Szolnok Megyei Néplap, 1955. június (7. évfolyam, 127-152. szám)

1955-06-12 / 137. szám

f

S20LN0KMEGÍEI NÉPLAP

1935 június 12,

Van-e „joguk** nem politizálni a fiataloknak

Megbi»á*t kaptam, hogy írjak a Tisza Bútorgyár fiataljairól. Elmentem a gyárba s mindenekelőtt megkerestem a DISZ titkárt. A csinos, barna fiatalembert pár hónappal ezelőtt ismertem meg, amikor megválasztották. Igen jókedvűen, tele lelkesedéssel, aktivitással fogott munkához. Tervei, elképzelései voltak, amelyeket a fiatalok segítségével akart megvalósítani. — Most kérdésemre — hogyan készülnek a DISZ kongresszusára — ‘zó nélkül egy ív papírt tett elém. Olvastam: Boros László 180 százalék, Kovács András 160 százalék, Szénási Lajos 188 százalék, Csurgó Ilona 180 százalék és így tovább. Név. termelési százalék; név, termelési százalék. Kérdően néztem rá s ekkor elkezdett beszélni.

— Verseny május I. óta nincsen, de DISZ élet sincs. Nem jönnek el a fiatalok még a taggyűlésre sem, P'dig személyesen beszélek velük előtte, s nincsen olyan szabad terület. — fal, mosdóajtó — ahová ki ne írnám. Különben is én .már nem sokjáig leszek DISZ titkár, mert lemondtam.

— Miért?

— Megnősülök.

— S attól nem lehet DISZ titkár?

Ekkor elmondta a következőket: az édesanyja beteg egy pár hete, kórházban is van, ha hazajön, sem dolgozhat. Az ifjú asszony vezeti majd a háztartást. No ettől persze még a férje lehetne DISZ titkár. Igen ám, de az édesapjának van vágj 1800 kvadrát bérelt földje, s azon is segítem akar. Van még négy süldő is otthon, azokat is el kell látni. Gyűjteni akarnak, hogy bútort vehessenek s mind azt, amire egy ifjú családnak szüksége van. A fizetése 1300—1400 forint. Ebből rendesen megélhet feleségével, hiszen az éd = sáp ja is dolgozik s ahogy mondja, rendesen is keres. Próbálom magyarázni, hogyha munka után még a földön is dolgozik, elfárad s ez a gyárban végzett munkája rovására mehet. Nevetve válaszol.

— Ahhoz elég erős vagyok. De itt benn csalogatni a fiatalokat taggyűlésre. vagy könyörögni nekik, hogy végezzenek valami DISZ munkát, sokkal fárasztóbb.

— Miben látja az okát, hogy a fiatalok nem akarnak a DISZ-be menni?

— Nem érdekli őket csak a kereset, anyagiasak.

Kicsit úgy éreztem, mintha fej- fcekóüntottak volna. Hiszen nem ez a jellemző a mi ifjúságunkra! Megkérdeztem a pártszervezel vezetőitől, nekik mi a véleményűit. Ugyanazt hallom: anyagiasak a fiatalok, ezért nincs munkaverseny sem, mert ugyan szorgalmasak, igyekeznek minél többet elérni, mert akkor többet keresnek, de a versenyen csak nevetnek, a politika meg azt mondják: nem érdekli őket.

Ismét a DISZ titkárral beszélek...

Az, hogy nem vállalja tovább a titkárságot, azért, mert otthon a földből Is, a malacokból is ..ki kell hozni, amit lehet“, azt mutatta, hogy nála sincsen minden rendben. Érdekes párbeszéd alakult ki közöttünk.

— Hogyan élteit a múltban a szülei?

— Hát azt tudom, hogy apám sokáig volt kőműves, akkor anyám mosni járt.

— Mit szólna, ha a feleségének mosni kellene járnia másokhoz, ahhoz hogy megéljenek? — A válasz előtt nevetni kezdett Busi elv- tars, s aztán kicsit érthetetlenül nézett rám.

— Miért kellene mosnia? Nem is engedném. Legfeljebb elmenne dolgozni. de nem mosni! Kaipni mos! munkát!

— Milyen ruhában jár be dolgozni? Nem foltos? — Ismét úgy néz rám, mint akit kicsit bolondnak tart. Miket is kérdek!? — valóban. Milyen is lenne a ruhája?

•— Rendes, 800 forintért vette az anyám, az én pénzemből. Miért járnék foltos ruhában? — Miért is? próbálom rávezetni, miire gondolok.

— Tudja-e, hogyan élt a múltban egy asztalos-segéd, vagy egy gyári munkás és hogyan éltek az inasok?

— Hogy az asztalos-segéd, a gyári munkás hogyan élt, azt honnan tudnám? Fiatal vagyok, 24 éves. Hogyan tanultak, azt tudom. A bátyám Törökszentmiklóson volt kovács-segéd, még meg is verték. — Halkan teszi hozzá. — Én meg 1951-ben hat hónapig, mint • ipari tanuló, a mohácsi tanuló-városban laktam. Olyan volt, mint egy

üdülő. Gyönyörű lakás, jó ellátás, ruhánk volt, szóval mind cinünk .. .

Még moháig beszélgettünk, utána felkerestem néhány fiatalt. Kozma Terézia első perctől a szívemhez nőtt. Még amikor a legkomolyabb dolgokról beszéltünk, akkor sem tűnt el arcáról a mosoly, a derű. Huszonegy esztendős s .már asz- szony. Férje, Kunfalvi László, jelenleg katona, mert ő is 21 éves. Azelőtt a Fűtőházban dolgozott, 1800—2000 forintot keresett havonta. Terézia keresete átlag 1200 forint. Nemcsak szorgalmasan dolgozik, hanem okos, felvilágosodott fiatalasszony, ö még jól emlékszik arra, hogy édesanyja a szegényházba járt kosztért, mert az apja sokat volt munka nélkül. — Azt azt mondja, az anyja többet sírt, mint evett. Tőle is sok ..butaságot“’ kérdezek. Féldául azt, hogy:

— Mikor sírt utoljára? — Szép arcocskája elpirul, aztán szinte hadarva — mintha még mindig az „esemény“ hatása alatt állna — válaszolja:

— A férjem motorozott s féltem hogy valami baja lesz. — Nevetnem kell. — Aztán azt is elmondja. hogy négyezer forintért vettek ágyneműt, 5 pár cipője van. — Engem ismét elfog a jókedvű kacagás. — Boldogsága önkéntelenül átragad rám. Megtudom még, hogy ő jár a DISZ-be, de a többiek nem alkarnak, „nem érdekli őket semmi.’

Sok fiatallal b-széltem. A gömbölyű, aranyszőke hajú Kálmán Sándornéval is, aki húsz esztendős. Nem tagja a DISZ-nek, de egy párszor elment még a. taggyűlésre is. Alig voltak néhányan s ..azok is csak vitatkoztak“ mondja. Ha a DISZ tagokat nem érdekli, miért érdekelje őt. Aztán hozzáteszi: különben is asszony, sok dolga van otthon is. S ezt mondja a többi asszonyka is. A fiúk a fiatalemberek egv.része pedig rám nevetett s arról beszélt, hogy a munkáját jól ellátja, utána a „maga ügyével“’ akar törődni. Volt, aki hozzátette: „jogom van hozzá,

nem?'1

Mit lehet erre válaszolni’’ (Folytatjuk.)

B ARAT I SZEMMEL

Jegyzetek Racsev elvtárs kunsági útjáról

Újsághír: Ivan Racsev. a bolgár olvasómoígalom egyik veietője kétnapos látogatásra Szolnok megyébe érkezett.

A ~ út első állomásán, Mezőtúron

‘ 1 úttörő fiúk és lányok népitáncot mulatnak be. Iván Racsev előrehajolva figyel, kezével alig észrevehetően követi a taktust, időnként bólogat. Most nem beszél hozzá senki, ö sem szól senkihez — szinte egyedül van, elmélyedve a hajladozó, pörgő, dobbanó testek mozdulataiban.

Hol a táncosokat, hol őt nézem — aztán elszégyelem magam. Mevy- nylszer megyünk el egy-egy ilyen próba mellett, unottan, megszokottan, anélkül, hogy megbizsergetne bennünket annak a tudatnak a melege, hogy lám, itt nő, erősödik a mi új kultúránk. Hogy a kis, egészséges táncoló emberkék közül soknak apja-anyja ilyen idős korában már a kulákok keze-lába volt.

Lehet, hogy még néha botladozik a tánc, néha elvétenek egy-egy lépést, Racsev egészen biztosan látja ezt is, de azért szerető, simogató szemmel nézi a fiatal táncosokat.

Később, amikor baráti öleléssel búcsúzik Berczeli Gyula kultúrotthon igazgatótól, a lelkére köti:

— Egyet sose felejtsen el: minél közelebb a néphez.

* \

A mezőtúri kulturotthonban megkérdezi:

— Könyvkötő szakcsoport nincsen?

A jelenlévők csodálkozva néznek rá, azt mondják, hogy nincsen.

— Pedig az jó dolog — magyarázza. — Nálunk a kultur otthonokban a fiatalok mindenütt alakítottak könyvkötő szakköröket, ök javítják, hozzák rendbe, kötik újra az agyonolvasott példányokat. Ez nemcsak azért jó, mert megtanulják a könyvkötést, hanem azért is, mert a könyvek megbecsülésére neveli a fiatalokat.

Mikor megmutatják neki a modellező szakkört, elmosolyodik:

— Ez még nálunk nincsen. Meg kell csinálni.

7

urkcvén egy könyvet kap ajándékba, a Magyarországi útikönyvet. Ezekkel a szavakkal köszöni meg:

— Megígérem, hogy amire legközelebb Magyarországra jövök., addigra tolmács helyett ennek a könyvnek a kíséretében látogatom meg szép hazájukat.

*

JZ isujszálláson, a Táncsics Ter- melőszövetkezetben Reszenka József DISZ-titkárt afelől faggatja, hogy mennyit és mit olvasnak a fiatalok. Helyeslőén bólogat, amikor a különböző tanfolyamokról hall és itt közbevetőleg megkérdezi:

— Kik tartják az előadásokat?

— Szakemberek, értelmiségiek — hangzik a válasz.

— És a gyakorlatban is megmutatják, amit tanítanak?

— Nem. Csak elméleti előadást tartanak.

— Nálunk — mondja Racsev —, ha egy agronómus, mondjuk, a helyes trágyakezelésről tart előadást, akkor kimegy az istállókhoz és a gyakorlatban is megmutatja, hogyan kell csinálni.

Megszívlelendő példa.

*

Czerelmese o könyveknek. 12 éves kora óta — immár több mint 40 esztendeje — vesz részt a bolgár olvasómozgalomban. Bejárta az egész országot, büszkén meséli, hogy nincsen olyan község, ahol ne fordult volna meg.

Kisújszálláson azt mondja Nyikos Sándornénak, a kultúrotthon igazgatójának:

— Minél több könyvet kell adni a nép kezébe. Ez az egyik feltétele annak, hogy a felszabadult emberek mind szebbet, jobbat, többet alkossanak önmaguk javára. Ez nem könnyű feladat, de a legszebbek közé tartozik.

*

1/arcagon is a könyvtárba vezet ^ az első útja. Megmutatják neki a magyar kiadású bolgár regényeket. Az egyiket, Lázov: „Iga alatt" című könyvét kezébe veszi, valami öntudatlan mozdulattal meg- símogatja, aztán ránk néz:

— Nálunk nagyon szeretik a magyar irókod. Adyt, József Attilát, Móricz Zsigmondot, Szabó Pált és a többieket. Most adunk majd ki egy magyar novelláskötetet.

Lazov és Móricz Zsigmond. A két nép követe egymás országában és a barátságot, a kölcsönös megismerést, a szeretetet képviseli és erősíti

*

V

an egy téma, amelyet következetesen megkérdez mindenütt: a kulturmunka szervezése.

Mezőtúron helyeselte, hogy a TTIT és az MSZT o kultúrotthon keretében működik. Ugyanitt a homlokát ráncolta, amikor meghallotta, hogy a központi színjátszó- csoport mellett még 16 működik. Ugyancsak elszörnyűködött, amikor Karcagon elmondták neki, hogy a könyvtárnak nincs elég könyve, de ezenkívül még 23 kiskönyvtár is van a városban.

— Nálunk — mondta Karcagon — a kulturmunka összpontosítva van Az összpontosítás egységesebb kul- turmozgalmat jelent, jól ki tudják használni az anyagi adottságokat, a kulturális erők nincsenek szétforgácsolva és ez a minőségi munkának is az alapfeltétele.

Ez is egy követendő példa. A mi kulturális erőink nagyon szét vannak forgácsolva. Hogy ez mennyire a színvonal rovására megy, arra sok példa van.

*

ÍZ arcagon időzött legtovább. Na- gyón tetszett neki a zeneiskola, Kántor bácsinak, a népművészet mesterének műhelye és munkája, a kultúrotthon felnőtt énekkara és tánccsoportja.

— Ha így megy — mondotta nevetve —, egy-két év múlva mindenki muzsilcálni, énekelni és táncolni fog.

Meghitt meleg mosollyal nézett a vendéglátókra:

— És ez így is van rendjén, elv- társak. A mi népeinknek megvan minden lehetőségük és alapjuk, hogy művelt, boldog és vidám emberek legyenek.

TÓTH KORNÉL

NEMZETKÖZI SZEMLE

A moszkvai meghívás

|a NEMZETKÖZI [ élet mostani sodrában, amikor az események egymás sarkára lépnek, kiemelkedő jelentőségű időpont, június 7-e Vinogradov, a Szovjetunió párizsi nagykövete ezen a napon adta át a Német Szövetségi Köztársaság párizsi diplomáciai képviselőjének a szovjet kormány jegyzékét, amely javaslatot tesz Bonnak: Teremtsék meg a diplomáciai, kereskedelmi és kulturális kapcsolatokat, s evégett Adenauer kancellár kormányküldöttségének élén tegyen látogatást Moszkvában.

Ha ezt az eseményt kiragadjuk a mai helyzet összefüggéseiből, akkor is rögtön kitűnik hordereje, hiszen Nyugaton arra alapozták diplomáciai számításaikat, hogy Nyugat- Németcrszág Kelet felé teljesen elszigetelt és a közeljövőben nem is igen lesz alkalma ezen változtatni. A szovjet-nyugatnémet kapcsolatok jövőbeni megteremtése tehát lénve- gesen másképpen alakítaná a Német Szövetségi Köztársaság és a nyugati hatalmak viszonyát is és minden kétséget kizáróan arra késztetné Washington és London külpolitikájának irányítóit, hoev teljesen „átértékeljék“ európai poll tálkájukat. Maradjunk meg ebben a vonalban és kíséreljük meg bob’ •'.onyítfni. hegy mi ért.

INÉMETORSZÁGI híres nehéziparának és általában egész iparának zöme a bonni köztársaságban van. Itt terül el a Ruhr-vidék, itt vannak a közismert központok: Essen, Bochum, Solingen stb. Teljesen kizárt dolog, hogy a neme! nagytőkéseik megelégedjenek annyival, hogy a párizsi szerződések adta lehetőségek között egy irányban haladhatnak és nem érvényesülhetnek a nekik kívánatos mértékben a nemzetközi piacokon. A nyugatnémet tőke kitömi készül ebből a gazdasági kalodából — aminek jeled máris mutatkoznak a délamerikai, spanyolországi és afrikai konkurrenciai hatéban, de igyekszik felújítani korábbi keleti gazdasági kapcsolatait is. Az ipari körök emlékeznek még arra, hogy a két világháború között eredményes gazdasági együttműködés alakult ki a Szovjetunióval, ami hasznára volt a német iparnak és komoly mértékben* enyhítette a német munkanélküliséget, ezért nyíltan bevallva is már régebben kacérkodtak azzal a gondolattal, hogy felelevenítsék a gazdasági kapcsolatokat. A szovjet jegyzék ebben az irányban is kezdeményező lépést tett és nem csodálható, ha rögtön utána a Die Welt című nyugatnémet lap és több társa már elkezdte boncolgatni „a két ország közötti kereskedelem nagyszerű lehetőségeit.“

I A KÖVETKEZŐ | lépés, amelyhez ezen az úton eljuthatunk, a kulturális kapcsolatok problémája Noha minden ország kultúrájának megvan a maga sajátossága és kü- lön-külön is gazdagítja az egész emberiséget, a kultúra egyetemleges. Nem lehet normálisnak tekinteni azt az álláspontot, hogy két olyan régi kultúra, mint az orosz és a német, nem tart fenn jelenleg teljes kapcsolatot, nem cseréli ki egymással új értékeit. Éppen ezért tapintott rá a szovjet jegyzék ebben a kérdésben egy másik nagyon is égető problémára, amikor javasolta a kulturális kapcsolatok felelevenítését iá.

Teirmészetszerűen ezen fontos dülJ gok mellett akkor értjük meg legjobban a szovjet diplomáciai lépés igazi horderejét, ha beleillesztjük a megfelelő keretbe, vágyás a nemzetközi élet egészébe. Nyilvánvaló, hogy a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság viszonya és kapcsolata nem csupán két ország ügye, hiszen a jelenlegi helyzet kulcskérdése: a német probléma. Erre a jegyzék teljes világossággal utal, amikor leszögezi, a rendezést nem lehet elszigetelten tekinteni, hanem előkészítő és elősegítő lé- pésként a német kérdés egészének rendezéséhez, a független, békéi demokratikus és egységes Népet- ország megteremtéséhez. Közvetleit kapcsolatok útján sok minden meg- o’dható. ami ma még nehéznek látszik: a német választások és minden velejáró ma még függőben lévő probléma.

| MÉLTAnI ez a rész váltotta kt világszerte a legnagyobb érdeklődést, ez keltette a legnagyobb vissz' hangot. Nemcsak azért, mert a né metek ügye olyannyira az élőién ben áld, hanem azért is, mert t szovjet kormány diplomáciai lépése esy a sok közül a nemrégen megkezdett sorozatban. Ebbe a sorozatba tartozik az osztrák államszerződés oly régen vajúdó kérdésének sikeres rendezése, az új leszerelési java»1 at az ENSZ leszerelési albizottsága előtt és a szov- jet-jugoszláv kapcsolatok nagyjelentőségű rendezése. Ezek és a most előtérbe került szovjet-nyugatnémet rendezés különösen akkor kap nagy súlyt, ha tekintetbe vesszük, hogy néhány héten belül várható a négy hatalom kormányfőinek találkozása. Mérlegre téve a két oldal erőfeszítéseit a „négy nagy“ összeülése előtt, könnyen kitűnik, ki készül komolyain erre a tanácskozásra. Eisenhower legutóbbi sajtóértekezletén is hangoztatta, hogy „nem lehet sokat várni’“ a tárgyalástól. — Érthető hát, ha az erőpolitika hívei idegesen kapkodják a fejüket a szovjet kczdanényezósek láttán és olyanokat írnak, mint a párizsi Franca Soir, amelyik kifejezve a nyugati politikai körök nyugtalanságát, kijelenti: ......meglepetést

ke

ltett, hogy milyen gyorsan cselekszik a szovjet diplomácia .,.“

|a NYUGTAI,ANSAGot| ezekben a körökben csak fokozza, hogy a közvéleményben és mindenr-kefőU a németországi közvéleményben a moszkvai meghívás igen lelkes fogadtatásra talált. Jelentések, érkeztek arról, hogy amióta a jegyzék nyilvánosságra került, a nyugatnémetországi rádióhallgatók szüntelenül figyelik készülékeiket és az újságokat kikapkodják a rikkancsok kezéből.

A „utca embere" — ahogyan Nyugaton nevezik a közvéleményt — azt várja, hogy Adenauer fogadja el mielőbb határozottan a meghívást és egyezzen is meg. „A szovjet jegyzék — írta a polgárt Hamburger Anzeiger — pozitív értelemben közös nevezőre hozta a német népet.“ A kettéosztott Németországban élő nén egymAsrn- találása pedig döntő, az egyik legdöntőbb erő ahhoz, hegy Európa fájó pontjai meggyógyuljanak és meginduljon az egész nemzetközi életem az egészséges vérkeringés.

N, II. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke beszélgetést folytatott Dzsavaharlal Nehruval, az indiai Köztársaság miniszterelnökével

Moszkva (TASZSZ). —Június 10-én a Kremlben beszélgetés, folyt le N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke és Dzsavaharlal Nehru, az Indiai Köztársaság miniszterelnöke között.

A beszélgetésen részt vettek L. M. Kaganovics és A. I. Mikojan, a Szovjetunió Minisztertanácsának első elnökhelyettesei.

A beszélgetésnél jelen volt a Nehru kíséretéiben lévő N. R. Pillái, az indiai külügyminisztérium főtitkára, A. Husszein, az indiai külügyminisztérium európai osztályának vezetője, K. P. S. Menőn, az Indifi Köztársaság moszkvai rendkívüli és meghatalmazott nagykövete és P. N. Kául, az indiai nagykövetség első titkára.

Szovjet részről a beszélgetésnél jelen voltak: A. A. Gromiko és V. V. Kuznyecov, a Szovjetunió külügyminiszterének első helyettesei és M. A. Menysikov, a Szovjetunió indiai nagykövete.

A beszélgetés szívélyes, bárki légkörben folyt le. (MTI).

A bonni kormánynak küldőit szovjet jegyzék Ny ugat-Németország gazdasági köreiben is visszhangot keltett

Berlin (MTI). A Düsseldorfban megjelenő Industrie Kurier, a Rajna- és Ruhr-vidéki nehézipar lapja, legutóbbi számában kiemeli, hogy a június 7-i szovjet jegyzék nemcsak a benni politikusok, hanem a nyugatnémeterszági gyárosok és vállalkozók körében is igen erős.

pozitív visszhangot keltett. A lap azt a reményét fejezi ki, hogy a hamarosan megvalósuló moszkvai eszmecserén behatóan megtárgyalják majd a Nyugat-Németország és a Szovjetunió közötti gazdasági kapcsolatok kiszélesítésének kérdését is.

4