Szolnok Megyei Néplap, 1955. február (7. évfolyam, 26-49. szám)
1955-02-02 / 27. szám
1955 február 2. SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP 3 Mikor lesznek lakások a Szolnokvidéki Kiskereskedelmi Vállalat irodái helyén? M- ^ Néhány nappal ezelőtt jelent meg a megyei párt-végrehajtóbizottság ismert határozata. A dolgozók örömmel fogadták a határozatot, hiszen a legégetőbb kérdés enyhítésére figyelmeztet, s leghatározottabb komolysággal várja ei a vállalatok és intézmények vezetőitől, hogy tegyenek lépéseket lakások felszabadítására. A határozat hangsúlyozza, hogy elsősorban azokat az irodákat adják át, melyekben Szolnokhoz nem kötött megyei jellegű vállalatok foglalnak helyet. „Ilyen pl. a Szolnokvidéki Kiskereskedelmi Vállalat . . 03 Ellátogattunk a BéláiannLsz-utca 3. számú háziba, a Szolnokvidéki Kiskereskedelmi Vállalathoz. Kilenc helyiséget foglal el az iroda. Hazudnánk, ha azt állítanánk, hogy bőséges hely áll rendelkezésükre, Mintegy negyven ember dolgozik a lakószobákból átalakított irodahelyiségekben. Bennünket az érdekel, olvasták-e a vállalat kommunistái a megyei párt-végrehaj tóbizottság határozatát. s hog>Tan kívánnak eleget tenni a felhívásnak „... hogy önként, vagy a felülvizsgáló bizottság javaslatára épületük teljes, vagy egy részét lakás céljára adják át”. Itt részleges átadásról nem lehet szó, mert a vállalat egészében át- teheti székhelyét Jászberénybe, vagy Törökszentmiklósra, ugyanis ez az áruellátási körzete. Tehát az a beszélgetés tárgya és alapja, hogyan készülnék végrehajtani a párt határozatát, mikor adják át a kilenc helyiséget lakásnak? m A párttitkár elvtárs mindjárt azzal kezdi, hogy isrrerteti a vállalat dolgozóinak lakásproblémáit, s mindazt, amá e téren náluk megoldásra vár. (Mindenesetre eggyel több ok arra, hogy ezekben a meleg szobákban ne írógépek, hanem gyerekék zakatoljanak.) — A párttitkár elvtárs ezeket mondja: A mi vállalatunk ugyan megyei jellegű, de mégis Szolnokhoz tartozó. Itt van a megyei tanács, itt van a kereskedelmi igazgatóság, itt vannak a nagykereskedelmi vállalatok, mindez ideköt bennünket. 63 boltot láttunk el, s ez neir.' kis dolog. Valószínű, hogy a nagykereskedelmi vállalatok szintén átadnák helyiségeket, s elköltöznek Szolnokról. A megyei tanács és a kereskedelmi igazgatóság marad, de ezekkel úgysem kell naponta érintkezniük. Azonkívül Szolnok Török- szentmiklósról s Jászberényből is egészen könnyen magkőaeií thető Mint segítő eszközt a telefont említjük meg. mely szintén alkalmas az ügyek gyors elintézésére. — Igaz — bólint Pap elvtárs, — de mi lesz a családos err berekkel, hogyan jönnek velünk, teszem fel Törökszemtrr iklósra az itt lakó dolgozók? — Reggel 7 órakor indul a vonat és délután ismét jön Szolnokra. A munkaidő kezdése és vége kitűnően összehangolható mindezzel. És így tovább. A végén Pap elvtárs azzal búcsúzik, hogy „nehéz dolog, de nem lehetetlen.“ Miért lenne az? Három család elhelyezése, boldogsága nagyon sokat ér. Olyan cél, melyért a vállalat kommunistáinak, — s a párt titkárának elsősorban —• érdemes harcolnia. Ül Most pedig Bognár József elvtársat mutatjuk be, a vállalat MSZT elnökét. Párttag, népnevelő, akire a tanácsválasztások során igen nagy feladat hárult. Becsülettel teljesítette azt is, akárcsak szakmai megbízatását. A Szolnokvidéki Kiskereskedelmi Vállalat előadója, a ruházati cikkek beszerzője. Amikor a határozatra utalunk — n eg sem említve azt, hogy az Neki, a népnevelőnek is szól — azonnal reagál. — őszintén mondom, már az első olvasás után elgondolkoztam, mi mit tegyünk? Nem látok tisztán. — Neíkünk tényleg vidéken a helyünk. — De nagy strapa kérem vidékre járni. (Vájjon egyetlen szobában szorongani gyerekekkel — talán kényelmes dolog) Igaza van abban, hogy a forgalom. a közlekedés nem probléma 15—20 kilométerre. De mi lesz a kapcsolatainkkal? Honnan kapókén időben gyermekkonfekciót, vagy oanr.utszö vetet, akkor, amikor azt a boltok sürgetik? Hogy az áruk egy részét ebben a pillanatban is Török- szentmiklóson tárolják, az igaz. Nem, nem naponta kell szállítani, ez túl drága és körülményes lenne. Hadd gondolkozzam egy percig. Teherautónk van, ha szükséges, eddig is a Tefu segített ki bennünket Az út lényegében nem hosszabb, hiszen csak a Jászság a probléma. — Mi az akadály tehát? — Az embereket meggyőzni nem könnyű feladat. Ezzel kell a munkát kezdeni. Aztán terepszemlét kell tartani. Most még arra kérem’ Bognár elvtársat, el ne feledje, hogy a dolog nagyon sürgős, s rengeteg a lakásigénylés. A kunszentmártoni járási tanács népművelési csoportja a járási könyvtárral és a járási kulturház- zal karöltve pályázatot hirdet néprajzi gyűjtésre. A pályázat tartalma: 1. A község történetének feldolgozása; 2. Népi hagyományok, játékok, szokások, rigmusok, közmondások gyűjtése, leírása; « 3. Népi táncok gyűjtése és leírása; 4. Népdalok gyűjtése és leírása; 5. Történelmi értékű régiségek, népművészeti munkák, hagyományos tárgyak gyűjtése. — Tudom én azt, ismerem a körülményeket. A megyei pártbizottság határozata nagyon emberséges. Arról beszél, azon enyhít, ami a legjobban fáj az embereknek. — Lássa, nálunk is itt van a Somodi elvtárs. Három családdal szorong egy lakásban — mindég rossz a kedve. Nem mindegy hogy van-e és milyen az otthona az embernek. Mondja — és mi lesz, ha elmegyünk innét? — kérdezi hirtelen. Kapunk-e helyet, lakást ezekből a helyiségekből ? — Persze, hogy kapnak Bognár elvtárs. A helyiségek ötven százaléka felett maguk rendelkeznek. — Igazságos a határozat — ismétli Bognár elvtárs. — Hiszen, ha Somodiékat e! tudnánk helyezni, megmondom őszintén, most közelebb érzem az egészet magamhoz — tudja, mégis csak jó lenne enniük a becsületes családnak végre nyugodt otthont teremteni.., m Két hét hulva taggyűlés lesz a Kiskereskedelmi Vállalatnál. Az a kérésünk, mondja el mindezeket ott is Bognár elvtárs. S addig is lelkiismeretesen — ahogyan novemberben a választások ideién dolgozott, győzze meg munkatársait — és a vállalat vezetőit is — a költözés sürgősségétől. Mert kell a lakás Scmodiéknak, kell sok más családnak is. S kik harcoljanak ért?, ha nem a párt egyszerű katonái, a népnevelők? Egri Aranka. A pályázók részvételi szándékukat február 5-ig küldjék meg a népművelési csoportnak. A pályázati munka elkészítésének határideje 1955 május 1. A járási tanács népművelési csoportja a pályázaton indulni szándékozók részére február 5-én, szombaton értekezletet tart, ahol részletes tájékoztatást nyújt. Az értekezlet délelőtt 9 órakor kezdődik a járási kulturházban. A pályázat nyertese 1000 forint, második helyezettje 600, a harmadik pedig 400 forint pályadíjban részesül. Sok a határidőből is 1954 márciusában hozzáfogtam, hogy állami segítséggel családi házat építek. Az építkezés költségvetése március 26-án készült el, ebbe a jászberényi Asztalosipari Vállalat 7428 forint 51, fillér értékű ajánlatot adott, az asztalosmunkák elvégzésére. A megrendelőlevelet augusztusban aláírtam, mivel megkaptam a kért állami támogatást. Az asztalos- munkák szállítására a határidő szeptember 1. volt. Szeptember 1-re kértem tehát az OTP- től az összeg kiutalását. Szeptember 1-én a jászberényi Asztalosipari V. közölte velem, hogy nem tudja a vállalt munkát leszállítani, s kérte, hogy a határidőt halasszuk el október 31-re. Október 31-én újból megismétlődött az előbbi eljárás és a határidőt ismét meghosszabbítottuk december 20-ig. Ez a határidő is csak határidő maradt. December 20. óta hat hét telt el. Azóta hétről hétre hitegetnek. Gömöri igazgató most aztán kijelentette, hogy mehetek ahova akarok, a megrendelést nem szállítja le. Nekem az OTP-hez havonta kell módosímegárt tásért szaladgálni, a házam készen van. csak az ajtók és ablakok hiányoznak róla. Szeretném tudni, hogy a jászberényi Asztalosipari Vállalat miért hiteget engem hónapok óta? Azért, hogy a végén egyszerűen kijelentse, mehetek, ahova akarok? Vagy órájuk nézve nem kötelező a szerződés? Ezeket a kérdéseket teszem fel Gömöri igazgatónak. kérem, hogy a Néplap hasábjain válaszoljon. HORTI IMRE mozdonyvezető Jászberény Bérház-u. 6. A kunszentmártoni járási tanács pályázatot hirdet a népi hagyományok felkutatására Két uralkodó herceg jött vele szembe három bölénnyel. Dani oda se szottyant nekik, áttaposott rajtuk. Beleugrott, átrúgta. Hozzá sziszegett a fogával, keresztül a foga-húsán. Három másik ember jött. A tömörkény, meg a gárdonyi, meg a mikszáth. — Mi járatban — mondta a tömörkény. — Mi járatban gazd- uram. Itt nem lehet átmenni, gazd- uram. Dram. Dani csak néze. Vérbenyihhant a szeme. Nagyot, keserveset fohászkodott a gyomraveleje. Két kezével odakapot, megfogta a népié seht és csak úgy szőrmentén, riszálva, odakente a palánkhoz. Még be is sózta, paprintotta, kevéssé. Egyet ropigott a fogával. s leharapintotta a két másik népiesek fejét, ügy meningélt to- vábbság, népiesek irányban. * Miskároló A gazda hatfele indult korpára malacnak. Még kissé tugymékolt a ládarekeszben, csetvett, pisztomált, mint akinek nem sietős. ■— Mi a fenét miáskol annyira? — vetette az asszony, zsőrhetnék- je támadván, igaz is, mit kell neki reggeli-reggelvén, hogy éppen any- nyira ...de csak úgy, inkább tisztességadásból. Láthatná, pitymázik a napocska. — Mit nem lel? Ezt az izé miskároló csaklit, te, hegy a hernyó nyüvessze ., * Hová a lcurságba kajtabajtátok? — Ott nézze kend, ahol van, nem ahol nincs — bőgte az asszony a szemivei a ládafenekére. Ott is volt. — No, leli? — E, a, e hát — biccent a hitese s már fente a lábszíjhoz, s rakta csak úgy hanyagul, kenyér meg a pityóka közé, a déli elemózsiához. Mint akinek oda kell csak, arra. S már dübörgött-loholt kifelé. Az asszony nem szólt, csak úgy gon- dolvást hagyintott utána, minek a neki. A tehén már nedvedzett idén, kétszeris, az emse meg tyúknyi, nem kell annak még miskárolás. Az meg csak ballagott, hunnyog- va-hüppenve, agyarán a pipával. Igaza van a csoroszjának, gondolta magának, a nap is hányja bogarát, odafent jó kis szellő vakaródzik. Jó is lesz az, a repcének, majd ha dűlni kezd. Eközben az útra tért, ahol ágad- zik. De nem a rétság fele fordult, mint különben. Átbakícant jobbra, a márgafőd irányában. Ott vöt a kis kulipintyó. A haragosáé. Az ablakon át meg is látta min- gyárt. Otthon volt, pöszmét sajkáit. Bérnapszámre kellett volna, de nincs munka. Csak úgy, az ajetórúd mentén tisztelt be hozzá. — Aggyisten — löttyentette a kalapszederjét. Az csak morgott valamit. Ültek, pipáztak. Déltájra megmukkant az ember. — No. •— Hát igy. — De nem a, a má nem. — Nem-e? Hát márgakubikos kend, vagy cservesz? Az anyád ... Pipázott, felállt, egyet bökött, a bicskával, szépen egyenesen. A hasa alá annak. Meg se nyiffant az ember. Lehuppant, lassan. A fejőszékre buggyant a bele, rángott egy párat. Aztán nem izgett többet. Tartsák rendben a házuk elejét Január 29-én reggelre ólmoseső esett. A járókelők — miután még reggel 7 órakor a Verseghy-úton a járda sshol ssrr volt fel- hrntve, — az úton közlekedni nem tudnak. Egymás után vágódtak el az emberek az úttesten és csak küiönös szerencse folytán úsztak meg kisebb sérülésekkel. Különösen a Tefu-garázsnál, valamint a Kiegészítő Farancsnckság előtt. — ahol igen nagy terület van — a járdát sohasem szórják fel, hóesés alkalmával a havat nem söprik le. Beszéltem erről kerületünk tanácstagjával, aki ezt már többször szóvátette a városnál. Egy esetben két tanácstag bement a Tefu- hoz és kérte őket. hogy a havat portájuk előtt seperjék el. Az ott- lévő gondnok azt mondta nekik: „Mit gondolnak, azért vagyunk mi itt, hogy a havat söpörjük, menjenek írás házakhoz és ott parancsoljanak.“ A két utca környékén lakók nevében kénem, hogy a Néplapban bírálják meg ezt az ügyet. Az Alcsiban lakó és dolgozó emberek megérdemlik, hogy róluk is gondoskodjanak, mind a tanács, mind az erre lévő szervek, vállalatok. Erdős Miklós, Szolnok. Venseghy-u. 18. szám. Hej, az a munkaidő! A törökszentmiklósi postahivatalnál komoly lazaságok lehetnek a munkaidő betartása, illetve kihasználása körül. Január 25-én értesítettek, hogy círr.ünikre csomag érkezett. A csomag átvevő-szelvénnyel fél 6, háromnegyed 6 óra között érkeztem a postahivatalhoz, de a csomagot átvenni nem tudtam, mart az elvtársnő, aki a resszortban dolgozik. már nem volt jelen, noha szolgálati ideje 6 óráig tartott. Január 26-án reggel kb. fél 9 órakor ismét a postahivatalnál voltam szerencsét próbálni, hogy csomagomat átvehessen. De szo- irorúan vettem tudomásul, hogy a kiadónő holléte ismeretlen, s így mégegyszer, későbbi időpontban tértem vissza a küldeményért. Hangsúlyozom, nem ez az első eset. Ezek alapján feltételezem, hogy más dolgozóval is előfordulnak ilyen eseték. — Kérem a postahivatal vezetőjét a fenti hiányosság megszüntetésére. Fehér Imre, Törökszentmiklós. & járási tanács dolgozója, cft NÉPLAP elintézte. Kiss Péterné szolnoki lakos arról panaszkodik levelében, hogy a kádfürdőben a folyosó szolgál váró- termül, melyben két-három pad van összesen. Szombati napon kevésnek bizonyul ez az ülőhely, a vendégek kénytelenek a Tisza Szálló söntésében várakozni, amiből a fürdőzők és a vállalat dolgozói között gyakran nézeteltérés keletkezik. A fürdő folyosójára ülőhelyeket csináltatunk és felhívjuk a dolgozók figyelmét az udvarias kiszolgálásra. — A Szolnoki Fürdő V. * A tiszatenyői földművesszövetkezet 1. sz. boltjába éppen akkor mentem vásárolni, amikor a bolt egyik dolgozója a kályhába begyújtott. Csodálkozásomra TÜKER- alágyujtós helyett petróleumot használtak. Helytelen, mert többezer forint érték mehet kárba tűz esetén. — Trencsényi Mihály, Ti- szatenyő. A boltkezelő utasítást kapott, hogy a készletükben lévő fából vágasson fel és TÜKER-alágyujtós- sal végezze a begyújtást. Mivel petróleumot használt, a szövetkezet felelősségre vonja, amiért az utasítást nem tartotta be és tűzveszélynek tette ki a rábízott értékeket. — A Földművesszövetkezetek Járási Központja, Törökszentmiklós. Az 1. sz. postán adtam fel január 14-én egy ajánlott levelet. Mikor is egy mellettem álló munkásnő egy 60 filléres bélyeget akart vásárolni, de csak egy forinttal tudott fizetni. A szolgálatot teljesítő tisztviselőnő durván visszadobta azzal, hogy nincs aprópénze visszaadni. (ZALA RÖZA, Szolnok.) « Zala Róza panasza jogos. Az illetékes kezelő szaktársnő figyelmét felhívtam az udvariasabb bánásmódra. Amennyiben újabb panasz előfordul, ellene fegyelmi úton jáA másik próbálta a miskárolót, csukódik-e. Csóválta fejét. — Kijár a szöge ennek — mondta — a fene vigye. Be kell kalapálni. Indult a kovácshoz. Az ágadzásnál érték ütői a magyar csendőrök. — No, gyüjjön kend, gazda — szíveskedtek neki. Az már értette. Ment szépen. A kovács előtt vitték. Ott megállt egy szuszra. Az egyik csendőr, ► szikár, csutkás, nagvesontú ember, szöszmételte, hogy akar valamit. — Na, mi ké? — Hát csak, ha nem törvény- túlsó ... Mert be kéne adódjék ez a miskároló itten... Kijár a szöge ennek. A nagycsontú bólintott, ö is ipari munkás volt, állatszámadó. — Hát csak adja kend. Majd béviszem. — Ügy a. Aztán szójjanak majd az asszonynak. Hogy vigye haza. A Sándornak kell majd, jövő ilyenkor. Disznóra. Isten mint nap. S ballagtak tovább, a törvény felé. runk el. (RIGLER JÓZSEF, Po»» tahivatalvezető, Szolnok.) * A tiszasülyi állami gazdaságnál mint konyhafelelős és raktáros dolgozik Magyari László. A hozzá beosztott dolgozókkal szemben meg nem engedhető módon viselkedifa Kérjük az ügy mielőbbi kivizsgálását. — Görbemajori fogatos kocsis részleg. A levélben említett panasz megfelel a valóságnak. Magyari Lászlót január 25-én más munkakörbe helyezték. — A MEDOSZ Megyei Bizottsága, Szolnok; * Fiam 1954 november 11-én be* vonult katonának. A szolnoki viz* ügyi igazgatóság nagykörűi mun* kahelyén dolgozott. Nem kapta meg a kétheti bevonulási segélyt) — Majzik József né, Nagykörű. Majzik József né panasza jogos; Fia részére a segélyt kiutaltuk. A rendelkezés értelmében csak an* nak fizethető ki, aki a bevonulási jegyét a munkáltatónak bemutatja. Fzt Majzik Emil elmulasztotta* Ezért késett a számfejtés. —■ Viz* ügyi Igazgatóság. Szolnok. * A kért postaládát a cukorgyár! népbolt mellé felszerelték. A környék lakói nevében köszönetét mondok közbenjárásukért. — Mézes Gyula sztahanovista. Szolnoki * A középtiszai öntöző vállalattól járó pénzemet megkaptam. Köszönöm fáradozásukat. (GONDOSS TIBOR, Kisújszállás.) • Dörnök István jánoshldal lakos a földosztás során 5 hold földet kapott, ezenkívül más inaatlana nem volt. A iövedelemadóösszeirás alkalmával először 19*9-hen. maid az 1952., 1953. és 1954. évi összeírások során földterületéhez számították. az uvarát képező 132 négy- szögöt területet is, F,zále*n1 éveken keresztül elesett az adókedvezménytől. A jászberényi járási tanács Hvízsnálta panaszát és 2407 forintot töröltek adókönyvéből. * — OCSKÓ FFRFíNC Szolnok, oivík-u. 7. s-ám alatti latos a vezetékes rá/Hóía átszerelését Vérié. V mímVájateVat ácMthsr 27-én et- «'ézeztük. (PestamiísTaki fenntartási üzem, Szo’n«k.) • Nyugdíiügvern intézésénél nyújtott segítségüket köszönöm. Járulékomat visszamenőleg is megkaptam, január 16-án 1420 forintot vettem kézhez. Cs. Bíró Lajos, Mezőtúr, * A kertváros és az alcsiszlgeti állami gazdaság dolgozói autóbuszt kaptunk, de örömünk nem sokáig tartott- Az autóbusz a megálilóhe- lyen otthagyott bennünket. Tímár Erzsébet, Szolnok. Járatszemélyzetünk figyelmét felhívtuk a helyes közlekedésre. Jövőben hasonló esetben a mulasztást elkövetővel szemben büntető- ieg járunk el. OSVATH JÓZSEF Szolnok, igazgatóhelyettes, 56. Autóközlekedési Vállalat.
