Szolnok Megyei Néplap, 1955. április (7. évfolyam, 77-7101. szám)
1955-04-10 / 84. szám
2 SZOLNOKMEGTEI NÉPLAP 1855 április 10. Üzemi dolgosóink több politikai segítséget adjanak a termelőszövetkezeteknek Szerkesztőségünk megkérte B. Kiss elvtársat, a szalincki városi pártbizottság első titkárát, mondja el véleményé^ a város üzemeinek termel őszövetkezeteket partonáló munkájáról. — Vannak gyáraink, amelyék szép eredményeket érteik el, — mondotta B. Kiss elvtárs. — Elsősorban a Papírgyárra és a Vegyiműveikre vonatkozik ez. A két üzem évek óta ugyanazokkal a termelőszövetkezetekkel tartja a kapcsolatot s ez megkönnyíti munkájukat. Ennek alapján jöhetett létre az a helyes kezdeményezés, hogy a falura járó üzemi munkások „szakosítják magukat.“ Egy- i'észük például állandóan az állat- tenyésztőiket, másrészük a növénytermesz tőiket keresi fel rendszeresen. így mindig ugyanazokkal az emberekkel foglalkoznak, s fejlődésükön lemérhetik nevelő munkájuk eredményét. Ds az igazság az, hogy az ilyen kezdemény .-zés. — különösen smi az emberek nevelését illeti — igen kevés. Patronálásunlknak éppen ez a legfőbb hiányossága. A gyári pártszervezetek nem adnak elegendő segítséget a szövetkezeti pártszervezeteknek. Pedig igen sok a feladat. Az üzemi kommunistáiknak módszerbeli tanácsokat kellene adniuk olyan kérdésekben, mint például a termelés pártellenőrzése, ismertetniük kellene az üzemekben folyó tag- és tagjelöltfelvételi munkát, a kommunisták, a pántonfcí- vüliek nevelését. így adhatnának több segítséget a szövetkezetek fejlesztéséhez, megszilárdításához — amelynek fontosságára a Központi Vezetőség mo-at ismételten felhívta figyelmünket. A politikai segítségadás elégtelenségéért a városi pártbizottság is felelős. Mi magunk sem vettük még frl a kapcsolatot a patronált terület járási és városi pártbizottságaival. A TSZ-ek pártpolitikai 'tevékenységéről csak általános képünk van, de azt nem tudjuk, hol kellene az oktatáshoz, vagy hol az agitációs munkához erősítés. Ügy véljük, ebben nemcsak mi vagyunk a hibásak. A városi és a járási pártbizottságok is kereshetnék velünk a kapcsolatot. Helyes lenne, ha időnként értesítenének bennünket: melyik üzemünk patronáló munkájáról mi a véleményük, milyen kívánságaik vannak, hoil szorít leginkább a cipő. A munka megjavítása érdekében a városi pártbizottságnak a következő tervei vannak. Elsősorban, — tekintettel arra, hogy több üzemünk, mint a Mezőgazdasági Gépjavító, a Fűrészüzem, az utóbbi hónapokban még gazdasági támogatást sem adott a szövetkezeteknek — fontos feladatunknak tartjuk, hogy Ismét fellendítsük a patrenáiást. Ennek érdekében a városi pártbizottság összehívja az üzemi párttitkárckat és igazgatókat. Ez a megbeszélés bizonyos fokig tapasztalatcsere jellegű is tesz, mert azoknak az üzemeknek vezetői, akik jól irányítják ezt a munkát, beszámolnak módszereikről, tapasztalataikról. Az értekezleten ismételten leszögezzük, hogy a párt 1953. évi decemberi határozata ma is érvényben van s a határozat megvalósítása üzemeinknek is feladata és érdeke. Részletesen megbeszéljük azt is, hogy a TSZ-ekben kísérjék figyelemmel, hogyan osztják el a brigádokban a kommunistákat. hogyan foglalkoznak a hozzátartozók munkába való bevonásával. S ha szükség van rá, az üzem kommunistái keressék fel a nemdolgozó családtagokat. Ugyanakkor az üzemi pártszervezeteiknek gondoskcdnicik kell arról is, hogy a munkások még jobban megértsék a munkás-paraszt szövetség fontosságát s azt, hogy a segítségadással e szövetség szorosabbra válását szolgáljuk. Ennek érdekében megerősítjük üzemi agitációs gárdánkat, valóban erre alkalmas, megfelelő eivtársákkal. — Ezenkívül gondoskodunk megfelelő agitációs érvekről, a népnevelője állandó képzéséről. Ezt a célt szolgálja az is, hogy hárem témáiból álló rövid tanfoiyamot indítunk számukra. Ezeken megismerkednek a szövetkezetek alapszabályával, életével. — Az üzemi népnevelők sikeresen harcolhatnak a szövetkezet belső fegyelmének megszilárdításáért is. Sarát munkájukból vett példákon tudják megmutatni, milyen kárt ckozna az, ha például az üzemi dolgozóik csak úgy egyszerűen hosszabb időre otthon maradnának, s a hiányzók miatt, például a Vegyiművekben állnia kellene a gépeknek. A mezőgazdaság műtrágya ellátása sínyilené ezt meg. Városunk egész területére kiterjesztjük a patronáló mozgalmat. Ez alatt azt értjük, hogy minden vállalatnak, hivatalnak aktív segítséget kell adni a szövetkezeteknek, mégpedig úgy, hegy ügyeiket gyorsan, bürokráciamentesen intézik, építkezéseiket időre végzik el, igazságügyi szerveink pedig megfelelő védelemben részesítik őket a ku- léksággal, az ellenséggel szemben, így válik a patronázs-mozgálcm valóban széleskörűvé. Romain Rolland naplójából — „A háborús évek naplója, 1814—1919.. Jegyzetek és dokumentumok a korabeli Európa erkölcstörté- netéhez“’. 1955 január 1-én a Szovjetunió Állami Lenin Könyvtárában felbontották azokat a csomagokat, amelyék Ramin Rolland kéziratait tartalmazták: „A háborús évek naplójáét 1914—1919-<ből. 1934 november 25-én a nagy francia író a V. I. Lenin könyvtár igazgatójához intézett levelében 1955 január 1-éfoen jelölte meg azt az időpontot, amikor felbonthatják a későbbi közzététel jogával a Szovjetuniónak ajándékozott 'kéziratokat. Romain Rolland naplója a korszak rendkívül érdekes emléke. Emellett írójának bonyolult eszmei és politikai fejlődésére is következtethetünk belőle. A napló felöleli azt a kiterjedt levelezést, amelyet a Svájban élő író számos barátjával, az egész világ haladó értelmiségének képviselőivel folytatott. Korabeli újságcikkeket is olvashatunk a naplóban Romain Rolland kommentárjaival, ezenkívül az író személyes jellegű jegyzeteit. Az 1. füzetből. (1914. július 31— október 5.) Vevey. Hotel Moser. 1914. július 31. 3 óra 30 perc. — A vevey-i pályaudvaron kiragasztották a Szövetségi Tanács táviratát, amely közli, • hogy „Oroszországban általános mozgósítás van, Németországban kihirdették a hadiállapotot”. Az év egyik legszebb napja ez, va- rázsos szépségű este. A hegyek könnyű, világos ködben úsznak; a holdfény vöröses, olvadt arannyal önti el a tavat, amely a savoya parttól Bouvers és Saint Guingolf között Vevey-ig nyúlik el. Hűvös a levegő, gliciniák illata száll az éjszakában és a csillagok olyan tiszta fénnyel ragyognak! És ebben az isteni nyugalomban, ebben a hamvas szépségben Európa népei roppant mészárlásba kezdenek. A 3. füzetből. (1914 tele—1915.) A Reichstagban (december elején). A bátor Liebknecht az egyetlen, aki nem volt hajlandó jóváhagyni a háborús hiteleket. Pártja elfordult tőle. Egész Németország sértegeti és kineveti. Arcába vágják, mint valami szidalmat, a gúnynevet: — „egyedülálló”, „különc1'. Legyen ez számára egykor dicsőséges név! A december 4-i „Temos" röviden ismertette Lásson berlini egyetemi tanár könyvecskéjét és kivonatot is közölt belőle. Ez az írás a valószínűtlenségig különös, annál is inkább, mivel a közlés szerint 1868-ból származik — abból az időből, amikor a németek még nem jutottak el a zabolátlan kegyetlenségnek abba az állapotába, amelyben ma látjuk őket. A művet tíz évvel ezelőtt újra kiadták egy népszerű és nagyon olcsó kis sorozatban, amelyet egy porosz középiskola tanára szerkesztett. Ez különös erkölcsi jelentőséget ad a dolognak. A könyv címe: „Das Kulturideal und der Krieg” (A kultur- ideál és a háború), Adolf Lásson müve. Az állam erejének, a semmitől sem korlátozott, minden jog és erkölcs felett álló erőnek a katekizmusa ez: .. Az államok között csak egy erő létezik — az erős joga... A bűn fogalma az állam számára nem létezik... A szerződések betartása nem jog, hanem előnyösség kérdése ... A gyenge, tekintet nélkül minden szerződésre, az erősebb zsákmánya, mihelyt az utóbbi meg akarja és meg tudja ezt tenni. Ezt a helyzetet még erkölcsösnek is nevezhetjük, mivel észszerű. A törvény a gyenge fegyvere. Háborúban gyengeség lenne bármire is tekintettel lenni és szánnivaló, aki azt várja, hogy tekintettel legyenek ... Háborút lehet viselni politikai előnyökért, de sohasem egy eszméért... A 8. füzteből (1915.) (Romain Rolland leveléből Viktor Basch-hoz, 1915. június 7.) Nekem mindenesetre meggyőződésem, akárcsak önnek, hogy a német militarista imperializmus megsemmisítése ma parancsoló szükségesség. Nem kevésbé meggyőződésem azonban az is, hogy nem tudjuk csak a szövetséges seregek erejével megsemmisíteni, ha nem csatlakozik hozzájuk a „jobbik Németország" akarata. Idegen hadseregek sohasem hozhatják el a szabadságot olyan népnek, amely maga is nem. akarja ezt. Máskülönben inkább örökre tönkretehetik ezt a szabadságot. Ez a „jobbik Németország” azonban létezik: és nekem az a kifogásom a szövetséges nemzetek politikája és (felfegyverzett és páncélozott) gondolatai ellen, hogy nem tudják megállítani, segíteni és felhasználni ezt a „jobbik NémetországotTámaszkodni kellett volna rá (ahogyan ezt az első Forradalom., meglehetős durván, megpróbálta,) ahelyett, hogy elítéljék a militarizmus erőivel együtt, amelyek túlsúlyba kerültek felette és ahelyett hogy kényszerítsék csatlakozni ezekhez az erőkhöz. PÁRTU1R Közüljük, hogy április 12-én, kedden délután fél hatkor a távol- keleti helyzetről előadást tartunk, a Pártoktatás Háza földszinti nagytermében. Előadó: Szendrő Sándor elvtárs, a Központi Előadói Iroda tagja. Az előadáson mindenkit szívesen "nlr. Pártoktatás Háza, Szolnok, Szabadság-u. 8 f sz. Kimutatás A megyei tanács vb. tagjai heti rendszeres fogadóóráiról: Varga Sándor április 14., Zsemlye Ferenc április 21., Kálmán István április 28., Sebestyén János május 5., Juhász Imréné május 12., Lázár József május 19., Dr. Lévay Károly május 25., Szabó János jun. 2., Fodor Mihály jun. 9., Varga Illés jun. 16., Horváth Imre jun. 23., Gór Nagy Sándor junius 30. iié^dk écf MARK TWAIN Én a kritika mellett vagyok, de csak akkor, ha az hasznomra válik. Ne halaszd holnapra, amit holnapután is megtehetsz. Sohase mondd meg az igazat azoknak, akik azt nem érdemlik meg. Az emberek összehasonlíthatatlanul boldogabbak lennének, ha 80 éves korukban látnák meg a napvilágot s fokozatosan fiatalodva eljutnának a 18 éves korig. Egy évvel ezelőtt erényes ember voltam. Most pedig, amikor ösz- szeütközésbe kerültem a newyor- ki erkölcsökkel, már nem marad több lelkiismeretem, mint egy milliomosnak. A bankár olyan ember, aki derűs időben kölcsönadja az esernyőt, de ha megered az eső, visszakéri. Dél-Korolinában mindenki csak arról beszél, hogy a környéken megjelent egy emberfejű disznó. Gondoljuk csak meg, micsoda hallatlan dolog! Bármilyen kiváló erkölcsi tulajdonságokkal is kerüljön valaki a Fehér Házba, az elnöki tisztben eltöltött ideje után koromfekete lélekkel távozik onnét. Csak egy szamár képes arra, hogy bókokat mondjon, s nyomban kéréssel forduljon valakihez. Nálunk áltálában sok a szamár. NEMZETKC Az elmúlt napok sokrétű nemzetközi eseményei közül különösen az angol miniszterelnök változás Eden p Noha az angol miniszterelnök cserével kapcsolatban a „szenzációt“ sokkal inkább Churchill visz- szavoinulása, mint Eden miniszterelnöksége okozta, számunkra mégis az most a legfontosabb kérdés: mit j client az angol miniszterelnök személyének változása, mit. várhat a világ sir Anthony Edémtől, az angol kormány új fejétől? Hogy erre a kérdésre megfelelhessünk, vessünk egy futó pillantást az új angol miniszterelnök eddigi pályájára. Az ötvennyolc éves Eden az úri osztály jellegzetes képviselője. Bárói ranggal, birtokkal és tekintélyes vagyonnal rendelkező apja Etonban és Oxfordiban, vagyis az angol uralkodó körök zárt, „kiválasztottságot" hirdető és ápoló iskoláiban taníttatta. Anthony Eden kétszer nősült és családi kapcsolatai csak még szoA Churchill vo Edenről valóban el lehet tehát mondani, hogy történelmi időkben áldott az angol kormánypolitika egyik legfontosabb helyén. Működése ezekben a sorsdöntő években jellegzetesen konzervatív politikusnak mutatja. Belpolitikában feltétlen híve az angol nagytőkések és a földbirtokos osztály uralmának, külpolitikában az angol biiodalmi és gyarmati érdekék hűséges kiszolgálója és egyben az amerikai politikával folytatott legszorosabb együttműködés követője. Akár az atlanti politikához való ragaszkodására, akár a német kérdésben követett hidegháborús irányvonalára, vagy a hidrogénfegyverek Alkalmazásáról hirdetett nézeteire gondolunk, a washingtoni vonal elfogadása lényeges része politikai magatartásának. Ugyanakkor, mint a genfi értekezlet példája is mutatja, az angol birodalmi érdekek nyomása esetenként arra készteti Edent, Dulles ú j r Az egész világsajtót bejárta annak a híre, hegy Sigemicu japán külügyminiszter Washingtonba készül Dulleshez. A japán külügyminisztert már két nap választotta e! az utazástól, a repülőgép már elő volt készítve, mikor váratlanul, s a hagyományos diplomáciai formákat felrúgva, megérkezett Dulles üzenete: „Sajnálja, de nem tudja fogadni Sigemicut.” A femit leírt epizóddal párhuzamosan jegyzékváltáscík folytak le a Szovjetunió és Japán között a két ország közötti normális diplomáciai kapcsolatok újrafelvételének kérdéséről. Mint a TASZSZ Iroda legutóbbi közléséből kiderül, ezek a tárgyalások már bizonyos előrehaladást értek el, noha pillanatnyilag a japán kormány hibájából némileg lelassultak. Két különböző diplomáciai akcióról van itt szó nem nehéz megtalálni azonban azt, ami a közös a két eltérő szálban. Ez a közös talaj Japán gazdasági és politikai helyzete. A teljesen amerikai vizeken evező liberális párti Joszida- kormány bukása és az azt, követő választások egy bírósági ítélet erejével mutatták meg, hogy Japánban mozgásban vannak a dolgok. Az amerikai megszállás gazdasági, politikai és erkölcsi terhei, az újrafelfegyverkezés költségei, a Szovjetunióval és a népi Kínával való politikai és gazdasági kapcsolatok amerikai tilalma válságos helyzetbe sodorták Japánt és egykori nagyhatalom létére másodrangú szerepkörre kárhoztatták Ázsiában. Ez az állapot évek óta fokozódó elégedetlenséget kelt Japánban és ez az elégedetlenség nemcsak a széles néptömegekeben hullámzik, de a japán uralkodó körök jelentős csoportjait is átfogja. A Japánban megindult erjedés mélységét és erejét semmi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy a Joszidát követő Hatojama-koimáiny a Szovjetunióval és a népi Kínával való kapcsolatok felvételét, továbbá a meigszálás és fegyverbeZI SZEMLE és a japán-kérdés foglalt, el vezető helyet a világsajtóban. á I y á f a rcsabhra fűzték kötelékeit, a felsőbb tízezerhez. Első feleségének apja bankár, s a Yorkshire Fost című napilap fő irányítója. Második felesége Churchill unekahúga. Edéin 1223 óta konzervatív képviselő. — 1931-ben külügyi államtitkár, —• 1935-ben az angol kformány képviselője a népszövetségben, 1935-től 1938-ig külügyminiszter. 1938-ban a müncheni válság idején szembekerül az akkori miniszterelnök, Chamberlain politikájával és lemond, a Churchill- kormányában újra szerephez jut és ennek a kormánynak külügyminisztere 1940-től 1945-ig. A munkáspárt 1951-es választási veresége után ismét ő tölti be Churchill új kormányában a külügyminiszteri tisztséget, egészen pár nappal ezelőtt történt miniszterelnöki kinevezéséig. nal folytatója hogy bizonyos kérdésekben az angol imperializmus sajátos követeléseinek szószólója legyen. Az a körülmény, hogy az angol hivatalos politika napjainkban is igyekszik némileg elhatárolni magát Washington távolikeleti politikájától, a fentiekben leli magyarázatát. Mindent egybevéve, Eden miniszterelnöksége nem hoz lényeges változást az angol kormány politikájában. Lehet, hogy Eden ke- :vésbé színes egyénisége, és ugyanakkor a diplomáciai szőrszálhasoga- tásban való nem mindennapi jártassága némi eltéréssel jár majd az angol külpolitikában. A nagy kérdésekben azonban minden bizonnyal elődjének politikáját folytatja. E tekintetben az amerikai nagytőke vezető lapjai sem táplálnak semmiféle kétséget. Mint a New York Herald Tribune írja: „Nagy Britannia és az Egyesült Államok barátsága nála biztos kézben van.‘‘ , a ingerült zési kötságDk bizonyos csökkentését írta választási zászlajára és e zászlóval meg is szerezte a többséget. Bizonyos, hogy most a választások lezajlása után a japán kormány már nem törekszik olyan hévvel ígéretei beváltására. Egész politikája azt mutatja, hogy ezeket az egész japán politikai életet izgalomba és mozgásba tartó kérdéseket végülis nem tudja megkerülni. Sigemicu tervezett washingtoni útja ép azt célozza, hogy megértesse Dullesékkal: a japán kormány, hacsak nem akar elődje sorsára jutni, kénytelen enyhíteni a megszállási terheken cs fegyverkezési költségeken és kénytelen előbb-utóbb normális kapcsolatokra lépni a Szovjetunióval és a népi Kínával. Az amerikai külügyminisztérium azonban ép ettől a lehetőségtől vesztette el a fejét, s vele együtt a nemzetközi érintkezésben olyannyira kötelező higgadsá- got és jómodort. Mint a Kiodo című japán hírügynökség kommentárja hangoztatja, Dulles lépése „az Egyesült Államok Japánnal szembeni bíráló magatartását tükrözi.“ Ezt a bírálatot a japán hírügynökség szerint az a körülmény váltotta ki, hogy a „Japán kormány lépéseket tett a Szovjetunióval való diplomáciai kapcsolatok és a komunista Kínával való kereskedelmi viszony megteremtésére.“ Az a tény pedig, hogy Japán „habozva“ fogadta a fegyverkezési költségek növelésére irányuló amerikai követeléseket, további „bőszítő tényező“ volt Dulles számára. Alig hihető, hogy Dulles durva visszautasítása meg tudná változtatni az események menetét Japánban. Hiszen a japáni változás nem Hatojama miniszterelnök kezdeményezésének a következménye, hanem épp megfordítva. Dulles mindössze annyit ért el, hogy sértő magatartása a New York Times panaszos megjegyzése szerint „valószínűleg az Amerika-ellenség újabb hullámát indítja el Japánban,“
