Szolnok Megyei Néplap, 1955. február (7. évfolyam, 26-49. szám)

1955-02-24 / 46. szám

IRODALOMiÄÄilMSZET Barlangkutatás—akadályokkal A mult év őszén értékes terrrté- aeti kinccsel gazdagodott hazánk: íz Élelmiszeripari Minisztérium Kinizsi Sportkörének barlangku- :ató csoportja többhónapos munka xtán feltárta az ország egyik leg- lagyobb és legszebb cseppkőbar­langját, az egerszegi Szabadság cseppkőbarlangot. A kutatók annakidején egy víz­nyelőben sziklaomladék között vájt mély aknán keresztül jutottak le a barlangba. A közelmúltban meg­indult gyors hóolvadás azonban pusztulással fenyegette a barlang- rendszer egyetlen bejáratát. A nagy víztömeg meglazította az ak­na falait, sőt több helyen omlást idézett elő. A lelkes kutatók a zord időjárásban sem hagyták abba munkájukat, s életveszélyes körül­mények között dolgoztak, hogy mintegy 150 méternyi hosszúság­ban ácsolással biztosítsák az om­ladozó aknát. Közben a Geofizikai Intézet mérnökei is hozzáláttak a barlang bejárati szakaszának felméréséhez. Amíg a mérnökök az akna legalsó szakaszában dolgoztak, a középső részen sziklaomlás keletkezett, amely teljesen elzárta felmérő cso­portot a külvilágtól. A feltáró bri­gád vezetője, Balázs Lajos, önfel­áldozó munkájának köszönhető, hogy még aznap sikerült épségben megmenteni a felmérőket. (MTD j HETI MOZIMŰSOR í SZOLNOK ! IBrBs Csillag fümsilnhát Hintónjáró szerelem február 24-től március 2-ig Mllieneam íüusinhá? Ettáncolt aranyak fghr. 24. ! KIS KARMESTER feör. 25-27 Apa lelt a fiam (16 éven felü'ielrnek) tnárc- 2—3 Itírökszen mi.klós K AMELIAS HÖLGY február 25-től március 2*1« MEZŐTÚR mindkét flimsdnhfe LILIOMÉI február 24-től március 2-ig TÜSKÉIÉ MAGNÓS MISKA február 29-tfll 27-ig EGY EJ VELENCEBEN teb28-tó! március 2-ig KISUlSZtlLAS Én és a nagyapám KARCAG 2X2 néha 5 fe&r, 24-től márc 2-ig IÍSZBERÉNY VERŐI február 24-ttl márc. Ma fl világ legnagyobb távcsöve Minél nagyobb távcsövet használ a csillagász, annál jobban megfi­gyelheti vele a csillagok birodal­mát. A mai távcsövek már a tech­nika valóságos csodái. Képzeljünk el egy hatalmas. 15 méteres csövet akkora átmérővel, amelyen egy vasúti mozdony át­férne. Ilyen a világ legnagyobb távcsöve, amely a legdrágább a tudományos műszerek között. Tejből ~ GOMB Gondolnánk-e arra, hogy tejből gombot is lehet készíteni? Már pe­dig ez a valósáp. Egyik műanya­gunk, az úgynevezett galalit, tejből készül. Hogyan történik ez? Ha lefölözött tejet savval, vagy ajtóval kezelnek, a galalit alap­anyaga, kazein csapódik ki belőle. A kazeint vízzel összegyúrják és megkeményítik. A keményítés gyakran igen lassan megy. Néha hónapok kellenek ahhoz, hogy a galalit megkeményedjék. Ha vi­szont megkeményedett, akkor igen jól esztergálható, kitűnően fényez­hető és igen szép gombokat készí­tenek belőle. A% acélgyártás történetéből Ki ne hallott volna a hires da­maszkuszi acélpengékről, amelyek igen jóminőségű acélból készültek? Ezeket a pengéket többszáz évvel ezelőtt Damaszkuszban, Elő-Ázsiá- ban készítették. Készítőik az eljá­rást mély titokban tartották és tu­dományuk apáról fiúra szállt. Mi volt ez a féltve őrzött titok? A kovácsolt vasat falevelekbe ágyazták és a faleveleket meggyuj- tották. A levegőtől megfelelően el­zárt falevelek nem égtek el telje­sen, hanem elszenesedtek. Ez a fi­nom minőségű szén a vassal egye­sülve, annak tulajdonságait megja­vította és igen jó acélt adott. Később úgy készítették az acélt, hogy előre kiszámított mennyiségű faszénbe ágyazták a vasat. A leg­újabb eljárás szerint nagy kéntar­talmú gázban hevítik és így edző­dik elsőrendű acéllá. Három levpl a vidéki szinelőadásokról ED Három levél fekszik előttünk. Az első Szelevényről jött, Kovács Már­tonná és Pintér Katalin írták. A második zagyvarékasi, írója Három János, a harmadik: a szolnoki Szig­ligeti Színház válasza Lipp József­nek, a martfűi kultúrotthon igazga­tójának. Mind a három levél a vi­déki színelőadásokkal foglalkozik. Szelevényről azt panaszolják, hogy egy ismeretlen nevű színé­szekből összeverődött maszek tár­sulat milyen nívótlan és ízléstelen operettestet tartott a községben. Zagyvarékason magyarnóta estet hirdettek, amelyet végül nem tar­tottak meg. A levélíró szerint azért, mert a jegyek nem keltek el előre és a szolnoki Szigligeti Színház az előadást lefújta. A Szigligeti Színház válasza Lipp Józsefnek pedig arról szól, hogy a „Tánccal a világ körül” c. előadás — amelyet a martfűi kultúrotthon igazgatója lapunk hasábjain kifo­gásolt =*? nem a színház tájelőadása volti m Nem véletlen, hogy ez a három levél így összeszaladt. Mind a há­rom annak a felháborodásnak a jelzője, amely az utóbbi időben né­hány vidéki színelőadással kap­csolatban támadt. Végeredményben két kérdésről van szó. Az egyik az úgynevezett „vadtársulatok?’ ügye, a másik pe­dig a Szigligeti Színházé. Az utóbbi hónapokban valósággal elözönlöt- ték a falvakat az alkalmilag össze­verődött színésztruppok. Nem egy­szer előfordult, hogy ezek a nép­művelési minisztérium által szen­tesített iratokkal a kultúra felkent lovagjaiként jelentek meg a közsé­gekben. Erre talán legjellemzőbb példa annak a társaságnak az esete, amely a Surjánt Állami Gaz­daságban fejezte be megyei pálya­futását. A népművelési miniszté­rium ajánlása folytán ez a társulat a legkiválóbb szelleműnek volt Iga­zolva. Itt a megyében olyan botrá­nyosan szerepeltek és viselkedtek, hogy a Suridni Állami Gazdaság­ban a rendőrség letiltotta az elő­adásukat. E társulatok ellen kulturális szer­veink csak az utóbbi időben vet­ték fel a harcot. A megyei {tanács népművelési osztálya most adott ki egy rendelkezést, hogy a megyei, vagy járási tanács engedélye nél­kül alkalmi társulatok sehol sem léphetnek fel, s most vonta meg a működési engedélyt a „Jó, ami jó” műsorral szereplő társaságtól. Hí A másik kérdés a Szigligeti Szín­házra tartozik. A színház igen nagy megbecsülést szerzett tájelőadásai- val. Megyénkben mindenütt ese­ményszámba mennek ezek és nem kis részük van abban, hogy a fal­vak dolgozói ma már komoly igé­nyűek. Azonban az alkalmi társulatok szereplésével kapcsolatban felme­rül a színház felelőssége is. Így a zagyvarékasi magyarnótaest elma­radásáért és a martfűi előadásáért is. Tény az, hogy a szolnoki színé­szek esetenként — a színháztól függetlenül — vidéken szerepelnek. Ilyen előadás volt a martfűi is, amelyet Lipp József kifogásolt. Ilyen volt a turkevei is, ahol ta­nácsülésen emeltek szót a Szigli­geti Színház tagjainak nívótlan szereplése ellen. A színház igazgatósága Lipp Jó­zsefnek adott válaszában azt írja, hogy az ilyen szerepléseket elítéli, de megfeledkezik arról, hogy ezek a színház nevében folvnak. A kö­zönség tehát jogosan okolja a szín­házat, ha a várakozásában, mű­vészi igényeiben becsapva érzi ma­gát. m Nincs nekünk az ellen kifogá­sunk, hogy a szolnoki színészek a színházon kívül is szerepeljenek, de akkor is legyenek igényesek és nyújtsák azt, amit egy rendes elő­adáson. Időlárásteientés —■ Várható időjárás csütörtök estig: Erő- —,-Jp/ sen felhős idő, he- ’yenként ködös idő. Többfelé, elsősorban ''W$jjr'i,'/{/ a Dnnántú’on és az Alföld déli részén havazás, havas eső. A hideg gyen­gül. Várható legalacsonyabb hő­mérséklet ma éjjel: mínusz 2—mí­nusz 5 fok között, legmagasabb nappali hőmérséklet csütörtökön nulla—plusz 3 fok között. szelevényi Okulásul idézzük levél zárószavait: „Ne gondolják a falusi népet olyan butának, mint a múltban. Mert ha színházunk nincs is, de hallgatunk rádiót, s az elmúlt ttz év alatt sokat nőttek az igényeink.” T. K. A ,,Bajuszától a „Párizsi vendégéig SZIGLIGETI EDE írói hagyatékának egyik kedves, szel­lemes darabja: A bajusz. 1868 október 4-én mutatta be a Nemzeti Színház. A vígjáték nagy feltűnést aratott. A kritika is örömmel fo­gadta. A Magyar Tudományos Akadémia — még a színházi bemutató előtt — Teleky-díjjal tüntette ki. A darab a XVIII. században, a rokokó-korszak idején játszódik. E kornak egyik jellemzője a magyar arisztokrácia elnémetesedése, a magyar főurak külföldet való utánzása volt. Szigligeti ezt az ostoba divatmajmoláson is túlmutató, alapjában hamis, léha magatartást ál­lítja pellengérre s a humor, a szatíra fegyverével gúnyolja ki. Kol- tay alispán német nőt vett feleségül. Thurmdreispitz Adelaid báró­nőt. Felesége csakhamar ráveszi férjét, hogy magyarországi birtokuk­ról utazzanak Bécsbe. KOLTAY a családi béke megőrzése miatt hajlandó is erre. Ade­laid Bécsbe hívja unokanővérét, Thusnélda bárónőt, hogy segítségé­vel bejuthasson a legközelebbi osztrák házakhoz, az udvarhoz. Thus­nelda Párizsban könnyelmű életet élt, s hitelezői elől menekülnie kellett. Itt Bécsben Koltay pénzéből szeretné léha életét folytatni, s hogy ezt megtehesse, úgy akarja lekötelezni Koltayt, hogy meghí­vót szerez egy udvari fogadásra, sőt grófi címet is ígér. Ehhez azon­ban az szükséges, hogy modorban „előkelőbbek”, ruházatban „fino­mabbak” legyenek — tehát vessék le a magyaros életformájuk külső megnyilvánulásait — s Koltay még a bajuszát is vágassa le. Koltay felesége kedvéért, házaséletük békéje miatt mindenbe belemegy, de a bajuszt nem hajlandó levágatni. Kész az összeütközés, amely csak sok bonyodalom, vidám helyzet után simul el. Nyilvánvaló, hogy Szigligeti ebben a darabban többet akar mondani a szimpla bajusz­problémánál. ELSŐSORBAN] hogy a boldog családi élethez nem külső caf- rangok, az idegen életforma majmolása szükséges, hanem az, hogy két ember megértse, szeresse egymást. Másodsorban Szigligeti hitte, hogy a szabadságharc leverése után a magyarságot tiszta hagyomá­nyaihoz, szokásaihoz, igazi lényéhez való ragaszkodása menthette csak át egy jobb és szebb jövőbe. A BAJUSZT tavaly Tahi László dolgozta át opere**-. Zenéjét a „Boci-boci tarka” operettből megismert Vincze Ottó szer—' 4 „Pá­rizsi vendég” címet azért kapta a darab, mert a Párízcl ’ érkező Thusnelda akarta rávenni Koltayt, hogy a bécsi életforma szerint él­jenek. A Szigligeti Színház február 25-én, pénteken este mutatja be a „Párizsi vendég"-et. ____________ Hi ntőnjárő szerelem A szolnoki Vörös Csillag filmszínház a mai naptól kezdve játssza Urbán Ernő Kossuth-díjas író legújabb, színes filmvígjátékát, a „Hin- tónjáró szerelem“ c. filmet. A film főszereplői a legjobb színészek közül kerültek ki: Bihari József, Makiári Zoltán, Fonai Márta, Szirtes Ádám, Sinkovits Imre. lliWMajwnLJi i^_*jiiu<_áijnnf .ß m ÜGYES-BAJOS DOLOGBAN (KÉM CSIPÁK BOLGÁR TÖRTÉKET) A z öreg töprengve, búsan üldo­M gélt a fülke padján, s egé­szen bsliúzta magát jókora köd- mönébe, Hosszú, gyér bajusza ke­serűen fityegett alá, s csak az időnként hallatott mély sóhajoknál rándult fölfelé. Néhány kortyot húzott pálinkás bütyköséből s erre magatartásában figyelemreméltó változás állott be. Kezei, amelyek eddig lefelé lógtak, most fölhúzód­tak, s ámultán széttárultak. Száját halk mormogás hagyta el, majd a mormogás zsörtölődésbe ment át, zsörtölődésbe, amelyet öreg fülke­társam előttem ismeretlen hatal­makkal folytatott. •—1 Mi a baj... valami kellemet­lenség? — kérdeztem figyelmesen. — Hát tudom én? — tárta szét ismét a két karját az öreg. — Se füle, se farka.., öt napi látás­futás semmiért. — Keresett valakit, vagy.«, — Persze — hagyta helyben az öreg. s ismét kortyolt egyet— de akit kerestem, hej! — csóválta ke­serű mosollyal a fejét — Pedig a tanácselnök azt mondta: — Eredj, Péter apó, Szófiába, ebbe és ebbe a hivatalba, ott helyreütik a dol­godat, s este gyere vissza... Okos ember az!... fin azt mondtam: — Jól van ha csak egy napról van szó, mért ne mennék. El is menteim s egyenesen oda abba a hivatalba, de már a kapuban rámkiáltottak: — Megálljon, apó, nem megy az úgy! Ha be akar menni, kapu­cédula kell. — Hát ha kell, akkor jól van — íeMetn nekik engedelmesen. Dent a szobácskábán két fehér­® nép ül. Gyanakodva vég is­mernek s azt mondják: — Apó, kihez akar menni? — Honnan tudjam én azt? — fe­lelem nekik. — Ügy áll a dolog, hogy én meg az öcsém.., — Apó, minket a maga, dolga nem érdekel. Mondja meg, kihez akar menni? — Honnan tudjam én azt? *— i— mondom nekik megint. .— Márpedig azt magának tudnia kell — feleseltek vissza a fehér­népek — máskép nem megy. — Hiszen mondtam maguknak, a dolog úgy áll: én meg az öcsém a tavaly nyáron —« —• Idehallgass —1 szólt az egyik fehémép a másikhoz — küldjük Ivanszkihoz, az majd útbaigazítja. — Küldjük — bólintott a másik. — Apó, magát Ivanszkihoz küld­jük — mondta egyszerre mind a kettő. — Várjon, mindjárt utána­nézünk telefonon. Azzal az egyik feltárcsázott egy számot. — Nincs a szobájában Ivanszki elvtárs valamelyik másik szobába ment. Várjon egy keveset. — Jól van — mondom —* miért ne várnék. Elültem ott legalább egy órát, végül is megkérdeztem: — Vajon nem ment-e már visz- sza a szobájába Ivanszki elvtárs? — Meglátjuk — felelik a fehér- népek, s ismét megforgatják a te­lefont. —• Ah! Megjött, de aztán megint elment valamerre, várjon még egy keveset. Megint csak várok, egyszer csak hallom, hogy a két fehérnép kiabál valaki után: — Ivanszki elvtárs, Ivanszki elvtársi Ez az ember magára vár! — Nem látja, hogy dolgom van kint? — mordul rám Ivanszki, —i Jöjjön holnap. — Már mér ne jönnék — fele­lem, s másnap ismét beállítok. — Ah! Korán van még apó! — mondják a fehérnépek. — Hivata­los óra előtt nem lehet bememm. Jöjjön egy óra múlva. \/ isszajövök egy óra roúlv$, s ’ mindjárt bebocsátanak. — Tőlünk mehet — mondják kézlegyin'tve. — Ha Ivanszki nincs a szobájában, várja meg ott. Fölmentem hát Ivanszkihoz. >— Hát magát hogy engedték föl? — förmedt rám mérgesen Ivanszki, >— Éppen értekezletre készülök. — Hát tudom én? — felelem neki. .— Ha akarja, jöhetek ké­sőbb .; i — Gyerünk, — legyintett Ivan­szki — miről van szó? Kezdem neki mesélni: így és így, a tavaly nyáron elmentünk az öcsémmel az erdőbe fát vágni ... — Az erdőbe? kérdezte Ivanszki. — Mi közöm van nekem az erdőhöz? — Hát tudom én? Azt mondták, hogy Ivanszki és én feljöttem. — Micsoda dolog ez? — mérge­lődött Ivanszki. — Én a baleset- vizsgáló csoportot vezetem, mit keres maga nálam? Apó, magának egészen más hivatalba kell men­nie! — Jól van, — felelem — elme­gyek én oda is. ha kell. Mondja meg nekem, miféle hivatal, s már itt sem vagyok. Mégis csak derék ember ez az Ivanszki. Markomba nyom egy cé* dulát, s azt mondja:

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom