Szolnok Megyei Néplap, 1955. február (7. évfolyam, 26-49. szám)

1955-02-20 / 43. szám

Nyolcadik csípés SZATIRIKUS OLDAL 1955 február 20

'*^^+a***+*^^aa***<***>^a** i*a* * **** *ttá»■* xi^BVvvivuvi^n_ru\inj-iViArunjivi~r>A<VU^cr»wiVv*»‘w*^^ffci^**i"'**“«**■»^^****■**1

Telefonbeasélgetés

Ülök a TITÁSZ-nál, egyszercsak jön egy elv- lárs és azt mondja az igazgatónak:

— Kaptunk 50 méter gumiszönyeget.

— Na végre — tört ki a hála sóhaja az igazgatóból.

— De baj van.

— Micsoda?

— A Gumiabroncs és Gumiáru Értékesítő Vállalat azt írja. hogy a küldött 5 mm vastagságú gumiszőnyeg 25.000 Volt feszültségű kapcsolóállomás kezelőtermébe készült; Azt javasolják, hogy mielőtt azonban használatba vennénk, próbáljuk ki — vajon jól szigeteli-e a 25.000 Voltot;

Mire az igazgató:

— Rendben vari. írja meg nekik, hogy a próbára küldjék le a MEO- sukat; s s

*

A múlt héten, mikor Tiszasülyön jártam, egy vándorcirkusz szerepelt a községben;

Hideget ebédeltem és evés után betértem a

földművesszövetkezet kocsmájába egy pohár sörre. Rajtam kívül még három ember támaszkodott a söntésasztalnak; Mind a három részegen;

Egyszercsak azt mondja az egyik:

— Ha az úr tudná.

F-O-R-G-Á-C-S-O-K

J-J a az újságíró holt anyaggal dolgozna, akkor a szerkesztőség semmiben sem különbözne — mondjuk — egy asztalosmühelytöl.

Mert nálunk — ha láthatatlanul is de szintén van forgács.

Az íróasztalokon, a padlón, eldobott, hasznavehetetlen gondolatok, kéziratokból kihúzott körmondatok, elcsépelt frázisok, meg nem írt élmények, apró, színes lim-lomok hevernek szerteszét.

Hát én most ezekből összeszedek egy lapátra- valót és közreadom.

A MÉH úgysem veszi meg.-.i

hogy milyen nehéz a parasztember sorsa. Már csak a Tisza feneke után nem kell beszolgáltatást fizetni.

Erre megszólal a második:

— Matyi, .te hallgass, te kulák vagy.

Mire a harmadik:

Tévedés

A szandaszöllő6Í kanyarnál rossz irányba terel a kanyart- jelző tábla.

A^v.

— Nem látta, hogy az út másfelé kanyarodik?

— Láttam én, de nem tudtam eldönteni, hogy a szememnek higyjek-e, vagy a táblának.

— Aztán azt sem tudod, hogy ki ez az úr.

A kulák kidülleszti a mellét és nagyhangon azt mondja:

— Én ne tudnám? Cirkuszos ;; j

*

A február 1-i számunkban „Sok bába között'“ címmel cikket írtunk. Arról szólt, hogy hiába van négy útfenntartó vállalat Szolnokon, a Kolozsvári- híd esőcsatornája mégis rossz, a lefolyó víz a járókelők nyákéba csurog.

Erre a cikkünkre kioktató hangnemben a Kecskeméti Útfenntartó Vállalat válaszolt. Többek között a következőket írja:

„Az említett kis cikk írója az ilyen rendellenesség meglátásakor — vagy azt megelőzően — forduljon az illetékes gazdához, aki majd a szükséges intézkedéseket meg fogja tenni a javítást illetően.’*

Ezzel kapcsolatban két kérdésem van:

1; Hogyan Jelentsek olyan rendellenességet, amelyet még nem láttam meg?

2. Ha mindazt, amit észreveszek, a különböző szervekhez szaladgálva, élőszóval mondanám el — újságíró lennék-e akkor?

t k,

— Nem túlzók kérem ... Pontosan ekkora volt, ahogy. mutatom.

jlótfdicddnt Mti hollandiai

Ugyan, tanti, mit szaladsz. Egyáltalán nincs sietségre ok. A papa egy órával előretolta a mutatót.

Damjanich aranyórája

Vá It o z á s

tj)ß elő!t/a

— Az a részeges Kovács még most is a törzsasztalnál üli vé gig az egész éjszakát?

Rendszerint csak tízig ül ott.

— Hát mégis csak szolidabb lett?

— Nem. Tíz után már az asztal alatt szokott lenni.

iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiMiiiiniiiiiiMiHiiiiiHiiiiii

Vzolnokon a temető melleti au- ^ tóbusz megállónál van egy pocsolya. Ez az időjárás állapota szerint hol kiszárad, hol újra megtelik. Ez utóbbi változat a gyakoribb, különösen így félidőben. Ilyenkor aztán az autóbusz megállót nem lehet megközelíteni.

Nem tudom, melyik szervhez tartozik ennek a pocsolyának az eltüntetése. a MÁVAÚT-hoz. vagy a tanács-hoz-e, vagy mindkettőhöz. Mindenesetre az a véleményem, hogy egy kevés salakkal a (gyárakban bőven lehet szerezni) köny- nyen el lehetne tüntetni a pocsolyát.

Ebben az esetben nem történt volna meg az alábbi eset. Egy anya leszállt, levette kétéves forma gyermekét, aztán az utasok leadták csomagját is. Mig a csomagért nyúlt, a gyerek elesett a sárba. Az asszonyka utánakapott, a kosár kiborult s a bennelévő élelmiszer a pocsolyába hullt. Kárba ment. Az illetékes szervnek sokkal gondosabban kellene törődni ezzel az elhanyagolt autóbuszmegállóval.

Balogh Lászlóné Szolnok, Temető u. 2.

Damjanich János, a szabadságharc legendáshírű tábornoka a szolnoki csata idején, az alföldi táborozáskor sokat járt csapatszemlére. Egyszer egy falusi kocsmában kellett megszállnia. A zsúfolt fogadóban folyt a bor, s olyan lárma

éktelenkedett, hogy lehetetlenség volt tőle aludni.

— Kocsmárosl r— szólt Damjanich, r— Holnap korán kelek. A tiszaháti cserjésben elvesztettem az aranyórámat. Keltsen fel és segítsen megkeresni.

A borozók erre öszszesúgtak, kettenként- hármanként elszállingóztak, s míg fáklya- fény mellett kutatták a cserjést, Damjanich zavartalanul pihent reggelig, ami rá is fért, hiszen ebben az időben sokat volt talpon.

A PRIMAS

Egv hajnalig tartó balatoni nyári cécó után a mulató társaság —cigány bandával együtt — motorcsónakba szállt, rövid sétahajózásra. A motoros piszkos és rozzant volt, köpködte a kormot és hamut. — A prímás fehér porcellán nadrágja

PANASZA

fekete lett a koromtól, fekete bársony kabátja fehér a hamutól. Éktelenül kezdett káromkodni:

■— A mindenét neki, ha ezst tudtam volna, fehér kabátot és fekete nadrágot vettem volna fel.

Kommentár nélkül

HAJMERESZTŐ ESET

Remek lesz a frizura,

— Kész. Tessék megnézni a tükörben,

—■ Köszönöm, felesleges.,,