Szolnok Megyei Néplap, 1955. június (7. évfolyam, 127-152. szám)

1955-06-23 / 146. szám

Siofnokjnegyd A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA VII. évfolyam, 146. szám Ara 50 fillér 1953. június 23., csütörtök Új termelőszövetkezet alakult Kengyelen Dolgozzunk úgy9 hogy megyénk a mezőgazdaság szocialista átszervezésében és a terméshozamok emelésében példás eredményt érjen el I§íta« elv társ, a megyei pártbizottság titkárának beszéde a megyei pártaktíva értekezleten A Magyar Dolgozók Pártja Szolnok megyei Végrehajtó Bizottsága tegnap, szerdán délelőtt 9 órai kezdettel a szolnoki Szigligeti Színház­ban megyei pártaktíva ülést tartott. Az értekezlet megvitatta a Központi Vezetőség június 7—8-i ülésé­nek határozatát és az annak végrehajtásával kapcsolatos Színak megyei jeladatokat. Az aktívaiilésen megjelent és felszólalt Gerö Ernő elvtárs, az MDP Politikai Bizottságának tagja. Az aktívaülésen Csáki István elvtárs, a Megyei Pártbizottság tit­kára tartott beszámolót, melyet vila követett, Pártunk Központi Vezetősége jú­nius 8-án határozatot hozott a me­zőgazdaság szocialista átszervezésé­nek és a mezőgazdasági termelés fellendítésének további feladataira. Ez a határozat — együtt a márciusi és áprilisi központi vezetőségi ülés határozataival — mindannyiunk számára megjelölte a szocializmus építésének soronlévő feladatait: a falu szocialista átalakításának, dol­gozó népünk élelemmel való bősé­ges ellátásának egyedül helyes és lehetséges útját. E feladatok követ­kezetes megoldásával az elkövet­kezendő években megteremtjük népgazdaságunk egységes alapját, győzelemre visszük hazánkban a mezőgazdaságiban is a szocializmus Ügyét. Pártunk Központi Vezetőségének mostani határozata mindenekelőtt azért bír történelmi jelentőséggel, mert szétverte azokat a jobboldali nézeteket és törekvéseket, amelyek a mezőgazdaság szocialista átszer­vezését és a mezőgazdasági terme­lés emelését egymástól elválaszta­ni, sőt szembeállítani igyekeztek, — azt bizonygatva, hogy e két fel­adatot egyidőben megoldani lehe­tetlen, tehát a pártnak vagy az egyikre, vagy a másikra kell erejét összpontosítania. A jobboldali el­hajlók —• ellentétben a marxizmus- leninizmus tanításával — azt hir­dették, hogy népi demokratikus vi­szonyok között a kisparaszti gaz­daság is képes évről-év re társadal­mi méretekben bővíteni a termelé­sét és azt javasolták, hogy pártunk, államunk erejét ennek támogatá­sára kell összpontosítani, sőt olyan nézetek is voltak, hogy nálunk a kisparaszti gazdaság is a szocializ­mus felé fejlődik. E jobboldali nézetek mögött *­ma már világosabb előttünk — az a szándéle húzódott meg, hogy a mezőgazdaság szocialista átszerve­zését elodázzák vagy levegyék na­pirendről, ami viszont a munkás­paraszt szövetség további erősíté­sét, népi demokratikus államhatal­munk alapját veszélyez tette volna. A mezőgazdasági termelés emelé­sében eredményt a szocialista ipar, elsősorban a nehézipar fejlesztése nélkül, mezőgazdaságban a szo­cialista szektor állandó erősítése és fejlesztése nélkül elérni nem lehet. Pártunk felismerte a jobboldali elhajlás veszélyességét és elutasí­totta azt. Azonban 1953 júniusától ez év tavaszáig mégis komoly ká­lók következtek be úgy a terme­lés, mint az állampolgári fegyelem, de különösen a termelőszövetkezeti mozgalom terén. Pártunk most világosan, félre­érthetetlenül tisztázta, hogy a me­zőgazdaság szocialista átszervezése és a mezőgazdasági termelés fel­emelése összefüggő és egymástól elválaszthatatlan feladat. Nemcsak lehetséges, de elengedhetetlenül szükséges, hogy együtt is oldjuk meg. A mezőgazdasági termelés emelésének, a gépi munka, a mű­trágya és a fejlett módszerek alkal­mazásán keresztül a mezőgazdaság szocialista szektorában — az állami gazdaságokiban, termelőezövetkeze- tefeben — szinte korlátlan lehető- ége van, tehát mindenekelőtt itt kell a termelés színvonalát emelni; emellett és ezzel együtt ki kell használni az egyéni gazdálkodás lehetőségeit is. A mezőgazdasági termelés emelése éppen ezért szin­te feltételezi a szocialista szektor súlyának, az össztermelésből való részesedésének állandó növekedé­sét. A Központi Vezetőség júniusi határozata egyértelműen leszögez­te: pártunk határozottan és szilár­dan áll e két összefüggő feladat egyidőben való megoldása mellett. A Központi Vezetőség június 8-1 határozata hosszú időre megszabja pártbizottságaink, falusi pártszer­vezeteink tennivalóit. Végrehajtá­sát azonban minden halogatás és tétovázás nélkül azonnal meg kell kezdenünk. Az állami gazdaságok, termelőszövetkezetek megerősítésé­ben, a gépállomások munkájának megjevításában, a szövetkezeti moz­galom számszerű és területi növe­lésében és a termelés emelésében már ebben az évben jelentős előre­haladást kell biztosítanunk. Pártunk tagsága, különösen az állami gazdaságokban, gépállomá­sokon, — termelőszövetkezetekben megértéssel és helyesléssel fogadta a Központi Vezetőség határozatát. A falu lakossága, a dolgozó pa­rasztság részéről is nagy az érdek­lődés a határozatban megjelölt cé­lok iránt. Megmutatja ezt, hogy másfél hét alatt száz taggal gyara­podtak meglé\ő szövetkezeteink; Kengyelen mezőgazdasági tsz, Jász- árokszálláson I. típusú termelőszö­vetkezet alakúit és hárem régeb­ben működő I. típusú szövetkezet választotta a fejlettebb gazdálko­dási formát. Ezzel az idén 7 új és 4 I-es típusból alakult mezőgazda­ági szövetkezettel és 12 új I-es tí­pusú szövetkezettel szaporodott szövetkezeteink száma. Ha pártszervezeteink, a DISZ, a tömegszervezetek vezetői, járási és községi tanácsaink megteszik a szükséges intézkedéseket, ha össze­fogják a falu erejét s megmagya­rázzák a falu dolgozóinak pártunk nagyszerű célkitűzéseit — akkor az eredmény nem marad el. Most fi­gyelmünket, erőnket elsősorban ezeknek a feladatoknak megoldá­sára kell összpontosítanunk. Előt­tünk az év legnagyobb mezőgazda- sági feladata: a gabonabetakarííás, az aratás-cséplés, begyűjtés, a hát­ralévő növényápolási munkák befe­jezése és ezekkel együtt a szövet­kezetek számszerű és területi fej­lesztése. A mezőgazdasági termelés fokozásáról és a termelőszövetkezeli mozgalom fejlesztéséről A mezőgazdaság szocialista át­szervezésében, a falu szocialista át­alakításában Szolnok megye — pártszervezeteink előbbi erőfeszíté­sed nyomán — bizonyos helyzeti előnyhöz jutott. A mezőgazdaság szocialista szektora a megye össz­területének ma már mintegy felét Öleli fel. Ezenbelü! 178 mezőgazda- sági termelőszövetkezetben és 137 I. típusú szövetkezetben mintegy 30 ezer parasztcsalád járja a nagy­üzemi gazdálkodás útját. Gépállo­másaink ma már a szövetkezetek ossz talajmunkáján alt 86 százalékát, ezen belül a szántást teljes egészé­ben. az aratást 86 százalékban, a kapálást közel 50 százalékban ké­pesek elvégezni. Szövetkezeteink a még meglévő bajok és nehézségek ellenére erősödtek, termelési fölé­nyük kezd kibontakozni. A gabo­natáblák, a példásan művelt kapás­területek. a fejlődő állatállomány, a szövetkezeti tagság megváltozott életkörülménye és anyagi helyzete egyre vonzóbb a dolgozó paraszt­ság felé. Kengyelen, Jászárokszólláison, Öcsödön, de szinte az egész me­gyében - megváltozott a falu lakosa­inak a szövetkezetekről alkotott véleménye. Pártunk júniusi határozatából következő első és legfontosabb ten­nivaló a mezőgazdaság szocialista szektorának, különösén a termelö- siövetkésetaknek további politikai és gazdasági megerősítése, a gazdál­kodás színvonalának emelése úgy, hogy már ebben az évben példát mutassanak és még vonzóbbá vál­janak a dolgozó parasztság előtt. Ahhoz, hogy ezt elérjük, feltétle­nül szükséges, hogy az eddiginél jobban támaszkodjunk a szövetke­zeti pártszervezetek, erejére, a szö­vetkezetekben dolgozó kommunis­tákra. Szövetkezeteink gazdálkodásában a legfőbb probléma f. termelés olyan irányú megszervezése, hogy a nagyüzemi gazdálkodásból követ­kező lehetőségeket minél jobban és gyorsabban ki tudják mindenütt használni, Már az elmúlt éviben is mintegy 40 szövetkezetünk volt, ahol a termelésben túlszárnyalták az átlagos megyei és helyi ered­ményeket. De óriási eltérések voltak egyes szövetkezetek és egyes területek között. Pl.: a szolnoki járás búzater­més átlaga az elmúlt évben 5,3 q volt katasztrális holdankint. De a vezsenyi és rákóczifalvi termelőszö­vetkezetekben 9—9,5 q búzatermést értek el. A jászberényi járásban egyes szövetkezetek 10—11 q-s bú­zatermést takarítottak be, viszont a kunhegyesi, tiszafüredi, kunszent­mártoni járás szövetkezetei ettől messze elmaradtak. Amíg az abád- szalóki Lenin TSZ 30 q-n felüli ku­koricatermést, a ci bakházi Vörös Csillag 280 q cukorrépatermést ért el, addig nem egyszer a szomszédos szövetkezet csak a felét érte el. A multévi alacsony terméseredménye­ket legtöbb helyen csak az időjárás viszontagságaival és a területi adottságokkal igyekeztek magya­rázni, melyet a felsorolt területi eredmények is megcáfolnak. Egyes szövetkezetek eredményére termé­szetes befolyással van a területi adottság, az időjárás, de a legalap­vetőbb tényező mégis a vezetés, a gazdálkodás színvonala, a tagság fe­gyelme és nem utolsósorban a szak­emberek munkája. Pártunk és kormányunk a leg­különbözőbb formában segíti, támogatja a termelőszövetke­zeteket. Csak az a baj. hogy a vezetők és a szövetkezetek tagsága nem mindenütt hasz­nálja kJ ezt a segítséget, Szamos rendelkezésre álló erőfor­rást nem használtaik ki, nem al­kalmazták a magas hozamot bizto­sító gépi munkát és fejlett, terme­lési módszereket. Pártunk úgy intézkedett, hogy az árra rászoruló szövetkezeteket és ezzel együtt állami gazdaságo­kat, gépállomás óikat a gazdálko­dásihoz értő, rátermett vezetőikkel erősíti meg, akik támaszkodva a dolgozóik kimeríthetetlen erejére, rövid idő alatt változást • tudnak a termelés terén elérni. A szövet­kezetek tagságának a kérésére ed­dig több mint 100 elvtársat irá- nyitotJtunk a megyéi ég j árági szer­vektől vissza a falura fontos be­osztásba. Huszonkét elvtárs, akik előzőleg megyei, járási párt- és gazdasági funkcióban voltak, ma mér termelőszövetkezeti elnök. Munkájuknak eredménye máris látszik: a szövetkezeti tagok szere tik őket és vállalják velük a munka nehezét. A Központi Vezetőség határozata alapján a szövetkezetek növényter­melésében két fő termelési ág: a kenyérgabona és a takar­mánytermelés területén kell alapvető fordulatot teremte­nünk. A gabonatermelésnek a szövetkeze telkben legfontosabb feltétele: a jó talaj előkészítés, a megfelelő talaj­erő-utánpótlás. a gondos ápolás, a szükség szerinti trágyázás, a gyom­talanítás és a betakarítás jó meg­szervezése. — Szövetkezeteinkre a gabonaprcbléma megoldásában rendkívül fontos szerep vár. Az állami gazdaságokkal együtt itt van meg a feltétele a holdankénti termésátlag gyors emelkedésének. A szövetkezeti veztőknek, a szak­embereiknek már most az aratással egy időben kell megtenni az intéz­kedést, hogy a jövő esztendőben az eddig elért eredményeket túlszár­nyaljuk. Ennék nem lehet más útja, mint az, hogy a tarlókat — párhuzamosan az aratással — hánlsuk fel és végezzük el minél nagyobb területen az istáüótrá- gy ázást. A takarmánytermelés szem­pontjából a kukorica és a lu­cerna termelésének kell na­gyobb helyet biztosítani, A kukorica az állattenyésztéshez az egyik legfontosabb takarmány. E nélkül jövedelmező állattenyész­tés nem képzelhető el. Tettünk erőfeszítéseiket a terület növelésére, azonban kevés sikerrel: csalt egyes járások teljesítették túl vetési ter­vüket. Most az a legfontosabb, hogy a kukorica vetésterületről mi­nél nagyobb termést takarítsunk be. A legfontosabb tennivaló a ka­pálás, különösen a gépi kapálás meggyorsítása. Biztosítani kell, hogy elsősorban a gépállomás gé­peivel a kukorica sorközét minél többször, de legalább hárarpszor- négyszer kapálják míg, végezzék el a póbbeporzást és érjék el a 30—3ő mázsás holdankénti termést. A luoernatenmelésben legfonto­sabb most a magfogás és a má­sodik kaszálás legalább olyan gyor­san és oiyan minőségben való be­takarítása, mint az első kaszálásé. A szövetkezeteik megszilárdításá­hoz elengedheteöan feltétel az állattenyésztés minden ágá­ban, de különösen a szarvas- marfeatenyésrtésben változást elérni. Nem lehet jövedelmező és szilárd az a szövetkezet, ahol kevés és gyenge a szarvasmarha-állomány, ala­csony a tejtermelés. Van némi emelkedés a szarvas- •narha-álloanányban: január óta 1.7 tizeddel emelkedett a 100 kát. lold áruként! sűrűség. Ez az etmel- cedés minimális és nem elfogad­tató. Nagy az eltérés a szövetke­ztek között a szarvasmarha- .enyésztés szempontjából is. Pl.: a ászapáti Kossuth TSZ-ben 20 da- ■ab. de a- karcagi Szabadság TSZ- )en 4.7, a mezőtúri Haladás TSZ- )an 5,5 a 100/kh-damkénti sűrűség. Cörnnyem érthető, hogy miért küz- löttek ezek a szövetkezeteik évről- ivre anyagi nehézségekkel. — Az »lyan szövetkezetben, ahol kevés a zarvasmarha, kevés a trágyater- nclés is, nem megfelelő a talajerő- ilánpótlás és alacsony a nö-\"ény- enmelés hozamr Néhány szövetkezetünkben feltű­ruwy 'I- ra/. ■ N ( asKZrt-iia 11r.M-Pl ' I amíg a vezsenyi Rákóczi TSZ-ben 7, a szászberek! Béke TSZ-ben'6.5, a jászapáti Kossuth TSZ-ben 5 da­rab a 100 kh-ankinti tehénsűrű­ség, addig a héki Tá«csics-ban 2.3, a kétpói Szabadság-ban 1.7, a kar­cagi Ságvári TSZ-ben pedig csak 0.8 darab. Az ilyen tehénsűrűség­gel jövedelmező tejtermelést elérni nem lehet. A tejtermelésben több szövetkezetünk a jó munka során ért el eredményt. A mezőtúri Bé­ke, a kisújszállási Petőfi és más szö­vetkezetben bebizonyosodott, hogy gondos ápolással, tervszerű takar­mányozással rövid idő alatt lehet lényegesen emelni a tejhozamot. A tejtermelés azonban változatlanul alacscny megyeszerte. A 9—10 lite­res fejési és 5—6 literes istálló-át­lagot még a jelenleg jónak mond­ható tehenészeteikben is alig érték el. A tejtermelést az őszi bekötésig minden szövetkezetben a jelenleg jó, közepes szövetkezeti tehenésze­tek színvonalára kell felemelni. Elvhez az szükséges, hogy a szö­vetkezetekben a kommunisták áll­janak az élre, maguk vállaljanak részt ebből a feladatból. De szük­séges az is, hogy ifjúságunk, a DISZ-tagok és az asszonyok részt vállaljanak ebből a munkából. A fiatalok, a nők bevonás nélkül vál­tozást elérni a tehenészetben nem lehet. A szövetkezeitek megerősítése ér­dekében pártszervezeteinknek na­gyon komoly tevékenységet kell kifej­teniük a háztáji gazdaságok rendezésére, A megengedettnél nagyabb terület és nagyobb állatállomány vissza­felé, az egyóndeskedés felé húzza a szövetkezet tagjait, elvonja őket a közös munkából, leköti a család­tagok erejét és azt a gondolatot kelti, azt a vágyat táplálja, hogy a jövedelmet ott fokozza éppen a kö­zös rovására. A termelőszövetkezeti tagság jövedelmének növeléséhez egyet­len biztos forrás: a közös va­gyon, a közös állatállomány gyarapítása. A háztáji gazda­ság jövedelmének csak pótló, kiegészítő szerepe vau. Éppen ezért nekünk mögt politi­kai munkával, helyes adriunisztra- tív intézkedésekkel a normálisra kell csökkenteni a hástáji gazda­ságokat. Ez mostani, — júniusi fel­adat. In A szövetkezetek megerősítésére, a termelés emelésére most minden erőt össze kell fogni. Munkás osztá­lyunk minden politikai és anyagi támogatást megad a szövetkezetek megerősítéséhez, a mezőgazdaság átszervezéséhez. A gépállomások széles hálózata, a korszerű talaj­művelő eszközök sora, az állam szakmai és anyagi támogatása ren­delkezésre áll, csak mindezt cél­szerűen, gazdaságosan kell felhasz­nálni. Emellett a munkásosztály közvetlen segítséget is ad a mun­kához. A minisztériumi ipar me­gyénkben lévő minden üzemének munkásai lelkesen kapcsolódtak be a patronálási munkába. Különösen kiemelkedő a Jászberényi Áprító­gépgyár, a Tiszamenti Vegyiművek, a Szolnoki Fűtőház, a Szolnoki Papírgyár és a Törökszentmiklósi Gépgyár patronáló munkája. Üzemi munkásainknak nagy érdemük van abban, hogy a kengyeli SaTlai, a karcagi Táncsics és Április 4., a kunhegyesi Vörös Október Ter­melőszövetkezetek az elmaradot­takból ma már élenjárók sorába emelkedtek fel. De a szövetkezetek megszilárdítása változatlanul az üzemi patrcnálás szélesítését kö­veteli meg. Ezidóig a patrónálás- ban nem támaszkodtunk eléggé a műszaki értelmiségre, a rnérnö­(Folytatás 3 2, oldalon,}

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom