Szolnok Megyei Néplap, 1955. április (7. évfolyam, 77-7101. szám)

1955-04-24 / 96. szám

195S április 24. SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP 5 EGY PLAKÁT „Építők Petőfi Sándor kulturott- hona április havi műsora” — hir­deti egy vörösnyomású plakát a szolnoki utcákon. A plakát azokat a rendezvényeket sorolja fel, ame­lyeket április 2—30-ig a kulturott- honban tartanak. Ezt a műsort érdemes közelebb­ről megnézni. Egy kis statisztika A hirdetmény 19 estére szól. Eb­ből 10 kimondottan táncos össze­jövetel. A különböző címeken tar­tott táncesték elnevezése nem egy­szer sértő (Felszabadulási táncest.), nem egyszer vásári és ízléstelen, méltatlan egy szakszervezeti pla­káthoz (Nagy locsolóbál, öregfiúk bálja). De ha az ember jobban meg­nézi a plakátot, akkor kiderül, hogy nem is tíz, hanem tizennégy tánco­lást lehetőséget kínál. Ugyanis még filmelőadások után is táncot igér. A plakát statisztikája tehát a kö­vetkező: tánc: 14, film: 8, ismeretterjesztés: 1. Kultúrotthon, vagy bálterem? Tévedés ne essék: nem a tánc el­len emelünk kifogást. Mi kizárólag azt nehezményezzük, ami nagyon kis mértékben, vagy egyáltalán nem szerepel a plakáton. Ez pedig a kulturális és művelő­dési igények kielégítése. Mert ha egy helyiség a kulturott- han nevét viseli, akkor vezetői vi­gyázzanak annak rangjára, ne süly- lyesszék bálteremmé. Miért nem szerepelnek a kultúr­otthon műsorán üzemi, vállalati ■ánc- és színjátszó csoportok, zenei esték? Miért csak egy ismeretter- •esztőelőadást tartanak, egész hó­napban? Közöm bösség a kulturális nevelés iránt Pelbárt Jenő elvtárs, az Építő­ipari Dolgozók Szakszervezete te­rületi bizottságának kulturfelelőse, egyúttal a kultúrotthon igazgatója is. mindjárt elöljáróban a követke­zőket mondja: —• A kultúrotthon 1953-ban in­dult. Az elindításban komoly ré­szem volt, de, elismerem: a kere­tet nem sikerült kellő tartalommal megtölteni. Ennek oka Pelbárt elvtárs sze­rint elsősorban az anyagiak hiánya, és ami m másodsorban az egyes vállalatok, főleg az I. számú Építőipari Válla­lat vezetőinek közömbössége a kul- turnevelés iránt. Elmondja, hogy ez a vállalat egy­általában nem támogatja a kuliur- munkát, az erre a célra előirány­zott pénzügyi keretet másra költi. Ha ez így igaz, akkor is elsősor­ban az Építők Szakszervezete fele­lős ezért. Hiszen hozzájuk tartozik az 1. számú Építőipari Vállalat szakszervezeti bizottsága, amely gazdája a kulturmunkának. De az I. sz. Építőipari Vállalat közömbös­sége még nem magyarázza meg a Petőfi Kultúrotthon műsorpoliiiká- ját, hiszen azt Pelbárt elvtárs ál­lítja össze. 0 pedig erre a hónapra egyáltalában nem kötött megálla­podást a TTIT-vel ismeretterjesztő előadások megtartására, nem hívta meg a város többi kulturcsopcrt- jait szereplésre. A hiba gyökere szerintünk abban a mondatban keresendő, amit Pel­bárt elvtárs így fogalmazott meg: — Az építőmunkások nem na­gyon szeretik a kulturelőadásokat. Csak táncolni akarnak. Mit mondanak az építőmunkások? A Ságvári Endre-úton épül a szakszervezet székháza. Itt dolgo­zik Saliga Irén, aki az I. sz. Építő­ipari Vállalat leányszállásának bi­zalmija. — Mivel töltik esténként a sza­badidejüket? — ez az első kérdé­sünk. — Hetenként kétszer-háromszor elmegyünk a kulturotthonba tán­colni, vagy filmet nézni. De a többi estéken nem tudunk mit kezdeni. Pár hétel ezelőtt ígéretet kaptunk, hogy hétfőn, munka után orvosi előadásokat rendszeresítenek szá­munkra. Kétízben megtartották, azóta elmaradt. Pelbárt elvtárs há­rom héttel ezelőtt járt kint nálunk, könyveket kértünk tőle. ígéretet kaptunk, de könyveket nem. Ápri­lis 2-ára felkértek bennünket, hogy tanuljunk be egy táncot. Egy hét alat felkészültünk, aztán Rák elv­társ, a párttitkár kedvünket szegte, mert gúnyosan megkérdezte: „Azt hiszitek, hogy valaki is kíváncsi a ti táncotokra?" Május elsejére is­mét kértek, hogy szerepeljünk tánc­cal, ennek már egy hete, de azóta felénk sem néznek. Ebből sem lesz semmi. Megkérdezzük: Eljárnának-e is­meretterjesztő előadásokra? — Nagyon szívesen — hangzik a válasz —■, hiszen vidékiek vagyunk, ö q ö t t e van szabadidőnkben művelődni, tanulni, szórakozni szeretnénk. Sajnos, nem törődnek velünk. A fiúknál még rosszabb a helyzet, mint nálunk, ök esténként a kocsmákat járják. Az Építők Szakszervezetének felelőssége Pártunk márciusi határozata meg­állapította: a jobboldali elhajlás káros következményei különösen megmutatkoztak kultúrpolitikánk­ban. A plakát és ami mögötte meg­húzódik, semmi más, mint a szo­cialista nevelés elhanyagolása, a dolgozók kulturális nevelésének le­becsülése, behódolás a polgári szó­rakoztató ipar előtt. Mindezért súlyos felelősség ter­heli az Építők Szakszervezete terü­leti bizottságát. Elfeledkeztek arról, hogy az építőipar dolgozói elsősor­ban a falusi fiúkból, lányokból ke­rülnek ki, akiknek öntudatos mun­kássá való nevelése sürgős feladat, mert enélkül nem oldhatók meg az építőipar termelési problémái sem. Ebben a nevelésben pedig egyik fontos láncszem a színvonalas kul- turmunka. Tóth Kornél A kengyeli Sallai TSZ DISZ fiataljai mindnyájan résztvesznek a kukoricavetésben Pár nappal ezelőtt a kengyeli Sallai Termelőszövetkezet DISZ szervezete taggyűlést tartott. A fiatalok elhatározták, hogy a ku­koricavetés mielőbbi elvégzése ér­dekében a szövetkezet összes fia­talját mozgósítják. Jó minőségű munkával, a növényápolás gondos elvégzésével 30 mázsás holdan­ként! átlagtermést akarnak elérni. A kengyeli gépállomás legjobb diszista traktorosai, élükön Nagy Istvánnal, már 85 hold heterózis kukorica vetéséhez készítették elő a magágyat. A TSZ fiatalok pe­dig csütörtök óta lófogatú gépek­kel vetnek. Ezenkívül még több mint 120 holdon négyzetesen ke­rül földbe a kukorica-vetőmag és a fiatalok most, erre a célra átala­kított gépekkel a sorvonalzást vég­zik, legyük elevenekbe a Néplap-terjesztési agiláciét M' fa egy hete, hogy a Megyei Párt-végrehajtóbizottság határoza­ta alapján agitáció indult a Néplap olvasótáborának kiszéle­sítése érdekében. Az alapszervezetek többsége az elmúlt héten szép eredményeket ért el. A Tisza Cipőgyárban negyvenöt, a Tisza Bútor­gyárban tizennégy, Kenderes községben húsz, Tiszaburán tizennégy, Bánhalmáin tizenöt, Tiszagyendán nyolc új olvasója, előfizetője van a lapnak. Az eredmény a népnevelők szorgos munkájának köszönhető. De nem mindenütt szólították harcba a népnevelőket. Egyes párt­szervezeteink nem látják elég világosan, hogy minél többen olvas­sák területükön a lapot, annál könnyebb lesz a pártszervezetek munkája. Ezért fordulhat elő olyan eset, — mint például Abádsza- iókom, — hogy arra hivatkoznak: most nem érnek rá más elfoglalt­ságuk miatt új előfizetők szerzésével foglalkozni. Hasonló a helyzet Rákóczifalván is, ahol csütörtökig mindössze egyetlen új előfizetőt szerveztek, mondván, hogy április 30-ig még van elég idejük. A párt- szervezeteknek pedig nem szabad elfelejteniük, hogy a gyors, hajrá munka itt is megbosszulja magát. Csak akkor lehet tartós ered­ményt elérni, ha türelmes, felvilágosító szóval magyarázzák meg az agitátorok, hogy a lap olvasása mennyire segítségére van mindenki­nek, bármilyen területen dolgozzék is. A hibák gyökere abból adódik, hogy a pártszervezetek egyré- sze nem alapozza meg a rendszeres sajtómunkát. Van ahol nincs ál­landó sajtófelelős, aki ennek gazdája lenne, nap mint nap törődne a sajtó terjesztésével. A pártszervezeteknek azt kell szem előtt tarta­mok, hogy minden dolgozó, aki komolyan tanulmányozza a lapokat, lényegében egy-egy népnevelőt jelent aki a párt politikájának végre­hajtását segíti A hátralévő napokat használják fel az alapszervezetekben a Megyei Párt-végrehajtóbizottság határozatának minél jobb végrehaj­tására. Az előfizető-gyűjtő kampány agitációját kapcsolják össze a helyi feladatok végrehajtására való mozgósítással, Kovács József a kiadóhivatal veietóie. A Békekölcsönsorsolás hírei A sorsolás időtartamára Szolnokra jön a budapesti Pénzügyőri Zenekar 40 ta­gú együttese. A zenekar a sorsolás előtt és a húzások szünetében szórakoztatja a közönséget. Az Országos Takarék- pénztár szolnoki kiren­deltségének már most gondot okoz, — hogy vajon elég lesz-e a szín­ház nézőtere a közönség számára. Az eddigi gya­korlat azt mutatja, hogy minden városban igen nagy érdeklődés mellett folytak a húzások, így Szolnokon is erre számí­tanak. Különösen nagy érdeklődésre vár a ren­dezőség a megnyitás nap­ján, valamint pénteken, amikor a 100.000 forintos főnyeremény kisorsolá­sára kerül sor. Akik a számokat húzzák A sorsolás „főszereplő­je” nyilván az a hat út­törőpajtás, aki felváltva majd a számokat húzza, hiszen attól függ, kik lesz­nek a nyertesek, hogy ők melyik számot emelik ki a kerékből. Szolnok város DISZ Bi­zottsága a pedagógusok­kal egyetértésben hat, a tanulásban kitűnt követ­kező pajtást jelölte ki erre a tisztségre: Molnár Évát és Perlaki Józsefet a Sipos-téri, Böh­mer Lászlót és Matus Erikát a Koltói-úti, Guba Mihályt és Horváth Judi- tot az Üttörö-utcai isko­lából. Bz ünnepélyes megnyitásról Mint már írtuk, a sor­solást kedden délután fél négykor ünnepélyes kere­tek között nyitják meg. Az ünnepi beszédet Pin­tér Dezső elvtárs, a szol­noki városi tanács végre- hajtóbizott'ágának elnöke mondj a< Megbecsülés illeti őket A jászapáti járásban összesen 2035 dolgozó pa­raszt tett versenyfelajánlást beadási kötelezettségé­nek határidő előtti teljesítésére. Többségük már a felszabadulás napja, április 4. előtt valóra is váltotta ígéretét. A mai napig 1927 egyénileg dolgozó paraszt kiegyenlítette egészévi kötelezettségét. — Említésre méltó Nagy Vince jászapáti egyénileg dolgozó pa­raszt igyekezete, aki egészévi tojás-, baromfi- és hí- zottsertésbeadási kötelezettségét teljesítette. Mihályi Miklós, ugyancsak jászapái egyénileg gazdálkodó még őt is túlszárnyalta a kötelességtudásban. A to­jás-, baromfi- és sertésbeadáson kívül a múlt évi ter­méséből az ezévre járó napraforgót és a babot is be­szállította. Jászdózsán néhány hónappal ezelőtt alakult az I. típusú Kossuth Termelőszövetkezeti csoport. Tag­jai Ígéretet tettek, hogy április 30-ig egészévi tojás- és baromfibeadási kötelezettségüket teljesitik. A felszabadulási verseny során azonban már április 4-re eleget tettek Ígéretüknek. Tiszaderzsen Kovács István középparaszt május 1-re tett versenyvállalást. Pár nappal ezelőtt kiegyen­lítette félévi tojás- és baromfi-, egészévi sertés- és' szabadválasztású húsbeadási kötelezettségét. Hasonló­képpen tett Tiszafüreden Koncz János tíz holdas dolgozó paraszt és Kuli György egyéni gazda. A jászberényi és a jászapáti járás egyénileg dolgozó parasztjainak igyekezete jelentős mértékben hozzá­járult ahhoz, hogy a jászberényi járás első, a jász­apáti pedig harmadik íieljTe került a járások ver­senyében. Köszüntjük a Szolnoki Cukorgyár! Cálgazdaság dolgozóit A szolnoki Cukorgyári Célgaz­daság a növénytermelésben és ál­lattenyésztésben elért kimagasló eredményeivel elnyerte az Élüzem kitüntetést. Az ÉDOSZ Területi Bizottsága köszönti ebből az alka­lomból a Célgazdaság valamennyi dolgozóját és kívánja, hogy a nagy­szerű kitüntetést mindvégig meg is tartsák. ÉDOSZ Területi Bizottsága társnő szónak a párttitkár. — Pus­kás ebben a községben nem me­het állásba. Nézze meg a baráti körét. Sülve-főve a kitelepítettek- kel van együtt. Kebelbarátja egy .,tábornok úr" sánta fattyúja, össze­járnak az apósa házában lakó kiie- lepitettekkel..; — Drága elvtársam .;: — szabad­kozott ijedten a vendég, de Oláh elvtárs befejezte, amit mondani akart. — Mit van kétségbeesve az elv­társnő a testvére miatt? Meg­mondhatja nekik: menjenek dol­gozni az após meg a saját szőlő­jükbe, ne fogadjanak napszámost. Minek nekik állás? — Bocsánat, titkár elvtárs •— emelkedett fel helyéből a pesti nő. — Igazán nem tudtam, hogy az Ár­oádék szociális kapcsolatai ilyenek, majd én beszélek velük __Szabad­sá g! AT ÉG TALÁN aznap kihívják Berta Lajos elvtárs pártveze­tőségi tagot a moziból. Egy asszony keresi.- — Kedves Berta úr-.-.-. — Nem vagyok úr, de csak foly­tassa. — Izé. elvtársam, nagyon sze­retnék elhelyezkedni — tért a tárgyra Puskás Árpádné. — :;; Az uram itt dolgozik a járási tanács­nál ..- s —- Tessék elhelyezkedni, semmi akadálya. — Igen, de én a földművesszö­vetkezet illatszerboltjában szeret­nék dolgozni, abban megvan a kellő jártasságom. — Ott aztán nem. SZÖVOSZ­iskolát végzett, Igen rendes, dolgos családból való fiatal lány van ott. DISZ-tag, mindenki szereti. — Oh, az a. .i az a kis pelrő- leumos? — vörösödött el türelmet­lenségében Puskásné, de észre­vette magát. — Szóval, hál... ha ott nem, de valahol máshol.. Berta elvtárs felelni sem ért rá, odalépett egy férfi. — Ugyan, anyu! Ne könyörögj. Majd itt a tanácsnál hivatalból el fogjuk intézni — vonta félre fele­ségét Puskás Árpád AJ OST MÁR nagyon is összafu- tottak a szálak. Puskás Ár­pád, mint kisegítő munkaerő tény­leg a járási tanács pénzügyi osztá­lyán dolgozott. (A pénzügyi osztály vezetője, Ferenc József elvtárs, bi­zonyára megértette már, miért ment rosszul az adófizetés, ha ilyen „kisegítőket’“ bízott meg a behaj­tással.) A járási pártbizottság hatá­rozott utasítására azonnal menesz­tették a németek egykori hűséges kalauzolóját, a kulákvöt. Közbevetőleg említsük meg, hogy az a bizonyos Bozsikné, aki Puskás Árpád volt háza mellett ugyancsak „megóvta” házügyét, a járási tanács személyzeti felelősét, Berényi elv­társat készült utcára tenni csalá­dostul. Hogy-hogynem, a kulák- asszonynak szintén volt egy pesti, mégpedig minisztériumi támoga­tója a lakás visszaszerzésben. Még­pedig a veje, aki direkt leutazott s a tanácsnál nagyhangon követe­lőzött. Mikor azonban látta, hogy nem ijed meg tőle, senki, „egyet­értett az elvtár sakkal" i J5T ŐZBEN mind gyorsabban pe­regtek az események. Oláh elvtárs gépírásos értesítést kapott Puskás Árpádtól, amelyben tu­datja, hogy államosított házát msz- szakapta s el is adta Molnár János nyugdíjas vasutasnak. Negyven- ezerért. Értsen belőle a párttilkár, költözzön el a házból. Az elvtársak meglepődtek. Ungor Tibor elvtárs, a járási pártbizottság első titkára nyomban felhívta a VKG osztályt. Kiderült, a VB-ülés úgy döntött a lakásvisszaadásokról, hogy sem a járási, sem a községi pártbizottságtól nem voltak jelen. A törvény rideg betűit tartva szem előtt, az osztály szempontokról meg­feledkezve, elsők között adták visz- sza Puskás házát, és többek közt Ivánka Rezső volt közjegyző nyolc­szobás villáját is. A járási párt- bizottság erélyesen közbelépett s felhívta a járási ügyészséget, hogy a Puskáshoz s a már elhunyt köz­jegyző hozzátartozóihoz hasonló osztályidegen elemekre vonatkozó döntés ellen emeljen óvást. Meg is határozta, kikről van szó. Tóth járási ügyész húzta-halasz- totta az ügyet, helyettese, Csik Ró­zsa elvtársnő, osztályához hűséges szívére hallgatva, főnöke helyett írta alá az osztályidegenek javára hozott határozatok megsemmisíté­sét. Puskás Árpád pedig nagyon szá­mított arra, hogy a 40.000 forin­ton máshol próbál szerencsét. Mol­nár János nagynehezen visszakapta a vételárat. Nagyon kellett a Központi Veze­tőség márciusi határozata. TÓTH ISTVÁN A Magyar Önkéntes Honvédelmi Szövetség küldöttválasxtó taggyűlése a Járműjavítóban A NAPOKBAN kezdődtek meg Szolnokon a Magyar Önkéntes Honvédelmi Szövetség alapszerve­zeti küldöttválasztó taggyűlései. A Járműjavító dolgozói közül eddig is számosán résztvettek a szövetség munkájában, most a tag­gyűlések alkalmával pedig mégin- káfob bebizonyították érdeklődésü­ket iránta. A pártbizottság javaslatára a DISZ taggyűlésekkel összevonva iendezték meg a Magyar önkéntes Honvédelmi Szövetség alapszerve­zeteinek taggyűlését. így a DISZ tagok és a résztvevő vendégek be­kapcsolódtak az alapszabályterve- zet megvitatásába s hozzászólá­saikkal segítették a szövetség to­vábbi sikeres munkáját , TASI JANOS elvtárs, az üzemi pártbizottság szervező titkára az I—IV. osztály alapszervezeti tag­gyűlésén méltatta a szövetség cél­ját és feladatait. A felszólalók kö­zött Kiss István elvbárs elmem dotta, hogy a béke védelmének fontos fegyvere a szerszám, — a munka termelékenységének foko­zása. Emellett állandóan növelni kell a dolgozók politikai képzett­ségét is. Kérte a DISZ szervezet tagjait, kapcsolódjanak be a Ma­gyar önkéntes Honvédelmi Szö­vetség munkájába. VÄRADI elvtárs, az osztály alapszervezet párttitkára arra hívta fel a figyelmet, hogy az eredményes munka érdekében tá­mogatni kell a szövetséget, első­sorban azzal, hogy minél számo­sabban soraiba lépnek. EZUTÁN emlékérmeket osztot­tak ki a felszabadulási versenyben jó eredményt elért fiatalok között. Majd megválasztották a Magyar önkéntes Honvédelmi Szövetség szervezetének új vezetőségét és a küldötteket. MEGJELENT PÁRTÉPITÉS áprilisi száma, tartalmából az alábbi cikkek emel­kednek ki: Lenin él! Előre a Központi Vezetőség már­ciusi határozatának megvalósítá­sáért! Huszár Tibor: Az ifjúság sajátos arculatáról. Tóth József: A szocialista roun- \averseny továbbfejlesztéséért. Kovács Sándor: Szüntelen har­sét a bürokrácia ellen. Farkas Lajos: Tapasztalatok a Fejér megyei TSZ-pártszervczetek ’étéből A fent kiemelt cikkek mellett még több fontos cikket közöl az MDP Központi Vezetőség folyó­irat­Szövetkezetünk valamennyi tagja dolgozik Nálunk, a szászberek! Béke Ter­melőszövetkezetiben a tagok nem­csak óhajtják a jómódot, hanem mindent megtesznek annak elérése érdekében. Kora tavasz óta min­denki résztkér a közös munkából, hogy a termelési terveinkben meg­határozott terméseredményeket el­érhessük. Földi Kálmán elvtárs néhány héttel ezelőtt kérte felvételét közös gazdaságunkba. Utána nyomban a tehenészethez került s szorgalma eredményeként máris 1 literrel nö­vekedett az istállóátlag. Pesti Já­nos szintén új belépő. Egy napot se maradt el a közös munkából. De sorolhatnám végnélkül azoknak a szorgalmas tagoknak a nevét, akik nem ismernek fáradságot és min­dent megtesznek, hogy közös gaz­daságuk a járás legjobb TSZ-ei közé kerüljön. Burda György Szászberek. Béke TS”.'.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom