Szolnok Megyei Néplap, 1955. július (7. évfolyam, 153-179. szám)
1955-07-26 / 174. szám
2 SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP 1935 július 26, Eredményesen feleződött be a genfi értekezlet Genf, júliw 23. A Magyar Távirati Iroda genfi különtudósítója jelenti: A négy kormányfő szombati második ülése eredménnyel zárult. A napirenden szereplő valamennyi kérdésről megegyezéses döntést hoztak. A négy kormányfő elfogadta a külügyminisztereknek szóló irányelveket. Az irányelvek a német kérdéssel, a kollektív biztonság problémájával, a leszereléssel, valamint a kelet—nyugati kapcsolatok kérdésével foglalkoznak. Intézkednek az ENSZ leszerelési albizottságának augusztusi ülésszakáról, valamint a külügyminiszterek októberi értekezletéről. A négy küldöttség, magyar idő szerint 19,30 órakor, megtartotta a kormányfői értekezlet záróülését. A záróülésen Eden, Faure, Bulga- nyin és Eisenhower mondott beszédet. Valamennyi küldöttség komoly sikernek tekinti a négy kormányfő értekezletét. A kormányfők irányelvei a külügyminiszterek számára Franciaország, az Egyesült Királyság, a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok kormányfői attól az óhajtól vezérelve, hogy hozzájáruljanak a nemzetközi feszültség csökkentéséhez és az államok közötti bizalom megszilárdításához, utasítják külügyminisztereiket, hogy folytassák a következő kérdések tanulmányozását, figyelembevé- ve azt az eszmecserét, amely a genfi értekezleten folyt, s javasoljanak hathatós eszközöket e kérdések megoldására, tekintetbevéve a Németország újraegyesítése és az európai biztonság problémája közötti szoros összefüggést és azt a tényt, hogy e problémák mindegyikének sikeres rendezése a béke megszilárdításának érdekét szolgálná: 1. EURÓPAI BIZTONSÁG ÉS NÉMETORSZÁG Abból a célból, hogy létrehozzák az európai biztonságot, kgüő tekintettel valamennyi nemzet törvényes érdekeire, s az egyéni és kollektív önvédelemhez való alapvető jogára, a minisztereket utasítják, hogy vizsgálják meg az erre vonatkozó különböző javaslatokat, beleértve a következőket: Egy Európára vagy Európa egy részére kiterjedő biztonsági paktumot, amely rendelkezést foglalna magában arra vonatkozóan, hogy a tagállamok kötelezik magukat: nem folyamodnak erőszakhoz és megtagadják a segélynyújtást az agresz- szornak; a fegyveres erők és fegyverzet korlátozását, ellenőrzését és felügyeletét, olyan övezet létesítését Kelet és Nyugat között, ahol a fegyveres erők elhelyezése kölcsönös megegyezésnek 'esz alávetve és az e probléma megoldását érintő lehetséges javaslatok figyelembevételét. Á kormányfők, felismerve kölcsönös felelősségüket a német kérdés rendezéséért és Németország újraegyesítéséért, megállapodtak abban, hogy a német kérdés rendezését és Németországnak szabad választások útján való újraegyesítését a német nép nemzeti érdekeinek és az európai biztonság érdekeinek megfelelően kell megvalósítani. A külügyminiszterek maguk fognak rendelkezést hozni — amennyiben kívánatosnak látják — más érdekelt felek részvételére vagy meghallgatására vonatkozólag. 2. LESZERELÉS. A négy kormányfő a háborús veszély megszüntetését és a fegyverkezési terhek csökkentését óhajtva, s meggyőződve annak szükségességéről, hogy — a szilárd béke és az emberiség jóléte érdekében — hathatós biztosítékok mellett létrehozzanak egy rendszert minden fegyverzet és fegyveres erő ellenőrzésére cs csökkentésére, felismerve, hogy az ezen a téren elért eredmény hatalmas anyagi javakat és erőforrásokat szabadítana fel, melyeket a nemzetek békés gazdasági fejlődésére, a jólét emelésére, valamint az elmaradott országok megsegítésére lehetne felhasználni, a következőkben állapodik meg: 1. E célok érdekében együttműködnek, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete leszerelési bizottságának albizottsága útján elfogadható leszerelési rendszert dolgozzanak 1U. 2. Utasítják az albizottságban helyet foglaló képviselőiket, hogy az ENSZ-től kapott megbízásukat teljesítve munkájukban vegyék tekintetbe azokat a nézeteket és javaslatokat, amelyeket a kormányfők ezen az értekezleten kifejtettek. 3, Azt javasolják, hogy az albizottság következő ülését 1955. augusztus 29-én New Yorkban tartsa. 4. Utasítják külügyminisztereiket, hogy vegyenek tudomást arról, ami a leszerelési bizottságban történik, vegyék tekintetbe a kormányfők által ezen az értekezleten felvetett nézeteket és javaslatokat, és vizsgálják meg, vajon a négy kormány tehet-e bármily további hasznos kezdeményezést a leszerelés terén vagy sem. 3. A KELET ÉS NYUGAT KÖZÖTTI KAPCSOLATOK FEJLESZTÉSE. A külügyminiszterek szakértők útján tanulmányozzák azokat az intézkedéseket — nemkülönben az ENSZ azon szerveit és intézményeit, amelyek a) létrehozhatják azoknak az akadályoknak fokozatos kiküszöbölését, amelyek zavarják a népek közötti szabad közlekedést és békés kereskedelmet és b) olyan szabadabb kapcsolatokat és cserét hozhatnak létre, amelyek az illető országok és népek kölcsönös előnyére szolgálnak. 4. A NÉGY HATALOM KÜLÜGYMINISZTEREI GENFBEN OKTOBER Hö FOLYAMÁN FOGNAK ÖSSZEÜLNI. HOGY MEGKEZDJÉK E KÉRDÉSEK TANULMANYOZÁSAT ÉS DÖNTSENEK MUNKÁJUK MEGSZERVEZÉSÉRŐL. ÍV. A. Bulganyin elvtárs nyilatkozata a genfi értekezlet záróülésén • N. A Bulganyin elvtárs a kővetkező nyilatkozatot tette a genfi kormányfői értekezlet záróülésén: Elnök úr! Nem kétséges, hogy Franciaország, Nagy-Britannia, az Egyesült Államok és a Szovjetunió kormányfőinek Genfiben megtartott találkozója pozitív jelentőségű volt az államok közötti feszültség enyhítése, valamint a közöttük elengedhetetlenül szükséges bizalom helyreállítása szempontjából. Mindenekelőtt elő fogja segíteni ezt a hatalmak vezetőd között Genfben kialakult személyes kapcsolat. Mi jobban megismertük itt egymást, kicseréltük Véleményünket számos igen fontos nemzetközi kérdésiben. Jóllehet néhány kérdésben álláspontunk nem volt azonos, az értekezlet egészíbanvéve az őszinteség légkörében és részvevőinek a kölcsönös megértésre irányuló törekvése jegyében folyt le. A genfi értekezlet magára vonta az egész világ népeinek figyelmét, és még jobban megerősítette a nemzetközi feszültség enyhítésére, a hidegháború megszüntetésére irányuló akaratukat. Reméljük, hogy mindez betölti még a maga pozitív szerepét, és elő fogja segíteni a nemes cél elérését, a szilárd és tartós béke biztosítását. A Szovjetunió küldöttsége jó szándékokkal, azzal a törekvéssel érkezett a genfi értekezletre, hogy előmozdítsa a gyakorlati munka megszervezését, mindenekelőtt olyan alapvető nemzetközi problémák megoldása irányában, mint az európai kollektív biztonság megszervezése és a leszerelés. A jelenlegi körülmények között ezek a kérdések döntő jelentőségűek az egyetemes béke megszilárdítása szempontjából. A genfi értekezlet egyik legfontosabb kérdése az európai biztonság kérdése volt. A szovjet kormány úgy véld, hogy a béke megszilárdítása érdekeinek megfelelne az eunópai kollektív biztonsági rendszer létrehozása, amely rendszerben részt venne minden európai állam és az Egyesült Államok. Azok az új javaslataink, amelyeket e kérdés tárgyában a genfi értekezleten terjesztettünk elő, annak figyelembevételén alapulnak, hogy a jelenlegi körülmények között, amikor Európában egymással szemben álló államcsoportosulások létesültek, mindenekelőtt arra van szükség, hogy az e csoportosulásokhoz tartozó államok közötti viszonyt a normális, nemzetközi együttműködés vágányaira, a közöttük támadó viták békés elintézésének vágányaira tereljék. A szovjet javaslat az össz-euró- pai biztonsági rendszer létrehozásának első szakaszéban nem irányozza elő az északatlanti tömbnek, a Nyugateurópai Uniónak és a varsó szerződés szervezetének felszámolását. A második időszakban viszont, amikor már elérnének sikereket az európai feszültség enyhítésében és az államok közötti bizalom megteremtésében, az említett csoportosulásokat meg lehetne szüntetni, és helyükbe lehetne állítani az európai kollektív biztonsági rendszert. A szovjet küldöttség javasolta ezenkívül, hogy még az európai kollektív biztonsági rendszer létrehozása előtt egyezze neje meg az Európában fennálló csoportosulások tagállamai között egy olyan szerződés megkötéséről, amelynek értelmében kölcsönösen elutasítanák az erő alkalmazását és vitáikat békés eszközökkel oldanák meg. Az európai biztonság kérdésével foglalkozó véleménycsere azt mutatta, hogy az értekezlet minden részvevője igyekszik megegyezésen alapuló döntést találni e fontos problémában. (Reméljük, hogy e kérdés további tanulmányozása során még számottevőbb sikerek születnek. A leszerelés tárgyában a szovjet kormány már a genfi értekezlet előtt, május 10-én konkrét javaslatot terjesztett elő a fegyverzet csökkentéséről, az atomfegyver eltiltásáról és az új háború veszélyének elhárításáról. A genfi értekezleten azt javasoltuk, hogy rögzítsük le a már létrejött megegyezést azokban a kérdésekben, amelyeknél álláspontjaink vagy teljesen azonosak, vagy lényegesen közelebb kerültek egymáshoz. Vonatkozik ez elsősorban az államok fegyverzete színvonalának megállapítására, az atomfegyver eltiltására, továbbá arra. hogy hatékony nemzetközi ellenőrzési rendszert kell kiépíteni. A leszerelés kérdésének vitája azt mutatta, hegy az értekezlet valamennyi részvevője megegyezésen alapuló döntés felkutatására törekszik e fontos kérdésben, amely döntő jelentőségű a népek biztonsága szempontjából. Meg kell jegyezni ezzel kapcsolatiban, hogy a leszerelés kérdésének megvitatása során az értekezlet részvevői olyan javaslatokat terjesztettek elő, amelyek e probléma további megvitatása so-rán feltétlenül számításba jönnek, és amelyek a közöttünk elengedhetetlenül szükséges megegyezés elérését szolgálják. A szovjet kormány kijelenti, hogy a leszerelési probléma további megvitatása során minden erejét latbaveti annak érdekében, hogy olyan megoldást találjanak erre a problémára, amely megfelel a népek kívánságainak. Eszmecserét folytattunk a német kérdésről. Ennek során kiderült, hogy különböző módon közelítjük meg ezt a kérdést. Az Egyesült Államok, NagynBritenma. és Francia- ország küldöttségei Németország újraegyesítése tárgyában abból indultak ki, hogy a párizsi egyezmények értelmében remilitarizólandó Nyu- gat-Németorszógnak, majd később az egyesített Németországnak is csatliaikozTüa kell az északatlanti csoportosuláshoz és a nyugat-európai katonai szövetséghez. A Németország nemzeti egységének helyreállítása mellett következetesen síkra szálló szovjet kormány már a párizsi egyezmények ratifikálása előtt is felhívta a figyelmet arra, hogy ezeknek az egyezményeknek a ratifikálása nehéz feltételeket teremt a német kérdéssel foglalkozó tárgyalásokhoz, tárgytalanná teszi a vitát Németország egyesítéséről. A szovjet kormány abból indul ki, hogy a német kérdés eldöntésénél számolná kell a tényekkel, Tíz év múlt el azóta, hogy befejeződött az európai háború. Ezalatt két Németország alakult ki — a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság — mindegyik a maga gazdasági és társadalmi berendezésével. Ezenkívül a párizsi egyezmények következtében a Német Szövetségi Köztársaság rálépett az újrafel- fegyverzés útjára és bekapcsolódott a nyugati hatalmak katonai csoportosulásaiba. Ami a Német Demokratikus Köztársaságot illeti, ez, tekintettel a párizsi egyezmények megkötésére, úgy döntött, hogy résztvesz a varsói szerződés szervezetében. Világos, hogy ilyen körülmények között nem lehet felvetni Németország két része — a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság — mechanikus egyesítésének kérdését, mivel ez a kérdés irreális felvetése volna. A Szovjetunió őszinte híve volt és marad is annak, hogy Németországot békeszerető, demokratikus államként egyesítsék. Szilárd meggyőződésünk, hogy a német problémát nem lehet megtárgyalni a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság képviselőinek részvétele nélkül. Az Európában kialakult helyzetben a Németország egyesítéséhez vezető egyetlen reális út a négy hatalomnak, valamint a német népnek az európai feszü'tség megszüntetésére, az államok közötti bizalom megteremtésére irányuló közös erőfeszítése. Ezt a célt a legjobban szolgálná az európai kollektív biztonsági rendszer létrehozása olymódon, hogy abban Németország egyesítéséig egyenjogú alapon Németorszg mindkét része részt venne. Minthogy ez az európai béke megszilárdulását eredményezné, és megakalályozná a német militarizmus feltámadását, bizonyos idő elteltével kiküszöbölődnének azok az akadályok, amelyek most Németország egyesítésének útján jelentkeztek. Másfelől, Németország egyesítése szempontjából, belső feltételeit tekintve, igen fontos jelentősége lenne az ország két része — a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság közötti közeledésnek. A szovjet küldöttség sajnálja, hegy értekezletükön nem fordítottak kellő figyelmet az ázsiai és távol-keleti problémákra. Pedig olyan kérdések, mint. a Kínai Nép-! köztársaság törvényes ENSZ jogai-* nak érvényesítése, a tajvani helyzet rendezése, a kínai nép elvitait- íutatliam jogainak elismerése alapján, az Indokínára vonatkozó genfi megállapodások végrehajtása, és a többiek, nem tűrnek halasztást. E problémák elől nem térhetünk ki, ezeket meg kell oldani az ázsiai es távol-keleti béke és biztonság, a nemzetközi béke érdekében. A genfi értekezlet megnyitotta az utat a megérett nemzetközi problémák további együttes megvitatása és megoldása felé. Fontos határozatot hoztunk a Kelet és Nyugat közötti érintkezések fejlesztésének szükségességéről, az államaink közötti gazdasági és kulturális kapcsolatok fejlesztéséről és erősítéséről is. Ezzel alapot teremtettünk az országaink közötti együttműködés kiszélesítésére. A szovjet kormány a maga részéről kész mindenképpen elősegíteni ezt az együttműködést. A szovjet kormány számít arra, hogy az értekezlet többi részvevő államai is ezen az úton haladnak majd, amely megfelel országunk népei érdekeinek, az egyetemes béke érdekeinek. Valamennyiem elismerjük az itt hozott határozatok fontos jelentőségét. Ezek a határozatok új szakasz kezdetét jelentik az országaink közötti kapcsolatokban. Ezek a határozatok elősegítik majd köröttünk, népeink között a bizalom megszilárdulását. Ezek a határozatok pozitív jelentőségűek lesznek más országok szempontjából, az egyetemes béke megszilárdulásának ügye szempontjából is. Minden nép leghőfcb törekvése a békére való törekvés. A szovjet kormány megteszi a szükséges erőfeszítéseket annak érdekében, hogy a nemzetközi feszültség enyhítését és az egyetemes béke megszilárdítását szolgáló határozataink valóra váljanak. Ez megköveteli, hogy türelmesen és lojálisán vitassuk meg mindazokat a kérdéseket, amelyfefcet még meg kell tárgyalnunk és meg kell oldanunk. Amemmy iten valameny- nyien az együttműködésnek ugyanazt a szellemét tanúsítjuk, amely itt Genfben megnyilvánult, akkor ez biztos záloga lesz annak, hogy ölérjük a béke fenntartásénak nemes célját és a népek nyugodtak lesznek holnapjuk felől. Á világsajtó a genfi értekezlet eredményeiről Berlin A berlini demokratikus sajtó központi témája a négyhatalmi kormányfői értekezlet. A Neues Deutschland „Genf •— fordulópont a világpolitikában“ c. tudósításában ezt írja: „A nagyhatalmak megegyezési készsége kedvező feltételeket teremt Németország békés és demokratikus újraegyesítéséhez Németország két részének közeledéséhez.’1 A Neuss Deutschland szerkesztősági cikkében kiemeli, hogy a genfi értekezlet bebizonyította a nyugatnémet vezető körök jelenlegi politikájának tarthatatlanságát. Ez a politika, amelynek alapja a hírhedt „erő politikája“. Nyugat-Németország remilitarizálé- sára és katonai tömbökbe való bevonására irányul. A lap megjegyzi, hogy a genfi értekezlet sikeressége láttán több nyugatnémet lap olyan elképzeléseket hangoztat, hogy meg kell változtatni a bonni politika egész koncepcióját, A Neue Zeit közölte Ottó Nuschke miniszterelnökhelyettes cikkét, aki hangsúlyozza, hogy a német egység heiyrellításának útján a bonni remilitarizálási politika jelenti a tényleges akadályt. Nuschke hangsúlyozza, hogy olyan légkört kell teremteni Kelet- és Nyugat-Németország között, amelv lehetővé tenné, hogy maguk, a németek fejtsék lói Németország újraegyesitésének előfeltételeit. London • Az angol vasárnapi lapok többsége a genfi négyhatalmi kormányfői értekezlet befejezésére összpontosítja figyelmét és örömmel fogadja az értekezleten létrejött megegyezést. Az Observer cikkének ezt a címet adja: „A négy nagy tökéletes megegyezése.“ Több lap kiemeli, hogy a Szovjetunió baráti állásfoglalása előmozdította a kedvező légkör kialakulását. Boothby konzervatfvpárti parlamenti képviselő a News Of The World hasábjain közölt cikkében a genfi értekezletet úgy jellemzi, mint „a világ ama erkölcsi erőinek nagy győzelmét, amelyek egyre erősebb nyomást, gyakorolnak majd minden kormányra a béke érdekében.1’ „Az érteikezlet mindent megtett, sőt talán még többet is tett annál, ami előrelátható volt és olyan eredményekkel járt, ameVek, noha most talán még nem érezhetők, de mégis rendkívül becsesek és különösen nagy jelentőségűek.11 Mint a Reuter Iroda szemleírója rámutat, július 23-án este londoni diplomáciai körökben kijolentették. hogy a genfi négyhatalmi kormányfői értekezlet eredményei elősegíthetik a Kelet és Nyugat közötti hidegháború megszüntetését és olyan szövetségnek békés alapokon való visszallítását, amely a bálború éveiben a nagyhatalmak között kialakult. New-York Az amerikai szemleírók többsége hangsúlyozza, hogy a genfi értekezlet hozzájárult a nemzetközi feszültség enyhítéséhez, a Kelet és Nyugat közötti viszony megjavításához, bár „nem oldotta meg az alapvető nemzetközi problémákat.“ A New York Herald Tribune genfi tudósítója így ír: „A négy nagy értekezlete az elért kompromisszum és a jövőhöz fűzött reményének légkörében zárult.“ A New York Times szemleírója a genfi értekezlet eredményeiről ezt írja: „Ha valami nyomban az értekezlet befejezése után világossá vált, akkor ez az, hogy a nemzetközi légkör metgjavult. Megkezdődött a fegyverszüneti időszak, amelynek folyamán a diplomaták nagyabb könnyedséggel és kisebb feszültséggel vitathatják meg a kérdéseket, mint eddig általában.“ Ugyanennek a lapnak másik szemleírója ezt írja Géniből' ..Az Egyesült Államok küldöttsége úgy véli, elérte azt, amit elérni szándékozott, mégpedig reálisabb, barátibb viszony megteremtését az oroszokkal a tárgyalások következő szakaszához,'1 • t
