Szolnok Megyei Néplap, 1955. február (7. évfolyam, 26-49. szám)
1955-02-08 / 32. szám
1955 február 8. SZOLNOKMEGYEl NÉPLAP 3 JUueiz ló a íékjénál NEKI A TOLLAL! Halt enyésztél — lószerszámmal (Van mii védenünk Örömmel írom alá a békeívet s velem együtt még sole százezer édesanya, akik sok fáraduzással nevelik gyermekeiket. Férjem és én felneveltünk nyolc szép gyermeket. A legkisebb kivételével már mind családot alapított. Tizenkét gyönyörű unokám van és mindnyájan békés otthonban élnek. • A felszabadulás hozta meg számukra az emberhez méltó életet, azóta minden másképpen történik a mi országunkban. A gyár a munkásé, a föld a paraszté lett, a falvakban is van bö.csőde, ahol a gyermekeket gondos ápolásban részesítik, nem kell a szülőknek ag- gódniok értük amíg dolgoznak. Van nekünk mit védeni. Neim akarunk háborút, s nem akarjuk vissza az urakat. Ezért vagyunk mi odaadó hívei a békének. Aláírásunkon kívül is minden erővel megvédj ük. Vizkeleti Istvánná, Pusztamonostor. JHeq nnlaszfotiuk a jntáu kW (Ml fékét 'Békebizottságunk szép eredményeket ért el az aláírásgyűjtés terén e kisgyűlések megtartásában. Kisgyűiléseinken kilenc küldöttet választottunk, akik a járási gyűléseken képviselik községünket. — Rendeztünk egy-egy tea-estet, s ennek bevételéből fedezzük a küldöttek költségeit. A békeíveket fényképekkel is elláttuk, azoknak a képeivel, akik a második világháború szomorú emlékeit még most is viselik. De tudjuk azt is, mindnyájan, hogy a békét nem csak óhajtani kell, ham?m dolgozni is kell élte. Nagy Józsefné, Tiszaug. 76atcolunk érte. A hónap elején bákegyűiés volt nálunk. Mikor az előadó befejezte a külpolitikai helyzet ismertetését, megkérdezte, mi a véleményünk. Nekünk az jutott eszünkbe, hegy a múltban a külpolitikáról nem hogy a véleményünket nem kérdezték, de még csak nem is ismertették a való helyzetet. Csak megrázták a kolempot, s mi mentünk, mint a birkák, ha meg nem, jött a zsa.n- ríár A második világháború előtt báró Urbán Gáspár akkori főispán tartott nálunk egy beszédet. Lényege az volt, hogy van másfélmillió szuronyunk, nem kel! a békéért harcolni. De azt nem mondta, hogy leinek kell a szuronyokat megfogni. A kulákok persze tapsoltak néki. Harcolunk a békéért, s ha sor kerülne rá, most már azt is tudnánk, miért fogjuk a fegyvert. Sándor Mihály, Töröké zen tmíklós. fjóas zilálják kikéi célokra az atomnőt Szeretném öreg koromat békés otthonomban végigélni. Férjem két világháborút szenvedett végig, melyeknek a mi számunkra semmi értelmük nem volt. Most, amikor a Szovjet Hadsereg felszabadított bennünket, amikor a fiam katonatiszt s családot alapított, nem engedem békés életünk megzavarását. Tiltakozom a német fasiszták felfegyverzése ellen. Használják fel az atemerőt békés célokra, ahogyan arra a Szovjetunió példát mutat. Szundi Józsefné, Pusztamonostor. 'Tői/(akozunk Qbj.ajj.at-'fiém»lotieág. lel(t(jtjoerthe étin Lelkes békeest volt nálunk a napokban. Dolgozóiok szinte kivétel nélkül eljöttek. A beszámoló előtt műsor volt, ének, szavalat. Dolgozóink egyöntetű tiltakozásukat fejezték ki egy újabb háború élő- kérzítése ellen. Mindnyájunk aláírásával a következő levelet küldtük az Országos Béketanácshcz: .Mi a Szolnckmegyei Fűszer- és Fd-ességnagy kereskedelmi Vállalat dolgozói tiltakozunk Nyugat-Né- metország újrafelfegyverzé.se ellen. — Mi békés körü'mények között akarjuk széppé, boldoggá építeni szocialista hazánkat.“ Ilonthy László, békebizettsági titkár. Jfti it aláírtuk a békéivé* A mezőtúri mezőgazdasági technikum tanulója vagyok. Iskolánkban aláírtuk a békeíveket. Mindnyájan nagy le'kesedéssel tettük ezt. Mi nem akarunk háborút és tiltakozunk a német fasiszta hadsereg újjáélesztése ellen. Bár még fiatalok voltunk a második világháború idején, de azért tudjuk, mit jeleit ez a szó: háború! K. Tóth Lajos, Mezőtúr. | A szabad nép | a jó multkorában hírt adott,, hogyan folyt le egy fi- lckszera-irtási kísérlet — gitár pengetése mellett. Most pedig szóljon az írás arról, miként lett felszerelési tárgy a lószerszám a szajoli haltenyésztő állomáson. A múlt év nyarán megjelent rendelkezések kapcsán a minisztériumoknak megyei kezelésbe keliett adniok bizonyos intézményeket. Ez a Földművelésügyi Minisztérium vonalán is megtörtént. Szolnok megyében kivételt csupán a szajoli haltenyésztő állomás képezett, — amelyet a minisztérium már ko- i'abban átadott a Haltenyésztési Kutató Intézetnek. Az intézet igazgatója az átvétel után az állomás élére vezetőnek Imre Miklóst nevezte ki. Uj munkahelyén első teendője volt, hogy az állam pénzén 670-0 forintért egy pár lószerszámot vásárolt. Eltekintve attól, hegy az állomásnak lószerszámra egyáltalán nem vo-lt szüksége, egy pár lószerszám ára csak 2000 forint. Az e’mul-t évben nagy költséggel raktárrá átalakított épület egyrészében a válaszfalakat kidobottá, hogy istálló céljára alkalmassá tegye. Ugyanennek az épületnek a másik végé-be bevezettette az ipari áramot, hogy a saját magának tenyészteni kívánt sertések részére a darálót berendezhesse. Az állomás darálóját 3800 forintos költségtöbblettel abban a raktár- épületben helyezték el, amelyet korábban más célra építettek. | az állomás! vezetője a három és féltonnás tehergépkocsit gyakran használja fel saját céljaira. Imre Miklóst a Haltenyésztési Kutató Intézettől nemrégen két barátja látogatta meg. Részükre nagy halebédet rendezett, melynek végeztével nem hagyta őket Szajolban vo- natraszállni, hanem teherautón — Szolnokra vitte. A kocsi magáncélra való .igény- bevételeivel szemben az áll, hegy az állomás bővítéséhez érkező építési anyagdk szállításakor nem állt rendelkezésre. így a téli haltárolók az őszi lehalászási időre nem készülhettek el. Az ivadékok télire olyan tenyésztő tóban maradtak, ahol tekintélyes részük ragadozók áldozatává válik. Amikor az építési anyag vagonszámra feküdt a szajoli állomáson, Imre Miklós Budapesten a teherautóval laboratóriumi felszerelést hajszolt szombattól, a következő hét péntekjéig. Ilyen fontos tisztségben nyilvánvalóan hozzáértő, képzett szakemberre van szükség. Ezzel szemben Imre Miklósnak növénytermelési agronómusi képzettsége van. Az a látszat, hogy kinevezése nem szakmai tudás, hanem baráti összeköttetés alapján történt. j mindezek UTÁN ! felmerült, tehát a kérdés, vajon azok a tudományos szempontok, amelyekkel a Földművelésügyi Minisztérium halászati osztályának vezetője a szajoli állomásnak a megye helyett a Hal- tenyésztő Kutatató Intézethez való csatolását végrehajtotta, nemcsak fe-dőlemezek voltak-e? Egy bizonyos, a 6700 forintos lószerszám bevonult a halászati eszközök leltáraiba és a szajoli haltenyésztő állomás, amelyre államunk közel három millió forintot költött, a népgazdaságnak lényegében eddig semmi hasznot nem hozott. Cukorrépa termelési verseny A többtermelés érdekében versenyre hívjuk ki a jászapáti járás valamennyi községének cukorrépatermeléssel foglalkozó parasztságát. Vállaljuk, hogy február húszadikáig a cukorrépa termelésre előirányzott területre leszerződünk. Amint az idő engedi, jól előkészített magágyba, műtrágya felhasználásával, gyári vetőmaggal a vetést elvégezzük. A répát kelés után saraboljuk, négy leveles koráiban egyél j ük, s legalább négyszer megkapáljuk. Sarabolás után, de még egyelés előtt és a kapálásokkal egyidő- ben műtrágyával fejtrágyázást alkalmazunk. A levéltetű, a bolha és cersospóra ellen a Cukorgyár által javasolt védőszerekkel idejében védekezünk. A betakarítást a lehető legkevesebb vesz- teséggel hajtjuk végre, a gyár által megadott szedési és szállítási terv alapján. Csat'akozunk a 200 mázsás cukorrépatermelési mozgalomhoz. ígérjük, hogy vállalásunkat minden tekintetben teljesítjük. TÚRI DEMETER a Jászladány! termelési bizattség elnöke és 25 dolgozó paraszt. A dolgosók jogainak íisztelelbentartása minden vezető kötelessége Ax utóbbi másfél év alatt komoly lépéseket tettünk az új szakasz célkitűzéseinek megvalósítása során a dolgozók jogainak kiszélesítése terén is. Ezt bizonyítják a munka törvénykönyve egyes szakaszainak kiegészítése s az azóta hozott rendelkezések, melyek nagymértékben hozzájárulnak a dolgozók fokozott védelméhez, ugyanakkor alapjait adják a szocialista munkaviszonynak. Kérdés azonban, a gyakorlatban hogyan válnak valóra ezek az intézkedések. Kétségtelenül, vállalataink többségénél a dolgozók érdekeit, egyéni körülményeit figye- iemlbevéve alakítják a vállalat és a munkás kapcsolatát s ezzel elérik azt., hogy a szorgalmas, igyekvő emberek, jókedvvel, megelégedetten dolgozzanak. Emellett vannak olyan jelenségek, hogy j dolgozók jogait sem- mibevéve, hideg paragrafusokkal teszik lehetetlenné, hogy a dolgozó megszeresse munkahelyét, érdekeltté legyen munkája iránt. Gyakori a súrlódás a rendezetlen bérviták miatt. Egyes helyeken a dolgozók által elérhető teljesítményt nem az elvégzett munka szerint értékelik, hanem jóformán becsléssel állapítják meg, hogy mennyit kereshet egy munkás munkakörében. I iiriiks-rntmilliómul történt, — hogy Donkó Sándor vasmunkás 8 óra utalványozott időt kapott egy dugattyú esztergálására. Donkó a rábízott munkát három gépen végezte egyszerre s így igen magas százalékot ért el. A bérfizetésnél sokalták a keresetét s utólag 5 órára csökkentették a normaidőt. Ezzel 570 forintot tudtak lefaragni keresetéből. Külön nem is kell magyarázni, mennyire helytelen volt ez az eljárás. A norma visszamenőleges megváltoztatása lehetetlenné tesz minden igyekezetei, arra ösztönzi a munkásokat, hogy visz- szatartsák teljesítményüket. Persze, ez nem jelenti azt, hogy bárhol is elnézzük most már a laza normákat, vagy valamiféle kibúvót keressünk a kötelező bérrendszer alól. Gyakorlatban pedig ez is előfordul s ez épp annyira ellentétes a dolgozók közös érdekeivel, mint az előbbi. A szolnoki 62 7-es vállalat igazgatója pl. megállapodott Barta Károly karbantartó szak— kiáltott fel majdnem vígan — a kutyákat nektek hagyom, diákok. Rémletes volt, amint e szavaknál a fogait kivi- csoritotta. A virrasztó rokonok összemosolyogtak. Pista ellenben tisztesség- tudóan felelte: — Köszönjük alássan a jóakaratját, de mire valók nekünk a kutyák, mikor magunknak sincs mit enni. — Hát miféle szerzet vagytok? Hol kóborogtok üt, hová és miért mentek. — Árvák vagyunk, nincs hova mennünk, nincs kihez fordulnunk, hát a szerencsét keressük. — A szerencsét"! — szisszent fel s kezeivel izgatottan kezdett dobolni a tarka dunyha kockáin. —■ Hátha én vagyok az a szerencse? Haldokló vénasszony képében is járhat az. Mit tudjátok ti azt, tacskók! No, no, csak vigyétek magatokkal azt a két kutyácskámat: bizony hasznát vehetitek még fiacskáim. Ki tudia, mire lesznek jók? Aztán, hogy nem tudjátok minél tartani? Ej, ej. Bodri! Dráva! L rre a hívásra két apró. közönséges juhászkutya mászott elő az ágy alól: hosszúszőrű, lomposfarkú mindkettő, az egyik tiszta fehér volt, a másik tiszta fekete. — No, ugye- szép állatok az én kutyáim. Gyere, te fekete, te Bodri, úgy-úgy, nyald meg a csontos kezemet, milyen jó meleg nyelved van .. , hagyok neked három kemény tallért, ne mondd, hogy rossz gazdád volt, te neked pedig, Dráva, elég lesz egy tallér is, ösmerlek, azért hát neked csak egy tallért hagyok. Benyúlt a vánkosa alá s kihúzott onnan egy zacskót s kiolvasta az előtte álló asztalka egyik szögletére a három tallért, a másik szögletre pedig egy tallért tett le. — No, diákok, válasz- szatok most már a kutyák közül, hi-hi, hi. Te válassz először, aki a testamentumot írtad! — Én az öcsémre bízom — mondd Pista —, ő válasszon. — Én az egytalléros kutyát választom, a tehéret! — telelt Laci habozás né"':i. A y öregasszony úgy vinuorgott, mint egy sátán. Derék gyerekek vágóitok, derék gyerekek! ...Ti bizonyosan megtaláljátok a szerencsét. No lám, no lám, mindenük a másiknnir akarta a pénzesebb kutyát. A beteg fejét csóválta efölötti bámulásában s ebben a fejcsóválásban elaludt. „Nem is fog az meghalni” — sugdosták a rokonok — „csak komédiát csinál, hogy minket ösz- szehívatott.” Reggelre azonban már halott volt, mire a diákok, akik kialudták magukat az éjjel a szénapadláson, elindultak a két kutyával. . A kutyák, mintha tudnák, melyik kié: a fehér kutya a Laci mellett, a fekete kutya a Pista mellett poroszkált engedelmesen. munkással, hogy a gépüzem tervteljesítése arányában kapja meg munkabérét. A gépüzem tervteljesítése ettől kezdve állandóan növekedett s végül elérte a 200 százalékot. Ezek- szerint Barta Károiynak kétszeres bér járt volna. Egyéni teljesítménye alapján viszont csak 130 százalékot érdemelt. Barta a „szerzett jog1’ és a megállapodás alapján 460 forint különbözetet követelt a vállalattól, természetesen alaptalanul, mert a darabbéres dolgozókat csak a darabbér alapján lehet elszámolni még akkor is, ha az igazgatóval másfajta megállapodást kötöttek. A racionalizálással kiadott rendelkezések is számtalan jogtalanságra adnak okot. Egyes vállalati vezetők úgy gondolják, hogy most már nem is érvényes a munka törvénykönyvének az a pontja, mely szerint a dolgozóknak önkényesen felmondani nem lehet, sőt egyes esetekben semmilyen jogcímen sem lehet megszüntetni a munka- viszonyt. A sxolnokl Vegyesipari Javító Vállalatnál pl. Kántor Józsefnétaz. zal az indokkal bocsátották el, hogy nincs béralap segédmunkásokra. A Tisza Cipőgyárban Metzger György segédmunkásnak 10 évi szolgálat után mondtak fél racionalizálás címen s ugyanakkor 126 új munkást vettek fel. Nem gondoltak arra, hogy Metzger György nagycsaládos ember s túlságosan megviselné a munkahelyváltoztatás. Szűcs Istvánnénak, a jászberényi OTP dolgozójának, hogy betegszabadság után munkába állt, azonnal felmondtak racionalizálás címén, holott várandós volt. Csaknem hasonló helyzet áll fenn a visszaminősítésekkel kapcsolatban. Ezen a címen alacsonyabb munkakörbe helyezni dolgozókat csak fegyelmi határozat útján, vagy alkalmatlanság esetén szabad. Gyakran mégis önkényesek a visszaminősítések — legtöbbször protekciósok, befutott emberek elhelyezése érdekében történik. Egye» vexetők irigylésreméltó leleményességgel igyekeznek visszaállítani a pénzbüntetést. De mivel ezt eltörölték, legtöbbször a „kártérítés“ címet adják neki. A vállalati egyeztető bizottságoknak volna feladatuk, hogy ideiében leleplezzék az ilyen tekervényas utakat s védelmet adjanak a dolgozóknak. Egyeztető bizottságaink, — amellett, hogy sok ügyet eredményesen intéznek el — egyes esetekben nem elég körültekintőek. Az egyik szolnoki vállalatnál megtörtént, hogy az igazgató újrajelölte az egyeztető bizottság tagjait, mert a dolgozók által választottak nem úgy döntöttek, ahogyan szerette volna. Más esetben a bizottságok a dolgozóknak jogtalan követelést hagynak jóvá ami viszont a válla'atnt károsíti a meg, mint a 82 7-es vállalatnál Barta Károly esetében. Nem szolgálta a közösség érdekeit, hiszen egyedül Szolnok megyében többtízezer hold rizsföld és 500 holdas termelőszövetkezeti tógazdaság halasításáról kell gondoskodni. Fontos, hogy a szajoli hadtenyésztő állomást minél előbb a megyei tanács mezőgazdasági igazgatóságához csatolják, hogy a megfelelő ellenőrzést biztosítani lehessen. Fizitye János &L-eUünfr tá Gottfried Merzbacher, egy bécsi földrajztudós, 1902-ben a Tien-San hegységben járva, behatolt egészen az Inilcsek nevű gleccserig. Tulaj- donképpeft a Hang-Tengeri csúcshoz igyekezett, ahol a gleccser ered, de ahogy a hegy közeiéibe érkezett, mégsem mert vállalkozni a csúcs megmászására. Fölfelé haladva a gleccser mentén körülbelül 18 kilométerre, Merzbacher elért a „jégfolyó” szét- ágazásához. Az északi ág torkolatánál egy igen érd dies tóra bukkant. A víz felületén hatalmas, fantasztikus alakú jégtömbök úszkáltak. A magas hegyek klímájának egyik csodálatos jelenségével állt szemben — jégpartckkal határolt tó, az Arktikum egy darabia Ázsia középpontjában! Körülbelül 40 évvel ezelőtt orosz katonai térképészek jártak a tónál. Az egyik csoport júliusban érkezett az Inilcsek gleccserhez és egy hatalmas tavat jelölt meg a térképen. Egy másik csoport szeptemberben járt ezen a helyen és feljegyzésében nyoma sem volt a tónak. Hová tűnt tehát a tó? A szovjet kutatók végül megtalálták a titok nyitját. Kiderült, hogy a nyár folyamán a gleccser folyása meggyorsul, a jégtáblák eltarlaszolják a víz medrét képező völgy kijáratát, s így felgyűl a hóié. A jégalkotta partokon később hatalmas repedések keletkeznek, ezeken kitör a víz, lezuhog a völgybe, útjában betölti a mélyedéseket, vízmosásokat, majd eléri az Inilcsek főmedrét és hatalmasan fel-félduzzadva rohan tovább lefelé. Ez a jelenség évről- évre megismétlődik, rendszerint a nyár végén. A B. M. SZOLNOKMEGYEl Főosztályának közlekedési osztálya értékelte a múlt év közlekedési eredményét ás a hiányosságokat. Az 51—53—56-os Autóközlekedési Vállalatok, valamint a tiszafüredi iárási kirendeltség közül a „Vezess Baleset Nélkül“ mozgalomból a szolnoki 51-es Autóközlekedési Igazgatóság gépkocsivezetői kerültek az első helyre. így elnyerték a B. M. Szolnokmeavei Főosztály vándorzászlaját.
