Szolnok Megyei Néplap, 1955. március (7. évfolyam, 50-76. szám)
1955-03-06 / 55. szám
Tizedik c-sióéi SZATIRIKUS OLDAL 1955 mdrciu* 6- ......................................... • ■_---------------------------------------------------------------Cs ak felnőtteknek A Szolnoki Közlekedési Műszaki Egyetem hallgatói körében nagy divat a „gombfoci”, tcruilá monoióqja TÖRTÉNET a menetdíjtáblázatró! Sohasem mondták még rám, hogy ideges ember vagyok, egy eléggé elterjedt divat azonban már az idegeimre ment. Vásárolok tegyük fel 1 forint 90- ért. Sorrakerülök a pénztárnál. Egy darab kétforintost szorongatok a kezemben már jóelőre. Egy ellen százat leszek azonban mégis, hogy a pénztárban ülő kartársnő rápillantva a blokkra így kezdi: — Kérek 90 fillért. S ezt olyan nyájas és meggyőző hangon mondja, hogy már-már hiszek abban. hogy sokkal köny- nyebb nekem összekotorni 9 darab tízfillérest, mint neki egyet visszaadni. Ennélfogva az utóbbi időben már állandóan hordok mariamnál megjelelő mennyiségű aprópénz készletet s ezt a módszert, mivel gyakran utazom, az autóbuszon is bevezettem. Nem szabad azonban azt hinni, hogy ezímindig eredménnyel jár. ■ A minap például Szolnokról Jászapátira utaztam. y4. kalauz átadta, a jegyet, jómagam pedig átnyújtottam az előre elkészített 31 forintot. — Kérek még 6 forintot — igy a kalauz. — Kérem, én gyakran utazom... — tovább azonban nem folytathattam, mert a díjtáblázatra hivatkozva kijelentette, hogy Szolnok-Jászapáti viszonylatban a menetdíj 37 forint. Nem sokat vitatkoztunk, így a kaluz nem tudott engem, s én sem a kalauzt meggyőzni. Kifizettem tehát a 37 forintot. Aztán csak mégiscsak felülkerekedett bennem az ellenkezés gonosz ördöge. Nem hagytam magam, nem hagytam a 6 forintomat. Csak elmondtam, hogy gyakran utazom ezen a vonalon s a másik, az állandó kalauz mindig 31 forintot kér a jegyért. Felelet helyett a kalauz átadta a díj táblázatot. Nézem: Szolnok Szabadság-tér—Jászapáti tanács- háza ... 70 km ... 36 forint 60 fillér... plusz __ 40 fillér biztosítási díj ... az összesen: 37 forint. , Gyermekkori — Teljesült már valami vágyad, amit nagyon akarta ? — Igen. Va’ahányszor apám megráncigálta mindig azt szerettem volna, bárcsak ne lenne 1, hajam sem. Ekkor már nem az bosszantott, hogy nincs igazam, hanem az, hogy az állandó és egyébként igen rokonszenves, udvarias kalauz barátomnak, aki nekem, előttem ismeretlen oknál fogva olcsóbban adta a jegyet, ha ez kitudódik, valami baja lesz, s talán még az állásából is kiteszik. Bogaras ember lévén, a díjtáblázaton megnéztem a következő sort is: Szolnok Szabadság-tér—Jász- jákóhalma 77 km... 33.80 Ft plusz 40 fillér biztosítási díj, tehát összesen 34 Ft 20 fillér. Felcsillant a szemem. Meg van mentve az állandó kalauz barátom. Ugyanis, ha 7 km-el tovább utazom, akkor 2 forint 80 fillérrel csökken a menetdíj. Gyors számítás. Ezek szerint, ha 77 kilométerrel utazom többet, akkor a MÁVAUT fizet nekem 1 forint 80 fillért s minden további 7 kilométerre további forint 80 filléreket! 1 sék csak utánam szán. ni. Ha kalauz baráto valóban elbocsátar amit nem hiszek, ajánl fogom neki, hogy utaz; MÁVAUT autóbusz. Semmit ne tegyen, cs utazzon, éjjel-nappal, b műszakban, sa MÁV At ha beváltja, amiről a a táblázat tanúskodik, ept. szén jó jövedelmi fórrá lesz részére. No de ebből elég. Töb ben utaztunk Jászapát in s mindannyian 6 forinttal többet fizettünk a hivatalos menetdíjnál. Az egész díjtáblázat ugyanis féloldalas gépelt papír. S csupán azért, mert nem ellenőrizték a számok helyességét, vagy felületesen végezték el az ellenőrzés munkáját, minden Szolnokról Jászapátira utazó utas esetenként 6 forintot fiz°t rá az utaTanuláskor annyi mindent .’ kéne, kellene, kicsit megváltozna a «Ö,eófe-iel*enie > Szilencium. Oh! van Ludas Matyit olvasok. "*v. Nem törődöm a másikkai. Akinek a dolga sok. Keresztrejtvényt megfejteni itt a kellő alkalom. Kimerültem benne kissé, óravógig alhatom. A szünetben ordítozom, .mint valami vadsakói, nem törődöm a tanárral, ha intése eltalál Becsöngettek. Űjra kezdem: S a Néplapot olvasom, hegy győzött a Lokomotív, , , A második oldalon megnézem a TOTO-t szépen, vajon, mi az eredmény? összenézem az enyémmel és csendesen bejegyzőm. Szól a csengő ismét újra óh, hogy rohan az idő! Ismét elmúlott egy óra, s könyvet nem vettem elő. Üdvözöllek vidám kedvvel Oly régen várt, szent szünet. Ügy örülök, hogyha hallom, ez nekem mindig szüret Rohanok is törve-zúzva folyosón át, udvaron, nem törődöm a másikkal, elrepült az unalom. Szól a csengő, fene vigye, Oly rövid a kis idő! No de most már igazábul egy könyvet veszek elő. Tankönyvet tán? — ugyan minek? ".-,1h- Cgy verne eredet.., S eTh’.ereT’gve bájolóan nézem a 'íRonnyezctet. ... Azért mégiS, ^ Számtan, magyar, kémia? Tornaórán nei j tornázom jobb ezt nekem nézni a terem egyik szögletéből, hová sandán beülök. Fáj a lábam, majd ezt mondom s az egészre fütyülök. De a magyar az egy kicsit töri kemény fejemet: ,.Ige mellett főnév állhat” es már kész a felelet. Ha netalán tévedésből mégis egyest kaphatok, „Tanultam én“ — azt felelem s aztán csöndben hallgatok. * (öh. sokféle ember van ott s mindnek más a jelleme, Vállal mindent örömmel — csak Tanulni ne kellene.) PATAKI LAJOS Horgászás nagyban Ezt a módszert több szolnoki horgásznak ajánljuk, főleg azoknak, akik egy teljes nap után egy sovány keszeggel térnek haza. Barátnők egymás között — De régen nem láttalak!... Hogy megöreged- öt év alatt?!... — Bizony... Én is csak a ruhádról ismertem Nem beképzelt kissé ? — Giziké, tegnap azt álmodtam, hogy megkértem a világ legszebb lányának a kezét. — Igen?... És mit válaszoltam? Múlnak az évek afölött a szurkoló fölött is, aki nem is erezné tál«" jól magát, ha a tribünről nézné végig a mérkőzést. jloMMO-nt kaíattdjai — Tanítóbácsi kérem miért tetszik engem itt tárán:, hogy kijavítsam a rossz dolgozatot? ... Nem is én csináltam, hanem a papám,-v
