Szolnok Megyei Néplap, 1955. február (7. évfolyam, 26-49. szám)
1955-02-13 / 37. szám
Hetedik csivés SZATIRIKUS OLDAL 1955 február 13 A TAVASZ HÍRNÖKE RÉCÉN ÉS MOST A cibakházi határban megkezdték a szántást. =* r JW1 — Mondja kérem, az ön été lét is teljesen odaégették? — Igen. Teljesen ehetetlen. — Nem csaphatnánk talán lármát miatta együttesen? cdiont ke dinné eiijarei iámtól Az éjjel én nagyon furcsa, Csodás álmot láttam: A városban kényelmesen. Ráérve sétáltam. Kirakatot szemlélgettem. A friss nap sugara Barátságos fénnyel sütött A száraz utcára. Rá akartam gyújtani, hát Nincsen cigi nálam. Belépek egy trafikba és Leesik az állam. Csodálkozva két tenyerem Gyorsan összecsaptam. Mer ugyanis , Munkás“-t kértem S képzeljék el: kaptam. FeUniulva megvek tovább. Jaj de jé a kedvem' Csak az a baj. kevés „Munkás“~t, Egy dobozzal vettem. Belépek egv új trafikba, Reámnéz a, néni: Csak tíz doboz ,,Munkást“t adjak? Ennyivel beéri? Oh, köszönöm, rebegem én. Elég egyelőre, Elég lesz a tíz dobozzal Nékem egy időre. Hazafelé ballagok már „Munkás“-sál megtelve. Elém kerül egy jó néni S már pereg a nyelve: „Munkás‘‘-t tessék, cigarettát, Mennyit adjak, drágám? Jaj nénikéin, nem kell nékem - fis elfutok gyáván. Hazaérek, mondja párom: Nézd csak mit szereztem, Néked drágám harminc doboz Finom „Munkásl,-t vettem. Hüledezve székre rogyok. Fn is sokat vettem. Nem baj drágám, elszívod te .., lA nádién ébredtem > Mellettem egy doboz Kossuth, Hogv megszó’al. várom: m vrrv te biz, uta'va. Mert a „Munkás“ — álom. O. L. HL/MÓR a javakéi Mennyei lakoma Viadalra serkentette hajdan egy dervis a török katonákat, s azzal rekesztette be beszédét, hogy akik elesnek, azok a nagy prófétánál fognak ebédelni. Az egyik katona, amikor észrevette, hegy a pap a rohamtól visszahúzódik, azt kérdezte tőle: — Hát atyaságod miért nem jő velünk a mennyei lakomára? — Nekem fiam —• válaszolt a dervis, — ma böjtöm van. Szép asszony Egy szép asszony ment az utcán. Egy fiatalember így szólt társához: — Milyen szép asszony! — Az asszony ezt meghallotta s azt hitte, hogy gúnyolni akaiják. Mérgesen visszafordult és meg- vetölog szólt: — Ezt én nem mondhatom önről! — Természetesen — válaszolta a fiatalember, — mert ön nem tud úgy hazudni mint én. Jó észjárás Ratót lakóiról beszélik. hogy kovácsuk egyszer rossz fát tett a tűzre, összejátszott a betyárokkal s emiatt a nemes vármegyének fel keltett volna őt akasztani. Nosza felkerekedtek erre a rátótiak. megkötöztek két takácsot s bevitték a megyeházára nz eiispánhoz. — Tekintetes alispán úr, a kovácsunkat már csak nem hagyjuk, mert annál az egynél nincsen több. Ot csak tessék hpzaereszteni, de hcz»v a közteezr-téfb-’n biánvose.ág ne legyen, hoztunk helyette két takácsot, mert fh'bő' maradt otthon még vagy tizenkettő. Mit ér a jótállás? — A műit héten vettem itt egy pár kesztyűt egyévi jótállással! —- Igen! — most mégis újra kesztyűt kell vennem. — De miért? — Mert amit vettem, tegnap elvesztettem.- Ez a köpeny kitűnő. Ha megveszi, észre sem fogja venn hogy es k az eső. — Ez nagyon jó. De hogyan veszem észre, ha eláll? — Itthon van a doktor úr? — Én vagyok, kérem .., * Hogyan less egy székből keltő JT át kérem szépen, ez roppantul egyszerű, ha kicsit fűn 'I nait js látszik. A titok kulcsa a Vöiüs Csillag mozi lelhető. A kulcs alapját az a nevezetes tétel képezi, mely s: „2x2 néha 5“ ami pontosan olyan fogalom, mint az, hogy „egy s sokszor kettő/' Bizonyításul elmondom a következő példabeszédet Azon időben történt egy megállapodás, mely az egyetemi h gatók részére kedvezményes mczilótcgatást biztosít a harmadik i adásra Felkér eked ének tehát a tanítványok, beszerzék a jegyeke be lilének a moziba február 7-én a kérdéses székekre. Illetve be tek volna ha ott már más tanítványok nem terpeszkednének, egyre özönlöttek a többiek és elhangzottak ilyen beszédek: — Maszat, hol ülsz te? Mire Maszat: — A helyemen. — Ne marháskodj, ez az én helyem. — Még mit nem! Itt a jegyem. És valóban, a hely mindk'-ttőjüké volt. Azután jöttek m többen és ugyanúgy járták. Erre leültek azokra a székekre, arr lyeknek nem volt gazdájuk. Aztán jöttek ezeknek a székeknek a t lajdonosai. így az „5 perc szünet“ műsorszám alatt kiderült, hűj Csibészt kidobták onnét, ahová jogtalanul leült, mert Fejes ült az székére, akinek szókén Cslk terpeszkedett, mivel az ő helyét Pin foglalta el akinek a jegye ugyanoda szólt s előbb jött egy félper cel, mint Csik. Ugye, egyszerű!? Nem kell hozzá még a S'okes-tétel sem. I lehet komplikálni is. Erről szegény Dagadt bcszé'het, aki pontosa két sorral mögöttem stoikus nyupa'nmmnl iit*. rossz nyelvek raerii egy hokkedlin. A sorban csak ncgy szók van, de neki az ötödik: szólt a jegye. Hát mit szóljanak ehhez a szegény tanítványok. Az alázat' salbbja felmegy az erkélyre és ócscrog, esetleg leül másnak a he ivére, s kiteszi magát annak hexry összes fel- és lemenőágbéü rokon ságát előrángatják az idők homályából. De az atvaistennek nem áll fel, hiszen neki is van jegye, csal o?y székre hárman nem férnek. ley az/án vitatkozik, magyaráz saját példáján igyekszik bizonyítani, hogy „2x2 — néha 5“, ha nen is a matematikában, de a moziban legalábbis. Baltazár. Nagy bár.át és még nagyobb Bagó Jánost nagy csapás érte. Meghalt a felesége. Siratta hét napig folyvást, végre is a szomszéd baráti szavára megvigasztalódott, Alighogy ez megtörtént. újabb baj sújtotta. Megdöglött a tehén". Ezt is magsiratta keservesen, A szomszédja ismét vigasztalni kezdte, de hiába. Bagó János bánata nem csillapult. — Ej, no, ez mégsem íárja, hogy kend a tehén miatt most annyira búsul, holott felesége halála után elég hamar mégvigasztalódott — .feddte szemrehányóan a szomszéd. — Bizony vau van — mondta Bagó János —, mert hát mikor as asszony meghótt, mái harmadnapra kínál- gattak szebbnél szebb feleségnek való lyányokkal, de most, hogit a tehenem pusztult el, bezzeg nem kínál meg senki egy rúgott bor- nyúval se. (Ez az anekdóta 1886 éta ismeretes). INyugaí-rVémctországban — Ez a harisnya — megnyugtatom felmegy a lábára. — Mondhatom magának, ezek a szegénj Miillcrék nagyon rósz- szül állnak. — Mindennap meg átogatja őket a végrehajtó. — Honnan gondolja? — Na, ha'ija! Ahogy tő'iinli elmegy, már náluk csenget.
