Szolnok Megyei Néplap, 1955. május (7. évfolyam, 102-126. szám)

1955-05-07 / 106. szám

Szolwkmegyd r 1 A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ES A MEGYEI TANÁCS LAPJA | VII. évfolyam, 106. szám * Ara 50 fillér 1955. május 7„ szombat MAI SZAMUNK TARTALMÁBÓL: Talpra áll a tiszaföldvári DISZ szervezet (2. o.) Tj munkafolyamatok gépesítésével segítjük a termelő- szövetkezeteket (3. o.) Érettségi előtt (3. o.) Lengyelországi túrára utazott a Légierő (3. o.) Rádióműsor (4. o.) „Anyák, akik as életet adjuk9 egyesüljünk az élet megvédésére ^nyák vagyunk, akik a mindnyájunkat egyesítő anyai szeretet nevében fordulunk az összes anyákhozAz életnek ne­vében, amelyet mi adunk. -. felhívunk benneteket, egyesítsük erőin­ket gyermekeinek megmentésére;;; Anyák, akik nem felejtettétek el a háború borzalmait! Anyák, akik átéltétek a bombázások gyötrel­meit! Kivégzettek, meggyilkoltak, bebörtönözöttek anyái! Anyák, akik szeretettel és féltéssel hajoltok egy bölcső fölé, Anyák, akik örömmel és meghatottan gyermekei vártok! Anyák, akik meg akar­játok őrizni otthonaitok boldogságát! Bármilyen nemzetiségű, élet- köriilményű, fajú, hitű és korú anyák! Cselekedjünk együtt, hogy megvédjük az életet a halál ellen, a barátságot a gyűlölet ellen, a béliét a háború ellen, mert semmi sem tudja megállítani harcunkat, gyermekeink boldogságáért.” Az Anyák Világkongresszusának fel­hívása hívta ezekkel a szavakkal harcba a világ édesanyáit, hogy tegyenek hitet békeakaratuk mellett, hogy szálljanak harcba aktí­van a gyermekeik életét veszélyeztető gyilkos háború ellen. S találhat-e termékenyebb talajra az életért harcba hívó szó, mint azoknál, akik az életet adják? M ennyi minden jut eszünkbe, ha kimondjuk azt a szót, hegy — édesanya: a terhes anya várakozástól megszépült arca, a vajúdó asszony boldog fájdalma, az első etetés a napvilágnál, s utána;; s utána a harcok. Mert az anya örökké harcban áll gyerme­kéért. Harcban a gyermekre leselkedő betegségekkel, harcban ön­magával, hogy elég erős legyen, mikor erélyre van szüksége a gyermek jóirányba tereléséért, őrzi az első lépéseket, megkönnyezi az első szót. ő adja fel az iskolatáskát, ő teszi fel lánya fejére a menyasszonyi fátylat. Hogy is ne harcolna hát azért, hogy véréből, testéből fakadt magzatja életét megóvja, hogy harcoljon a céltalan, a gyermekére váró legszörnyűbb veszedelem, a háború ellen! Az anyai szeretet mélységes örömök forrása. Boldogságra, szép­ségre, erkölcsi emelkedettségre, nagy emberi célokért való hősies­ségre, az emberek forró szeretetére akarja nevelni minden édes­anya gyermekét. S amikor arról beszélünk, hogy soha még ilyen messzirehangzó nem volt a magyar anyák kiáltása, mint most a békéért, hogy karjuk még soha nem küzdött ilyen acélosan, gyá­rakban, földeken, otthonaikban, akkor elmondjuk azt is, hogy mind­ez azért van, mert soha a magyar anya nem nevelhette gyermekét ennyi szépségre, mint most a mi drága szabad hazánkban: mi anyáink nem feledték a múltat, ezért kedvesebb nekik százszorta mindennél gyermekeik napsugaras jelene. Erről beszélt az anyák megyei konferenciáján a törökszentmiklósi Szilágyi Sándorné: „Emlékezzünk a múlt béresasszonyaira, akik a tűző na­pon, nehéz munka közben szoptatták rongyokba burkolt csecsemői­ket. S már nem is csodálkoztak, amikor egymásután vitte el őket a bélhurut. Ma nemcsak a békét akarjuk megvédeni, hanem a rendszert is, amely babakelengyét ad a gyermeknek, szülési szabad­ságot az anyának.” Ugyanitt tett fogadalmat a nyolcgyermekes Eo- jér Andrásné: „A turkevei Vörös Csillag TSZ-ben dolgozom. Gyer­mekeim mind jó helyen vannak, nem olyan az életük, mint az anyjuké volt. El akarom érni értük is a 300 munkaegységet.’'. S mit szólnak a gyermekek? A mai magyar gyermekek, akiket az iskolában a legszentebb dolgokra, a szabadság, a haza, a szülő szeretetére nevelnek? Molnár Lajos, a törökszentmiklósi általános iskola tanulója írja: „Itt ülök a padban, előttem a tinta, kezemben a toll. Gondolataim kis családi házunkban kalandoznak, ahol édes­anyám dolgozik! Magam előtt látom drága kezét, mely nem pihen soha, mely öltöztetett, etetett, védett minden bajtól kicsi korom óta. Látom kedves arcát, melegfényű, örökké vidám szemét, kissé már fehérüld haját. Látom, amint betegágyam mellett ült. Arca fáradt, szeme karikás az átvirrasztott éjszakáktól, de azért engem próbál vigasztalni, lesoványodott kezem simogatva. S látom, hogy örült, ha jó volt a bizonyítványom! Szeretem őt nagyon, mert ö a legdrágább édesanya." Barcs Mária már nyolcadikos. Arról ír, hogy: „Már he­tek óla mindig olyan az édesanyám, mint akit nagy gond gyötör. A jövöm felől gondolkozik. Ö nem tudott a múltban tanulni.-.. VlU-os vagyok, pályát kell választanom. S neki nincs más gondja, mint hogy az én életemet jól intézze. Olyan ő, mintha csak értem élne. Az ő szeretete el fog kísérni egész életutamon.” 4 világ minden táján ennek a hatalmas szeretetnek a jegyé­** ben és nevében harcolnak az anyák a békéért. A mai. anyák többsége átélte a háború borzalmait. Láttuk a reszkető anyai keze­ket, amelyek a romok alól legalább valami emléket, egy kis cipőt, egy tépett ruhácskát próbáltak megmenteni. De a szabad országok édesanyái láttak mást is. Látták a napköziotthonokat, látták és lát­ják a szabad pályaválasztás jogát, felnőtt gyermekeik boldogságát, nagyszerű jövőjét. Harcuk ezért szilárdabb, s könnyebb js. A ha­zánkat vezető párt, a kommunista párt zászlójára nagy, letörölhetet- Ien betűkkel írta a békét. Nem nehezíti, hanem elősegíti az anyák harcát érte. Nem gátolja, hanem táplálja, ösztönzi ezt a harcot. Pártunk, kormányunk tervei, a béke tervei. S erőnk felmérhetetlen! Nem egyedül menetelünk, hanem olyan hatalmas ország, olyan ha­talmas nép vezeti küzdelmünket, mint a kommunizmust — a gyer­meket, az anyát legjobban megbecsülő rendszert — építő szovjet nép. A magyar anya keze szorosan kulcsolódik a kínai anyáéval, a románéval és lengyelével; l f a ül össze az Anyák Konferenciája Budapesten. Köztük ülnek Szolnok megye édesanyáinak képviselői is. Elmondják, mit akarnak tenni és mit tettek eddig a békéért; Köszöntjük őket szívünk minden melegével. Köszöntjük őket, mint saját édesanyánkat, nagyanyáinkat, mint a jelen és a jövő nemzedékének nevelőit; Köszöntjük őket, s kívánjuk, hogy a bé­kéért folytatott harcuk sikeres legyen; . Ez nemcsak tőlük, hanem mindnyájunktól függ! A Szolnoki Papírgyárban felkutatják az önköltség csökkentésének lehetőségeit Pártunk Központi Vezetőségének márciusi határozata világosan le­szögezi, hogy a gazdasági munká­ban előtérbe kell állítani a terme­lékenység emelését, az önköltség csökkentését. Az idevonatkozó mi­nisztertanácsi és SZOT határoza­tok — e cél érdekében — részle­tesebb feladatokat is adtak üze­meinknek és felhívták a figyelmet a termelékenység emelésének az önköltség csökkentésének lehetőségeit kutató brigá­dok megszervezésére. Ezek az intézkedések, amelyek a népjólét további emelésének szi­lárd alapját akarják megterem­teni, a dolgozók széles rétegének kívánságát fejezik ki, mikor biz­tosítják, hogy a műhelyek vagy üzemek kollektívája mindén eset­ben megtárgyalja a brigádok által felderített lehetőségeket és saját javaslataival egészíti ki. Minden üzemünkben számtalan megnyilvánulását láttuk eddig a kezdeményezéseknek, a gazdaságos munkát előmozdító törekvéseknek. A Papírgyárban értékes javaslatokat adott Monse elvtárs művezető, a munkások közül Kraftsik Béla, aki a rostveszteság csökkentésének problémáját oldotta meg eredmé­nyesen. Az I. számú gépen siker­rel alkalmazták. egy tapasztalat- csere módszeréit," s magasnyomású felfutószekrény beállításával gazda­ságilag is kimutatható eredményt értek el a minőség megjavítása terén. | A dolgozók ötletei, s az alapos műszaki intézkedések lehetővé tet­ték az elmúlt évben is a papír árának jelentős csökkentését. Eb­ben az évben további kezdeménye­zések láttak napvilágot, s a gazda­ságosságra irányuló törekvések szé­lesebb mederbe való terelése, szer­vezése nagy lépéssel vitte előre az üzemet tervei megvalósítása terén. Jelenleg mintegy hét ilyen céllal dolgozó brigád osztotta fe] egymás között az üzem területét. így mód van arra, hagy a papírgépektől kezdve az anyagmozgatásig és a gyárudvarig alapos tanulmányo­zással megállapítsák a lehetősége­ket, felkutassák a még fél nem használt tartalékokat. Az I-es bri­gád pl., mely döntően a papírgé­pek munkájával foglalkozik, rend­szeres ellenőrzéssel, állandó segít­ségadással elérte azt, hogy az egy gépórára eső termelés emelkedett, ugyanakkor csökkent a hulládé!, és a másodrendű papírok aránya: A kimutatható gazdasági eredmény közel 43.COO forintot tett ki az első negyedévben. A VI-os brigád az állásidő csökkentésével ért el közel 100.009 forintos eredményt, az V-ös a rostveszteség csökken­tése terén. A gazdaságosság, ta­karékos termelés- az első negyedév- ocn kétségtelenül javult, de még nem kielégítő. A brigádok ezért munkáihoz fogtak, hogy kiküszö­böljék a hibákat s további javas­latokat tegyenek. Kiderült, hogy még számtalan lehetőség van. Az, anyagfelhaszná­lásnál '— a gazdaságosság legje­lentősebb tényezőjénél — pl. 100 tonna import-cellulóz, papírgsp- szita és nedves lemez meg takarí­tására van lehetőség. Számítások folynak a leggazdaságosabb kisze­relési méretek, csomagolási mód­szerek megállapítására. A csoma­golópapír gyártásához felhasznált hulladék- rendszeres rostálása ré­vén a III-as számú papirgép hol­landi malmainál lehetőség van a kések élettartamának 50 százalékos növelésére. i Év végéig célul tűzték ki mint­egy 50 tonna szén megtakarítását s a gőz önköltségének tonnánként 1 forinttal való csökkentését és sok más munkát, melyek nagyszerű eredményekkel bíztatnak. A brigá­dok műszaki tagjainak a feladata az, hogy a munkásokkal karöltve, javaslataikat felhasználva mind újabb és újabb lehetőségeket -találjanak, új módszereket dolgoz­zanak ki. | A jól megszervezett, szépen ki­bontakozó mozgalom a termelé­kenység növelésével, a tervek tel­jesítésével, túlteljesítésével biztat A következő lépés az, hogy a gyár egész munkásgárdáját bevonják abbé a harcba. A tervismertető értekezlet, termelési értekezletek jó alkalmat adnak arra, hogy a gyár széles nyilvánossága elé ke­rüljenek a kitűzött célok, s fel-* keltsék a dolgozók érdeklődését. — Kétségtelen, a Fapírgyár jó szak­tudású, találékony kollektívája nagy erővel támogatja ezt az újszerű mozgalmat, mely a következő versenyszaka- szeknak is egyik alapját képezi. Megyénk üzemeinek többségében nem halad kielégítően az ilyen ter­mészetű brigádok, csoportok életre- hívása. Vezetőink sok helyen meg­feledkeztek arról, hogy nem elég elvileg egyetérteni pártunk gazda­ságos termelésre vonatkozó határo­zatával. hanem meg kell kezdeni haladéktalanul annak végrehajtá­sát. A Papírgyár, a Tisza Cipő­gyár eddigi munkája, — bár csak a kezdeti lépések történtek ezeken a helyeken is — legyen példa többi üzemeink számára. Sándor Kálmán efvtársat, a Surján! Állami gazdaság igazgaláját választják Elnöknek a turkevei Vörös Csillag ISZ faijai Nagyon határosait, de végtele­nül egyszerű ember. Igazi kommu­nista vezető, ott él a dolgozók kö­zött, személyesen ismeri vaiarfteny- nyit. Sándor Kálmán egyszerű pa­rasztember, aki korábban Kisúj­szálláson volt párttitkár s évek óta az erszágosihírű Surjáni Állami Gazdaság igazgatója. Az elmúlt héten a turkevei Vö­rös Csillag TSZ tagjai a megyei pártbizottság közbenjárását kérték, hogy egy erőskezű, tapasztalt ve­zető, névszerint Sándor Kálmán elv társ kerüljön a töb'bezer holdas közös gazdaság élére. Sándor elv- társ- hamarosan tudomást szerzett a tuikeveick kéréséről s egy pil­lanatig sem gondolkozott. „Me­gyek” — jelentette ki azonnal, s a következőket mondotta: — .4 ícrrneJőa*öretfce*efefenagy- szerűségéről sokat beszéltem. Min­dig szívesen elidőztem a tsz-tagok között s örültem, ha valamivel segíthettem előrehaladásukat. Párt- titkár koromban ott voltam az első tsz-ek születésénél. Meg vagyok róla győződve, hogy az új úton járó dolgozó parasztok közös gaz­daságainak kimeríthetetlen az ereje. S éppen ezért határoztam ilyen gyorsan, amikor tsz-elnöknek hív­tak. De legion losabb ösztönzőm a márciusi határozat volt. Ügy érzem, a határozat megjelenése óta vala­mennyi tsz-vezető fontos és meg­tisztelő párt-megbízatást teljesít, amikor közös gazdasága megerősí­téséért. a tagok jólétének növelé­séért fáradozik; ! Éppen ilyen elhatározással és ilyen lelkesedéssel vette át öt esz­tendővel ezelőtt a Surjáni Állami Gazdaság irányítását is. Munkáját pártmegbízatásnak tartotta a szó legnemesebb értelmében. S hogy mennyire az volt, azt a gazdaság eredményei bizonyítják legjobban. 4 növénytermelési átlag .más­fél-két mázsával éyről-évre a já­nisi átlag fölött járt. Az állami gazdaságok. között is állandóan elsők között volt a termelési ter­vek teljesítésében. A kenyérgabona betakarítás országos versenyében is övé volt az elsőség minden eszten­dőben, .! * A jó munka jutalma nem maradt el. Á gazdaság háromszor kapta meg a büszke élüzem címet. Jog­gal. mert a gabona betakarítását minden évben 100 százalékig gépe­sítették és a gabona 85 százalékát még tavaly is kombájnnal aratták. Pedig ez altkor nagy- szó volt. A gépimunka üzemszervezése tarén szerzett gazdag _ tapasztalatait .és nag yüzem szervezési módszereit Sándor Kálmán elvtárs most a tur- kevei Vörös Csillag tsa tagjainak javára használja fel. Az eredményeket hosszú ideig le­hetne sorolni annak bizonyításával, hogy Sándor Kálmán elvtárs ki­váló szervező és előrelátó vezető. De mégsem ezek a legfőbb és leg­jobb tulajdonságai, hanem a nagy emberszeretete. .4 gazdaságban harmincnégy dolgozó visel konmánykitünletést, huszonnégy sztahanovista jelvényt. Ezek az emberek valamennyien Sándor elvtárs tanítványai. Tőle ta­nulták meg a munka igazi szeretc- tét és a párt iránti hűséget. Hogy micsoda emberfe-rmiló, pártszerű környezetet volt képes teremteni az egyszerű parasztemberből lett igazgató,. arról köteteket lehetne írni. Süveges Dániel elv társ, ko­rábban egy gépállomáson dolgo­zott, ott nem boldogult, s vele sem boldogultak nagyon. El is került a gépállomásról és jelentkezett a Surjáni Állami Gazdaságban. Itt foglalkoztak vele. Rövid idő alatt az ország legjobb traktorosai kö­zött emlegették. Ma már Kossulh- díjas, a szocialista munka hőse, több kormánykitíintetése van és ország- gyűlési képviselő. Sándor Kálmán elv társ néhány nappal ezelőtt meglátogatta a Vörös Csillag TSZ tagjait, Ez volt a be­mutatkozás. — Én ide a termelőszövetkezetbe nem hozok egy fillért sem és cso­dákat sem csinálok. A pénz itt van a földben, majd kibányásszuk. De ehhez egyedül gyenge vagyok, ép­pen ezért minden ember segítségére számítok, mert szükség van vala­mennyi lag erejére" — mondotta Sándor elv társ. — A tagok helye­selték szavait. A Vörös Csillag TSZ valóban kincsesbánya, csak lú kell bányászni a kincset és ehhez egy olyan hozzáértő vezető kell, aki meg tudja fogni a dolog végét. A termelűszövetkesetben ma tartják az elnökválasztó közgyű­lést és a szövetkezeti alapszabály betartásával a tagok ma bízzák meg Sándor Kálmán elvtársat a Vörös Csillag TSZ irányításával. S*. P,

Next

/
Oldalképek
Tartalom