Szolnok Megyei Néplap, 1955. július (7. évfolyam, 153-179. szám)

1955-07-10 / 161. szám

1955 július 10. SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP 3 A RÁKOSI CSILLAGA TSZ SZÜLETÉSE K engyelev. az ősszel alakult egy közös gazda­ság, a tavasszal egy másik és most néhány héttel a júniusi párthatározat megjelenése óta a har­madik. Hat esztendővel ezelőtt a legbátrabbak, a Sallai TSZ tagjai kezdték, s íme az akkor még gyenge, erőtlen hajtás, gazdag, dús termést adott. A termelőszövetkezeti gazdálkodás fölénye mindennél jobban beigazolódott az idei terméseredmények tükrében. Nincs olyan szorgalmas egyénileg dolgozó paraszt a kengyeli halárban, aki annyit tudna ter­melni búzából, kukoricából, cukorrépából, mint a Sallai TSZ tagjai. z elmúlt napok eseményei azt mutatják, hogy a kengyeli dolgozó parasztok fel akarnak hagyni a régi elavult, sokszázéves termelési móddal. Az új mezőgazdasági tsz csütörtökön tartotta ala­kuló közgyűlését. Tizennégy dolgozó paraszt társult. Közös gazdaságuknak a Rákosi Csillaga nevet adták. Felhívták földszomszédaikat, ismerőseiket, községük valamennyi egyénileg dolgozó parasztját a társulásra, példájuk követésére, arra, hogy még most írják alá a belépési nyilatkozatot az őszi nagy munkák sikeres megkezdése és a gépek kihasználása érdekében. Kövesse példámat minden lőszerei ember Én már meg ízlel bem a közös gazdálkodást. Négy esztendővel ezelőtt nyolc hold földet vittem a Sallai TSZ-be. Csak az volt a baj, hogy ids az én tanyáimhoz mintegy hét kilométerre esett a közös gazdaság. Sokallottam a gyaloglást, mindig arra gondoltam, hogy itt a mi környékünkön kellene egy új közös gazdaságot alakítani. Ez azonban nem tör­tént meg, és én tavaly bármennyire fájlaltam, mégis csak megváltam a Sallai TSZ-tól. őszintén mondóim, úgy hozzászoktam a közös munkához, hogy az első napokban azt sem tudtam, hova legyek. Egy alkalommal Török Sándor cimbo­rám szóvátette, hogy ha már nem tudunk meglenni a közös gazdálkodás nélkül, hát alakítsunk itt a mi kör­nyékünkön, a gyárosi részen egy új termelőszö­vetkezetet. Nekem tetszett az ötlet. Beszélgettem egyik­másik földszomszédommal, egyénileg dolgozó parasz­tokkal és azoknak sem volt ellenvetése. Kiváltkép­pen akkor barátkoztak meg a szövetkezés gondo­latával, mikor elmondtam, hogy soha úgy nem él­tem, mint amikor a Sallai TSZ-nek voltam a tagja. Én ott növénytermelő voltam. Az elmúlt évben kukoricából 45 mázsát termeltem holdanként, pedig azok a földek sokkal gyengébbek, mint ezen a ha­tárrészen. Szóval én 45 mázsát termeltem s ide nem messze lakik a község egyik legkiválóbb gazdája. Kocsis Imre, aki sokkal jobb földről mind- óss e 25 mázsa kukoricát takarított be. Csak pré­miumként közel hat mázsa szemestakarmányt kap­tam a szövetkezetben. Volt olyan tsz-tag, aki még rajtam is túltett. Bámer János 50 mázsa kukoricát termelt. Persze a közös gazdaságban óriási lehetősége van a termés­átlagok növelésének. Az emberi munka nagyrészét gépek helyettesítik. Egyszóval én ezekről a dolgok­ról beszélgettem az erre lakó társaimnak és rövi­desen megalakítottuk a termelőszövetkezetet. Most már nem megyek más határba, itt maradok. Mint mondottam, én már ismerem a közös gazdál­kodást és őszinte, becsületes szóval csak annyit tudok mondani, kövesse példámat minden földsze­rető ember. Nem akartam rosszat soha senkinek, de a jót szívesen megosztom mindenkivel. Pátit* Janos 9 holdas dolgozó paraszt .* / - —------—— ■ E is megyek Követtem a fiam NEM VAGYOK mai gyerek. Az élet minden ol­dalát megismertem és mondhatom, sokkal több rossz­ban volt részem, mint jóban. Tudom, hogy a paraszt- ember mennyire ki van szolgáltatva az időjárás kénye-kedvének. Nem azt teszi, amit szeretne, ha­nem ami erejéből telik. Sokszor gondolkodtam azon, mit kellene tenni, hogy a földművelő ember is ura legyen munkájának, biztonságosabban éljen s többet termeljen. Az elmúlt években választ kaptam erre. Fiam ugyanis már évek óta a tiszatenyői Lenin TSZ-ben dolgozik. Mikor meglátogattam, vagy ami­kor ő felkeresett, sokat mesélt megváltozott életéről. Örömmel hallgattam, hogy jól élnek. De azért a csuda tudja, egy kicsit mégis viszolyogtam attól a gondolattól, hogy én is tsz-tag legyek. Néhány hónap­pal ezelőtt a vöm is belépett a szövetkezetbe. Hiába, a fiatalok bátrabbak és jobban neki mernek vágni az újnak. ANNYI azonban bizonyos, hogy a vejem belépése óta már én sem nyughattam. Sokszor beszélgettünk a feleségemmel a szövetkezetről. Mikor a községben jártam, hallottam is egyet-mást a Sallai TSZ tagjai­dnak életéről. Jómagam nem egyszer megfigyeltem, hogy a földművesszövetkezeti boltban a tsz-tagok vásárolnak legtöbb ruhafélét és más egyéb háztar­tásbeli dolgot is. Az utóbbi hetekben már csak arra vártam, hogy valaki megkezdje, és engem is meg­szólítson, Mikor Nádudvari szomszéd, meg a többiek hozzákezdtek a szövetkezet megalakításához, nyom­ban közéjük álltam, aláírtam a belépési nyilatkoza­tot. Őszintén mondom, hogy nehéz a régitől megválni, de ha az ember a jövőt nézi, akkor látja, hogy a kö­zös gazdálkodás biztonságosabb. Nem a bizonytalan­ságba indulunk, hiszen itt van előttünk a Sallai meg a Vörös Hajnal TSZ tagjainak példája, ők sokkal jobban élnek, mint mi. A fiam és a vejem szintén boldog emberek. Én a fiam példáját követtem. Most már tagja vagyok a Rákosi Csillaga Termelőszövet­kezetnek. Azon leszünk, hogy minél többen társulja­nak, egytagba kerüljenek a földek és hamarosan megkezdjük a közös gazdálkodást. hamarosan... A Rákosi Csillaga TSZ tagjai egy tapasztalt tsz-gazdát hívtak meg elnöknek A Rákosi Csillaga TSZ tagjai az alakuló közgyűlésen megválasztot­ták a közös gazdaság vezetőségét. Elnöknek a Sallai TSZ egyik tag­ját, Szabófi (Botlik) József elvtársat hívták meg. Szabófi elvtársat mind­annyian ismerik, tudják róla, hogy 1945 óta párttag, a Sallai TSZ egyik alapító tagja. Megtanulta a közös gazdálkodás csínját-bínját és az ő irányítása alatt könnyebb lesz a kezdet a Rákosi Csillaga TSZ-ben is. „Én, a Rákosi Csillaga TSZ tag­jainak meghívását örömmel foga­dom. ügy érzem, ez a legfőbb elit-1 mérés a Sallai TSZ eddigi eredmé­nyeinek. Szívesen megyek és azon leszek, hogy a tsz-tagok ne csalód­janak bennem” — mondotta né­hány nappal ezelőtt Szabófi elvtársi Most még tizennégy tagja van a Rákosi Csillaga TSZ-nek, de ennél sokkal több lesz. Jónéhány egyéni­leg dolgozó paraszt ugyan még nem írta alá a belépési nyilatkozatot, de már eltervezte, hol fog dolgozni, ha tsz-tag lesz. Sinka Mihály 10 holdas középparaszt a következőket mond­ta: „Én, amióta az eszem tudom, mindig dohánykertészkedéssel fog­lalkoztam. Ha szövetkezeti tag le­szek, szintén dohányt szerelnék termelni.” „Nekem nagy huzalmam van a tehenészethez, oda szeretnék maid menni” — így vélekedik Csonka Pál, ma még egyénileg dolgozó pa­raszt. A közös gazdaságban tág tere van annak, hogy mindenki gazda­gon gyümölcsöztesse képességét. Az új termelőszövetkezet élére egy régi tapasztalt tsz-tag kerül és így ha­marosan virágzó közös gazdaság lesz a Rákosi Csillaga Termelőszö­vetkezet is. A termelőszövetkezetekben nagy lehetősége van a tudományos gazdálkodásnak, a termést fokozó agrotechnikai eljárások alkalmazásának. Ennek legfőbb segítői a gépek. A Sallai TSZ tagjai a kukorica nagyrészét már hatom esztendeje négyze­tesen vetik. Ezévben a kapásnövéiiyeket kultivátorokkal gyomtalanitották. Mind­ez természetesen a termésátlagok növekedését szolgálja. Kukoricájuk az idén is a legszebb a határban, holdanként 35 mázsás átlagtermést igér. A kenyérgabonát a tagok géppel takarítják be. gyorsan és kevés szcmveszleséggel. Itt megvan a le­hetősége az előrehaladásnak, de az egyénileg dolgozó paraszt éppen a kisnarceüás gazdálkodás miatt nem tud előbbre menni, nem képes az új módszereket alkat* mazni, ez pedig kára az országnak és a termelőnek egyaránt. Én még egyé­nileg gazdálko­dom. — Mindjárt hozzáteszem, nem I úgy, ahogyan sze­retnék, hanem, ahogy tudok. Az ember, ha egyedül bajlódik, mindig érheti olyan sze­rencsétlenség, amit évekig nem he­ver ki. Itt van az én esetem. Kilenc hold földem van. de másfél hold mégis másnak te­rem. Elmondom, miért. Két tehe­nem volt, azokkal dolgoztattam. A földet és a munkát igazán szere­tem, nem vagyok mai gyerek, közelebb járok a hetvenhez, mint a hatvanhoz, de még kiállók akár­milyen erős legénnyel kaszálni. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy énrajtaim nehezen fog ki va­lami. Az idén is csak a termelő- szövetkezet győzött le. ök minden­ből többet termelnek, mint én. De a szónál maradva, minden egyéni gazda szembetalálja magát néha olyan erővel, amellyel nem képes szembefordulni. Az elmúlt év őszén éppen a bú­zavetés megkezdése előtt az egyik tehenem elpusztult. Vetni kellett a búzát, de nem volt mivel. Monda­nom sem kell, milyen nagy baj ez, azt sem tudtam, hová legyek. Fű- höz-fához kapkodtam, míg végre találtam olyap embert, aki segí­tett. így aztán, ha nem is idejé­ben, de mégis földbe került a fcú- zamag. Mazug József vetettle el s ezért egy hold földet kért. Én meg voltam szorulva, örültem a segít­ségnek és Mazug József megkapta a földet. A 9 holdból tehát csak 8 hold maradt. Azután eljött a tavasz. Már min­den gazdatársam kint volt a határ­ban, aki tehette, megkezdte a ku­korica-magágy készítését, én meg segítség után loholtam. Csata Jó­zsef megígérte, hogy egy fél hold földért elveti a kukoricámat. Mit tehettem egyebet, minthogy meg­adtam néki a fél hold földet. így történt azután, hogy 9 holdon gazdálkodók, de nekem mégis csak 7 és fél hold terem. A meglévő tehenet egyesben jármolam. Igazán nagy kár érte, mert emiatt tejet alig ád. A tehén pedig haszonállat, ha fejik. A termelőszövetkezétben nincs ilyen baj, hiszen ott a gép, és az kisegíti a tagokat. Arról nem is beszélve, hegy sokkal jobb mun­kát ád a földnek, mint a fogaterő. A termelőszövetkezetet egyéb­ként azért ismerem ilyen jól, mert földszomszédja vagyok a Sallai TSZ-nek. — Évek óta figyelem a munkájukat, s úgy látom, hegy a tsz-tagek sokkal jobban élnek, mint én. Megmondom őszintén, ón nem élek úgy, mint egy szövetkezeti tag. Bár ami kell, az az én gazda­ságomban is megvan és az én csa­ládom sem nélkülöz. Csak persze nekem sokkal több a gondom, a bajom. Jómagam egész életeimben úgy szerettem do’gozni, ha vannak körülöttem. Szeretem az embere­ket, a társaságot, a tréfás beszéde­ket, a jókedvű cimborákat. Unom az egyedüllétet. Amikor a kukori­cát kapáltam, akkor is ha beszél- getmivaló kedvem volt, legalább magamban beszélgethettem, mert mindig csak magam mellé kellett fordulni. Hallottam, hogy néhány gazda- társam csütörtökön este Rákosi Csil­laga néven új közös gazdaságot alakított. Erről a szövetkezésről már sokat beszélgettünk a felesé­gemmel és -most az új tsz alakulá­sának a hírére elhatároztam, hogy én is megyek hamarosan. 3 Sallai TSZ tagjai soha sincsenek pénz nélkül A tavasz vége mindig a legpénztelenebb időszak. Az egyénileg dolgozó paraszt ilyenkor még nem igen tud árusítani semmiből. A termelőszövetkezetekben más a helyzet. Ott a jószágállományból eredő hozamok, a nagy területen termelt külön­böző szerződéses növények mindig hoznak a konyhára. A Sallai TSZ tagjai 6oha nincsenek pénz nélkül. Almási János tsz-tag néhány nappal ezelőtt vásárolt egy 1070 forintos tűzhelyet. Volt miből. Az elmúlt évben 37.000 forintot jövede’mezett a közös gazdaság a családnak. Az idén meglesz a 40.000 forint. Almási elvtárs búzá» ból csak előlegként 18 mázsát kap. Ennek egy részét megtartja, a többit eladja* ÖTE1V A. RÁKOST CSILLAGA TSZ TIZENNÉGY TÁGJÁBÓL OSKÖ SÁNDOR S holdas do'gozó paraszt DEÁK ISTVANNÉ , , , NÁDUDVARI LAJOS s hódíts dg! go jó r araszt •.■-•a;... TAKÁCS SANDORNÉ j, 1 hohjas dolgozó parasjtasszÓny OLLE FERENC $ holsias dolgozó paraszj1 ' ’ ' " ’ ( A termelőssöve Ékesetekben a tagok legfőbb segítői a gépek

Next

/
Oldalképek
Tartalom