Szolnok Megyei Néplap, 1955. március (7. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-03 / 52. szám

4

SSOLNOSCMEGYBI NÍPLAP

1958 március 3.

Jean Pierre Chabrol

JU tdőidá futóim

tfa, a háború előtt valaki meg- kérdezte volna, ki az az ember a városban, aki leginkább megérdemli a közmegvetést, bizonyára azt felelték volna,: „Chaussette És ha ma megkérdezné, hogy ki a legrettegettebb ember, ki az aki eleiünk és halálunk fölött rendelkezik, habozás nélkül azt felelnénk: ^Chaussette”. A háború előtt gazdája volt egy titokzatos kétemeletes háznak, az országúton a város szélén. Az utcára nyíló ajtó be volt falazva, de egy kis útcaköz, mely ezt a házat a szomszédostól elválasztotta, néhány méterrel arrébb, egy féligmeddig rejtett kis ajtóhoz vezetett. Ott volt a bejárat.

Chaussette elébb a szabadságharcos bakák és a vágytól gyötört fiatal polgárifjak mulattatásából szaporította a pénzét. Vállalkozása azonban olyan jól virágzott, hogy munkamegosztáshoz folyamodott, különböző osztályokat szervezett, ami új lendületet adott az üzletnek. Nem lehetett többé megkockáztatni azt a kellemetlenséget, hogy a sa- labri-i gyár igazgatója asztalszomszédja legyen a nimes-i negyvenkettes tüzérezred katonáinak.

f'haussette a városszéli intézet- nek különlegesebb, előkelőbb jelleget tudott adni. A rejtett ajtóra kémlelő lyukat vágatott, amelyen át a csengő szavára a portás kitekintett, hogy eldöntse, elég biztató külsejű-e a látogató, hogy a Szézám-kapuja kitáruljon előtte. Chaussette közrendű népek számára egy házat rendezett be a kis Butik-útcában, mely az óváros kellős közepén volt. Gyerekkorában Chaussette gyakran járt Béziers vidékén szüreti munkára, onnan hozott magával néhány zamatos kifejezést. Ezért nevezte a Butik-útcai házat és annak személyzetét „az én nehéz lovasságom”-nak.

Ami a városszéli házat illeti, az odaigyekvő vendégek csak akkor kanyarodták rá az odavezető gyalogjáróra, amikor már meggyőződtek róla, hogy nem találkoznak senkivel. A Butik-utcai intézet egészen más jellegű volt: vörös lámpa és nagy hatos szám díszítette. Ide az emberek nagy ivások után szoktak elzarándokolni, kissé imbolyog- va az utca egyik oldaláról a másikra.

Ezen a két ötletes üzleten kívül Chaussette-nek volt még egy vállalkozása a várostól mintegy tíz kilométerre. Tágas nyárilakot építtetett a folyó partján fákkal és •magas falakkal körülvéve, amelyet nagy fényűzéssel rendezett be, ga- rázszsal és mindennel, ami szemszájnak ingere. A vendég lassítás nélkül bekanyarodott az autójával és a kapu diszkréten becsukódott mögötte. Senkise látta, senkise hallotta. Volt ott inni és ennivaló és főleg minden egyéb. A mesterfogás a dologban az volt, hogy jómesszire feküdt a várostól: ezzel alaposan megszűrte a vendégsereget és biztosította a diszkréciót. Aki Chaussette nyaralójába akart járni, annak legalább autóval kellett rendelkeznie. A hét végén ott találkozott a környék egész arisztokráciája. Lehetett ott bridzsezni, megvitatták a tőzsdei árfolyamokat, a politika, sőt az irodalom problémáit, kitűnő muzsikát hallgattak és mindezt bájos társaságban. Itt nem kellett megkockáztatni kellemetlen találkozásokat. Ezt a fényes riviérai villákat majmoló külvárosi üzletet szerényen „Paradicsom’‘-nak keresztelték.

í' haussette háromféleképpen

osztályozta, három „vállalata? igényei szerint a női személyzetet és az árakat.

Mindazok a városi urak, akik kedvelték az ilyen diszkrét mulatságot, szinte automatikusan üzletfelei lettek. Chaussette ilyenképpen előkelő személyiséggé nőtt. Jól ismerte a város neves családjainak minden históriáját, mert hiszen a csemete hétköznap vendége volt a városszéli háznak, a papa pedig a Paradicsomiban vikendezett, sőt gyakran ő gondoskodott arról is, hogy valaki elűzze a mama unalmát. Ingatlanok adás-vételi ügyei, ipari vállalatok és társulatok egész sokasága jött létre egy-egy szombaton a vízparti „Paradicsom”-ban. Itt találkozott a bankár az építészszel és ebből a találkozásból gyakran egy-egy új építkezés született. Az ügyész — ha nagyon imponálni akart valami szőke szépségnek, ezt mondta neki:

— Látod senki sem olvasná le az én semmitmondó ábrázatomról, hogy holnap levágatom egy ember fejét.

Ugyanakkor talán a szomszéd szobában egy ügyvéd ilyetén szónoklattal igyekezett meghatni a barna tündért:

— Holnap meg fogom menteni egy ember fejét. Micsoda védőbeszédet fogok kivágni! Hallgass csak ide; Esküdt uraim”ni

A mikor Chaussette új acélsza- tagokat vásárolt a Butik-út- cai gépzongora számára, akkor a gimnáziumban és a kaszárnyákban új nótát tanultak a fiatalok, amikor új lemezt vásárolt a városszéli bordély számára, a város összes zeneműkereskedői tucatszámra rendelhették ezt a slágert, mert mindenki azt kereste náluk.

A „Paradicsom”-ba a vendégek elhozhatták magukkal kedvenc lemezeiket, ami Chaussette részéről rendkívül ügyes fogás volt: az urak kissé otthon érezték magukat. Chaussette volt a legtájékozottabb ember a városka minden titkos ügyében.

ö volt a gondviselő istene az alvilágnak: egy szökött fegyenc, vagy kizsuppolt csavargó nyugodtan jelentkezhetett a Butik-útcai házban, szívesen látott vendég volt. Ott sohasem fogták el, még razziák esetén sem.

Chaussette mellesleg a rendőrség besúgója volt, és a rendőrkapitány gyakran megfordult a városszéli házban, az alprefektus pedig — persze inkognito — a „Paradicsom"- ban. De erről senkinek sem volt szabad tudni.

Chaussette minden vállalkozását siker kísérte és sokan fordultak hozzá titokban tanácsért, önvallomások, gyónások, nagyban és kicsinyben, hivatalos titoktartás garantálva! Ebben a mesterségben — ezt mindenki tudja — csak úgy boldogul az ember, ha ad a becsületére.

pályafutása kezdetén Chaussette még elég rosszul öltözködött: alsó végén ormótlan széles yadrágot, szűk mellényt, csurgóra álló kalapot viselt, barna bajusszá és barkója volt és elmaradhatatlan cigarettavég lógott a szája csücskében. Később külseje ugyanúgy átalakult, mint egész üzleti helyzete. Ruhája kevésbbé hivalkodó színű, vastag és drága szövetből, jó szabónál készült. Cigarettavég helyett arany szopóka jelent meg a szájában és igazgyöngy a nyakkendőjében; — óraláncán vaddisznófog lógott, frissen ropogó szélestalpú cipő a lábán. A régi emberből nem maradt meg más, csak útszéli szójárása, továbbá régi csúfneve: a Chaussette (magyarul: zokni).

Amikor a németek bevonultak,

'CMm Chaussette üzlete nagyszerűen ment. Az ő portékájára nem vezették be a jegyrendszert. A megszállók hamarosan igénybe vették ezt a kitűnően megszervezett apparátust. A Wehrmacht-legénység megindult a Butik-útca felé. Az altisztek és tisztek a városszéli házat szállták meg. A magasrangú tisztek és a küldetésben járó fontosabb személyiségek a „Paradicsom” vendégei lettek.

Chaussette eddig a helyi nagy- polgárság bizalmasa volt, most megismerkedett a németek ügyeivel. Hamar megtanulta nyelvüket. Gyorsan alkalmazkodott. Megvolt hozzá a képessége... Mint ahogy a múltban gyakran tett különböző szívességeket a rendőrkapitánynak, vagy a salabri-i gyár igazgatójának, most ugyanígy kiszolgálta a Gestapo kapitányát, vagy a Todt-szer- vezet ezredesét, összeköttetése a németekkel következetesebb és a kiadósabb volt. Chaussette szivvel- lélekkel átadta magát az új szolgálatnak. Minden hájjal meg volt kenve és tudta magát értékesíteni.

Ha a németeknek valami kívánságuk volt, ugyan kihez is fordulhattak volna máshoz, mint őhozzá?

— Chaussette, hol rekvirálhat- nánk egy nagy kocsit?

— Chaussette, Fritsche tanácsos úr kedden érkezik... néhány üveg finom bor és kellemes női társaság kellene. ,,

— Chaussette, mit gondol, megbízhatunk-e a salabri-i gyár mérnökeiben, mert a termelés csökken . i s

— Chaussette, egy szállót akarunk rekvlrálni. Melyik lesz a legalkalmasabb ?.ií

— Chaussette, a villamoserömü transzformátora felrobbant. Mit gondol, ki csinálta ?.»

— Chaussette, egy Larmorien nevű egyént keresünk. Nem tudja, vannak-e rokonai itt a környéken ?

— Chaussette, az Észak Szállóban egy terroristát puhítunk, aki nem akar vallani. Próbáljon beszélni vele. :

— Chaussette, szeretnék vadászatra menni az őrnaggyal vasárnap délután. Rendezze meg a kirándulást a Penyves-Szent-János erdőbe*

Chaussette olyan patrónusa volt a megszállóknak, mint maga a ^ viselés.

AM indenütt ott lehetett látni elő^ meghajtású tizenegylóerős Citroenjével. Nagyon vigyázott magára, mindig fegyverrel járt, ravasz volt, ügyes volt, lelkílsmereU

len, félelmetes. A polgármesterhez kopogtatás nélkül úgy járt be, mintha otthon lett volna, a rendőr- kapitányt magához idézte, a kocsija sárhányójával gyakran felborította a forgalmi rendőröket. Tört és zúzott azokban a kocsmákban, ahol nem fogadták elég szívélyesen, a túszok rokonait kegyetlenül megzsarolta, razziákat rendezett és és résztvett az érdekesebb házkutatásokban. Már régóta mindenbe belekóstolt. A nők már régen nem érdekelték: a cukrász ritkán szereti a süteményeket. Hiába kereste az Ínyenc élvezeteket, a tivornyákat, a feketemiséket, az alkoholt, a különféle kicsapongásokat, mindent hamar megunt. Ez az ember nem tud+ji, mit akar.

s akkor talált magára, amikor először nézett végig egy kínvallatást, az Északi Hotel pincéjében. Aludni sem tudott az izgalomtól aznap éjjel és másnap újra odament, hogy végignézze a többiek munkáját. Ez kedvére való dolog volt, annyira, hogy végül maga is részt kért belőle. A németeket kellemesen lepte meg az ajánlkozás, szívesen beleegyeztek. Ez aztán az ő emberük! Nemcsak ő hozta be a táncost, hanem maga húzza el a nótáját.

Ettől a naptól kezdve Chaussette úgy találta, hogy élete új tartalommal telt meg. Vidám, örvendező hasat eresztett.

(Részlet a francia Író hasonló cfmíi könyvéből, mely 1953-ban jelent meg Párizsban. Magyar nye'ven 1954-ben látott napvilágot a Szépirodalmi Könyvkiadónál, Aranyosi Pál fordításában.)

MeiwLezoutk íf'ják

— OSZTÁLYUNK farsangi bált rendezett az elmúlt héten. Nagyon jól mulattunk, zengoraszóra táncoltunk délután 4 órától este fél 9 ómig. Most az a tervünk, hogy előadjuk Móricz Zsigmand „Légy jó mindhalálig“ című színművét. A bevételből szeretnénk elkészíttetni általános iskolánk VIII. osztályos tanulóinak tablóját. (Hídvégi Ilona, Kenderes, ált. isk.)

— A SZAJOLI általános iskola farsangi álarcos bált rendezett a gyermekeknek. A legötletesebb jelmezeket könyvvel jutalmazták. A bál bevételét az iskola felszerelésének gyarapítására fordítják. — (Nyirfa József, Szajol.)

JP1ZESSEN

ELŐ

* a Szolnokmegyei Néplapra,

előfizetési díj egy hóra 11.—Ft

Megrendelhető minden postahivatalban és minden postáskézbesítőnéL

. .1. ■■■«■ WWMWW»WKwwa—éxwéW

Tö&d&kaqyL Xdizlé

dhtijáftik&z

Kezemben cérna, tü s festett kabátom, Varrásra vár az ócska ágyhuzat, össze kell húznom minden kis lyukat, — Szabad időmben gyakran ezt csinálom. Visszára fordul bár a férfi-kézben A női munka, mégis foltozok: Kontárkodom s’rágom a gondokat. — Eszembe jut, hogy mért kell ezt csinálnom : Anyám, nem hallod földi hangomat? Hiába szólnék: az arcodat Nem hajtod erre, pihensz lenn a sírban.

Ha tudnád, hányszor gondoltam Reád: Az árva még a sírba is lelát. s Ne háborogj miattam álmaidban«

A* építők megtartották ígéretüket:

március 4-én megnyílik Szolnok úi filmszínháza

A Vegyesipari Javító Vállalat dolgozói felajánlást tettek, hogy február 28-ára befejezik a szolnoki „Móricz Zsigmond” kulturotthon- ban létesítendő üj filmszínház kőműves, asztalos, festő és villanyszerelési munkálatait. Az építőket dicséret illeti: vállalásukat valóra- vátották. Jelenleg az új fimszín- házban már a takarítás, a nézőtér elrendezésének, a vetítővászon felállításának és a gépház felszerelésének munkálatai folynak.

Szolnok új filmszínháza — a keresztségben a „Tisza" kapta — március 4-én este nyitja kapuit. Az első bemutatásra kerülő film: a „Kaland Marienstadt- ban” című színes lengyel filmvígjáték.

amely

nevet

megA szovjet film ünnepének első szolnoki bemutatója: „A bátorság iskolája“

A magyar-szovjet barátság hónapja keretében rendezik meg hazánkban a szovjet film ünnepét. — Szolnokon a bemutatásra kerülő új szovjet filmek sorát a Bátorság iskolája című színes, magyarul beszélő film nyitja meg. A film Gajdár „Iskola’’ című ifjúsági regénye alapján készült. Főszereplője Borisz Gorikov, egy alig 16 éves fiú, aki a polgárháború nehéz éveiben járja az élet nagy iskoláját,

*

Szolnokon március 7»én Unnopl-est keretében kezdődik a magyar -szovjet barátság hónapja

Szolnokon március 7-én, hétfőn este 7 órakor a Szigligeti Színházban, ünnepélyes keretek között nyitják meg a magyar-szovjet barátság hónapját. Az ünnepi est előadója Kelen Béla, a Magyar-Szovjet Társaság országos főtitkára. A műsoron a Szigligeti Színház művészei szerepelnek.

Filmfelvétel a tenger mélyén

(T1 eorges Ferney francia film’Jr operatőr Toulon közelében leereszkedett a tenger mélyére film- felvevőgépével, hogy megörökítse a tengerek mélyén zajló titokzatos világ életét.

Ferney felszerelése egy nagy szemüveg, légzőkészülék, súllyal terhelt öv és egy mélységmérőkészülék volt.

Ferney lesben várt, mint a vadász. Az átlátszó vízben az operatőr mozdulatlanságától megnyugodva a sok ezer tengeri élőlény hamarosan tovább folytatta mindennapi életét. Ferney ekkor kezdte lefényképezni a sással, csodálatos vízinövényekkel benőtt, sziklás tengeri tájakat, s a szeme előtt elsuhanó halak miriádjait.

Egyizben, amikor 20 méteres mélységbe ereszkedett le, egy szikla mentén polippal került szembe. A polip kerek, sárgás árnyalatú, vérszomjas csillogású szeme hosszan

meredt az operatőrre. Ferney még fel sem ocsúdhatott ijedtségéből, mikor hirtelen valami meghatároz- hatatlan feketeség vált ki a szörnyetegből és feléje áramlott. Aztán a polip behúzta csápjait és gyorsan eltűnt a sziklák között.

Az operatőr sok érdekes felvételt készített a tenger mélyén. Színes filmet használt gépében és másodpercenként 22 filmkocka sebességé■* vei fényképezett.

A filmfelvételek befejezése előtt Ferney elhatározta: barátjával együtt 70 méter mélybe ereszkedik le a tengerbe. Felszerelésük a következő volt: vízhatlan ruha, szemüveg, két nagy tartályban pedig sűrített levegő a hátukra erősítve... Kezdetben minden rendben volt, de már 40 méter mélységben valami sajátságos mámoros érzés fogta el őket.

Ez a kábulat azonban ártalmaU lan volt.

SZIGLIGETI EDE

S z i <3 II <3 e 11 Ede (családi nevén: Szatmári József) 1814 március 8-án született Nagyváradon. Szülei előbb orvosi, aztán mérnöki pályára szánják. Szigligeti szótfo- gad, Nagyváradon és Temesváron tanul. Tanulmányai befejezése miatt szülei Pestre küldik. Szigligetiből azonban sosem lesz mérnök, megérzi, hogy nem ezen a pályán van a helye. Szülei azonban nem engedik, hogy „kétes” pályáján családi nevét használja, — ezért veszi fel a Szigligeti nevet;

Nemsokára azonban a színészettel is szakít, s író lesz. Első darabja, a „Megjátszott cselek”, nagy sikert arat, majd a „Rózsa" akadémiai pályadíjat nyer. Ettől kezdve mind kevesebbet játszik. Inkább ír, majd rendez: a Nemzeti Színház rendezője, aztán titkára és dramaturgja, 1873-ban ideiglenes, majd 1875-ben végleges igazgatója lesz a Nemzeti Színház drámai részlegének. 1878-ban bekövetkezett haláláig ezen a poszton dolgozik.

A kieqyezés előtti kor magyar drámáinak legtermékenyebb és legnagyobb hatású művelője volt. Sokat tanult a francia drámaíróktól: így a szerkesztést, a színpadi hatások, fogások technikáját. Eő humorérzéke, nagy színpadismerete számos nagyszerű vígjáték megírását eredményezte, (Liliomfi, A bajusz.)

Igen sok romantikus vonást találunk különösen történelmi színműveiben (Gritti, A trónkereső). Ezek a vonások azonban korának kimondott új romantikus drámáitól lényegesen különböznek. Hugó Károly, Obernyik Károly, Czakó Zsig- mond új romantikus darabjai ugyanis magukon viselik a roman- ticizmus hevületét, izzását — igaz, legtöbbször hamis, mesterkélt módon — Szigligeti darabjaiban azonban ennek a romantikus hőfoknak csak parányiját fedezhetjük fel. Műveiben szereplő érzés világa egyszerűbb; az érzések nem tombolnak úgy, mint a romantikus drámákban;

Iqen naqy érdeme, hogy a szabadságharc leverése után is korának több égető kérdését veti fel. Az önkényuralom éveiben, amikor többen tartózkodtak ezektől a problémáktól, Szigligeti bátran, tájé- kozódottságának, írói tehetségének minden erejével hozzányúlt a társadalmi kérdésekhez. A fejlődő kapitalizmus számos visszássága, a kivándorlás problémája, a munkáskérdés, az egykori nemesség eladósodása, elzüllése több drámájában helyetfoglal. (Fenn az ernyő, nincsen kas, A lelenc. A fény árnyai, A strike. Az amerikai).

Hogy mennyire foglalkoztatta Szigligetit például a magyar nép függetlenségének kérdése, ezt a „II. Rákóczi Ferenc fogsága” c. darabja is bizonyítja. g

Az önkényuralom éveiben, amikor sokan meghátráltak. Szigligeti akkor is a körülmények engedte határokon belül írói eszközökkel hazaszeretetre, szabadságszeretetre nevelte a magyarságot, s szinte minden drámájában leplezetlen osztrák gyűlöletéről tesz bizonyságot;

Az első népszínmű - a Csikós — is az ő nevéhez fűződik. Ez és az utána következő népszínművek — A lelenc, A szökött katona — még akkor is, ha tévesen, vagy nem mindig tisztán ábrázolják az egyes népi figurákat, abban a korban bátor és jelentős irodalmi és politikai tettek voltak. A népélet egyes kérdéseinek színpadi ábrázolása, a népi alakok színpadi térhódítása, s az ezekkel kapcsolatos valóságos problémák felvetése Szigligeti egyik legnagyobb érdeme. Példája nyomán egymásután keletkeznek a népszínművek: Tóth, Csep- regi, Szigeti mindannyian Szigligeti drámai eredményeiből indultak ki.

Népszínműveinek újszerűsége heves, sokszor viharos vitákat váltott ki s ezek mind az elméleti kérdések tisztázódását eredményezték; Nem kétséges, hogy Szigligeti a magyar drámairodalom egyik legnagyobb tehetségű képviselője volt; Jókai Mór 1857-ben így ír róla: Legelső három népszínművének körutazása az országban valódi diadal járat volt. Emlékezem a várakozásteljes estékre, miket mint ifjoncdiák átéltem, a „Szökött katona” előadása előtt, s előadása után, a közönség elragadtatására és saját levertségemre, hogy miért nem tudok én ilyet írni? Akkori irigységem Szigligeti tehetségére legbiztosabb alapja annak a becsülésriek, ami most érzek iránta: az évek és a közeliét qem tették őt előttem kisebbé

Népszínművei leszoríták a hajdani velőtlen bohózatokat, a siralmas rémdrámákat s eleven erőteljes irányt, élethűséget, igazságot, tiszta morált és emberszeretetet hirdettek a színpad deszkáiról: népdalaink felhatottak általok a szalonokba, s a comptoirokba (irodákba) főurak és kereskedők eddigelé magyar hangok elől zárvatartott szobáiba; később utat mutattak művészi irodalmi érdekeiknek is, s jelenben ez olyan tőkéjét képezi a színháznak, melynek morális és anyagi kamatjai igen nagy helyet foglalhatnak a számadásokban.”

Ma. évtizedekkel később, sem homálvosultak el Szigligeti érdemei, több drámája ma is megbecsült értéke irodalmunknak.

Híves László