Szolnok Megyei Néplap, 1955. augusztus (7. évfolyam, 180-204. szám)
1955-08-31 / 204. szám
/ Szofnokmegyei NE P LA A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG-ÉS’A MEGYEI TANÁCS LAPJA VII. évfolyam 204. szám * Ara 50 fillér 1955. augusztus 31.. szerda r MAI SZAMUNK TARTALMÁBÓL: Majd jönnek ők is (2. o). ' A kisújszállási termelőcsoportok öregedésének kérdéséről (3. oldal). Az őszi csúcsforgalomra készülnek a gazdasági kisvasutak (3. oldal). Jól sikerült a Szolnoki Kinizsi evezős-versenye (4. o.) SZÍNHÁZUNKRÓL A nyár a végefelé közeledik, a szolnoki utcákon megjelent á Szigligeti Színház első plakátja, amely a következő színházi évad első bemutatójáról ad hirt. Maga ez a plakát igen sokat mond a város kulturális fejlődéséről. A felszabadulás előtt egy színházi szezon 2—3 hónapig tartott. Ezalatt bemutattak 8—10 színdarabot. Ennél többet nem bírt el Szolnok, mert 50—60 előadással ki is merült a színházlátogató közönség. A felszabadulás után hosszú ideig ez volt a helyzxt, de az 1953—54-es színházi évadban már olyanfokú volt a fejlődés, hogy Békéscsabának és Szolnoknak közös színháza lett. Az elmúlt évben aztán állandó színházat kapott a város, a megye. Az’ új plakát viszont már azt hirdeti: annyira megnőtt a szolnoki dolgozók színházigénye, hogy az október 1-i nagy bemutató előtt, kísérletképpen kamaraszínházat nyitott a Szigligeti Színház. Büszkék lehetünk erre a fejlődésre, amely dolgozó népünk anyagi jólétének növekedését, kultúrális igényeinek, érdeklődésének nagyirányú kiterjedését bizonyítja. Ma azok az emberek töltik meg estéről-estére a színház nézőterét, akik a múltban egyáltalán nem vagy csak ritkán jutottak el egy-egy előadásra. Szolnoknak, a megyének állandó színháza van és amikor erre gondolunk, büszkék vagyunk rá és gazdagabbnak érezzük magunkat. Az, hogy minden bemutatott darabot várunk és megnézünk, életünknek részévé vált. . És hogy ez mennyire így van, azt a számok is bizonyítják. Az 1954—55-ös színházi évadban Szolnokon 140 000 nézője volt a Szigligeti Színháznak. 1954. januárjában a színház három zenés és két prózai darabot mutatott be. Ezt az öt színdarabot 15 006 néző tekintette meg. 1955. januárjában a Sybill és az Aranyember nézőinek a létszáma már 16 569 volt. Amikor a színház növekvő látogatottságáról beszélünk, akkor az anyagi helyzet javulása, a kultúrális érdeklődés kiszélesedése mellett egyenrangú tényezőként kell megemlíteni a színház művészeinek, egész társulatának jó munkáját. Az elmúlt évben sok forró színházi siker vált emlékezetessé, a város, a megye dolgozói szívükbe, zárták a színház művészeit, akik minden esetben tudásuk legjavát igyekeztek adni. Az elmúlt év a színház és a közönség számára a vizsga éve volt. A színház is és a közönség is jól vizsgázott. Az új színházi évad, pedig olyan Ígéretekkel indul, mind műsor-megválasztásban, mind a művészi színvonalban további javulás várható. A Szigligeti Színház új rendezőkkel, új, neves színészekkel erősödött. A megyei és a városi tanács, az egyes üzemek segítsége nyomán technikai berendezése tökéletesedett, a nézőtér pedig újjávarázsolva fogadja majd az első bemutatón a közönséget. Meg hell mondani azt is, hogy az elmúlt, évben arra hivatott szerveink nem nyújtottak elég támogatást a színháznak. Ebben az évben ezen a téren is nagy változás tapasztalható. Pártunk megyei és városi bizottsága, a tanácsok, a tömegszervezetek számára feladattá tette a színház' fokozottabb támogatását. A tanácsok, a szakszervezetek és a DISZ minden támogatást megad, hogy a következő színházi évad még a múlt évinél is nagyobb erkölcsi és anyagi sikerrel záruljon. Amikor a színház támogatásáról beszélünk, akkor tulajdonképpen dolgozó népünk kultúrális igényeinek további növeléséről, növelésének rendkívül fontos ügyéről szólunk. Az elmúlt évben a növekvő látogatottságnak volt egy szépséghibája: mégpedig az, hogy a munkásosztály arányszáma a színházi előadásokon nem volt megfelelő. Nem azt mondjuk, hogy üzemeink dolgozóit egyáltalában nem érdekelte a színház, hiszen a Bútorgyárból negyven munkás váltott az 1954—55-ös színházi évadra bérletet, a MÁVAUT-tól szintén negyven, a TÉFU-tól pedig harminc. De van pár üzemünk, amelyről nem elékezhetünk meg ilyen dícsérően. A Papírgyárból mindössze tizennyolc fizikai munkavállaló váltott bérletet. A MÁV Járműjavítónak munkáslétszáma közel jár a háromezerhez, de ebből mindössze hetven volt olyan, aki bérlettel rendelkezett. Még rosszabb volt a helyzet a Cukorgyárnál, ahol egyetlenegy bérlettulajdonos nem volU Esek a számok azt bizonyítják, üzemeink, párt, szakszervezetek és a DISZ szervezetek nem ismerték fel annak jelentőségét, hogy a munkásosztály kulturális nevelésében milyen fontos tényező a színház. A bérletszervezést, azt, hogy egy-egy színdarabot minél több munkás látogasson meg az üzemből, kizárólag a közönségszervező feladatának tekintették, nem pedig fontos politikai teendőnek. így tehát azt történt, hogy nem használtuk ki eléggé az állandó színház előnyeit a munkásosztály kulturális nevelése, öntudatának növelése érdekében; Egészen biztosan, hogy ezt a hibát ebben az évben kiküszöböljük, hiszen amint már irtuk, megyei és városi pártbizottságunk igen nagy súlyt helyez arra, hogy színházunkban növekedjen a munkásnézők száma. Pártszervezeteink, a szakszervezet és a DISZ tartsa igen fontos feladatának, hogy üzeméből, vállalatától minél több fizikai munkavállaló legyen a színház állandó látogatója. Indul az új színházi évad. A város dolgozói mellett a falvak népe is várja, hogy a Szigligeti Színházt minél gyakrabban keresse fel őket. Hogy a dolgozó parasztság érdeklődése is milyen nagy mértékben megnövekedett a színház iránt, azt ismét két számadat bizonyítja. 1954-ben 58 502 néző jelent meg a tájelőadásokon, 1955- ben január 1-től júliusig 43 344, tehát a 6 hónap alatt csupán 15 000-rel kevesebb, mint amennyi az elmúlt év 10 hónap alatt tartott előadásain. Ex a fokozódó érdeklődés a falu dolgozói részéről arra kötelezi a színházat, hogy a tavalyinál több vidéki előadást tartson, olyan helyekre is látogasson el, ahol ezideig nem járt, de van alkalmas kultúrterem színházi előadásra. Nem kis feladatuk a színház művészeinek, hogy feledtessék azokat a sokszor ízléstelen, nívótlgn előadásokat, amelyeket különböző alkalmi társulatok produkáltak, lebecsülve a falvak dolgozóit. A színház művészeinek az a kötelessége, hogy a községi kultúrottohonk színpadán ‘is tudásuk legjavát nyújtsák. Tanítsák meg a falvak dolgozóit, az igazi művészet megbecsülésére, növeljék kulturális igényeiket. Tartsák olyan nemes feladatuknak a vidéki színjátszást, mint ahogy annak tekintette a múlt században, a nemzeti nyelvért folytatón nemes küzdelmében a magyar színjátszás nem egy hősi, nagy alakja, mint Déryné, vagy Egressy Gábor. Ezeket kellett elmondani az új színházi évad előtt, a mi színházunkról, a mi közönségünkről. A város, a megye dolgozói nevében sok sikert kívánunk a Szigligeti Színház művészeinek, dolgozóinak. Meg vagyunk győződve, hogy beváltják azoka* a reményeket, amelyekkel az új színházi évad elé tekint a kulturális igényeiben megnövekedett dolgozó népünk Legyőzik a kezdeti nehézségeket Ábádszalékon az idén alakúit öt új termelőszövetkezetben Abádszalókan az idén öt új mezőgazdasági termelőszövetkezet kezdte meg működését. Közülük a korábban I. típus szerint működő „Uj Élet“ tszcs tagjai alig két héttel ezelőtt határozták eiL, hogy ezentúl ők is fejlettebb módon gazdálkodnak. Ez idő alatt a régn és új tsz^-kbe összesen mintegy 570 dolgozó paraszt lépett be. A pártszervezet, a tanács, a gépállomás és a két régi, milliomos termelőszövetkezet — a „Lenin-1 és a „Szabadság“ megalakulásuk után sem hagyták magukra a kezdeti nehézségekkel küszködő új abádszalóki szövetkezeteket. A községi pártbizottság segítségével mindenek előtt a pártszervezeteket hozták létre a termelőszövetkezetekben. A közelmúltban az „Aranykalász“ és az „Uj Barázda1’ TSZ-ben alakult meg az önálló pártszervezet, s a napokban létrehozzák azt a többiekben is. A pártbizottság javaslatára a gépállomás két legjobb kommunista dolgozóját küldte a két újónnan alakult tsz-be párttitk'ámak, köztük a fiatal Bakó Jánost, a gépállomás egyik kiváló traktorosát. Gondoskodik az új szövetkezetekről a községi tanács is. Mind az öt idén alakult tsz-nek biztosított már székházat és ideiglenesen még bútorokat is adott a sajátjaiból. — Ugyanakkor segített, hogy a szövetkezeteknek már most megfelelő gazdasági épületeik legyenek, ahol az összevont jószágállományt, el tudják h/űyezni. A legnagyobb probléma a községtől távoleső „Aranykalász“ TSZ-szel volt, amelynek sehogy sem sikerült, istállókat biztosítani. VégüLis a tanács az abádszalóki erdőgazdasághoz fordult, amely készségesen átengedte egyik nélkülözhető tanyáját a fiatal termelőszövetkezetnek Az abádszalóki gépállomás nyomban a megalakuláskor megkötötte az új szövetkezetekkel a talajiminka-szerződést. A fiatal tsz-eket a legjobb kihelyezett mezőgazdászok gondjaira bízták; Emrllett a gépállomás agronómusai is segítenek most az őszi vetésterv előkészítésében, valamint az 1955—56-os termelési terv összeállításiban. Az új szövetkezetek tagjait ezekben a hetekben még saját egyéni gazdaságuk ügyei foglalják le. Hogy a közösbe vitt földek mégsem maradjanak megmunkálatlanui, a gépállomás eddig közel 200 holdon végzett talajmunkát a közös földeken. Jelenleg is hét traktor dolgozik az új szövetkezetek tábláin. vetkezete is messzemenően támogatja az öt fiatal tsz-t. A jóhírű „Lenin“ TSZ például a közelmúltban alakult „Petőfi“ Termelőszövetkezet patrcnálását vállalta. és már eddig is sokat segített neki a megindulásnál. Eljöttek Abádszolókra a termelőszövetkezeti városok dolgozói is. Legutóbb Turkevéről és Kisújszállásról látogattak el szövetkezeti vezetők a községbe és tapasztalataikkal, tanácsaikkal segítették az új tsz-elnököket és a vezetőségeket. A község két regi termeloszo-Szeptember 18-án Egerben tartják a Negyedik Békekölcsön harmadik sorsolását Kéthónapi szünet u"án rövidesen ismét forognak a szerencsekerekek, megkezdődnek a húzósok. Az • áliamkölcsön-sorsolásokról az Országos Takarékpénztárban a következő felvilágosítást adták: Szeptember 18-én Egerben tartják. a Negyedik Békekölcsön harmadik sorsolását. Ez — az ötéves Tervkölcsön első húzása óta — már a 31. sorsolás lesz. Az eltelt hat esztendő alatt csaknem 6 800 000 egész kötvény számát sorsolták ki. A feles, a negyedes, és a nyolcados címletű kötvények figyelemb;vételével azonban a nyertesek száma jelentősen meghaladja a kisorsolt kötvények számát. Az eddig megtartott 30 sorsoláson államunk több mint egymilliárd 870 000 forintot fis'tett vissza nyeremény és törlesztés formájában a kölcsönjegyzőknek. Csak az idei öt sorso-Fokozni kell az új technika tanítását az MT H-intézetekben A Munkaerőtartalékok Hivatalának elnöke tanévnyitó utasítást adott ki az új tanévre, amelyben megjelölte az ipari tanulóintézetek feladatait az 1955—56-os tanévre. Az 1955—56-os tanév legfontosabb feladata — állapítja meg a tanévláson több mint 1 810 000 kötvénytulajdonos, csaknem 330 millió forintot nyert. Köztudomású az is, hogy a kész-1 pénzjegyzéseknek községekben 50, városokban és kerületekben pedig 25 százalékát a községi, illetve városfejlesztési alapra használják fel. a tanácsok. Ebből az összegből olyan terveket valósítanak meg. amelyekre a költségvetési keret egyébként nem nyújtott volna fedezetet. A budapesti kerülrtekben többi 'között szociális jellegű beruházásokra csak az idén jóval több mint 800 000 forintot, kulturális beruházásokra csaknem 140 000 forintot, egészségügyi beruházásokra és felújításokra pedig majdnem 120 000 forintot költöttek a tanácsok a 25 százalékból. Vidéken ugyancsak jelentős összegek jutottak város- illetve községfejlesztési célokra; nyitó utasítás — a szakmunkásképzés "színvonalának emrlése. Az elméleti képzésiben fokozni kell az új technika tanítását. Az utasítás részletesen intézkedik ennek módozatairól, •tsj Ahol a pálpusztai sajtot gyártják.... F evesen tudják, hogy a híres pálpusztai sajtot megyénkben gyártják, mégpedig egyik legtávolabb eső községünkben: Jászfényszarun. — Aztán ne valami nagy gyárat keressenek majd ott — mondja Benedek elvtárs, a Tejipari ‘Vállalat főmérnöke, mielőtt elindulnánk, hogy meglátogassuk az üzemet. — Egy hosszú épület csak az egész, de mégis az ország legjelentősebb puhasajt gyára. • Z"' yárkéményeket bizony hiába ^ is keresnénk a nagy jászsági község széles utcáin, mikor odaérünk. Egy helyen lelünk csak egy magasított kazánkéményt: a sajtgyárét; 1948-ig a közismert Heller-féle tőkéscsoporthoz tartozott ez az üzem. Nem sok gondot fordítottak akkor rá. Ma már bajosan ismerne rá volt tulajdonosa, az egykor elhanyagolt épületre; Szinte óvakodva lépünk a frissen mosott padlóra. Ragyogó csempézett fal, tisztaság fogad mindenütt. A kissé szűkös helyiségekben fehérruhás lányok, asszonyok dolgoznak. Mészáros Jenő üzemvezetőt is talpig fehérben egy hatalmas kád előtt találjuk. Hosszúnyelű kanállal szaporán kavargatja a vajsárga sűrűsödő anyagot; — Éppen ömlesztett sajtot csinálunk — magyarázza. — De nem ez a főgyártmányunk — teszi hozzá mindjárt. — A mi üzemünk specialitása a pálpusztai. Ha várnak, míg ezzel készen leszek, megmutatom azt is, Várunk, s néhány perc múlva két méter hosszú fatálcán már pillésedni kezd az ömlesztett sajtanyag. — Ezt csak soronkívül csináltuk, mert kaptunk nekivaló anyagot. Egyébként napi 3 métermázsa pálpusztai készül itt. Ehhez 2500 liter tejet dolgozunk fel naponta, amit három község parasztsága szállít minden reggel az átvevő-csarnokba. — És hogy készül ebből a sajt? Erre vagyunk most már kíváncsiak. Az üzemvezető szívesen mutatja be a gyártást; Az átvett tejet először kútvízzel, majd jegesvízzel telt hengerek palástján csurgatják le; Mikor így kellőképpen lehűlt, beoltják. Az oltópor bőven tartalmaz enzimeket és egy érdekes alvasztóanyagot, ami a borjú úgynevezett oltógyomrában képződik s ebből vonják ki. Ettől a vegyszertől éppen úgy megalszik a tej, mint a hűvös pihee grádicsára tett köcsögökben. Csak persze nem két nap a’att — ezt nem tudnák kivárni az üzemben, — hanem 2 óra alatt; Az aludt tejet aztán ritkaszövésű filcen át apró rekeszes ládákba öntögetik. Közben a láda alján a savó elcsorog s csak a tej lelke, a kazein-, bő fehérje- és cukortartalmú anyag marad vissza. Ez a sajt anyaga, azonban még nem sajt, Ize inkább a túróra emlékeztet; A sajttá való átalakítást apró élőlények, baktériumok végzik.- A gyár hűvös pincéjében tanyáznak ezek milliószámra, ősüket Mészáros elvtárs hozta néhány éve Magyaróvárról: egy nemes gombatörzsetj Azóta itt élnek s szaporodnak a polcokra helyezett 5 dkg-os sajtokon. Először a fehérjéket bontják fel, majd az ebből keletkező tejcukrot erjesztik tejsavvá. Ettől a sajt édes, savanykás íze. Jelenlétüket nem látni szabad szemmel, de ha valamelyik sajtra rátelepednek, vörösödni kezd az anyag s 12—13 nap alatt beérlelődik, „sajt” lesz belőle, a híres pálpusztai; Mindez körfolyamatban történik, mintha csak idomítva volnának az apró lények. A kör végén aztán ügyeskező lányok veszik kézbe a sajtokat s pergamentbe, staniolba göngyölik; Az erjesztőpince kettős ajtaja becsukódik mögöttünk. Kint tikkasztó a hőség a hűvös után. — Odalenn is 20 fok volt, pedig tulajdonképpen 14 foknak kellene lenni — mondja az üzemvezető. — Ez a legkedvezőbb hőfok a gombák szaporodására. Nyáron mesterséges hűtés kellene. Rövidesen megkezdjük az export-gyártást — sokat tudna segíteni egy ilyen berendezés; — A mi dolgozóink: Molnár Irén, Kovács Jánosné, Pál Erzsébet, Mezei Imréné s a többiek nagy szorgalommal dolgoznak. Szeretnénk még jobb eredményeket elérni, * A sajtüzem jó munkát végez, termékei kétségtelenül a belföldi piac mellett megnyerik a külföldi fogyasztókat is, öregbítik a magyar élelmiszeripar jó hírnevét. Érdemes volna, erre az üzemre többet áldozni s korszerűsíteni az elavult berendezéseket. P. h