Szolnok Megyei Néplap, 1955. március (7. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-16 / 63. szám

1955 március 16. SZOÉNOKMEGYEI NÉPLAt 3 Előre a felszabadulási verseny sikeréért, a megyei pártbizottság jutalomserlegéért! A február havi tervek teljesíté­sében elért eredményekkel újabb jelentős lépést tettek előre üzemi munkásaink a felszabadulási ver­seny sikeréhez vezető úton. A ver­senynek további lendületet ad a most megindult felszabadulási mű­szak. Az ünnepi műszak s az üzemek között folyó verseny rendszeres ér­tékelése, a legjobb dolgozók nép­szerűsítése serkenti a tervek tel­jesítését. A felszabadulási műszak idején fokozottabb gondot fordítsanak az üzemek igazgatói, a termelés szak­irányítói a termelékenység emelé­sére, a munka minőségére, az anyagtakarékosságra és az önkölt­ség csökkentésére. E tényezők dön­tően hozzájárulnak ahhoz, hogy a végleges értékelés alapján melyik üzem nyeri el a megyei pártbizott­ság jutalomserlegét. A versenyértékelő bizottság n február havi eredmények alapján a következő sorrendet állapította meg: Nehézipar I A törökszentmiklósi Mező- *• gépgyár. Befejezett terme­lési tervét 122.3 százalékra teljesí­tette. A termelékenység terén 109.9 százalékot ért el, 93°/0-ban vette igénybe a munkáslétszámát. A ma­gas öntödei selejt csökkentéséért azonban fokozottabban kell küzde- niök a gépgyáriaknak, mert veszé­lyezteti első helyük megtartását. ty A jászberényi Aprítógép- “• gyárnak, amely 105.3 száza­lékos termelékenységet ért el. Első­negyedéves exporttervét az üzem március 8-ára befejezte. o A Tiszamenti Vegyiművek. “• Termelési tervét 115.7, ter­melékenységi tervét 114.6 száza­lékra teljesítette. Példamutatóan túlszárnyalta exporttervét is. Ilyen eredménnyel első lehetett volna az üzem, de az elmúlt hónapban nem kellően gazdálkodott a béralappal. Erre kell a következő időben na­gyobb gondot fordítani. Könnyűipar j A Tisza Cipőgyár február _ *• havi eredményeivel tartja az elismerésreméltó első helyet. Ter­melési tervét 117.2, termelékeny­ségi tervét 116.6 százalékra telje­sítette béralapmegtakarítás nélkül. Exporttervét az üzem túlteljesítette, rj A Tisza Bútorgyár 100.9 szá- " zalékkal tartja a második helyet. A termelékenységi terv tel­jesítésében 107 százalékot értek el. Élelmiszeripar . A Törökszentmiklósi Ba- *» romfifeldolgozó Vállalat feb­ruár havi tervének 202.4 százalékos teljesítésével mutat példát. Dicsé­ret illeti az üzem dolgozóit a ter­melékenység 127.1 százalékra való felemeléséért, az exportterv túl­szárnyalásáért. n A Karcagi Rizshántoló Ma- “• lom a béralap s a munkás­létszám helyes felhasználásával érte el 167.9 százalékos tervteljesítését. A termelékenység mutatószáma is igen jó, 165.7 százalék. o A Szolnoki Tejipari Vállalat “■ 123.4 százalékos termelési és termelékenységi tervteljesítéssel ér­demelte ki a harmadik helyet. Építő- és építőanyagipar « A Közlekedési Építő Válla­*• lat 117 százalékos eredmé­nyével. n A Szolnoki Gőzfűrész 106 2 százalékos teljesítménnyel. * Súlyos elmaradás mutatkozik a tervteljesítésben a Szolnokmegyel Építőipari Vállalatnál. A kedvező A szolnoki Petőfi Sándor Ipa­ritanuló Intézet a felszaba­dulás tizedik évfordulójának tiszte­letére kulturversenyt és kiállítást rendezett a szombathelyi, a jászbe­rényi és a debreceni iparitanuló­intézetek részvételével. Vasárnap reggel ünnepélyes ke­retek között nyitották meg a kiál­lítást, majd kiosztották az intéze­tek között a díjakat a bemutatott munkákért. Az első díjat — egy ezüst serleget — a szolnoki intézet nyerte. Második a szombathelyi, harmadik a debreceni intézet lett. A kiállításon csak a vasutas ipari­tanulóintézetek vettek részt. A kiállítást, amely a szakem­berek szerint is, elsőrendű a maga nemében, már az első nap több mint ezren keresték fel. Van is mit nézni a kiállításon. Az ipari­tanulóintézetek tanulói bemutatják itt a lakatos, kovács, villanyszerelő, asztalos munkához szükséges és saját maguk által készített szerszá­mokat. Ezenkívül miniatűr mozdo­nyok, Ajax-kalappácsok, emelőda­ruk, esztergapadok, gyalugépek, kovácstűzhelyek kicsinyített másai is megtalálhatók. Érdekes, hogy mind a szombathelyi, mind a szol­noki iparitanulók elkészítették egy faluvillamosítási munka kicsinyített mását is. A látogató nehezein tud megválni a szinte remekbe készített kiállítási tárgyaktól és azzal az érzéssel tá­vozik, hogy nem pazarolta hiába az időt, amit a kiállításon töltött. Ugyancsak vasárnap, a kiállítás időjárás most már lehetővé teszi, hogy a vállalathoz tartozó munka­helyeken pótolják az eddigi mu­lasztásokat. Szervezzék meg a fel- szabadulási műszakot, tegyék élővé a versenyt, amely lendítő je a terv teljesítésének. A Szolnoki Papírgyárban és a Mezőtúri Pamutszövőben is erőfe­szítéseket kell tenni az elmaradás felszámolásáért. A verseny szélesí­tésével, a felszabadulási műszak lendületével mindkét üzemben el­érhetik, hogy a legjobbak közé ke­rüljenek. Az agitációs politikai felvilágo­sító munka fokozásával biztosítsák minden üzemben a dolgozók be­kapcsolódását a versenybe. A fel- szabadulási műszak alatt is segít­sék az újítómozgalom szélesedését, a munkamódszerátadást. A mű­szaki vezetők teremtsék meg ehhez á szükséges feltételeket, adjanak segítséget a versenylendület foko­zásához. megnyitása után került sor a kul- turverseny lebonyolítására. Ezen a jászberényi iparitanulóintézet is résztvett. A kulturverseny bemutatójára zsúfolásig megtett a Petőfi Kultúrotthon. A műsort a jászbe­rényi intézet tánccsoportja kezdte meg „Jászsági lakodalmas” című táncával. A jászberényi tánccsoport nemcsak táncéval aratott sikert, ha­nem azért is dicséretet érdemel, hogy komolyan ügyelt a ruházko­dás terén is a jászsági jelleg meg­őrzésére. A ruhákat a jászsági köz­ségekből kérték kölcsön. A szolno­kiak „Drágszéli táncára is sikeres volt, a debreceniek „Hajdúsági la- kodalmasv-a is nagy tapsot kapott. Nycilcvantagú énekkaruk és szín­játszócsoportjuk a verseny legjobb teljesítményét nyújtotta. — Szépen szerepelt Tóth Mária II. éves szol­noki iparitanuló is zongorajátéká­val. Végeredményben a kulturver­senyben az első helyet a debrece­niek a másodikat a szolnokiak, a harmadikat a jászberényiek hódí­tották el. A kiállítás és á kulturverseny megrendezéséért a szolnoki intézet dicséretet kapott felettes szervei­től. A kiállítás március 20-án zárja kapuit. Addig is délelőtt 10 órától délután 17 óráig mindennap nyitva áll az érdeklődők előtt s ta­núbizonyságot tesz az iparitanulók, a jövő szakemberei jó munkájáról, alapos felkészüléséről. Nagy sikere van a vasutas íparitanuiéfntézetek szolnoki kiáliitásának Begyűjtési tervíárgyalás a szászbereki tanácsházán A szászbereki tanácsházát né­hány nap óta sokan felkeresik. A világos, kellemesen fűtött irodában az íróasztal mellett kedvesarcú, fia­tal leány, Konka Anna begyűjtési előadó ül. Vele szemben ifj. Győré Józsefné 5 és félholdas egyénileg dolgozó parasztasszony. Éppen most kezdték el a beszélgetést. Hivatalos nyelven: a „tervtárgyalás”-t. A begyűjtési előadó előtt a kitöl­tésre váró kartonlap fekszik. Gyö- rénének a beadási könyve, a vételi­jegyek és a termelési szerződések vannak a kezében. Mivel a földte­rületben a múlt év óta nem volt semmi változás, így mindjárt a vetésterület számbavételére kerül a sor. Megtudjuk, hogy két és fél hold a búzavetés, másfél holdon kukoricát, fél holdon napraforgót, 400 négy­szögölön cukorrépát, 1100 négyszög­ölön hereszénát, bükkönyt, 200 négyszögölön takarmányrépát ter­mel. A vetésterületi adatok bemon­dása során derül ki, hogy a cukor­répa vetésterületét 200 négyszög­öllel meg kell toldani, mert a szán­tóterülethez viszonyítva a szerző­dött 400 négyszögöl nem éri el a 8 százaíékot. A begyűjtési előadó most megmondja, hogy 848 búza­kilogramm az egészévi beadás. Ezt a mennyiséget kell kenyér- és ta­karmánygabonára felosztani. Eköz­ben Györéné felmutatja az éppen most módosított cukorrépaszerző­dést. így, a most már 600 négyszög­öl cukorrépatermőterület alapján 62 búzakilogrammmal és 3 hús­kilogrammal csökken a beadási kö­telezettség. Ez azt jelenti, hogy is van. Magabiztos mosollyal mond­ja Györéné: „Úgy adjuk be azt az idén is, mint ahogy már jó néhány éve megszoktuk. Közvetlenül a cséplőgéptől." Az árpabeadás kis gondot okoz Györénének. Az árpa ugyanis ki­maradt a vetéstervből. A begyűjtési előadó azonban szíves szóval segít­ségére van az asszonynak. Meg­mondja, tetszése szerint búzát, ■— Rövid számvetés után Györéné úgy dönt, hogy felét búzával, felét pedig ku­koricával teljesíti. Most a burgonyabeadási kötele­zettség megállapítása következik. Ez újabb gondot okoz, hiszen köz­tudomású, hogy a szászbereki ha­tárban nem minden föld alkalmas burgonya termelésére. Emiatt a burgonya helyett napraforgót ad be Györéné. A hízónak való már az ólban van. Augusztusra eléri a 130—140 kilót. „Be is adom még augusztusban, hogy megkapjam a kilónkénti két forint prémiumot. A baromfi be­adása nem okoz gondot, hiszen minden esztendőben százig való aprójószágot nevelek” — mondja Györéné s ezzel véget is ér a be­szélgetés. A hivatalos beszélgetés befejezé­sét az arcokon is lehet látni. Az addig feszült figyelmet mosoly old- jo fel. A begyűjtési előadó kedve­sen mondja: „Győré néni, a köz­ségben már 170 gazda csatlakozott a begyűjtési versenyhez, sőt 142 már teljesítette is vállalását. Azi szeretnénk, ha községünk minden termelője úgy teljesítené a beadási kötelezettségét, hogy megelőzzük a zcgyvarékasi versenytársakat.” Györéné már nyúl is a „felaján­lási ív”-ért és beírja, hogy egészévi tojás és baromfi beadási kötelezettségét április 4-ig teljesiti. Ahogy a vállalást írja, föléje hajol ozv: Dankó Józsefné 5 holdas dol­gozó parasztasszony és odasúgja: — „Tölts ki egyet nekem is, Mariska, Én is behozom akkor, amikor te.” —M— Kifizető a seprőcirok termelése Megyénk parasztsága a seprő- cirok-termelés elől elzárkózik. Ez annak tudható be, hogy nem isme­rik eléggé jövedelmezőségét. Kor­mányzatunk a seprőcirokszakáll árát mázsánként 250 forintról 400 forintra emelte. Ez azt éten ti, hogy egy jó közepes termés esetén 2500. 3000 forintos jövedelmet ad egy és ez, különösen a növendék jószá­goknak és a baromfiaknak igen jó takarmány. A leszerződött terület mentesül a húsbeadás alól. másfél hold pedig a termémybeadás alól. A termés kórója fedezi a család f űtőany agszükségtetét. A fentieket figyelembevéve el­mondhatjuk, hogy jól számol az a dolgozó paraszt, aki seprő-cirokra hat zsák csöves kukoricával több marad Györéné góréjában. A 358 kg búzabeadási kötelezettség megállapítása egy-kettőre rendben hold föld. A szerződött ciroktermésből csak a szakállt kell átadni. A mag meg­marad a termelőnek, s szabadon rendelkezhet vele. Egy hold terü­leten 13--15 mázsa mag is terem termelési szerződést köt. A szer­ződések kötése megkezdődött a he­lyi földművesszövetkezetekben és a Magtermeltető Vállalat termelési felelőseinél. Qtaqij. Qézjef bpienqizöqi ktizéppaiaizt belé pelt a Mentit tsz-be Nagy József besenyszögi 14 holdas középparaszt barátai és rokonai már hosszabb idő óta a Benin tsz-bcn dolgoznak. Munká­jukat érdeklődéssel figyelte mindig s látta, hogy a tsz-ben megtalál­ják számításukat. Éppen ezért elhatározta, hogy családjával együtt belép a termelőszövetkekzetbe. Elhatározását tett követte, s ma már családjával együtt a szövetkezetben dolgozik. — A képen Nagy J6- zsef fiával, aki vele együtt szintén tsz-tag lett. KÜLTURÉLETÜNK HÍREI I Csokonai emlékest Szolnokon a költő halálának 150. évfordulója alkalmából Március 21-én, hétfőn este 7 órai kezdettel a Társadalom- és Termé­szettudományi Ismeretterjesztő Tár­sulat, a Hazafias Népfront és a Verseghy Könyvtár Csokonai-em- lékestet rendez a költő halálának 150. évfordulója alkalmából a Szig­ligeti Színházban. A megemlékezést Vargha Ba­lázs, az Irodalomtörténeti Társa­ság titkára tartja. Az emlékest mű-* sorában közreműködik Török Er­zsi Kossuth-días énekművész, Pa­lotai Erzsi előadóművész, A. Chio- vini Márta, az Állami Zeneiskola művésztanára, Veilenczey István színművész, az Állami Szigligeti Színház tagja és a Fűtőház tánc- együttese. Zongorán kísér: András Béla és Nagy Pál. Bokor Miklós Munkácsy-díjas festőművész kiállítása Turkevén Március 13-án, va­sárnap délután nyílt meg a Turkevei Mú­zeum téli időszaki ki­állítás-sorozatának zá­rókiállítása: Bokor Miklós Munkácsy-díjas festőművész grafikus kiállítása, a Műcsarnok rendezésében. A kiállítást Vincze Gergely, a Képzőmű­vészek és Iparművé­szek Országos Szövet­ségének kiküldöttje adta át és Simon Sán­dor VB-tag vette át a város nevében. Külön érdekessége a kiállításnak, hogy a kiállított művek Tur­kevén készültek, a he­lyi tájat, turkevei em­bereket ábrázolják. Az 55 képből álló sorozat első része rajzokból, metszetekből áll, má­sodik része vízfestmé­nyekből és pasztellraj- zokból. A kiállításért Nemes Mihály, a Tán­csics tsz tagja mondott köszönetét. A megnyi­tón 243 látogatója volt a kiállításnak. A látogatók az első termekben, a rajzsoro­zatokban, ceruza-arc­képekben először öröm­mel és érdeklődéssel fedezték fel az isme­rős arcokat, köztük a város néhány kiváló dolgozóját, vagy az egyes munkahelyek, a helyi élet néhány jel­legzetes alakját, sokan sajátmagukat a róluk mintázott rajzon. — Ugyanez, az ismerős vidék élethű képe ra­gadta meg figyelmüket a színes tájképeknél, városrészleteknél is. De mindezt a művész jellemző ábrázolásában látták viszont, és míg nézegették, egymásnak magyarázták, hogy me­lyik képen melyik utca van, melyik tsz rizs­földje, hol áll a csonka szélmalom, egymást érték a megjegyzések: „De sokszor láttam ezt!” és utána: „De milyen szép ez!” A művész szeme, mély megfigyelései és alkotó tudása megmu­tatott nekik valami újat az ismerős tájak­ban, elgondolkoztatta őket. S amikor hazain­dulóban mégegyszer megálltak egy-egy rajz előtt — akár a munká­ban, gondban megrán­cosodott parasztember, akár a kocsmában ne­vetségesen alvó részeg, akár a beteg öreg néni, akár a vidám fiatal­ság, vagy a ma is ele­ven „öreg harcos” jól­ismert arcképe előtt —; megérezték, megértet­tek valamit az ember­ábrázolás, a művészet értelméből olyanok is, akik számára a „kép” generációkon keresztül csupán az „első szobát” díszítő olcsó régi nyo­matok, vagy a családi fényképekkel megtöl­tött képkeret volt. Hogyan fogadták az igazi képet, amit itt láttak, a művészi alko­tást? „Sokszor volna jó látni ezt!” — „Máskor is tessék ilyen képeket hozni!” — „De jó len­ne, ha ezek ittmarad­nának!” — ezek voltak a legsűrűbb elköszönő szavak. Ifjúsági irodalmi délutánokat kezdeményezett a Szigligeti Színház A Szigligeti Színház igazgató­sága, hogy segítse a pedagógusok munkáját és megszerettesse az irodalmat az ifjúsággal, elhatá­rozta: irfjúsági irodalmi délutáno­kat rendez. Az első ilyen rendez­vényre március 17-én kerül sor a szebb alkotásait, illetve egyes mű­vek részleteit adják elő. A Szigligeti Színház kezdemé­nyezése komoly elismerést érde­mel. A tervek szerint a további előadásokon az új magyar és a szovjet irodalom maradandó alkc­József Attála-kultúrotthonban. A csütörtök délutáni előadáson a színház művészei a magyar klasz- szikus költők és drámaíróik leg­tásainak ismertetésére kerül sor. Az előadássorozat nagy mértékben segítheti ifjúságunk irodalmi mű­veltségének növelését. Egy év óta hiába kérjük Még az elmúlt évben az egyik tanácsülésen szóbakerült, hogy a helyi postahivatalban nincsen asztal, ahol a felek kitölthetnék a fel­adóvevényeket, vagy akár megírjanak egy levelezőlapot. Akkor ígére­tet. kaptunk Veres elvtársnőtől, a postahivatal vezetőjétől, hogy szerez asztalt. A minap, amikor bentjártam a postahivatalban, láttam, hogy egyik dolgozótársam a falon írta a feladóvevényt, a tintásüveg pedig lent volt a földön. Megkérdeztem Veres elvtársnőt, hogy mi van az asztallal. Azt válaszolta, hogy már vagy huszonötször kérte, de mind­eddig nem kapták meg. Nem tudom megérteni, hogy miért kell egy kis asztalért annyit könyörögni. Jó lenne, ha a helyi posta felettes szervei utánanéznének a dolognak. PETŐ BÉLÁNK Nagykörű

Next

/
Oldalképek
Tartalom