Szolnok Megyei Néplap, 1955. május (7. évfolyam, 102-126. szám)

1955-05-08 / 107. szám

rf iz év választ el bennünket attól a naptól, melyen Euró­pában elhallgattak a fegyverek, győ­zedelmeskedett az élet a halál fe­lett. a népek összefogása, a szov­jet nép áldozatvállalása, katonái­nak hősiessége a fasiszta barbár­ság felett. Tíz éve kapták ölbe boldog örömmel a szovjet katonák Európa gyermekeit, s magyaráz­ták nekik, hogy ezután csalk jó következik. Tíz esztendő elég nagy idő ahhoz, hogy behegedjenek a háborúokozta sebek, de az a tíz év előtti májusi nap mégis annyira közeli, hogy lehetetlen mindent elfelejteni, lehetetlen a közelmúlt évek eseményeit kizárni emléke­zetünktől. S nem is szabad. Bűn lenne sajátmagunk,' a népek mil­liói ellen, ha a fasiszták garázdál­kodásából, hordáik pusztulásából nem vonnánk le a megfelelő kö­vetkeztetést. i De lehet-e egyáltalán megfeled­kezni apáinknak, testvéreinknek, annak a hatszázezer magyarnak haláláról, akiket a fasiszta uralom kergetett a vágóhídra? S lehet-e ökölbeszorított kéz nélkül vissza­gondolni azokra a gaztettekre, mely diet a fasisztái! követtek el Európa különböző országaiban? Nem, nem lehet. Már csali azért sem. mert a töke urai minden módon azon mesterkednek, hoav cletrekeltsék a fasizmus halálthozó erőit. 7 Q/L ‘T május 9-ének, a győzelem napjának nemcsak a fa­sizmus leverése, a különböző or­szágok szabadságának visszanye­rése adja meg a jelentőségét. En­nél sokkal több fűződik ehhez a naphoz. A Szovjet Hadsereg hő­sies harca, melynek eredménye­ként Európa több országában ki­tűzték a szabadság tűzpiros lobo­góit, lelkesítő, önbizalmat növelő hatással volt a világ munkásmoz­galmára. Ennek eredményeként jöttek létre az európai népidemo- kralikus államok, s ennek hatá­sára vívta ki szabadságát a hat- százmilliós kínai nép. Intő figyelmeztetés ez az impe­rialista politikusok számára. Isme­retes, hogy annakidején a náci hadigépezet — a történelem legerő­sebb imperialista hadserege — Európa kapitalista államainak jó­részét uralma alá hajtva, idegen erőforrásokra támaszkodva, ereje teljében, váratlanul tört a Szovjet­unióra. A Vörös Hadsereg katonái mégis megállták helyüket, s a fa­siszták átmeneti sikere után meg­semmisítő csapásokat mértek rá­juk, Sztálin elvtárs vezetésével ki­űzték' őket a szovjet haza terüle­téről, a fél-Európam végigza­varva, „saját barlangjában“ sem­misítették meg a fasiszta fene­vadat. A szovjet katona hősiessé­géről, hazája, s más népek vég­telen szeretetéről, a szocializmus erőinek törhstetlenségéről tett ta­núbizonyságot ez a harc. A küzde­lem nem volt könnyű, hiszen a Szovjetunió keleti határán felsora­kozott japán hadsereg támadásra készülődése is jelentős katonai »rűket kötött le, s a nyugati szö­vetségesek évről-évTe csak Ígér­gették a „második arcvcnal“ lét­rehozását. A Vörös Hadsereg har­cosai ilyen kdrüLmény^k.között is megmutatták, hogy a felszabadult nének képesek ellenszegülni min­den támadásnak. ^ szocializmus építőinek tábo­ra azóta sokszáz millióval szaporodott. S ha ezelőtt pár év­vel nem tudtak erőtvenni rajta a fasizmus hadseregei, akkor még- inkább reménytelenebbek az újjá­éledő fasizmus tervei. Mesterkedé­seiket azonban nem szabad lebe­csülni, hiszen éppen a győzelem tízéves évfordulója napjaiban von­ják be Nyugat-Németországot az agresszív atlanti tömbbe, akadá­lyozva ezáltal Németország békés egyesülését, a háborús feszültség enyhítését. Egyre-másra építik a katonai támaszpontokat, szemet- hunynak a történelem tanulsága felett, mitsem törődnek népeik békevágyával, nyugodt, békés élet­re való törekvésével. Éppen ezért volt szükség arra. hogy a Szov­jetunió és a népi demokratikus államok saját biztonságuk és Eu­rópa rendje megőrzése miatt ki­jelentsék a moszkvai értekezleten, hogy a párizsi egyezmények rati­fikálása esetén ők is megteszik a megfelelő lépéseket erejük egye­sítésére. Reménytelen tehát az imperialista köröknek az a vágya, hegy „az erő helyzetéből“, paran­csolgassanak, s megvalósítsák vx- láguralmi terveiket. 4 Szovjetunió politikája, s a mi politikánk — bár a nyugati hatalmak háborús készülődéseivel szemben megtesszük a megfelelő intézkedéseket, — továbbra is a vitás problémák békés utón való megoldására irányul. A német kérdéssel kapcsolatban azt vall­juk, hogy Németország újraegye­sítése előtt sem zárult még be minden kapu. Hirdetjük azt is. hogy a békeszerető erők egyesíté­sével, az imperializmus ellen küz­dő népek tömörülésével, a mun­kásosztály pártjának útmutatását követve le tudjuk fogni a háború megszállottjainak kezét, zavarta­lanul építhetjük azt a békés vi­lágot, amit tíz esztendővel ezelőtt elkezdtünk. Minden erőnk megvan ehhez. A katona, aki a Reichstagra kitűzte a zászlót, ma a békét őrzi, s sza­bad népek milliói sorakoznak mö­géje, aki = a győzelem! A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ES 'A- MEGYEI TANÁCS LAPJA VII. évtolyam, 107. szám *• Ara 50 fillér 1955. május 8., vasárnap A Központi Statisztikai Hivatal jelentése a népgazdaság fejlődéséről, a lakosság anyagi és kulturális ellátottságának alakulásáról 1950-1954-ben, az első ötéves terv időszakában Az első ötéves terv időszakában — a hároméves terv eredményeire támaszkodva — a munkásosztály, az egész dolgozó nép a Magyar Dolgozók Pártja vezetésével ha­talmas sikereket ért el az ország termelő erőinek gyorsütemű fej­lesztése, a társadalom anyagi és kulturális szükségleteinek növekvő mértékű kielégítése, az egész tár­sadalom szerkezetének megváltoz­tatása terén. öt év alatt nagy lépéssel haladt előre hazánkban a szocializmus építőse. Mindezen átalakulás eredménye­ként államunkban és társadal­munkban méginkább megerősödött a munkásosztály vezető szerepe, megszilárdult a munkásosztály szö­vetsége a dolgozó parasztsággal, megnőtt az értelmiség száma és je­lentősége. I. Az ötéves tervidőszak fő eredményei Az 1950—1954 közötti időszakban a népgazdaság ‘fejlődését, a társa­dalom és a népgazdaság szerkeze­tének megváltozását, a lakosság anyagi, valamint kulturális szük­ségletei kielégítésének mértékét a következő fő adatok jellemzik: A nemzeti jövedelem összehason­lítható árakon számítva 1949-ről 1954-re — az előzetes számítások szerint — több mint 50 százalék­kal emelkedett. A nemzeti jöve­delem öt év alatt összesen meg- haüadta a 265 milliárd forintot. Ezen összeg 29 százaléka került felhalmozásra, elsősorban a terme­lés bővítését szolgáló álló és for­góalapok növekedtek. A nagymér­vű felhalmozás eredményeképen gyors ütemben gyarapodott a nem­zeti vagyon: az éllóalápck értéke öt év alatt közel 30 százalékkal nőtt. A beruházásokra fordított összeg az első ötéves terv idősza­kában 67 milliard forint volt. Az ötéves terv időszakában át­alakult a népgazdaság szerkezete: hazánk agrár-ipara országból ipari­agrár ország lett. Az ipar súlya a nemzeti jövedelemben öt év' alatt 50 százalékról közel 64 százalékra emelkedett. A szocialista iparosítás kö­vetelményeinek megfelelően az iparon belül nőtt a nehézipar és különösen a gépipar aránya. Megváltoztak a tulajdonviszo­nyok is: — a szocialista termelési viszonyok a gyáriparban, a nagy­üzemi építőiparban, a közlekedés­ben, a külkereskedelemben és a nagykereskedelemben kizárólagossá váltak. A kiskereskedelemben túl­súlyra jutott a szocialista szektor. A mezőgazdaságban az ötéves terv­időszak végén az ország szántó te­rületének mintegy egyharmadán folyt nagyüzemi, szocialista gazdál­kodás. A szocialista (állami és' szövetkezeti) szektor aránya a nemzeti jövedelem termelésében 1949-ről 1954-re 53 százalékról 8! százalékra emelkedett, a tőkés szektor aránya 19 százalékról 1 százalékra csökkent. Az ötéves terv időszakában nőtt a foglalkoztatottság: a kereső né­pesség száma öt év alatt közel 400.000-rel nőtt. Végleg megszűnt a munkanélküliség, sőt több terü­leten munkaerőhiány veit. Megváltoztak az csztályviszo- nyek: az összes keresőkön belül jelentősen megnőtt az ország ve­zető-erejének, a munkásosztály súlya: 1954-ben 326.000-rel, 34.5 százalékkal több volt a munkások száma, mint 1949-ben. A kisáruter- melők száma öt év alatt 428 ezer­rel. 22.3 százalékkal csökkent, i A népgazdaság szocialista szek­torában 1954-ben 1,040.000 munkás­sal és alkalmazottal több dolgo­zott, mint 1949-ben. A mezőgazda- sági és kisipari termel őszövetkeze- tekben a dolgozók száma öt év alatt több mint 300.000-rel növe­kedett. Túlnagy mértékben nőtt ez a'att az idő alatt az igazgatásban, különösen az államigazgatásban foglalkoztatottak száma. Az ötéves tervidőszakban jelen­tősen emelkedett — bár nem az előírt mértékben — a lakosság anyagi szükségletei kielégítésének színvonala is. 1954-ban az egész lakosság 30 százalékkal fogyasztott többet, mint 1049-ben. A munká­sok és alkalmazottak esy főre jutó reáljövedelme 1954-ben több miint 20 százalékkal múlta felül az 1949. évi színvonalat, ennél na­gyobb mértékben növekedett a pa­rasztság reáljövedelme. öt év alatt lényegesen javult a lakosság egészségügyi és szociális ellátottsága: a társadalom-biztosí­tásra fordított kiadások összege 1.3 milliárd forintról 4 milliárd fo­rintra növekedett, azaz meghárom­szorozódott. Ezen belül a nyugdi­jak, járadékok összege négyszer raste emelkedett. Bővült az egész­ségügyi hálózat, javult a megelőző orvosi munka és alaposabbá, ered­ményesebbé vált a betegek keze­lése, növekedett a kórházi ágyak és a rendelőintézetek száma. A tervidőszak alatt gyors ütem­ben bontakozott ki a kulturális forradalom, öt év alatt az iskolai oktatás, az iskolán kívüli szak­képzés, a könyvkiadás, a napilapok és folyóiratok kiadása, a mozi- és színiház-iátcgatás, valamint a nép­művelés egyéb ágai, olyan hatal­mas mértékben fejlődtek, amilyen tőkés viszonyok közölt elérhetetlen lett volna. A megváltozott társadalmi viszo­nyok, az anyagi jólét növekedése, az egészségügyi viszonyok javu­lása eredményeképen, a korábbi éveknél jóval gyorsabb ütemben nőtt az ország népessége, öt év alatt az ezer lakosra jutó élve szü­letések száma 11.7 százalékkal nőtt, a halálozásoké 3.5 százalékkal csökkent, a természetes szaporodás aránya közel egyharmaddal — ezer lakosra számítva 9.2-ről 12-re nőtt. Az 1950—54. közötti időszakban az ország lakossága 460 ezerrel sza­porodott és a tervidőszak végén elérte a 9,750.000 főt. ’ A termelőerők gyorsütemű fej­lesztése, a népgazdaság és a tár­sadalom szerkezetének átalakulása, az anyagi és kulturális ellátottsági növekedése terén elért eredmé­nyek csak a népi demokratikus rendszer alapján jöhettek létre. Az eredmények eléréséhez' nagy mér­tékben hozzájárult a Szovjetunió sokoldalú gazdasági, műszaki és tudományos segítsége, valamint a népi dímpkratikus országokkal egyre szorosabbá váló együttmű­ködés. II. Ipái* — épilőipar Az ötéves tervidőszak alatt a szocialista iparosítás gyors ütem­ben haladt előre — különösen gyorsan fejlődött a nehézipar. Az összes beruházásokból 46.7 százalékot, öt év alatt összesen 31.2 milliárd forintot fordítottak a gyár­ipar és az építőipar, ezen belül 27.3 milliárd forintot a nehézipar fej­lesztésére. 75 új ipari üzem léte­sült és többszáz üzemet lényegesen bővítettek, korszerűsítettek. Az új ipari üzemek többsége vi­déken létesült, ennek következté­ben megváltozott az ipar területi megoszlása, 1949-ben az iparban és az építőiparban foglalkoztatottak 52 százaléka, 1954-bejn 46 száza­léka dolgozott Budapesten. Az iparosítás eredményeképen ar. egész inar termelése 1954-ben 131 százalékkal, ezen belül a gyár­iparé 155 százalékkal volt több, mint 1949-ben. A szocialista iparo­sításnak megfelelően a nehézipar termelése gyorsabb ütemben 183 százalékkal, ezembrlül a gépiparé 267 százalékkal nőtt. A könnyít­és élelmiszeripar termelése 1954- ben 127 százalékkal haladta meg az 1949. évi színvonalat. Az építő­ipar termelése öt év alatt, 169 szá­zalékkal emelkedett. Az ipari termelés fejlődését elő­segítette a külkereskedelem, amely egyre több országgal létesített gazdasági kapcsolatokat. A gyáriparba és az építőiparba öt év alatt kb. 509 ezer úi munkás és alkalmazott került. Az ötéves terv végén az ipari munkásoknak már több mint 79 százaléka 500- nál több munkást foglalkoztató nagyüzemekben dolgozott, A munka termelékenysége 1949- töl 1954-ig a gyáriparban 46.6 szá­zalékkal, az építőiparban 47.4 szá- zalélikal nőtt. A termelés öt év alatti növekedését 63 százalékban, a munkás létszám és 37 százalék­ban a. munka termelékenységének növelése révén érte el az ipar. A termelékenység növekedéséhez hozzájárult a mind szélesebb kör­ben kibontakozó munkaverseny és az élenjáró munkamódszerekkel dolgozó sokezer sztahanovista. Az ötéves tervidőszakban gyors ütemben fejlődtek az egyes ipar­ágak. A széntermelés 1949-ről 1954-re közel megkétszereződói.; az 1949. évi 11.8 millió tonnával szemben 1954-ben már 22 millió tonnát ter­meltek. A szénbányászat fejlesztésére öt év alatt 3.5 .milliárd forintot, a ne­hézipari beruházások 12.8 százalé­kát fordították. Öt év alatt 33 új aknát helyez­tek üzembe. Az új termelőegysé­gek az ország széntermelésének mintegy ötödrészét adják. Több új korszerű szénosztályozó is épült, többek között Oroszlányon, Duda- ron, Komlón, Balinkán. Előrehaladt a szénbányászat egyes munkafolyamatainak gépesí­tése. A csákányozást egyre inkább a gépi fejtőkalarács váltotta fel és a robbantás előkészítésének nagy részét is a gépi fúrókkal végzik. A legutóbbi években több mint ezer munkahelyi szállítógép üzem­behelyezése révén a kitermelt szénnek már mintegy felét gépek­kel szállították, míg 1950 előtt a munkahelyi szállításnak csak egy­negyedét végezték géppel. Nem volt kielégítő a nehéz testi mun­kát igénylő jovesztés és rakodás gépesítése. A szénbányászat gyorsütemű fej­lesztése ellenére az ötéves terv­időszak második felében időnként szénellétási nehézségek léptek fel. A sek szenet fogyasztó iparága’: (kohászat, építőanyagipar, vegy­ipar stb.) termelése gyorsabb ütem­ben emelkedett, mint a szénterme­lés. A nehézséget fokozta, hogy a termelt szén minősége nem volt kielégítő: a széntermelés — a szexi vagyon megoszlása által indokolt arányon túlmenően egyre inkább az alacscnj atb fűlőértékű barna­szenek és a lignit felé tolódott el. A kőolaj termelése 1954-ben 711.000 tonnával, mintegy 140 szá­zalékkal volt több, mint 1949-ben. 1954-ben közel 300 olajkúttal több működött, mint 1049-ben. 1951-b;m nyitották meg a nagylen­gyel! olajmezőt. A villanicscnerglatennc'és öt év alatt közel megkétszereződött: 1954-ben 4.8 milliárd Itwo viíla- mcsenergiát termeltek az 1949. évi 2.5 milliárd kwo-val szemben. A villamoserőművek teljesítőképessé­ge 1954-ben mintegy 40 százalék­kal haladte meg az 1949. évi szín­vonalat. Üz.?mfae helyezték többek között az újjáépített Mátra vidéki Erőművet, s a teljesen újonnan építe't November 7. és a Sztálin Vasmű erőművét. Az ötéves terv alatt összesen 19 új villamosener- gia termelőegység kezdte meg mű­ködését. A villamosítás további fokozását biztosítják az ötéves terv (.Folytatás a 2. oldalon.) „Ő A GYŐZELEMl“

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom