Szolnok Megyei Néplap, 1955. április (7. évfolyam, 77-7101. szám)

1955-04-02 / 78. szám

2 SZOLNORMEGYEI NßPLAP 19Ö5 április & Megkezdték a Tervkölcsön-kötvények visszafizetését Erősödnek a gazdaság i kapcsolatok Magyarország és Egyiptom között Az Országos Takarékpénztár szolnoki fiókjának pénztártermé­ben vidám emberek várakoznak, igyekeznek a pénztár ablakához. Kezükben, mint színes zászlók, ott lobognak a Tervkölcsön-kötvé­nyek. Tulajdonképpen történelmi esemény színhelyén vagyunk. Elő­ször fordul elő, hogy a nép által kölcsönadott pénzt az állam teljes egészében visszafizeti. Itt bizony most nem, igen lehet panaszt hallani. Csak egy asszony nehezményezi, hogy ő egyetlen egyszer sem nyert. Magyar Jánosné, egy kőműves felesége egy darabig hallgatja az­után hirtelen megkérdezi tőle: *— Családja van? — Van. Egy fiam, gimnazista s~ feleli a másik, f— Hát akkor miért mondja, hogy nem nyert? Hiszen a fiát majdnem ingyen tanítja az állam. — Mert jó tanuló — próbál el­lenkezni a másik asszony. — En is jó tanuló voltam, még sem taníttatott a Horthy-rendszer — feleli vissza Magyarnál A körülállók helyesen bólogat­nak, egy idősebb néni: özv. Rigó Sándorné még megtoldja: —• Az én nyugdíjamat az elmúlt évben 100 - forinttal emelték, most meg jól jön ez a 100 forint az ün­nepre. Pintér Lajos, 7 holdas szolnoki gazda hangosan önmagát korholja: — Kár, hogy csak 100 forintot jegyeztem. Ha több kötvényem lett volna, akkor nyerek is talán és most többet fizetnének vissza, De — teszi hozzá — a Békekölcsö­nöknél már 250 forintot jegyez­tem. Ifj. Vitzmann Mihály vasutas, dicsekszik: — En 400 forintot jegyeztem és a 6 kötvényemből négyet nyere­ménnyel húztak ki. A 400 forint helyett 950 forintot kaptam vissza. Van itt 5000 forintos nyerő is, Sarkadi Istvánná, a Szolnoki Nyomda üzemvezetőjének a fele­sége. Azt kérdezgetik tőle, hogy mire költi majd a pénzt. — Rendbehozzuk a házunkat ~ hangzik a mosolygós válasz. Kiss Gyula vasutas felesége már a pénztártól jön, kezében négy darab százas. Egy mellette álló asszonyhoz fordul: — Hiába, mégis jó és biztos be­fektetés kölcsönt jegyezni. (MTI.) Az egyiptomi kormány meghívására két hétig magyar gaz­dasági küldöttség tartózkodott Egyiptomban, hogy megbeszélje a két ország gazdasági együttműkö­désének kiszélesítését és megvizs­gálja, milyen módon nyújthatna a Magyar Népköztársaság segítséget Egyiptom gazdasáigfte'j.leszlési tér veinek megvalósításaiban. Bíró Fe­renc a kohó- és gépipari minisz­ter első helyettese, sajtóértekezle­ten elmondotta, hogy a küldöttsé­get fogadta Gamal Szalem. egyip­tomi minisztsrelnödihelyettes, a küldöttség tagjai találkoztak a pénzügyi- és gázdaságügyl, az ipari, kereskedelmi és élelmezésügyi, a földművelésügyi, a közlekedésügyi minisztérium vezetőivel és felelős munkatársaival, az egyiptomi or­szágos gazdaságfejlesztési főtanács tagjaival, vezető egyiptomi bankóit képviselőivel, ellátogattak az or­szág több ipari üzemébe. A gazda­sági megbeszélések a szívélyesség és a kölcsönös megértés légkörében zajlottak le, előmozdították a ma­gyar-egyiptomi gazdasági kapcso­latok erősödését Egyiptomi hatóságok és üzleti körök érdeklődéssel fogadták Ma­gyarországnak azt a javaslatát, hegy szerszámgépeket és ipari be­rendezést szállít Egyiptomnak, va­lamint átad ipari termelésre vo­natkozó műszaki ismereteket és tapasztalatokat. cAz cAilila ídtúl cl <V&mi dőacUeccij, iiijauf KÜLFÖLDI HÍREK 1 945-ben milyen volt az Attilá­ét? Szomorú házak közt a szelő szitálta még a friss hamut. A gyárba járó férfinépet sápasz- totta a sok kiégett kocsdromes, tört sín, dűlt falak. Úristen! Mihez fogjanak? Az ablaktalan műhe­lyekben gyakran a kétely hangja rebben: — hol ennyi minden sem­mivé lett, lehet-e ott még újra élet? ; Az asszonyok szívét mi marta? Az, hogy üresen állt a kamra. Hogy híg levesen élt a háznép, mert nem lehetett élni máskép. Oh, hányszor hullt a könnyük érte, hogy gyerekük hiába kérte a kenyeret, csak egy falást..-. Nem adhattak sem azt, se mást.,, 1945-ben az MNDSZ-szervezet valami szépet tervezett. A jelszó: Társadalmi tett!... Az eredménye hogy mi lett? Diadal, első győze­lem: őrség a legfőbb őrhelyen, — csoda, hol nem volt még csoda — Afctila-úton óvoda! — így kezdődöttAz óvodá­ban egy küldöttséggel én is jár­tam. Gyermeknap volt, szép nyári ünnep. Öröm volt ez mindegyi­künknek. Befőttet vittünk garma­dává' — tudtuk, ujjemgás hangja szárnyal a jöttünkre. ússz nagy siker, *— csók és kacaj, amennyi kell, Szőttük a sok-sok kedves tervet, — s kirándulásunk könnyet ter­mett. Mert. voltak ott kis Jóskák, Esztik, — befőttet sohse láttak ed­dig, — nem tudták, mit kell tenni véle, s görbült piros kis szájuk széle.., Mi szomorúan összenéz­tünk, szinte megállt a szívveré­sünk, s a kicsikékre ráborulva, át­kot mondtunk a háborúra. A há­borúra, az a vétkes: hogy ezek a kis árva lelkek nem tudták még, hogy mi az édes .,, S amit kezdett az MNDSZ, — a cél az egész nemzeté lesz. Egyet akar a párt, a nép: legyen a gyermek sorsa szép! Legyen a teste lelke ép! S egy új törvény életbe lép. >— „Áldás legyen a gyermekáldás, ne felhőzzék azt gondok, terhek. Legyen a legfőbb kincs: a Gyermek!" — Az anyák­nak és gyermekeknek a boldog élet útját szánja; köztársaságunk Alkotmánya. A fényből, mit a Terv sugároz, egyre többet kap ez a város. Az új üzemek, a Vegyiművek köré új házak települnek. Mert megdőlt végre az a tévhit, hogy fészket csak a férfi épít, — a férj s az Mstcrcsőnak a hátizsákban Az idei lipcsei vásáron nagy érdeklődés nyilvánult meg a wis- mari Mathias Thesen hajógyár új­donsága, egy szétszerelhető könnyű motorcsónak iránt, amelyet evezős- és vitorlázó csónakként is lehet használni. Az univerzális csónak súlya mindössze 30 kilogramm. Szétszerelve hátizsákban szállít­ható és 30 perc alatt összeszerel­hető. A „Delphin 110" motorcsó­nak 3—4 személy befogadására al­kalmas. Sebessége 12 kilométer óránkint. A vásáron 825 ilyen csó­nakot rendeltek. Nyugatnémet üz­letemberek kérték, hogy a „Del­phin 110”-es motorcsónakot a hamburgi sportkiállításra is vi­gyek el. — KLNSZENTMÄRTONBAN áp­rilis 24-én járási kulturversenyt rendeznek. A versenyen a járás DISZ szervezeteinek kulturcsoport- ja| vesznek részt, asszony együtt rakják a boldogság cementalapját. S mert a jövőtől mit se félnek, — ez új házakban egykettőre apró vendégek gőgöséi­nek. Nem gond a bölcsők kis la­kója, hisz ajándék az ing, a pólya, — e hozományt a nemzet adja, új tagját menten támogatja. S az új polgár, a csöpp palánta: a munká­nak nem fékje, gátja, — anyja szabadon járhat-kelhet, — szerel­het gépet, szőhet selymet, — a pólyást édes gond vigyázza, — a bölcsőde: a Béke háza. S bölcsődét nem csupán a gyár­ad. A tanács is berendez párat. A Beioiannisz-úton járva, beleshe­tünk ily angyal-várba. Utcára nyí­lik sok-sok ablak, s ha benn az angyalok kacagnak, az utca is ka­cajban tör ki, a könnyeit nap­fénybe törli-.,. S a „napközi" ha sétál olykor, — rendbontás lesz a forgalomból, mert mind megáll, ki arra járva: néz a rózsaszín kara­vánra. A menetet kíséri szemmel, — szívderítőbb kép soha nem kell! Gurulnak a kis boy-kebátok, a sok piros száj dalra tátog. A szöveg nem is érthető, de: győaslmes ta­vasz zeng belőle., A napközik hálója nyúlik, — elér a Vörös Csillag-útig, — kitér a Kolozsvári útra, — mind puha fészek, bárki tudja.,, Reggel, ha végetér az álom: anyaölben és apa-vallon és gyalog, akit bír a lába: — a város népe indul édes második otthonába. Hogy mi van egy-egy óvodában? A minap egyet megcsodáltam. Le­írom tán a napirendet, — akta ez, mely szívet melenget. A napiren­den: ének, torna és kézimunka jő- nek sorra. Rajz, beszélgetés, tánc és játék... Van ott ezernyi tudo­mány még. A meséket menten lejátsszák ezek a kis emberpalánták Mikor ott voltam, akkor éppen el­merültek egy népmesében. Egy lány „bokor" volt, másik „cinke”, s így vitázott a két picinyke: 1— Hin'táztassz engem fccfaoj ága! ■— Nem hintáztatlak kisz ma- dájka!-— Nem hintáztatsz, hiába kéj­lek? — Majd tüsztént szólok én a szélnek!.., Elnéztem volna őket estág, de a színjátszást berekesztik. Ebédelés­hez invitálják a „bokjot" és a „kisz madájkát." Jó gulyásleves volt ebédre, aki osztotta, bőven mérte. t-fc/y ci/ts, u. nvu>­gyar-szovjet barátság hó­napja alkalmával jártam a Magyar Népköztársa­ságban. Számos faluban és városban megfordul­tam, sok termelőszövetke­zeti taggal megismerked­tem, láttam, hogyan fejlő­dik és erősödik az ország népgazdasága. Mindenütt, mint kedves vendéget fo­gadtak, azzal az őszinte­séggel és szeretettel, ame­lyet velünk, szovjet em­berekkel szemben a ma­gyar dolgozók tanúsíta­nak. Jól esett látnom, hogy sok magyarországi mező- gazdasági szövetkezet ho­nosítja meg a szovjet kol­hozok munkatapasztala­tait. Különösen tetszett a karcagi „Április 4” tsz Egyetértésben folyik itt a munka, az emberek sze­retik a közös gazdaságot. Különösen kedves volt számomra a találkozás Kovács Istvánnal, a kar­cagi városi pártbizottság Bekanalazta minden gyermek! Rossz étvágyat itt nem ismernek. A leves után jött a rétes, — al­más és túrós, cukros, édes, — a szakácsnő mindenre gondolt... S az élvezettől még a selymes szem- pillákon is porcukor volt! .. S hót a Marx-parki bölcső­dében? Hogy ott jártam, pihentek éppen az apróságok. Öh, de szép volt! A takaró is béke-kék volt. A kék mezőben rózsabimbók. So­kat Ígérők, bár pirinkók. Szemem­ben édes könnyek égtek. En meg­festeném ezt a képet, meg: Tün­dérország címerének. C míg nézem őket, furcsa eszmém: e cseppeket én elnevezném kínai s indián nevekkel: „Tavasz mosolya", „Nyári reggel", „Arany­madár" és „Hópehelyke", „Selyem szellő" vagy „Rózsa lelke",., Csak nézek áhítattal rájuk. Hal­lom, hogy van öt rend ruhájuk, — van saját házi patikájuk, — s a vezetőnő három éve nem volt pi­henni .., nem megy mégse, mert neki ez a pihenése: e sz-uszogás felváltva zajjal, — a harc sokféle gonddal, bajjal, — s a győzelem, amit naponta együtt arat ő és a konyha A szíve és a gondossága... Illesse érte tiszta hála! Róla is az jut eszembe, igazi, méltó neve lenne: a „jövő virágfelelőse", i..Utam s version végére hagy­tam az óvodát, mit 45-foen, és most újra meglátogattam. Attila útnak neve új ma: ez a „Vörös Hadsereg útja." ; Mi lett a régi óvodából? Csoda­világ! Ott játszik, táncol, dalol, kacag 80 virágszál. Jókedvük a környékre átszáll: a gyárakat ver­senybe hozza, — a gépeket ez ola­jozza, — a munkások szívét he­víti — karjuknak izmát megfeszíti.. — értelmet ad a lendületnek, hogy ott benn gyermekek nevetnek. — hegy mindent nekik ad az állam!1 Van kismadaruk kalitkában, — van kishaluk a medencében, és kalácsuk a kemencében. C mert a kis kéz is harcra termett: ápolnak itt szép konyhakertet. Locsolják, hogyha nagy a hőség; már tudják: mi a felelősség., Tíz év csodáját itt lemértem, s gazdag vagyok hitben, reményben: boldogságra nő a gyermek, kit így őriznek, így nevelnek, S a nemzet is, mely ennyit áldoz: egész világ előtt jogot nyert a bé­kéhez és boldogsághoz! New York (TASZSZ). Walker- nak. a Christian Science Monitor című lap tokiói tudósítójának jelen­tése szerint az Egyesült Államok Japánban lévő magasrangű képvi­selőit aggasztják a Japán és az Egyesült Államok között támadt nézeteltérések. A tudósító szerint ezeket a nézeteltéréseket főként az okozza, hogy „Japán képviselői el­utasítják” az Egyesült Államok több követelését. Az Egyesült Álla­mok ugyanis követeli, hogy Japán fegyverkezési politikát folytasson, vegyen át százmillió dollár értékű amerikai mezőgazdasági termékfé­leségét, fizesse vissza a megszállás idején Japánnak adott kétmilliárd dollárt, továbbá, hogy Japán biz­tosítson vámengedményeket az Egyesült Államoknak, stb. Walker szerint a Washington és Tokió közötti kapcsolatokat súlyos­bítja, hogy csökkentik a Japánnak adott amerikai katonai megrende­léseket és hogy bizonyos ellentétek támadtak a Pentagon, valamint az amerikai külügyminisztérium között a Japánnal kapcsolatos politika kérdésében, - - . • • Peking (Uj Kína). A Vietnami Tájékoztató Iroda jelenti, hogy Than Hoa-nak, északi Közép-Viet- nam egyik tartományának lakos­sága az elmúlt hét folyamán kö­zölte a Nemzetközi Ellenőrző Bi­zottság egyik mozgó felügyelői cso­portjával, hogy Észak-Vietnamhoz akar tartozni. * (M T I.) Az AP ismerteti a New York Herald Tribune csütörtöki vezércikkét. A lap javasolja, hogy „vizsgálják felül az amerikai po­litikát és vonják ki a Csank Kaj- sek csapatokat és a helyi lakossá­got a kínai partmenti szigetekiől”. A lap azzal indokolja Kimoj és Macu kiürítésének szükségességét, hogy ez „Megőrizné a Nyugat egy­ségét". Á New York Herald Tri­bune hozzáfűzi, hogy amennyiben a partmenti szigetek kérdése meg­oldódik, „Amerika szövetségesei fontolóra veszik majd, hogy csat­lakozzanak hozzá Formoza meg­védésében". •f* ; (MTI) Uj-Delhí. Reuter-jelen- tés szerint Nehru indiai miniszter- elnök beszédet mondott az indiai parlamentben. Goa kérdéséről szólva hangsúlyozta, hogy Indiá­nak ez a része előbb vagy utóbb visszatér az anyaországhoz. Meg­engedhetetlen, hogy a portugálok azt higyjék, Indiában maradhat­nak. Egyáltalában nem érdékel bennünket, mely hatalmak támo­gatják Portugáliát" az állattenyésztés további fellendítésének széles­körű programmját. Mi már hozzákezdtünk e Programm gyakorlati megvalósításához. Kolhoz- tagjaink vállalták, hogy ebben az évben 3600 kilo­grammra emlik az átla­gos tejhozamot minden egyes tehénnél, 75 tehén­nél pedig 4300 kilogram­mot érnek el. E célból ki­szélesítettük a kukorica vetésterületét, növeljük a burgonyatermesztést és szilárd takarmánybázist teremtünk. További eredményeink záloga a kolhozparasztok becsületes munkája és az a törekvésük, hogy gyara­pítsák a haza gazdagsá­gát, s hozzájáruljanak a béke fenntartása közös ügyéhez. Drága barátaink, vele­tek együtt szilárdítjuk to­vábbra is a béke ügyét, a népeink közti testvén barátságot, Tirana (TASZSZ); Az Albán Nemzetgyűlés elnökségének meg­hívására máricus 31-én Tiranába érkezett a Szovjetunió Legfelső Tanácsának küldöttsége, hogy résztvegyen a nemzetgyűlés ülés­szakán. A küldöttséget M. P. Ta- raszov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnökhe­lyettese, az OSZSZSZK Legfelső Tanácsának elnöke vezeti. A kül­döttséget ünnepélyesen fogadták a tiranai pályaudvaron. * Tirana (TASZSZ). Március 31-én Tiranában megnyílt az Al­bán Népköztársaság Nemzetgyűlé­sének második ülésszaka. Az ülés­szakon résztvett Enver Hodzsa, az Albán Munkapárt első titkára, Mehmet Shehu, a minisztertanács elnöke, Hadzsi Leshi, a nemzet- gyűlés elnökségének elnöke és a párt, valamint a kormány több más vezetője, úgyszintén M. P. Ta- raszovnak, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnöksége elnökhelyette­sének, az OSZSZSZK Legfelső Ta­nácsa Elnöksége elnökének vezeté­sével a Szovjetunió Legfelső Tanú-» csának küldöttsége. A vendégek között ott voltak Ki D. Levicskin, a Szovjetunió albá­niai nagykövete és a Tiranában akkreditált diplomáciai képvisele­tek vezetői. Az ülésszak napirendjén szere­pel az Albán Népköztársaság kor­mányának külpolitikája, az 1955; évi állami költségvetés és több más kérdés. * Moszkva (TASZSZ). Március 31-én amerikai ujságírócsoport ér­kezett Moszkvába. A csoport veze­tője James Lester Wick, a Roano- ke-Rapids-ban (Eszak-Carolina) megjelenő Roanoke-Rapids Daily Herald című lap társkiadója. A csoport tagjai között Ohio, New- Jersey, Maine, Tennessee, Califor­nia, New-York és Pennsylvania ál­lamok számos lapjának és rádió- társaságának kiadói, szerkesztői és tudósítói vannak: Az amerikai újságírók Moszk­ván kívül a Szovjetunió több más városát is meglátogatják. (MTI) A KÉT ÜNNEP KULTÚRMŰSORA Szolnokon a felszabadulási ün­nep két napja bővelkedik kulturá­lis eseményekben. Vasárnap dél­ben 12 órakor a városi tanács nagytermében Pintér Dezső elv­társ, a városi tanács végrehajtóbi­zottságának elnöke nyitja meg azt a fényképkiállítást, .amely Szolnok város elmúlt tízéves fejlődését mutatja meg. A kiállítás több mint 400 fényképe szemléltetően mutatja be a múltat, a háború pusztításait és azt a fejlődést, amit a város a felszabadulás óta meg­tett. Este 7 órakor a Szigligeti Szín­házban rendezett ünnepi esten, amelyen a beszédet Dávid Ferenc elvtárs, a Megyei Párt-Végrehajtő- bizottság első titkára mondja, kul­túrműsor lesz. Fellépnek a Karcagi Kultúrotthon énekkara, a Turkevei Kultúrotthon tánccsoportja, a Szol­noki Kamarskórus, Bókái Csaba hegedűművész, Páka Zoltán és Mátrai Ferenc, az Operaiház tagjai. Április 4-én reggel 7 órakor ze­nés ébresztő kelti majd a város dolgozóit. A délelőtti ünnepségek befejeztével délután a varos vala­mennyi kuiturotthor.ában az üze­mek, a vállalatok és intézmények kulturcsoportjai adnak műsort. — A műsor után tánc lesz, K. Tóth Lenke. /llxuiifaroníuiqL emlékek cjrla: cAlekizíj Ufutana-9, a 3Ceieli&ma-teiii(eli „O.forodmfik“ -koflioz tln&kt titkárával. Néhány esz­tendeje a Szovjetunióban járt és látta kolhozunk eredményeit. Azóta kol­hozunkban óriási változá­sok történtek és ma Ko­vács elvtárs meg sem is­merné. Hála a szovjet nehézipar fejlettségének, gazdaságunkat csaknem teljesen gépesítettük. Kitűnő tulajdonságú, bőtejelő kosztromai szarvasmarhákat tenyész­tünk, két marhaistállónk, lóistállónk, több sertés­ólunk ván. Az állatte­nyésztő telepeken min­den munkaigényes folya­matot gépesítettünk, így az állatok önitatását, a takarmány szállítását és elkészítését. A kolhoznak nyolc teherautója és egy személykocsija van, Nagy figyelmet fordí­tunk a tejhozam emelé­sére és a tej zsírtartalmá­nak fokozására. Múlt esz­tendőben legjobb fejő- nőink — Gruzgyeva, Tro­fimova és mások — átla­gosan egy-egy tehéntől 3650—3820 kilógramm te­jet fejtek. Jevszejevn és Guzanova borjúgondozó­nők megtartották az állat­állományt, a borjaknál 920 grammos napi gyara­podást értek el. Minden 100 hektár szántóföldre, legelőre és rétre 38 szarvasmarha, köztük .17 tehén jut. Ez magasabb az országban megállapí­tott normánál. Kolhoztagjaink nem áll­nak meg az elért eredmé­nyeknél. A Szovjetunió Kommunista Pártja meg­jelölte a földművelés és

Next

/
Oldalképek
Tartalom