Szolnok Megyei Néplap, 1955. február (7. évfolyam, 26-49. szám)
1955-02-06 / 31. szám
Divatüzletben k csípés SZATIRIKUS OLDAL 1955 február 6 EMLÉKEZZÜNK A MÚLTRA Gazdasági helyzet — anno 1931, avagy a hét legaktuálisabb vicce m Történik az egész Magyarországon. m Az ügynpk próbaszolgálatra jelentkezik a textil- cégnél. A cég átadja neki a mintakollekciót, az ügynök elutazik a Dunántúlra. de nem tud eladni semmit. Ül Az ügynök elutazik a Tiszántúlra, de nem tud eladni semmit. jj] Az ügynök elutazik az Alföldre, de nem tud eladni ' semmit. no A textilcégnek jószívű főnöke van, akinek, mikor meghallja a sorozatos kudarcokat, megesik a szíve a szerencsétlen, ötgyermekes, éhező ügynökön. Könyöradományt nem akar, ezért hát azt mondja néki: „Nézze, fiam, nekem van egy jó szívem, én mégsem akarom magát éhen dögleni hagyni. Elvégre magának öt gyermeke van* Átadok magának tíz darab százpengőst azzal, •— hogy eladhatja nyolcvanért”. no És meg is teszi, amit ígért. Átadja a tíz darab nyolcvanért eladható százast, m Eltelik egy hét, eltelik két hét, eltelik három hét és a harmadik hét végén sápadtan, letörten, napok óta beretválatlan arccal jelenik meg az ügynök a cégnél. „Remélem a nyolcszáz pengőt hozza, amit a tíz darab százasért kapott?” — kiált felé már messziről a vajszívű textilfőnök, m „ Ellenkezőleg — rázza meg szomorúan az ügynök a fejét — a tíz százast hozom vissza. Egyet se tudtam elsütni. — Az egész országban nem találtam embert, akinek le\t volna nyolcvan pengője”. (Megjelent ‘ 1931-ben a Nemzet} Magazinban.) A lurktvei borbélyüzletben arra „bírják rá’* a vendégeket, hogy belépjenek a sportkörbe. — Biztosan nagyon igénybeveszem aa idejét, de olyan határozatlan vagyok. — Nem tesz semmit. Közben mindjárt felveszem a leltárt is. íQúuzeiótit (Jlőbi kalandjai ■— Miibe kerülnek a bonbonok? — Hat darabot adok. ötven fillérért. — Hatot ötvenért? ... Akikor ötöt negyvenért, négyet harmincért, hármat húszért, kettőt tízért és egyet .... ingyen. Akkor kérek egy bonbont, Megtörténik ilyesmi is — ön tehát szabadságot kér holnapra, mert a nagynénikéje temetésére kell mennie. — Igen, igazgató elvtárs, de ha holnap rossz idő lesz, szabad holnapután mennem? _ Barátom, adjon nekem is egy borotvát a kezembe. — Minek? <— Nem akarok sportköri tag lenni. ____ — Mely ik lehet az? A két diák elgondolkozva figyeli a hosszú földszintes épületet. Legalább tizenkét ablak néz az utcára. Megmutatta ugyan a múltkor Gyurka, mondván, hogy korán be szokták zárni a kaput, ő pedig a tyúkokkal lefekszik, de ezért jöjjenek csők nyugodtan, s ujjúkkal pöccintsék meg az üveget, köny- nyen nyílik az ablakszárny, ott lesz a ka- pukulcs. — Ez lesz óz — mutat az egyikre az apro- termetii, görbelábú Lajos, akinek legfőbb vágya egy szép bajusz, uehát nehezen megy az ilycnkcr, li- zenhatóves farban. Tóni óvatosan — hogy ha esetleg a szomszéd ablakán motoznának, ne vegyék észre — megtapogatja az ablakot. Az enged a nyomásnak, csendben kinyílt^ A kulcs tényleg oti fekszik a párkány n. Az u*ca kihalt. s*lol toy lélek. Az ég is beborult, villany se ég. — Komám! Mi lenne, ha takar':'-oókod- nánk az úttal, belépnénk az ablakon? Az öregek úgysincsenek itthon. — l-Iamarabb bent lennénk. S két nyurga láb máris levegőbe emelkedik. Egy pillanat s az illemkódexszel, az atyai intelmekkel mit sem törődve, a két kamasz máris a 'szobában terem. Villanyt gyújtanak, s keresik Gy ukát. Az asztalon hurka, kolbász s egyéb inyencfalatok ingerük az embert. Gyurka azonban sehol. Egy teremtett lélek sincs az egész lakásban. — Mindenesetre szokatlan — dörmögi Tóni. — Meghívja az embert vacsorára, idekészíti az ennivalót, kiteszi a kapukulcsot, ő meg eltűnik. — Biztosan dolga akadt — válaszol Lajos. — Dehát most ne töprengjünk, hanem együnk. — Neki is látnak, s mindent elpusztítanak. az asztalról. S aztán, mint aki jól végezte dolgát, ahogy jöttek, távoznak. Pár nap múlva elmennek megköszönni a jó vacsorát. Gyurka nyit ajtót, eléggé bosz- szús arccal. — Na, benneteket is j meghívhat vacsorára az ember — mondja. | „Mégis észrevették azt a zsírfoltot a térítőn? — pirult el Lali’ — Pedig igyekeztem eltüntetni." Gyurka máris folytatja: — Majdnem éjfélig vártam rátok, finom libasült volt vacsorára, miért nem jöttetek? Tóni is értetlenül néz rá, meglepődve figyeli a lakás berendezését, Ismeretlennek tűnik neki az egész. Mintha akkor este máshol lettek volna. Rápillant Lalira s annak .arcáról is saját gondolatait véli leolvasni: ,,Eltévesztettük az ablakot, s a szomszéd vacsoráját ettük meg.” Gyurka húga panaszkodik. hogy valaki agyonütötte kutyásaikat. Lali és Tóni — csak ők egyedül — világosan látják az összefüggést a vacsora s a kutya korai halála között. —sibé— Ceglédre utaztam az ingával | IHI £/|MlO|R | CL CdíMZ&ái Hol „«I* u____iízji». i -------- i .................................................................■ í Hol volt, hol nem — így kezdődik Általában a mese. Nem így kezdem, mert a végén Nem hiszi el senki se. Pedig, amit elmesélek, Tiszta, igaz e dolog. Elmondom azt, hogy indulnak Szolnokról a vonatok. Kora reggel a hangszóró, Ami ott van a. tetőn, Krákog egyet s reákezdi Rekedt hangon, szenvedőn. Azt mondja, hogy egy perc múlva Ceglédre megy a vonat. Jaj! Rohanok! Az izgalom Elszorítja torkomat. Az utolsó kocsit talán, Talán azt még elkapom! Felugrok rá s ott lihegek Lerogyva egy tapadón. Rámnevetnek az utasok: No ez majdnem lemaradt! Nevessetek — gondolom én S megdicsérem magamat. Hiába, no, van még bennem Fürgeség és friss erő! Bár most, e nagy futás után Jól esik a pihenő. így tűnődtem magamban és A vonat csak nem mozog. Sejtem most már. mért nevettek Rajtam itt az utasok. Mondja is egy öreg bácsi: Minden reggel így vagyunk, Bármit mond is a hangszóró, Arra sose hallgatunk. Ha azt mondja, egy perc múlva Megy Ceglédre a vonat, Öblíthetem nyugodtan még Az Utasban torkomat. Most Is, látja? tizenöt perc Mti't azóta s nem megyünk. Azért várunk, mert hát gyalog Ceglédre nem mehetünk. Reccsen Ismét a hangszóró. Vajon mit mond? Nem vitás, Cegléd felé, első vágány, Egy perc múlva indulás. No. ez komoly — szól a bácsi — Most már tény’eg úgy vagyunk. Ha másodszor mond egy percet, Tíz’ perc múlva indulunk. OPANSZKY LÁSZLÓ. Baj Két férfi beszélget a vendéglő ben. Az egyik sóhajtva mohdja: — Rémes, hogy a feleségemn . milyen emlékezőtehetsége van! — Nem emlékszik semmire? — sodálkozik a barát— Ellenkezőleg. Mindenre emlékszikNyugatnémetországban — Lghman úr, ma van huszonöt esztendeje, hogy a szolgálatába léptem és remélem, hogy mint mindig kötelességtudó hivatalnoknak ez alkalomból némi fizetés- emelést fog adni. — Úgy? Hát egy kötelességtudó hivatalnoknak munkaközben juthatnak ilyen jelentéktelen gondolatok eszébe? Kiránduláson Feleség: Emlékszel? Ezen a helyen ismertük meg egymást. Szórakozott férj: A véletlen érdekes játéka, hogy ezen a harmonikus vidéken az utóbbi időkben mennyi szerencsétlenség történt. Civilizáció Unterwood amerikai szenátor híres volt fukarságáról. Egy napon meglátogatta Őt egy sairkutazó, hogy támogatást kérjen tőle észak- sarki exped-íciós útjára: — Mielőtt a ir.i civilizációnkkal felkerestük volna az eszkimókat — mondotta szép, cirkalmas beszédben — nagyon sokszor megesett, hogy az éhség gyötrelmei miatt o-mmécsüket ették meg. UntTvvood nyugodtan felelt: — No, és most talán villany- körtékkel akarja táplálni őket? Annyit nem ér meg — Mibe kerül egy eljegyzési hír? — Egy forint milliméterenként. — Borzasztó, a vőlegényem egy- méter hetven. Artisták — Hogy hívják önt? — Stromboli. — Érdekes, egy tűzhányót hívnak így. — Igen. de én nem tűzhányó- nem tűzevő vagyok. Vizsgán A pr^f s«zor: Meg tudja nekem merKÍsálj, hogy mi ez a képlet: Vizsgázó: í azonnal . . .meg- ’ -m . . itt van a nyelvem hozván ... Professzor: Micsoda? önnek a nyelve hegyén van? Szerencsétlen, köpje ki azonnal mert ez patkányméreg. . Titokzatos probléma — Mintha már másutt láttam.' volna az ön arcát. *— Kizárt dolog kérem. Mióta az eszemet tudom, mindig azon a helyen viselem az arcomat, ahol most van, A párizsi szerződés metamorfózisa t A VACSORA
