Szolnok Megyei Néplap, 1955. augusztus (7. évfolyam, 180-204. szám)

1955-08-07 / 185. szám

Szo/nokjrmyei NÉPLAP I A MEGYEI PÁRTBI 1Z OTTS ÁG É S "Ä MEGYEI TANÁCS LAPJA | VII. évfolyam, 185. szám * Ara 50 fillér 1955. augusztus 7., vasárnap Gyorsítsuk meg a gabona behordását! Nyolc mázsa, búzát adott el az államnak özv. Boti Miklósné, jászapáti dol­gozó parasztasszony lé mázsa 14 ki­logramm búzát takarított be. Félre­tette a vetőmagot, kiegyenlítette cséplőrészt, teljesítette beadási kö­telezettségét, visszatartotta a ház­tartási szükségletére járó mennyi­séget, a többi búzát pedig — mint­egy 8 mázsát — értékesítési szerző­désre, állami szabad-felvásárlási áron szállította be. özv. Boti Miklósné ezt mondotta: „Felesleg búzámat örömmel adom a dolgozó nép asztalára, hisz ellen­szolgáltatásként oly értéket kapok gabonámért, amely jóval magasabb, mint a tavalyi év hasonló időszaka ban a búza szabadpiaci ára volt.’ Mázsánként 260 forintot kapott a dolgozó parasztasszony. Ezenkívül részesül a 20 kilogrammos korpa­juttatásban is. Gazdag program augusztus 20-án Dolgozó népünk augusztus 20- ára, az Alkotmány ünnepére ké­szülődik. A megye községeiben, városaiban megalakultak azok a bizottságok, amelyek az ünnep mű­sorsának előkészítésén fáradoznak. Mindenütt gazdag programról gon­doskodik a bizottság, hogy vidám­ságban, szórakozásban ne legyen hiány. Mezőtúron augusztus 20-án reg­gel zenés ébresztő lesz, délelőtt ün­nepi gyűlés, délután térzene, este 6-tól 8-ig pedig szabadtéri előadás, amelyen a kultúrotthon tánc- és népizenekar együttesed, énekesek, előadóművészek lépnek fel. Ezt a műsort a munkában kitűnt élen­járó dolgozóknak ajánlják; 21-én délután szabadtéri hangversenyt rendeznek a városban, este 8 óra­kor pedig a kultúrotthon színját­szó csoportja bemutatja Moliére: „Úrhatnám polgár’“ című színda­rabját. Turkevén már 19-én este elkez­dődik az ünnepség. Díszelőadás ke­retében mutatják be a „Harag napja“ című magyar filmet. 20-án reggel itt is zenés ébresztő lesz és fél 9-kor ünnepi gyűlés. Délután és másnap pedig vidám népünne­pély. Turkevén ezenkívül kiállítást is rendeznek. Ez bemutatja a dol­gozó nők megváltozott helyzetét, életét. Szolnokon is nagyjából már ki­dolgozták a két ünnep programját. Elsősorban a „Vidám vásár“’ tart a legnagyobb érdeklődésre számot. A vásárt 20-án reggel 9 órakor ün­nepélyesen nyitják meg. Kultúr- és sportesemény is lesz elegendő. A Kossuth-téren felállított szabadtéri színpadon 20-án mind a két nap reggel 9 órától este 10-ig állandóan lesz előadás és külön­féle sportbemutató. A kultúrműso­rokon a megye legjobb ének-, tánc-, színjátszó együttesei és népi zenekarai szerepelnek. Ezenkívül mind a két napon divatbemutatót is tartanak. A gyermekék szórakozásárók-ikii­­löin gondoskodnak. A Vidám-park teljes üzemmel dolgozik majd. A Magyar utcában bábszínházát ál­lítanak fel. Ugyanitt este tudomá­nyos filmeket vetítenek majd. A város jobb zöldárúellátásáért A kunhegyest Vörös Október TSZ tagjainak levele a budapesti Vörös Csillag Traktorgyár dolgozóihoz Kedves Elvtársak! Közeleg augusztus 20-a, Alkotmányunk év­fordulója. Ezt a napot mi, a kunhegyesi Vörös Októ­ber TSZ tagjai is a munkás-paraszt szövetség jegyében ünnepeljük. Néhány hónappal ezelőtt, május végén, innét Kunhegyesről egy paraszt-küldöttség járt a Vörös Csillag Traktorgyárban. A vendégek között volt termelőszövetkezetünk több tagja is. A gyárban történt rendkívül tanulságos látogatás, a meleg, ben­sőséges fogadtatás mindvégig emlékezetünkben ma­rad. Paraszt-küldöttségünk tagjai akkor az üzemi do’gozókkal személyes barátságot kötöttek. Ezt sze­retnénk továbbra is fenntartani. Viszonozni akarjuk a Traktorgyár üzemi bizottságának és dolgozóinak akkori meghívását. Szeretettel hívunk és várunk benneteket, hogy augusztus 20-án itt, Kunhegyesen együtt ünnepel­jünk. Ezen a napon mezőgazdasági kiállítást is ren­dezünk és megmutatjuk nektek közös gazdaságun­kat, eredményeinket. Termelőszövetkezetünk Kcssuth­­utcai székházában készültünk fel a fogadtatásotokra. Elvtársi üdvözlettel: VAJDA FERENC, párttitkár. SZABÓ MIKLÓS, elnök. Kovács Lafos ifjúsági cséplőcsapala vezet a versenyben 86 ifjúsági cséplő-brigád csatla­kozott megyénkben az ifjúsági cséplőcsapatok országos versenyé“ hez. Az elmúlt heti eredmények szerint megyei viszonylatban az alábbi sorrend alakult ki: 1 A Kunszentmártoni Állami * Gazdaság Kovács Lajos ifjú­sági cséplőcsapata, 1300 dcbmilli­­röéteres gépükkel 6050 mázsa ter­ményt csépeltek. Tavaly ez a csép­lőcsapat harmadik lett az ország­ban. O A Kunszentmártoni Állami Gazdaság ifjúsági cséplőcsa­pata, melynek vezetője Scmodi Ist­ván, 1250 dcbmilliméteres géppel 5405 mázsa termény a teljesítmé­nyük. 9 A kisújszállási Sallai TSZ <L^* ifjúsági csapata 1070 dobmil­liméteres géppel 1698 mázsa ter­ményt csépelt el. A A tószegi Kiss József ifjú­­sági cséplőcsapatí péntek es­tig 2220 mázsa gabonát csépelt el, 1200-as géppel. Gf A tiszaföldvári ifjúsági csép­­lőcsapat, amelynek vezetője Laczkó József. Teljesítményük 2167 mázsa. Szép eredményt ért el a Jász­­szentandrás Járás-tanyai ifjúsági cséplőmunkacsapat. 6 nap alatt 1234 mázsa terményt csépeltek. Elisme­rést érdemel a jászapáti Velemi Endre TSZ ifjú munkacsapata is, eddigi teljesítménye 1234 mázsa gabona. A kunhegyesi, törökszentmiklósi és tiszafüredi járás ifjúsági mun­kacsapatainak eredményei a fenti értékelésben nem szerepelnek, mi­vel ezek a DISZ-bizottsá'gok nem gondoskodtak. a cséplőcsapatok munkájának értékeléséről. E hiá­nyosságok kijavításéihoz kérjük a járási, községi tanácsok mezőgazda­­sági osztályainak, valamint a be­gyűjtési hivataloknak a segítséget. Diszisták! Fiatalok! Fokozzátok a harcot az elsőségért, járuljatok hozzá a gabona gyors betakarítá­sához. Sillye Gábor, DISZ megyebizottség. EGY RÉGI VASÚTVONAL MEGIFTODIK A szolnoki Szabadság Termelőszövetkezet a jövőben rendsze­resen akarja zöldségfélékkel ellátni a város dolgozóit. Ezért több melegházat építenek. Szövetkezeti árubemutató Jól sikerült vasáru bemutatót rendezett a karcagi földműves­­szövetkezet. Képünkön a kiállítás egyik részletét mutatjuk be. A SZOLNOK! pályafőnökség sín­járó autója zakatolva szalad át az abonyi kijárat váltóin, aztán egyen­letes ringatással vágtat az acélsí­nen. Egymásután mnra^.ak el mö­göttünk a rácsos vitorlájú jelzők, szí­nes, ábrás táblák. Csak a magányos vasúti őrházak váltogatják egy­mást kődobásnyira. Örháznak neve­zik még mindig ezeket a kicsiny kő­épületeket a töltés oldalán, pedig a legtöbbjéből már a századforduló elején leszerelték a jelzőberendezé­seket és a pálya őreit is hiába ke­resnénk itt. Többnyire csak lakó­helyül szolgálnak már. Régi vasutascsaládokban még em­lékeznek rá — apáról-fiúra szállt története — miért néptelenedtek el. 1846-ban indult meg próbaképpen az első vonat Budapest ős Vác kö zött, 1847-ben Szolnokig futott a vasútvonal s itt ért véget a mostani teherpályaudvaron. Az első váltó­szerkezet is megvan még, több mint száz év rozsdáját őrzi a Járműjavító egyik mellékvágányán. EBBEN az időben nyoma sem volt még a mostani jólismert, modern jelzőberendezéseknek. Az őrházak mellett magas pózna nyúlt az ég felé. Erre húzta fel a kosarat az őr, ha jött a vonat, olyasformán, mint a Balatonba nyúló mólókra szokták, ha vihar közeledik. Híradásul is szolgált a kosár a szomszédnak, a különféle jeleket olvasták le róla. Persze a fontosabb üzenetekkel sta­féta futott egyik őrháztól a másikig, így nem is lehettek messze egymás­tól ezek, úgy hogy a kakaskukoré­kolás is áthallott csendes hajnalo­­kom Aztán feltalálták a távolból me­chanikusan irányító jelzőberen­dezést, üzenetközvetítésre beszerel­ték a telefont, s egy csapásra meg­szűnt az idillikus állapot, a vasút a tőkés technikai fejlődés útjára lé­pett. Az őrházak lakóit kitelepítet­ték, mert szükségtelenné váltak. Sok embert feleslegessé tettek a modern gépek, berendezések. Száz év patináját, a gépek ellepi ádáz harc emlékét őrzi az ország első nagy vasútvonala Szolnok—Ceg­léd—Budapest között. A töltés mel­letti házak, apró ablakszemeikkel még látták Kossuth Lajost, amikor gőzössel utazott Szolnokig. S talán azokat a sírokat is, melyek a töltést kísérték. Mondják, hogy az építés­hez összeverbuvált tót, rutén pa­rasztokat járvány, éhség tizedelte itt. Akaratlanul is ezek, a tőkés fej­lődés következményei jutnak eszünkbe az emlékek láttán, pedig éppen azért utazunk, hogy a mo­dern vasúti technikát vegyük szem­ügyre. Erre is van mód. A múlt, jelen és jövő találkozik ezen a vo­nalon. ALIG HAGY2UK el Szolnokot, munkáscsoportokat látunk a pálya oldalán, kábelt fektetnek, az autó matikus térközbiztosító berendező sek vezetékeit ássák le 80 cm-es és 1 méteres árokba. Egy kilométerrel feljebb már feltűnik magas vas oszlopon a biztosítóberendezés négyszsmű jelzőtáblája. Ezek veszik át a jólismert vasúti lengőkarú jel­zők szerepét — úgy mint annakide­jén az árbocra húzott kosarakét át­vették a mechanikus jelzők. A fej­lődés óriási megint. Eddig az őrhá­zakból állították a jelzőket, csiga­soron áthaladó dróttal húzták vagy eresztették le a karját. Az új szov­jet berendezés teljesen automatiku­san jelez álljt, vagy szabad utat — csalhatatlanabbul, mint az em­ber. Négyszínű fényével azt is meg­mutatta a mozdonyvezetőnek, mi­lyen távolságra halad az előtte járó vonat. így biztonságosabb lehet a közlekedés, kisebb a térköz, amit be kell tartani a vonatoknak egy­más mögött. Az őrházaknak nem marad más szerepük, mint a fel­ügyelet s a sorompók kezelése. AZ ŐSZRE Szolnokig halad a mű s a legrégibb 100 km-es vonalon el­tűnnek a vitorlás jelzők, a legmo­dernebb technikával működik majd. A fejlődés persze nem egyoldalú. Az automatikus jelzőkkel együtt korszerűsítik az egész pályát. Kocsink friss magasraemelt, kő­ágyra fektetett síneken fut. Két ol­dalt 500 tagú pályamunkás-csoport dolgozik. A kavicsrostálást, a kram­­pácsolást (talpfa alávérést), a legiz­zasztóbb munkát gépek végzik. A technika most mindenütt az embe­reknek segít, magában a technika megteremtésében is. A pályakocsi sivítva fékez. Egyen­ruhás ember állja útját. Vágányzár van. Két-három méteres sínszakasz a levegőben lóg. Tizenöt ember dol­gozik körülötte, mint a motor. Míg el nem készül, leáll a forgalom. Sietnek is nagyon. Gyalog megyünk tovább. Távo­labb egy széphajlású ívben ismerő­söket találunk. Csényi István élő­munkái jó 20 méterre áll csoport­jától egy talpfán Szótlanul figyeli a munkát. Az emberek erős rudakkal feszítenek a sínen. Szabályoznak. Csényi csalhatatlan szemmértékkel mondja, hol törik meg az ív. Mikor észreveszi elöljáróját, ka­tonásan jelent: ■— Az összevont Csényi és Konka­­brigád létszáma 16 fő. Munka: vá­gányszabályozás. ■— Hogy haladnak? — Tegnapelőtt 700 métert men­tünk előre, mert vágányzárat kap­tunk. Most a 3-as kilométerkőnél tartunk. A hátralévő 5 km-t négy hét alatt beépítjük. Sajnos, vágány­zárt az erős forgalom miatt nehe­zen adnak, de így is meglesz, amit vállaltunk, a napi 300 méter. A régi pályamunkással sokat be­szélgetünk még a gépekről, embe­rekről. — Most dolgoztunk először a ros­táló, meg az aláverő gépnél. Én csak azt mondom, az a kár, hogy nincs több ezekből. Nekünk csak a finomabb munka marad. Konka előmunkás is ezen a véle­ményen van. Ami az embereket il­leti, egyet se emeltek ki. — Itt mindenki egyformán jó munkás — mondja Csényi elvtárs —, vagy mind a tizenhatot említ­sék meg, vagy senkit. — Még a Török Jóska is olyan derekasan dolgozik, mint akikkel már tíz éve együtt vagyunk — me­séli Konka elvtárs. —■ Pedig 18 éves. Fűszedő gyerek volt. ö maga kérte, hogy bejöhessen a brigádba. A SZOLNOKI pályafenntartási fő­nökség dolgozói derekas munkát végeznek a legrégibb vonal korsze­­rűsítésén. ferí Még ebben az évben elkészül — mondja Vermes Ödön műszaki főtanácsos. ■— Ez azt jelenti, hogy a gyorsvonat menetideje mintegy 15 perccel megrövidül. Egykori feljegyzések megörökítik, hogy az első vonat 3 és fél óra alatt ért Pestről Szolnokra. A személy­­vonatok utazási sebessége most, W0 évvel később, sem sokkal jobb. A technika századában nem eléged­hetünk meg ezzel. A fejlődés ezen a téren most fontos feladat PALATÍNUS ISTVÁN

Next

/
Oldalképek
Tartalom