Jugoszlávia viszonyában létrejött kedvező fordulatnak, melynek folyamányaként lehetővé vált, hogy a magyar-jugoszláv viszony is megjavuljon és barátivá váljék. Amint már mondottam, a magyar dolgozók a szovjet néppel, a népi demokratikus országok dolgozóival és a testvéri kommunista és munkáspártokkal együtt, egyhangúlag, őszinte örömmel és melegen üdvözölték a Szovjetunió és Jugoszlávia baráti együttműködését. Mindannyian tudatában vagyunk annak, hogy ez az együttműködés a világbéke javára válik és világszerte megfelel a dolgozók érdekeinek, a nemzetközi munkásmozgalom érdekeinek. A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége, népköztársaságunk kormánya ezért örömmel és megelégedéssel üdvözölte, helyeselte és támogatta a Szovjetunió és Jugoszlávia között megvalósult baráti együttműködést, és ebben az örömben osztozott az egész magyar dolgozó nép. És ugyancsak az egész dolgozó nép, elsősorban a magyar kommunisták egységes véle menyét és akaratát tolmácsolta Központi Vezetőségünk határozata, amikor leszögezte: „A Magyar Dolgozók Pártja maga részéről minden módon teljes erővel, azon fog munkálkodni, hogy a béke és a szocializmus ügyének további megszilárdítása érdekében mielőbb létrejöjjön és elmélyüljön a szívélyes, egészséges baráti viszony a Magyar Népköztársaság és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság, valamint népeik között.“ (Taps.) — Ma már mindannyiunk számára világos, hegy azok a súrlódások, rendellenességek, vádaskodások, amelyek 1948 után a magyar-jugoszláv jóviszonyt megrontottók, csak a béke, a szocializmus ellenségeinek használtak, mindkét ország alapvető, közös érdekeinek csak ártottak. Ennek az áldatlan helyzetnek a kialakulásában magyar-jugoszláv viszony megromlásában — jelentékeny szerepet játszott Péter Gábornak, az államvédelem volt vezetőjének és bandájának ellenséges, provokációs tevékenysége, mellyel megtévesztett bennünket, megrágalmazta a jugoszláv nép vezetőit, s ezzel súlyos károkat okozott mindkét országnak. Péter Gábort és cinkosait gaztetteikért a magyar bíróság már fele lősségre vonta és elítélte. Most, amikor előttünk mindez világos, mindent megteszünk azért, hogy a Magyar Népköztársaság és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság között a viszony megjavuljon és barátivá váljék. Több eredményes, kölcsönös lépés történt is már ebben az irányban, melynek kedvező hatása máris jelentkezik. De országaink közös érdeke, parancsolóan megköveteli, hogy fokozzuk téren erőfeszítéseinket, létrehozzuk és meggyorsítsuk az egészséges, őszinte baráti együttműködést minden területen. A jugoszláv nép. a jugoszláv elvtársak és Tito elvtárs is nyugodtak lehetnek afelől, hogy a mi részünkről minden meg fog történni az olyan kölcsönös, egészséges, őszinte, baráti viszony helyreállítására, amilyen Magyarország és Jugoszlávia népei között 1948-ig megvolt és ezzel is hozzájárulunk a béke. a szocializmus nagy ügyének erősítéséhez. (Taps.) — Nyugati szomszédunk- Ausztria, hála a Szovjetunió kezdeményezésének, újra visszanyerte függetlenségét és önrendelkezési jogát. Népi demokratikus államunk vezetői az egész magyar nép érzelmeit fejezték ki, amikor melegen üdvözölték az osztrák népet függetlenségének és önállóságának visszanyerése alkalmából. Meg vagyok győződve róla, hogy Magyarország és az új szabad, semleges Ausztria viszonya a jövőben egészséges, gyümölcsöző, jószomszédi viszony lesz és mi a magunk részéről ezen teljes erővel fogunk munkálkodni. Százmilliók békeóhaja és békeköveíelése hatalmas erő — Szólnom kell még a június végén Helsinkiben összeült Béke- Világtaláilkozóról. Akik Helsinkiben jelen voltak, szinte egyhangúlag megállapították, hogy ez a béketalálkozó szélesebb tömegeket átfogó minden rétegre kiterjedő és jelentősebb volt, mint minden megelőző. Rajta keresztül az egész világ közvéleménye szólalt meg, és kifejezte a földkerekség minden jószándékú emberének az ákaratát, azt az eltökéltséget, mely szembeszáll az erőszak módszereivel, elutasítja a háborús uszítást, a katonai tömbök, a fegyverkezési hajsza, az atomháború politikáját. Ezt fejezte ki a béketalálkozó felhívása, amikor azt hangoztatta Genf felé: Százmilliók tekintete kíséri majd figyelemmel tárgyalásaikat, ha pedig akad olyan, aki bűnös célból meg akarja hiúsítani a tárgyalásokat, azt a földkerekség minden né pe elítéli.’1 _—■ A népek békekövetelése, mint láthatatlan, de állandó tényező, jelen volt és hozzájárult a genfi tárgyalások sikereihez.- A békemozgalom különböző megnyilvánaulásainál, a békeívek aláírásánál és egyebütt hányszor hallottuk azt az ellenvetést, hogy az ilyen kívánságok és óhajok nem hatnak azokra, akik a harmadik világháborút szeretnék előkészíteni, és hogy az egyszerű kisember minden jószándéka dacára tehetetlen velük szemben. A genfi értekezlet egyik tanulsága, hogy a százmilliók békeóhaja és békekövetelése hatalmas erő, amely reális tényezőként, hat a világpolitikában. Eisenhower, az Egyesült Államok elnöke beszámolójában kiemelte, hogy a népek békeakarata „nagy nyomásként“ érvényesült annak érdekében, hogy Genfben „építő jellegű előrehaladást érjünk el.“ Minél erősebb a bákemozgalcm, annál nagyobb lesz a 'befolyása. A békemozgalom minden hű katonája legyen büszke arra, hogy harcos tagja ennek a hatalmas, az emberiség jövőjét biztosító mozgalomnsfc, és kis, apró munkájával hozzájárul a béke megvédéséhez! (Taps.) A hazai és a nemzetközi reakció csalódása —1 Szólnom kell elvtársak néhány szót arról a csalódásról is, amelyet a genfi értekezlet az itthoni és a nemzetközi reakció köreiben okozott. Például Nyu-gat-Németország militarista köreiben el volt terjedve az a meggyőződés, hogy a genfi értekezlet azt fogja eredményezni, hogy a Német Demokratikus Köztársaság valamilyen formában beleolvad az újrafelfegyverzett Nyugat- Németországba. E körök számára váratlan meglepetés volt az, hogy bár a kormányfők álláspontjai eltértek egymástól, mégis mindanyr.yian arra törekedtek, hogy a kölcsönös megértés szellemében olyan elfogadható megoldást találjanak, mely mindegyik fél érdekeit tekintetbe veszi. Ez történt a német egység kérdésében is, melyet, mint Hruscsov elvtárs mondotta: „...sem a németek közreműködése nélkül, sem a Német Demokratikus Köztársaság rovására nem lehet megoldani“. — Ami a magyar reakciót illeti, itthon és külföldön egyaránt abban reménykedtek, hogy a genfi értekezlet megmutatja — és természetesen az ő javukra mutatja meg — a keleteurópai népi demokratikus országok helyzetét, valamint „a nemzetközi kommunizmus” kérdését. A Szovjetunió határozott és meggyőző érveinek hatása alatt az értekezlet ettől minden további nélkül eltekintett, mert nem kívánt Kelet-Európa szabad népei belügyeibe beleavatkozni. Azok a reakciós körök, amelyek nálunk az utolsó hetekben azt hirdették, hogy meg kell várni a genfi értekezlet kimenetelét, mert utána „megfordul a világ”, most nagy elégedetlenséggel és keserűséggel látják, hogy valóban van fordulat, csak nem olyan, amilyet ők reméltek. — És ha már ennél a kérdésnél tartunk, ne veszítsük szem ■ elől Bulganyin elvtárs megállapítását: „Tudjuk, hogy a genfi értekezlet csupán kezdete volt annak a nagy és nehéz munkának, melynek célja az államok közti igazi bizalom megteremtése és a béke megszilárdítása. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy Vannak olyan erők, melyek majd kísérletet tesznek e cél elérésének megakadályozására. Ez állhatatosságot és kitartást követel a népek közötti békéért folyó harcban.” Népünk a jövőben Is ott lesz a béke megőrzéséért és megszilárdításáért vívott harc soraiban — A genfi értekezlet és a külügyminisztereknek adott irányelvek új ösztönzést jelentenek a népek békeharcában és arra serkentik őket, hogy fokozzák erőfeszítéseiket, éberen és kitartóan küzdjenek azért, hogy a Genfben kitűzött feladatok az egyetemes béke és a népek biztonsága érdekében minél előbb meg is valósuljanak. — A békemozgalomnak új szárnyat, új lendületet ad a genfi értekezlet eredménye. Rajta leszünk, hogy a magyar nép, mint eddig, a jövőben is ott legyen a béke megőrzéséért és megszilárdításáért vívott harc első soraiban! (Taps.) — A magyar nép és a magyar kormány, a felszabadító Szovjetunióval, a nagy Kínai Népköztársasággal és a baráti népi demokráciák országaival vállvetve, együttmunkálkodik a béke megvédése, a nemzetközi feszültség enyhítése céljából. A Magyar Országgyűlés a béke hatékonyabb védelmére iktatta törvénybe a Varsóban megkötött barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződést. A magyar külpolitika, csak úgy, mint a többi népi demokráciák országaié, minden alkalmat megragadott, hogy hozzájáruljon a béke megerősítéséhez, a nemzetközi feszültség enyhítéséhez, s e téren értünk is el eredményeket. Csak egyet említek közülük: a parlamentek képviselőinek meghívását — függetlenül az illető államok politikai és társadalmi rendszerétől. A genfi értekezlet után, mikor, hála a Szovjetunió fáradhatatlan erőfeszítéseinek, a világ újra szabadabban lélegzik, a magyar népi demokrácia államának külpolitikája még következetesebben és fokozottabban munkálkodik azon, hogy a béke és a népek közötti egyetértés nagv ügyének sikeréhez a maga részéről a lehető legtöbbel hozzájáruljon. Állandó erőfeszítés szükséges ahhoz, hogy fokozzuk a termelés ütemét és így biztosítsuk az évi terv túlteljesítését az ipar területen — Áttérek most, kedves elvtársak, a magyar népi demokrácia gazdasági helyzetére. Az elvtársak ismerik a Központi Vezetőség ezévi máncius 4-i határozatát, amely kijavította azokat a torzításokat, és káros jobboldali hibákat, melyeket elsősorban Nagy Imre képviselt. E jobboldali hibák következtében az ipari termelés a múlt évben alapjában véve egy helyben topogott. — Az elmúlt félesztendő alatt — hála azoknak a rendszabályoknak, melyeket a párt és a kormány foganatosítottak, — minden téren javulás tapasztalható. A dolgozók jobb teljesítményekkel mutatják meg, hogy helyeslik a márciusi határozatokat. A javulás az ipar terén abban mutatkozik, hogy 1955 első félévében a szocialista ipar termelése 9,5 százalékkal, a minisztériumi ipari pedig 7,7%-kal volt nagyobb, mint 1954. első felében. Ezek a számok azt mutatják, hogy az előző évhez képest iparunk fejlődése 1955. első felében elég kedvezően alakult. A minisztériumi ipar első félévi termelési tervét 104,2 százalékra teljesítette. Ebben a túlteljesítésben szerepet játszik #z is, hogy a tervezés kissé óvatos volt és alacsony volt a célkitűzése. Ami az utolsó években ritkán fordult elő. most valamennyi minisztérium teljesítette termelési előirányzatát és terven felül több szenet, villamosenergiát, bauxitot, kőolajat, hengerelt acélt, alumíniumot, benzint, égetett téglát, fogatos ekét, varrógépet, rádióvevő készüléket, textilipari termékeket, bó'rlábbelit, sört, szalonnaféléket, stb. adott az országnak. 1955 első félévében a szocialista ipar termelékenységi tervét 5,3 százalékkal, az előző év első felének termelékenységét 6,8 százalékkal haladta túl. A minisztériumi iparban a termelékenység 7,4 százalékkal volt magasabb, mint az előző év azonos időszakában. — Bármilyen kedvezőek első látásra ezek a számok, hozzá kell tennünk, hogy az idei termelékenységi színvonal a múltévi csökkenés következtében csak kis mértékben haladta meg az 1953 első félévi termelékenységet. Magyarán mondva egy munkás ma alig termel valamivel többet, mint 1953. első felében, pedig közben sokmilliárd forintnyi beruházás történt; új gépeket állítottak be, új üzemek jöttek létre. Ezek a számok azt mutatják, hogy bár a javulás kétségtelen, de még lassú és amit e téren elértünk, az csak kezdet. Egy percre sem szabad elemyedni azoknak a törekvéseknek, amelyek a termelékenység emelésére, az önköltség csökkentésére irányulnak, ha azt akarjuk, hogy a népgazdaság a tavalyi visszaesés után újra erőteljes fejlődést mutasson és egészséges, szilárd alapja legyen a nép jólét további növekedésének. Iparunk 1955 első felében túlszárnyalta tervét — A szocialista ipar 1955 első félévében mintegy másfél miliárd forinttal, a minisztériumi ipar pedig körülbelül egymilliárd kétszázmillió forinttal teljesítette túl a tervét, mindjárt hozzá kell tennem, hogy most a nyár folyamán a felfutás üteme az év első hónapjaihoz képest lelassult. Különösen nem kielégítő a júliusi termelés menete. Ezért tehát további, állandó erőfeszítések szükségesek ahhoz, hogy fokozzuk a termelés ütemét és így biztosítsuk az ezévi terv egészének teljesítését, sőt lehetőleg jelentős túlteljesítését;:: — Tovább nőtt a kiskereskedelmi áruforgalom: a fontosabb élelmiszerek közül lisztből 22 százalékkal, (Folytatása a 2-ik oldalon.)
