Szolnok Megyei Néplap, 1955. július (7. évfolyam, 153-179. szám)
1955-07-20 / 169. szám
1955 július 20 SZOLNOKMEGVB1 NÉPLAP Bili 3 AZ ELSŐ GABONÁT A HAZÁNAKl A tanács és a népfrontbizottság közösen harcol Jászkiséren a gyorsabb gabonabegyűjtésért Jászkisár termelőszövetkezetei és egyénileg dolgozó parasztjai versenyben vannak a nyári munkák idején a jászalsószentgyörgyiekkel. A vetélkedésből minden körülmények között a jászkisériek akarnak győztesen kikerülne. A községben még nem kezdődött meg telj'es erővel a cséplés, egyedül a Táncsics TSZ tagsága vitt a begyűjtő helyre nagyobb mennyiségű gabonát: 550 mázsa helyett 600 mázsát, amivel egészévi gabonabeadási kötelezettségét rendezte. A tsz-ek és az egyénileg dolgozó parasztok munkájából tevékenyen kiveszi a részét a tanács és a Hazafias Népfront. A Hazafias Népfront kezdeményezésére a gazdakörökben megbeszélték a Minisztertanács rendeletét a kenyérgabona állami felvásárlásának szabályozásáról. — Ugyanekkor a tanácstagok ellátogattak választókerületeikbe s elbeszélgettek választóikkal a begyűjtési rendeletikről, azoknak vég- «« nehajtásáról. A községi tanács és a népfront-bizottság úgy tervezi, hogy a közeli napokban, még nyolctíz kisgyűlést szervez a községben, amelyeken elbeszélgetnek a dolgozó parasztokkal a gyorsabb gabonabeadás előnyeiről, megismertetik a rendeletekét, azért, hogy Jász- kisér ezen a téren is előnyt szerezhessen Jászalsószantgyörgy dolgozó parasztjaival szemben a nyári versengésben. Kungyaluról jelentik A kungyalui Zöld Mező TSZ kedden délelőtt minden szál gabonát learatott. A tagok feüobogózott szekerekkel a reggeli órákban vitték az első szállítmány búzát a termény begy ü j tő helyre. A gabona cséplése még tart. A tsz tagok azon igyekeznek, hogy szerdán reggelig az államnak járó részt egy szemig beadják. így mázsánként 10 ferint gyorsbeadásá jutalomban is részesülnek. TíikadcU d jÁdMág&ál A jászsági termelőszövetkezetek is példát mutattak az egyénileg dolgozó parasztoknak. A jászteleki Tolbuchin TSZ ugyancsak hétfőn estig egészévi búzabeadási kötelezettségét kiegyenlítette. Az Alkotmány TSZ tagjai szintén megkezdték a kenyérgabona beadását. Pusztamonostoron, Jászjákóhálmán és a jászberényi járás valamennyi községében a termelőszövetkezetek adták mindenütt az első gabonát a hazának. A jászladdnyi Béke TSZ A jászladányi Béke Termelőszövetkezetben július 14-én kezdték meg az őszi árpa cséplését. A cséplőgéptől teljesítették takarmánygabona beadási kötelezettségüket Péntek estig búzából is eleget tesznek állam iránti kötelezettségüknek Smirí Eszter, Jászladány. A sselevényi termelőszövetkezetek állták szavukat Lapunk keddi szamában hírt adtunk arról, hogy a szelevényi Szikra és a József Attila tsz-ek tagjai néhány nappal ezelőtt az aratással és cséplésse! egyidejűleg búza-beadási tervük teljesítését is megkezdték. Megfogadták, hogy július 20-ig teljes egészében rendezik kötelezettségüket. A tsz tagok állták szavukat. Kedden estig beadták az államnak járó búzát s ezzel egyidejűleg beszállították szabadíel- vásárlásra felajánlott gabonájukat is, Az automatizálás növeli a termelékenységet Ivanics elvtárs, a Tisza Cipőgyár fonmakészítője sokáig nem tett le szándékáról, hogy kimegy valamelyik külföldi modern .cipőgyárba, s „ellesi“ a priimsol- (tomacipő)- fc-rmák gyártásának titkát. Különösen a híres csehszlovák cipőipar vonzotta, ahonnan a gyárban alkalmazott automata présgépek és cipőkörök is valók. Eddig nem sikerült megvalósítani tervét. Ha ment is ki látogató csoport, kimaradt belőle Mindig volt, aki fontosabb problémára keresett megoldást a Svit-műveknél. A nyár el'ejé-n aztán úgy adódott, hagy mégis ez lett egyik kulcskérdés A Szudánba irányuló exportnál kérte a vevő, hogy a szortimentet — az ottani igényeknek megfelelően — nagyobb számokkal egészítsék ki. Nagyobb cipőt viszont nem gyárthattak, mert az automata présekhez nem kaptak 43— 44-es formákat. Ivanics látva a nagy problémát, elhatározta, hogy ha már így van. megpróbálja megcsinálni. — bár ezt még senki sem kísérelte meg az országban eddig. — Tudod. — mondta társának. Szász Miklós marásnak — én azt tartom, csak emberek csinálták ezt is. Márpedig akikor mi is megcsináljuk! Szász, a fiatal jóképességú vasas nem olyan ember, aki meghátrált volna az új feladat elől. Hét év óta dolgoznak együtt Ivaniccsal s a hét év óta alig-alig volt sablonos munkájuk, mindig valami újon dolgoztak. Ettől kezdve gyorsan teltek a napok. Az első próbálkozás nem volt könnyű. Nem sikerült úgy az acélömtvény sem, mait szerették volna. A méreteket, alakokat — bár Vágj Sándor tervező, a kis kollektíva harmadik tagja, precízen kidolgozta, — nehéz volt felvinni az acélra. Egyetlen centiméter vastag peremnél nyolc mérettel kellett dolgozni. Nehezítette a munkát, hogy magába a tonnába milliméter pontosan kellet befúrni a vágatokat, melyeken majd belülről fűtik. Ivanics sokszor mondta: — Csak ismerném a fogásokat, hogy csinálják ezt a csehszlovákok? Választ ugyan nem kapott senkitől, de összehajoltak a munkadarab fölött Szásszal, meg Vágival s ap- ródonként csak eltalálták, hogy vigyék fel a méreteket, milyen szerszámokat alkalmazzanak. Hétfőn délután Vági Sándor tüzetesen megnézegette az első elkészült formát, a 9-eset (43-as nagyság). — Hát akkor szerdán kipróbáljuk — mondta a lakatosoknak. — Egy napot várjunk még, nein akarjuk, hogy fennakadás legyen. Mikor a műhelyben jártam- mindhármukat együtt találtam a marógép mellett. Ivanics a vasasztalhoz támaszkodott. Szász Vági Sándorral tárgyalt. Most újabb nagy probléma foglalkoztatta őket. Vági javasolta: — A kosárlabda-cipőket ragasztással csináljuk a körön. Pedig automatizálni lehetne ezt a műveletet, csak megfelelő formákat kellene készíteni a présautomatáklbk.. — Hát az első formát már elkészítettük, remélem, beválik — vélekedik Ivanics. — Elkészítjük a hátralévő kettőt is. Addigra, úgyhiszem. megfelelő tapasztalatunk lesz a primsol-fermák gyártására Akkor aztán nekikezdünk s a kosárlabda-cipőket átvisszük az automatára. E körül folyt még a vita sokáig. Hogy lesz. mint lesz. Annyi azonban bizonyos, ha nekifognak, nem hagyják abba, míg sikeme nem viszik az egész munkát. Lukács és Szabadikai gumigyári mérnökök, a technológia kidolgozását vállalták magukra. Ivanics termelékenységet szolgáló munkája közül legjelentősebb volt eddig a kosárlabda-cipőn a bokavédők automatikus felpréöelésénék megoldása. Ha sikerrel megoldják a kosárlabda-cipők automatákon való gyártását is, ez azt jelenti, hogy ugyanazzal a létszámmal a termelékenység a háromszorosára növekszik. Emellett kevesebb anyag is kell tehát olcsóbbodik a cipő, mert a formákkal csak a minimális túlfolyással kell számolni, ugyanakkor a jelenlegi ragasztásnál ollóval vágják le a felesleges részeket. Még csak annyit, hogy Ivanics és Szász érezhetik munkájuk megbecsülését is. Mint kiváló szakmunkások, kiemelt kategóriába kerültek, s nem egy ízben, kaptak 4-—500 forintos jutalmat fizetésükön felül. A kosárlabda-cipő automatizálásának megoldására 10.000 forint célprémiumot tűztek ki. Mikor Ivanics elvtárs új metarcsó- nékjám horgászni indul, sokan elhatározzák, hegy követik példáját a munkában. A kis kombájnos 7/ épzeljünk el egy 50 holdas búzatáblát. Hétágra süt a nap, A. a búzaszálak, kalászok meg se mernek moccanni, nehogy szétpattanjanak a katlan-forróságban. Aratják ezt a búzatáblát. De mindössze hárman, azok közül is egy a dűlőúton üldögél. A telt barnaképü, villogófogú, feketeszemű suttyó legény úgy ücsörög, mintha semmi dolga nem volna, tigondolkozva dörzsöl szét összekarcolászott markában egy zörgös búzakalászt, kifújja a szemek közül a pelyvát. Hunyorítva görgeti tenyerén a magvakat, majd a legkövérebbnek látszót nyelve hegyével szájába ragasztja. Míg fehér foga közt ropog a búzaszem, mélázva kiséri tekintetével a gabonatábla körül duruzsoló vörösesbarna gépet. Néha fejét félrehajtva fülel, miért változott meg hirtelen a kombájn hangja, aztán hirtelen felugrik, hogy jobban lássa a túlfelöl úszó gépet. Biztosan egyenetlen a talaj, emelni kellett a vágószsrkeze- tet. változtatni a sebességet, azért muzsikál másképpen a motor, mint az előző percekben. Szinte ünnepélyes csend ül a mezőtúri határon. Nem, messze pedig a vasút s ott dohogva rohangálnak a gőzösök. De lármájukat elnyeli a meleg csend. Egyedül a kombájn úszkál körbe- körbe, s ahogy motollái zizegő hullámokat nyalábolnak a búzatengerből, úgy fogy lépésről-lépésre a láboni álló termés. A jókötésű fiatalember Szilágyi Sza.niszló, a mezőtúri gépe- sítési technikum másodévet végzett tanulója. Gyakorlati hónapja letelt s most jó fizetésért dolgozik már a Bercsényi Termelőszövetkezet földjén mint segidkombájnos. Most pihen egy kicsit. Mistere, Bodnár Gábor erről is gondoskodik, amellett, hogy vidám szívvel, okos szóval tanítja a kombájnvezetés fogásaira. „Az volt furcsa eleinte, hogy nem láttam, merre megy a kombájn” — nevet kisfiúsán az ifjú kombájnos. Majd hogy látja, nem egészen értem a dolgot, megmagyarázza. „Tulajdonképpen a hátsó kereket kormányozza a vezető s azt tényleg nem látja ... De már megszoktam .. „Már megszoktam.” — Milyen magától értetődő természetességgel mondja ezt a kis kombájnos. Egy kis sajnálkozásféle, meg valami álig rejtett hitetlenség tükröződik derűs fekete szemében, mikor sorolom, hogy néhány esztendeje, dehogy néhány esztendeje — ezideig minden nyáron szakadásig dolgoztak ezen a földön a parasztok. A A ég két-három éve is sovánnyá aszaló dtak az emberek, asszo1 *'•* nyok az aratásban. Nyúzta húsukat a kaszálás robotja, amibe az erejüket mutogató virtuskodók is csak beletörődtek, be-' lefásultak. Szép volt a suhogó kasza romantikája: az első harmat- csepp a tükörfényes kaszaéler, az ősi dal, melyhez az eget szántó pacsirta adott szólamot. Hősi helytállás, a fiatalság kirobbanó energiája nyert formát a szólásmondásban: „Vagyok olyan legény, mint te, vágok olyan rendet, mint te.” De ezek a büszke emlékek maholnap már csak az öregek szívét melegítik. Elmékekké válnak egy olyan korszakából a fejlődésnek. amikor a paraszt a föld rabszolgája volt, amellett, hogy a szegény a gazdagok rabszolgája. A mi korunk romantikája már a Szilágyi Szaniszlókban születik. Akkor, ha vasárnaponként találkoznak egymással az osztálytársak. Ott a tornyos mezőtúri tanácsháza előtti sétányon. S a fiúk érzik, tudják, hogy a kislányok huncut szeme aszerint ragyog Tóth Ferire vagy Humer Gáborra, Csípés Ferencre, vagy Patkós Gáborra — úgy sétálnak szívesen a Berettyó-parton Raffai Sándorral, Veres Gyulával vagy Besenyei Jancsival, ha arról száll hír, hogy az ő kombájnjuk aratta, azon a héten a legtöbb búzát. A A ire elvégzik a technikumot ezek a pirospozsgás fiúk, tárt tereikkel várják technikai szaktudásukat a többezerholdas termelőszövetkezetek. „Tiz-tizenegyig elmegy a kombájn, ha eső nem lesz ,:: — néz fel kémlelőén a végtelen kék égre a kis kombájnos. — Akkor ti- > zenöt holdat itt is legyűrünk ma” — mondja akkora biztonsággal, hogy árnyalati kételyünk sem lehet. ; Tizenöt holdat. Pedig csak hárman vannak Pámer Sándor szállítási felelőssel együtt. Hol van a földön olyan három kaszás, aki erre képes, mint ők — a KOMBAJNOSOK, az új idők új mesterei? T Ö T H ISTVÁN Ma jár le a gyorsheadási prémium határideje íviegyer.Ksen e bet eiejen meg gyorsult a gabona aratása éí csépiét®. A termelőszövetkezelekben és a közös szérűkön ISO cséplőgép állt munkába. Eszel egyidejűleg megyénkben már napok óta 130 kombájn dolgozik. Keddig 408 vagon búzát és 150 vagon árpát szállítottak be az állami begyűjtőhelyre, Karov gon a Szabadság Termelőszövetkezetben 11 kombájn arat-csépeL A Szabadság TSZ tagjai eddig 16 vagon búzát adtak be, A turke- veí termelőszövetkezetek aratisi- cséplésl-, begyűjtési versenyében a Harcos TSZ az első. Tegnap délig 26 vagon búzát szállítottak a begyűjtőhelyre. A Vörös Csillag TSZ-ből is megállás nélkül szállítják a gabonát, hogy ma estig, a gyorsbeadás utolsó napjáig, megelőzzék a Harcos TSZ-t. Állami gazdaságaink, termelő** szövetkezeteink és egyénileg dolgozó parasztjaink gyorsítsák meg az aratás-cséplést. A mai napon minél többen tegyenek eleget közvetlenül a géptől beadási kötelezettségüknek és adják el felesleges gabonájukat az államnak. A július 20-án estig beszállított gabonáért a hivatalos áron felül mázsánként 10 forintos prémiumot kapnak. fl Haladás TSZ hen halad a munka Nem hiába „Haladás” a termelő-^ szövetkezetünk neve, de halad is nálunk az aratási munka. Az első gabonát mi adtuk be Mezőtúron, Július 20-ra hat vagon búza beadásit vállaltuk, amit teljesítettünk is. Én a Béke-brigádban vagyok, 200 hold őszi árpavetésünk volt. Ezt 5 nap alatt levettük. 150 hold búzánkból eddig S0 holdat levágtunk. Vasárnap is dolgoztunk, én negyedmaj gammal voltam kinn. Tizen összeraktunk 320 keresztet, fölszedtük 20 holdon a kaparékot, 8 hold herét felgyújtottunk és boglyáztunk, Nagy G y. István Mezőtúr, Haladás TS2 A tiszaroffi Ötéves Terv TSZ hétfőn estig teljes egészében kiegyenlítette beadását A tiszaroffi ötéves Terv Termelőszövetkezet az elméit években a kunhegyest járás leggyengébb közös gazdaságai közé tartozott. Ez évben náluk is nagy változás történt. A fejlődés gyermekbetegségeit kinőtték. A belső ellentétek megszűntek és a tagok most tértek csak rá igazából a felfelé vezető útra. Idejében hozzáláttak a kenyérgabona betakarításához. Az aratással egyidejűleg végezték a csép- lést. Hétfőn estig a termelőszövetkezeti tagok az államnak járó utolsó mázsa gabonát vittek be. A községben ők adták az első búzát az üzemek munkásainak. A tiszaroffi ötéves Terv TSZ tagjai elismerést és dicséretet érdemelnek. Szabó Gyula tanácstitkár, Tiszaroff TÖRÖKSZENTMIKLÓS, HÉTFŐ ESTÉ 7 ÓRA BétfS ette 7 óra. — Genfben talán még folyik a négy nagyhatalom vezetőinek délutáni tanácskozása. Az értekezlet részvevői ott ülnek az ENSZ- palota fényes tanácskozó- termében és a világ sorsáról beszélnek. Hétfő este 7 óra. — Törökszentmiklóson, kinn a városszélén, a Felvégen, egy kis parasztházban, gyalulatlan kecskelábú asztal körül, padokon ülve asszonyok és férfiak. A békéről beszélnek. Panyokai Ferenc igy kezdi: — Figyelemmel kísérve a világ folyását, meg kell állapítani, hogy a Szovjetunió mindent megtesz a béke biztosítása érdekében. Szabatosan megfogalmazott, kissé újságízű mondat, így kezdődnek a tárgyilagos nyilatkozatok. Panyokai egy pillanatra elhallgat, mikor folytatja, érzelmei már nem tűrik a fegyelmezett mondatfűst: — En benne voltam mind a két világháborúban, a másodikban két fiammal vettem részt -.. A harmadikat, a legkisebbet, itt a házunknál egy akna vágta szét. Van-e annál borzasztóbb, mint amikor egy apa, a kezével meríti fel fia elfolyó vérét... ? Üjra csend, hallani a meggyorsult lélegzeteket, az idős ember szinte önmagának teszi fel a kérdést: — Hát nem szebb az, hogy tíz éve békében élünk? — De igen — mondja rá gyorsan egy másik idős ember — Bácsi László. — Még be sem gyógyultak a háborús sebek, az emberek még emlékeznek a borzalmakra, akárcsak én a pesti ostromra. Ezért követelik a békét és ezt meg kell hallani Genfben is — mondja egy fejkendős asszony: Berki Fri- gyesné, a BARNEVAL munkás nője. Juhász Marsit leghátul ül, most előrehajol: — Követeljük és dolgozunk érte. Mi a Gépgyárban felajánlást tettünk, hogy minél több gépet adjunk a mezőgazdaságnak. Milyen öröm volt ma az üzemben, amikor meghallottuk, hogy Kengyel termelőszövetkezeti község lett.' — Engem hallgassanak meg — fordul az asztal felé Libor Józsefné. — Nekem hét gyermekem van. Negyvenötben elmentem a földigénylő bizottsághoz, kértem adjanak öt hold földet. Hatot adtak. Én mindig megtettem a kötelességem, időben beadtam mindent, a földért, meg azért, hogy legyen mindenkinek enni. Ügy érzem, én is megtettem a kötelességemet a békéért. Valósággal verseny alakul ki: — Én száz százalékig beadom a búzámat, ami ki van rám vetve és a feleslegemet is az államnak adom, el — mondja Tu- róczi István háromholdas gazda. — Mi az elmúlt hónapban 110 százalékra teljesítettük a tervünket — jelenti ki B. Tóth Lászlóné, a Szabó KTSZ dolgozója. — Mi is állandóan többet forgalmazunk, mint a terv. Elhatároztuk, hogy a jövő negyedévben még több árut adunk el — toldja meg Ladányi Margit, a Kiskereskedelmi Vállalat dolgozója. — Mi az, ti a dolgozók zsebére spekuláltok? — kérdezi nevetve Berkihé. A lány nem hagyja magát: — Hát ha lehet? Bejönnek a boltba a kosaras nénik, aztán azt mondják: „Adjon lelkem valami finom szagos szappant, de a lányom rámparancsolt, hogy vigyek pudert, meg kölnit is, hát adjon azt is.” Volt ez a múltban? Kukarovicz Sándor bácsi, a gépgyár lakatosa visszakérdez: — A. múltban? Hát gyermekem, én akkor urada- lomr ól-ura dalomra jártam. Almikor a fizetésről beszéltem, az uraság csak legyintett: „Maga ne beszéljen pénzről, korpám van, disznót kapok hozzá,” A fejét csóválja, mint aki nagyon nehezményez valamit: — Aztán még az amerikai vezetők azt akarják, hogy jöjjön vissza a régi világ. — Még mit nem — mérgelődik Berki Frigyesné. — A régi világot! Nem lehet azt visszahozni! Már kinyílt az emberek szeme, ki se lehetne verni őket a mai világból. — Na, csak azt próbálnák meg — teszi csípőre a kezét Juhász Margit - és a többiek valamennyien helyeslőén bólogatnak. 9 ára, vége a béke-kis- gyűlésnek. Azóta már biztosan Genfben is befejezték az elsőnapi tanácskozást, ahol Bulganyin elvtárs arról beszélt, hogy a szovjet kormány kész együttműködni a másik három nagyhatalommal a béke biztosítása érdekében és arról, hogy nem lehet beleavatkozni a népi demokratikus országok életébe, mert azt a rendszert maguk a népek hozták létre, szabad akaratmegnyilvánulásuk útján. A. törökszentmiklósi bé- ke-kisgyúlés véleményét, követelését is tolmácsolta... TÓTH KORNÉL
