Szolnok Megyei Néplap, 1955. május (7. évfolyam, 102-126. szám)

1955-05-21 / 118. szám

1955 május 21. SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP 3 DCözehdik a (iíjmnekek nagjj iinn&pji A békéért, a gyermekért!'’ — >1^- ' Ez az idei, május 29-én megrendezendő Nemzetközi Gyer­meknap egyik jelszava. Népi de­mokratikus rendszerünkben már hagyománnyá vált ennek a nap­nak megünneplése, évről évre gaz­dagabb, színesebb programok te­szik emlékezetessé legféltettebb kincsünk, a gyermekek ünnepét. Az MNDSZ által alakított előké- szítőbizottságok eddigi munkája és további tervei arra mutatnak, hogy az idei Gyermeknap az ed­digieknél is szebb, élményekben gazdagabb lesz. Társadalmi szer­vezeteink is igyekeznek minden segítséget megadni ehhez. A ÜISZ-re, mint a magyar ifjú­ság legszélesebb rétegét átfogó tömegszervezetre és megyénk pe­dagógusaira, kikre a párt a szo­cialista embertípus kialakítását bízta, különösen szép feladat vár a Nemzetközi Gyermeknap ün­nepségeinek előkészítésében. Az előkészítő bizottságokban ott dolgoznak a DISZ és az úttörőcsapatok vezetői, az okta­tási osztályok képviselői és mun­kájuk eredményei napról napi a jobban kibontakoznak. A szolnoki Uttörőházban május 15-én meg­nyitott rajz- és szakköri kiállítás bizonyítéka annak, hogy a népi demokráciánk adta lehetőség és nevelőink áldozatos munkája a munkások, parasztok gyermekei­nek milyen nagyszerű képességeit hozta felszínre és fejleszti tovább. A szolnoki DISZ Bizottság a Nemzetközi Gyermeknapra ké­szülve, május 22-én rendezi meg a Uttörőházban a szolnoki úttö­rők és az itt tanuló koreai fiata­lok baráti találkozóját. A jászberényi, mezőtúri, tö- rökszentmiklósi és a szol­noki DISZ Bizottság a Gyermek­nap előtt ipari tanulók és régi ifjúmunká­sok találkozójának megvalósítását vette tervbe, a leg­több helyen kirándulással egybe­kötve. A szolnoki Uttörőházban is —■ az MNDSZ városi titkárságá­nak segítségével — készül már a vidám ünnep terve. Nevelőink, a Szülői Munkaközösségekkel közö­sen, megyeszerte lelkesen dolgoz­nak azért, hogy május 29-e felejt­hetetlen élmény maradjon gyer­mekeink számára. Erre a napra sok-sok gondos szülői kéz teszi még szebbé, otthonosabbá az is­kolákat. Uj lendületet vett az „Építsük, szépítsük iskolánkat’’ mozgalom és az ebben legjobb eredményt elérőket díszes emléklappal jutal­mazza a Megyei Tanács Oktatási Osztálya. figy hét választ el bennünket a gyermekek ünnepétől. DISZ Bizottságaink, oktatási osz­tályaink, nevelőink használják fel ezt az időt arra, hogy az eddigi szép eredményeket tovább fokoz­zák, hogy ne legyen megyénkben olyan gyermek, aki ne érezné a gyermeknapi ünnepségeken ke­resztül is pártunk és kormányunk szerető gondoskodását. Emlékeztessék a gyermekeket arra, hogy mennyivel jobb körülmények között tanul­hatnak ma, mint szüleik a felszabadulás előtt. Elevenítsék fel az idei nyári táborozásokra készülve az eddigi úttörőtáborok, nemzetközi táborok felejthetetlen élményeit. Mutassák be a baráti népek boldog gyermektáborával szemben a kapitalista és gyar­mati államokban élő dolgozók gyermekeinek örömtelen életét, elnyomott helyzetét, hegyen a gyermeknapi előkészület és a Gyermeknap az évvégi fokozot­tabb munka lendítő ereje. fT\ ISZ Bizottságaink, Oktatási ” Osztályaink, nevelőink is segítsék elő, hogy a május 29-i gyermeknap legyen a gyermekek nagy békeünnepe, milliók béke­harcának egyik kifejezője, A DISZ Szolnok megyei Bizottsága és a Megyei Tanács Okt. Osztálya. Öt év alatt csaknem kétszeresére emelkedett a megye gépállomásai erőgépeinek teljesítménye A Szolnok megyei gépállomások fejlődése az elmúlt öt évben fényes példáját mutatta a munkásosztály segítségének, amelyet szövetségesé­nek a parasztságnak nyújtott. Szo­cialista nehéziparunk fejlődését is fellemzik a Szolnok megyei gépál­lomások fejlődésének számai: 1951-ben a Szolnok megyei gép­állomásokon 750 erőgép volt, ami­nek csak a kisebb hányadát tették ki a modern G-35-ös traktorok. — Turkevén ebben az időben 46 trak­tor dolgozott, amiből négy Univer­sal, 18 darab G-35-ös volt. A többi főleg kiöregedett, többet álló mint dolgozó amerikai traktor. ötéves tervünk befejező évében 1954-ben több mint 1100 erőgép volt a inegye gépállomásain és az idén már az itt dolgozó erőgépek száma megközelíti az 1300-at, és az öt évvel ezelőttivel szemben két­szer annyi traktormunkát végez­nek. elsősorban a termelőszövetke­zetek földjein. A kombájnok száma öt év alatt 14-ről 128-ra nőtt. 158 Univerzál traktor dolgozik az idei gépi kapálás időszakában a ter­melőszövetkezetek földjein. Turkeve termelőszövetkezeti vá­rosban 1955-ben már 91 erőgéppel segíti a munkásosztály a gépállo­máson keresztül a mezőgazdaság szocia’ista útjára tért város pa­rasztságát. Turkevén 73 darab G- 35-ös traktoron dolgoznak olyan kiváló traktoristák, mint Vad Imre Kossuth-díjas traktoros brigádjá­nak tagjai, közöttük Tóth I.ászló, a Szocialista Munka Hőse. 18 Uni­verzál géppel végzik a város ter­melőszövetkezeti földjein a növény- ápolást. A magasfokú és öntevékeny gé­pesítést jellemzi többek között a kunhegyesi gépállomás előkészülete a széna betakarításra. A kunhe­gyesi Vörös Október TSZ 500 hold­ján két Zetor után kapcsolt két- két lófogatos fűkaszával vágják a szénának valót. Már itt hetven ember munkáját takarítják n>eg. A következő munkafolyamatban a levágott szénát rendsodróval hord­ják össze. Ezután a kombájn szal- mag.viijtő kocsilehúzatója lép mű­ködésbe, amely a szénát a kazal­hoz viszi. A kazlazást is gépesítet­ték: elevátorral végzik. Még sok példát sorolhatnánk a Szolnok megyei gépállomások gépe­sítéséről, így többek között a Me­zőtúri Gépállomás jól bevált saját szerkesztésű drótvezérlésű négyze­tes kukoricavető gépeit, amelyből 10 darab működött ezévben, és se­gítette a mezőtúri tsz-eket, hogy a legnagyobb munkaidőben Is végez­hessék a növényápolást a gépállo­más gépeivel. Mao Ce-tung, a Kínai Népköz- társaság elnöke szerencsekívána- taival kereste fel Ho Si-minh el­nököt hatvanötödik születésnapján. „Még nagyobb sikereket kívánok Önnek a békére, a függetlensegre, az ország egyesítésére és Vietnam­ban a demokrácia megvalósítására, az ország gazdasági életének hely­reállítására és fejlesztésére irá­nyuló erőfeszítésekhez1’ — hangzik az üdvözlőtávirat. A Kínai Kommunista Fart Köz­ponti Bizottsága ugyancsak felke­reste jókívánságaival Ho Si-mmh elnököt, a Vietnami Munkapárt elnökét. Az üdvözlőtávirat annak a reménynek ad kifejezést, hogy a vietnami nép a Vietnami Munka­párt Ho Si-mimh vezetése alatt álió Központi Bizottságának irányításá­val új sikereket ér majd el nem­zeti függetlenségének, a békének, az ország egyesítésének és a de­mokrácia megvalósulásának útján. Felhívás a személyi igazolványokkal kapcsolatban Értesítjük Szolnok megye lakos­ságát, hogy a személyi igazolvá­nyok kiosztásának befejezésével a régi mintájú lakásbejelenitőlapok és a régi mintájú lakáskijelentő­lapok június 1-ével érvénytelenné válnak. A községi tanácsok és a rendőr­ségi szervek június 1. után régi mintájú bejelentőlapokat és régi mintájú kijelentőlapckat nem fo­gadhatnak el. Június 1. után lakásváltozáso­kat csak az újmintájú lakás- lapokkal és személyi igazol­vánnyal lehet bejelenteni, illet­ve kijelenteni. Felhívjuk Szolnok megye lakos­ságát, hogy aki személyi igazolványát bár­milyen oknál fogva még nem váltotta ki, az legkésőbb május 31-ig a lakóhelye szerint illeté­kes B. M. Városi, vagy Járási Osztályon jelentkezzék személyi igazolványának kiállítása vé­gett. Ha valaki igazolványát betegsége miatt nem tudja kiváltani, akkor a beteg hozzátartozója ezt a kö­rülményt köteles a lakhely szerint illetékes B. M. Városi, vagy Járási Osztályon beielenterai és orvosi bi­zonyítvánnyal igazolni. Felhívjuk a lakosság figyelmét hogy személyi igazolványát mindenki köteles gondosan megőrizni és állandóan magá­nál tartani. 1955 június 1. után személyazonosságát hiteltér- demlően mindenki csak sze­mélyi igazolványával igazol­hatja. Ha valaki személyi igazolványát elveszti, tartozik ezt a körülményt az elvesztés, vagy lakóhelye szerint illetékes B. M. Városi, vagy Járási Osztálynál 48 órán belül bejelen­teni. Közöljük, hogy a rendőrség eljá­rást indított R. Nagy István, Szolnok, Kes­keny János-u. 34. szám alatti és Forgács Katalin, Törökszent- miklós, Mészáros Lőrinc-utca 33. szám alatti lakosok ellen, mert személyi igazolványukat elvesztették és az elvesztést a rendőrségnek 48 órán beiül nem jelentették be. B. M. Szolnokmegyei Főosztály. A helyi iparban 33 szakmát jelöltek ki az érettségizettek számára A helyiipari vállalatok, a szövet­kezetek és a kisiparosok tavaly is sok érettségizett fiatalt vettek fel tanulónak. Az idén 33 szakmát je­löltek meg számukra, de a kdjelöl- teken kívül természetesen más mesterséget is választhatnak. Az érettségizett fiatalok többi között fodrász, szabó, villanyszerelő, szer­számkészítő, hangszerkészítő, lát- szerész, műbútorasztalos, díszműla- katos, faszoforász, orvosi műszerész, arany-, ezüstműves, ötvös és vés­nök szakmák elsajátítására jelent­kezhetnek. Az országban mintegy 150 helyi­ipari tanulóiskola működik. Tizen­két tanuló esetén már műszaki csoportot is szerveznek, ahol szak­májuk elméleti ismereteit szerez­hetik majd meg a középiskolát vég­zettek. Budapesten csaknem min­den szakmában lesz külön műszaki osztály. A kisipari szövetkezetekben most 5000-nél több tanuló van és az a tapasztalat, hogy az érettsé­gizettek — különösen a műszaki szakmákban — jobb eredményeket érnek el. Eddig még egyetlen egy­szer sem fordult elő, hogy érettsé­gizett fiatal szerződését felbontot­ták volna. A következő tanévben újabb 4000 fiatal szakmai képzését kezdik meg az ország kisipari szö­vetkezeteiben és nagyszámú érett­ségizett jelentkezésére számítanak. A husxás évek végén a farkas­ordító telet a budapesti Mária Va- léria-telep egyik baraklakásában vészelte át családunk. Itt húzódtunk meg egy öreg házaspár jóvoltából, mert a Józsefváros is túl előkelővé vált szamunkra, mivel apánk hosszú Idő óta munkanélküli volt. Kilakol­tatott bennünket a csobáncutcai háziúr, miután hónapokon át nem tudtuk fizetni a lakbért. A Valéria-telepi öreg bácsi egy­szer megkérdezte: „Hát aztán, hogy nézett ki a ti háziuratok?” Nagyon meglepődtem, nem is vol­tam képes válaszolni. Csak nagy­sokára nyögdécseltem olyasmit, hogy „mi azt még nem is láttuk”. — Na látjátok — mondta nekünk srácoknak bölcs gúnnyal a hang­jában — ilyen nagy úr a háziúr. Mert ismeritek-e a sorrendet a te­kintélyben? Biztosan nem. Nahát, én megmondom, jól figyeljetek. — A jászberényi lovasságnál szolgáltam, ott tanított meg rá egy Őrmester. Aszongya; mindennek a tetejében ott van a jóisten; utána következik a Jézuskrisztus, aztán egy kis hézag, úgy jönnek az an­gyalok; azok mögött közvetlen kö­zelről a magyar huszárok követ­keznek, aztán rettentő nagy szünet s úgy jönnek az urak meg más ha­szontalan halandók. — Én már megöregedtem, sokat dolgoztam, hogy idejussak ebbe a taba^akba. Sokat tanultam az élet­ben. Azért hozzáteszem, hogy a háziúr valamennyinél nagyobb a felsoroltak közül. Mert például, fiacskám, tudott-e valamit is tenni a jóisten, hogy ne lakoltassanak ki benneteket? Egy »»órai tényleg megtanultuk sokan a múltban, hogy a háziúr olyan hatalom, akihez fogható ke­vés van. Mert például szabályozta a népszaporodást: hiszen Íratlan tör­vény volt, hogy sokgyerekes csalá­dok ne is próbálkozzanak ember­hez méltó lakáshoz jutni. És hogy valami nagyon alacsonyrendű dolog volt lakónak lenni, abból is láttam, hogy egyik volt házigazdánk — aki jóegésziégben halt meg gutaütés­ben — egyszer nagyon összeszólal­kozott apámmal. Mikor már any- nyira dühbegurult, hogy kifogyott a legocsmányabb ócsárló szavakból, utolsó erejével öklét rázva hörögte: — „Te... te... lakó!” Minthogy az említett fajtájú házi­urak a történelem lomtárába kerül­tek. azt gondolná az ember, hogy legfeljebb mint múzeumi látnivaló maradt meg ezekből a zsarnokok­ból. Az nekik a legmegfelelőbb kör­nyezet, hiszen annakidején a leve­gőt is sajnálták a lakóktól. így leg­alább maguk is tapasztalatot sze­reznének. De, hogy van még mutatóban egynéhány a tirannus-fajtájúból, a minap tapasztaltam. Nem messze tőlünk van egy emeletes ház, amely­nek olyan kapuja, lépcsőháza van, mint a városi házaknak általában. Szekér ott soha be nem juthat, hi­szen a kapu inkább ajtó, része az épületnek. Viszont az is igaz, hogy egy ilyen emeletes házban is összegyűlik hó­napok hosszú során a szemét. Itt is úgy történt. Az udvaron óriási halom szennyes tömkeleg gyűlt fel, ami semmi szín alatt nem szolgálta a házban lakó felnőttek, apró gyer­mekek egészségét. A szemetet nem lehetett rendszeresen kihordani, mert csatornázták az utcát s a sze­metes kocsi nem járt hosszú hóna­pokon arrafelé. Most keríthetett rá módot a Köztisztasági Vállalat, hogy hatalmas kocsijával eljöjjön a sze­métért az emeletes házba. lgenám, de hogy menjen be az udvarra?! A kapun lehetetlen. Vi­szont ott a szomszéd ház. Annak az udvarára be tud hajtani a kocsi és ha a két udvar közötti kerítést ad­dig kibontják, a Köztisztasági Vál­lalat szekere beállhat az emeletes Ne a szociális ellátás rovására takarékosfcosllanli ház portájára s néhány fordulóval elszállíthatja a szemetet a szomszéd udvarán és kapuján át. Mindössze 20 méternyi útról van szó, ilyen da­rabon hagy nyomot a kerék. De a szomszéd földs 'ntes ház gazdája háziúr. Márpedig egy házi­úr udvarának a földje más, mint más halandóé. Arra kocsi nem mehet, mert nyomot hagy és tud­juk, hogy a földön még ott sem te­rem fű, ahová taposnak, hát még ahol kocsi jár. Úgy esett, hogy ami­kor a Köztisztasági Vállalat dolgo­zói a kocsival megjelentek, a háziúr engedélyére hivatkozva, bebocsáj- tást kértek, az egyik lakó beengedte őket. Beálltak a kocsival s a kisze­dett köz-kerítés helyén pár fuvar szemetet elszállítottak az emeletes ház udvaráról. Másnan ám megjött a háziúr felesége. Meglátta, hogy sajáttulaj­donú kopár udvara földjén 20 mé­ternyi keréknyom fut át a szom­széd portára. Nosza csapott patáliát. Járta a „rothadt lakók”, az „azt csi­nálnak, amit akarnak”. Baj volt, hogy egyik lakó az ajtaja előtt fel­locsolta a poros talajt, mert csecse­mő van a házban. „Azért fizetem a vízdíjat, hogy pazarolják a drága vizet?!” — villámlott a háziúrasz- szony. Nem is hagyta annyiban a dolgot. Még volt egy fuvarra való szemé1 a szomszéd udvaron, de nem en­gedte be kapuján a Köztisztasági A Központi Vezetőség ezév már­ciusi határozata az állami gazdasá­gok, gépállomások számára is fela­datul tűzte a termelékenység emelé­sét, az önköltség csökkentését. A gazdasági vezetők egyrésze azon­ban úgy akarja az önköltséget csök­kenteni, hogy közben háttérbe szo­rítja a dolgozók szociális ellátásának megjavítását. Az üzemi bizottságok sok esetben elfogadják az olyan érve­ié eket, mely szerint nincs keret a munkásszállások karbantartásá­ra, az állami gazdaság, vagy a gépállomás dolgozói szociális ellá­tásának megjavítására. Az ilyen érvelés elvtelen és tart­hatatlan. Ezt kell szemeiéit tarta- niok a Bánhalmi és Nagykúnsági Állami Gazdaság vezetőinek. A két gazdaságban mindez- ideig nincsenek rendben a munkásszállások. A Jászkiséri Gépállomás körzetében lévő piszkos, barátsáetalan munkás- szálláson sem érzik jól és az egész napi fáradságos munka után nem pihenik ki magukat a dolgozók. A gépállomási brigádszállások karbantartására, rendbehozására pedig nagy összeget áldoz álla­munk. Az is lehetetlen állapot, hogy a Pusztakürti Állami Gazda­ságban az ebédlőben egyetlen ívó­edény van. A Szenttamási Állami Gazdaság igazgatóját már a télen figyelmeztettük, hogy nagyobb gon­dot fordítson a munkáslakások karbantartására, a berendezések ki­egészítésére és a tisztaságra. Most néhány hónappal később még min­dig fennállnak ugyanazok a hibák. A Tiszafüred- Kocsi Állami gaz­daságban az elmúlt hónap elsején minden különösebb magyará­zat nélkül egy forinttal fel­emelték az étkezési költséget. Az étkezés megjavítása érde­kében hozott határozatot vi­szont nem hajtották végre. Mindezek a hiányosságok azért következhettek be, mert üzemi bi­zottságaink egyrésze nem jár nyi­tott szemmel, s eltűri, hogy egyes vezetők a takarékosság jelszava alatt a termelési költségek csök­kentése, a hozamok emelése he­lyett a kollektív szerződésben elő­írt feltételeket nem tartják be. — üzemi bizottságaink figyeljenek fel az ilyen jelenségekre. Segítsék ki­bontakozni az állami gazdaságok és gépállomások dolgozóinak a ta­karékosságra, a termelékenység emelésére, az önköltség csökkenté­sére irányuló kezdeményezéseit, de erélyesen lépjenek fel a kollek­tív szerződést be nem tartók el­len. Balogh Imre MEDOSZ Vállalat kocsiját. Rohant a kam­rába, akkora láncot kerített, mint egy várkapu felvonóhídjáé. Bekö­tötte, becsavarta vele a nagykaput és csatolt rá olyan nagy lakatot, mint egy börtönkapué. De meg­nyugodott. A szemét ottmaradt a szomszéd udvaron, hadd rágja az emeletes ház lakóinak egészségét. Csak nem enged 20 méternyi ke­réknyomot a saját földjén át — „piszkos lakók" kedvéért? Egy háziúr? Aki a többi úrral együtt a pokolban is úr? Tóth István 3 és félévi börlö Molnár Kálmán és három ku- pectársa 125 darab sertést vásárolt fel Kunszentmárton környékén. A sertéseket a Dunántúlra és Buda­pestre szállították s ott nagy ha­szonnal értékesítették. A kunszent­mártoni járásbíróság üzérkedés bűntette miatt Molnár Kalmár kunszentmártoni lakost három és félévi börtönre, bűntársait pedig 14 hónaptól 2 évig terjedő börtön­büntetésre ítélte. Lévai Sándor tiszaroffi kulák 1953 óta tudatosan elhanyagolta a gazdasági munkákat. A spekulá­cióból bőven volt pénze, űgyany­n üzérkedésért nyira, hogy fiának motorkerékpár vásárlásra is tudott ebből juttatni. Sertéseit sógora, Muka Sándor ku­lák nevére íratta át, hogy ne le­hessen adóba és kötelezettségeinek kiegyenlítésére lefoglalni. 206 kg. sertés, 132 1. bor, 47 kg. baromfi, 52 kg. tolás. 20 mázsa kukorica, 16 mázsa 37 kg. napraforgó és 1571 ’Mer tej beadásával maradt hátra- ’ékban. A kunhegyesi járásbíróság ezért Lévai Sándor ku'ákwt a beszolgál­tatás! kötelezettség nemtel.iesítésé- o.ek bűntette miatt, egy évi és négy hónapi börtönre ítelte. Ho Si-mính a Vietnami Demokratikus Köztásaság elnöke hatvanöt éves

Next

/
Oldalképek
Tartalom