Szolnok Megyei Néplap, 1955. április (7. évfolyam, 77-7101. szám)

1955-04-19 / 91. szám

1955 április 19. SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP 3 Á jobboldali pártellenes politika felszámolásához A Központi Vezetőség április 14-i ülésén megtárgyalta Nagy Imre elvtárs jobboldali opportunista po- litikájánaik rendkívül káros követ­kezményeit és a március 4-i hatá­rozat után továbbra is tanúsított párbsllenes magatartását — a Köz­ponti Vezetőség úgy határozott, hogy kizárja őt a Politikai Bizott­ságból, a Központi Vezetőségből és visszahívja minden funkcióból, amelyet a párt bizalma ráruházott. Nagy Imre elvtárs, mint a Poli­tikai Bizottság tagja és a Minisz­tertanács elnöke, a szocializmus építésének alapvető kedéseiben szembefordult a párt politikájával, a marxizmus—leninizmus tanítá­saival és népünk érdekeivel. Nagy Imre elvtárs elméleti és gyakorlati tevékenysége az épülő szocializmus alappillérei: a párt és a munkás­osztály vezető szerepe, a nehézipar fejlesztése, a mezőgazdaság szocia­lista átalakítása ellen irányult. E párt- és népellenes politika az el­múlt húsz hónap során erősen fé­kezte a szocializmus építését ha­zánkban. Ha e jobboldali megalku­vó politika ni=m ütközött volna pártunk ellenállásába és nem zúzta volna azt szét Központi Vezetősé­günk, akkor komoly veszélyt je­lenthetett volna népi demokratikus rendszerünkre, a szocializmus ügyére, hazánk szabadságára. élagy elvtárs arra törekedett, hegy fékezze a szocialista építés motorját, a szocialista iparosítást, és különösein a nehézipar fejleszté­sét. Túlhajtva az 1953 júniusi hatá­rozatot, mely helyesen a nehézipar fejlesztési ütemének átmeneti las­sítását írta elő — Nagy Imre a ne­hézipar visszafejlesztését próbálta elméletileg igazolni és gyakorlati­lag kierőszakolni. Mint a Miniszter- tanács elnöke, a múlt év folyamán leállíttatott olyan, az ország gazdasá­gi fejlődése szempontjából döntő, hazai nyersanyagokat féldolgozó, be­ruházásokat, mint például a sztálin- városi kokszoló és ércelökészítő, a rudabányai ércdúsító, a lábatlant cementmű építését. Le akarta állít­tatni — bár ez nem sikerült neki — S'ztálLnváros építését teljes egészé­ben, beleértve a nagykohót is. El­lenezte az ajkai timföldgyár építé­sének befejezését, holott ez a gyár is köztudomásúan, ugyancsak hazai nyersanyagot dolgozott fel. Nagy Imre elvtárs mindezzel vétett az egész nép érdeke ellen, mert a ne­hézipar fejlesztése nélkül tartósan nem lehet emelni az életszínvona­lat. Vétett a parasztság érdekei el­len is, mert nehézipar nélkül — a nagy- és kisgépek, műtrágya, nö­vény védőszerek tömege nélkül, nem lehet sem a mezőgazdasági terme­lés fellendítésének politikáját, sem a falu szocialista átépítését sikere­sen végrehajtani. És súlyosan vé­tett a békés építőmunka érdekei el­len is, mert mindez veszélyeztette épülő szocialista hazánk védelmi képességét,, népünk kivívott sza­badságát. Káros, jobboldali nézeteket val- ’ott Nagy elvtárs a. mezőgazdaság több alapvető kérdésében is. A munkás-paraszt szövetségen belül semmibe vette a munkásosztály vezető szerepét és eltorzította e szövetség legfőbb célját, a népi ha­talom megerősítését, a szocializmus felépítését a falun. Az 1953 júniusi határozat a termelőszövetkezetek megszilárdítását tette pártunk fel­adatává. Nagy Imre elvtárs azon­ban e helyes határozatot visszájára fordította és az 1953 júliusi kor­mánynyilatkozatától kezdve való­sággal zászlót bontott mezőgazda­ság szocialista átszervezése ellen, a termelőszövetkezetekből való ki­lépés támogatására. Eltorzítva a párt politikáját, misly a termelőszö- ve'kezrtek mellett helyesen az egyénileg dolgozó parasztok meg­segítését is célul tűzte ki — a gya­korlatban a szövetkezetek háttér­be szorításának és a kuláfcság tá­mogatásának politikáját űzte. Nagy elvtárs már a termelőszövet­kezeti mozgalom megindulásakor azt hirdette, hegy „falun már el- iciiaszoltuk a kapitalizmus fejlődé­sének az útját“’. A Központi Ve­zetőség szétzúzta ezeket a kulák- mentő és szövetkiezetellenes törek­véseket, melyek oda vezettek vol­na, hogy konzerválódik, sőt erősö­dik a kapitalizmus, fokozódik a vá­rosi burzsoázia maradványainak sújtó spekuláció, növekszik a vá­rosi burzsoázia maradványainak ellenállása, s mindez végső fokon veszélyeztette volna a szocializmus felépítését hazánkban. A szocialista iparosítás és mező­gazdaság-fejlesztés akadályozásával, a szocializmus építése ellen irányuló törekvésekkel szorosan összefüggött, hogy Nagy elvtárs következetesen lazítani, elhomályosítani és háttér­be szorítani igyekezett a párt és a munkásosztály vezető szerepét gazdasági, állami és ideológiai éle­tünk minden területén. Ez a törek­vés legerősebben a Hazafias Nép­front kérdésében jelentkezett. A Hazafias Népfront megalakulása és eddigi tevékenysége kedvező visz- hangot váltott ki dolgozó népünk­ben,- a parasztság, a kispolgári és értelmiségi rétegek körében, s szé­les tömegeket ösztönzött a szocializ­mus építésében való aiktívabb rész­vételre. Mindez igazolja pártunk III. kon­gresszusán a népfront-politikára vonatkozóan hozott határozat he­lyességét. Nagy Imre elvtárs azon­ban, szembefordulva a kongresszus határozatával, a Hazafias Népfron­tot nem széleskörű társadalmi moz­galommá, hanem politikai szerve­zetté akarta alakítani, abban az egyéni tagság bevezetését javasolta, s azt, hogy a párt ne is legyen tagja a népfrontnak. Olyan célokat akart a Hazafias Népfront elé tűzni, amely azt előbb a helyi ta­nácsok, a DISZ és a szakszerveze­tek, majd a párt fölé helyezte volna. Ma már világos, hogyha csak Nagy elvtárstól és köz­vetlen támogatóitól függött volna, s ha a Központi Vezetőség ideje­korán fel nem figyel és közbe nem lép, a Hazafias Népfront egyébként helyes elgondolásából párt- és DISZ-ellenes, szakszervezet- és ta­nácsellenes, a szocializmus építésé­vel szembeforduló szervezet válha­tott volna. Nagy Imre elvtárs hibás, jobbol­dali nézetei, mint az eddigiekből is kitűnik, nem mai keletűek. Op­portunista magatartásának mély. messze visszanyúló gyökerei van­nak. Hibás, opportunista magatar­tása miatt a Központi Vezetőség 1949 szeptemberében már egyszer visszahívta a Politikai Bizottság­ból. A II. pártkongresszus után a Központi Vezetőség Nagy elvtársat újra a Politikai Bizottságba válasz­totta, s 1953 júniusában a Minisz­tertanács elnökének javasolta. A tények azonban azt bizonyítják, hogy Nagy elvtárs nem okult ré­gi hibáiból, sőt az elmúlt húsz hó­nap alatt hibái még súlyosabbá váltak, összefüggő rendszerré ala­kultak, s komoly károkat okoztak a pártnak és az országnak. A Köz­ponti Vezetőség márciusi határoza­ta elítélte ezeket a hibákat. Meg­állapította, hogy pártunkban és ál­lamunkban a jobboldali nézetek azért válhattak veszélyessé, mert Nagy Imre elvtárs miniszterelnöki tisztségében, beszédeiben, cikkei­ben és gyakorlati tevékenységé­ben támogatta a jobboldali néze­teket, sőt elsősorban ő volt ezek hirdetője. Mindezeket mérlegelve, a Köz­ponti Vezetőség szervezeti rend­szabályokat foganatosított Nagy Imre elvtárssal szemben. Ugyan­csak szervezeti intézkedést tett Porkas Mihály elvtárssnl szemben is, aki hosszú időn át fő támoga­tója volt Nagy Imre elvtárs jobb­oldali politikájának. E határozat­tal a Központi Vezetőség olyan akadályt hárított él szocialista épí­tésünk óljából, amely közel két év óta gátolta fejlődésünket. Nagy Imre elvtárs esetéből ko­moly tanulságokat kell levonnia pártunknak. Elsősorban azt, hogy fokozzuk éberségünket. Érvényt kell szereznünk pártunk szervezeti szabályzatának, amely kimondja: „A párttag kötelessége, hogy őr­ködjék a párt ideológiai és szer­vezeti egysége felett, amely a párt (lejének és nagyságának legfőbb feltétéle. védje a pártot minden el­lenséggel szemben.“ Ne felejtsük, hogy az ellenség ideológiai befolyá­sa, — mint jelen esetben is tör­tént — egészen a párt legfelsőbb vezetéséig éreztette hatását. Szakadatlan és megalkuvás nélküli ideológiai harcot kell vívnunk a párt politikájától el­térő minden elhajlással, jelen esetben mindenekelőtt a jobbolda­li veszély ellen. Türelmesen meg kell győzni azokat az elvtársakat, akik jóhiszeműen megtévedtek ugyan, de felismerik, hogy jobb­oldali nézetek uszályába kerültek és odaadó munkájukkal kijavíthat- ják az elkövetett hibákat. Nem tűrhetünk azonban semmilyen in­gadozást és passzivitást a párt po­litikájáért vívott harcban, a IIf. kongresszus és a Központi Veze­tőség márciusi határozatainak vég­rehajtásában. Nagy elvtárs esete azt bizonyít­ja, hogy a mi harcokban meged- zett dicső pártunk elvi, követke­zetes politikát, marxi-lenini poli­tikát folytat, s személyekre való te­kintet nélkül érvényt szerez e po­litikának. Ezért legyőzhetetlen a mi pártunk, s a párt vezette mun­kásosztályunk. népünk. (Megjelent a Szabad Nép április 18-i számában). A községi tanács segítségével egyre közelebb \ erűinek a közös gazdálkodáshoz a tiszaböi egyénileg doioozó parasztok A tanácstagok, a községi tanács vezetői nagyon sokat tehetnek a termelőszövetkezetek megerősíté­séért. Példa erre Tiszabő, ahol ál­landó tartalmas, élettel telített szö­vetkezeti agitáció folyik. Az ottani gazdálkodók megismerkednek a közös gazdálkodás nagyszerűségé­vel, a helybeli Petőfi Termelőszö­vetkezet eredményeivel. A tanács vezetői, de különösen Öllé elvtárs. a tanács elnöke nemcsak a mára. hanem a holnapra is gondol, ami­kor ápolja, gondozza a TSZ-tagok és az egyénileg dolgozó parasztok barátságát. A márciusi határozat megjele­nése után Kiss Kálmán elvtárs, a Petőfi TSZ elnöke és Öllé elvtárs összeültek, megbeszélték, mit te­hetnének a márciusi párthatározat valóraváltásáért. Megállapították, hogy a községben az egyénileg dol­gozó parasztok nagy többsége csak a 2—3 évvel azelőtti állapotokat is­meri s a Petőfi TSZ jelenlegi eied- ményeiről legtöbbjük semmit sem tud. Nem ismerik az elmúlt évben történt hatalmas változást. A dol­gozó parasztokkal tehát meg kell ismertetni a TSZ-t. De hogyan? Erre a hogyanra a tiszaböi vezetők megtalálták a választ. segítséget. A dolgozó parasztok egy- része alig akart hinni a fülének. Sokan kételkedtek a TSZ-beliek nagylelkűségében s nem akarták elhinni, hogy a közös gazdaság olyan erős lenne, hogy kölcsönözni képes. EH Akik azonban meg voltak szo­rulva, másnap mégis csak felkei es­ték Kiss elvtársat, s természetesen meg is kapták a vetőgépet, a kulti- vátort, vagy a hengert. Holló Jó­zsef, Négyesi Imre, Bana Mihály, Kovács Gyula, Fenyvesi Ákos dol­gozó parasztokkal együtt • néhány nap alatt több mint 30 gazdáiké dó vette igénybe a Petőfi TSZ tagjai­nak segítségét. A közös gazdaság­ban azelőtt csak nagynéha fordult meg egyénileg gazdálkodó. Most meg hol ilyen, hol olyan ügyben, de szinte naponként felkeresi a TSZ-t néhány egyéni gazda. Mondani sem kell, ha már ottvannak, hát körül­néznek. Zsoldos Jánost, a falu egyik leg­tekintélyesebb középparasztját is bevitte a kíváncsiság a szövetkezet istállójába, hogy megnézze a közös állatállományt. Utána kijelentette, hogy ő sein sokáig küszködik egye­dül, hanem hamarosan rátér az új útra. Különösen az tetszett Zsoldos Jánosnak, hogy a tehénállományt szakszerűen gondozzák, ki van füg­gesztve az istállórend, s annak megfelelően dolgoznak a jószággen- dozók. EH A községi tanács vezetői nem hagyják elévülni, hanem egyre job­ban segítik a TSZ-tagok és az egyénileg dolgozó parasztok barát­ságának elmélyítését. A tanácsel­nök a TSZ-elnökkel együtt rend­szeresen felkeresi K. Rézsó Mihály IX holdas gazdálkodót, s kikérik & véleményét. Gyakran kicserélik ta­pasztalataikat. K. Rézsó Mihály el­mondja mit tenne ő, ha a TSZ el­nök helyében lenne. Egy alkalom­mal szóvátette. hogy jobban kellene ügvelni a gazdasági szerszámok ke­zelésére. Mert ahogy ő látja, etéren még bajok vannak a TSZ-ben. A szorgalmas középparaszt azt is el­mondja, amit jónak talál. Különös megelégedéssel beszél arról, hogy most tavasszal a TSZ-tagok nagyon gondosan vetettek és igen szép ta­lajmunkát végeztek. „Ezt nevezem gazdálkodásnak, s ha így dolgoztok, akkor hamarosan mi is közöttetek leszünk” — mondotta K. Rézsó Mi­hály. Szászberekén Ezüst Kalász néven új termelőszövetkezet alakult m Öllé elvtárs néhány nappal ez­előtt egybehívta a község gazdálko­dóit, hogy megbeszélje a vetések gyors lebonyolításának módját. Je­len volt Kiss Kálmán TSZ-elnök is. A megbeszélésen a dolgozó pa­rasztok elpanaszolták, hogy szer­számok és gépek hiányában akado­zik a munka. Bállá János tanács­tag, P. Mészáros István gazdálkodó elmondotta, hogy az egyéni gazda­ságokban hiányos a felszerelés. Ahol vetőgép van, ott nincs henger, ahol mind a kettő megvan, ott hiányzik a borona. Jó lenne valaki­től segítséget kapni s akkor meg­gyorsulna a vetés, vélekedtek a dol­gozó parasztok. Öllé elvtárs nyomban szóvátette, hogy a Petőfi Termelőszövetkezet minden bizonnyal tud kölcsönözni gépeket. Kiss Kálmán elvtárs pe­dig bejelentette, hogy a TSZ-tagok szívesen segítik gazdatársaikat. Aki valamilyen gazdasági felszerelésből megvan szorulva, keresse fel a szö­vetkezetét és minden ellenszolgál­tatás nélkül megkapja a szükséges Szászberekén az új vezetőség meg választása óta eredményesen gazdálkodnak a Béke Termelőszö­vetkezet tagjai, s ig.in megnőtt az érdeklődés a szövetkezet iránt. Az elmúlt hetekben tizennégyen kérték felvételüket a Béke TSZ- fce. A szászSbsrriki határ másik ré­szén, pedig pár nappal ezelőtt 10 család 84 b. földön új termelőszövet­kezetet alakított. A szorgalmas pa­rasztembereik; ifi.. Pető János, Né­meth János, Dénes József, Kovács András, Dénes András és a töb­biek, Medgyes Józsefet választot­ták tr»g tsz elnöknek. A Földmű­velésügyi Minisztériumtól tegnap kérték a működési engedély kia­dását. Az új közös gazdaságnak az Ezüst Kalász Termelőszövetkezet nevet adták. A szászbereki dolgozó parasztok­hoz hasonlóan megyénk többi köz­ségeiben is megszaporodott, a ter­melőszövetkezetbe belépett dolgozó parasztok száma. Idáig már több mint 32.500 tagja van megyénk termelőszövetkezeteinek. Öcsödön a napokban új előkészítő bizottság alakult. Azonkívül a Szabadság, a' Béke és Dózsa TSZ-ekbe huszon­nyolcán kérték felvételüket. Tiszatenyőn tegnap előtt alakult rmg egy új előkészítő bizottság, ifj. Rékasi Sándor 5 holdas egyé­nileg dolgozó paraszt, pártvezető­ségi tag kezdeményezésére, Török Ferenc 12 holdas, Öllé Sándor 5 holdas, Majercsik Ferenc 12 holdas dolgozó parasztok szintén csatla­koztak az előkészítő bizottsághoz. Eddig öten írták alá a belépési nyilatkozatot s tovább folytatják a szervezést, hogy őszre mintegy 20- 25 taggal, 200—250 hold földön, a mezőgazdasági termelőszövetkeze­tek alapszabályai szerint kezdjenek közösen gazdálkodni. „Nagyon sokat fejlődött az orvostudomány és az egészségügy" Petrovszkij szovjet sebész professzor 1951 -BEN ÉRKEZETT először hazánkba Borisz Vasziljevics Petrovszkij szovjet sebészprof esz- szor. A nagy testvér, a szovjet nép küldte el, hogy megismertesse ná­lunk a szovjet orvostudomány nagyszerű eredményeit. Érkezését előre jelezték, mégis mikor meglát­ták, sokan meglepődtek. — Túlsá­gosan fiatal. Alig múlhatott 40 éves. — A magyar orvosok egyrésze, akik ^megszokták a múltból, hogy, függetlenül a tudástól, csak késő öregségére lehet valaki professzor, bizalmatlanságot érzett. Még a leg- jobbindulalúak között is akadt ilyen. De akadtak másfélék is. Olyanok, akik még mindig a „nyu- gatimádásbari’ voltak elmerülve s alig várták, hogy onnan szerzett tudásukkal, legalábbis „zavarba ejt­sék” a szovjet tudóst. A magashomlokú, nagyon sze­rény, mindig halkbesz'édü ember napok alatt nyerte meg a bizalmat­lanok szivét is — hatalmas tudásá­val, nagyszerű emberi magatartá­sával. Éppen úgy otthonosan moz­gott a szívsebészetben, mint a bel­gyógyászatban, a csontsérülések ke­zelésében. mint a tüdősebészetben. De ami legjobban közelhozta az emberek szívéhez, nagy-nagy em- berszeretete, végtelen szerénysége volt. Nem úgy tanított, mint aki köszönetét vár, hanem úgy, mintha ö lenne hálás, hogy taníthat. AZ EGYIK ELŐ AD AS AN tör­** tént: két-három orvos hozzá­szólásában idézte az odavonatkozó amerikai irodalmat. Úgy beszéltek, mint akik biztosak abban: teljesen híjat mondanak a professzornak. A válaszadásnál aztán az ő tévedésük is kiderült. B. V. Petrovszkij náluk sokkal alaposabba.n ismerte nyugat tudományos orvosi munkáját, ds — szokott szerénységével — megma­gyarázta azt is, melyik elavult ezek közül, s melyik szolgálhatja még ma is az emberiséget. Munkája gyümölcse ma hazánk minden táján érlelődik. Az ő útmu­tatása alapján szervezték meg az egész országban a véradó közpon­tokat, amelynek segítségével oly sok ember életét mentik meg. Ta­nítványai szinte az ország minden részében harcolnak — úgy ahogy tőle 1átták, tanulták — az emberek egészségéért. f/ASÁRNAP ITT VOLT nálunk, r Szolnokon. Fogadására meg­jelent Bozsik János elvtárs, a megyei pártbizottság osztályvezetője, Fodor Mihßly, a megyei tanács elnökhe­lyettese, dr. Suchy Dezső, a megyei tanács osztályvezetője, dr. Harcos György, a „Köjár“ vezetője, dr. Lé­vai Károly, a megyei kórház igaz­gatója. Molnár Gergely, az SZTK vezetője, dr. Remete Tibor orvosal­ezredes, az MSZT részéről Gáli Mi- hályné elvtsársnö és sokan mások. Nem először volt itt. Mikor 1951- ben nálunk járt, még csak puszta falak meredeztek a megyei kórház ma már működő modern sebészete helyén, örömmel tekintette meg a szép tiszta műtőt. De legjobban új SZTK-in*éz°fiink nyerte meg tet­szését. Mindenre kiterjedt a figyel­me. „Nagyon szép” — mondta ma­gyarul, amikor a dolgozók gyönyö­rűen felszerelt ebédlőjébe vezették, közelről vizsgálta a modern gépe­ket, gyönyörködött abban a nagy­szerű tisztaságban, ami mindenütt uralkodott. Nagyot, elégedettet bó­lintott, mikor megmutatták, hogy külön rendelőt kaptak, egész elkü­lönített bejárattal a fertőzőbeteg gyermekek. Megnézte . és megdi­csérte a betegek vetközöhelyiségeit, a ép. kényelmes várócsarnokokat. TjTÁNNA A HONVÉDKÖRHÁ- ZAT látogatta meg. Beszámol­tak Neki az ott folyó tudományos munkáról. Nem egyszerű beszámoló volt ez. A tanítványok „vizsgáztak” mesterük előtt, .hiszen dr. Remete Tibor, és dr. Rácz Györoy, a kórház ori'nsai két esztendőt dolgoztak mellette. Meghatottad ült volt ta­nítványai között, akik közül ma az Szőnyi István Kossuth-díjas fes­tőművész gyűjteményes kiállítása április 19-én, kedden délután 5 óra­kor nyílik meg Szolnokon a városi tanácsház nagytermében. A kiállí­tott mintegy 60 darab kép a nagy­nevű művész egész munkásságánál; keresztmetszetét adja. A nagy érdeklődéssel várt látoqatása Szolnokon egyik, dr. Drexler Miklós miniszter- helyettes. örült, amikor a másik, dr. Szántó György, a néphadsereg fősebésze fenékig ürítette poharát a szovjet-magyar barátságra. Nagy fi­gyelemmel, helyesléssel hallgatta a kórház parancsnokának tájékozta­tását arról, hogy a honvédkórház kapuja már nem csak a katonák részére van nyitva, hanem felvesz­nek SZTK-betegeket is. Ez nagy­ban megkönnyíti a megye kórház­ellátási problémáit. Mikor elment, így búcsúzott: I? ENYOMÁSA1M IGEN JÓK. Nagyon sokat fejlődött itt az orvostudomány és az egészségügy. Ami a poliklinikát illeti, az a véle­ményem, hogy már nem csak a je­len, hanem a jövő polikhnikája. Szinte előre mutat, afelé, amit aka­runk. Mondhatom, mély hatást tett rám. Úgy érzem, benne van már az is. hogy Szolnok város mivé fej­lődhet, mert ez a rendelőintézet ak­kor is ki tudja szolgálni majd a várost, ha az sokkal nagyobb lesz. Magyarországon szebbet, moderneb­bet nem is igen láttam. Úgy vélem, lehet itt egy traumatológiai állo­mást is létesíteni. A honvédkórház­ban megfogott az a dolgos hangu­lat, ami itt érezhető a jó szerve­zettség, a jó munkaszellem. Igen jó az utókezelés. Nagy örömömre szol­gált, hogy volt tanítványaimmal találkoztam, akik sokat fejlődtek. Gyógyítási eredményeik kiválóak. Kedves barátaimnak. minden szolnoki orvosnak további jómun­kát, sikereket kívánok, az embe­rek egészségének visszaadásában.’’ Mi meg forró szeretettel kívá­nunk hosszú életet, jó egészséget drága Borisz Vasziljevics Petrov­szkij. tást — mély komoly művészeti ese­ménynek számít városunk életében — Elek Lajos elvtárs. a szolnoki városi tanács végrehajtóbizottságé­nak elnökhelyettese nyitja meg. Az április 30-ig tartó tárlatra minden szolnoki ás vidéki látoga­tót szeretettel vár a rendezőbizett- Belépés díjtalan; Szisnyi kíván iíassulMlias festőművész gyűjteményes kiállítása Szolnokon kiáll í- ság.

Next

/
Oldalképek
Tartalom