Szolnok Megyei Néplap, 1955. április (7. évfolyam, 77-7101. szám)

1955-04-17 / 90. szám

Ez aztán rövidlátás SZATIRIKUS OLDAL lizenötödik csípés Miért ninei múzeumban ? A martfűi Téglagyár 200 százalékra tcljesftdle tervét, de girbe gurba tégláikat gyártott. A minap egy szükebb értekezleten találkoztam vek. Kora meghatározhatatlan, s általában minden meghatározhatatlan, ami vele kapcsolatos. Ruhája színe átmenet a halványszürkéből a halvány­zöldbe, arca színe a sárga és a rózsaszín között, még a haja is átmenet a dús bozont és a kopasz­ság között. Egyszóval meghatározhatatlan lény volt. Mindez azonban, amíg meg nem szólalt, fel sem tűnt. Csak akkor lettem figyelmes rá, amikor lágy és mégis érces, átmeneti hangja pengő gyorsasággal és monoton egyhangúsággal taglalta bizonyos kér­désekkel kapcsolatban bizonyos tennivalók, bizonyos módjait, | i ' Ügy gondolom, nem érdemes sok szót veszte­getni rá. Egy pér sort izomban megérdemel. Leírom ide saját szavait. Befűről-betűre így mondta: s ha valaki nem hinné el, tanukat állítok. Bme felszólaló pediglen többek között így be­szélt: ,.Szerintünk vannak speciális igények, ame­lyek kétségtelenül megvannak, s vannak eredmé­nyek, amelyeket, ha megmagyarázunk, felfedik azok értékét. Bábáskodjanak tehát az elvtársak fontos tennivalóink érdekében, hogy hatni tudjunk s nagy­mértékben segítsünk, miután felmértük feladatain­kat. Nem hanyagolhatjuk el a tartalmi téren való foglalkozást. Sokkal nagyobb súlyt kell adnunk, sze­rintünk, annak, aminek súlya van, hogy kiszorítsuk ezzel azt, aminek nincsen súlya. Mi azt tartjuk, hogy helyes az operatív beavatkozás, de mégis tilta­kozunk az operatív beavatkozás ellen, ugyanakkor örülünk, ha hibákat fednek fel, mert van, aki ki­javítja, s ha nincs, akkor van másik szerv, s ha az sincs, akkor ott vagyunk mi, s ha mi sem, akkor...“ Hallgattam, de nem tudtam elaludni. Izgalmas volt. Mintha egy őslényt hallgattam volna. Miért nincs még mindig múzeumban? __ Koszorú. ho gy mekkorára megnőtt ez — Hihetetlen, gyerek, mióta nem láttam, Megfelelő követség Még a régi török idők- boldogulni, azt kérdezte ben történt, hogy egyik tőlük, hogy nincsenek ab- faluból követeket küldtek ban a faluban okosabb a szomszédos vár basája- emberek? Miért éppen hoz. A basának nem igen őket választották ki? tetszettek a követek, nya- — Vannak, vannak, ép- kasságuk miatt bosszún- pen elegen — mondták a kodott rájuk, s amikor a követek. — De jobb hely- dézsma és az adó dolgá- re jobb kell. Ide mi is jók ban nem tudott velük vagyunk. Milyen ez a fal? Martfűi. Hogyhogy martfűi? Úgy, hogy ott csinálták a téglákat, HUSVÉTKOR TÖRTÉNT dl. Idiúfizálldii izíícj-hitnzés kiúUíühőft Exportra is szállítanak a kisújszállási szücs-hlmzésskből. ánjui aimaA Hallotátok? Külföldre utazunk Barátnők, ha találkoznak VENDÉGLŐBEN Vendég: Hozzon egy meleg levest. Pincér: Igenis. (A vendég figyeli, jön a pincér.) Vendég: Az a leves nem meleg. Pincér: Honnan tetszlik tudni. Vendég: Mert akkor nem tartaná o yan nyugodtan benne — Azt mesélted a Katinak, ho gy a tavalyi kosztümben járok. — Nem azt mondtam, hogy a tavalyi, csak azt, hogy úgy néz ki, mint a tavalyi. Kedves Jász-Kun Kakas „Helyfoglalás a Tiszábanu Felhívom a figyelmedet egy újabban elterjedi je­lenségre, amely a szóra­kozóhelyeket látogatók körében sok bosszúságot okoz. Husvétvasárnap este a Tisza Szálló szalonjában közeli szemlélője voltam a következő jelenetnek. Már minden terem, a szalon is zsúfolt volt este 10 óra körül, mikor egy házaspár érkezett. Kereső szemük megakadt egy nyolcszemélyes asztalon, amely még teljesen „ren­delés mentes” volt és egy fiatal pár ült mellette el­merült beszélgetést foly­tatva. Az érkezők oda­lépve még ki sem mond­hatták, szabad-e az üres székekből kettőt elvinni a szomszédos szék-nélkül álló kis asztalhoz, mert a fiatalember frissen, s ha­nyag eleganciával vágta cda: „Foglalt mind, ké­rem Telt-múlt az idő, a fia­tal pár tovább beszélge­tett, a foglalt székek azon­ban egy óra után is üre­sek maradtak. Nem jöttek a vendégek a „fenntartott helyekre”; Most általad szeretném megkérdezni, kedves Jász- Kun Kakas, az előzékeny­nek cseppet sem mond­ható fiatalembertől, he­ly esli-e eljárását? Tud-e felelni arra, miért volt szüksége saját ülőhelyü­kön kívül még négy üres székre és fotelre, hogy kettesben jól érezzék ma­gukat? Kiírhatnám ide a fiatalember nevét, ezzel azonban méltánytalanság érné azokat, akiknek ne­vét nem tudom, s a fiatal­emberhez hasonlóan visel­kednek,; Kukorékold ki, kedves Jász-Kun Kakas, tanulják meg a társaságot kedve­lők, főként a fiatalok, hogy mások is léteznek rajtuk kívül és a rendes ember szórakozása közben sem szórakozhat mások hátrányára. Tedd hozzá még azt is, hogy a ven­déglátóipar dolgozói fi­gyelmeztessék az ilyen helyzetet teremtöket a másokkal szembeni udva­riasságra, figyelmességre. „FIGYELŐ“

Next

/
Oldalképek
Tartalom