Szolnok Megyei Néplap, 1955. június (7. évfolyam, 127-152. szám)

1955-06-29 / 151. szám

SSOLNOKMEGYEI NÉPLAP 1955 június 29. Kommunista felelősségérzettel az új kenyérért Jean-Paul Sartre beszéde a iséke-vilÉgtalálksiö június huszsnhatodikl délutáni ülésén Megyéinkben ezekben a napokban tartják azokat a taggyűléseket, amelyeknek egyik napirendi pontja az év legnagyobb munkájával, a gabonabetakarítással foglalkozik. A .kisújszállási Petőfi TSZ párttagjai szombaton este - beszélték meg az e téren rájuk váró feladatokat. A pártvezetésé# beszámolója igen részletesen foglalkozott a külpoli­tikai helyzettel, de áss aratási tennivalók ismer­tetésére alig szentelt néhány percet. így aztán kimaradt a beszámolóból, hogy mennyi az aratnivaló, milyen gépi erő áll rendelkezésre, mire kell ügyelni az aratásnál, mennyi idő alatt kell befejezni a tenménv- betakarítást stb. Pedig lett volna miről beszélni. Tavaly például egy héttel határidő után végeztek az aratással. Márpe­dig minden parasztember színtiszta igazságnak ismeri el azt a mon­dást, hogy „aki idejében arat, töb­bet arat.“ A pártvezetőség beszá­molójának sakkal nagyobb nyoma­tékkai kellett volna hangoztatni, hogy most is az jár jobban, az or­száginak az használ többet, aki ide­jében, gyorsain végez az aratással. Minden parasztember meggyőződ­hetett már arról, hogy a kellő be- érés után nébónynapos késedelem is f étmáz sás, sőt még ennél na­gyobb szemveszteséget is okozhat holdanként. A Petőfi TSZ 780 hold búzatábláján ennyi veszteség 390 mázsa gailpona elpocsékolását je­lenti abból a mennyiségből, ame­lyért már megdolgoztak, s amely már rendelkezésükre áll. Alaposan elgondolkoztató ez a szám. Ez a mennyiség, ha idejében végzett munkával egyrészét megtakarítjuk, 100—120 fis-fog égés »évi kenyerét biztosítja. Éppen ezért kell gyorsain vé­g°zrri a betakarítással, igénybe venni a gépek segítségét is. A Pe­tőfi TSZ-ben — bár két kombájn­ra megkötötték a szerződést — még most is tapasztalható a gépellenes hangulat. Egyesek elhallgatják a a kombájn előnyeit, azt például, hogy 7—10 százalékos szemveszte­ség megtakarítással dolgozik, egy­úttal elvégzi a cséplést — és „ke­resett hibákkal’“ csepülik a gépi betakarítást. Tavalyi példákra hi­vatkozva. hangoztatják például, hogy a kombájn lépten nyomon csak egy villára való szalmát hagy maga után s így igen nehéz a szalma betakarítása. A párttagok­nak kell megmutatná — Bobvos elvtárs is utalit erre felszólalásában — hogy a kombájn szalmagyüjtő kocsijában meg lehet taposni a szalmát, s csak mikor jól megtelt, akitor kell kiborítaná. így nem lesz annyira szétszórva a szalma. A két kombájn és a négy arató­gép a Petőfi TSZ gabonájának jó­részét levágja. Marad tehát a ikézi kaszásoknak is. A szövetkezetben 30—35 kaszás vágjam szénát, a ta­karmánykeveréket, s amikor itt van az ideje, az aratásból is ki akarják venni a részüket. „Csak miarokszedő nem igen akad“ — hangoztatják a kaszások. Megszív­lelhetik Nánási Károly DISZ tit­kár szavit: „Negyven fiatal család­tag dolgozik a tsz-ben. Nagyrészük szeretne résztvenni az aratásban, de a kaszások csak olyan marokve­rőt keresnek, akinek már többéves gyakorlata van. Az a helyes, ha a fiatalokat is megtanítják az aratás munkájára, ezt kívánja a szövet­kezet érdeke is.’“ Több pröblémát felvetettek még a párttagok. Szó esett például ar­ról, hogy a lányok nem akarnak részt­Kenni a cséplőcsapatban, mert a lányok számát hat főben állapították meg s szerintük ez ke­vés, mindig heten voltak eddig egy-egy gépnél. A hetediknek ko­molyabb munkája sosem volt. Vi­zet hordott s egyéb ehhez hasonló munkát végzett. Éppen ezért más területen, például Mezőtúron min­dig hat lány volt egy gépnél. Ez lenne a helyes a Petőfi TSZ-bem is. A fiatalok biztosan hajlandók is erre. ha megmagyarázzák nekik, hogy más munkakörben is szükség van a szorgos kezekre. A pártszer­vezetnek éppen ezen a téren van sok tennivalója. Tavaly egész év­ben — főleg aratáskor — alkal­maztak idegen munkaerőt. Több mint 110 ezer forintjukba került ez a módszer. Az idén nem volt még erre szükség. És hogy aratás­kor, csépléskor se igényeljenek idegen munkaerőt, a pártszervezet­nek — a gépeli igénylése mellett — szorgalmazná kell a családtagok részvételét a gaibonabetafcarftás­Berlin (TASZSZ). — Mint az ADN közli, Friedrich Ebert, nagy- Berlin főpolgármestere szombaton levelet intézett Nyugat-Berlin pol­gármesteréhez. Leveleiben javasolta, kezdjenek haladéktalan tárgyalá­sokat nagy-Berlin magisztrátusa és a nyugatberlini szenátus között a Berlin kettészakadása miatt kelet­kezett helyzet rendezése céljából. Párizs (MTI). Creuse megye számos polgármestere, alpolgármes­tere és városi tanácsosa határoza­tot írt alá és ebben felszólítja a kormányt „Tanúsítson független, a francia nép érdekeinek megfelelő magatartást a négyhatalmi értekez­leten. Ha ezt teszi, remény van ar­ra, hogy a tárgyalások eredménye­sek lesznek.“’ Washington (TASZSZ). *A felforgató tevékenységet ellenőrző hivatal" a napokban felszólította az a vallási tanok valótlanságait, fel­sorakoztatja a világ nagy gondolko­dóit, akik évszázadokkal ezelőtt már bebizonyították a természet törvé­nyeinek segítségével, hogy az Isten­.4 különböző népeit vallásai Isteneiket az ember képére és ha­sonlatosságára formálják. Például négerek istenei feketebőrűek, ördö­geik pedig fehérek. A japánok iste­nei sárgaarcimk, orruk tömpe, sze­mük ferdevágású, Xenofanész ókori görög gondol­kodó találóan jegyezte meg, hogy ha a bikák, az oroszlánok vagy a lovak el tudnának képzelni istent, mindegyik állat a maga módján képzelné el a bika, oroszlán stb. formájában, A vallás az emberek műve: nem isten teremtette az embert, hamem fordítva, az ember teremtette az istent a maga képére és hasonla­tosságára! Voltaire-nek, a XVIII. század kiváló francia gondolkodó­jának szellemes mondása szerint „ha isten az embert a saját képére és hasonlatosságára teremtette, ak­kor az ember is ugyanezzel áll bosszút rajta’’, A hívőknek sohasem volt egysé­ges elképzelésük az istenről, mint­hogy sok vallás létezik, és mind­egyiknek külön istenfogalnia van. Ezzel kapcsolatban jellemző, hogy az egyes vallások papjai „szellemi” lényekről — istenekről, angyalokról stb. beszélnek a hívőknek, de egyi­kük sem tudja értelmesen megma­gyarázni, mi is az a „tiszta lélek“, Egyetlenegy sem tud válaszolni arra a kérdésre, hogy mi voltakép­bam. Hangoztassák, hogy ahány arató, annyi kereső. Érthető, hogy minden család érdeke megkívánja: minden munkabíró ember résztve- gyen az aratásban, cséplésben. A párttagok érdeme, hogy ilyen kérdésekre is felhívták a figyel­met. s szót emeltek a közös va­gyon fokozottabb megbecsüléséért. Szabó István elvtárs például figyel­meztette a tagokat, hozzák rendbe a zsákokat, s annakidején a cséplő­gépnél jól kössék be azokat, hogy szállítás közben ki ne szóródjon belőlük a gabona, mint ahogy az tavaly is többízben megtörtént. A pártvezetőségnek a termelő- szövetkezet feladatairól szóló szűk­szavú útmutatása következtében R taggyűlés több fontos tenni­vétóval nem foglalkozott. így például nem esett szó arról, hogy a gabonát nemcsak le kell vágni, hanem be is kell hordani, asztagba rakni. A tsz vezetősége azt tervezi, hogy a hordást majd a csépléssel egy időben végzik, mert „van elég fogatért», s ha minden kocsit foglalkoztatni akarnánk, sok asztaigot kellene megkezdeni, hogy -ne várakozzanak a fogatok.” A cséplőgépnél is váraJkozniok kellene ezek szerint. Ezért mégis leghelye­sebb, ha a gabonát asztagba rak­ják. Felszólalt a taggyűlésen Fodor Imre traktoros, s elmondotta, hogy a gépállomás kommunistái szakmai képzésük növelésével, a gépek gondos karbantartásával készül­nek az aratásra, s legfőbb felada­tuknak a minél kisebb szemvesz­teségű gabooiabetakarítást tartják. Kérte, a tsz tagok is tegyenek meg mindent ezért. A taggyűlés a vezetőség beszá­molójának gyengesége ellenére po­zitív volt, kicsendült a felszólalá­sokból a felelősségérzet az évi ke­nyér biztosításáért Amerikai-Szovjet Baráti Társasá­got, ismerje el, hogy a „kommunis­ta front”-hoz tartozik és kötelezte, hogy a belbiztonsági törvény alap­ján nyilvántartásba vétesse magát. John Kingsbury az Amerikai-Szov­jet Baráti Társaság Országos Taná­csának elnöke nyilatkozatot tett közzé, amelyben kijelentette, hogy „Az Egyesült Államok és a Szovjet­unió együttműködésének helyreál­lításával, valamint a kulturális cse­re és kereskedelem kiszélesítése’“ védelmezésével „Az országos tanács hazafias kötelességét teljesítette és elősegítette az egész világ békéjé­nek ügyét.“ Az Amerikai-Szovjet Baráti Társaság Országos Tanácsa továbbra is „elősegíti az Egyesült Államok és a Szovjetunió kölcsö­nös megértésének fejlődését, hogy elkerülhető legyen a pusztító világ­háború,” (MTI), Helsinki (TASZSZ.) Jean­Faul Sartre francia író a béke­világtalálkozó vasárnap délutáni ülésén nagy beszédet mondott. Ki­fejtette, hogy nézete szerint egyes szónokoknak nem programot kel­tett volna adniok és kiemeli azt, ami eltérésekre ad okot, hanem in­kább arról kellett volna beszélniük, ami egységbe fűzi őket. Ez az egy­ség megvan. Mi, akik ide eljöt­tünk, békét akarunk. Sartre hangsúlyozta, hogy mind­azok a szervezetek, amelyek kül­döttekkel képviseltetik magukat a béke-világtalálkozón, vázoltál?, mi­lyen legyen a béke. Olyan legyen, amilyent a népek akarnak. Termé­szetesen vannak közöttünk olyan küldöttek, akik ellenzéket képvi­selnek országuk hivatalos politiká­jával szemben. Ez a tény még job­ban kiemeli annak a mozgalomnak népi jellegét, amely idevezetett bennünket. Mi természetesen együttélésre tö­rekszünk — folytatta Sartre, — de tisztázni kell, milyen együttélés­San Francisco (TASZSZ). —* Június 26-án, az ENSZ alapokmány aláírásának tizedik évfordulója al­kalmából rendezett ünnepélyes ülés­sel véget ért az Egyesült Nemzetek Szervezetének jubileumi ülésszaka. Az ünnepélyes ülés Van Kleffens rövid megnyitó beszédével kezdő­dött, Ezután üdvözlő beszédet mondtak az ENSZ közgyűlés volt elnökei, Van Kleffens az ülésszak elnöke rámutatott, hogy az ENSZ tagálla­mok képviselőinek jelentős része fafen tulajdonságáéi, ha — mint ál­lítják — istent nem éri fel az em­beri elmei Amikor valamelyik, vallási igehir­dető a hívőnek istenről, mint test- nélküli fölfoghatatlan lényről be­szél, valójában sem az egyik, sem a másik nem tudja, miről van szó. Már Voltaire megállapította, hogy ez ugyanaz, mint mikor ketten be­szélgetnek, de a beszélő nem. érti azt, amit mond; a hallgató pedig úgy tesz, mintha értené. A különböző vallások papjai üres szóbeszéddel áltatják a néptömege­ket, A papok azt mondják a hívők­nek, hogy az isten a világnak min­denható ura, minden tőle függ, ami a világon van, mert „minden isten akarata”. Isten — úgymond — ál­landóan beleavatkozik a dolgok menetébe, ítélkezik az emberek fe­lett, megbünteti a „bűnösöket“ és megjutalmazza az ,igazakat”. A né­pek történelmi sorsát az isteni gondviselés irányítja — tanítják az egyes vallások. Ezzel kapcsolatban a papok kijelentik, hogy „isten út­jai kifürkészhétetlenek”, ezért „em­ber tervez, isten végez”, vagyis az ember semmit sem tudhat a jövő­ről, mert hiszen isten semmiről sem ad számot. De ha ez igy van, akkor például a háborúk kitörése, a har­coló katonák megsebesülése és ha­lála, városok és falvak megsemmi­sülése, a hadseregek veresége és győzelme stb, mind isten akaratá­tól függ! Háború idején mindkét fél hívői imádkoznak istenhez a győzelem­ért, és mindkét fél papjai azt mond­ják: „velünk az isten!” Jogosan ál­lapította meg Makszim Gorkij, a nagy proletáríró: „Ha volna isten, végtelenül nevetséges lenne tragi­komikus helyzete“. ről van szó. Nem két tömb együtt-“ éléséről, mert ez gyakorlatilag meg­van és egy új háború veszélyét rejti magában. Mi valamennyi ál­lam együttélését akarjuk, tekintet nélkül rendszereik különbözősé­gére. Sartre a továbbiakban elmon­dotta, milyen óriási szerepet tölt be a nemzetközi életben a Szov­jetunió és az Egyesült Államok. Ha az atomfegyver tényleges el­tiltását akarjuk, — mondotta >— általános leszerelést, valamint a két nagyhatalom együttműkölését kell kívánnunk. Csakis ez az együttműködés rombolhatja le a tömbök rendszerét. E két nagyha­talomnak megegyezésre kell jutnia abban, hogy szavatolják minden állam függetlenségét. Sartre végül röviden így fogal­mazta meg a békamozgalom fel­adatát: „A békét akarjuk építeni a szabadság útján és vissza akar­juk adni a népeknek szabadságu­kat békével.“’ (MTI.) tájékoztatta őt arról a közős kíván-* ságról, hogy a záróülésen összegezze az ülésszak jelentőségét Ezzel kap­csolatban Van Kleffens felolvasta, a következő nyilatkozatot: „1) Az ENSZ megalakulásának tizedik évfordulója alkalmából San Franciscóban tartott ENSZ jubileu­mi ülésszak összes résztvevői ismét megerősítik azt a közös elszántsá­gukat, hogy megmentik a jövő nemzedékét a háború borzalmaitól. Az 1945. június 26-án kezdődött tíz esztendő újabb jelentőséget és ha­laszthatatlanságot adott a népek ezen általános törekvésének, mert a népek tudják, hogy egy újabb há­ború a most rendelkezésre álló fegyverek alkalmazásával felmérhe­tetlen szerencsétlenséget zúdítana az emberiségre. A népek célja az alapokmány világos szövegének megfelelően a biztonságon, az igaz­ságosságon s a jószomszédi viszo­nyon alapuló béke. 2) Á népek ismételten kinyilvá­nítják közös ragaszkodásukat az ENSZ alapokmányba foglalt célok­hoz és elvekhez, elismerik: a tartós békéhez fűzött remény megvalósu­lása attól függ, hogyan teljesítik az államok ezeket a célokat és támo­gatják ezeket az elveket egymáshoz fűződő kapcsolataikban. 3) A népek megerősítik eltökélt­ségüket, hogy újabb erőfeszítéseket tesznek a vitás nemzetközi kérdé­sek békés eszközökkel való rende­zésére — amire őket az alapok­mány felszólítja — és arra, hogy ne veszélyeztessék a nemzetiközi bé­két, biztonságot és igazságot, hogy békében, valamint barátságban él­jenek együtt. 4) A népek arra is kötelezettsé­get vállalnak, hogy további erőfe­szítéseket tesznek a leszerelésre vo­natkozó megegyezés érdekében, ami nagyobbfokú biztonságot biz­tosíthat az államoknak és elhárít­hatja a világról az atomrombolá­sok veszélyét. A népek kijelentik: bíznak az államoknak abban az el­szántságában, hogy a fegyverkezési terhek megszűnésének eredménye­ként felszabaduló anyagi forrásokat mindenütt a népek életfeltételeinek magjavítására fordítják.” Van Kleffens ülésszaki elnöknek ezt a nyilatkozatát a jelenlévő kül­döttek egyöntetű tapssal helyesel­ték. Ezzel az ENSZ jubileumi üléssza­ka véget ért. (MTI), Guriev: AZ IS TENHI TR ÓL Gurjev: A közelmúltban egy nagyon érde­kes könyv jelent meg a Szikra ki­adásában. A kis füzetecskét G. A, Gurjev írta, címe: Az istenhitről. A könyv kétségbevonhatatlan té­nyekkel bizonyítja be az olvasónak letét közöljük: Gondolkodásra késztető tények A here»*tény, a zsidó, vagy a mohamedán papok azt állítják, hogy vallási tanításuk csak egy istent is­mer. Ezeket a vallásokat általában egyistenhitnek nevezik. De nézzük, igaz-e ez az állítás? Valójában nem igaz, mert az említett vallások sok istenhez hasonló lényt tételeznek fel. Hiszen mindegykük beszél an­gyalokról, ördögökről, természet- tölötti lényekről. A hívők elképze­lése és a vallás tanítása szerint vannak angyalok, az embernél tö­kéletesebb szellemi lények, jó szel­lemek, akik az emberek barátai, és vannak ördögök, rossz szellemek, akik az emberek ellenségei. A jó angyalokat is vallásos tisztelet il­leti meg, csak éppen rangjuk és hi­vatásuk szerint az istennek vannak alárendelve. A keresztény vallás azt tanítja, hogy az isten lényegében egysze- mélyben három: atya, fiú és szent­lélek, s hogy mindegyiknek meg­vannak a maga különleges tulaj­donságai. És jóllehet a keresztény teológusok mindent megkísérelnek, hogy a három istent egy istennek tüntessék fel, nem tudnak felelni arra a kérdésre, hogy hol itt az egyistenhit? A keresztényeknek hinniük kell, hogy a „szenthárom­ság” egy: egy az isten, de szemé­lyében három. Lényegében ez azt jelenti, hogy a „szentháromság“ dogmájában lévő ember számára s= háromszor egy az egy! hívés kitalálás, hogy hirdetőinek anyagi érdeke fűződik a vallásos nézetek fenntartásához, Az alábbiakban a könyv egy rész­pen az, amit istennek neveznek. A papok azzal térnek ki a válasz elől, hogy kijelentik: az isten >,megha­ladja az emberi értelmet”, isten lé­tezésében minden bizonyíték nél­kül, vagyis vakon, gondolkodás nél­kül hinni kell. Ez lényegében azt jelenti, hogy az isten létezését még maguk a papok sem tudják bizonyí­tani. De hogy is lehetne bizonyí­tani annak létezését, ami nincs! A valló» hirdetői azt mond­ják, hogy az isten felfoghatatlan, emberi elme fel nem érheti. De ha ez így van, akkor kár beszélni is­tenről, isten tulajdonságairól, óha­jairól, stb, A papok mégis azt mondják, hogy isten bizonyos tu­lajdonságokkal felruházott lélek: mindenható, mindent megtehet, amit akar, vagyis nincs előtte lehe­tetlen, örökkévaló, vagyis mindig volt és lesz, mindenütt jelenlévő, minden tudó, ismeri a múltat és a jövőt, végtelenül bölcs, mindent megért magyarázat nélkül, végtele­nül jó, csakis jót cselekszik, önma­gából való, örökkévaló, végtelenül irgalmas stb. Lényegében a vallás azokkal a tulajdonságokkal ruházza fel az istent, amelyek az emberből hiányoznak: mindenhatósággal, örökkévalósággal, mindenütt való jelenléttel, mindentudással, böl­csességgel, jósággal, stb. De elkerül­hetetlenül felmerül a kérdés: ho­gyan ismerték meg a teológusok az KÜLFÖLDI HÍREK Nehru indiai miniszterelnök távirata N. Á. Bulganyinhoz, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökéhez Moszkva (TASZSZ). Dzsavaharlal Nehru az Inidiai Köz­társaság miniszterelnöke a következő táviratot köldte N, A. Bulga- nyinnak a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének: „N. A. Bulganyin őexcellenciájának a Szovjetunió Miniszterta­nácsa elnökének, Moszkva, A. Szovjetunióban tett látogatásom befejeztével őszinte köszöne­tét szeretnék mondani önnek mindazért a figyelmességért, jóindu­latért és vendégszeretetért, amelyben excellenciád és munkatársai en­gem részesítettek. Azt is szeretném tudatni excellenciáddal, milyen mély érzéseket váltott ki bennem annak a szeretetnek az őszinte meg­nyilvánulása, amelyet a Szovjetunió népei irántam mindenütt tanúsí­tottak. Mindazok a helyek, amelyeken jártam és az emberek, akikkel találkoztam, örökre friss emlékként maradnak meg emlékezetemberu- Ha látogatásom elősegítette nézeteink mélyrehatóbb, kölcsönös megér­tését és barátságunkat, valamint azt az eltökélt szándékunkat, hogy a közös felvirágozásért munkálkodjunk, akkor úgy érzem, elegendő ju­talmat kaptam. Számítok az önnel való találkozásra Indiában. Dzsavaharlal Nehru. Varsó, 1955. június 25.“ (MTI), Äs ENSZ jubileumi ülésszakának sáráülése *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom