Szolnok Megyei Néplap, 1955. április (7. évfolyam, 77-7101. szám)
1955-04-03 / 79. szám
Tizenharmadik csípés SZATIRIKUS OLDAL 1955 április 3 ............................................................................- ■ ■ ' Ké t kérdésre — egy válasz is elég ÚTKÖZBEN (h.ak cl Kisújszálláson betértem egy „soffőr fröccs"-re. azaz egy narancsízű szörpre a földművesszövetkezeti cukrászdába. Azt kérdezik tőlem: — Egy espresso-feketét nem parancsol? Nézem a fehérbóbitás lányt, amint a kávéfőzőmasina előtt ügyeskedik. Csavarja, húzogatja a különböző fogantyúkatt A gép pöfög, prüszköl, ször- työg, szemmelláthatóan nagy örömére a feketét főző szőkének. — Mikor kapták a gépet? —kérdezem, peitiek ? — Most. Ilyen még nem volt Kisujban — büszkélkedik a boldoggá tett kislány. — Aztán van hozzá fogyasztó? — firtatom. — De még mennyire' — lelkendezik. — Eddig csak olyan búrás főzünk volt, de hát azzal nem győztük, meg a fekete sem volt a legjobb. Hirtelen elhallgat, gyanakodva végigmér: — Miért, mit gondol? — Csak a pestiek isznak feketét? Az a világ már elmúlt . a s— Kik ezek és miért van ilyen jó kedve az elnökünknek? — Ezek 3 szövetkezet új tagjai. Ami nélkül nein lehet meg az ember éd (etedé# taudd&i fiátSetbéde — Miért sírsz? — Nem mondhatom meg. — Miért nem? — Mert nagyon drága . s. t Magyarul is énekelt az Állami Orosz Kórus — No, ha nem tudnám, azt hinném, hogy magyarok... A berlini „győzelmi fasor" Jefimov karikatúrája 1945-ból. Könnyű — nehéz — Könnyű asztalit parancsol, vagy talán adjak valami nehezebbet? — Inkább kérek a könnyűből.;: Messzire viszem; «IltllllllltllllWHmtllMlltlMI DJSMAililí A vonaton egy fiatal és egy idősebb nő beszélget. A fiatal nyilván új asszony, mert az arca — ahogy a férjéről beszél — éppen úgy ragyog, mint a karikagyűrűje. A nagyon fiatal asszonyok kedves komolykodásával magyaráz: — Tudod, mennyi gondom van? A Ferire nem lehet pénzt bízni, nem tud rá vigyázni, össze-vissza vásárol mindenféle butaságot: A másik a meglett asszonyok komolyságával bólogat. A fiatalka meg folytatja: — Pedig mennyi minden kell. Most vettünk egy rádiót, anélkül igazán nem lehet meg az ember, Hogy7 is volt a régi világban? Mikor én fiatal voltam, még azt mondtam: — Enni és lakni csak kell, anélkül nem lehet meg az ember.;; Akinek Karcag és Kisújszállás között, az országút mentén épül a kisújszállási Táncsics termelőszövetkezet halastavához az új teleltető. Itt beszélgettem Dávid Béni bácsival. Az öreg panaszkodott: — Lassan haladunk. — Mert mi van nekünk? 200 holdas rizstelepünk. Nem mondom, fizetget. 56 holdas halastavunk. Igaz most is van benne 50.000 forintot érő ivadék. Most teszünk termővé gipszeléssel 200 hold szikest, ősz óta 25 új tag sürgős lépett be a termelőszövetkezetbe, Hát tempó ez? — Dehát Béni bácsi, mit vár maga, milyen gyorsan fejlődjön a szövetkezet? — kérdeztem. Béni bácsi rosszalóan nézett rám: — Hát mit gondolsz, miért teljesítettem én tavaly egymagám 575 munkaegységet? Azért, mert nekem már sürgős. Én már 62 éves vagyok, fiam... tk. degben? — kérdezte i koldustól egy arramenő aszszony.-— Dehogy fázok, lelkem, dehogy fázok, hiszen minden gúnyám rajtam van — válaszolt a koldus. Pihenni csak kell A gyorsvonat ütemes ringatózással száguld Budapest felé. A fülke zsúfolt, a lámpafényben vágni lehet a füstöt. Egyesek alszanak, mások olvasnak, a halk beszélgetés nem tudja elnyomni a kerekek kattogását. Egyszóval nyugalom honol a fülkében, az utazás unalmas. Abonynál járhat a vonat. A halk döccenéstől felébred egy gyerek. Lehet úgy háromesztendős. Valami nem tetszhet neki. kényelmetlenül alhatott talán a padra terített kabáton, tehát rákezdi a bőgést. Nem használ semmi csittítás. Ordít, visít, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. A vonat halad. Már Ceglédnél jár. A gyerek azonban még mindig ordít. Ahogy a száján kifér. Az utasok fészkelődnek, már minden alvó felébredt azzal a lemondó sóhajjal, hogy „sebaj, mindjárt Pesten vagyunk”. A gyereket a közvetlen körülötte ülők — látva, hogy anyja szava nem használ — körülajnározzák. A csomagokból cukor, sütmény kerül elő. Kínálgat- ják, hátha elfogadja, betömi vele a száját s akkor csönd lesz, mert ez az állandó egyhangú és hangos sírás már-már szinte kibírhatatlan. A gyerek azonban nem törődik senkivel és semmivel, csak bőg. Konokul. Megátalkodottam Egyszercsak hirtelen elcsöndesül. Mindenki megkönnyebbülten lélegzik fel: végre nyugalom, csend. Egy öreg parasztember meg is jegyzi félhangosan: — Mégis csak jó gyerek ez. Elcsendesedett. Mire a gyerek mérgesen felkiált: — Nem én! Csak kifújom magam::; Aztán tovább bőgök. — Mami, ne felejts el csokoládét hozni magaddal;:; Hátha sírni fosok az úton::. — Ez, kérem, tiszta ausztrál gyapjú, — A cédula szerint pamut. — Azt, kérem, csak a molyok megtévesztőére írtuk rá. 5<^aB2|<^Ci-<^<»Öb^Cgaí<SC®CÍ<808cK§<^CKfCeK*<3C)SaK80ScK«C8cí-^^ Ausztrál gyapjú ..külföldi” evauiúból kötnek a maszek kötödék. Csikorgó hidegben, csak ingben-gatyában és egy rongyos szűrben állott egy ház előtt a koldus. Lábát két lyukas bakancs födte. — Hát nem fázik kend itt állani ebben a nagy hiCiikoraó hidegben RÉGI ANEKDOTÁK Naquobb ökör is,.. ezen, hogy nincs-e még bezárva a kapu. Mire az, részben kövérségére célozva, így felelt: — Hogyne mehetne be az úr! Hiszen már na- evnhh ökör is bement azon Egy nagyon elhízott, t dölyfös uraság be akart 2 menni egy házba este és már messziről kiáltott s a kapu előtt álló szolgának: c — Hej, te, kamasz! Be (
