Szolnok Megyei Néplap, 1955. augusztus (7. évfolyam, 180-204. szám)

1955-08-05 / 183. szám

2 SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP 1965 augusztus 5. Á gabonabegyíijtés a kunszentmártoni járásban London (MTI) Szerdán Lon­donban megnyílt az atomtudósok értekezlete. A tanácskozáson 21 or­szágból 80 tudós vesz részt, köztük a szovjet tudósok képviselői. A szovjet küldöttség vezetője A. V. Topcsijev akadémikusj A londoni értekezleten résztvevő tudósok megvitatják, hogy milyen mértékben és milyen módon fenye­getik az embereket az atomfegyver­kísérletek és az atomfegyver hábo­rús alkalmazásai Az értekezletet Clement Edward Davies képviselő nyitotta meg. Be­szédében kiemelte, hogy a szovjet tudósok jelenléte tökéletesen meg­változtatta az értekezlet jellegét. Ez többé nem a világ egyik felének, hanem az egész világnak az érte­kezlete — hangoztatta.­Lord Boyd-Orr, aa értekezlet egyik alelmöke kijelentette, nem elég, hogy a kormányok abban egyezzenek meg: nem harcolnak többé egymás ellen, abban is meg kell állapodniok, hogy együttmű­ködnek egymással. Ezt követően Bertrand Russel a hírneves angol filozófus, fizikus, nagy figyelem közepette szólalt fel. Russel határozati javaslatot ter­jesztett elő. Javaslata nagy mér­tékben hasonlatos ahhoz, amelyet a nemrég elhúnyt Einstein kezde­ményezésére nyolc világhírű tudós írt aló, közöttük maga Russel is. Bertrand Russel felszólította a tudomány embereit, „találják meg az útját annak, hogy a laikus vi­lág megismerje az atomháború várható hatásait.“ A felhívás a kormányokhoz is fordul azzal, is­merjék fel. hogy céljaikat nem ér­hetik el háború révén, mert min­den újabb világháborúban kétség­telenül felhasználnák az atomfegy­vereket és ezek a fegyverek fenye­getik a civilizált életet. Russel ja­vasolja, hogy vizsgálják meg a leg­utóbbi tudományos felfedezéseknek az emberiségre gyakorolt hatását és követeli, hogy valamennyi nem­zetközi problémát békés eszközök­kel igyekezzenek megoldani. Megyénkben a járások és váro­sok között nemes vetélkedés folyik, hogy az Alkotmány ünnepének tiszteletére kibontakozott gabona­­begyűjtési versenyben a legjobbak közé kerüljenek. A július 23-i ér­tékelés szerint a járások közül Kunszentmárton szerezte meg az első helyet s ezt azóta tartja is. Eredményeiket — mint Táborosi elvtárs, a járási begyűjtési hivatal vezetője mondotta — a jó feiké­­sziiléssel alapozták meg. A párt és a tanács segítségével a n-agybe­­gyüjtés megkezdése előtt megvizsgálták az apparátus munkáját és eltávolították azokat, akik nem feleltek meg hivatásuknak. A járás területén öt begyűjtési dolgozó he­lyett állítottak be újabb elvtársa­kat. Zselei József csépai vszető megbízott nem érvényesítette az osztályellenséggel szemben a törvé­nyeket. Halmai Anna cibakházi előadó fölényesen bánt a dolgozók­kal s az adminisztrábiós munkában is súlyos hibákat követett ei. A nagy-begyűjtés idején nem tudták volna ellátni feladatukat s ezért helyükre — a párt és tanács javas­lata alapján — megfelelő képzett­ségű elvtársakat állítottak. Minden községben idejében meg­tartották a tájékoztató értekezletet a begyűjtési dolgozók, a begyűj­tési állandóbizottsági tagok, a pért- és tömeigszervezetí aktívák és nép­nevelők számára. A tanácstagok is megkapták a körzetükhöz tartozó termelők névsorát, hogy azokkal foglalkozhassanak. Az volt a cél. hogy cséplés előtt minden dolgozó paraszttal beszéljenek az állam­­polgári kötelezettség teljesítéséről. A járási és a községi begyűjtési 'hivatalokban úgy szervezték meg a munkát, hogy az állat- és állati termék begyűjtésére, valamint a felmerülő problémák intézésére is jusson erő. Jói tudják a járás ve­zetői, hogy a gabonabegyűltés a cséplőgépnél dől el, Ezért ide a legjobb megbízottakat, a tanácstól kapott erőiket osztották, akik nemcsak ellenőrzést végez­nek, hanem politikád felvilágosító munkát is. Ennek eredménye, hogy a járás kb. 4000 termelője közül — akik eddig elcsépeltek — mindössze 4-nél kellett helyszíni elszámolta­tást tartani. Fálinkás Balázs cibak­házi dolgozó paraszt 90 kilogram­mal kevesebb gabonát szállított be, mint amennyi a kötelező beadásba jár. Kocsi István és Balázsi Fe­­rencné csépai lakosok pedig az ér­tékesítési szerződéssel lekötött ga­bona egyrészet nem adták be. Mi­vel a búzájuk megvolt, a helyszíni elszámoltatás során köteleztél? őket annak átadására. Az osztályellenség és a speku­láló egyének tevékenységére is éberen ügyelnek a párt, a tanács vezetői és a begyűjtési szervek ve­zetői; Nem tűrik, hogy a kenyér­gabonát elpocsékolják, hogy kivon­ják a beadás alól. Bírósági eljá­rást indítottak Bálint Zsigimond ci­­baldházi lakos, volt csendőr ellen, aki keresztben levő gabonáját szét­hordta ismerőseihez, hogy ezzel csökkentse termését. Csetényi Já­nos csépai kulákot pedig letartóz­tatták. mivel csépeletlen gabonáját az állataival etette. Kovács József Kunszentmártoni lakos, aki notórius nemteljesítő, szintén a bíróság előtt felel azért, hogy gabonája egyrészét még lá­bon eladta és a beadásba járó mennyiséget áruba bocsátotta. A jó munkaszervezés, a fokozott ellenőrzés, a meggyőzés és a tör­vények betartása mind hozzájárult ahhoz, hogy a járás kenyérgabona begyűjtési tea-vét már 42 száza­lékra teljesítette. Van olyan köz­ség, mint Mesterszállás, ahol az előirányzott búzamennyiség 84 szá­zalékát már beszállították. Itt a termelőszövetkezetek gyorsbeadás­ként teljesítették egészévi gabona­­beadásukat. Az Úttörő TSZ há­rom vagon szabad-gabona helyett öt vagonnal szállított be. Az ered­ményt biztosította a pártszervezet és a tanács segítsége. —■ Mis­kolci Péter párttitkár és Kecskés Mihály tanácselnök rendszeresen látogatja a cséplőgépeket, segíti a begyűjtési megbízottak munkáját s foglalkozik a csépeitető gazdákkal Tiszakürtön is jó az eredmény. A termelők 60 százaléka elcsépelt és hátralékos még nincs. A tanács­elnököt, Gulyás elvtársat és Baga­­méri Lajos begyűjtési megbízottat Az aratás befejeztével sdkan úgy vélik, hogy most már elcsé­peltünk és a kalászosokkal kap­csolatos munkát befejeztük. — Ezek az emberek tévesen gon­dolkoznak és megfeledkeznek arról a fontos dologról, amit a Minisztertanács határozata is előír: a tarló idejében történő megtrá-gyázésáról. Vannak, akik a tarlóhántást felesleges idő, munkaerő és üzemanyag pazar­lásnak tekintik, vagy azt mond­ják: „ez a munka csak arra jó, hogy a gépállomás keressen.“ Rosszul gazdálkodnak és súlyos tévedésben vannak ezek az embe­rek. Mit jelent az idejében és jól elvégzett tarlóhántás? A tavaszi fogasolás befejezése után a kalászosok földjét nem műveljük. A talaj összetömődik a tavaszi és nyáreleji esőzések, valamint az aratás serán. Ezért minél előbb fel kell lazítani, hogy a levegő bejusson és a ta­lajélet élénkebb legyen. Másik jelentősége a tarióhántásnak az, hogy az aratás előtt és az ara­tás ideje alatt elhullott gyom* magvak a tarlóhántás következ­tében a talaj ponhainyós részében elkeverednek és a meglévő talaj­­nedvesség, valamint a későbbi esők hatására kikelnek. Az így kikelt gyomokat a tarlóhántást itt is mindig a cséplőgépeknél le­het megtalálni. Róluk vegyenek példát az öcsödi, a cibakházi és a tiszasasi begyűjtési dolgozók, akik­nél elbizakodottság tapasztalható, pedig eddigi eredményeik erre nem adnak okot; A járási begyűjtési hivatal dol­gozói továbbra is fokozzák a politikai felvilágosító munkát, összekapcsolva a feladatokat, hogy a gabenabegyüjtéssel egy időben az állat és állati termékek beadása is haladjon. A begyűjtési megbízottak amikor kezükbe veszik a termelők beadási könyvét, ellenőrzik, hogy milyen cikkféleséggel vannak hát­ralékban s felhívják a figyelmü­ket annak teljesítésére. A felvilá­gosító szó már e téren is eredmé­nyekhez vezetett. Olajos Lajos kunszentmártoni dolgozó paraszt sertésbeadási hátralékát búzával egyenlítette ki. Négyesi János csé­pai és özv. Gál Péter Pálné kun­szentmártoni termelő a szabadon átadott gabona árából vásárolta meg a sertést, hogy hátralékát ren­dezze. A párt és a tanács segítségével a járási begyűjtési hivatal tervet készít arra, hegy a gépek átcsopor­tosításával meggyorsítsák a csép­iért és ezen keresztül a begyűjtést is. Gyorsan kijavítják a felmerülő hibákat, hogy továbbra is megtart­sák első helyűket és országos vi­szonylatban is a legjobb járások közé kerüljenek. követő mélyszántással lefordítjuk a földbe, s ezáltal azok elpusztul­nak. A tarlóhántás tehát előse­gíti a talaj gyomtalanítását. Az­által, hogy a talaj felszínét a tárcsa, vagy eke segítségével por­­hanyássá tesszük, csökkentjük a nedvesség elpárolgását, másrészt a nedvesség következtében a fel­lazított talaj több vizet képes tá­rolni. Ezzel nagymértékben elő­segítjük a másodvetésű növé­nyek fejlődését és termény biz­tonságát. Mindezek tudatában a trá üzemegységünk szilárdan ragasz­kodott a táriáhántási terv telje­sítéséhez. A pártszervezet segít­ségével gazdasági szakemberein!? megdöntötték az olyan nézeteket, ho^y felesleges a tarlóhántás. — Üzemegységünkben az aratás be­fejezését követő negyedik napon már nem volt hántolatlan tarló. Ezt az eredményt jó munkaszer­vezéssel értük el. A gépek után azonnal összehordtuk a kévéket, keresztbe raktuk és azonnal hoz­záláttunk lovas gereblyékkel a széjjelhullott kalászok összegyűj­téséhez. Ezt követően haladtak a brigád tagjai, akik felszedték a kaparékct. így megteremtettük a tarlóhántás elvégzésének feltéte­lét. Simon Kálmán Turkeve, Vörös Csillag TSZ, II. sz. üzemegység. MÁSODIK KÖTETÉBŐL Megnyitották a V1T nemzetközi képzőművészeti kiállítását Nagy József nyerte el a VIT népművészeti nagydíját Szerdán délelőtt a varsói Zacheta­­teremben került sor az V. Világif­júsági Béke-Világtalálkozó nemzet­közi képzőművészeti kiállításának megnyitására. A kiállítás a Világ ifjúsága című folyóirat által rende­zett művészeti pályázat anyagából készült. Negyvenegy országból mint­egy 2100 festmény, szobor, grafika, fénykép és népművészeti tárgy ér­kezett be. A zsűri, amely Unó Wal­­mann svéd művészettörténész el­nökletével értékelte a pályaműve­ket, mintegy 1600 alkotást tartott kiállításra alkalmasnak. Az ünnepélyes megnyitóra sok ország küldöttei jöttek el. A meg­nyitóbeszédet a VIT nemzetközi rendező bizottsága nevében B. Lobo mondotta. Hangoztatta, hogy a ki­állítás hozzájárul a részvevő orszá­gok kultúrájának, művészetének megismertetéséhez. Ezután a megjelentek megtekin-" tették a több teremben elhelyezett képeket és szobrokat. Az egyik te­remben kiállított magyar anyagban a többi között Bencze László és Do­­manovszky Endre egy-egy festmé­nye és Somogyi Árpád „Martinász“ című szobra szerepel. Igen gazdag a szovjet művek anyaga is. Külö­nösen M. P. Trufonov „Olvasztár“ és F. N. Zadorovszkij „Krasznodon halhatatlan ifjú hősei’1 című kom­pozíciója aratott sikert a megjelen­tek körében. A bíráló bizottság meghozta a döntést a pályázat díjaival kapcso­latban is. Az eredményeket szerdán késő este hirdették ki. A festmé­nyek és szobrok pályázatában a VIT nagydíját nem adták ki, de több művet jutalmaztak I., II. és III. díjjal. Ugyancsak megszületett a döntés a népművészeti alkotások pályáza­tában is, amelyben nagy magyar siker született: a fesztivál nagydí­­ját Nagy József magyar népművész­nek ítélték oda. A díjazott munkák között is több magyar alkotás van. Lengyel Béláné, a Népművészeti Intézet munkatársa, aki tagja volt a nemzetközi zsűrinek, elmondotta, hogy a népművészeti pályázatra 17 országból csaknem 700 különféle munka érkezett be. A magyar pá­lyázók közül Széles József né decsi népművész II., Bakai Erzsébet III. díjat nyert szövött kendőivel. Diplo­mával jutalmazták Fazekas József nádudvari népművész cserépkan­­csóit és Lévai Juliska tardi népmű­vész hímzett kendőit. Nagy József, a VIT nagydíjának nyertese 35 éves, a Somogy megyei Tab községben él. Nincstelen csa­ládból származik és már gyermek­korában cselédkenyérre szorult. Csak a háború éveiben kezdett fa­ragni, Előbb kisebb szobrokat ké­szített és később Bognár Gyula ér­­sekszöllősi népművész alkotásai nyomán fordult a népművészeti faragások felé. Különösen csont- és szarufaragványaá ismertek, de dús teremtő fantáziával készült fara­gásai is nagy tetszést arattak a szakemberek és a közönség széles körében. Több műve szerepelt már kiállításon s néhány alkotását a közelmúltban Moszkvában megren­dezett magyar népművészeti kiál­lításén is bemutatták. Díjnyertes munkája egy remekbe sikerült ökörszarv kürt, amely Hunor és Magor mondáját ábrázolja. „Na­gyon örülök, hogy sikerült elnyer­nem a VIT nagydíját — mondotta Nagy József. — A jövőben is sze­retnék még több ehhez hasonló nagyszabású alkotást készíteni.” A varsói VIT negyedik napja Varsó. A Magyar Távirati Iro­da munkatársa jelenti: A VIT negyedik napján, szerdán szintén több nagyjelentőségű ese­ményre került sor. Délelőtt 11 óra­kor a Zachete-teremben megnyi­tották a nemzetközi képzőművé­szeti kiállítást. Délután az Építők Stadionjában rendezték meg a fiatalok nemzetközi aratóünnepét. A.z ünnepségen Jacques Denis, a DÍVSZ főtitkára mondott meg­nyitó beszédet. Hangoztatta, hogy a parasztfiatalok közelmúltban lezaj­lott tanácskozása megmutatta, mi­lyen szükséges minden ország pa­rasztifjúságának együttműködése. A nemzetközi aratóünnep is ennek az együttműködésnek, a paraszt­ifjúság élete megismertetésének nagy célját szolgálja. A megnyitó után ünnepi felvonulásra került sor. A felvonulás élén Afrika, Ázsia és Európa országainak nem­zeti viseletbe öltözött fiataljai ha­ladtak sarlókkal és kaszákkal. Mö­göttük nemzeti viseletbe öltözött lengyel fiatalok aratócsoportja vo­nult fel népi zenekar hangjaira. A műsor második részében több or­szág együttese mutatta be aratási népszokásait; Különösen nagy si­kere volt az afrikai négerek aratási táncának és a kínai fiatalok bemu­tatójának. Este a Nemzeti Filharmónia hangversenytermében rendezték meg a Világ Ifjúsága című folyóirat által szervezett nemzetközi alkotói pályázatok eredményeinek kihirde­tését. A késő éjszakai órákba nyúló ünnepségen átadták a VIT díjait a fiatal alkotóművészeknek. A műsor második részében hangverseny volt. A viláe ifiúsáeának naev találko­zója alkalmával ünnepi nemzetközi hangversenyt rendeztek a Gwardia teremben; Javában folynak már a szakmai találkozók is. A mindennapos kirándulási prog­ramon kívül ezen a napon több cso­port utazott a lengyel városokba és Varsó környékére. Folytatódtak a nemzetközi kulturversenyek, ame­lyeknek során valamennyi művé­szeti ágban számos versenyző lé­pett zsűri elé. Este a nap kiemel­kedő eseményeként a tudomány és kultúra palotájának kongresszusi termében a kínai fiatalok együttese mutatkozott be. A műsorban sze­repelt többek között a pekingi opera együttese is. Művészeink szerdán több műsor­ral szerepeltek. Este az Agricola parkban a debreceni népi együttes táncosai és zenekara mutatta be tu­dását. Varsó egy másik parkjában a magyar ifjúság kulturális kül­döttségének zenekara adott hang­versenyt. A hangversenyen több magyar énekművész fellépett, köz­tük Pelles Júlia, Komlósi Erzsébet, László Erzsébet és Csizmadia László. Szólistáink közül ezen a napon a hegedűsök is a zsűri elé léptek. Gyarmati Vera és Sivó József ver­senyszámait a hangversenyterem közönsége nagy tetszéssel fogadta. Énekeseink közül ezen a napon Komlós Erzsébet és Pelles Júlia ke­rült zsűri elé. A gitárművészek ver­senyében szerdán Szendrei-Karper László indult; Folytatódott népi­táncosaink szereplése is. Filmjeink közül szerdán francia­­nyelvű feliratokkal mutatták be a ..Budapesti tavasz”-t. (MTI) ÚJ BARÁZDÁT SZÁNT AZ EKE iiiitHifiiitHiimiiiiiimiiiiimiiiiiMiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiimiiiimiiMitiiMiiiiiiiiiiiiitiiiiiiim RÉSZLET A SOLO R OV • REGÉNY A nap már régen túljutott a de­leién, Változtak az árnyékok, a rézsútosan eső napsugarak forrón tűztek a kovácsműhely behorpadt, fűvel és burjánnal benőtt tetejére, a közelben álló kaszálógépekre és a poros útmenti gyepre. Tompa déli csend ült Gremjajics Log felett. A házakon bezárult zsaluk; az utcák néptelenek; még a reggel óta célta­lanul barangoló borjak is lementek a folyópartra és elbújtak a füzek sűrű árnyékában. Davidov és Salij azonban még mindig kint ült a tű- 6 napon. — Menjünk be a műhelybe a hű­vösre, nem szoktam én ilyen nap­sütéshez — mon.dta verítékező ar­cát és kopasz fejét törölgetve Salij. — Az öreg kovács olyan, mint az öreg nagyságák; nem szereti a nap­fényt, egész életét a hűvösön tölti. Mindenki a maga módján hűsöl... Átmentek az árnyékba és leültek a meleg földre, a kovácsműhely északi oldalán. Salij szorosan oda­ült Davidov mellé. Hangja úgy don­gott, mint a szobába tévedt posz­méh ;: — Milyen kellemes itt a hűvösönl A régi időkben egyszer a következő eset történt velem. Aratás előtt négy szekéralvázat abroncsoztam egy gazdag tavriszinak, Hétköznap jött el az alvázakért, emlékszem, hogy éppen böjtös nap volt, szerda, vagy péntek. Kifizetett, dicsérte a munkámat és megvendégelt. Meg­hívta a. munkásait is, akik a lova­kat hozták a szekerek elébe. Ittunk. Másodszor én fizettem. Megittuk azt is. Gazdag volt c tavriszi, de ritka, jólelkű ember a gazdagok, kö­zött. Kedve kerekedett a mutatásra. Nekem azonban ott volt a munkám, tele voltam mindenféle megrende­léssel. Azt mondom neki: „Te csak igyál a munkásokkal, de engem erissz el, nem maradhatok, sok a munkám”. A tavriszi belement, ők tovább iszogatták a vodkát, én meg mentem a műhelybe. Zúgott a fe­jem, de keményen tartottam ma­gam a lábamon és erőt éreztem a karomban is, pedig addigra már tel­jesen berúgtam. Az ördög akkor ho­zott oda egy trojkát, csengetyűs lo­vakkal. Kimegyek. Könnyű, fonott tarantászban, napernyő alatt ült Szelivanov, a járásszerte hírhedt földbirtokos. Szörnyen fennhéjázó ember, olyan kutyarossz, hogy a világ olyat még nem látott. Kocsisa fehér volt, mint a fal, remegő kéz­zel oldotta el a szélről befogott 16 istrángját. Nem vigyázott és a ló patkója leesett útközben. Most az­tán szidta a gazdája: „Hej, te ilyen­amolyan, kidoblak, lecsukatlak; most miattad lekésem a vonatot”, és így tovább. Nálunk, a Don-vidé­­ken a kozákok nem nagyon hajbó­koltak a földbirtokosok előtt a cári időben. Bántam is én, hogy Szeli­vanov a leggazdagabb földbirtokos, fütyültem rá. Kijöttem, vidáman a vodkától, megálltam az ajtó mellett és hallgattam, hogy szedi le, kocsi­sáról a szenteltvizet. De aztán elfu­tott a méreg. Szelivanov meglátott, és odakiáltott: „Hej, kovács, gyere csak ide!” Azt akartam mondani neki, hogy „gyere ide, ha kell va­lami”, de aztán mást találtam ki: odamentem hozzá, barátságosan rá­mosolyogtam és kezetnyujtotiam neki: „Adj isten, testvér! Hogy vagy, mint vagy?" Aranykeretes pápaszeme leesett a csodálkozástól: ha nem lett volna fekete zsinórral odakötve, biztosan összetört volna! Hát csak felteszi megint az orrára, én meg csak nyújtom a koromfe­kete kezemet. Mintha nem is látná a kezemet, csak fintorog, mintha valami keserűbe harapott volna és a foga közt rám mordul: „Mi az, részeg vagy? Nekem nyújtogatod a mancsodat, te mosdatlan pofájú?” — „Neked hát, nagyon jól tudom, hogy ki vagy, ügy vagyunk, mint az édes testvérek: te az ernyő alá Rossz gazda az, aki a tarlóhántást elmulasztja * Londonban megnyílt az afomludósok értekezlete

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom