Szolnok Megyei Néplap, 1955. augusztus (7. évfolyam, 180-204. szám)

1955-08-07 / 185. szám

■

— Learattak? — Le. — Be hordtak? — Be. — Asztagba? — Abba. — A cséplés? — Halad. — A tarlóhántás? — Folyik. — Hát a beadás? — Már régen rendben. —. Akkor dicséretüket kukorékolom az egész megyében.

Ha az a „ha“ nem lenne

— Mit bámulsz azon a tehénen?

i—> Csak azt, hogy ez az a tehén, amelyiknek a helye a mezőgazdasági kiállításon lenne, ha megfelelően gondoznák és nem 6, hanem 30 liter tejet adna naponta,

miiim»iinimnHiiiiiinniiiiniiiii)i)»

„'36cízcuimq,&íi k'uxüL“ izületiem,

azért nem akarnak vizsgára engedni. Ez ellen pedig tiltakozom. Miért tesznek kivételt, kéremszépen. Vagy talán most is úgy megy, hogy az egyiknek sikerül, a másiknak nem. Talán az én házasságon kívüli születésem nincs olyan érdekes, mint János Vitézé, akit még csak nem is négyzetesen vetett kukorica közt szedtek fel?

Róla operettet is írtak, még Tündérországba is beprotezsálták — engem pedig vizsgára sem akarnak engedni. Mennyit énekelt már Kukorica Jancsiról Szabó Miklós, Sárái János — rólam még egyszer se. Talán ők is akkor volnának erre hajlandók, ha igazolnám a származásomat?

S%mőanyánt a nagyiváni Rákosi Csillaga Termelőszövetkezet, no és ha az apámat nem sikerül sehogysem felderíteni, miért kell abból akkora kázust csinálni. Már a latinok megmondták, hogy mater certa est, azazhogy az anya mindenképpen biztos; az apára nem sokat adtak. Lehet azért, mert a tunikának nem volt becsülete náluk.

De azt állítom, kérem, hogy az én apámnak nem volt és nincs is tunikája. Csak nem tudom bizonyítani. Azt is ország-világ előtt ki merem jelenteni, hogy nem a gólya hozott. Mert vagyán melyik gólya tudott volna számomra pneumatikról gondoskodni?

Tudják, milyen nehéz szülés vol-Üdülési öröm

A szolnoki cukrászdákban

— Ma este egy kis kultúrműsort tartunk. Örömmel vennénk, ha elszavalná Arany János „Családi kör“ című költeményét. Estig még megtanulhatja.

FA6V1.AU'

kÖLONlECiE«

a leinti kép általános jelenség.

tam én?! Dehogy tudják. Ha úgy lenne, valamit már találtak volna ki arra, hogy levizsgázhassak. Szervezetem főrészeit mint háborús hagyatékot gyűjtötte össze jó anyám, a termelőszövetkezet. Ahogy az öregek beszélik, úgy találtak valami vizes kertárokban. Kapcsolt részeimet hosszú hangyamunkával kapirgálták össze innen-onnan. Mikor igy saját lábamra álltam, nagy, megkönnyebbült sóhaj szállt fel szülőanyám minden tagjából.

Tudniillik a legközelebbi vasútállomás 16 kilométerre van Nagyivántól, illetve anyám hajlékától. Már pedig egy ezerholdnál nagyobb anyának sok szállítani való hemmehumm-ija akad, s ha vasút nincs, ebben nagy szolgálatot tud tenni még magamfajta talált gyerek is.

Végzem is évek óta zokszó nélkül a munkám. Igaz, az idő vasfoga felettem is repüldöz, itt-ott kifeseltem volna, de kedvesanyám karbantart. Akiknek gyerekszobájuk volt, megértik, milyen jólesik ez egy lelencneki

Mert megintcsdk visszatérek oda, ami bánt. Hány álmatlan éjszakát végigzokogtam, mert fájón másztak az önérzetembe. Megállítottak a rendőrök — legalább száz alkalom mai lábraállásom óta — s kérték az irataimat. Mivel az apakönyvi kivonatnál kisült a disznóság, mind annyiszor felírtak. így ismert meg lassanként egész Szolnok megye — rendőrségi berkektől kezdve a me gyei tanácsig. El-elcsóválgatták a fejüket, akik elé kihágást ügyem került, de eddig még senki nem ment ötrŐl-hatra<

Vizsgára kell menni! => adják tudtomra. Miikor meg ott vagyok, sajnálkozva intenek: —) Mutassa először a származási igazolványait, azok nélkül nincs vizsga. Ha így ki mer menni a világba, megbüntetjük

Pedig nem volnék én olyan elkárhozott lény. De honnan vegyek apát, hogy a származásom mindkét oldalon befejezett legyen. Akad-e valaki a megyében, aki elvállal gyermekének, még ha amolyon szedettveditt vagyok is.

Mert én vagyok az a megyeszerte ismert, egyszerű, szürke vontatókocsi, melyet saját erejéből — talált, hozott, eszkábált, ajándékozott anyagokból szerkesztett össze anyám, a nagyiváni Rákosi Csillaga Termelőszövetkezet.

Nem lehetne az én esetemben eltekinteni az apasági okmányok beszerzésétől, mert az úgy is lehetetlen? Hadd vizsgázzak már le s akikor nem lesz nálam dolgosabb, boU dogabb vontató az egész megyében^ A szegény vontatókocsi vontatott életének panaszát feljegyezte:

Tóth István

Nézd ezt az alakot És gondolkodj rajta,

Hogy terem meg nálunk Az ily majom fajta?

Csaknem térdét veri Teveszőr kabátja, Tarka-barka zoknit Villant cső-nadrágja^

Rövid ész, hosszú haj Frissen ondóiéivá)

Női akt, pálmafa Nyakkendő-mintája;

Dupla váll, dupla talp,

Dupla szemtelenség;

Erről ráismerhetsz.

Ha még nem ismernéd;

Illeg-billeg, akár Gangos-rangos páva,

S azt hiszi, hogy ő a Lányok fényes álma.

Csodálkozik rajta És vérig van sértve,

Mert a kultúrházba Nem eresztik mégse.

Indokolást kér. lm,

Itt közöljük vele:

„A kulturotthonban Majomnak nincs helye!”

Irta és rajzolta: Pelbárt

Harmincegyedik csípés

SZATIRIKUS OLDAL 1955 augusztus 7.

5 Mérlegbeszámoló-betegség ügyében

A megyei tanács ipari osztálya ,,Híradó‘'-t ariotÉ ki. A röplap utolsó oldalán egy sor hibáról rántják le a leplet.

A ,.Híradó“ első bírálata engem ért, a karcagi Patyolat Vállalat könyvelőjét. így dörög rám:

„A karcagi Patyolat könyvelője — szokásához híven — a mérlegbeszámoló elkészítésének idejére kórháziba vonult.“

E sorok szerzője bizonyára azt gondolta, hogy én csak egyet gondoltam és egyszerűen bevonultam a kórháziba. Egy-két tényről azonban megfeledkezett, s mivel megkérdezte, mikor gyógyulok ki mérlegbeszámoló betegségemből, érne válaszolok:

1. Manapság alapos orvosi vizsgálat, sőt vizsgálatok előzik meg a kórházi beutalást s az orvosok altatóiban azokat küldik kórházba, akiknek egészségük helyreállítása érdekében erre szükségük van,

2. Az előbbiek alapján nem én szabtam meg, hogy mikotra kellett bevonulnom kórházba;

Ennyit a Híradó szerkesztőjének s még annyit, hogy bíráljon, de ne így, ne ilyen rosszindulatúan.

Griff Sándorné, Karcag.

A JÁSZ KUN KAKAS

a karcagi Szabadság TSZ-ben

Aki szabad gabonát ad el az államnak, az áráért

könnyen vásárol