Szolnok Megyei Néplap, 1955. április (7. évfolyam, 77-7101. szám)

1955-04-08 / 82. szám

* A Szolnokmegyei Néplap Levelezőujságja. KÖZÖS A CÉLUNK ^ 050 óta ol­vasom rand- ||| szeresen a jH Szolnokmegyei Néplapot. El’ mondhatom, hogy bár mun-> kaköröm többször vái- i tozott, min-» demkor megtaláltam a lap-» ban hűséges munkatáirsa- mat. Nagy segítséget kap­tam a feladatok jó elvég-* zéséhez, igyekeztem meg­állni a helyemet. Szívesen kapcsolódtam bte a 1 ovelezőmozg a 1 omb a. — Többször írtam a szovjet Kedves Barátom! A napokban azt kérted tő­lem, mond- iam el. ho­gyan kerül­tem kapcsolat­ba a sajtóval, I s milyen munkát vé­geztem? Elmosolyodtam, mert tu­lajdonképpen az életrajzom íratod le velem. Nekem a mindennapi kenyér mel­lett, a móndennapi saá t is életszükségletem mir. S talán azért is van ez, m i t magamat is aktív sajtó- munkásnak érzem. Emlékszel még aura a könyvre, melyet kölcsön adtam a télen? Nos, az házi-könyv táramnak abból a húszfcötetnyi részlegéből való, amelyet levelezői munkámért kaptam. S hogyan értem el mind­ezt? Érdiekei minden, ami körülöttem történik, ami végbemegy az emberekben, aminek örülnek a fiatalok, ami bántja dolgozótársa­inkat. Ez a sokrétűség ad­ja meg az újságírás szép­ségét. Az élet szeretete, a tudásszomj ennek a mun­kának a romantikája. Jól tudod, ón is újságíró sze­retnék lenini. Utolsóéves középiskolás diák vagyok, s szeretnék az egyetemen továbbtanulni, nem tudnék szebb pályát elképzelni. Az újságíró az emberek szívében él, szemükből ol­vas, szavaival leírja rej­tett gondolataikat is. Ne­veld, tanítja az embereket a nép, a párt szeretetére, nagy céljaink megvalósítá­sára. Ne haragudj a késői vá­laszért. De te írj minél töb­bet és miinél előbb/ Szerettettél ölellek: Eorzák Lajos, Jászapáti. módszerek gyakorlati al­kalmazásáról, <— főképp a mező-gazdaság területéiről. Az u'tóbbi időben pedig ta­nácsunk munkájáról szá­molok be, 1/ özségiinkiben április ■* 4-re társadalmi mun­kával elkészítettük a gyer­mekjátszóteret. Az elmúlt év utolsó negyedében adó­bevételi tervünk 139 száza­lékos teljesítéséért 27.705 forint prémiumot kaptunk, melyet sport- és kulturális dolgokra költünk, betonjár­dát építünk, Termelőszövetkezetünk is erősödik. Tizennégy új tag kérte felvételét a jobb munkaszervezés, s az ered­ményék láttán, A Petőfi TSZ-nek tartalékfoúzája is van, ha bármelyik tagjának szük­sége lenne rá, kisegítik. C zeretnértk, ha a Nép- ^ lap többet foglalkoz­na a micsuirini módszer iegy-egy növényiéleségén való alkalmazásával. Pl, dinnye-oltással, gyümölcs­fák nemesítésével. Ügy ér­zem, ez a terület elhanya­golt egy kicsit, Tóth G. József tanácséin, levelező, Jászalsósztgy, Sokai *egített a lap a munkafegyelem megjavításában Négy év­vel ezelőtt kerültem a Tisza Bú­torgyárba mint mű­szaki intéző. Sok hibát tapasztaltam a munkafegyelem és a mi­nőségi munka terén egy­aránt. Hamarosan beláttam azt is, hogy csupán az én szavam nem hozhatja meg a szükséges változást. Ezért kerestem segítőtársat. A pártszervezet és az tízem vezetőinek támoga­tása mellett leghatásosabb­nak találtam a helyi sajtót, a Szolnokmegyei Néplapot, Havonta két cikket írtam, amelyben nyiltan meg­mondtam, ki dolgozott szor­galmasan és ki nem. Akik a Néplapban olvastak saját magukról, mindig szorgal­masabban dolgoztak az­után. Akiket bíráltunk, többségükben belátták, hogy saját érdekük is vál­toztatni munkájukon. Most, többéves levelezői tevékenységem után el­mondhatom: nagyon sokat segített a lap abban, hogy a munkafegyelem megszi­lárdult üzemünkben, s fel- szabadulásunk 10. évfordu­lójára tett felajánlásunkat teljes egészében teljesítet­tük. Elsőnegyedévi ter­vünknek 104.4 százalékban tettünk eleget. A Központi Vezetőség márciusi határo­zatának megvalósításához továbbra is kérem a lap és a szerkesztőség segítségét, Kohári Zoltán főművezető Szolnok, Tisza Bútorgyár 'Tőíza.dái. Qál zladón tjbóL Sokat tanulok a Néplap cikkeiből, melyet termelőszövetkezetünkben a gyakorlati munkában is hasznosítok. Április 4-re készülve vállaltuk, hogy 4 hold gyümölcsöst ültetünk, az összes kalászost elvetjük, fej-trágyázást alkal­mazunk, 8 földbe tesszük a tavaszi bor­sót is. Vállalásunkat becsülettel teljesítet­tük. 300 holdon végeztük el a fej trá­gyázást, a 4 hold gyümölcsöst betelepítettük, 40 hold borsót vetettünk el. Péntekre, április 8-ra elvetjük a cukorrépát is. Termelőszövetkezetünk területét brigádokra, mun- j • kacsapatofcra osztottuk, Minden tag versenyben van egymással. Most a rizsgátiak javítását végezzük. —- Vagyoniunk szépen gyarapodik. Ügy dolgozunk, hogy munkánk nyomán a betakarításnál sem maradjon el az eredmény, Id. Lengyel Mihály Jászlad árny, Táncsics tsz. Szorgalmas levelezünk ~ ''iar Szombati Jó­zsef elvtárs, a I Szolnoki Fű- | tőház moz- donyreszortosa, 1 a&O-ben kez- | dett levelezni ' lapunkkal. Már az első írásai bebizo­nyították, hogy célja a hi­báik kijavítása, dolgozótár­sainak bátorítása. Akkor azonban, ha megjelentekig korai a Néplap hasábjain, nem hozták meg a vári (eredményt. Szombati elv- Itárs szorgalmasan írt to­vább, s ha levél, vagy cikk' jelenik meg üzemükről, an­nak dolgozóiról, kézről- bézre jár az újság. Szavá­nak hitele és hatása van, mert mindig a dolgozók (szívéből közvetít. Szombati élvtárs a Fű- tőház versenyfelelősi mun­káját is végzi. ízléses és jól szemléltető vensenytáto- lát készített, s az mindig a legfrissebb eredményeiket mutatja. Nemrég tette le a műszaki érettségit, s minden tudását munkáid­nak szenteli. Szíve mindéül melege családjáé és a vas­úté, s e kettőért fáradha­tatlanul dolgozik. Az őszi forgalmi versenyben a Bu­dapesti Igazgatóság legjobb mozdonyreszstortosa címet nyerte el. Vasárnaponként, ünnep­napokon, ha összeül a Szombati-család, az apa többször elmondja négy szép gyermekének, hogy az életben legszebb és leg­főbb a szorgalom, a becsű-* Hetes munka. Az elmúlt évben 230 munkaegységet teljesítettem Négy gyermekem van. A legnagyobb 16 éves és a szolnoki Közgazdasági Technikum tanulója. Ha visszaidézem a múltat, ak­kor tudom csak igazán megbecsülni azt, amit álla­munk a dolgozóknak jutta­tott. A múlt rendszerben nekem már 14 éves korom­ban el kellett mennem „ke­resni“. a tanulásról szó sem lehetett. Most a jászjákóhalmi Béke termelőszövetkezet tagja vagyok. Csak azt tu­dom mondani mindenkinek, hogy nagyon meg vagyok elégedve. Az elmúlt évben 230 munkaegységet teljesí­tettem. Az erre járó jutta­tásból becsületesen élünk, tudom ruházni magam és gyermekeimet. özv. Csip© Józsefné, Jászjákóbalma, A Szolnokmegyei Néplap Levelezőujságja. * Öröm foglalkozni az emberekkel Néhány nappal ezelőtt megörültem Nyolcas József mintagazda látogatásának, Szeretek vele tárgyalni, mert tapasztalt ember, sok jót lehet tanulni tőle a gazdálkodás terén is. Nemhiába becsülik a községben. Kézenfekvő, hogy a tavaszi tenni valókra kerítet­tük a szót hamarosan, hiszen azért keresett fel, 'Amint mondta, legelőször a pártszervezetben szá­mol be róla, mit végezték, mit határoztak el a kör­zetükben, ahol a földje is van. A márciusi taggyű­lésen úgy döntöttek gazdaíársaival, hogy április 10-ra a kukoricát is elvetik. | Nyolcas József önérzetes ember. Nem viselné el, ha panasz lennie a munkájára. Sokszor emlegeti, mennyi segítséget kapnak az egyénileg gazdál­kodók is az államtól, hogy az ország érdeké­ben és saját érdekükben is többet termeljenek. Mindezt úgy viszonozza, hogy maradéktalanul eleget tesz állampolgári kötelezettségeinek. A Nyolcas Józseffel folytatott beszélgetésből sok tapasztalatot szűrtem le a magam számára is. Leg­főképpen azt, hogy ha a pártszervezet lelkiismeretesen foglalkozik a dolgozókkal, egyre jobban növekszik az olyan példamutató emberek száma, mint Nyolcas József, Zima József párttitkár, Besenyszög, fC®c»c*<:®<SScK«CSCH3<^a<«C80K3<5^^ A pártszervezet tagjai példát mutatnak Melegszívű édesanya* példamutató tsz-tag Szabó Andrásné, a mezőtúri Béke TSZ tehenésze, lapunk szor­galmas le­velezője, — 1951-ben írt először a szerkesztő­ségnek. Nem ment azonban minden zökkenő nélkül, A TSZ-tagok, sőt sokszor a vezetők is gátolták abban, hogy megírja az igazat, különösen akkor, ha a hi­bákról szólt levele, A kö­vetkezetesség, a munkában való helytállás azonban minden rosszindulatot le­szerelt, Az akadékoskodóki is belátják most már, hogy Szabóné a szövetkezet bol­dogulásáért, gazdagodásá­ért dolgozik, 1953-ban 635, 1954-ben 703 munkaegységet teljesítet^ Közel havi 3000 forintra rúg, amit férjével együtt hazavitt az elmúlt évben, öt szép kisgyermeke van, akiket nagy gonddal nevel Szabóné elvtársnő. Értük, az ő jövőjükért végzi szor­galmasan munkáját. Tettekkel ünnepelt Itt a régenvárt szép tava4 szí napsütés, megkezdtük a kinti munkát. 600 négy- szögöl gyümölcsösben ki- nyitottuk, megmetszettük a szőlőt. A veteménymagvak jórésze már ki is kelt. Ne­velek kiscsirkéket, azon igyekszem én is, hogy mi­nél többet termeljünk. Sza- hódságunk 10. évfordulóját úgy ünnepeltem, hogy min- den munkát időben és jól elvégeztem. ID. BAB1K LAJOSNÉ Tiszaföldvár, ó-szőlő A prilis 4-ét az elmúlt ^ évben több ösztöndí­jas diáktársammal együtt még a Szovjetunióban ün­nepeltem, ahol feledhetetlen négy évet töltöttünk eh Egyetemi tanulmányai­mat a Tatár Autonóm Köz­társaság fővárosában, Ka- zányban végeztemi Itt is­merkedtem meg igazán a szovjet emberekkel, a szov­jet élettel. Nemcsak a ta­nulás, a munka, hanem a közös ünnepségek is köze­lebb hoztak egymáshoz bennünket. Moszkva, Leningrad, Kiev, Taskent nemcsak a legnagyobb ipari városok a Szovjetunióban, hanem a tudomány fellegvárai is, Egyetemeiken a szovjet if­júság mellett a népi demo­kratikus országok ösztöndí­jasai is tanulnaki Oroszok% A turkevei Vörös Csillag termelőszövet­kezet bognára vagyok. Több írásom jelent már meg 1951 óta, — mióta levelezője vagyok a Szol­nokmegyei Néplapnak. Bí­rálataimra szövetkezetünk­ben, s a Táncsics tsz-bem is számos hibát kijavítot­tunk. Megírtam a jól dol­gozók nevét és munkamód­szerét is. Termelőszövetkezetünket kormányunk a „Munka Vö­rös Zászló £rdemrend“-jé- vel tüntette ki. — Ez még jóbb munkáira kötelez mind- annyiómkat. Pártszervezetünk tagjai példát mutatnak a tavaszi munkában. Biró Mihály kommunista brigádja első lett a vetés befejezésében, Brigádjuk nyerte el a párt- szervezet vörös zászlaját. Első lett L. Nagy Margit munkacsapata is. — ők a DISZ tagokat vonták be a munkába. A felszabadulási versenyben a párttagok 40 *—45 százaléka résztvett, s most szélesedik a verseny- mozgalom május 1. méltó megünneplésére. Örülünk minden sor írásnak Lapunk a Megyei Párt­bizottság és a Megyei Ta­nács lapja. A párt szavát naponta elviszi a megye üzemeibe, a városokba, fal­vakba, s a legtávolabb eső tanyákba is. összekapcsol bennünket azokkal a dol­gozókkal, akikhez szemé­lyesein csak nagyon ri-nán juthatnánk el. Cikkeink nyomán, vagy írásaink ösz­tönzésére sok-sok levél ér­kezik a szerkesztőséghez. Igazi öröm számunkra, amikor állandó levelezőink sorai mellett egy-egy „új1’ írás is jön hozzánk. Bármi­ről szóljon, tanulunk belőle a tömegek véleményéről, gondolatairól kapunk tá­jékoztatást, ami rendkívül fontos. Ifj. Orosz Pál, Egyed Erzsébet szolnoki, Katona Magdolna mezőtúri és sok új levelezőnk sorait mind, mind szívesein olvas­suk. Vannak azonban, akik előttünk ismeretiem diók­ból letették a tollat, s hó­napok óta nem írtak. Hiá­nyoznak leveleik, tájékozta­tásukra pedig szükségünk volna. Homer István a ci­bakház! gépállomásról. Ti- gyi Antal Kungyaluról, a Zöld Mező tsz-ből, Óvári Gyula a Tisza Cipőgyárból, Bódi Imre Tiszaíö! d várról, Zemlényi Zoltán Tiszafü­red iskoláiról tájékoztatta szerkesztőségünket. Tőlük és 'még sok levelezőtásuktól mér rég nem hozott sem­mi hírt a posta. Talán új munkahelyre, új beosztás­ba kerülitek? Ott is bizo­nyára sok írni való van. — Ezért vegyenek hát újra tollat a kezükbe, s le­gyenek továbbra is a köz­vélemény parancsnokai. hallgatták felvilágosításun­kat arról, hogy a háború előtt egyáltalán nem taní­tották hazánkban az orosz nyelvet, nem ismertették az orosz írók és leoltok mű­veit. fi'zek az ünnepélyek ^ méginkább elmélyí­tették a köztünk levő ba­rátságot. Hazatérve, a nagy távolság ellenére is tartjuk a kapcsolatot. Gyakran vál­tunk levelet, amelyekben beszámolunk egymásnak a munkaterületünkön szerzett gyakorlati tapasztalatoktól. Szívesen gondolunk vissza az eltöltött feledhetetlen napokra. Nagy Ibolya szovjet ösztöndíjas, a szolnoki fiúgimnázium tanára Csőtó Géza Turkeve, Vörös Csillag tsz. faiatok kötőit tatárok, csuvasok, marjak, koreaiak, kínaiak, csehek, lengyelek, magyarok, romá­nok, albánok végzik tanul­mányaikat, hogy utána leg­jobb tudásuk szerint dol­gozzanak hazájuk felvirá­goztatása érdekében. A népi demokratikus országok felszabadu­lásának évfordulói voltak ott is legnagyobb ünne­peink. Ezeken a napokon a szovjet emberek úgy kö­szöntöttek: „Szprázdnyikom Vász”, —■ Köszöntlek az ünnep alkalmával. ■— Ápri­lis 4-én mi, magyarok, ün­nepi estet rendeztünk. Meg­hívtuk erre kedves taná­rainkat, professzorainkat, legjobb barátainkat Meg­jelentek körünkben azok a magyarok is, akik a Horthy terror üldözése miatt el­hagyták hazánkat. Megható volt látni őket. Harminc év után először hallottak ma­gyar kórust énekelni, elő­ször láttak magyar népi táncot. X7 endégeink szeretettel ’ hallgaták előadásun­kat Magyarországról. El­mondtuk, hogyan éltünk a felszabadulás előtt, milyen károkat okozott a háború, hogy szép fővárosunkat és városainkat hogyan tették a nácik romokká. Kiállítást is rendeztünk, ahol képekben mutattuk be azt a változást, amit a felszabadulás óta elértünk. Érdeklődéssel nézték a kis pionírok is. Figyelemmel

Next

/
Oldalképek
Tartalom