Szolnok Megyei Néplap, 1955. február (7. évfolyam, 26-49. szám)
1955-02-04 / 29. szám
2 SZOLNOKMEGYE1 NÉPLAP 1955 felbruár 4. BOLDOG ORAK SZÉP EMLEKEZESE ILI M ert tudja kérem, nem az számít, hámyéves az ember, hanem, hogy mit élt át. S aztán az átéléssel is fordítva van, mint az éveikkel. Minél többet látott, tapasztalt valaki, annál ifjabb. Már a mi világunkban. Van mire hátranézni, ebből aztán könnyebb előrelátni. Ami pedig a mi népünk előfl van, attól csak jókedve kerekedhet az embernek. A jókedv pedig megint csak fiatalít. így hát én egészen fiatal vagyok. Mindezt arra válaszolta Márk’ Gábor, a turkevei Harcos tsz tagjr hogy megkérdeztem, hány éves Hatvambahajló, erős, markáns vonásé férfi. A haja már őszbe fordult, a háta meggömyedt, de oko' fekete szemei élénken, csillogva te kintenek rám. Könnyen, szívese’- beszél múltbeli élményeiről, az olyan emberek visszaemlékezésével, akiknek sok szép igaz élménye var N em összefüggően, nem sorrendben mondja el, hogy is vol! az akkor... Hanem úgy, ahog. eszébe jut. Fel-feletr.elkedik a a hangja, még fel is áll, mutatjf mi, hogy történt, amikor ő pél dául... — Lovas voltam. Nem akármi lyen, hanem igazi lovas. Mert az igazi lovast meg lehet ismerni mi arról is, ahogyan köszön, ahogy s lóra ül, ahogy a földön jár. Ilyer igazi lovas volt Buggyonnij. N-en is verték meg soha! Egyszer, írtkor ott járt köztünk, meg is kérdezte tőle valamelyikünk: *—Tovaris Buggyonnij! Hogy van az, hogy Maga mindig győz? — Csak mosolygott, pödört egyet e bajszán — olyan volt, akár eg magyar paraszt — s huncutul vála szólta: — Nem tudom. Ha jött az ellen ség, kirántottam a kardom, s el kiáltottam magam: „Lovasság, utr narr!“ A lovasság meg jött. Hr meg jöttek, miért ne nyertünl volna?! — Nincs is rosszabb annál, mi kor a lovast leveszik a lóról. Har co-ltam is etliene. De mit tehettem? Egyszercsak kapom a behívót a fel- derítők katonai iskolájába. Na — mondom — parancs, az parancr De biztosan tévedés. Nem fogókén ott megöregedni. Megérkezten- mentenr.’ is legott a parancsnokhoz — Parancsnok elvtárs, itt valam tévedés van. Én lovas vagyok! — Tévedés? Lehet. Megvizsgáljuk. Parancsnok Ön ugye? — Az vagyok. ■— Hát ha kiküldi a felderítek- nem kell-e, hogy értsen az ő munkájukhoz is? Külö-nlben, hogyan látja el őket jó tanácsokkal? — Akkor már inkább én nem lennék parancsnok. Hadd maradjak a lovon. — Lehet erről is beszélni. De várjunk csak. Nem párttag az elvtárs? — Az vagyok. — Hát talán mégis jobb lenne, hr itt maradna ... — Maradtam. Hisz akkor mái 1915 óta voltam köztük, ez merni-ben történt. Meg hát a párttagság az szent dolog volt. Ha azér hívtak be, mert kommunista voltam, csak büszke lehettem rá. Ül M árki Gábor a hangját sem emelte feljebb, a fejét ser fordította jobban felém, de észrevettem, hogy tekintete behúzot szemhéja alól feszülten kutatja a: enyémet. Ügy látszik, magtalálté benne, amit keresett, mert elege detten kezdte tömködni a pipája Hallgatott. Egy darabig én is vak Nehéz volt beszélni, hisz nagyo: nagy dolog az, hogy vörös parancs nők volt a forradalom alatt a szov jet hadseregben. Nagy dolog, hor tátta Buggyonnijt, hogy parancs ndk-képzőn volt! Halkan kérdeztem. — Hogyan lett párttag? — Tudja, ott minden olyan nagy Nagy az ország, nagyok a fák, télen nagy a hó — és nagy az emberei szíve. Nagy, forró, harcos. Akkoriban még sok olyan orosz szó volt, amit nem értettem tisztán. Nem is volt könnyű a nyelvet meg tanulni. Hiszen a mi csapatunkban nemcsak oroszul beszéltek. Volt ott mindenféle nemzetiség. Vág} kilenc nyelven mondtuk el egymásnak, amit gondoltunk. De azért mindenki megértette a másikat. ■— A pártonkívüliék ott nem igen tudták, Ití párttag a katonák között. De sejteni nagyon is lehetett Voltak közöttünk emlberek, akik mindenben az elsők között jártak Szerények voltak, szívesek, bajtársiasak és kemények is, ha kellett Bátrak és óvatosak is. A mások életére vigyáztak, maguk meg mindig a legveszélyesebb vállalkozásokra jelentkeztek. jj] H át két ilyen emberrel voltaim én sokat együtt. A tagjelöltfelvételi kérelmem már a zsebemben volt, de két ajánlóról is kellett gondoskodnom, őket akartam megkérni. Hány estét beszélgettem előtte végig velük. Ha valami szói nem tudtam kimondani, mutogattam, vagy ők mondták helyettem Akkor meg mintha minden szó ki repült volna a fejemből. Magyarul mondogattam magamban: „Drágr elvtársak! Legyetek az ajánlóim!* Ennél több még anyanyelviemé’- sem jutott eszembe. Végül valahogy kmyögtem. — Elvtársak! — Aztán megint hallgattam, ök meg ültek, hallgattak. De ahogy, már szinte ké-t ségbeesVe az arcukra néztem, valami olyant láttam rajta, mitő' nyomban elhatároztam magarr Nem.- szóltam, csak elővettem a zsebemből a felvételi kérelmet. Átöle' ték a vállam, szájoncsókoltak, e volt a válaszuk. — Még csak ama emlékszem, hegy pár hónap műk mikor tagnak vettek fel, a taggv lésen a kemény katonatenyerel tapsira verődtek össze. Aztán, miké- ki-jöttem a taggyűlésről, az elvtár sak az eddiginél nagyobb tisztelet tel köszöntöttek. iker 1925-ben hazajöttem, a f ’tagsági könyveimet le kellett adnom. Most van egy másik. Itthon kaptam 1945-ben. Két évre rá valaki el akarta venni tőlem. N-em tudta, hogy lehetetlen do 'jogra vállalkozott. Remete Ibolya. Megnyílt a Szovjetunió Legfelső Tanácsának második ülésszaka — a nemzetiségi tanács ülése Moszkva (TASZSZ). Február 3-án a Kreml-palota nagytermében megnyílt a Szovjetunió Legfelső Tanácsának második ülésszaka. Moszkvai idő szerint déli 12 órakor a Szovjetunió Legfelső Tanácsának nemzetiségi tanácsa tartotta ülését. Az ülésen a szovjet ország valamennyi szövetséges és autonóm köztársaságának, nemzetiségi határvidékének és területének küldöttei, valamint vendégek — a főváros dolgozóinak képviselői vettek részt. Megjelentek a diplomáciai testület tagjai, valamint a szovjet és a külföldi sajtó tudósítói. Az ülést Vilisz Lacisz küldött, a nemzetiségi tanács elnöke nyitotta meg. Javaslatára egyhangúlag elhatározták, hogy az ülésszakon á következő kérdéseket tárgyalják meg: 1. A Szovjetunió 1955. évi ál* lanti költségvetése és az 1954. évi állami költségvetés végrehajtása; 2. A nemzetközi helyzet és a Szovjetunió kormányának külpoli* tikája; 3. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnöksége törvényerejű rendeletéinek jóváhagyása. A Szovjetunió állami költségvetéséről szóló beszámolót a nemzetiségi tanács és a szövetségi tanács február 3-án délután kezdődő együttes ülésén hallgatta meg. Február 3-án, délután 3 órakor a szövetségi tanács tartotta ülését, A francia nemzetgyűlés szerda esti vitája az északatrikai kérdésről Párizs (MTI). A francia nemzet- gyűlés szerdán éjfélig folytatta az északafrikai kérdés tárgyalását. Reymond Guyot kommunista képviselő nagy beszédben követelte, hogy vessenek véget a terror- politikának. — Az ön politikája — kiáltotta a képviselő a miniszterelnök felé ■— ellentétben áll Franciaország és a béke érdekeivel! A kommunista képviselő megbélyegezte azt a képmutató politikát, amely Algirt Franciaország részének tünteti fel, s kiemelte, hogy Algír nem Franciaország, hanem kizsákmányolt és elnyomott gyarmati ország. — A gyarmatosítók korának vége — mondotta befejezésül Guyot. — Felhívjuk a francia munkásosztályt s a francia dolgozókat, támogassák a lehető legtevékenyebben az algíri, a marokkói és a tuniszi népek harcát. (MTI), A párizsi saitó az osztatlan elismerés hangján ír a magyar Á iami Népi hgyiittes hatalmas sikeréről PÁRIZS (MTI). Azok a párizsi reggeli lapok, amelyek szerdán még nem számoltak be a magyar Állami Népi Együttes bemutatkozásáról, csütörtökön közölnek cikket az eseményről. Az egytől egyig dicsérő, sőt lelkeshangú lapjelentések nyomán egyre jobban kibontakozik a magyar Állami Népi Együttes hatalmas sikere. Még az olyan szélsőjobboldali lapok is, mint például az Aurore, vagy a Figaro, a legnagyobb elismerés hangján írnak a bemutatóról. FUSTBEMENT TERV Csendes Pista bácsival, a falusi gyógyszerésszel történt meg az alábbi eset. Mikor elbeszélte, teljes titoktartást fogadtatott hallgatóival, mert mint mondotta, nem szeretné, hogyha balul végződött pesti utazásáról illetéktelenek is tudomást szereznének. Mivel a titok csak addig titok, míg egy ember tud róla, ilyenformán nem árulok zsákbamacskát, ha ezt olvasóimra is bízom. Csak egy kérésem volna, hogyha véletlenül találkoznának vele, ne mondják meg neki, hogy tőlem hallották. A dolog úgy történt, hogy Pista bácsi nagyon várta már a karácsonyi ünnepeket, nemcsak a borostyán szipka miatt, amit felesége ígért neki ajándékul, hanem azért is, mert az ünnep hetére kérte ki a szabadságát. Számolgatta a napokat, mint a gyermekek. Feleségével megbeszélte, hogy karácsony előtt vagy három nappal felutaznak Pestre bevásárolni, meg egy kicsikét szórakozni. Hiszen már van vagy tíz éve, hogy nem mozdult ki a faluból. Ideje, hogy felelevenítse a fiatalkori emlékeket. Az utazás izgalma úgy elöntötte mindkettőjüket, hogy aludni sem tudtak miatta. Tervezgette, hogy elmegy majd a szigetre, s felkeresi azt a helyet, ahol egyetemista korában szerelmet vallott egy kis virágárus lánynak, ki miatt abba akarta hagyni a tanulást és csak a papa szigora kényszerítette a további munkára. S valljuk meg őszintén, a kis virágárus lánykára még most is, deresedő fejjel is, szívdobogással gondol, pedig már két szép gyereke is van. No, de az asszony minderről nem tudott meg semmit, hiába faggatta a mézeshetekben, hogy meséljen diákszerelméről. Ez titok maradt, mégpedig: szent titok. A kis virág is titok, melyet még mindig őriz a zsebkönyvében illatta- lanul. Szóval erről gondolkodott akkor is, mikor a vonat Pest felé robogott velük. Szállodába mentek, mert nem akartak a rokonok terhére lenni. Meg otthon majd dicsekedni is akarnak fényes szállásukkal. Az asszony, mihelyt megérkeztek és lepakoltak, nem maradt nyugton sokáig. Mindenáron a férjét is magával akarta vinni, hogy megnézzék a kirakatokat, mielőtt. vásárolnának. Pista bácsi azonban megmakacsolta magát és nem ment. Ügy gondolta. inkább alaposan megfürdik, hiszen otthon bizony nehezen kerül rá a sor, mert először a gyerekek. fürdenek, majd a felesége, s mire ö következne, elfogy a fürdővíz, így nem csoda, ha olyan nagyon áhítozott a fürdőszoba után. Ezután elment az asz- szony, s magával vitte a szobakulcsot is. Ugyanis nem akarta férjét zavarni, ha fürdés után lepihen. Nem kicsi örömmel ült be Pista bácsi a fürdőkádba. Élvezte, hogy a melegvíz mennyire átjárja testének minden sejtjét. A pórusok kitágulnak, s vére megfrissül. Már azon gondolkodott, hogy milyen jó lenne újságot olvasni, mint ahogyan a pestiek csinálják, mikor halkan kopogtattak az ajtón. Először azt gondolta, hogy felesége jött vissza, majd mikor mozgást vem hallott, kilépett a kádból és az aitó felé nézett. Ekkor látta meg, hogy a szobaajtő alatt, egy újság széle kandikál befelé. Örömmel lévett ki a kádból, papucsba lépett és gyorsom az ajtóhoz ment, hogy kivegye alóla a kívánságára megjelent, újságot. Ahoay meg akarta fogni az újság befelé álló sarkát, nem volt eléoné óvatos, s a síma vádlón az váság az aitó elé, a folyosóra csúszott. — Hű, az áldóját. — morgott Pista bácsi boszszankodva — ezt alaposan megcsináltam! Gondolt egy nagyot és merészet, lassan kinyitotta az ajtót, hogy felvegye az előtte lévő újságot. Ebben a pillanatban az ajtó nyitására léghuzat keletkezett és az újságot a folyosó túlsó oldalára repítette. Pista bácsit elfogta a méreg, és most már csak azért is fél akarta venni a rakoncátlan lapot. Óvatosan kitekintett a folyosóra, hogy megnézze, nem jön-e valaki, mert fürdőszobai meztelenségét nem akarta senki előtt sem fitogtatni. Miután meggyőződött arról, hogy a folyosó csendes, villámgyorsan kiugrott a szobából. Frissessége meghazudtolta éveinek számát. A következő pillanatban olyan dolog történt, amely végleg eldöntötte Pista bácsi további sorsát Pesten. Mert az történt, hogy az aitét egy következő léghuzat becsapta, s így Pista bácsi a folyosón rekedt. Aki ismeri a szállodai szobák furfangos zárait, az tudhatja, hogy kívülről csak kulcs nyitja. Igen ám, csakhogy a kulcsot a felesége vitte el. Szegény Pista bácsi úgy állt az üres folyosón, mint ahogy valamikor Adám állhatott a Paradicsomban, amikor elkövette az áteredő bűnt, és azonnal észrevette mezítelenségét.: Egyszercsak hangok hallatszottak a lépcsőfeljárón. Kétségbeesve te- kintgetett szét, hogy merre szaladjon? .; , Hirtelen felkapta az újságot és körültekerte magát vele. Ekkor vette észre, hogy a szomszéd szoba ajtajában benne van a kulcs. Mivel a hangok egyre közeledtek, nem tehetett mást, mint felhasználni a legelső menekülési lehetőséget. Beugrott a szobába... Ó, bár ne tette volna! A szoba lakója egy idősebb hölgy, mikor meglátta a majdnem paradicsomi öltözetű férfit, éktelen sikoltásba tört ki, majd összeesett. Ezekután minden olyan gyorsan pergett le, mint egy film. Az előbbi hangok beszaladtak a folyosóról, lefogták, jöttek a mentők, kényszerzubbonyt húztak rá s a felesége már csak a kórházban találhatta meg. Szegénynek ugyancsak kellett bizonygatnia, hogy férje épelméjű, semmi baja nincsen. Azonban azt nem akadályozhatta meg. hogy az vvvrpekp4 ve odahaza, családja körében tölthesse. Pista bácsi szabadulása ytán mcofogoá-ta. hogyha méaegvszer Pestre utazik. messze elkerüli a szállodákat és inkább n rokoni bapcsolatokat fűzi szorosabbra. KUNRÁTH SÁNDOR Tokióban nemrégibentartotta ülés sét az atom- és hidrogénbomba eltiltásáért folyó harc kérdéseiben foglalkozó összjapán kongresszus. A kongresszus résztvevői úgy döntöttek, hogy augusztus 6-ra nemzetközi konferenciát hívnak egybe Hirosimába. Ezév augusztusában lesz tíz éve annak, hogy az amerikaiak ledobták az első atombombát Hirosimára és Nagaszakira. A tömegpusztító fegyverek használata ellen fellépő nemzetközi konferenciára mintegy háromszáz külföldi vendéget várnak. , □ A dán fiatalok nemrégiben ötletes módon figyelmeztették. Koppenhága lakosságát a nyugatnémet felfegyverzés veszélyeire. A fiatalok egy csoportja hitlerista egyenruhába öltözött és nagy csizmadobo- gáasal felvonult a koppenhágai városháza előtti téren. Az ifjúság ilyen módon akarta a lakosság emlékezetébe idézni a jelen veszély idején a megszállás szörnyű napjait. Olvasd, tanulmányozd PÁRTÉPÍTÉS-t! Charlie Chaplin világhírű fiisrr.'- zínész még a mult évben béke- ilapítványt létesített Bécsben. — Izekben a napokban Ausztria minien részéből levelek áradata özön- ik az alapítvány felhasználására üiaikult iroda címére. Az iroda igyanis nemrégiben pályázatot hirdetett olyan írásművek megjutal- nazására, amelyek a legérzéklete- lefoben fejezik ki ezt a gondolatot: .Miért akarok békében élni?“ — \ pályázat határideje február 15-e ranuár derekáig oly sok hangjáték ;zíndarab, vers, dal, elbeszélés ér- ceziett az iroda címére, hogy a be- cüldött pályázati munkák valósá- ;os papírhegyeket alkotnak. Külö- íösen magas a beküldött munkák izárna. A fényképpályázaton részt- ■evők képeinek leggyakoribb tárája a gyermek. □ A Béke-Világtanács irodájának ácsi ülésszaka az 1955 május 22-re BÉKEHIRADÓ összehívott Béke Világtalálkozó színhelyéül a finn fővárost, Helsin kit jelölte meg. Németországba! már megkezdődtek a világtalálkozó előkészületei. Februárban és már ciusban Németország mindkét ré szében körzeti békekonferenciákor küldötteket választanak a Lipcsében áprilisban összeülő német békekongresszusra. Ez a kongresszus jelöli ki a Béke Világtalálkozón résztvevő német küldötteket. A Béke Világtalálkozóra való előkészületek során Németországban nyilvános ifjúsági vitaesteket rendeznek, mérnök, pedagógus, orvos és más hivatásbeli dolgozók ré- Rzére pedig baráti találkozókat tartanak. □ Choltitz, volt náci tábornokot nemrégiben tábornoktársai becsületbíróság elé idézték, mivel 1944- ben nem teljesítette Hitlernek Párizs lerombolására adott parancsát. Tévedés lenne azt gondolni, hogy Choltitz emberiességből kímélte meg a francia fővárost a pusztulástól. A becsületbíróság előtt a volt náci tábornok ugyanis Kijelentette: csak azért nem pusztította el a francia fővárost, mert nem volt meg hozzá a technikai felszerelése. a Nyugat-Németországban a remscheidi acélművek munkásai azzal a követeléssel léptek fel, hogy azonnal kezdődjék népszavazás az űjrafelfegyverzés kérdésében. A követelés nagy visszhangra talált. Több nyugatnémet városban már meg is kezdődött a népszavazás, A dolgozók között ilyen feliratú ívek járnak kézről-kézre: „Én Németország egységére, a békére és szabadságra szavazok a felfegyverzés és a kényszertoborzás ellen.“ Egy ilyen feliratú listára nők és férfiak másfél óra alatt egyedül a Hamiburg-Olsdorf-i pályaudvaron nyolcvankét aláírást gyűjtöttek. □ Február végén kerül sor a bonni parlamentben a párizsi szerződések szövegének második olvasására. A nyugatnémet dolgozók különböző akciókkal készülnek arra,, hogy ebben az időszakban nyomást gyakoroljanak a bonni parlament képviselőire. Nyugat-Németország min- den részéből számos ifjúsági küldöttség utazik Bonnba, hogy tiltakozzék Nyugat-Németország felfegyverzése ellen. A nyugatnémet üzemekben nagy számmal választanak küldöttségeket s ezek a párizsi szerződés második olvasásakor fel akarják keresni a szövetségi gyűlést. Az Adenauer-kormány mindettől megrémülve elrendelte a bon- ni rendőrség megerősítését. A kormány intézkedésére máris vízifecskendőkkel felszerelt két század rendőrséget irányítottak Bonnba.
