Szolnok Megyei Néplap, 1955. április (7. évfolyam, 77-7101. szám)
1955-04-24 / 96. szám
2 SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP 1955 április 24. Használjuk fel a jövő oktatási évben a propagandisták tapasztalatait Az oktatási év végéhez közele-1 többi elvtárs felszólalásából is idédünk. Pártbizottságaink értekezleteken tárgyalják meg a propagandistákkal eddigi tapasztalataikat, értékelik munkájukat, meghallgatják javaslataikat. A szolnoki városi párt-végrehajtóbizottság is összehívta az előadókat. Budai Jánosné elvtársnő oktatási felelős tartotta meg az elvi és gyakorlati kérdéseket alaposan elemző beszámolót. Leszögezte, hogy ez az oktatási év viszonylag jobb volt az eddigieknél. Ezerhat- száz elvtárs tanult szervezetten. Hiba volt azonban, hogy ebben a létszámban nem volt megfelelő a munkások aránya* — Amikor a pártpropaganda munkáról beszélünk, mint egyik legfontosabb tényezővel kell foglalkoznunk a propagandisták munkájával, Az ő kezükben van elsősorban a pártoktatás sorsa — mondotta többek között Budai elvtársnő. Foglalkozott azzal is, hegy egyes helyeken túlterhelik a szemináriumi vezetőket, mindenféle más társadalmi és pártmunkával bízzák meg, ami mind az oktatás rovására történik* A beszámolót számos hasznos, tanulságos javaslat, bírálat követte. Dévai Ressö elvtárs szólalt fel elsőnek: „Az elmúlt esztendőben többen hivatkoztak arra, hogy szakmai oktatásban vesznek részt, ezért nem járnak szemináriumra. A jövőben világosan meg kell határozni már az oktatási év kezdetén, milyen szakmai iskolák mellett nem kell külön politikai szemináriumra járniok a hallgatóknak.” A zünk néhány gondolatot: Erdős Miklósi „Nagyobb gondot kell fordítania a pártbizottságnak a propagandisták ellenőrzésére. így módunk lenne még évközben javítani esetleges helytelen módszereinken. Egész évben egyetlen ellenőrzés sem volt a szemináriumon. Ezenkívül javasolom, hogy az oktatási év kezdetén ne csak számszerint kapjuk meg, hányán járnak majd a szemináriumokra, hanem a pontos névsort is.1’ Takács Albert i „Véleményem szerint a szemináriumok színvonal- emelésének feltétele a propagandisták alapos felkészültsége. Mégis előfordult, hogy azok sem ismerték eléggé az anyagot, akik minket tanítottak. Ezen úgy lehet legjobban segíteni, ha nagyobb gondot fordítunk a propagandisták kiválasztására már a kezdetnél.” Friederieh Ferdinand t „Szemináriumomon huszonheten voltak. Ezt nagyon sokallom. A vezetőnek időnként egyénileg is kell beszélgetnie hallgatóival. Megpróbáltam úgy beosztani, hogy kétszer eljussak minden elvtárshoz, sajnos, ez nem sikerült. Pedig akivel beszélni tudtam, s együtt készültünk el például a következő foglalkozásra, an- nek a tanulásán ez sokat lendített.” Borbély Kálmán i „Igen sok függ attól, hogy az alapszervezetek ho gyan törődnek az oktatással. Ahol a pártszervezet gondot fordít rá, ott sokkal könnyebb a propagandisták feladata. Ugyanígy nagyon fontos, hogy az alapszervezeti vezetők maguk is résztvegyenek a tanulásban. Nálunk, a Cukorgyári Célgazdaságban, a párttitkár elvtárs nem járt el a foglalkozásokra. Ez komolyan hátráltatta a munkámat. A dolgozók joggal úgy vélték, ha a párttitkár megvan a tanulás nélkül, ők méginkább." Csákány Jóssef t „Megnehezíti a propagandisták munkáját, ha hallgatói képzettsége túlságosan vegyes. S nehezíti a hallgatók tanulását is. A fejlettebbek elkedvetlenednek, „multból-élőkké” válnak, a gyengébbek bátortalanokká. Ezért már a kiválogatásnál figyelemmel kell lenni erre. A megyei pártbizottságtól pedig azt kérjük, nagyobb gondot fordítson a PH-ban tartandó konzultációkra. Legtöbbször olyan témakörből voltak, amit már megvitattunk. így gyakorlatilag semmi segítséget nem adtak.” Sxepesi Károly .• „Munkánk egyik komoly hiányossága, hogy kevés vezető elvtárs vesz részt aktívan az oktatásban. A megyei tanács vezetői közül jóformán senki — például, tudomásom szerint, egyetlen osztályvezető sem. Pedig ez két kárt okoz. Egyrészt jól képzett propagandistákról kell emiatt lemondanunk, másrészt tanításuknak a példamutatás szempontjából is igen nagy lenne a jelentősége.” A konferencián elhangzottak azt bizonyítják, a propagandisták szívügyüknek tartják munkájuk megjavítását és szívvel-lélekkel törődnek azzal: minél jobb, eredményesebb legyen a pártoktatás. A hasznos javaslatok, bírálatok minden pártbizottság számára egyformán megszívlelendők; Élénkebb versennyel még jobb eredményeket érhet el az Áprífógépgyár A gyárkapu még nem is látszik, a betonkerítés hatalmas felirata máris jól kivehető: „Május 1 tiszteletéire első féléves tervünket 3 százalékkal túlteljesítjük”. Kétségtelen. méltó ígéret ez az Aprítógépgyárhoz, az élüzemjelvény és a kongresszusi jutalomserleg várományosához. Az üzem dolgozói becsülettel valóraváltották a felszabadulási versenyben tett vállalásukat, áru-, exporttervüket jelentősen túlszárnyalták az első negyedévben. Az első jelek szerint a második negyedévben sem akarnak kisebb eredménnyel végezni. Hogy e célok valóra is váljanak, ahhoz nem elég azonban csak a jó szándék, a feladatok megjelölése. Az üzem minden dolgozójának részt kell vállalni a kollektív harcból, másként a verseny nem áll szilárd alapokon. Mégis, az üzem belső élete nem tükrözi eléggé a külső feliratot* Április vége felé járunk s mindössze 25 egyéni vállalást tartanak nyilván. Igaz, több olyan dolgozó van még. akinek fogadalma nem jutott el a versenyfelelőshöz — ez azonban azt jelenti, hogy nem értékelik, tehát nem is nyilvános a versengés Az idő már e-lég előrehaladott s jól bent járunk a második negyedévben. Május 1-i felajánlását, vagy hónapos verseny vállalását már más üzemekben a dolgozók döntő többsége megtette. Vajon mi az oka annak, hogy az Aprítógépgyár vasasai így elmaradtak most. A verseny eddigi szakaszán mindig az elsők között tették meg Ígéreteiket s az elsőle között valósították meg azokat. Nem a dolgozók lelkesedésében, rnunkakedvében van hiány most sem, Cseresznyési Béla elvtárssal esztergapadjánál találkoztunk, ő így beszél erről; — Nem tudom, hogy lehet az, hogy ilyen kevesen tettek vállalást. A napokban Szerényi László művezetővel közösen 25 emberrel beszéltünk. Készségesen, szívesen tették meg új fogadalmukat mindannyian. Megy az, csak legyen, aki megkérdezze a dolgozókat, mi a szándékuk. De úgylátszik nem mindenki foglalkozott ezzel, akinek kötelessége lett volna. ■*’ ®n magam is vállalást tettem, mondja még, — az első dekádban 382 százalék lett a teljesítményem, Cseresznyési elv-társ nemcsak buzdította dolgozó társait a versenyre, hanem míg a darabolótói „kihajtja“ a munkát. Sok óra telik el várakozással. Bár Baráth is, Mizsei is sok segítséget kapnak a munkamódszerátadóktól. B Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének jelszavai május elsejére (Folytatás az 1-ső oldalról.) 38. írók, művészok! Üj, nagyszerű alkotásokkal lelkesítsétek népünket, segítsétek nevelni ifjúságunkat a szocializmusért, függetlenségünk, szabadsáa szocializmusén, a békéért vívott harc hőstetteire! 39. Éljen a Magyar Néphadsereg, gunk békénk erős védelmezője! 40. Éljen a Magyar Népköztársaság! 41. Éljen szocializmust építő népünk élcsapata, győzelmeink szervezője, a Magyar Dolgozók Pártja és annak Központi Vezetősége! 42. Kovácsoljuk acélnál is keményebbre pártunk eszmei-politikai és szervezeti egységét, munkásosztályunk, népünk végső győzelmének legfőbb biztosítékát! 43. Magyar Dolgozók! Tömörüljetek a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége köré! Könyörtelenül leplezzétek le és zúzzatok szét népünk belső ellenségeit! 44. Kommunisták! Harcoljatok a párt politikájának minden elferdítése ellen! Leplezzétek le a szocializmus építését, a népünk jólétét veszélyeztető jobboldali és egyéb nézeteket! 45. Marx—Engels—Lenin—Sztálin diadalmas zászlaja alatt előre a szocialista Magyarországért! (MTI.) r Kan Ez történt a nagyvilágban 3 párttaghoz méltóan maga is példát mutatott. Szilicei elvtárs köszörűs is eredménnyel járt a csoportjához tartozó dolgozók között. A szerszámrak- tárban sokan tettek vállalást. >— Nekem az a véleményem — mondja, — hogy csak azok kapcsolódnak be nehezen a versenybe, akiknek gyengén megy a munka. Ott van például a Mizsei — mutat át a szomszédos gépsorba. — Igen szorgalmas ember. Mostanában javul már a teljesítménye, de sokszor visszaesik a 100 százalék alá. Rajtuk is lehet azonban segíteni. — Nem tettem vállalást — mondja Mizsei esztergályos. — Egy fiók alján keresgél. — Legalábbis nem hagytak itt semmi papírt erre vonatkozóan. — Meg aztán úgyis megtesszük, ami tőlünk telik. De ez a mai nap is gyengén sikerült — körülbelül 70 százalékra. Ezekkel a perselyekkel nem lehet keresni. Váltótársa, Baráth István arról panaszkodik, hogy sok idő telik el, az idősebb szakmunkások azt mondják, gyakran ők isszák meg a levét annak, hogy egyesek válogatnak a munkában s kiharcolják azokat a darabokat, amin a legtöbbet lehet keresni. így aztán a gyengéknek jutnak azok, amiken a legkisebb az idő. Egyenletesebb, — szervezettebb munkaelosztással rendet kell teremteni ezen a téren. A művezetők a módiszerátadáson kívül a munkaelosztás során is vegyék pártfogásba a normán alul teljesítőket, hogy ők is elérhessék a 100 százalékot és nagyobb kedvvel kapcsolódjanak a versenybe. Egy hét van még hátra május elsejéig. Bár az üzem tervteljesítése biztosítottnak látszik, sürgősen pótolja a szervezés terén elkövetett mulasztásait' az üzem szakszervezete. Mi szükség volt erre ? Hóira István alattyáni dolgozó paraszt 10 hold földön gazdálkodik. Az elmúlt esztendőben szociális kedvezményben részesült. Mivel a jogosultság a gazdasági év végével lejár, ez év februárjában ismét kérte a kedvezményt. A községi tanács érdemben nem intézkedett, hanem továbbította a kérelmet a járáshoz. A járási begyűjtési hivatal azonban ezideig nem küldött értesítést a termelőinek. Háfra István megsokalta a halogatást, személyesen járt a járási begyűjtési hivatalnál, ahol a következőképpen utasították el: „A szociális kedvezményre vonatkozó iratokat már visszaküldték a községnek“. A községi begyűjtési előadó azonban az oda tájékozódásért forduló Háfra Istvánt azzal utasította el, hogy oda még nem érkeztek meg az iratok. Erre a megyei begyűjtési hivatalhoz fordult, hogy panasza intézését sürgesse. Itt világosították fel, hogy a jelenleg érvényben lévő rendeletek szerint ő nem, hanem csak a legjobban rászorultak, az 1—2, legfeljebb 3 holdas termelők részesülhetnek adott esetekben szociális kedvezményben. Ezt a körülményt Szabó István elvtárs, az alattyáni községi begyűjtési megbízott is tudja, hiszen ugyanaz a rendelet érkezett hozzá is, mint a megyei begyűjtési hivatalhoz. De nyilvánvalóan tudják a járási begyűjtési hivatalnál is. Mi szükség volt arra tehát, hogy Háfra István dolgozó parasztot ide-oda utasítsák, költségekbe verjék, amikor Alattyánban is megmondhatták volna neki hogy anyagi helyzeténél fogva nem jogosult a szociális kedvezményre, i , |_i Moszkva (TASZSZ). Ebben az évben lesz a „Patyomkin páncélos'* felkelésének 50. évfordulója. ■— A „Patyomkin" páncélos a cári Oroszország feketetengeri flottájának hadihajója volt. A „Patyomkin” fegyveres felkelésének résztvevői közül még ma is több mint 70 tengerész él. A szovjet hadsereg központi házában rendezett esten a „Patyomkin“ páncélos hősei találkoznak a szovjet hadsereg és haditengerészeti flotta katonáival. A megjelentek nagy figyelemmel hallgatják a „Patyomkin" tengerészek visszaemlékezéseit* A balti flotta tengerészeinek meghívására a „Patyomkin“ hősei Leoingrádba is ellátogatnak. London (TASZSZ). — A Daily Express jelentése szerint az angol hatóságok nem engedélyezték — Joliot-Curie professzornak és más híres tudósoknak, hogy beutazzanak Angliába és résztvegyenek a tudományos dolgozók világszövetségének konferenciáján. Lloyd-George belügyminiszter azzal indokolta a beutazási vízumok megtagadását, hogy a konferenciát felhasználhatják „a hidrogénbombával kapcsolatos kommunista propaganda céljára”. A lap értesülése szerint az angol hatóságok magatartása miatt a konferenciát nem Angliában, hanem egy más országban fogják megtartani. U j Delhi (Uj Kína). A vezető indiai lapok pénteken üdvözölték Csou En-laj kínai miniszterelnök és külügyminiszter április 19-i ban- dungi beszédeit. A lapok megállapították, hogy ezekkel építő módon hozzájárult az értekezlet sikeréhez. Az Indian Express írja vezércikkében — Amit Csou En-laj miniszterelnök mondott, szolgáljon bizonyítékul annak, hogy Kínát országának megerősítése foglalkoztatja, miután nincsenek katonai támaszpontjai külföldön. „Mindnyájunknak méltányolnunk kell azt a szellemet, amelyben Csou En-laj az értekezlet résztvevőit meghívta, hogy látogassanak Kínába és tanulmányozzák az ottani helyzetet“ *— fűzi hozzá a lap. „Senki sem várhatta el tőle, hogy hallgasson Tajvanról — hangsúlyozza a vezércikk — miután ez a kérdés Kína jogait érinti. Az Amrdta Bazar Patrika csütörtöki vezércikkéiben a következőket írja: „Aligha lehet véleményeltérés Csou En-lajnak azzal az álláspontjával kapcsolatban, hogy Tajvan Kína belügye és abba egyetlenegy nemzetnek sincs joga beleavatkozni. Kínának ezt az álláspontját sok ázsiai nemzet támogatja'*. A lap üdvözli Csou En-lajnak azt a kijelentését, hogy az ázsiai és az afrikai nemzetek közös alapon állnak. „Ez a közös alap —< hangsúlyozza a lap — áz a vágy, hogy tartós békét teremtsenek azokban az országokban, amelyeknek képviselői megjelentek a ban- dungi értekezleten". Párizs (MTI). A május elsejei felvonulás betiltásával kapcsolatban közlik, hogy Bourges-Maunoury belügyminiszter Dubois rendőrfőnökkel folytatott megbeszélés után úgy döntött, hogy május elsejére „ugyanazokat az intézkedéseket lépteti életbe”, amelyeket már a múlt évben foganatosítottak. Ezek szerint a Nation-tértől a Bastdlle- térig tervezett felvonulást betiltják, ugyanakkor azonban engedélyeznek egy gyűlést a Vincennes-i erdőben. (MTI), Művésaküldötlség utazott a eannesi filmfestiválra Pénteken éjszaka művészküldöttség utazott a eannesi filmfesztiválra. A küldöttség tagjai: Várkomyi Zoltán Kossuth-díjas érdemes művész, Simó Jenő, az MDP Központi Vezetősége tudományos és kulturális osztályának helyettes vezetője, Hars Lajos, a MOKÉP igazgatója, Kerencsey Marianne filmszínésznö. TÖBB — MINT LAKÁSVISSZAIGÉNYLÉS EG a márciusi határozat előtt történt. Oláh József elvtáis, a kunszentmártoni községi pártbizottság titkára pártiskolán volt. Rendszeresen kapta hazulról a leveleket s azokban egyre több szó esett arról, hogy nap mint nap vevők nézegetik a házat, amelyben laknak. Nem sok jelentőséget tulajdonított a dolognak. Nyugodtan tanult tovább, hiszen államosított a ház, hogy adhatnák azt el a fejük felől. Mikor hazajött, személyesen is meggyőződött róla, hogy a házat tényleg árulja a volt tulajdonos, Puskás Árpád. Éppen otthon volt, mikor beállított hozzájuk egy jólöltözött parasztasszony. — Eladó ez a lakás? — nézgelő- dött magabiztosan. Oláh elvtárs hellyel kínálta az ismeretlen asz- szonyt, aki ki is teregette, mi szél hozta. — Tetszik tudni, a kéményseprő úr küldött — Cserkeszöllőről. Mondta, hogy a veje, Puskás úr, árulja a házát. Igaz, hogy államosított, de most visszakapja ... Nem is sok az a negyvenezer, ameny- nyiért ideadná ... Háromszorannyit megér, nem igaz? Oláh elvtárs csak figyelt, az asz- szony zavartalanul beszélt. — Tudja, kedves, azért venném meg, mert a szomszéd házat Bozsik- né szintén megóvta, annak is visz- sza kell adni, ő rokonom, igy aztán egymás mellé kerülnénk \M OST MÁR tisztán látott a párttitkár. Első pillanatra nem jutott eszébe, ki is az a cser- keszöllői „kéményseprő úr”, de míg a hívatlan vendég nyájaskodott, szépen kikerekedett az ügy összefüggő fonala. A „kéményseprő úr" Gyólai Mátyás kulák. 12 hold szőlő tulajdonosa és apósa Puskás Árpádnak, a Marx-utcai államosított ház volt gazdájának. A múltban járásszerte ismert virilista. Mint vállalkozónak, neki dolgoztak a járás kéményseprői, ő maga sajátkezűleg aligha pucolt ki egy fia kéményt is. Csak a „munkát adta” és bezsebelte a hasznot. Emellett övé volt a kunszentmártoni szép nagy mozi. Telt hát arra is, hogy villát építtessen, sőt, hogy nejének, Puskás Árpádnak komplett illatszerüzletet ajándékozzon. Persze, így csak nem szúrt annyira szemet, hogy a „kéményseprő” szakma mellett az is neki jövedelmez. A vő bírósági ember volt, fineszért nem kellett a szomszédba menni. A népi demokrácia egy kicsit ösz- szébbszorította a terjeszkedő famíliát s többek közt államosította Gyólai kulák villáját, meg a vő Puskás Árpád házát is. Nekik maradt még bőven hajlék, viszont fedélhez jutottak két kezük munkájából élő családok, amelyeknek hajdan csak jóformán az ereszalja szolgált szállásuli választ várt. Meg is kapta. Olyan röviden, hogy utána nem jogta a hely. ÁH ELVTÁRS érdeklődött a járási tanács VKG osztályán s ott fel is világosították, hogy Puskás valóban visszaigényelte államosított házát. Valószínűleg meg is kapja, mert szüksége van rá. A párttitkárnak nem tetszett a sok herce-hurca. De mivel személyéről volt szó, nem akart nagyobb ügyet csinálni a ház-kérdésből. Annyit azonban kért, hogy ha így áll a dolog, idejében gondoskodjanak neki és családjának megfelelő lakásról. Nem sokkal rá egy túlságosan kirívóan öltözött nő kereste fel a pártirodában. Kihívó megjelenése rögtön bizalmatlanságot keltett Oláh elvtársban. — Puskás ;:; vagyok — mutatko* zott be. Keresztnevét nem értette jól a titkár. — Budapestről jöttem, bizonyos ügyben szeretnék beszélgetni az elvtárssal. — Van valami megbízólevele? — így Oláh elvtárs, aki azt gondolta, valamelyik fővárosi szervtől jött a látogató. — Tessék, itt a tagsági könyvem} Azért jöttem, hogy tisztázzak egy kérdést. Puskás Árpádnak a testvére vagyok. Miért nem tudnak a feleségével együtt elhelyezkedni a községben? •— Sok becsületes proli van a községben, elsősorban azokat vesz- No, de ott tartottunk} hogy a szűk figyelembe, elvtársnő sa „kéményseprő úr” küldötte valami adott nyomatékot a proli és az elv*
