Szolnok Megyei Néplap, 1955. február (7. évfolyam, 26-49. szám)

1955-02-12 / 36. szám

1955 február 12. SZOtiNOKMEGYEI NÉPLAP A béke hívei vagyunk í~irszágunkban sokféle gondolatok közepette írják alá az em- berek a békeíveket. A munkás gondol a gyárra, amelyet tíz évvel ezelőtt véresre sebzett kézzel épített fel a romokból, s amelynek ma ő a gazdája. A paraszt a földre, amely végre az övé, s amelyről jó és bő termést akar betakarítani. Az orvos még nagyobb eredményt akar elérni a betegség kórokozóinak felkutatásában, fájdalommenteseb­ben akar gyógyítani. Mi, kisiparosok azzal akarunk népünknek segíteni, ami a mun­kánk. ízlésesebb ruhát, jobb cipőt, szebb bútort akarunk készíteni. — Mindnyájunk gondolata egybefonódik: szebbet, jobbat, többet termel­ni az emberek jólétéért. A béke hívei vagyunk, s aláírásunkkal is megkötni akarjuk az atomfegyverek őrültjeinek kezét. BOZSÓ JÁNOS tanácstag, Szolnok. Az öcsödi híd is a békét hirdeti Nagy dörrenés rázta meg a vidé­ket. Az emberek kiabáltak, az ál­latok rohantak. — A németek fel­robbantották hidunkat. Ezen a na­pon, 1944 október 9-et mutatott a naptár. A németek azért robbantották fel a hidat, hogy a szovjet katonák ne tudjanak továbbmenni. Pedig már tudták, hogy a szovjet kato­náké a győzelem. A háború aztán véget ért, a népé lett a hatalom. Mindig jobb és jobb lett az élet. Üj hidak, új városolt épültek. 1950- ben munkások, mérnökök hozzá­kezdtek hidunk felépítéséhez. Az emberek örömmel, kitartóan dolgoz­tak, legtöbbjük öcsödi volt, tudták mit jelent, ha ismét lesz hídja a falunak. A híd 1951 március 21-én elkészült. Debreceni Mária. * Olvastam a Szolnokmegyei Nép­lap előfizetésgyüjtő pályázatát. Én is résztveszek a gyűjtésben. Ezév januárjában tizenegy előfizetést szerveztem. Ezt a munkát meg­könnyíti az is, hogy a Néplap sok panaszt elintéz előfizetőinek, leve­lezőinek. (Baranyó Mária Szolnok, Közkórház.) » A járási tanács szakszervezete most ala­pított könyvtárat, s már több mint 4000 forint értékű könyvet vásároltak. A tisza­Igari állami gazdaságban is rendbehozták a könyvtárat és minden kfinvvujdor^á^nt megvesznek. Nem így megy ez a füred- kócsi állami gazdaságban, s a tiszaörsi gépállomáson. Itt még nem sokat törődnek azzal, hogy a tudás fegyverét: a könyvet minél többen forgassák. (Kun Lajos, Ti­szafüred.) A tiszasülyi állami gazdaság kul- turgjáirdája és támczeineíkara a na­pokban nagy sikerrel adta elő Nagykörű községiben „A falusi ve­rebek” című 3 felvonásos vígjáté­kot. Ez a szereplés viszonzása a nagykörűi kulturgárda Tiszasülyön való vendégjátékának. A két köz­ség kulturgárdája továbbra is fenn­tartja a kapcsolatot, hogy dolgozói­kat értékes és színvonalas műsor­ral szórakoztassák. (Horváth And­rás kultúrotthon igazgató, Nagy­körű.) * Nagy öröm volt számomra, hogy a ke­resztrejtvényfejtés jutalmául kőnyvajándék- ban részesültem. ígérem, hogy jövőben is szorgalmas olvasója leszek a lapnak és továbbra is foglalkozom a rejtvényfejtés­sel. (Tóth Béláné Szolnok, Móra F.-u. 4.) A nyáron az ország különböző részein a tanulóik számára sátorok épülnek, ahová országjáró útján minden DISZ tag betér­het. Mi a pénzt már most gyűjtjük az iskola-takarékbélyegckben. Sok nevet tud­nék említeni az iskolánkban, akiknek már 50, 100, 150, 170 forintjuk is van. Nagyon készülünk az országjárásra. — (Horváth András Ill/a. gimnáziumi tanuló, Tisza- földvár. Mit kell tudni az anyakönyvi kivonatokról ? Nagyon sok esetiben késlelteti a segélyek kiutalását az. hogy a be­érkezett szülési és temetkezési se­gélyekhez nem az eredeti anya­könyvi kivonatokat csatolják. A vonatkozó rendelkezések értelmé­ben az alközpont csak a 26/a. és 28/a. mintájú anyakönyvi kivona­tokra utalhat ki segélyt. Több ese'.ben panaszkodnak a dolgozók, hogy ők csak másolati példányt kaptak az anyakönyvi hi­vataltól. Mi is meggyőződtünk en­nek az állításnak a valódiságáról, így természetesen jogos a dolgo­zók felháborodása, mert sajnos, nem kaphatják meg segélyüket. — Kezdődik a levelezés, ami az ügyek elintézési idejét hosszabbítja. Tekintettel arra, hogy a helyte­len anyakönyvi kivonatok kiadása nem csupán megyei jelenség, a Szakszervezeti Társadalombiztosí­tási Központ a Belügyminiszté­riumot megkereste és kérte ennek a lehetetlen állapotnak megszün­tetését. A Belügyminisztérium köz­lése szerint a szükséges intézke­dések meg is történtek. Hibák azonban még ma is vannak. Az Alközpont ezúton hívja fel az illetékes anyakönyvi kerületek dolgozóit, hogy a jövőben első esetben csak az eredeti anya­könyvi kivonatot adják ki. Ezáltal megakadályozható lesz, hogy a dől gozók ne a megfelelő okmányt küldjék be. A segélyt igénylő dolgozókat pe­dig arra kérjük, hogy az igénylés­nél csak azt az anyakönyvi kivo­natot küldjék be •— ha másfajta is rendelkezésükre áll — amelyben a következő szöveg olvasható: ,,Ezt az okiratot a hatóságok, szervek nem tarthatják vissza, ha­nem-a szükséges adatok kijegyzése után tartoznak azt a félnek azon nal visszaadni.“ Előfordulhat az az eset is, ami­kor nincs az anyakönyvi kerület­nek megfelelő nyomtatványa. Ilyen esetben rá kell vezetni az előbbi szöveget és igazolni kell azt tényt, hogy eredeti nyomtatvány hiányában lett kiállítva. Az SzTK Szolnokmegyei Alközpontja, Az önköltségcsökkentés problémái A TISZAMENTI VEGYIMŰVEKBEN Üzemünk, a Tiszamenti Vegyi­művek 106.8 százalékra teljesítette januári tervét — 100 százalékos tervszerűség mellett. Szépen hang­zó, de sokat is jelentő mondat ez, mely magóibanfoglalja dolgozóink munkalendületét. Nézzük meg részleteiben is, hogy mi van a tervteljesítés, illetve 'túl­teljesítés mögött, mi tette lehe­tővé. Január első tíznapjának tervét csak 91.5 százalékra sikerült telje­sítenünk. Közrejátszott ebben a hideg időjárás is. \ fagyottan beérkező nyers­anyasr kirakása igen nehéz fel­nclatok elé állította a kovandőrlő dolgozóit. de el kellett végezni ezt a mun­kát, mert nyersanyag nélkül nem dolgozhat üzemünk. A gyors kirakás napi 14—16 órai nehéz testi munkát jelentett, amit napról-napra kevés ember bir. Az anyag pedig nem várt nagy meny- nyiségben érkezett telepünkre. Szerencsére segítséget kaptunk az általunk patronált kengyeli Saljai termelőszövetkezettől. Embereket kértünk a vagonkira- káshoz és alig pár óra múlva 20 ember dolgozott a teherkocsikban. Példamutató munkát végeztek. — Éjjel-nappal dolgoztak lankadatlan erővel — s versenyre keltek ebben a munkában nagy gyakorlattal rendelkező saját dolgozóinkkal. Az eredmény: a kocsiálláspénz felét se.m tette ki annak az összeg­nek, amit a tsz-tagok segítsége nélkül ki kellett volna fizetnünk a vasútnak. Hátráltatta munkánkat az év első felében az is. hogy egy nagy termelőegységünk, a hőkicserélő meghibásodott, másikkal kellett pótolni. De ez előtt a nehézség előtt sem torpantunk meg. A kénsav fontos anyag az Ipar­ban. érezte és tudta minden dol­gozónk. milyen komoly károk származnak abból, ha elmara­dunk a terv teljesítésével. Ami nálunk késztermék, az a többi vállalatnál alapanyag, vagy nélkü­lözhetetlen segédanyag. Felmerült a kérdés: csökkenteni a termelést vagy a gazdaságosság rovására ter­melni, Ez utóbbi mellett döntöt­tünk mert a savigényeket ki kel­lett elégíteni s teljesíteni az ex­porttervet is. így a nyersanyagoknál fajlagos túllépés mutatkozott. Igyekezünk azonban az „egyéb anyagokéból minél többet megtakarítani. Igaz, ezzel még ne<m tudtuk eltüntetni a fokozott alapanyagfzlhasznélásnál keletkező küíönbözetet, de nagy­mértékben sikerült ezt csökkente- niink, annyira, hogy a negyedév végéig egyenesbe jöhetünk a rá­fordításokkal. New seírítcéget ad ehhez a ver- seny. dc'g-ozáink lelkes énril'S 4-i készülődése. A budapesti kénsavgyártól ide- ezényelt karbantartó és ács-bri- ád tagjai saját dolgozóinkkal ver- enyeznek a közös cél érdekében, l verseny lendülete mindenkit lagával ragad s igyekszik min- enki a terv teljesítése mellett tűnél többet tenni az önköltség sékkentéséért is. A villamosrészleg dolgozói elvál- alták hogy 25.000 forintos áram- negtakarftást érnek el az első ne- yedévben. Az »re«*árat"k megszüntetésével a, gazdaságos üzemeltetéssel már januárban 11.000 forintos megta­karítási eredményt értek el. Karbantartó részlegeink is dere­kasan kiveszik részüket a munka­ból. Az üzemállási órákat január­ban a tervezettel szemben 10 szá­zalékkal csökkentették s ez a terv- teljesítés mellett természetesen nagyban befolyásolja az önköltség alakulását is. Ezenkívül sok olyan felújítást végeztek el „saját rezsi­ben“, ami a tervteljesitésnél dön­tően közrejátszott. Az anyag takarékosság is ehhez a kérdéshez tartozik. í'nii'etkprhantartóink például egy újítás révén a hőkicserélö szige­telési munkálatainál 11.000 forint értékű anyagmegtakarítást ér­tek el. Ezen kívül is sok apró munkán lakatosaink, hegesztőink, esztergá­lyosaink és ólmozóink tekintélyes összegű megtakarítást ajánlót talc fel s ezeket januári eredményeik jóval meghaladták. Eredményeink biztatóak. Válla­lásunk maradéktalan teljesítésének egyik alapfeltétele azonban, hogy meglévő hibáinkat is maradékta­lanul kiküszöböljük. Biztosítanunk kell többek között a tervszerű anyagfelhasználást. Nagyobb gon­dot kell fordítani a munkaruha és védőétel rendelés szerinti felhasz­nálására. Még takarékosabban kell bánni a szerszámokkal és egyéb fogyóanyagokkal. Ezek helyes megoldása további önköltségesökkenitést eredményez. Futár László, Tiszamenti Vegyiművek, Megbüntették a Törökszentmiklósi Általános Gépjavító Vállalat üzérkedő alkalmazottait A törökszentmiklósi járásbíróság társadalmi tulajdon elleni csalás és árdrágító üzérkedés bűntette miatt Tóth Józsefet, Kugler Lászlót, Öz Pált és Török Jánost, a Törökszent­miklósi Általános Gépjavító Válla­lat alkalmazottait ítélte el az el­múlt napokban. Tóth József, mint a vállalat főkönyvelője, Kugler László anyagkezelő művezető és Öz Pál motorszerelő segítségével hosszú időn kersztül magánszemé­lyektől különböző motorokat, mo­toralkatrészeket és műszaki eszkö­zöket vásárolt a vállalat nevében, majd ezeket a vételárnál jóval ma. gasabb áron termelőszövetkezetek­nek adta el. Az egyes vásárlásoknál a válla­lat felé a ténylegesnél magasabb vételárat számolták fel. Az így nyert összeget — 16.500 forintot — szétosztották maguk között. Török János, a vállalat igazgatója nem el­lenőrizte megfelelően a vádlottak munkáját, s így könnyelmű maga­tartásával elősegítette a bűnszö­vetkezet tevékenységét. A bíróság Tóth Józsefet három és félévi, Kug­ler Lászlót és Öz Pált két és félévi börtönbüntetésre, azonkívül pénz- büntetésre, vagyonelkobzásra ítél­te, továbbá négytől—hat évig tartó időtartamra megfosztotta mindhár­mukat az állampolgári jogok gya­korlásától. Török Jánost, a vállalat igazga­tóját ellenőrzési kötelességének el­mulasztása miatt hathónapi bör­tönre és 500 forint pénzbüntetésre ítélték. Török Jánosnál börtönbün­tetés letöltését próbaidőre felfüg­gesztették, MESTERE LESZ A KERTÉSZETNEK LÉGRÁDI SÁNDORNÉ A napokban Öcsödön jártam, felkerestem özv. Légrádi Sándor- nét. a Szabadság tsz tagját. Szívé­lyesen fogadott, készséggel beszélt arról, hogyan kapcsolódott be az ezüstkalászos tanfolyam munká­jába. Tudja elvtársnő — mondotta ki­csit szégyenlős mosollyal — az ősz­szel, amikor az oktatásról volt szó, én csak hallgattam, félrehúzód­tam. Ügy gondoltam, hogy 54 éves fejjel már nem megy a tanulás. Valahányszor belépek az osztályomba, az első padban ülő lányka rám­nevet. Szőke hajfonatán megcsillan a gyenge téli napsugár. Én is rámo- solygom. Ez így megy szeptember elseje óta. Mindketten érezzük, hogy ez az összemosolygás el­maradhatatlan. Hogyan is kezdődött az egész dolog? Augusztus végén többi kartársammal bent vol­tam az iskolában. Vártuk a javítóvizsgát tévő gyer­mekeket. Eleinte csak felsőtagozatosak jöttek. Kinn voltam az iskola udvarán. Egy kicsit el­gondolkoztam. Kellemes emlékek töltötték el a szívemet. Hiszen itt ta­nultam én is 8 évig. Hányszor polkáztam vé­gig ezt az udvart... Gon­dolataimból egy halk, gyenge köszönés riaszt fel. — Előre! A hang irányába for­dultam. Pirosruhájú kis­lányka állt előttem, fé­lénken, lesütött szemmel. Kezében tüzet és ceruza volt. Gondoltam, hogy 5 is pótvizsgás lehet. — Hányadik osztályba jártál tavaly? — kérdez­tem tőle. mintán leolvas­tam füzetéről a nevét. BÍZOM MARIKÁBAN — Negyedikbe — volt a halk válasz. Megdobbant a szivem. Akkor hozzám tartozik. A negyedik osztályt fogom tanítani néhány nap múl­va. — Miből kell neked vizsgázni, Marika? — emeltem fel a fejét, hogy a szemembe nézzen. Riadtan nézett rám. Megsímítottam szöghaját. Aztán Marika arca felde­rült. Ekkor mosolyogtunk össze először. Év végén számtanból és fogalma­zásból bukott meg. Bele­néztem a bizonyítványá­ba. Bizony igen gyenge jegyek tarkították. Bementünk a tanterem­be. Először számtanból adtam fel kérdéseket. Nem ment. írásbeli fel­adatot adtam. Semmi eredmény ... Fogalmazás­sal szintén így jártunk. Nagyon sajnáltam a ki­csit, de nem engedhettem át. Próbáltam vigasztalni. Letöröltem könnyeit és úgy beszéltem vele, mint egy komoly felnőttel. — Ne búsulj — mond­tam —, majd meglátod, milyen jól lesz együtt ta­nulni, Sokat tanulunk és játszunk, nagyon jól el leszünk mi ketten és a többi osztálytársaiddal. — Marika könnye felszá­radt, mosolygott. Nagyon megszerettem ezt a ta­nyasi kislányt. Elhatároz­tam, hogy külön is nagy gondot fordítok rá. Az első komoly munká­tól kezdve nagyon szé­pen tanult. Eleiben, igaz, egy kicsit nehezen ment, de láttam, hogy Marika harcol. Egyre inkább gyűltek a jó jegyek a naplóban, az ötösök a füzetekben. Ne­gyedévkor már jobb volt a bizonyítványa, mint ed­dig. A második negyed­évben valósággal csodá­latba ejtett. Olyan gyö­nyörűen felelgetett, hogy öröm volt hallgatni. Sok­szor megesett, hogy túl­tett a jótanulókon is. Valahányszor jól felelt, mindig összemosolyog- tunk. ö tudta, mit jelent ez és boldog volt. Eleinte nem dicsértem meg, azt hittem, hogy csak alkalomszerű ez a szorgalom. És most. aho­gyan előttem fekszik a bizonytíványa, látom, té­vedtem. Ez a gyermek vasszorgalommal tanult, hogy mi ketten jól meg­értsük egymást és ne fogyjon el ajkamról a mosoly: a szeretet moso­lya. A legjobb tanulóm játszi könnyedséggel sa­játította el az anyagot. Ez a gyermek pedig har­colt. Meg is lett az ered­ménye. Hármasnál rósz- szabb jegy<% nincs, holott eddig ritkaság volt az elégségesek és az elégte­lenek tömkelegében a hármas. A kis Marika példakép szorgalmával az egész osztály előtt. S most félévkor őt dicsér­tem meg legjobban. Alig mulasztott né­hány napot. Esőben, sár­ban mindig eljött. Sok­szor elnéztem nyakig sá­ros cipőjét, átázott kis ka­bátját. Nagyon-nagyon szeretem ezeket a kis ta­nyasi gyermekeket. Tu­dom, mibe kerül nekik a tanulás. S Marikában most már bízom erősen. Lám! Mennyit segít és tesz egy-egy mosoly s a következetesség. És a sze­retet. TASS1 LW1A levelező Tiszakürt, Állami isk, De amikor megtudtam, hogy szé­gyenszemre igen kevés tsz-tag lá­togatja a tanfolyamot megváltoz­tattam korábbi elhatározásomat. Azóta szorgalmasan járok a fog­lalkozásokra. s idehaza is rendsze­resen tanulok. Persze vannak ne­hézségeim, hisz a négy elemi nem ad kellő alapot a most tanult dol­gok megértéséhez. Sokszor a fiam és a menyem segítségével tanu­lom meg a leckét. Nehézségeim ellenére is azt mondom, nagyon jó tanulni. Sok- minden az emlékezetünkben ma­rad, amit munkaközben hasznosít­hatunk. Rónyai Antal agronómus, a tanfolyam vezetője szeretettel, türelemmel tanít bennünket. Ha valamit nem értünk, többször is elmagyarázza, egyszerű szavakkal felírja a táblára, hogy mindany- nyian jól megjegyezhessük. Sokmindennel foglalkoztunk már, a talaj szerkezetével, nö­vénytermeléssel, állattenyésztéssel, de engem legjobban a kertészet érdekelt. Ez érthető is, hisz évek óta a tsz gyümölcskertészetében dolgozom. Ezután már csak azokat a dolgokat tudom munkámban hasznosítani, amit a kertészektől ellestem, hanem az itt tanultak alapján a hibákat is hamarabb ész révészem. Megismertük a faül­tetés, a szőlő- és gyümölcsfamet­szés, oltás, a faápolás és a kár­tevők elleni védekezés helyes mód­szereit. Szinte vizsgázik a tanfo­lyam anyagából, s mindjárt hozzá­fűzi, gyakorlati megfigyeléseit, ta­pasztalatait is. „Húsz holdnál nagyobb a kerté­szetünk. s ebből tíz hold újtelepí­tésű gyümölcsös, amely már ezév- ben termést hoz. Ez a gyümölcsös felér egy kincses-bányával, ha ész­szerűen kihasználjuk. Gyönyörű. fzletes gyümölcsöt adó alma és körtefáink vannak s ha ezeket megfelelően gondozzuk, vagontéte­lekben tudunk egészséges, friss gyümölcsöt termelni. Mondani sem kell, hogy a közös jövedelem gya­rapításában milyen nagy szerepet játszik a kertészet. Vannak olyan kertjeink, ahol a fák közötti terü­letek szabadon vannak. Itt borsót, répát gyökeret és más konyha­kerti növényeket termelünk. Alig várom már, hogy hozzá­fogjunk a fák ápolásához és a ve- taményezéshez. Addig is arra for­dítom az időt, hogy az ezüstkalá­szos tanfolyamon kapott tanköny­veket olvasgatom. Igyekszem to­vább gyarapítani tudásomat, hogy a gyakorlati munka során sikerrel gyümölcsöztessem a tanultakat. A tsz iránti szeretet ad erőt en­nek az egyszerű asszonynak ahhoz, hogy a nehézségeket leküzdve, a tanultak segítségével mestere fe­gyen a gyümölcs- és konyhakerti növények termesztésének. Az csen­dül ki minden t szavából, hogy nagyrabecsüli a tsz-ben megtalált nyugodt, dolgos életet. Ezt akkor érthetjük meg igazán ha szavai nyomán végigpillantunk hányt- vetett sorsán. Közel 30 évvel ez­előtt másfélévi házasság után ma­radt magára. S aztán az urakat szolgálva röppent el fiatalsága. A szomorú cselédsars után a tsz- ben talált új otthonra. Szorgalmas munkával szerzett jövedelméből már arra is jutott, hogy hajlékát rendbehozatta, s az ártézivizet is bevezettette udvará­ba. Légrádiné az ezüstkalászos tan­folyamon azért igyekszik ismere­teinek további bővítésére, hogy még jobb, gondtalanabb legyen az élete. N. k. Ajtók, ablakok kaphatók a TÜZÉP építőanyag: telepein

Next

/
Oldalképek
Tartalom