Szolnok Megyei Néplap, 1955. június (7. évfolyam, 127-152. szám)

1955-06-08 / 133. szám

Í955 június 8, SZOLNOKMEGYBI NÍFBAF 99 Ötször annyi könyv fogy9 mint máskor . . . Szolnokon a Kossuth Lajos-tóren és a Kossuth Lajos-utcában két könyvsátor hívogatja a betű- szerető dolgozóikat. Az ember, amint a sok új ki­adványt nézi, legszívesebben azt mondaná az eláru­sítóknak, hogy csomagolják be az egészet. Valószínűleg mindannyian így vagyunk most, a könyvmapok alkalmával, s ha nem is vásároljuk meg az összes könyveket, amit szeretnénk, de töb­bet vásárolunk, mint máskor. Ezt bizonyítja Magyar Benőné is, a könyvter­jesztő Vállalat vezetője. — Soha ennyi könyv és ilyen tetszetős köntös­ben, mint a mostani könyvnapokra, nem jelent meg egyszer sem — ezzel kezdi Magyar elvtársnő. — Az ünnepi könyvvásár Szolnokon vasárnap délelőtt 10-kor nyílt meg, de hogy mennyire várták az em­berek, arra bizonyíték, hogy már az első órákban igen sok volt a vásárló. Az elmúlt két nap tapasz­talata az, hogy ötször annyi könyvet adunk el, mint más napokon. — És milyen könyvek iránt mutatkozik a leg­nagyobb érdeklődés? — kérdezzük. — Azt tapasztalom, — hangzik a felelet — hogy ebben az évben szélesedett az olvasók érdek­lődési köre. Különösen örvendetes, hogy megnőtt a mai írók művei iránti érdeklődés. A múlt évben a magyar klasszikusok mellett kevés mai tárgyú könyvet adtunk el, most pedig elmondhatjuk, hogy klasszikusaink mellett nőtt a száma azoknak, akik a mai magyar regényirodaimat vásárolják. Móricz, Mikszáth, .Jókai mellett sok Szabó Pál, Veres Pé­ter, Déry Tibor, Tamási Árcin, Mesterházi Lajos könyvet adunk el. — Mégis, melyik könyv iránt mutatkozik a legnagyobb érdeklődés? — A „Magyarországi útikönyv“ fogy a legna­gyobb példányszámban, annak ellenére, hogy ára 50 forint. Ez azt bizonyítja, hogy a dolgozók meg akar­ják ismerni hazánkat és ma már módjuk is van arra, hogy necsak a könyvön keresztüli, hanem a valóságban is felkeressék legszebb tájainkat, váro­sainkat. — És a külföldiek közül? — Mint mindig, most is a szovjet könyvek ve­zetnek. A „Zsurbin család'* című regényből alig győzzük az utánpótlást. Emellett nagyon sokan vá­sárolják Ehrenburg „Kilencedik hullám“, Vinogra­dov „Paganini“ című könyvét. Ezenkívül különösen Tvagv sikere van a szovjet gyermekirodalomnak, így elsősorban a „Négylábú barátaink*’ című könyvnek. Magyar elrtáranőiől megtudjuk még, hogy a politikai könyvek közül a „Politikai gazdaságtan'* és a „Dialektikus materializmus’* tankönyvei fogynak a legnagyobb példányszámban és hogy el ne felejt­sük: megnőtt a versek iránti érdeklődés is, a 15 forintos olcsó Petőfi kötet, József Attila, Ady Endre versei fogynak legnagyobb példányszámban. — Szolnokon és a szolnoki járásban összesen 103 helyen rendeztünk ünnepi könyvvásárt — — mondja azután befejezésül Magyar elv- társnő. Minden üzemiben, gépállomáson, állami gazdaságiban, minden faluban megtalálhatók az ün­nepi könyvhét kiadványai. A könyvnap eddigi sikere azt bizonyítja, hogy a dcCgozók bamáitjai a könyv­nek, hogy nem kalendáriumot, hanem a világ- és a magyar irodalom legszebb kincseit olvasó nép let­tünk. A szerződés megtartása erősíti a gépállomás és a tsz=ek közötti kapcsolatot Igen szép, de nehéz feladatot vállalt magára Pintér Gyula elv­társ, amikor másfél hónappal ez­előtt a kunszentmártoni gépállomás igazgatója lett. A kunszentmártoni* megyénk egyik legnagyobb gépállo­mása, s fontos szerepet tölt be a Tiszazu“ mezőgazdaságának gépe­sítésében. Hét község, tizennégy termelőszövetkezet és tszcs tarto­zik körzetéhez. Aki be akarná jár­ni e nagykiterjedésű határt, egyik szélétől a másikra. 57 kilométert kellene megtennie* Az elmúlt évek során — a nem megfelelő irányítás következtében — a tsz-ek és az egyénileg dolgozó parasztok nem kapták meg a Kun­szentmártoni Gépállomástól azt a gépi segítséget, amit jogosan elvár­tak volna. Pintér elvtárs, aki nagy kedvvel és akarással látott munká­jához, ezer akar elsősorban vál­toztatni, s ezekben a napokban há­rom kérdés megoldását látja leg­fontosabbnak. Az egyik a kollektív szellem megteremtése! — A gépállomás dolgozóinak nagy többsége — mint rövid tar­tózkodásom ideje alatt is megálla­pítottam — törekvő, munkaszerető emberekből áll. A régi pártvezető­ség és a gazdasági vezetés azonban nem tudta eggyé kovácsolni ezt az erőt. Bere elvtárs. az úi párttitkár és a párttagok segítségével minden hizonnyal sikerül megteremteni az elvtársias kapcsolatot, a kollektív szellemet gépállomásunkon — mondotta Pintér elvtárs. — A másik nem kevésbé jelen­tős feladat a traktoros brigádok megerősítése. Erre eddig nem sok gondot fordítottak Kunszentmár- tonban, s bátran állíthatom másutt sem. A traktoros brigádvezető ugyanis a gyakorlatban inkább ad­minisztrátor, üzemanyagkiadó, al­katrészbeszerző, mint sem a hozzá beosztott traktorosok szakmai és politikai nevelője volt. A közeljö­vőben megfelelő munkaerőátcso­portosítással mentesítjük a brigád­vezetőket az adminisztrációs teen­dők alól, hogy minden idejüket az irányításra, a traktorosok szakmai és politikai képzésére, a munkate­rület biztosítására fordíthassák. — Végül, de nem utolsósorban megbecsülést, tekintélyt kell sze­rezni gépállomásunknak, hogy a tsz. tagok és egyéni gazdák ne csak szántó vető és kultivátorozó válla­latot, hanem technikai bázist, a mezőgazdasági termelés irányítóját lássák a gépállomásban. Ezt az ed­dig elmondottakon kívül a szerző­dések betartásával érhetjük el. A törvényerejű szerződés legyen az alapja a tsz. és a gépállomás kö­zötti kapcsolatnak. Előfordult pél­dául nem is olyan régen, hogy a Zalka Máté TSZ vezetői megfe­nyegették a gépállomást, amiért nem dolgozik nekik, a talajművelé- si szerződést viszont elfelejtették megkötni. Az állami és a szövetke­zeti tulajdon közötti kapcsolat, a gépállomás és a tsz. közötti helyes együttműködés a szerződésben nyilvánul meg. Szerződés nélkül nem lehet tervezni, nem lehet a munkát helyesen irányítani, a gé­pek felesleges ide-oda irányítását megszüntetni, a termelési költsége­ket csökkenteni. Ha volt is eddig szerződés a tsz és a gépállomás között, azt mindkét helyen a fiók­ban tartották, ritkán, vagy egyál­talán nem vették elő. — Ezek azok a tennivalók, ame­lyeket ezekben a napokban végre- kell hajtani, hogy gépállomásunk mielőbb betöltse hivatását — fe­jezte be nyilatkozatát Pintér elv­társ. Megyénk országosan első a gépi kaszálásban A Földművelésügyi Minisztérium május 31-i értékelése szerint a me­gyék közt folyó gépi növényápolása versenyben Heves megye áll az élen. Utána Szolnok megye követ­kezik, harmadik Cscngrád megye. Legnagyobb az elmaradás Győr és Veszprém megyében. A gépállomások versenyeznek egymással a gépi kaszálásban is. Itt legjobb eredményt a Szolnok me­gyei gépállomáscik értek el: a me­gye termelőszövetkezeteiben május 31-ig 4245 holdat kaszáltak. Utána következik Békés megye, ahol 2844 és Hajdú megye, ahol 1030 hold gépi kaszálást végeztek el. (MTI), A földművelésügyi miniszter utasíiása a terményraktárak kötelező tisztításáról és tertőtlenitfséről A földművelésügyi miniszter utasítást adott ki a terményraktá­rak kötelező tisztításáról és fertőt­lenítéséről. Az utasítás szerint a kísérleti és tangazdaságok kötele­sek a használatukban lévő szemes- terményraktárakat 1955. június ti­zedikéig kiüríteni, június harmin­cadikéig pedig kitakarítani és fer­tőtleníteni. A megyei tanácsok vb. mezőgazdasági igazgatóságai gon­doskodnak arról, hogy a tsz-ek, ter­melőszövetkezeti csoportok és az egyéni termelők azokat a helyisé* gehet, ahol szemesterményt akar­nak tárolni, ugyancsak június har­mincadikéig takarítsák ki. A kitakarított és fertőtlenített raktárakban ó-szemesterményt nem szabad tárolni. Ha ez mégis elke­rülhetetlen, akitor a legrövidebb időn belül gondoskodni kell olyan helyiségről, ahová a tavalyi ter­mény elszállítható. Deszkapadláson csak különösen indokolt esetben szabad gabonát tárolni. (MTI) Szolnok város MSZT szervezetének két kiváló tégla > a VII. kerületi MSZT szervezet titkára. Irányítása alatt a* alap­szervezet igen eredményes munkát végez. Takarékoskodjunk az öntözővízzel A rizstelepek első áraszlásának befejezésével ellenőrző számításo­kat végeztünk az elhasznált víz- mennyiségre vonatkozóan. Általá­ban megállapítható, hogy az árasz- tások 20—80 százalékos túlfogyasz­tással tői téntek s ennek legtöbb esetben az az oka, hogy a gátak, a csatornák szivárognak. A rizstelepek tulajdonosai kevés gondot fordítanak a esurgás meg­szüntetésére. A vízpocsékclás miatt több vizet kell az öntözőrendszerek­be szo'gáltatni s az ily módon több­letként felhasznált üzemanyag jó néhány mázsát kitehet. Pedig az országosan megállapított úrasztási normával, a boldankénti 2300 köbméter vízzel a rizstelepek eláraszthatok. Példa erre a jászla- dányi Béke, Úttörő, Aranykalász, Táncsics, Új Barázda, Fekete Föld és a Rákóczi TSZ közös rizstelepe, amit 840.000 köbméter vízzel árasztottunk el. A besenyszögi Le­nin termelőszövetkezet rizstelepe igazolja, hogy mennyire a kezelő személyzetitől függ a vízkivétel mennyisége. Egyik rizstelepükcn az árasztást a norma szerint, a másik telepükön 70 százalékkal több víz­zel tudták csak elvégezni, A túlságos vízfogyasztás rendkí­vül megdrágítja az öntözéses gaz­dálkodást Éppen ezért a legköze­lebbi árasztásig minden szivárgó töltést, gálái hozzunk üzemképes állapotba. Csak ilymeden lehet ta­karékoskodni a vízzel. BÍRÓ ISTVÁN, Középtiszai öntöző Vállalat JiteilziiltizL JZafiai ét ^,erc.(xty,és JlciizLá írók a iz&lti&ki iradainii asten szolnoki tanács, a Társada­lom- és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat és a me­gyei könyvtár a könyv ünnepi he­te alkalmából irodalmi estet rende­zett hétfőn a szolnoki Tisza film­színházban. Kisfaluéi Sándor, a megyei könyvtár vezetője mondott meg­nyitó beszédet, Velenczey István, a Szigligeti Színház művésze Illyés Gyula „Cserepezők’* és Zelk Zol­tán „Párbeszéd’* című versét sza­valta. Ezt követően Serfőző Ilona, a Szigligeti Színház művésznője Vajda János és Ady Endre meg­zenésített verseit, így a Szegény koldus-t, illetve „Az értől az óce­ánig“ címűt énekelte. Majd Mesterházi Lajos író mon­dott beszédet. Mint mondotta, a könyvhét első napján Sümegen lárt, ahol azt tapasztalta, hogy eb­ben a községben minden lakos — csecsemőt és öreget is beleértve — havonta 3 forintot fordít köny­vekre. Hajdan pedig Móricz Zsig- mond Hódmezővásárhelyről azt ír­ta, hogy abban a városban egy hónap alatt egyetlen szépirodalmi munka sem kelt el. Érdemes a két példát szembeállítani, hiszen pon­tosan tükrözik, honnét indultunk és hová jutottunk, A mai magyar írók művel az olvasott könyvek egyharma- dát teszik s egyre inkább a fő he­lyet foglalják el az olvasóknál. Az író eljutott az eltelt tíz év alatt az olvasóhoz, s ma már széles iro­dalmi közvélemény van, amely ha­tást gyakorol az íróra. Ezt követően Mesterházi Lajos a mai magyar irodalom kérdéseiről beszélt, majd saját munkájáról szólt. Elmondotta, hogy Tanúság című könyve egy nagyobb regény- ciklus egyik kötete s nem is az első kötet, hiszen a ciklust a 30-as évektől kezdődően írja addig, amíg ereje, egészsége engedi, hogy tanú­ságot tegyen nemcsak c múltról, hanem a szabadság fényében vi­rágzó új és gazdag életünkről. A megjelent kötet közvetlenül a fel- szabadulás előtti időkről szól. A következő kötet, amin most dolgo­zik, a felszabadulás utáni esemé­nyek keretében mutatja meg az első kötet szereplőit. Ugyancsak most munkálkodik egy novelláskö- tet összeállításán. A könyv Buda­pesti novellák címmel jelenne meg. Az a célja vele, hogy a mai bu- davesti emberek érzés és gondolat­világát, mindennapi életét mutassa meg benne. j/7égül azt mondotta el, hogy nálunk igen szép típusbúto­rokat gyártanak. Egyetlen típusbú­tor garnitúrához sincs azonban könyvespolc. Javasolta, hogy Szol­nokon — mivel itt van bútorgyár ~ szervezzenek mozgalmat annak érdekében, hogy készítsenek a tí­pusbútorokhoz könyvespolcokat is. — A könyvespolc nem fog üre­sen állni, hamarosan könyv kerül rá, a könyvet pedig olvasni fogják, növekszik az olvasók tábora — fe­jezte be beszédét Mesterházi La­jos. A nagy tapssal fogadott beszéd titán Serfőző Ilona József Attila „Mama’' és „Altató" című megze­nésített verseit énekelte, majd Ge- reblyés László költő olvasott fel verseiből. A verseket a hallgató kö­zönség nagy tetszéssel fogadta. Ezután Velenczey István felol­vasta Mesterházi Lajos készülő no- velláskötatének egyik darabját, a. „Jelentés a túlvilágról" című novel­lát, majd Cziráki Julia, a Szigligeti Színház művésznője Benjámin László „Hajnali karének*’ és Si­mon István „Várok rád" című ver­sét szavalta. Végül a Központi Kó­rus egyik brigádja Kóbor Antal vezetésével kórusmüveket adott elő. A z irodalmi est jó szolgálatot tett annak érdekében, hogy az írók és az olvasók még. köze­lebb kerüljenek egymáshoz s ha valami csökkentette értékét, az csak szépséghiba volt: a fellépő művészek ugyanis szinte kivétel nélkül rossz szövégtudással tolmá­csolták a költők verseit. A szolnoki véradó állomás naplójából '*Z EMBERII áldozat- és seeítő­k__rség igen szép példái szület­nek naponta a szolnoki véradó ál­lomáson. Az itt megjelent dolgo­zók nem sejtik előre, hogy sze­mély szerint körnek sietnek segít­ségére, amikor vért adnak. de tud­ják, hogy dolgozótársuk gyógyu­lását segítik elő bátor és önfel­áldozó tettükkel. A Szolnoki Járműjavítónak je­lenleg 27 olyan dolgozója van. akik eddig 75 ízben adtak vért és ösz- szssen 23 liter vérrel járultak hoz­zá a betegek kezeléséhez. Segít­ségükkel 132-en részesülhettek vér­átömlesztésben. A betegek között ott volt Búcsú József, aki maga is a Járműjavító munkása. Búcsú Jó­zsef Bodrogi Imrétől és Lé,mpi Fe- rer.ctől kapott többek között vért. Pető Imre Rimóczi Péternek (Ti- szasüty) és Katona Jánosnak (Jászladány) adott vért. A segítés mindkét esetben életmentő volt. Dombrádi Elemér hatszori véradá­sával 18 betegnek adott vért. köz­tük 15 gyermeknek. Sóskúti Fe­renc 9 ízben adott vért, s egymaga több. mint 3 literrel járult hozzá a betegek gyógykezeléséhez. |RÉTI ERZSÉBET, Jármű­javító központi véradófelelőse 3 ízben adott vért, összesen 3 litert Vérével 20 beteg részesült vérát­ömlesztésben, köztük 5 apró gyer­mek. Réti Erzsébet emellett lelke­sen toborozza az új véradókat. — Közreműködésév«! az utolsó he­tekben 30 új véradót szerveztek a Járműjavítóban, Május 30-án éjjel 1 órakor a Szolnoki Szülésznőképző Intézet nőgyógyászati osztályára beszállí­tották Sz. K. szolnoki asszonyt.. A vizsgáló erves megállapította, hogy belső hasüri vérzésről van szó. műtét szükséges. Az erősen kivér­zett asszonyt csak vérátömlesztés segítsége mellett lehet megoperáfl- ni. A vérad »állomástól kapott több mint egy liter ..B‘‘ csoportú vér segítségével sikerült az operá­ció, s megmentették a btteg éle­tét. A vérátömlesztéshez szükséges vért — Szi l ágyú István Besen y- szög. Galsi József né (Törökszent­miklósi, Palásti László (Cegléd) és Irházi Mária (Mezőtúr) —. adták. Ez nagyon szép példája a négy ember összefogásának egy ember élet megmentése érdekében. Ez a véradóállomás segítségével volt lehetséges. jFAZEKAS MIK ALT f Cibakhá­zán lakik és dolgozik. Hatszori véradásával hét betegnél tette le­hetővé a gyógyuláshoz szükséges vérátömlesztés elvégzését. De Fa­zekas Mihály még többet akart tenni a szenvedő betegek érdeké­ben, ezért megkezdte a véradó­toborzást. Meggyőződve a véradás veszély­telenségéről, hatedszori véradás­kor magával hozta feleségét és le­ányát is. Szakszerű orvosi vizs­gálat után a két uj jelentkező is alkalmasnak bizonyult a vér­adásra. A cibakházi Fazekas csa-* Iád példája követésre méltó. fe D. & a VdlUBl UUIOCS XTJU3AJ. DijCIVCXiUíC vezetőségének tagja a tagszerve­zésben és a gazdasági ügyek ve­zetésében tűnt ki. GERE LAJOS. PIERRE GIZELLA. ut X fi M «’« lUTCVttl .

Next

/
Oldalképek
Tartalom