Szolnok Megyei Néplap, 1955. május (7. évfolyam, 102-126. szám)
1955-05-13 / 111. szám
1955 május 13. SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP 3 A BŐSÉGES TERMÉSÉRT Százötven holddal növeltük a kukorica vetésterületet n Minisztertanács határozata a termelőszövetkezetek és alacsonyabb típusú termelőszövetkezeti csoportok megszilárdításának leglontosabb feladatairól Már a tervismertető közgyűlésen is nehézményeztük, hogy a csaknem 10 ezer holdas közös gazdaságunkban mindössze 800 hold kukorica vetésterületet irányozott elő a vezetőség, hiszen többezer darabból álló sertésállományunk s egyéb jószágaink eltartásához nagyon sok kukoricára van szükség. A 800 hold kukoricavetés még a leggondosabb ápolás, s ebből eredően a 25—30 mázsás átlagtermés esetén sem biztosította volna teljes egészében a szükségletet. Legutóbb pártcsoportértekezleten is foglalkoztunk ezzel, és úgy döntöttünk, hogy egy rizstermelésből kikapcsolt 475 holdas területből mintegy 150 holdat kukoricával vetünk be. A termelési terv szerint ezt a 475 holdat ugyan más növény termelésére irányoztuk elő, mégis legfontosabbnak a kukorica termelését tartottuk. Javaslatunkat közöltük Gönczi elvtárssal, a termelő- szövetkezet párttitkárával. Ö is támogatta elhatározásunkat és végül a tsz igazgatósága is belátta, hogy feltétlenül szükséges megnövelni a kukoricavetésterületet. Örömmel jelenthetem, hogy 950 hold kukoricát idáig elvetettünk. Nemcsak a kukorica vetése, hanem a rizsvetés is előrehaladt s eddig 657 hold rizs került földbe, vagy a talaj fplületére közös gazdaságunk területén. Ennek javarésze már el is van árasztva. A vetés befejezese óta a növénytermelő brigádok tagjai a cukorrépa másodszori kapálását végzik, sőt május 10-re mintegy 100 hold kukorica első kapálása is befejeződött. CSÓTÖ GÉZA Vörös Csillag TSZ, Turkcve A pusztamizsei Tolbuchin TSZ-ben kiegyelték a cukorrépát A sarabolás után következő másik fontos munka, a cukorrépa, takarmányrépa és a mák egyelése. Ha ezt nem a legalkalmasabb időpontban, a cukorrépánál négyleveles fejlődési időszakban végezzük el, károsan befolyásolja a növény fejlődését, s ebből kifolyólag a térmésátlag növekedését. A hideg idő miatt úgy is elvénült a legtöbb helyen á cukorrépa. Ezt az igazságot ismerik a pusztamizsei Tolbuchin Termelőszövetkezet tagjai is. Még a múlt hét elején megsarabolták kapásnövényeiket, majd pár nappal később az egyeléshez fogtak. Szerda estig 20 hold cukorrépát, takarmányrépát és mákot egyeltek. A növénytermelőbrigád tagjai most a dohánypalánták ültetéséhez fognak hozzá, saját tapasztalatukból tudják, hogy az ipari növények termelése milyen jövedelmet hoz. A kunhegyest járás közös gazdaságaiban szintén előrehaladt a növényápolás. A tiszaroffi Ötéves Terv TSZ kivételével mindenütt befejezték a répa sarabolását, s több közös gazdaságban az egyeléshez fogtak. Törődjenek többet az építőiparban a munkásszállásokkal | szerdán | az I, s2. Építőipari Vállalat irodaházbeli központjában öt leány jelent meg. Bejelentették: nem hajlandók átmenni a Ságvári Endre-úti építkezésről az Achim András-utcai iskolaépítéshez. Amikor megkérdezték tőlük, hogy miért, ezt válaszolták: — Mert gorombák az ottani kőművesek. Akármi is az eset háttere, egy tény: az öt leány megtagadta a munkát. Mind az öten a vállalat munkás- szállásán laknak. ___________% | A SZOLNOKI IRODAHÁZ | épülete mellett két vállalatnak is van munkásszállása. Az első a Szolnokme- gyei Tatarozó és Építő Vállalat férfiszállása. A falak piszkosak, a vakolat legtöbb helyen lemállva, az ablakon megsárgult csomagolópapír. Elhanyagoltság, sivárság. Az építőmunkások éppen most érkeznek haza a munkából. Nádas Gyulát kérdezzük, hogy van megelégedve a szállással. Sokat-mondóan körülmutat: — Látja az elvtárs. Én április 14-én jöttem ide, piszkos ágyba fektettek. Most ismét több mint 3 hetes az ágynemű, mégsem cserélik ki. Aztán annyi itt az egér, hogy minden ennivalónkat megrágja. Aziránt érdeklődünk, szokott-e valaki idejárni ellenőrzésre. Egy fiatal segédmunkás, Vincze Mihály válaszol: — Három hete volt itt valaki, de nem mondta meg honnét jött. Csak bekukkantott, aztán elment. Azelőtt is voltak itt egyszer-kétszer, de azt nem tudjuk, hogy kicsodák, a párttól, a szakszervezettől, vagy a DISZ-től jöttek-e? Dehát ha jönnek is, annak nincs jelentősége, mert hiába szólunk, minden marad a régiben, % | INNÉT a szomszédba | megyünk át az 1. számú Építőipari Vállalat leányszállására. Itt már kedvezőbb kép fogad. A szobákat most festették, fürdő van, az ágynemű tiszta, szól a rádió. Ennek ellenére sok a panasz. Mikor azt kérdezzük, hogy miért nem mondják el ezt a vezetőknek, akkor Saliga Irén, a bizalmi ezt válaszolja: — Nem látogat meg bennünket senki se, ha pedig nagynéha valamelyik szakszervezeti vezetőt elkapom az utcán, meghallgat, de intézkedés nem történik. Kiderül, hogy a szakszervezet egyáltalán nem törődik velük. Elmúlt a tél anélkül, hogy valami előadás lett volna. Újságot a vállalat január óta nem ad a szállás számára, de nem volt náluk senki, hogy megbeszélje velük: szobánként kollektíván fizessenek elő. Röplabdázni szeretnének, labdákat, meg nadrágot már kaptak hozzá, de a többi felszerelés és a palya, a többszöri Ígérgetés ellenére még mindig hiányzik. Könyvtáruk — annak ellenére, hogy a Néplap már írt erről — a mai napig nincsen. Az ittlakók többsége fiatal, van egy-két DISZ-tag is közöttük, az egyikőjük R. Dávid Julianna a következőket mondja: — Az utóbbi időben háromszor hirdettek DISZ-gyűlést, de a vezetőség egyetlen egyszer sem jelent meg. A DISZ-vezetőség többsége az irodai dolgozók közül kerül ki, semmi kapcsolatuk nincsen velünk. Nálunk, itt a szálláson még egyetlen egyszer sem jártak, a kultur- munkát, a sportot, a szórakozást, a tanulást sem szervezték meg. A télen pedig egész biztosan össze lehetett volna hozni egy szemináriumot, % | ez A uulyzétI a két építőipari munkásszálláson. így aztán — kellő törődés, nevelés híjján — lehet-e azon csodálkozni, hogy nagy a munkaerővándorlás és a munka- megtagadók a leányszállásról kerülnek ki. Mégegyszer leírjuk azt, amit már egyszer a Petőfi Kultur- otthonnal kapcsolatos cikkünkben leírtunk: az Építők Szakszervezetének — és most már tegyük hozzá a DISZ-nek is — fel kell ismernie: az építőiparban a munka termelékenységének a növelése, az önköltség csökkentése elválaszthatatlan a dolgozók politikai és kulturális nevelésétől. a dolgozókkal való fokozottabb törődéstől, t. k. A kisipar néhány fontos kérdése megyénkben A városi és falusi ’ lakosság jobb ellátása érdekében 1953 júniusa óta sorozatos intézkedések történtek a kisipar — közte a magán kisipar' — felélénkítésére, munkájának megkönnyítésére. — Az 1954 augusztuséban kiadott rendelkezések többek között lehetővé tették az ipargyakorlást mindenki számára, aki bizonyos alapvető követelményeknek megfelelt és megfelelő szakképzettséggel rendelkezett. Kisiparosaink éltek is a. lehetö- s.'gckkel és rohamosan növekedett azoknak a száma, akik újra megnyitották műhelyüket. 1954 májusában, Júniusában és júliusában összesen 234 ipar-igazolványt adtak ki megyénkben. Az ezt követő három hónapban 620-ra emelkedett ez a szám. Ebből is látszik, menynyire felélénkült a magánipar. Egyik napról a másikra új műhelyek nyíltak meg városai rk ban, községeinkben. As eredményeit melleit azonban komoly hibák adódtak. Az iparigazolványok tömeges kiadásánál tanácsaink egy bürokratikus rendelkezés miatt nem érvényesítették következetesen szít az elvet, hogy csak azokon a helyeken van szükség újabb kis- műhelyekre, ahol a helyi állami ipar. vagy a kisipari szövetkezetek nem. tudják fedezni a helyi szükségleteket. Lehetővé tették azt ír, hogy a falvakba kiadott iparengedélyeket a járási székhelyekre, vagy a városokba telepítsék s így a falusi lakosság ismét kisiparos nélkül maradjon. A legfőbb hiba azonban az volt, hegy a törvényeket kijátszva a volt tőkés, kupec- kedö elemek kerültek be a kisiparosok közé s erro sokáig nem figyeltek fel az illetékesek. Ezek a nemkívánatos személyek hamarosan megkezdték bomlasztó munkájukat. Túlzott követelésekkel léptek fel s az állam iránti kötelezettség teljesítése ellen agitáltak. Káros tevékenységük hamarosan éreztette hatásét s ma az a helyzet, ho«y kisiparosainknak kb. 30 százaléka forgalmiadó-, 40 százaléka jövedelmi adóhátralékban van. A helyi nrtya^oh felkutatása címén néha üzemi lopásokat szerviztek a kupecek. Legutóbb az egyik kocsin, mely a Jászberényi Aprító- géosvárból hasznos hulladékot szállított ki néhány iparos részére, vadonatúj vidrákat, gépalkatrészeket találtak. Hasonló esetok máshol is megtörténtek. A becsületes kisiparosok tiltakoznak ■ az ellen, hogy ilyen „igazolványosok’* legyenek soraik között. Madácsi József jászberényi kisiparos erélyes kivizsgálást kért a megyei KIOSZ titkárságtól az ilyen ügyeikben s a legszigorúbb eljárást a bűnösökkel szemben. A bomlasztó elemik ténykedésének tudható be az a híresztelés is, mely szerint az állam megszünteti a magár-kisipar támogatását. Hogy ez mennyire nem így van, mutatja az is, hegy a kisiparosok részére történt állami anyagkiutalás 1955. I. negyedévében 40 %-kal volt magasabb, mint a múlt év hasonló időszakában. A becsületes kisiparosoknak nincs mitől tartani. A segítséget továbbra is megkapják ahhoz, hogy kezük munkájából megélhessenek. Hí kell megemlíteni azt is, hogy egyes tanácsainknak körültekintőbben kell eljárni a kisiparosok ügyében. A tiszabői és környékbeli kisiparosok körében rossz hangulatot keltett, mikor a tanács egyszerre 10 kisiparost idézett be iparigazol- vónyával együtt. A falusi ki-,műhelyekkel való nemtörődésre val" az, hogy az eddig visszaadott ipar- igazclványok kétharmad része falura esik, míg egyharmada városi Ezen segíteni kell a pénzügyi osztályoknak a következetesebb adópolitikával is. A globális adókivetés kétségtelenül reális és helyes. A terhek felosztásánál azonban figyelembe kell venni azt, hogy az idénymunkát végző falusi kisiparosok nehezebb körülmények között élnek, mint például a jászberényi vásározók, vagy a városi, gépesített, jól jövedelmező műhelyek. Kisiparosaink egyéni érdekei fűződnek ahhoz, hogy kiközösítsék soraik közül a kupeckedő, az adócsaló és állami kötelczrttségeiket nem teljesítő egyéneket. Támogat- niok kell ebben a tanácsok munkáját. A Magyar Közlöny május 10-i számában közli a Magyar Népköz- társaság Minisztertanácsának 1050/1955. számú határozatát. A Minisztertanács a termelőszövetkezetek 1954. évi zárszámadásai alapján megvizsgálta a termelő- szövetkezetek helyzetét és megállapította, hegy a termelőszövetkezetek számottevő része szervezetileg és gazdaságilag megerősödött. Sok termelőszövetkezetben — a jó termelési eredmények alapján — a tagok részesedére már meghaladja a jól gazdálkodó egyénileg dolgozó középparasztok jövedelmét. A határozat megállapítja, hegy a termelőszövetkezetek politikai, szervezeti és gazdasági fejlődése különféle hibák miatt nem egyenletes. Hasonló természeti és gazdasági adottságok mellett is az «gyes termelőszövetkezetek eredményei között nagy különbségek vannak és nem kevés olyan termelőszövetkezet volt az elmúlt évben, a hol a termelési színvonal nem javult. Leszögezi a határozat, hegy ezek a súlyos hiányosságok azért fordulnak elő, mert az illetékes állami szervek nem hajtották végre maradéktalanul a mezőgazdasági termelés fejlesztése, a termelőszövetkezeti mozga’om erősítése érdekében hozott pártós kormányhatározatokat és magukra hagyták a gyenge termelő- szövetkezeteket. Emiatt felelősség terheli a Földművelésügyi Minisztériumot, a megyei és járási mezőgazdasági szerveket, valamint a gépállomásokat. E bajok megszüntetésére a Minisztertanács határozata minden állami szerv kötelességévé teszi, hogy a mezőgazdasági termelőszövetkezeteket, valamint az alacsonyabb típusú termelőszövetkezeti csoportokat az eddiginél fokozottabb mértékben támogassák. A határozat kötelezi az állami gazdaságok vezetőit, hogy segítsék a szomszédságukban működő termelőszövetkezeteket a nagyüzemi termelés megszervezésében szaktanácsokkal és a lehetőségek keretein belül gépekkel is. A Minisztertanács a tanácsok végrehajtóbizottságainaik elnökeit személy szerint felelőssé teszi a tsz-ek gazdálkodásának megjavításáért és a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztéséért. A tsz-ek termelési színvonalának fejlődéséért különösen a járási tanács végrehajtóbizóttsága a felelős, azonban a községi tanácsok végreS hajtóbizottságai is kötelesek segít« séget nyújtani a termelőszövetke« zeteknek gazdasági és szervezeti megerősödésükhöz. A Minisztertanács határozata előírja, hogy a földművelésügyi miniszter, az állami gazdaságok minisztere, valamint az élelmin szeripari miniszter tenyészállata juttatással segítse a termelőszö« vetkezetek állatállományának számszerű és minőségi fejlesztén sét. El kell érni, hogy a termelőn szövetkezetekben az áliatsűrűség — háztáji állatállománnyal együtt — legalább a járás átlagos színvonalát elérje, különösein a szarvas« marha tenyésztésben. A határozat kötelezi a megyei* a járási főmézögazdászokat es a a gépállomások mezőgazdászait, hogy fokozott figyelmet, fordítsanak a gépi munkák minőségének ellenőrzésére. Előírja, hogy ez Országos Tervhivatal elnöke, a földművelésügyi, az építésügyi, a városgazdálkodási és községgazdálkodási miniszterek biztosítsák: a termelőszövetkezetek, a nagyüzemi gazdálkodás kialakításához évenként megtervezett beruházásaikat (istállók, dohánypajták sy>.) maradéktalanul megvalósíthassák. A Minisztertanács határozata ezután a termelőszövetkezetek belső életével foglalkozik. A határozat ezután arról intézkedik, hogy a termelőszövetkezetekben meg keli szilárdítani az állami fegyelmet, a közös vagyon megbecsülését és biztosítani kell a jövedelem igazságos, alapszabály szerinti elosztását. A Minisztertanács határozata végül kimondja, hogy az állami szervek az eddiginél határozottabban lépjenek fel az osztályellen- ség termelőszövetkezetellenes tevékenységével szemben, akadályozzák meg a kulákok és más osztályidegen elemeknek a termelőszövetkezetekbe való beférkőzését. A Minisztertanács megköveteli az állami szervektől és elvárja a termelőszövetkezetek vezetőitől, hogy a mezőgazdasági termelés fellendítése érdekében hozott határozatokat maradéktalanul végrehajtsák és a termelőszövetkezetek megszilárdítása és fejlesztése érdekében olyan munkát végezzenek, amelyeknek eredményeként a termelőszövetkezetek már 1955-ben jelentősen megerősödnek és számbelileg növekednek. A Miniszferfanács határozata a lakáskérdés enyhítése érdekében Minisztertanácsi határozat jelent meg a dolgozók lakásproblémáinak enyhítése érdekében. A határozat a következőképpen kezdődik: „A dolgozók lakásigényeinek fokozottabb kielégítése érdekében szükséges, hogy a folyamatban lévő lakásépítkezéseken felül az eredetileg lakásnak készült, de jelenleg más célra használt, helyiségek egy- részének felszabadításával minél több lakás létesüljön. Erre a kellően ki nem használt és az ügyvitel egyszerűsítése során felszabaduló helyiségek felhasználásával is lehetőség nyílik. * A miniszterek, országos hatáskörű szervek vezetői, a fővár.sí, megyei, megyei jogú városi tanácsok végvehajtóbtzottságainak elnökei e munka fontosságának megfelelően a saját területükön tegyenek meg mindent, hogy az eddiginél erőteljesebb ütemben és nagyobb mértékben szabaduljanak fel lakások a dolgozók részére.“’ A határozat ezután felsorolja, hogy egy-egy irodai dolgozóra a különböző szerveknél hánv négyzetméter alapterületű irodahelyiség foglalható el, azután így folytatódik : „A miniszterek, az országos hatáskörű szervek vezetői, a fővárosi, megyei, megyei jogú városi tanácsok végrehajtóbizottságainak elnökei kötelesek a felügyeletük alá tartozó közületek vezetője által megadandó adatok alavján megállapítani, hogy a normák figyelembevételével az egyes szervek mekkora helyiségre jogosultak és kötelesek a normán felüli terület felszabadítása érdekében szükséges intézkedéseket megtenni, úgy, hogy a felügyeletük alá tartozó szervek a megállapított normánál nagyobb helyiséget ne foglaljanak el.” A határozat egy másik pontja a következőket mondja: „A normán felüli terület felszabadításának elsősorban azokat a helyiségeket kell felszabadítani, amelyek lakás céljára használhatók, vagy könnyen átalakíthatok. Általában irányelv az legyen, hogy a helyiségeket eredeti rendeltetésüknek megfelelő célra kell felhasználni.’“ „Törekedni kell arra, hogy lakóépületben kizárólag lakások, irodaházakban pedig irodák nyerjenek elhelyezést,” „A lakásokat elsősorban az arra rászoruló fizikai dolgozók részére kell biztosítani.“’ A határozat felkéri a tömegszervezetek vezetőit, hogy irodahelyiségeik használatát a jelen határozat szellemében saját hatáskörükben rendezzék, ezzel a lakásfelszabadítás fontos munkáját támogassák és annak eredményességét saját területükön is segítsék elő. A határozat kimondja:-a határozat alapján felszabadult lakások számáról elsőízben 1955 július 15- ig. ezt követően pedig negyedévenként a Minisztertanácshoz kell jelenteniük a megyei tanácsok és a megyei jogú városi tanácsok elnökeinek. Közérdekű közlemény A Tiszántúli Áramszolgáltató Vállalat értesíti a szolnoki fogyasztóit, hogy folyó hó 15-én reggel 6—8 h-ig áramszünet lesz, amely időtartam alatt a Vízmű sem kap áramot, s így a.-vízszolgáltatásról a közönség előbb gondoskodjon. A megye területén lévő áramfogyasz- tók 6—15 h-ig fogják nélkülözni ar. áramot. Gigli — hanglemezen A Varga Katalin Általános Leánygimnázium szokásos és kedvelt hanglemez-estjei a Szolnoki Közlekedés- és Műszaki Egyetem nagytermében mindig közönség- vonzóak. Május 15-én Gigli hanglemezek szerepelnek a műsoron. A világhírű művész Mozart, Donizetti. Verdi, Rossini, Leoncavallo operáiból és olasz népdalokat énekel : fl tiszagyentiai Vörös Csillag iSZ-ben befeleztek a bét és fél beid szőlő telepítését nek ellenére sem álltak el korábbi tervüktől. A telepítéshez bevonható 14 tagon kívül mozgósították a családtagokat és az asszonyolcat. Harmincán három és fél nap alatt befejezték a hét és fél hold szőlő telepítését. és fél holdat kézierővel 80 centi mélyen megforgattak. A telepítéshez szükséges vesszőt azonban késve kapták meg és csak nemrég fogtak hozzá az ültetéshez. Az egyéb tavaszi munkák lekötötték az erőt, de a tsz-tagjai enA tiszagyendai Vörös Csillag TSZ tagjai még a zárszámadó közgyűlésen elhatározták, hogy tovább növelik a gyümölcsös területét és a 32 hold mellé mintegy 10 holdon szőlőt te- lepítenek. Ennek érdekében már az ősszel hét
