Szolnok Megyei Néplap, 1955. február (7. évfolyam, 26-49. szám)

1955-02-10 / 34. szám

1955 február 10, SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP 3 V. M. Molotov beszámolója a Szovjetunió Legfelső Tanácsának lilésszaká a nemzetközi helyzetről és a Szovjetunió kormányának külpolitikájáról Moszkva (TASZSZ.) V. M. Molo­tov beszámolója elején ismertette azokat a változásokat, amelyek a második világháború befejezése óta történtek a nemzetközi helyzetben. A második világháború döntő fontosságú eredménye volt — mon­dotta — hogy a kapitalista világ- tábor mellett megalakult a szo­cializmus és a demokrácia világ- tábora, élén a Szovjetunióval, illet­ve helyesebben élén a Szovjetunió­val és a Kínai Népköztársasággal. Napjainkban a Szovjetunió nem­zetközi helyzete már nem olyan, amilyen a háború előtt volt. Ma már a Szovjetunió nem a világ egyedüli szocialista állama, a Szov­jetunió nemzetközi elszigetelődése már a múlté. A tőkés tábor mellett kialakult a szocializmus és a demokrácia tá­bora, amely tizenkét államot tö­mörít. Molotov képet adott ezután az új népi demokratikus típusú or­szágok sikereiről és hangsúlyozta, hogy jelenleg a Szovjetunió min­den jelentősége és különleges sze­repe mellett, annak a Szovjetunió­nak, amelynek ereje a nehézipar magas fejlettségén és ugyanakkor egész iparának és mezőgazdaságá­nak szakadatlan fellendülésén ala­pul, a szocialista tábor országai mind jobban támaszkodnak egy­más kölcsönös támogatására is. A társadalmi rendszerek közötti erőviszonyok az utóbbi évtizedben a szocializmus javára változtak meg Molotov megjegyezte, hogy a vi­lághelyzetben végbement változá­sokkal kapcsolatban a társadalmi rendszerek közötti erőviszonyok, különösen az utóbbi évtizedben határozottan a szocializmus javára változtak meg. A mai, új Európában — mon­dotta — a szocialista tábor or­szágai már nem kevésbbé erős állásokkal rendelkeznek, mint a kapitalista tábor országai. Még fontosabb, hegy szocialista tábo­runk országai, bár nem kis ne­hézségekkel és nem komoly fo­gyatékosságok nélkül, de mégis biztosan haladnak előre építő munkájukban, szakadatlanul erősítve új, demokratikus rend­szerüket, új, magasabb fokra emelve népeik kultúráját és jólétét. Űj helyzet alakult ki Ázsiáiban is — folytatta Molctov. — Ázsia lakossága mintegy ezemégyszáz- millió, ami az egész földkerekség lakosságának több mint a fele. Most Ázsiában is a lakosságnak nem sokkal kevesebb, mint a fele népi demokratikus országokban él. Ezek az országok kiváltak a ka­pitalizmus táborából és célúkul tűzték ki a szocializmus építését. Elegendő elmondani, hogy maga Kína, amely egészen a közel­múltig félgyarmati ország volt, amely az imperialista hatal­mak súlyos függőségében síny­lődött és nem volt módjában, hogy biztosítsa állami területé­nek egységét, most egységes nagy államban egyesült. Ez az állam nemzeti kultúrájának és gazdaságának mindenre kiter­jedő fellendítése útjára lépett. Mélyreható változások kezdőd­tek Koreában és Vietnámban is. Mindez azt bizonyítja, hogy Ázsiá­ban a háború utáni időszakban a leghatalmasabb történelmi jelentő ségű forradalmi átalakulások tör­téntek. Nagy töríénelmi jelentősége van annak a ténynek, hogy ma már nincs gyarmati India, ha­nem Indiai Köztársaság van. Ez fontos fordulat az ázsiai háború-utáni fejlődést jellem­ző eseményekben. Mindjobban növekszik Indiának, mint a béke és a népek közötti barát­ság megszilárdítása ügyében új fontos tényezőnek nemzet­közi tekintélye. India mellett lerázta magáról a gyarmati uralmat Indonézia és Burma is. Molotov annak a remé­nyének adott kifejezést, hogy Pa­kisztán, Ceylon és Ázsia más né­pei is megtalálják útjukat az igazi nemzeti szabadsághoz és a gazdasági újjászületéshez. Utalt arra, hogy áprilisban, vagyis két hónap múlva az indo­néziai Bandung városában összeül az ázsiai és afrikai országok érte­kezlete, amelyen harminc ázsiai és afrikai ország részvételére számíta­nak. Már egy ilyen értekezlet ösz- szehívásának a ténye is azt bizo­nyítja, milyen nagyok azok a po­zitív változások, amelyek az utóbbi időszakban Ázsiában végbementek. A Közel- és Közép-Keleten, Af­rikában és Amerikában végbement változásokat jellemezve Molotov azt mondotta, hogy a háború-előtti időkhöz képest komolyan meg­gyöngültek a kapitalizmus, a tő­kés osztályok állásai, és hogy ezek a változások a szocializmus javára, a demokratikus és szocialista erők javára mentek végbe. A második világháború következtében tovább mélyült a kapitalista világrendszer általános válsága. Ez kifejezésre jutott abban, hogy a kapitalista világtábor mellett másik, új világ- tábor alakult. Létrejött a demokra­tikus tábor, amely élén a Szovjet­unióval, a szocializmus építésének útján jár. Ezek tények, akár tet­szik egyeseknek, akár nem. Az említett események gazdasági eredménye az egységes, mindent átfogó világpiac szétesése. Mint ismeretes, ez az egységes világ­piac többé már nem létezik. Most két párhuzamos, egymással szem­benálló világpiac van. Ilymodon a második világháború után kialakult két politikai tábor­nak meg van a megfelelő gazda­sági alapja is. Mindez képet nyújt a kapitalizmus általános válságá­nak új szakaszáról, amely a má­sodik világháború óta és következ­tében kezdődött meg. Ez az új sza­kasz azt bizonyítja, hogy a kapi­talizmus általános válsága komo­lyan elmélyült. Molotov kijelentette, hogy a vi­lághelyzetben végbement törté­nelmi változások tényeit nem le­het figyelmen kívül hagyni. A valóságban azonban nem min­dig van így* Az imperializmus országainak uralkodó osztályai nem akar- 1 nak belenyugodni a kialakult helyzetbe. Ez elsősorban az Amerikai Egyesült Államokra vonatkozik. Ott az állam a ga­rázdálkodó milliomosok és mil­liárdosok kezében van. Magá­tól értetődik, hogy Angliában és más imperialista országok­ban is ugyanaz fűti a tőke mágnásait, mint Amerikában, ök minden országot, amely le­rázta magáról a kapitalizmus bi­lincseit, visszaterelnék a kapitaliz­mus uralma alá. Ezt igazolja az a külpolitika is, amelyet ma az im­perialista államok folytatnak köz­tük olyan országok, mint az Ame­rikai Egyesült Államok, Anglia stb. Az agresszív imperialista körök étvágyának és sötét, reakciós áb­rándozásainak jellemzésére Molo-, tov idézte Churchill néhány kije­lentését. Churchill — mondotta Molotov — már harmincnyolc esztendeje uszít a szocialista rendszer meg­döntésére, bárhol is jelentkezzék ez, azit rikoltozza, hogy bölcsőjében kell megfojtani“ ezt az új rend­szert. Churchill az összes impe­rialisták titkos gondolatainak ad hangot, azokénak. akik igazában csak egyet akarnak: a világural­mat. Hogyan lehet azonban ezt el­érni, ha maguk a népek már új utat választottak maguknak, hatá­rozottan szakítottak a kapitaliz­mussal, s a szocializmus és a népi demokrácia útjára léptek? Erre a kérdésre a válasz az ame­rikai, valamint az angol imperializ­mus külpolitikai irányzata: az „erőpolitika.“ Az agresszív imperialista körök — folytatta Molotov — világszerte vissza akarják állítani a kapitaliz­mus uralmát. Ez diktálta például az Amerikai Egyesült Államok külpolitikai irányzatát: világszerte helyreállítani az imperializmus uralmát, megdönteni a szocializ­must. a dolgozók hatalmát a népi demokratikus országokban. Ezek a célck sugallják az Egyesült Álla­mok agresszív külpolitikáját. Ez a politika nem jelenthet semmi mást, mint új világháború előkészítését az imperializmus világuralmának helyreállítása érdekében. Mindez azt jelenti, hogy az új a régi ellen vívott elkeseredett harc­ban születik, hogy a szocializmus valamely országban nem győzhet máskép, csak úgy, ha visszaveri és leküzdi az imperializmusnak, valamint ügynökségének ellenál­lását. Két irányzat a nemzetközi politikában Molotov beszámolójának „Két irányzat a nemzetközi politikában” című második részében kijelen­tette: A Szovjetunió, valamint a Kínai Népköztársaság és az összes népi demokratikus országok ereiének gyarapodásával együtt és a béke- mozgalom lendületének növekedé­sével együtt minden más ország­ban, a népekben fokozódik az a felismerés, hogy a béke ügye saiát kezükben van és, hogy a népek ké­pesek arra, hogy megakadályozzák az új háborút és megvédjék a bé­két, ha nem saináliák az erőfeszí­téseket és, amikor szükségesnek mutatkozik, teljes határozottsággal mindvégig kitartanak a béke ügye mellett. A Szovjetunió főfeladatát ab­ban látja, hogy szilárdítsa a béke erőit és elősegítse a nem­zetközi feszültség enyhítését. A szovjet külpolitikának ez az irányzata a legnagyobb mértékben megfelel a béke fenntartása és megszilárdítása érdekeinek. Ez az irányzat egyben a háborús gvuito- gatók — az „erőre” spekuláló im­perialista erők — agresszív tervei­nek és fondorlatainak leleplezését is szoleálja. Ez az „erőre” való spekulálás a valósáéban egyre in­kább a harmadik világháború elő­készítésének politikájává válik. Napjainkban kibontakozik két szembenálló külpolitikai irányzat harca; A Szovjetunió külpolitikájának békeszerető irányzata mind hatal­masabb támogatásra talál a demo­kratikus tábor és valamennyi or­szág lakosságának demokratikus rétegei között. Viszont áz Egyesült Államok külpolitikájának agresz- szív irányzata arra támaszkodik, hogy egyre újabb agresszív katonai tömböket és csoportosulásokat lé­tesít és végül is az atomháború nyílt propagálásában és előkészíté­sében fejeződik ki. Emellett vannak olyan országok, amelyek gazdaságilag főként a ka­pitalista rendszerrel vannak kap­csolatban, viszont a nemzetközi kapcsolatok kérdésében gondjuk a béke fenntartása és a nemzetközi feszültség enyhítése. Az ilyen tö­rekvések erősítéséneik fontosságát egyáltalán nem szabad lebecsülni. Molotov ezután több olyan ese­ményt méltatott, amelyek megmu­tatják. mit jelent a nemzetközi fe­szültség enyhítésének politikája. Rámutatott többek között a Szov­jetunió követelésére 1954 január végén és február első felében Franciaország, Anglia, az Egyesült Államok és a Szovjetunió külügy­miniszterének részvételével meg­tartott berlini értekezletnek, vala­mint a genfi értekezletnek a je­lentőségére, amely utóbbin Fran­ciaország, Anglia, az Egyesült Álla­mok és a Szovjetunió mellett részt vett a Kínai Népköztársaság is. továbbá résztvettek a koreai és in­dokínai kérdések rendezésében ér­dekelt országok képviselői. A genfi értekezlet pozitív eredményei — hangsúlyozta Molotov — alátá­masztották, mennyire szükséges volt Kína részvétele ezen a ta­nácskozáson. A genfi értekezlet eredményeit mondotta Molotov — az agresszív erők vereségeként és ugyanakkor a békeszerető erők lényeges győ­zelmeként értékelték. Ezzel a fenti értekezlet elősegítette a nemzetközi feszültség enyhülését és a béke megszilárdítását. Az Egyesült Ál­lamok agresszív körei azonban nem akartak megnyugodni. A Dulles-féle manilai értekezle­ten szerződést írtak alá az úgy­nevezett „délkeletázsiai kollektív védelemről” (SEATO). Ezt a szer­ződést az ázsiai nemzeti felszaba­dító mozgalom megfojtására irá­nyuló törekvés hatja át és éle nyilvánvalóan a Kínai Népköztár­saság ellen irányul, a Kínai Nép­köztársaság ellen, amelynek nem­zetközi tekintélye a genfi tanács­kozás idején mindenféle reakciós körök ellenlépései dacára igen megnőtt. Mit mutat mindez? — tette fel a kérdést Molotov. Azt mutatja, hogy a mostani kö­rülmények között a nemzetközi fe­szültség enyhítését szolgáló lépé­sek a legagresszívebb körök min­denféle ellenállásába ütköznek. E köröknek nem a feszültség csők­kentése az érdekük, hanem annak növelése. Ez azt jelenti, hogy a nemzetközi feszültség enyhí­tését csak a legagresszívabb erők és cselszövevényeik elleni harccal lehet elérni, követke­zésképpen ennek a harcnak nemhogy nem szabad gyöngül­nie, hanem azt még nagyobb kitartással, még több hozzáér­téssel, még következetesebben kell folytatni. Mostanában a Távol-Keleten is olyan események történnek, ame­lyek azt bizonyítják, hogy az agresszív erők újabb aktivizáló­dé si kísérleteket tesznek, hogy megakadályozzák a nemzetközi fe­szültség enyhítését. Molotov ezzel kapcsolatban is­mertette a Tajvan és más kínai szigetek térségében lezajlott ese­ményeket, hangsúlyozta, hogy az imperialista agresszió történelmé­ben nehéz szégyenletesebb dolgo­kat felhozni azoknál, amelyek az utóbbi években mentek végbe eb­ben a térségben. A Szovjetuniónak e kérdésben elfoglalt álláspontjáról szólva Mo­lotov megjegyezte, hogy ez az ál­láspont világos és jól ismeretes. Mi — mondotta — a tajvani kér­dést Kína belügyének tekintjük, az Egyesült Államok hódító cselek­ményeit és háborús fenyegetőzéseit pedig agressziónak tartjuk, ame­lyet az Egyesült Nemzetek Szerve­zetének, ha nagyra tartja tekinté­lyét, feltétlenül el kellene ítélnie. Nem lehet tovább túrni, azt a helyzetet, hogy az Egyesült Álla­mok ellenállása miatt mindezideig nem állították helyre a Kínai Nép­köztársaság törvényes jogait az Egyesült Nemzetek Szervezetében. Az Egyesült Államoknak Taj­van szigetéről és a tajvani szo­rosból ki kell vonnia összes fegyveres erőit, beleértve a légi és haditengerészeti erőiket is. Ekkor a Távol-Keleten meg­szűnnek majd a hadműveletek és létrejön a béke. Molotov rámutatott ezután arra. hogy bárminő fontosak is az emlí­tett ázsiai események, nem kell azt gondolni, hogy az európai helyzet háttérbe szorítható. Molotov meg­jegyezte, hogy a második világhá­ború befejezése óta, az összes hábo­rú utáni európai problémák közép­pontjába a német kérdés került. A Szovjetunió — jelentette ki Molotov — a Jaltában és Potsdam- ban aláírt nemzetközi egyezmé­nyekben foglalt alapvető feladatok végrehajtása mellett volt és van ma is. Nem ezeknek az egyezmé­nyeknek ilyen vagy olyan paragra­fusairól van szó — ezek közül sok­ra már senkinek sincs szüksége, hiszen az események már régóta túlhaladtak rajtuk. Mindamellett az alapvető problémát — miként ezt ezek a fontos nemzetközi egyezmények felvetették — a való­ban békeszerető és demokratikus német állam egysége helyreállítá­sának problémáját nem lehet le­venni a napirendről, ha nagyra be­csüljük a béke és az európai né­pek szabadságának érdekeit. Ez a kérdés mindaddig fennmarad, amíg az európai béke megszilárdítása érdekeinek megfelelően és az egy­séges. demokratikus Németország nemzeti újjászületése érdekeinek kellő figyelembevételével meg nem oldódik; A német nép növekvő békesze­rető erői megbízható támaszra ta­lálnak a Német Demokratikus Köztársaságban, amely megingat­hatatlanul védi a német egvség helyreállításának ügyét. Molotov kijelentette, hogy ezzel kapcsolat­ban meg kell vizsgálni a pa egyezmények kérdését. Mind az „európai védelmi ség” elutasított tervezetében pedig a párizsi egyezményei dolog lényege végül is ug; mind az első. mind pedig a dik tervezet megnyitja a kai' német militarizmus nyugatn országi újjáteremtése és a r tarizált Nyugat-Németország: 1 nyugati államok agresszív ki csoportosulásaiba való bek< lása előtt. Molotov megjegyezte, hogy l ez közvetlen megsértése i nemzetközi egyezményeknek, lyeket a négy nagyhatalom írt a' Ezeknek az egyezményeknek célja a német militarizmus újjá­születésének megakadályozása; A párizsi egyezmények — mon­dotta Molotov —■■ nagy csikorgással mennek át az európai parlamente­ken. Mégsem szabad lebecsülni a párizsi egyezmények hátrányos, sőt egyenesen veszélyes következmé­nyeit, amennyiben ratifikálják és megvalósítják őket; Az európai népek számára ab- ban van a párizsi egyezmények ra­tifikálásának veszélye, hogy ezei; az egyezmények nem a béke med-t szilárdítását, hanem a háború elő ­készítését szolgálják. Vajon kevr*. olyan kalandor van az „erőpoll tika” hívei között, aki olyannvir törekszik, hogy egyesüljön a nyu gatnémetországi elvakult revansis.. tákkal és militaristákkal? Számolni kell azzal is. hogy a párizsi egyezmények ratifikálása a legsúlyosabb csapást méri a német nép nemzeti érdekeire. A párizsi egyezmények, ratifikálásuk esetén, főakadállyá lesznek a német pro­bléma megoldásának útjában. Hosszú időre lehetetlenné teszik Németország egységének helyreál­lítását. Ha Nyugat-Németországot remilitarizálják és militarista ál­lammá lesz, akkor lehetetlenné vá­lik Németország e részének egye­sítése Németország keleti részével, a békeszerető Német Demokrati­kus Köztársasággal. Mindazoknak a kijelentéseknek, amelyek szerint a párizsi egyezmények ratifikálása nem akadályozza a Németország egységének helyreállítását szolgáló gyümölcsöző tárgyalásokat — egy a céljuk: keresztülerőszakolni a parlamentekben a párizsi egyezmé­nyeket, felhasználva erre a társa­dalmi körök félrevezetésének és becsapásának minden eszközét; Ezzel szemben, ha lemondanának a párizsi egyezményekről és a négy hatalom — Franciaor­szág, Anglia, az Egyesült Álla­mok és a Szovjetunió — meg­felelő megegyezésre jutna, ez lehetővé tenné, hogy még ebben az évben megtartsák az össz- német szabad választásokat, — amelyeknek célja, hogy Német­országot békeszerető cs demok­ratikus alapokon egyesítsék. Ez az értelme annak a nyilatko­zatnak, amelyet a szovjet kormány január 15-én tett a német kérdés­ről. A franciákat, belgákat, norvégo­kat és másokat azzal hitegetik, hogy a párizsi egyezmények, ame­lyek a Wehrmacht feltámasztását írják elő, szükségesek az ő bizton­ságuk biztosítására. Ezeket a népe­ket lelkiismeretlenül félrevezetik. Á rról próbálják meggyőzni őket, hegy a Szovjetunió és a népi de­mokratikus országok fenyegetik a nyugateurópai népek biztonságét, jóllehet még azok is, akik ezt ál­landóan hajtogatják, tudják, hogy ez aljas, szennyes hazugság béke­szerető országunkkal és valameny- nyi népi demokratikus országgal szemben. A Szovjetunió harca a békéért, a kollektiv biztonság biztosításáért Molotov „A Szovjetunió harca a békéért, a kollektív biztonság biz­tosításáért” című fedezetben rámu­tatott arra, hogy a Szovjetunió kö­vetkezetesen harcol a békéért, az európai kollektív biztonság bizto­sításáért. Jólismert az a szovjet tervezet — mondotta —. amely javasolja, hegy — függetlenül társadalmi- és államrendszertől — az összes euró­pai állam kössön kollektív bizton­sági szerződést. Ezt a tervezetet egész sor európai állam támogatja és a legélénkebb visszhangot kel­tette minden országban, ott is. ahol a kormánykörök igyekeznek elhall­gatni a Szovjetunió által előter­jesztett javaslatokat a kollektív biztonságról, s gyakran nedig egye­nesen elferdítik e javaslatok értel­mét. A szovjet kormány késznek nyi­latkozott arra. hogv más javaslato­kat is megtárgyaljon az európai kollektív biztonságról. Evégett in­dítványozta. hogy hívjanak össze összeurópai tanácskozást és ott vizsgálják meg mind a szovjet ter­vezetet, mind pedig a béke és az európai biztonság biztosítását szol­gáló más lehetséges javaslatokat. Azonban a szovjet javaslat egyet­len ellenzője sem terjesztett elő semmiféle más tervezetet az euró­pai kollektív biztonság biztosításá­ra. Az északatlanti tömbhöz tartozó államok kormányai elutasították azt is. hogy részt vegyenek az ez­zel a kérdéssel foglalkozó összeuró­pai értekezleten. Kijelentették, hogv őket csak olyan szerződések érdeklik, amelyekben csupán olyan államok vesznek részt, amelyek az északatlanti tömb résztvevőivel „egyformán gondolkodnak”. Ezzel bebizonyították, hogy mennyire elv­telenek saját ENSZ-tagságuk kér­désében is, hiszen ezt a szerveze­tet annak az alapelvnek az elis­merése alapján hozták létre, hogy tekintet nélkül társadalmi beren­dezésére, egyenlő joggal résztvehú; (Folytatása a 4. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom