Szolnok Megyei Néplap, 1955. június (7. évfolyam, 127-152. szám)
1955-06-15 / 139. szám
4 SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP 1955 június 15. MÓRICZ ZSIGMOND SZOLNOKON SZERETTE ezt a foorrólevegőjű, poros várost. A halála előtti ^vekben, amikor a második világháború forgószele száguldozott a magyar rónák fiölött, sokszor járt itt pihenni és anyagot, gyűjteni. Órákig üldögélt elgondolkozva a Tisza Szálló egyik szobájának ablakánál. Nézte a túlsó part órási rezgönyár- fáit, a füzeseket, a parkot. Aztán lesétált a kertbe. Beszélgetett bizalmas embereivel, jóbarátaival. Miért a nagy panamák elvihar- zása után, amikor süket csend borult a városra, egyre nőtt a szolnoki tisztelők és barátok száma. A gyűlölet elcsendesedett; S bár akkoriban az egyik fővárosi lap hajszát indított Móricz Zsigmond ellen és oldalalton, hosszú hasábokon át szószerinti idézetekkel bizonygatta, hogy a nagy író mások munkáiból kiír, itt a barátok serege csak nö»- vekedett. Az egyik jóbarát intézte el mindig a nagy írónak elszállásolási ügyeit, ö levelezett előre vele. Kocsit küldött érte a vasútállomásra. Sőt, hogy a fájóslábú, ősz író ne gyalog mászkáljon ki a Kisgyerjre, az akkori idők leghíresebb nyorpor- tanyájára anyagot gyűjteni, a város kocsiját, a két szürke lóval is odaküldette a Tisza Szálló elé, amikor Móricz Zsigmond kívánta. A termelőszövetkezeti mozgalom egyik első szerelmese, aki egyetemi katedráról akarta hirdetni a szövetkezetek értelmét és lényegét, jól ismerte a nagybirtokokon kínlódó cselédek helyzetét. Ismerte a fővárosi nyomort, a kisparasztok haldoklását, a dzsentrik végvonaglá- sát, a munkások rettenetes életsorát. Mégis idejárt Budapestről a szolnoki Kisgyepre, hogy újabb élményanyagot gyűjtögethessen írásaihoz; Miért jött Móricz Zsigmond éppen Szolnokra? És miért ment ki itt mindig éppen a Kisgyepre, embereket, életeket tanulmányozni? Irta: GYOMAI GYÖRGY Á KISGYEP valamikor óriási, füves térség volt. Egyidőben katonai gyakorlótérnek használták. Később a hatalmas terület egy bank kezébe került. A bank kiparcelláztatta, felmérette a földeket. Aztán árusítani kezdte, a legkedvezőbb feltételek mellett. Természetesen a bank számára legkedvezőbb feltételek mellett. Jellemző a bank uzsoráskodására, hogy az egyes házhelyeket havi részletre is meg lehetett vásárolni, többévi lefizetésre. Aki az első egyhavi részletet a banknak befizette, az már a házhelyén megkezdhette az építkezést, Szolnok nincstelenjei, akik uzsoranapszámokból nagy keservesen összekuporgattak annyit, hogy a banknak az első havi részletet ki tudták fizetni, egymás után jelentkeztek a bank irodájában házhely vásárlásra. Aztán egy fillér nélkül hozzáfogtak a nagy munkához, nagy álmuk megvalósításához: egy kis putri építéséhez. Kutakat ástak. Töreket szereztek. Vályogot vertek. Közben napszámba is eljá- rogattak, hogy legyen betevő falatjuk. És koplalva, csontig sová- nyodva, állati sorban rakták, húzták a falakat, hogy őszre, vagy másik esztendőre már a saját fedelük alatt lehessenek. Ezekhez az emberekhez, asszonyokhoz járogatott ki Móricz Zsigmond, hogy az alföldi napszámosok életét, verejtékezését, rettenetes él- niakarását, megrendítő munkaszeretetét lássa a saját két szemével. AMIKOR a két szürke, a sárga kocsival megállt vele valamelyik putri előtt, ahol már bent, az új, szalmatetős szobában laktak a boldog tulajdonosok, a szomszédok morogva dugták össze a fejüket. — Ki a nehézség lehet ez? Végrehajtó, vagy orvos, vagy mérnök? Mást nem hoz ide a város kocsija. Mikor megtudták, hogy pesti író, újságíró beszél velük, akkor is bi- zalmatlankodtak, — Mit akar ez itt? Mit akar látni? Mit akar kitudni? De amikor meghallották a nagy író becsületes őszinteségtől zengő hangját, amikor az első mondatokból megérezték, hogy nem ellenség áll előttük, hanem Igazi barát, akkor megoldódtak a nyelvek. — Hogy vannak, édes lelkem? Hogy élhetnek? Ezekre a szavakra megindult a feleletek könnyes árja. Először az asszonyok sorakoztatták a szavakat. Aztán az emberek. Volt miről társalogni, mert Móricz Zsigmond olyanok iránt érdeklődött mindig, amikről félnapokat el lehetett keseregni. — Hogy kerültek össze? Hogy kerültek ide? Hol dolgoztak? Menynyi volt a napszám? Hogy bírtak összerakosgatni, a hasuktól elvonni tíz pengőt? Az emberek megmutogatták Móricz Zsigmondnak a szalmatetős új épületeket. Sok házon még ajtó, ablak sem volt. Földrészért szalmán aludtak a családok. De nőttek a földből egyre kifelé a putrik, a házak, az ólak, a kiskonyhák. Alakultak az utcák. Móricz Zsigmond pedig leült valami gyalogszékre, vagy székre. Elővette kis könyvét. És je- gyezgetett szorgalmasan a házat takaró névtelenekről, akiket talán egy év múlva már kiárvereztetett álompalotájukból a bank. A MEGYEHÁZ urai tudtak Móricz Zsigmond kisgyepj látogatásairól. Eleinte élénken, persze bizalmas úton, érdeklődtek utána. Megtudták, kikkel beszélt, miket kérdezgetett. De a kisgyepi látogatásokat megakadályozni nem merték. Szolnok utcáin pedig egyre többen köszöntötték az ősz írót, amikor a sárga kocsi, a két szürkével végigkocogott vele az aszfalton. S egyre több több lett azoknak a száma, akik utána mutattak. — Megy Móricz Zsigmond megint a Kisgyepre, LEGYEN A FÉRJ HÁZIAS TJj házasok, mind a ketten dol- goznak s üzemi konyhán étkeznek. Vasárnapoként a szülőknél vendégeskednek. Ve bármennyire húzták-halasztották, egyszer mégis önállóan kellett ebédelniök otthon. r— Ne búsulj — vigasztalta lámpa- lázas nejét a férj. — Megcsináljuk mi azt az ebédet segítség nélkül is. Mert mi kell mindenhez? Lelkesedés. Márpedig az van. Figyeld meg. Elkápráztatjuk a nagymamát, olyan tüneményes izétte, mit is főzünk akkor? s— Hát izé-.-.-, tudod, húst nem vettem. Ahhoz leésőn keltünk fel — kezdett borongani a fiatalasszony, — Nem kell pánikot kelteni — erősítgette az edzettebb idegzetű fér). — Lehet vasárnapi ételt csinálni hús nélkül is . a Mi van itthon? m Maradt még a múlt hónapból hat tojás, van egy kis krumpli.a t— Ne is folytasd-.-,-. Anyukámtól tanultam, hogy kell tojáspörköltet sütnt Hadd készítsem el én. Meglátod, megnyalod a szádat utána — uralkodott el az emberen a derűs optimizmus. Az asszonyka alig leplezhető kétkedő mosollyal szerelte le a kezdeményezést, — Nemne:-,-, inkább én. A főzés asszonyt dolog. — Látszott, hogyha nem összpontosít jobban, a férj rámenösségóvel kiragadja kezéből a falumalati összeráncolta tehát homlokát, ihletbe merült, majd pillanatok alatt felujjongott: — Megvan, kitűnő! Ralcott krumplit főzök. Te is szereted, ón is.-.-. Most mindjárt kiszaladsz tejfelért a piacra-.-., Mi az, még harisnyát se húztál? Egy-kettő, lábat mosni, zokni fel, köcsög a kézbe, pénz van nálad annyi, egyik lábad itt — aknázta ki a női egyenjogúságot az asszonyka. Ii's félóra múlva már ott topog—d tak mind a ketten a kellékek körül — átszellemült arccal. —> Akkor pucolom a krumplit = ajánlkozott a férj, — Te csak ne szólj bele, olyan laikus vagy — hárította el az ötletet a fiatalasszony, mikor már majdnem odaadta a kosár burgonyát. — Ezt egészben kell megfőzni, aztán hámozni s úgy karikára vágni.-.! Nem figyeled, milyen, mikor az üzemi konyhán eszed? = Azon ám kolbász Is van!_ tromfolt kárörvendőn a férj, de meg is bánta. — Lassan forog az eszed, most mehetsz megint a piacra... De jó kolbászt vegyél, ne valami csiricsárét — kapott a szón az asszony. Mire a férj leolbász nélkül visszaloholt, mert már elmúlt a piac, fényesen domborodtak egy tányéron a főtt tojások, nagy kondérban fortyogott a krumpli. __M ig én a többit elvégzem, vigyázhatnál a gyerekre — várta új feladatkör az apát. A háromhónapos csecsemő mintha meghallotta volna, nyöszörögni, szipogni, hüppögni kezdett és szivhez- szóló pityergésbe csapott át. Úg y látom, máris akadt dolog < nézett hátra a helyzet koronázatlan uraként a feleség, miközben a vizet öntötte le a krumpliról. — Húzd át a kocsit a másik szobába. Vállalkozol tisztába tenni Gabikát?:-.-, Két szemed a gyerek! — örömmel — dagadozott a kölj csornait bizalomtól a férj brusztja s perc múlva vissza-visszalesve emelte ki Gabikát a kocsiból. Persze ez nem ment minden izgalom nélkül. Mert mikor felvette a csecsemőt, hiába akarta csak a hasára eszközölt pelenkával kivenni a járműből, jött a babával a gumipaplan, a flanelltakarő, a csörgő, sőt még a kispárna is. Amikor a párnát elvette volna félkézzel, a kicsike feje hátrabicsaldott. Márpedig a csecsemőápolási alapkiképzésnél lelkére kötötték: gyereket mindig a tarkója s feje, valamint a kis popija gyöngéd fogásával kell tartani. Tehát gyorsan vissza a kéz a fej alá, a párna természetesen bosszantóan lengedez alul, ÍZ iizzad a papa, mire Gabika az ágyra kerül. Ott már könnyű a dolga. Annál is inkább, mert a fiúcska bátorítóan mosolyog. Ficánkolva emeli hurkás lábacskáit, mintha mondaná: „Csavard már le a nedves pelenkát!" ■=- az a legfontosabb. Ne taníts engem, kisfiam — adja a nagyot az apa s lebontogatja a. vizes, meleg holmit. De mintha parazsat ért volna, ijedten kapja vissza a kezét, Alig bir átdadogni a mamához. — Anyukám, ez a gyerek, hogy is mondjam.:-. nemcsak nedves... Mit csináljak? — Na és, mit félsz tőle, nem harap — válaszol az asszony olyan magátólértetődően, hogy a férj lélegzetvisszafojtva munkához lát. Kezdetben mintha csalánba nyúl- kálna, aztán mindig vigabban. — Megtanuljuk ezt is, ugye, kisfiam? Nem születik az ember egyszerre pelenkázó tehetségnek. TJgrik a kredenehez tiszta pelen- káért. Megmutatja ő a mamának, hogy nem kell annyit pepecselni, pillanatok alatt megvan az egész.. — No-no, nem kell sietni! Gyors munka sosem jó — ugrik vissza fél útból. Szegénykének takaratlan maradt a hasa, a kis réklije a szájára hajtódott. Megfázik, meg talál fulladni. Így ni, csak nyugalom — teszi rendbe az említett fehérneműt s hozza meggondoltan a pelenkát. — Ezt igy háromszögbe kétret hajtjuk s ráteritjük a..-, ajjaj, a gumipelenkát még le sem töröltem... Gyere csak ide a finom paplanra, kicsi fiú. Mindjárt csinál neked apuka tiszta helyet. Most pedig jó szárazra dörzsölni, rá a háromszöget, úgy, hogy másfél ujjnyival feljebb legyen, mint a gumi, hogy a kis testét ki ne dörzsölje.., Bennem bízhatsz, fiacskám, Most jöjj megint rá a pelenkára. Lábacska szét, középső csücsök fel, jobb csücsök hasra, a bal ennek a tetejére s kicsit alád. Most köréd a gumi, rékli rálvajtva. Kész! ■— Okvetlen puderozz! Mit csináltok annyit?-.-., Siess most már, segíts hámozni! — sürget az asszonyka s a papa szégyenlősen Itezdi újból kibontani Gabikát, aki tapintatosan félrefordítja a fejét. Afire ebédhez láttak, a rakott- krumpli jó silóillata még a falakat is átjárta. De ettek farkasétvággyal. A férj behúzott nyakkal sandított az asszonyra — nem szól-e a pelenkázásért. Nem, nem szólt, sőt engesztelőén jegyezte meg. — Tudod, miért Ízlik annyira az első ebéd? r-i ? — Mert félnégykor ritkán ebédelünk, T. Snélfcgtj.'e'elak DCispifudi elütáf.% izínkázi kiifikáfáJtOZ. ÍSaolnokmegyei Néplap 195S júnlu* 4) /l/fi jellemzi A nagy műtét előadását? A rendezési és alalatási hibáik, (illetve hibás felfogások) vagy pedig az, hogy az előadás — ha voltaic is benne hibák — egészében jó volt, lekötötte és gyönyörködtette a közönséget? Kisfaludi elvtárs ugyanis a hibák mellett csak mellékesem, a végén jegyzi meg, hogy azért „az előadásban vannak jó tempójú, drá. mai feszültségű részletek, szépen megoldott jelenetek, úgyhogy feltétlenül őszinte az a taps, mellyel a közönség az előadást juták mazta.“ Igaza van atban Kisfaludi elvtársnak, hogy a főszereplő kissé fásult, szenvedéiytelen magatartása rányomta bélyegét az elő« adásra, de meg kell mondanunk,, hogy azért nem ez jellemezte aj egész estét s a közönség — jelenetek, felvonások közben is fel-fel csattanó tapsa — a jó játékot, a darab igaz és őszinte momdavaló- ját jutalmazta. A felvonások végén pedig sokszor szűnni nem akaró „vastaps’* fejezte ki a véleményt. Ez azt jelenti — véleményem szerint — hogy a közönségnek egészében tetszett az előadás s úgy gondolom, ezt ilyen formában is kellett volna megírni. Mindez azért is kívánkozik papírra, mert a darab mondanivalója, a színház műsorpolitikaija szempontjából is komolyabb és teljesebb (igazabb) értékelést kívánt volna. Nem egészen helyes egyes szereplők képe sem. Fillár István kétségkívül kiemelkedő szerepe és játéka mellett nem mindenhol tudta éreztetni határozottsága és energikussága mögött a mély emberszeretetet, igy pl. abban a jelenetben, mikor az összetört Platont operálni hívja. Czigány Juditnak nemcsak „jó pillanatai“ voltak, hanem mondjuk úgy, hogy a kevésbé jó pillanatok mellett általában el tudta hitetni szerepét. Bizonyítja ezt a Pedagógus Nap közönség'' (úgy hiszem, szakértő ebben), amely lelkes, hosszantartó tapssal jutalmazta Czigány Juditot s az egyik kedvence lett. A .jkis'bb szereplők*’ közül pedig azt hiszem, nyugodtan ki lehet emelni Kaszab Annát (az anya) is. Nála egy percre sem lehetett mást érezni, mint az aggódó, fiát szerető édesanyát. Dencső István. Tízéves a szolnoki VIí. kerület napközi otthona | iiz evvel) ezelőtt 1945. év májusában „Mindent a gyermeikekért!“ jelszóval gyűltek össze asszonyaink az aikikor még Mária, most Mali- r.ovszki utcában, a nyomdaépület egyik termében és határozatot hoztak, hogy a VII. kerületben napközi otthont alakítanak. A megjelentek között igen sokan azt kérdezték, hogyan, miképpen, hiszen a háború borzalmai után sem megfelelő helyiség, sem elegendő élelem nem áll rendelkezésünkre. Minden nehézség ellenére is megcsináltuk a napközit. A megalakítás előmunkálataival, a gyűjtés megindításával Akantisz Lajos- né, Tóth Ferencné, Horváth László- né, Szaszák Lajosné Lőrinczi Ferencné, Nagy Lászlóné és még sokan már adták is amit tudtak. Előkerültek a ruhásko;arak és ki-ki módja szerint tojást, lisztet, babot, sót, paprikát, zsírt adott. Edények, tányérok, 'bögrék kerültek elő. Az Iskola-utca sarkán a kis nád- fedeles házat vidáman meszeltük, súroltunk fáradhatatlanul. —< Mégis meglesz a napközi, az óvoda! — mondtuk ragyogó szemekkel. Nagy erő volt bennünk, az új, a jobb élet reménye. Micsoda boldogság az a tudat, hogy a gyermekeiknek lesz meleg szoba és főtt étel. Jó helyen lesznek, míg mi dolgozunk. 1945. június 2-án megnyílt a napközi a József Attila úton! Igaz, csak egy tál étel jutott egy-egy gyereknek. Fáradhatatlan volt az élelmiszer gyűjtő. Hideg szélben járta a várost, kért és adtak neki, Néhol sírt, néhol nevetett, s telt a koséi, lett ebéd a gyermekeknek. Mint az akkori időben minden, ez is kezdetleges állapot volt, a nevelők sem tanult és képzett védőnők voltak, de szívvel-lélekkel és meleg szeretettel végezték nagyszerű és felemelő munkájukat. Teltek az évek. A kis napközisekből már ifjak lettek. Behunyom a szememet, elfog valami különce érzés. Látom az akkori, régi, harcos asszonyok kipirult, vidám arcát és kedves éneküket: „Nekünk ragyog már a napfény!” Az énekből valóság lett. Pártunk vezetésével megerősödött államunk. Tíz év hosszú idő, sok harc, áldozat van. mögötte. Ma már a tanácsok gondoskodnak vizsgázott óvónőkről, gondozónőkről, bőséges, jóízű ételről és kisruhákról a napközi lakóinak. |~z EVEK távlatából! köszöntjük fennállásának évfordulóján a napközit, a harcos asszonytársakat, akik fáradságot, erőt nem kímélve indultak el és az MNDSZ zászlajára ezt a jelszót írták 1915-ben. „Mindent a gyermekekért!’*, azokért is, akik most még bölcsődében, napköziben élvezik államunk, népünk gondos szeretetét és később harcos építői lesznek hazánknak. Tenyeri Jánosnc Szolnok. Szolnokon, a Vörös Csillag filmszínház június 16-tól vetíti a „Zsurbin család'1 című színes magyarul beszélő szovjet filmalkotást, Ezt a nagyszabású, művészi filmet, amely a cannesi filmfesztiválon a színészi alakítás nagydiját nyerte, méltán várja fokozott érdeklődéssel a szolnoki közönség. A városi tanács meghívására Szolnokra érkezett a Lengyel Nép- köztársaság Állami Varsó Cirkusza. A megnyitó díszelőadást ma este 8 órakor tartják. A szolnoki vasútállomás előtti térségen egész sátorváros épült. Az előadás bővelkedik látványos műsorszámokban. Bemutatkoznak a motor- kerékpározó medvék, idomított apró háziállatok. Ezenkívül lovaglást, trapéz- és zsonglőrmutatványokat láthat majd a közönség. „A ZSURBIN CSÁLAD16 mm. wmmmmmmmmmmmmmmmm Ma tarifa megnyitó díszelőadását a Varsói C’rkusz
