Szolnok Megyei Néplap, 1955. július (7. évfolyam, 153-179. szám)
1955-07-20 / 169. szám
2 SZOLNOKMEGTEI NÉPLAP ISjj juliUB 20 HA EGY BRIGÁD HIÁNYZIK. A hatalmas csarnokban vijjogtak a hegesztőpisztolyok, csengtek a kalapács ütések. Folyt a magszokott munka a Járműjavító kocsi- osztálya«. A rész leg vezető, mint minden nap, ezsn a napom ás (szombatom. július 16-61)1 „felajánlotta'' a brigádok teljesítményét. — Ez laikus nyelven azt jelenti, hogy bemondja a forgalomnak, hány kocsi készül el aznap. A brigádok ezután megvizsgálják a lehetőségeket, megnézik: van-e elegendő anyag és ember a feladat elvégzéséhez, s csak akkor szólnak vissza a részlegvezetőnek, ha valamilyen akadállyal találkoznak. Ez azért fontos, mert ilyenkor még a részlegvezető is módosíthat, mert ha nem. az ígért kocsik kárpótlásaként az üzemnek fekbért kell fizetnie Ez általában elég magas összeg. Azon a bizonyos napon, szamba- tor* is megtörtént a szokást« felajánlás. Az osztályon dolgozó Bozóki András lakatos brigádjára hieosn kocsi elkészítése várt. Ennek a brigádnak igen jó híre van $ gyárban. Bárkit kérdez az ember, sz igazgató, a művezető, a részleg- vezető és a dolgozók is. csak jót mondanak róla. Ügyes, szorgalmas munkásokból áll. akiknek szívügye a termelés, szeretik a gyárat, a munkát: Szombaton mégis az történt, hogy amikor a részlegvezető arra járt, csak azt látta, hogy a javítandó kocsikon nem dolgozik senki. Megdöbbenve és érthető haraggal kereste a brigád tagjait, akinek, — ha nem tudtak dolgozni « kocsikon, — ezt jelenteniük kellett volna. Ugyanezt kellett volna tenni a művezetőnek, aki szintén •'.hanyagolta ezt. A részlegvezető keresni kezdte a brigád tagjait, de nem találta őket. Megnézte a belépő-kártyákat is, nem voltak a helyükön. Ekkor derült ki, amire talán még példa sem volt az üzem életében, hogy e brigád egyetlen tagfa sem ment be a gyárba szombaton. Ketten, a brigád vezetője és még egy dolgozó igazoltan voltak távol, de hárman csak úgy egyszerűen otthon maradtak. Érdemes itt egy pillanatra megállni, s megvizsgálni, milyen károkat okozott és okozhatott volna a brigád, ha például csak jóval később veszik észre a három ember hiányzását. Elsősorban — mint már említettük — a fekbér fizetése. Ezt úgy kerülték el, hogy máshonnan hoztak ehhez a munkához dolgozókat. Igen ám, de azoknak nem volt meg a megfelelő gyakorlatuk az ilyen munkához, így kétszer annyi ideig dolgoztak egy munkafolyamaton, mintha azt a gyakorlott Bozóki-brigád tagjai csinálják. Ez mindenek előtt annak a három embírnek ártott, hiszen a végzett munka után kapják fizetésüket. Az igazolatlan hiányzók tehát a saját munkatársaikat is megkárosították. De kárt okoztak a gyárnak, amikor veszélyeztették, hogy a tervszerinti munkán dolgozhasson mindenki No és maga a három dolgozó? ők vajon nem károsodtak? A válasz könnyű. Elsősorban elvesztettek egy fizetéses szabadságnapot. Ez kurtán számolva 50 forint. Ehhez jön a napi bérük, újabb 50 forint. Ezenkívül levonják az ebédszünet! bért, ami körülbelül ugyanakkora összeg. — Tehát egy nap hiányzással 150 forintot dobtak kd a saját zsebükből' Pedig Püski Gábor, vagy Térjék Béla vehettek volna ebből az összegből kisgyermekeiknek egy-egy pár szép cipőt. önkéntelenül felvetődik a kérdés: miért pont ezekről a dolgozókról írunk, akik általában jól dolgoznak? Miért nem a notórius későkről. (Mert ilyenek is akadnak a gyárban.) Erre is meg lehet felelni. A három dolgozó mellett azon a napon még hat becsületes, rendes dolgozó maradt igazolatlanul távol az osztályon. Olyanok, akikre az egyáltalán nem jellemző. • Olyan jelenség ez, amelyre fel kell figyelni' A notórius későket az üzem vezetői, ha a nevelő munka nem használ, adminisztratív, fegyelmi rendszabályokkal térítik észre. De az olyan rendes embereknek. mint akikről itt szó van, nem szabad soha ilyen hibába es- nick. Éppen hozzájuk akarunk szólni. A pártvezetőség, a váüalat- vezetőség rájuk úgy számít, mint a munkásosztály megbízható, szilárd tagjaira, akik iadják, mit jelent az üzemi fegyelem, akik tudják: felelősek a gyár, az ország életéért, felelősek munkájukon keresztül azért, hogy mielőbb, minél gyorsabban emelhessük népünk életszínvonalát. Ezt pedig csak több, jobb termeléssel érhetjük el. Nagy szerepe van az ilyen mulasztásokban annak, hogy egyes vezetők som veszik komolyan az igazolatlan hiányzásokat. Az egyik művezető szószerint ezt mondta: „Ha egy ember nem jön bs egy napra, az nem a világ." Hát ez persze tényleg „nem a világ'*, de ezzel szemben komoly termelési kiesés. Ha az üzem dolgozói mindnyájan csak egy napot mulasztanának a gyárból, akkor is évente nyolc kocsival kevesebbet adhatnának át a forgalomnak. S végül azt szeretném megmondani a hiányzó elvtársiknak, hogy miért van olyan nagy jelentősége az ő mulasztásuknak. Nem akarok sokat beszélni arról, hogy a bri- gádvfzető Bozóki elvtárs elmondta: ha tudja, hegy brigádja tagjai nem jönnek be, — annak ellenére, hogy ő elkérte magát, — nőm lett volna maradása. Bejön, elvégezni a munkát, mert nagyon szégyeli azt, ami történt. Felelősnek érzi magát a brigád minden tagjáért, s úgy érti az 6 hibája is, hogy ilyesmi előfordulhatott. Ez így í® van. De a másik kérdés az, hogy a tényleges lógósok, az olyanok, akik gyakran maradnak el, éppen az ilyen látszólagos kivételeket használják fel maguk men- tegetésére. Erre igazolásul egy példát: az üzem egyik vezetője felelősségre vont egy dolgozót, aki már többször kimaradt a munkából. S mi volt erre a válasz? Hogy éppen szókra hivatkozott, akik kitüntetettek, sztahanovisták s ennek ellenére van igazolatlan hiányzásuk. Éppen azokra hivatkozott, akikről tudta: megbecsült tagjai a gyár munkás-kollektívájának. Hát úgy gondolom, a saját maguk megkárosításán, a gyár, a nép megkárosításán kívül ez is nagyon komoly meggondolásra készteti a köz tiszteletben álló Füski Gáborokat, Terjéki Bélálltat. Ne hivatkozhassanak rájuk olyan dolgozók, akik még nem vívták ki munkatársaik megbecsülését. Remete Ibolya. A ferme’őszöyetkczeli asszonyok io munkát végeznek a tetien eszetek ben Termelőszövetkezeti asszonyaink részt vállaltak a közös munkáiból, harcba indultak a nagycfcb termésátlag eléréséért. A műtrágya szórástól kezdve a növényápolás elvégzéséig, részt vettek a munkában és becsülettel megállják helyüket a betakarítás során is. Az állatbsnyésatésiben résztvevő asszonyok is igyekeznek jól szolgálni a termelőszövetkezetek megerősítését. Példa erre a sok közül a mezőtúri Bercsényi TSZ tehenészetében dolgozó nők eredménye is. Veres Mihály munkacsapatában öt nő dolgozik. Veres Mihály szerint sok esetben könnyebben megértik, mit, miért kell csinálni, mint a férfiak. Elérték, hogy az istálló tiszta és a tehenek jó kondícióban vannak. Fejési átlaguk 9 és fél liter. Persze ezzel nincssnek megelégedve és megtesznek mindent azért, hogy a fejési átlagot emeljék. A női dolgozók között ott találjuk Lőrincz Antalmé háromgyermekes édesanyát, aki férjét elvesztette a második világháborúban és maga biztosítja családja fenntartását. Egy éve dolgozik a tehenészetben. Kezdetben idegenkedett ettől a munkától, de az eltöltött idő alatt megszerette. Mi sem bizonyítja jobban ezt, mint az, hogy idáig 570 munkaegységet teljesített, s úgy számolja, kpo. 700-ra emelkedik ez az év végéig, Lőrinc-? Antalné tudja: ha a gondjaikra bízott, teheneket jól takarmányéi zák, szakszerűen gondozzák, a fejési átlag növekszik, gyarapodik a közös vagyon, s több jut egy munkaegységre is. így vélekedik Kurilla Julia, aki 3 éve végzi munkáját a tehenészetben, valamint Csikós Sándorné és Sípos Ilcma is, akik még csak három hónapja kerültek oda. Ahhoz, hogy Veres Mihály munkacsapatvezető irányításával eredményesebb munkát tudjon végezni, Lőrincz Antal«“ és a többi nő, szükséges, hogy a tsrmialőszövetke- zet vezetősége is nagyobb segítséget adjon nekik. Elsősorban azzal, hogy megteremtik a zootechnikai módszerek bevezetésének előfeltételeit. GYOMAI GYÖRGY; KINT A JUHSZÉLEN (Folytatás.) A z Öreg előveszi a sublótból a *'*• drága kincset, a kis, piros skatuk'át. Kinyitja. Elnézi a benne lévő érmet. S elgondolja, hogy de sokaié változott is a világ sora kurta tíz esztendő alatt. Addig: kutyaparaszt, tolva), zslvány volt a neve az uraság előtt. Most Sánta elvtirs, akinek a képe is benne volt az újságban. Kutyaugatás harsan fel az udvaron. Az öreg kiles az ablakon. Elrakja az érmet. Mi az? Semmi különös. Megérkezett Szőrös Pista a bandájával. A banda négy tagból áll. Egy klarinétos, meg három hegedűs szorongatja a hóna alatt a muzsikáló szerszámot. A házigazda kiballag a széles gádorra a muzsikusok elé. — Na, *negjötfeíek7 — nyújtja kezét a prímásnak, utána a többieknek. — Jöttünk, oszt ideértünk. — Nagyön helyesen van. Osztán volna-e kedvetek kimuzsikálni a lakodalmat ? — Azért vagyunk itt — mosolyognak össze az emberek. A banda nektkésrül. Belekezd az öreg nótájába. Az öregnek elkomorul az arca. Hirtelen ez szökken az eszméletébe. hogy zelótt vagy negyven esztendővel a Kujtorgó csárdában énekelte ezt a nótát. S amikor a közepe felé járt, úgy vágta végig a botjával az ispán, hogy egyszerre megakadt benne a szavalat. De most már nincs ispán, Nincs aki üsse a szegénységet. Most szabad dalli- kázni. Neki is kezd az öreg. Fújja nagybetűvel. Csak úgy harsog bele a gádor. —■ Jön a rezesbanda! — kiáltja a kazlak felé mutatva az egyik legény. Mindenki arra 'es. Igaz a hir5 Valóságos igaz. Megérkezett Fekete Lajos is a bandájával. Most kanyarodnak be a tanya elé. z öreg a rezesbandát is olyan szívesen fogadja, mint a másikat. Sorra kezel mindenkivel. Tőlük is megkérdezi. — No, volna kedvetek kimuzsikálni a fiam lakodalmát? — Ha nem volna, ki sem jöttünk volna! — Hát akkor, ha ügy akarjátok, megalkudhatunk, — Alku itt bajosan lesz — int a rezes banda prímása az eme hereinek, hogy induljanak haza. Am öreg Sánta arca egyszerre elsötétedik. Mi az? Nem akarják vállalni . lakodalmat? Debit miért? Az asszonyok, legények egy pillanat alatt, elhallgatnak, trzik, valami veszedelem van a levegőben. Csodálkozva nézik a muzsikusokat. Miért nem akarnak alkudni? Miért nem akarnak itt muzsikálni? — Mi a nehézség lel benneteket? — kiáltja rekedten az öreg a nagy csendességbe. — Nem lel minket semmi, Jóska bácsi — kezdik egyszerre a prímások a magyarázatot. — Dehát kend két bandát hitt, Azért, hogy melyik lesz majd olcsóbb. Csakhogy mi nem nyomjuk egymást lefelé. Inkább nem vállalunk semmit. z öreg megkönnyebbülten sóhajt erre a beszédre, Aztán kidülleszti a mellét. S akkorit vág rá az öklével, hogy úgy dong, mint a nagydob. — Honnan tudjátok, hogy csak egyikötöket akarom megfogadni? Hátha énnekem szükségem van mind a két bandára? ■— Az már más. Akkor beszélhetünk — mondják engedékenyen a prímások, — Azért hívattalak ki benneteket, mert két bandát akarok a lakodalomba. Az egyik fújja a fiataloknak kint. A másik banda húzza az öregeknek itt bent a házban. — Akkor rendben vaauunk. A IV. A. Bulganyín elvtár» nyilathosata a genfi négyhatalmi kormányfő értekezleten (Folytatás az 1. oldalról.) ris fegyver alkalmazásának e,tiltása kérdésében. Szeretnénk megismerni az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország kormányának álláspontját a szovjet kormánynak azon elgondolásaival kapcsolatban, amelyeket a fegyverzet csökkentésének és az atomfegyver eltiltásának kérdésével, valamint az európai kollektív biztonsági rendszer megteremtésének és az európai áliamok területén lévő külföldi csapatok kivonásának kérdésével kapcsolatban kifejtettem. Amikor a szovjet kormány előterjeszti a leszerelésre és az európai biztonsági rendszer megteremtésére vonatkozó programot, abból indul ki, hogy a nemzetközi feszültség enyhülése és a hatékony európai biztonsági rendszer megteremtése nagy mértékben megkönnyítené a német kérdés megoldását, megteremtené a szükséges előfeltételeket, Németország békés és demokratikus alapokon nyugvó egyesítéséhez. A szovjet kormány híve volt és ma is híve annak, hogy egyesítsék Németországot a német nép nemzet! érdekelnek és az európai biztonság érdekeinek megfelelően. Németország egyesítése, g békeszerető és demokratikus német állam létrehozása felbecsülhetetlen jelentőségű lenne mind az európai béke sorsa, mind maga a német nemzet szempontjából, amelynek a háborúk már nem egyszer okoztak súlyos áldozatokat és pusztításokat. El kell ismerni, hogy ez idő szerint Németország egyesítésének útján a fő akadály Nyugat-Németor- szág remilitanzálása és bevonása a nyugati hatalmak katonai csoportosulásaiba. Itt eszmecserét kellene folytatni nem feledkezve meg arról, hegy még abban az esetben is a német probléma megoldására keli törekedni, ha a jelen körülmények között nem sikerülne, egyszeriben megegyezni Németország újraegyesítéséről Ebben az esetben ezt a feladatot lépésről-lépésre kell megoldani. ügy vélem, érintenem kell néhány más kérdést is. A szovjet kormány véleménye ezerint egyrészt az északatlanti szerződésben és a párizsi egyezményekben résztvevő államok és másrészt a varsói szerződésben résztvevő államok kölcsönös kötelezettségeket vállalhatnának arra, hogy nem alkalmaznak egymással szemben fegyveres erőt. Olyan kötelezettségeket is vállalhatnának továbbá, hogy konzultálnak egymással köztük keletkező olyan nézeteltérések vagy viták esetén, amelyek veszélyeztetik a béke fennmaradását Európában. Ismeretes, hogy az utóbbi időben egyes államokban erősödött a mozgalom semlegessági politika folytatásáért, a katonai tömbökön és koalíciókon való kívüknaradás politikájáért. A szovjet kormány úgy véli, hogy ha azok az államok, amelyek semleges ségi politikát és a katonai csoportosulásokon való kívülmarataksa a rendes r~ mondják a muzsikusok. Nagy kezelések következnek. A két banda egyszerre belevág jókedvűen egy nótába. S mikor annak is vége, elballagnak csendesen hazafelé. — Édesapám, mi a csudának fogadott két bandát? — néz az apjára a vőlegény, amikor végre, a nagy próba után kettesben maradnak. — Azért, mert telik, kedves gyerekem — mosolyog az öreg. — Negyven esztendeig nem, telt. Negyven esztendeig az urasán nótájára kellett járnom a rigmust. Most kipótolok mindent. A magam nótájára táncolok. — De miért itt a házban? Miért nem velünk az istállóban? Miért lesznek az öregek külön idefent? — Annak is megvan a sora. — Micsoda? — Az, hogy nagyapád is itt lesz a lakéiban. Osztán ötét már mégse akarom levinni az istállóba. — Mi a csodáért? .— Nem akarom, hogy átallja ott magát. — Tőlünk? _ pénét tőletek. Az ispántól, ak it oda ásott el valamikor a jászol elé — susogja kormos pillantással az öreg s int a szemöldökével a fiának, hogy ez aztán örök Htok marad S úgy vágja a kancsót a falhoz, hogy ezer darabba pattan. (Vége.) dás politikáját óhajtják folytatni, arryg e csoportosulások fennállnak — felvetnék biztonságuk és területi sérthetetlenségük szavatolásának kérdését, a nagyhatalmaknak támogatniök kellene az ilyen óhajokat. Érintették itt a keleteurópai országok, a népi demokratikus országok kérdését. Az adott értekezleten felvetni ezt a kérdést annyit jelent, mint arra indítani bennünket, hogy beavatkozzunk ezeknek az államoknak a belügyeibe. Jólismert dolog, hogy ezekben az országokban a népi demokratikus rendszert maguk a népek teremtették meg szabad akaratnyilvánításuk alapján. Ezenkívül bennünket senki sem hatalmazott fel arra, hogy megvizsgáljuk ezeknek az országoknak a helyzetét, Ilymódon értekezletünkön nincs alap e kérdés megvitatására. Ugyancsak érintették itt ai úgynevezett „nemzetközi kommunizmus’’ kérdését. Ismeretes azonban, hogy értekezletünket as államközi viszonyok problémáinak, nem pedig annak megvitatására hívták össze, milyen tevékenységet fejtenek ki ilyen vagy olyan politikai pártok különböző országokban, vagy mi a viszony e pártok között. Ebből kiindulva mi azt tartjuk, hogy e kérdés felvetését a kormányfői értekezleten nem lehet helyénvalónak tekinteni. A szovjet kormány többízben Ismertette álláspontját az ázsiai és távolkeleti problémák rendezése szükségességének kérdésében. Az ázsiai és távolkeleti, ezen felül a tajvani helyzet rendezése Kínának e szigethez való elvitathatatlan joga elismerése alapján, nagyjelentőségű lenne az egész nemzetközi légkör megjavítása szempontjából; Ezzel összefüggésben szükségesnek tartom emlékeztetni a Kínai Népköztársaság kormányának arra a jólismert törekvésére, hogy az Egyesült Államok és a Kínai Népköztársaság közötti közvetlen tárgyalások útján rendezzék a tajvani kérdést. Ki kell emelni a Kínai Népközt társaság törvényes ENSZ-jogai visz- szaállítását magábanfoglaló kérdés fontosságát is. A jelenlegi helyzet, amikor ebben a szervezetben még mindig a csángkajsekista képviselő tevékenykedik, a nagy Kínai Nép- köztársaság pedig meg van fosztva attól a lehetőségtől, hogy elfoglalja benne helyét, nemcsak rendellenes, hanem tűrhetetlen is. A szovjet kormány úgy véli, hogy amikor a négyhatalmi értekezlet erőfeszítéseket tesz az államközi viszonyok megjavítására, ki kell terjednie figyelmének a gazdasági kapcsolatok megerősítésének kérdésére, ezen belül a kereskedelem kiszélesítésének kérdésére. Nem azért hívjuk fel erre a figyelmet, mintha a Szovjetunió gazdasága nem tudná nélkülözni az egészséges gazdasági és kereske- delmi kapcsolatok helyreállítását azokkal az államokkal, amelyekkel e kapcsolatokat nem a mi hibánkból bontották meg. Azért beszélünk erről, mert ezen a téren jelentős lehetőségek vannak az országok közötti egészséges és baráti kapcsolatok megteremtésére, amelyek kedvező eredményeket nyújthatnak a népek jólétének emelése, a nemzetközi feszültség enyhítése és az államok közötti bizalom megszilárdítása szempontjából. Hívei voltunk és vagyunk a kulturális és tudományos téren való érintkezés és együttműködés széleskörű fejlesztésének, hívei vagyunk a népek közötti kapcsolatokat gátló akadályok kiküszöbölésének. Meggyőződésünk, hogy a nemzetközi kulturális és tudományos együttműködés széleskörű fejlesztése ugyanannak a célnak felelne meg: az államok közötti kapcsolatokban keletkezett .feszültség enyhítésének és a kellő bizalom megteremtésének közöttük. Ezek azok a fontosabb kérdések, amelyeket a szovjet kormány, véleménye szerint meg kellene vizsgálni értekezletünkön és azok a- elgondolások, amelyeket e kérdésekkel kapcsolatban a szovjet kormány már munkánk kezdetén ki óhajtott fejteni. A szovjet kormány a maga részéről minden tőle telhetőt elkövet annak érdekében, hogy a jelen értekezlet beváltsa a békés és nyugodt életre vágyó nénsk reménveitj (MTI) I v
